A hatékonyság javításának lehetőségei a mezőgazdaságban

(1)

STATlSZTlKAl ELEMZÉSEK

'A HATEKONYSÁG JAVlTÁSÁNAK LEHETÓSEGEI A MEZÓGAZDASÁGBAN

DR. VARGA LÁSZLÓ

A Magyar Szocialista Munkáspárt Xl. kongresszusa az ötödik ötéves tervben a mezőgazdasági termelés növekedését 16—18 százalékban. átlagosan évi 3.4 száza—

Iékban jelölte meg. Ez az előirányzat csaknem azonos a negyedik ötéves terv idő—

szakában elért tényleges növekedéssel. Ebből azonban helytelen volna olyan kö—

vetkeztetéseket levonni, hogy a mezőgazdaság termelési előirányzatai könnyen teljesíthetők lesznek. A jelenlegi tervidőszakban ugyanis már nemcsak az elért eredményeket kell tovább növelni. hanem az eddigieknél jobban kell törekedni a szükségletekhez igazodó termelésre. Tehát nem elégedhetünk meg azzal. hogy ösz- szességében teljesítjük — vagy túlteljesítjük -— a tervet. hanem azt minden ágazat.

illetve termék vonatkozásában is teljesíteni kell.

További figyelmen kívül nem hagyható körülmény, hogy a kisüzemi termelés növelésének tartalékai általában kimerülőben vannak. s termelésük csak korlá- tozott mértékben növelhető. Ez azt jelenti, hogy a nagyüzemeknek legalább átla—

gosan évi 5—6 százalékkal kell növelniök a termelésüket csökkenő termőterület és csökkenő munkaerő—létszám mellett. Ez egyrészt további jelentős technikai fejlesztést tesz szükségessé, másrészt a belső tartalékok feltárását. a takarékosabb gazdál- ' kodóst igényli.

A termelés növelését megalapozó anyagi—műszaki bázissal kapcsolatban szá—

molhatunk azzal, hogy a világpiaci árváltozások számunkra kedvezőtlen hatásai a mezőgazdasági termelés fejlesztésében is éreztetik hatásukat. A további fejlődés lehetőségei és feltételei nehezebbé és bonyolultabbá váltak. Ezért a jelenlegi terv- időszakban előtérbe kell állítani a munka- és az eszközhatékonyság növelését. a

kapacitások jobb kihasználását, a takarékosabb gazdálkodást.

A HATÉKONYSÁG VIZSGÁLATÁNAK PROBLÉMA! A MÉZÖGAZDASÁGBAN

Kevés olyan közgazdasági kategória van. amelyik olyan sok vitára adna alkalmat. mint a ,,hatékonyság" fogalma és értelmezése, különösen—, ha a vele kapcso—

latos, illetve összefüggő más kategóriák, mint például a gazdaságosság, a jövedel-

mezőség fogalmát is figyelembe vesszük. Bár e közgazdasági kategóriák között

szoros összefüggés van, de vannak csupán az egyes fogalmakra jellemző sajátos- ságok is. Ezeknek a meg nem értése. illetve tudomásul nem vétele pedig sok félre—

értésre. esetleg helytelen következtetésekre adhat alkalmat.

A hatékonyság fogalma elvileg viszonylag könnyen meghatározható: egységnyi (egyszeri vagy folyamatos) anyagi és szellemi ráfordítással milyen mértékű ered—

(2)

ményváltozást (növekedést) érünk el, ami mennyiségben. minőségben vagy értékben (pénzben) fejezhető ki. A gazdasági életben tehát a ráfordítások (befektetések) ha—

tékonyságáról beszélünk. ami mérhető az egységnyi ráfordításra jutó hozammal, jö- vedelemmel vagy más gazdasági eredménnyel (önköltség csökkenése, minőség ja- vulása stb.).

A kérdést azonban bonyolítja. hogy az eredmény és a ráfordítás különböző

komponensekből állhat. így például eredményként jelentkezhet a nettó termelési

érték és a nyereség növekedése, az élő munka termelékenységének emelkedése, az önköltség csökkenése, a foglalkoztatás növekedése (új munkahelyek létesítése) stb.

A ráfordításokon belül pedig megkülönböztetünk egyszeri ráfordításokat, amelyek az állóeszközökkel kapcsolatosak, valamint folyamatos ráfordításokat, amelyek az

üzemeltetési költségekkel vannak összefüggésben.

Az eredmény és a ráfordítás nagyságát és egymáshoz viszonyított arányát te—

hát különböző szempontokból mérlegelhetjük. Ebből következik. hogy a gyakorlatban a hatékonyságot többféle mutató alkalmazásával, sokféle megközelítési módszerrel

lehet vizsgálni. E mutatók és módszerek más és más szempontokból mérlegelik az

eredmény és a ráfordítás kapcsolatát.

A gazdasági életben sok bonyolult érdek érvényesülhet. végső soron azonban a hatékonyság változását két alapvető szempontból — népgazdasági és vállalati szemléletben — elemezhetjük. Lényegében mindkét szempontról elmondhatjuk, hogy azok az érdekek valóságos tükröződései. de más és más oldalról nézve. A különböző szempontokat tükröző érdekek összehangolása ezért a gazdasági irányítási rend—

szer fontos és bonyolult feladata.

