A népgazdasági mérlegrendszer továbbfejlesztése

MÓDSZERTANI TANULMÁNYOK

A NÉPGAZDASÁGI MÉRLEGRENDSZER TOVÁBBFEJLESZTÉSE

A Központi Statisztikai Hivatal a népgazdasági mérlegrendszer továbbfejlesz—

tése tárgyában előterjesztést készített a Magyar Szocialista Munkáspárt Közgazda—

sági Munkaközössége részére. A Munkaközösség az előterjesztést 1970. június 23—

án megtárgyalta, és az abban foglalt javaslatokat egészében véve helyeselte és jóváhagyta. A vita során felmerült néhány kisebb jelentőségű kérdés, ezeket a Köz- ponti Statisztikai Hivatal az érdekelt társszervekkel közvetlenül tisztázza. Az aláb- biakban ismertetjük az előterjesztés teljes anyagát.

%

A népgazdasági mérlegrendszernek minden ország közgazdasági-statisztikai tevékenységében kiemelt szerepe van. Legfőbb rendeltetése. hogy rendszeresen összefoglalja a nemzetgazdaság fejlődésére. struktúrájára, helyzetére vonatkozó adatokat, és ezáltal a modern államvezetés nélkülözhetetlen eszköze. A nemzet—

gazdasági elszámolási rendszer szerepe és jelentősége az elmúlt 10—15 évben ro—

hamosan megnőtt, és számos tény utal arra, hogy a következő években jelentősége még inkább fokozódik. Kezdetben a nemzetgazdasági elszámolási rendszernek szinte az volt az egyedüli előnye, hogy egyetlen számban kifejezte az ország gaz- dasági tevékenységének végső eredményét, a nemzeti jövedelmet és annak fon- tosabb felhasználási területeit. Ma már a nemzetgazdasági elszámolásoknak (:

gazdasági tevékenység minden területére és minden aspektusára kiterjedő bonyo—

lult mutatószámok összehangolt rendszerét kell alkotniok. Ezért világszerte erősö- dik az a törekvés, hogy a nemzetgazdasági elszámolások rendszere önálló mon—

danivalóján túlmenően összefoglalja és integrálja a legfontosabb gazdasági in—

förmációkat.

Hazánkban a nemzetijövedelem—számításnak világviszonylatban is elismert tradíciói vannak. Már a századforduló táján kiemelkedő elméleti és gyakorlati eredményeket értünk el, a két világháború között pedig a Magyar Gazdaságkutató

intézet végzett értékes munkát ezen a területen.

A felszabadulás után a Központi Statisztikai Hivatal feladatává lett, hogy a többi szocialista országhoz hasonlóan új alapokon kialakítsa a .,népgazdasági mérlegrendszert." Húsz évvel ezelőtt lényegében a Szovjetunióban akkor alkalma- zott fogalmak és módszerek alapján kezdtünk hozzá e munkához. Azóta e rend—

szert sok tekintetben továbbfejlesztettük. Különösen az input-output elemzés és a lakossági jövedelem és fogyasztás vizsgálata terén értünk el nemzetközi vonatko- zásban is érdemleges eredményeket. Felmerült azonban az az igény, hogy ne csak

1024 A NÉPGAZDASAGI MERLEGRENDSZER TOVÁBBFEJLESZTÉSE

egy-egy részterületet, hanem az egész népgazdasági elszámolási rendszert fejlesz- szük tovább. Ez az igény az új gazdaságira'nyítási rendszer bevezetésével fokozó- dott.

Már a mérlegrendszer továbbfejlesztésének jegyében készítettünk vitaanyagot

1964—ben az MSZMP Közgazdasági Elméleti Munkaközössége számára ..A nemzeti—

jövedelem-számítás néhány fő elméleti-módszertani kérdése" címmel. Ajvita nem—

csak ösztönzést, hanem számos értékes útmutatást is adott a továbbfejlesztés mun—

kájához. Ugyanebben az időszakban (1964—1968) került sor egyfelől a KGST, más—

felől az ENSZ keretében azokra a nagyszabású nemzetközi munkákra, amelyek 30—

rán — általánosítva a nemzeti tapasztalatokat és igényeket —, korszerű nemzetközi

ajánlásokat dolgoztak ki a nemzetgazdasági elszámolások rendszerére. E munkák—

ban intenzíven részt vettünk, és számos tapasztalatot szereztünk.

Mindezek alapján a Központi Statisztikai Hivatal hozzákezdett egy új, a jelen- legi igényeket jobban kielégítő népgazdasági mérlegrendszer kidolgozásához. Az érdekelt társszervekkel együttműködve 1969 végére a legfontosabb kérdésekben

kialakította annak konkrét tartalmát, táblaterveit, főbb fogalmait és csoportosítá—

sait, majd az 1968. évről már ebben a rendszerben számította ki az adatokat. E

munka konkrét eredményét a ..Népgazdasági mérlegek 1969" című KSH—kiadvány

tartalmazza.