A konkrét hatékonysági számítások legalapvetőbb problémáit —- a teljesség igénye nélkül — a következőkben foglalhatjuk össze.

a) A különböző hatékonysági mutatók számításának egyik fő problémája. hogy mind az eredmény, mind a ráfordítások számbavételénél értékkategóriát, ez esetben árakat alkalmaz, s ezek pedig az értéktől lefelé vagy felfelé torzítanak. lgy pél- dául az élőmunka-ráfordítás értékelése — ha az a bérköltségek révén történik — nem fejezi ki pontosan a szükséges társadalmi ráfordításokat. Nem tartalmazza ugyanis a béren felüli egyéb juttatásokat, s emiatt a ráfordításokon belül a mun- kaerő tényleges szerepéhez viszonyítva alá van értékelve. Hasonló — de más elő—

jelű — problémák vannak az álló- és a forgóeszközök értékelésénél. Vitatható

ugyanis, hogy a termelőszközök és egyéb anyagok jelenlegi vállalati beszerzési költ—

ségei mennyiben vannak összhangban a felhasználásuk során nyerhető —- vagy várható - gazdasági eredménnyel. llyen összefüggésben pedig az álló— és a forgó- eszközök túlértékelése tapasztalható.

b) A hatékonysági vizsgálatok további problémája, hogy a jelenleg alkalmazott mutatószám-rendszerekkel annak csupán a bázisidőszakhoz viszonyított pozitív, illetve negatív irányú változását mérhetjük, ugyanakkor nem jelzik a hatékonyság tény—

leges színvonalát. illetve a változást csak önmagunkhoz tudjuk mérni, mivel a nem- zetközi összehasonlító vizsgálatokat az országonként eltérő árarányok és árszínvo—

nalbeli különbségek nem teszik reálisan lehetővé.

A hatékonysági mutatók alkalmazásának vizsgálata tehát önmagában még nem elegendő egy adott időszakban végbemenő gazdasági folyamatok komplex érté—

keléséhez. Egy kedvezően változó hatékonysági mutató (vagy mutatók) esetleg téves következtetésekre ad alkalmat, például megelégedettséget válthat ki akkor, amikor arra semmi okunk nincsen.

c) Végül a konkrét hatékonysági vizsgálatok egyik vitatott kérdése, hogy az eredmény és a ráfordítás egybevetése változatlan vagy folyó áron történjék—e? A kér-

(3)

624

DR. VARGA LÁSZLÓ

dést az határozza meg, hogy milyen szempontból kívánjuk vizsgálni a hatékonyság

változását. Ha népgazdasági szinten vizsgáljuk az újratermelés főbb mennyiségi

összefüggéseit, akkor a változatlan áron történő számítás (: célravezető. Amikor

azonban ágazati, de főleg vállalati szempontból a hatékonyság dinamikus alakulásának a vizsgálata a cél. akkor a folyó áras számítás az indokolt.

A HATÉKONYSÁG MÉRÉSÉNEK MUTATÓSZÁM-RENDSZERE

Az előzőkben már rámutattunk, hogy a ráfordítások eredményeképpen létre—

jövő gazdasági előny különböző komponensekből tevődik össze. s ezek lényegében két alapmutatóra szűkíthetők le. Ezek: a nettó termelési érték (v-l—m) növekedése.

a tiszta jövedelem (nyereség. m) emelkedése. §

Szorosan közgazdasági szempontból a termelési érték (c-f-v—l-m) növekedését önmagában nem tekinthetjük eredménynek. Ugyanis a teljes termelési értékkel nem rendelkezhetünk, mivel annak egy részét az anyag— és az amortizációs költ sé- gek felemésztik. A ráfordítások révén létrejövő gazdasági előnyök (önköltségcs ökke-

nés. termelékenységnövekedés stb.) ugyanis minden esetben a nettó termelési

érték. illetve a nyereség emelkedésében nyilvánulnak meg.

A hatékonyság alakulásának vizsgálata során az egyes ráfordítások hatása

külön—külön is mérhető. Az így kialakitott mutatók az ún. részleges (parciális) ha-

tékonyságot tükrözik. Ezek a mutatók tehát a ráfordítások hatékonyságának egy vagy több tényezőjét emelik ki.

a) A hatékonyság alakulása elemzésének parciális mutatói

1. A ráfordítások hatékonyságának az elemzése az egységnyi termelési költ- séghez viszonyított nettó termelési érték, illetve nyereség aránya alapján:

H

_——-í,

N* '"

letve

H

"AR—

T'

ahol:

H — a hatékonyság,

Nt -— a nettó termelési érték (népgazdasági szinten nemzeti jövedelem).

T,- — a tiszta jövedelem. illetve nyereség.

R -— az összes ráfordítás (termelési költség).

E mutató révén mérhető az egységnyi (száz forint) ráfordításra (termelési költ—

ségre) jutó nettó termelési érték és tiszta jövedelem nagysága.

E mutatószám-rendszeren belül alkalmazható még a száz forint bérköltségre jutó nettó termelési érték. illetve tiszta jövedelem nagysága is. de ez csupán az élő

munka hatékonyságát mutatja.

2. Az eszközlekötés hatékonyságának a vizsgálata a termelésben lekötött álló-

és forgóeszközök nagysága és a nettó termelés, illetve a nyereség aránya alapján:

__ t . : % i

H — _FM—j—F) ,_ illetve H (Áj—F)

ahol: ;

A — az állóeszköz—állomány (forintban).

F — a forgóeszköz-állomány (forintban).

(4)

E mutató azt jelzi, hogy a termelésben lekötött, illetve felhasznált száz forint álló— és forgóeszközértékre mennyi nettó termelési érték, illetve hány forint nyere- ség jut.

b) A komplex hatékonysági mutató

A parciális mutatószámok használata mellett már régebben felmerült olyan hatékonysági mutató kialakításának igénye. amely mutató a hatékonyságnak nemcsak egy vagy két oldalát mutatja meg. hanem egész komplexumát. lgy alakultak ki a komplex mutatók. amelyek a különböző ráfordításokat közös nevezőre hozzák.

és azokat összevontan szerepeltetik.

A ráfordítások komplex hatékonyságának mérésére ez ideig nem dolgoztak ki nemzetközileg is elfogadott és teljesen hibátlan módszert. csupán különböző kisér—

letekkel találkozhatunk. Az ilyen mutatók számításának fő problémája. hogy az élő és a holt munka értékelése. az egyszeri és a folyamatos ráfordítások összegezése, a mezőgazdaságban a termőterület ,,értékelése" milyen megfontolás alapján tör-

ténjék.

Bár (: hibaforrások tökéletes kiküszöbölésére nincs lehetőség, a következőkben mégis bemutatunk egy komplex hatékonysági mutatót, amelynek kialakításához az

Országos Tervhivatalban használt ún. ..népgazdasági hatékonyság változásának a képlete" elnevezésű mutató szolgált alapull, figyelembe véve a mezőgazdasági ága-

zatra jellemző sajátosságokat (például azt, hogy a mezőgazdaságban álló- és forgóeszköz-lekötési járulék nincs, továbbá. hogy a termőterület változását is figye-

lembe kell venni.)

A komplex hatékonysági mutató eredményként a nemzeti jövedelem (vállalati szinten a nettó termelési érték vagy a bruttó jövedelem) növekedési rátáját, a rá—

fordítások meghatározásánál pedig a következő termelési erőforrások. illetve ténye- zők változását veszi figyelembe:

—- a munkaerő—létszám.

— a bérjellegű költségek.

— az anyag— és amortizációs költségek (mivel az eredmény meghatározásánál a nettó termelési értéket veszi figyelembe),

—— a termelésben lekötött álló— és forgóeszköz-készlet, -— a felhasznált termőterület nagysága.

A számításba bevont termelési erőforrásokat. illetve ráfordításokat a mutatóban korrigálni kell azok súlyozott átlagával. s az így kapott eredményhez viszonyítjuk a nemzeti jövedelem növekedési rátáját:

Nll/Njí)

Hk titi/L,)- swmo) run/F.,) p] (T,/To)

ahol:

Hk —— a hatékonyság komplex mutatója,

N,- -— a nemzeti jövedelem növekedése a bázisidőszakhoz viszonyítva (százalék),

— az ágazatban foglalkoztatott aktív keresők száma (fő),

— a termelésben lekötött állóeszköz—állomány (forint),

— a forgóeszközkészlet (forint),

— a termőterület változása (hektár),

HM)F

1 Hetényi István: Növekedés és egyensúly az V. ötéves tervidőszakban. Gazdaság. 1976. évi 1. sz.

39. old.

5 Statisztikai Szemle

(5)

626 DR. VARGA LAszLo

s, !, p — a súlyok (meghatározásuknál konkrét hatékonysági számítás esetén a bázis—

és a vizsgált időszak számtani átlagát célszerű figyelembe venni):

3

Zs,r,p:1

í:1

A fentiek alapján (: súlyozási tényezőket (s - a bérköltség. r — az állóeszköz—

állomány értéke, p — a forgóeszköz-készletek értéke) a következőképpen határozhat- juk meg:

bérköltség

bérköltség -j— lekötött álló- és forgóeszközérték lekötött állóeszközérték

bérköltség —j— lekötött ál'ló- és forgóeszközérték lekötött forgáeszközérték

bérköltség -l—- lekötörtt álló- és forgóeszközérték

p:

A komplex hatékonysági mutató elsősorban népgazdasági és ágazati szinten alkalmas a hatékonyság alakulásának mérésére. Lényegében tehát azt mutat—

ja, hogy a bázisidőszakhoz viszonyítva a vizsgált időszakig hogyan változott a ha-

tékonyság. és a változást százalékban fejezi ki.

Mint már előzőleg rámutattunk. nincsen teljesen hibátlan komplex hatékony- sági mutató. s e mutató sem problémamentes. A már említett - és a hatékonysági

mutatókra általánosan jellemző — fogyatékosságok mellett felmerülhet a kérdés,

hogy az állóeszközöket bruttó vagy nettó értékkel, illetve áron indokolt-e számí—

tásba venni. További probléma, hogy a számításba vett ráfordítások és termelési

tényezők matematikai, súlyozása (és számítási módszere) mennyiben tükrözi azöknak a nemzeti jövedelem kialakításában és növekedésében betöltött tényleges szerepét.

Ezért a helyes gazdasági döntések meghozatalához minden információt alapo—

san meg kell vizsgálni. és valamennyi információt fontosságának megfelelően kell

hasznosítani.

A HATÉKONYSÁG ÉS MÁS ÚJRATERMELÉSI KATEGÓRIÁK KAPCSOLATA

A korábbiakban már utaltunk arra. hogy a hatékonyság és más újratermelési

kategóriák között szoros kapcsolat van, s talán ez is az oka. hogy az egyes fogalmak

értelmezését illetően a szakirodalomban bizonyos véleménykülönbségek találhatók.

Vannak szerzők, akik a hatékonyságot a gazdaságosság jellemző mutatójának tart- ják. mások a hatékonyságot a gazdaságossággal azonosítják.

Kétségtelen. hogy a hatékonyság és a gazdaságosság fogalma között szoros kapcsolat van. A gazdaságosság ugyanis a gazdasági tevékenység minőségi jellem—

zője. A szokásos fogalmazás szerint maximális eredmény elérése minimális ráfordí- tással. Két egyenértékű meghatározása van:

- a lehető legnagyobb termelékenység elve, tehát adott eszközráfordítás mellett a cél maximális megközelítése;

— a legkisebb eszközráforditás elve, vagyis minimális eszközráfordítás az adott cél el—

érése érdekében.

Agazdasági tevékenységben tehát a gazdaságosság növekedése két egyidejű- leg alkalmazott módszerrel. a termelékenység növelésével, valamint a megtakarí—

tás fokozásával érhető el.

(6)

M utatóként használatosak:

— az egységnyi ráfordításra jutó eredmény (eredmény/ráfordítás).

— az egységnyi eredményre jutó ráfordítás (ráfordítás/eredmény).

A gazdaságosság tehát mindig viszonylagos. valamilyen elért vagy elvárt ered—

ményhez hasonlítva mutatható ki. s ezért nincsen nulla pontja.

Az elmondottakból következik, hogy a gazdaságosság elvének érvényesülése

— akár a termelékenység növelésével. akár takarékosabb gazdálkodással — a haté- konyság javulását is eredményezi. A két fogalom közötti összefüggést azonban az is meghatározza, hogy a hatékonyságot milyen parciális mutatóval mérjük.

A hatékonyság és a jövedelmezőség között szintén szoros a kapcsolat. A jöve- delmezőség a gazdasági tevékenységben az a követelmény, hogy az eredmény meghaladja a ráfordításokat, vagyis a bevételek fedezzék a költségeket. és ezen felül nyereséget is biztosítsanak. A szocialista gazdaságban a jövedelmezőség az egyik legfontosabb kifejezője annak, hogy a termelőegységek gazdasági szempont-

ból eredményesen működtek—e. A jövedelmezőségnek tehát a gozdaságosságtól eltérően van (illetve lehet) nullapontja akkor, ha valamely termék vagy ágazat esetén az összes ráfordítás megegyezik az árbevételekkel. A hatékonyság fogalma azonban sokrétűbb, mivel mérése nem csupán a nyereség és a ráfordítások hánya—

dosával mérhető.

Ugyanakkor a ráfordítások hatékonyságának növelése, valamint a vállalati jöve- delem és jövedelmezőség között szoros összefüggés van. Minél nagyobb a ráfordítá—

sok termelési értéket növelő hatása (tehát nő a hatékonyság), annál nagyobb a jö-

vedelem tömege, és kedvező esetben a jövedelmezőség rátája is nő.

A munkatermelékenység növelésén Marx tanítása szerint a munkafolyamatban történt olyan változást értünk. amelynek eredményeképpen a termékegység elő—

állításához társadalmilag szükséges munkaidő rövidül. A társadalmi munka meny—

nyiségét — itermékegységre vetítve — azonban még nem tudjuk pontosan mérni.

Bár a termékegységre jutó összes élő- és holtmunka felhasználás nagyságát és arányát az jönköltség jelzi. de a változó ár— és értékviszonyok. számítástechnikai problémák miatt az önköltség alakulása sem mutatja egzakt módon a társadalmi munka termelékenységét.

A munkatermelékenység és a hatékonyság közötti kapcsolat nyilvánvaló. A rá- fordított munkaidőnek a hozamra gyakorolt kedvező hatása esetén az élő munka termelékenységének növekedéséről vagy az élőmunka—ráfordítás hatékonyságának javulásáról beszélünk. A munkatermelékenység fokozása tehát a hatékonyság javí-

tásának s ezáltal a jövedelem növekedésének egyik fontos eszköze.

A HATÉKONYSÁG ÉS A JÖVEDELMEZÖSÉG ALAKULASA AZ ÁLLAMI ÉS A SZÖVETKEZET! MEZÖGAZDASÁGBAN

A következőkben a már ismertetett számítási módszerek alkalmazásával vizs- gáljuk meg a hatékonyság és a jövedelmezőség alakulását a negyedik ötéves terv-

időszakban az állami és a szövetkezeti mezőgazdaságban.

A mezőgazdaság bruttó termelési értékének mintegy 88—90 százalékát jelenleg az állami és a szövetkezeti mezőgazdaság termelése szolgáltatja. A szocialista mezőgazdaságban kialakult tendenciák tehát lényegében az egész mezőgazda- ságra jellemzők Emellett az elemzéseknél a statisztikai adatszolgáltatás, illetve adatbázis egyöntetűségét is figyelembe kell venni. s ezért korlátoztuk vizsgálatun-

kat az állami és a szövetkezeti mezőgazdaságra.

50

(7)

628 DR. VARGA LASZLG

A bázis- és a vizsgált időszak meghatározása a következő megfontolások alap- ján történt:

— figyelembe véve a statisztikai adatbázis által nyújtott lehetőségeket — és korlátokat — alapvető elv volt, hogy az adatok azonos tartalmúak legyenek;

—- az összehasonlításnál mind a bázis-. mind a vizsgált időszakban két év átlagát vettük alapul. hogy az időjárás okozta termésingadozások csökkenjenek:

—- a bázisidőszak egy adott ötéves tervidőszak kezdő. a vizsgált időszak pedig utolsó éve legyen.

E megfontolások mindegyikének nem tudtunk ugyan teljes egészében eleget tenni. a legkisebb hibával mégis az 1970—1971. és 1974—1975. évek összehasonlító

vizsgálata járt.2

A gazdálkodás eredményességének fontosabb mutatóit az 1. tábla mutatja.

1. tábla

A gazdálkodás eredményességének fontosabb mutatói az állami és a szövetkezeti mezőgazdaságbaű

(folyó áron)

1970—1971 . 1974—1975. Index:

Megnevezés """""" ___—___..— , 19707'1971'

. évek átlaga evek átlaga—'*—

(millió forint) : 100 Bruttó termelési érték . . . 89 878 125 016 139,1 Közvetlen anyag— és amortizációs költség . . . 56 264 75 465 134,1 Nettó termelési érték . . . . . . . . . . . 33 614 49 551 147.4

Ebből bérjellegű . . . . . . . . . . . . 22 597 25 838 114,3 Mérleg szerinti nyereség . . . 9974 13 978 1402 Állóeszközök bruttó értéke . . . . . . . . . 116903 175 904 150,4 Forgóeszközök értéke . . . 60 760 91 540 150.6 Ebből készletek értéke . . . 44 298 58 597 1322 Aktív mezőgazdasági keresők száma (ezer fő) . . 1064 840 78.9 Termőterület (ezer hektár) . . . .' 6160 6150 99.8

' A Központi Statisztikai Hivatal következő kiadványainak adatai alapján számolva: Mezőgazdasági Statisztikai Zsebkönyv, 1973. (Budapest. 1973. ZOO-201. old.): Mezőgazdasági adatok ill, 1973. (Statisztikai időszaki Közlemények 305. köt. 11—12. old.); Mezőgazdasági adatok ll. 1975. (Statisztikai Időszaki Közlemények 357.köt. 15—17. old.); Mezőgazdasági adatok !, 1975. (Statisztikai időszaki Közlemények 379. köt. 9—11. old.).

Az adatok alapján számolva a hatékonyság a két időszak között lényegesen

változott. (Lásd a 2: táblát.)

A 2. tábla adataiból megállapítható. hogy a parciális hatékonysági mutatók bár

differenciáltan. de globálisan kedvezően alakultak a két vizsgált időszak között.

A ráfordítások hatékonysága kedvező irányban változott. az eszközlekötés haté- konysága pedig csökkent. Ugyanakkor az egységnyi bérköltségre jutó nettó terme—

lési érték és nyereség mutatója is kedvezőbben alakult.

Az adatokból az is kitűnik, hogy a nettó termelési érték növekedésével szemben a nyereség csak szerényebb mértékben emelkedett. A nyereséggel mért hatékony-

sági mutotó azonban némileg torzít. Általános tendencia ugyanis. hogy a nettó

termelési érték növekedésén belül nagyobb mértékben emelkedik az összes tiszta jövedelem aránya. Ennek vizsgálata során a statisztikai adatok egyöntetűsége érde—

kében nem a teljes, hanem a jövedelemmódositó tételekkel korrigált mérleg sze—

2 Igaz, hogy az 1970. év a mezőgazdaság szempontjából kedvezőtlen volt. de ezt a jó termésű 1971.

év többé—kevésbé ellensúlyozta. Az állami és a szövetkezeti mezőgazdaságban például az 1971. évi nettó termelési érték meghaladta az 1969. évit (folyó áron).

(8)

rinti nyereséget vettük figyelembe. Vállalati szempontból ugyanis ez utóbbinak van jelentősége.

2. tábla

A parciális hatékonysági mutatók változása

(folyó áron)

1970—1971. 1974—1975. ,ndex:

Megnevezés

, 197071971.

évek átlaga evek átlaga:

(forint) :100

Száz forint ráfordításra (termelési költségre) jutó'

nettó termelési érték . . . . . . . . . . 42,6 48,9 114.7

mérleg szerinti nyereség. . . 12,6 13,7 108,7 Száz forint álló— és forgóeszközre jutó

nettó termelési érték . . . 18,9 18,5 97,8

mérleg szerinti nyereség . . . 5.6 5.2 92.8

Száz forint bérköltségre jutó

nettó termelési érték . . . . . . . . . . 148,7 19i,7 1289

mérleg szerinti nyereség . . . . . . . . . 33,7 35.11 105.0

' Közvetlen anyag- és amortizációs, valamint bérjellegű költségek.

A komplex hatékonysági mutató alkalmazásával folyó áras adatokkal végzett számítás eredménye is azt mutatja, hogy a vizsgált időszakban a hatékonyság 6.5 százalékkal javult. A hatékonyság ugyanis:

H — 147,4 —

k'" [(78.9.o.10)—i—(150. 4-o,65)4—(132,2-o,25 )],0.998 _

147,4 _ , ,

" 138,3 _ 1'065: 0202 106,5 szazalek.

Más eredményre jutunk. ha változatlan áras (1968. évi) adatok alapján számit- juk ki a komplex hatékonysági mutató változását. Az így számított mutató a követke- zőképpen alakul:

H —

125.6

__

k * l(78,9—— o,12) Jr (149,3-0,64) 4- (122.4—0.24)]-0.998"

125.ó __ , ,

_ (157318 _ 0.94. azaz 94 szazalek.

Változatlan áras számítás szerint tehát a két időszak között a hatékonyság némileg romlott, s ez jól bizonyitja, hogy milyen indokolt volt a mezőgazdasági ter—

melői árak változtatása a negyedik ötéves terv időszakában. Természetesen helyte—

len volna olyan következtetést levonni, hogy a hatékonyság javulása a termelői árak változtatásának tulajdonítható. Ugyanis az anyagköltségek és a központi el- vonás összegének növekedése a termelői árak növekedését jórészt ellensúlyozta.

Ezt az alábbi tényekkel bizonyítjuk.

A termelői árak 1971 óta bekövetkezettt rendezése a számítások szerint az 1974- 1975. évek átlagában mintegy 8 milliárd forinttal növelte a nettó termelés értékét.3

.t

a Mezőgazdasági adatok !. 1975. (Statisztikai Időszaki Közlemények 350. köt. 11—13, old.); Mezőgazda- sági adatok !. 1976. (Statisztikai időszaki Közlemények 379. köt. 9—11. old.).

(9)

630 DR. VARGA LÁSZLÓ

Ugyanakkor azonban a két vizsgált időszak között a szocialista mezőgazdaságban

a központi elvonás és az állami támogatás egyenlege 52 milliárd forinttal növe—

kedett. tehát .,elvitte" a termelői árszínvonal növekedésének kétharmadát.

A vizsgált hatékonysági mutatószám-rendszerek tehát azt bizonyítják, hogy a szocialista gazdaságok termelése és gazdálkodása a hetvenes évek elején a fejlő- dés intenzívebb szakaszába lépett, mind jobban megfelel a társadalmi elvárásoknak,

a párt és a kormány agrárpolitikai célkitűzéseinek.

A hatékonyság és a jövedelmezőség némi javulása tehát több tényező bonyo—

lult kölcsönhatására - és kedvező alakulására — vezethető vissza. Legfontosabb

ezek közül a termelésnek a tervezettnél gyorsabb ütemű növekedése, amelynek okát dr. Kovács Imre a következőkben foglalja össze: ... .. alapvető ezek közül, hogy a hetvenes évek elejére értek be és kezdenek megtérülni azok az anyagi és szellemi befektetések. amelyeket a szocialista átszervezés óta folyamatosan kapott a mező—

gazdaság . . ."4 A gépi beruházások növekedése s ezzel együtt az új. korszerű gép—

tipusok megjelenése, a kemizálás további előrehaladása, a biológiai kutatás leg—

újabb eredményeinek termelési célú hasznosítása (nemesítés, tajtakeresztezés). az ipari eredetű takarmányok használatának további elterjedése a termelés és a ter- melékenység növelésének legfontosabb tényezőjeként jelentkeztek. s nagymértékben

növelték a termelés biztonságát.

E tényezők komplex és összehangolt alkalmazásával vált lehetővé a hetvenes évek elején a nagyüzemek által biztosított lehetőségek jobb kihasználása, a ter—

melés személyi és tárgyi tényezőinek kedvezőbb összehangolása. Az iparszerű termelési rendszerek térhódítása a mezőgazdasági termelés gazdaságos nöiIelésé-

nek újabb tartalékait tárta fel.

Az 1971 óta hozott pénzügyi intézkedések tehát nem vagy csak nagyon is átté—

telesen járultak hozzá a hatékonyság javulásához, a jövedelmezőség fokozásához.

A felvásárlási árak emelése csupán a termelési értéket növelte, de az anyagköltsé—

gek változása, a központi elvonás növekedése miatt ezt a gazdaságok nem vagy csak kismértékben tudták realizálni. Lényegében a fajlagos hozamok növelése. a termelési szerkezet változása, az élő munka termelékenységének emelkedése ered—

ményezte a gazdasági tevékenység javulását. Az ár- és pénzügyi intézkedések pe- clig csak közvetve hatottak, mivel takarékosabb gazdálkodásra, a termelőkapacitá- sok, a termelési adottságok és lehetőségek jobb kihasználására ser'kentették a vál-

lalatokat. --

A HATÉKONYSÁG TOVÁBB! JAVlTÁSÁNAK, A VÁLLALATI J'OVEDELMEZÖSÉG

- FOKOZÁSÁNAK PROBLÉMÁl

A hazai élelmiszer—fogyasztási igények mennyiségi növekedése és szerkezeti változása, az élelmiszerexport növelésének szükségessége az 1976—1980. években jelentős követelményeket támaszt a mezőgazdasággal szemben. A termelés növelé—

sét változatlan — esetleg kismértékben csökkenő -— termőterületen, egyre csökkenő létszámú aktiv mezőgazdasági dolgozóval kell biztosítani. A számítások szerint például 1980—ig az elöregedés, a nyugdíjkorhatár leszállítása miatt a mezőgazda-

sági aktív keresők létszáma mintegy 150 000 tővel csökken.

További nehezítő körülmény. hogy gazdasági életünkben 1973 óta a további

fejlődési lehetőséget illetően bizonyos változások következtek be. A külgazdasági kapcsolatokban bekövetkezett változások népgazdaságunkat erősebben érintették,

'

" Dr. Kovács Imre: A mezőgazdaság és élelmiszeripar V. ötéves tervének fontosabb vonásai. Tudomány

és Mezőgazdaság. 1976. évi 2. sz. 4. oldi —

(10)

mint ahogy azt korábban feltételeztük, s emiatt a gazdasági fejlődés feltételei a jelenlegi tervidőszakban kedvezőtlenebbekké váltak.

lsmeretes, hogy a világpiacon az 1973—1974. években jelentősen emelkedett az energiahordozók, a nyersanyagok és az élelmiszerek ára. Az élelmiszerek világpiaci árának emelkedése azonban nem tartott lépést a nyersanyagok és az energiahor- dozók árának emelkedésével, aminek következtében cserearányuk romlott. A cse—

rearány romlásból származó veszteség 1974—ben az évi nemzeti jövedelem 6 száza—

lékát, 1975—ben pedig 8 százalékát emésztette fel, tehát gyakorlatilag .,elvitte" a

nemzeti jövedelem évi növekedését. Mivel azonban nyersanyagokból és energia- hordozókból tartósan és nagyobb volumenben behozatalra szorulunk, alapvető ér—

dekünk, hogy nemzetközi fizetési mérlegünk egyensúlyban tartása érdekében gaz- daságosan növeljük exportunkat, egyebek között mezőgazdasági és élelmiszeripari termékekből is.

Arra is fel kell készülnünk, hogy nem 2—3 évig tartó konjunkturális jelenségről van szó, hanem az említett termékek világpiaci árai —— a korábbiakhoz viszonyitva ——

feltételezhetően továbbra is magas szinten maradnak.

Az energiahordozókkal kapcsolatos nehézségek a mezőgazdaságot annyiban

érintik, hogy az energiafogyasztás az utóbbi években rohamosan nőtt, a fejlődés üteme 8—10 százalékos volt. ami csaknem kétszerese az egész népgazdaság ilyen irányú fejlődési rátájának. Bár a népgazdaság összes energiafogyasztásából a me—

zőgazdaság 1975—ben csupán 6.5 százalékkal részesedett, de ez is jelentős volument és mintegy 5 milliárd forint értéket képvisel.

Az energiafelhasználás költsége 1980—ra előreláhatólag eléri a 8.5—9 milliárd forintot (összehasonlító áron). Az energiaigény növekedésének túlnyomó része a kőolajtermékeknél jelentkezik, 1974—ben a mezőgazdaság használta fel a benzin—, az olaj és a motorolaj 48 százalékát. a szilárd és az olcsóbb tüzelőanyagok fel- használása évek óta folyamatosan csökkent.

Az energiahordozók mennyiségi növekedése és szerkezeti eltolódása mellett az egyéb ipari eredetű anyagok volumenének és árának az emelkedése szintén a termelési költségeket növeli. különösen ha figyelembe vesszük ezeknek a gépek, az építőanyagok, az ipari takarmányok, a műtrágyák. a műanyagok árának változására gyakorolt hatását is. Az elkövetkező években a mezőgazdaság ipari eredetű termelőeszközök iránti igénye az 1970. évihez viszonyítva előreláthatóan meg fog kétszereződni. Egyes ágazatokban az 1980-as évben az ipari eredetű anyagok fel—

használósi aránya eléri a 80—85 százalékot, ami megfelel a gazdaságilag fejlett országokban elért aránynak.

A vállalati szintű hatékonyság és jövedelmezőség alakulását az 1976-ban életbe lépett új szabályozó rendszer is befolyásolja. Az ötödik ötéves terv időszakára vo- natkozó szabályozók kialakításánál —— a termeléspolitikai célkitűzések megvalósitá—

sának elősegítése mellett — az is fontos szempont volt, hogy a tervezett keretek között tartsa a vállalati és személyi jövedelmeket, továbbá hogy az import és a hazai áremelkedések terheinek egy részét áthárítsa a mezőgazdaságra. A népgazda- ságot érintő nehézségek ugyanis a mezőgazdasági ágazatra is hatnak. de a prob—

lémák megoldásának módját természetesen elsősorban a mezőgazdasági ágazaton

belül kell keresni.

A következőkben —- a teljesség igénye nélkül -— vizsgáljuk meg azokat a körül- ményeket, illetve tényezőket, amelyek a jelenlegi tervidőszakban a szabályozók ol-

daláról a hatékonyság és a vállalati jövedelmezőség alakulását befolyásolják. Van-

nak tényezők, amelyek - közvetlenül vagy közvetve — a jövedelem növekedése, 5 vannak, amelyek annak mérséklése irányába hatnak.

(11)

632 DR. VARGA LÁSZLÓ

A vállalati jövedelem növelésére az alábbi tényezők hatnak.

-— Az ágazati szintű termelési célkitűzések eléréséhez —- mint már említettük -

a nagyüzemeknek legalább 5—6 százalékkal kell növelni a bruttó termelést és 3—3.5 százalékkal a nettó termelést. A termelés volumenének növelése, valamint a fel—

vásárlási áraknak átlagosan 6—8 százalékos növelése együttesen a bruttó, illetve a nettó termelési értéket növeli.

A termelői árak növelése azt is eredményezi, hogy az egyes termékek árai kö- zelednek a külkereskedelmi árakhoz, valamint a szükséges társadalmi ráfordítások- hoz, s az egyes termékek költségszintje jobban kiegyenlítődik.

-— Az aktív mezőgazdasági keresők létszáma a tervidőszakban mintegy 150 000 fővel csökken, elsősorban a nyugdíjkorhatár fokozatos leszállítása következtében.

Ez az élő munka termelékenységének számottevő növekedését eredményezi. s egy aktív keresőre mind nagyobb tömegű termelési érték és jövedelem jut.

-- Valamelyest növekednek a kommunális és az infrastrukturális beruházások

(útépítés. vízrendezés. villanyhálózat korszerűsítése stb.), amelyek ugyan csak át-

tételesen növelik a termelést azáltal, hogy fontos feltételei az iparosodó és kon—

centrálódó mezőgazdaságnak.

—-Feltételezhető, hogy a jelenlegi tervidőszakban kedvezőbben alakul a ter-

melői kapacitások kihasználása. s a jelenlegi szabályozó rendszer is erre ösztönzi a vállalatokat. Ez párosulva a takarékosabb gazdálkodással, valamint a termelési, betakarítási és tárolási veszteségek csökkentésével, jelentős mértékben növelheti a nettó termelést.

A vállalati jövedelem mérséklése irányába az alábbi tényezők hatnak.

— Az import és a hazai eredetű nyersanyagok és energiahordozók volumené—

nek és árának az emelkedése a termelési költségekbe .,begyűrűződve" azt növelni fogja.

— A beruházásokra és egyes termelőeszközökre nyújtott állami támogatás csök- kent. Az építési és telepítési beruházásokra nyújtott támogatás mértéke 20 és 40 szó—

zalék közöttire mérséklődött. A traktorok után 20. az egyéb munkagépek után 40 százalékos támogatást kaphatnak a vállalatok (gépeknél meghatározott körökben

kivételesen 70 százalékos támogatás is nyújtható).

— A központi elvonás összességében valamelyest növekszik, elsősorban a tár- sadalombiztosítási járulék és a termelési adó emelkedése miatt.

—— Bár a földadó és a jövedelemadó címen az elvonás összességében nem

—— illetve csak a jövedelem növekedésével arányosan —— változik, azok progresszivi- tásuk miatt a vállalatokat nagyon differenciáltan érintik.

— A jelenlegi tervidőszakban a mezőgazdaságilag művelt terület mintegy 60000 hektárral csökken. A kieső, illetve a művelésből kivont földterület helyette—

sítésére a megmaradó földterületeken ún. ,,földpótló" beruházást kell végrehajtani.

ami a ráfordításokat növeli.

A jövedelemnövelő, illetve az azt fékező tényezők egybevetése arra enged kö- vetkeztetni. hogy rendes körülmények között (természeti csapások nélkül, valamint feltételezve, hogy nem következik be további cserearányromlás) (: mezőgazdasági termelés előirányzott fejlődése a jelenlegi tervidőszakban is biztosítva van. A nyers—

anyagok és az energiahordozók árának emelését, a dotáció csökkenését, a köz-

ponti elvonás növekedését ellensúlyozhatja a nettó termelés növekedése, a munka—

erő létszámának csökkenése révén várható a termelékenység növekedése, az éssze- rűbb, takarékosabb gazdálkodás, a kapacitások jobb kihasználása biztosíthatja végső soron a gazdasági tevékenység javulását. Feltételezhető, hogy a termelési té—

nyezők kedvezőbb összhangja a hatékonyság további -— bár szerény mértékű ——

(12)

javulását is eredményezheti. A tartalékok felkutatása, a gazdálkodás ésszerűsítése és javítása, a pazarlás és a termelési veszteségek csökkentése nem hoz ugyan olyan látványos eredményt, mint például egy—egy nagyobb beruházás termelésbe lépése, de nagyon körültekintő, aprólékos. következetes és folyamatos munkával jelentős eredményeket hozhat. A gazdálkodás korszerűsítése tehát a gátló tényezők eilenére is biztosíthatja a mezőgazdasági dolgozók reáljövedelmének és életszínvonalónak olyan indokolt és szükséges mértékű növekedését, amely megfelel agrárpolitikai célkitűzéseinknek.

PE3l—OME

Onnpasce Ha AOCTHFHYTbIe n.o cmx nop uccnenoeauun aa-rop crpemmca HBnON—(HTb npoől'leMbl usMepeHun u noasiwenm BCPCPeKTHBHOCTH ; cenbcxom xosnücrse. OcraHasnuaa- erca Ha oőumx npoőnemax KOHerTHbiX pacueros ammekmsnocm, Ha COOTHOLIJeHHH c ApYI'HMH Kareropmmu

aocnpouaaoncraa, Ha cncremax napunanbnbix " KOMnJ'IeKCHbIX noxasa- Teneü uccnenoaamm advcpexmaHocm, a raxme Ha aoamomuocrnx " orpanuuenmx ux anMeHeHHM.

l'ineM npumenenm anBeAeHHblx napuuanbnsix " KOMl'ineKCHbIX noxasareneü ed:- cpexmauocru asrop Ha ocuoaamm CTBTHCTHHeCKHX AaHHbIX uccnegyer ABHMGHHe acpcpekrus—

Hocm " pemaőensuocm :; rocxoaax " cenbcxoxosnűcraenubix npOHBBOACTBeHHle Koone- paruaax a nepuon uemeproro nnmnemero nnaHa. AHanna noxassiaaer, HTO 3 aror nepuog nponaotuno Hekoropoe ynyuuienue acpcpexmanocm :; couuanwcmuecuom ceanKOM xo- snücrsemoropoe oő'sncnnercn cnomumM asanMoneűcrnneM " őnaronpmmoú nnna/Munci?

page cpakropos.

B p.ansHeűmeM pas-mene csoeü crarsn asrop paccmarpnaaer " ananuswpyer 803—

Momnocm u npepenbi ynyumenuz acprpemwsuocm u nossiwem—m peHTaőeanoCTH omo- CHTeanO nepnona nmoro namnemero nnal-ia. B cansn c smM nanaraer npemzssnnemme K cenbcnomy xo3m7rc73y Tpeőoaanun, Heőnaronpnnmoe Brumm-me npoucmenumx so BHeLIJHe- arrouommecwx oTHoweme uaMeHeHuü Ha akoHOMuuecxyio )KM3Hb, a Takme aosneücmue acrynuaumx B cuny s 1976 rogy HOBbIX MHCprMeHTOB sicoHoMuueCKoro perynuposaHun Ha omngaemoe Aaumenue ammexmenocm " pemaőensnocm.

Haxoneu asrop yxasbrsaer Ha cpax'ropsr, KOTOpbie " BonpeKH Heőnaronpumusim 803—

AeücranaM MoryT oőecneuu'rb sennauupoaaHHbli—i pocr censcxoxoanücraennoro npows—

soncraa, a remete cooraercaymuee ynyumenue )KHSHeHHOI'o yposmi u ycnosuü ma:-mu cenhcxoxosnűcraem—ioro Hacenenm.

SUMMARY

Relying on the available research results the study presents, setting out from several sides. the problems of measuring and improving the efficiency in agriculture. lt deals with the general problems of actual efficiency calculations, with the relations of efficiency and other categories of reproduction, with the systems of partfal and complex indicators of efficiency analyses as well as with the possibilities and limits of their application.

Using the presented partial and complex indícators of efficiency the author investigates, on the basis of statistical data, the development of efficiency and rentability in state and co-operative farms during the fourth Five Year Plan period. lt is demonstrated that efficiency has improved to a certain degree in socialist agriculture in this period which can be attributed to the complex interactíon and favourable development of several factors.

ln the subseauent part of the study the author investigates and analyzes the possibili—

ties and limits of improving efficiency and rentability in the fifth Five Year Plan period. ln con- nection with this, he discusses the reauirements set to agricultural production, the unfavour—

able effects of the changes in foreign trade relations on economic life and the effect of the new economic control measures, inaugurated in 1976. on the probable development of efficiency and rentability.

Finally, the author shows the factors which can ensure, even against to the impeding or retarding effects, the planned increase of agricultural production, the reasonable and necessary rise of the living standard, and improvement of the conditions of agricuitural population.