l. A KllNDULÁSl KONCEPClÓ

Abban a kérdésben, hogy mi a nemzeti jövedelem, már több mint száz éve

vita folyik. Annak ellenére. hogy a nemzeti jövedelem meghatározása szempontjá—

ból számításba veendő, illetve nem veendő vitás tevékenységek köre rendkívül szé- les, világszerte viszonylag egységesen két alapkoncepció alakult ki. Az egyik a szocialista országokban alkalmazott koncepció, amely szerint nemzeti jövedelem csak az anyagi termelésben keletkezik. s így annak eredményét tükrözi. A másik a nem szocialista országokban elfogadott koncepció, amely a szolgáltatások szfé—

rájában kifejtett tevékenység nettó eredményét is hozzászámítja a nemzeti jövede—

lemhez. Hozzá kell ehhez tenni, hogy e két alapkoncepció külön—külön sem telje- sen egyértelmű, mert mind a szocialista, mind a kapitalista országok gyakorlatá—

ban található kisebb—nagyobb eltérés az alapkoncepciótól. (A szocialista országok gyakorlata például elég jelentősen eltér a személyszállítás kezelése tekintetében.) Vita folyik hazai közgazdászaink között is a nemzeti jövedelem foaalmáról Abban azonban teljes az egyetértés, hogy a modern gazdaságvezetésnek átfogó

és szintetizálható ismeretekkel kell rendelkeznie nemcsak az anyagi termelésről, hanem valamennyi társadalmilag szervezett munkáról is. Ennek alapján a Központi Statisztikai Hivatal arra vállalkozott. hogy olyan új népgazdasági mérlearendszert dolgozzon ki, amely megfelel a mai viszonyok által támasztott követelményeknek.

*Ezek a követelmények pedig azt indokolják, hogy mérlegrendszerünket oly módon

szélesítsük ki, hogy az ne csak az anyagi termelést, hanem valamennyi társadal- milag szervezett tevékenységet tükrözze. A mérlegrendszer bázisául szolgáló ter- melési koncepció kiszélesítése mellett a következő fontosabb érvek szólnak.

1. A nem anyagi tevékenység szférájában dolgozott 1968-ban az aktív keresők

15 százaléka. Az e szférában lekötött állóeszközök bruttó értéke ugyanebben az évben az összes állóeszközök értékének 45 százalékát tette ki. A munkából szár—

mazó jövedelemnek közel 14 százaléka volt az ebben a szférában foglalkoztatott

ker—esőké. Az anyagi termelésből származó társadalmi termékből 1968—ban közel

30 milliárd forintot (6 százalékot) ebben a szférában használtak fel, mint (: nyúj—

A NEPGAZDASAGI MERLEGRENDSZER TOVABBFEJLESZTESE 1025

tott szolgáltatások anyagköltségét. llyképpen tehát a nem anyagi szféra aránya jelenleg már olyan jelentős, hogy gazdasági fejlettségünk színvonalát és gazda—

ságunk struktúráját nélküle reálisan megítélni nem lehet.

2. A lakosság életszínvonalának mélyreható vizsgálata nem valósítható meg.

ha az általa igénybe vett kulturális, egészségügyi és egyéb szolgáltatásokat figyel-

men kívül hagyjuk. A lakosság összes fogyasztásában a szóban forgó szolgálta—

tások aránya —— idevéve a személyes jövedelemből és a természetbeni társadalmi juttatások keretében igénybe vett szolgáltatásokat — 1968—ban már elérte a 25 szó—

zalékot. A lakosság fogyasztásának belső struktúráját vagy a lakosság különböző rétegeinek egymáshoz viszonyított fogyasztási struktúráját, továbbá mindezek nem—

zetközi összehasonlitását érdemben csak a szolgáltatásokkal együtt számított fo—

gyasztás alapján lehet vizsgálni.

Ezt az igényt felismerve már több mint 10 éve olyan jövedelmi és fogyasztási kategóriákat alkalmazunk az életszínvonal vizsgálatára. amelyek az anyagi javak fogyasztásán kívül a lakosság által igénybe vett szolgáltatásokat is teljes értékü—

kön tartalmazzák. Közgazdasági közvéleményünk e kategóriákat teljes mértékben elfogadta, és a gyakorlatban jól alkalmazza.

3. A gazdasági struktúra átfogó elemzése megköveteli, hogy a termelési struk- túrát párhuzamba állítsuk a foglalkozási struktúrával és az állóeszközök ágazatok közötti megoszlásával. Nyilvánvaló, hogy e két rendkívül fontos és korlátozottan rendelkezésünkre álló erőforrás nagymértékben befolyásolja gazdasági fejlődé- sünket, de eleve torzított képet kapunk, ha a termelésre. a foglalkoztatottságra és az állóeszköz—állományra vonatkozó adatok más és más körre vonatkoznak. Az erő—

források célszerű felhasználásához tehát rendszeresen ismernünk kell a népgaz—

daság különböző szféráinak sajátos igényeit, ideértve nemcsak az anyagi terme—

lés, hanem a nem anyagi ágak igényeit is.

4. A gazdasági folyamatok között -— különösen az új gazdaságirányítási rend—

szerben —— fontos szerepet játszanak a jövedelmi folyamatok, amelyek többszörö- sen átszövik az egész népgazdaságot. Annak érdekében. hogy e bonyolult folya- matokat világosan rendszerezzük és kellőképpen áttekintsük, az azonos típusú jö—

vedelmeket (például munkabéreket, a nyereségadót, a termelési támogatást stb.) a jövedelemelosztás vizsgálatát szolgáló rendszerben, függetlenül attól, hogy az anyagi vagy a nem anyagi termeléssel vannak kapcsolatban, azonos módon kell kezelni.

5. Hazai gazdasági struktúránk és gazdasági fejlődésünk érdemi vizsgálata szempontjából különösen nagy jelentősége van annak, hogy országunkat rendsze—

resen összehasonlítsuk mind a szocialista. mind a tőkés és a fejlődő országokkal.

Az anyagi termelés koncepcióján alapuló mérlegrendszer csak a szocialista or—

szágokkal való összehasonlítást teszi lehetővé. A tőkés és fejlődő országokkal való összehasonlításhoz az anyagi és nem anyagi tevékenységet egyaránt felölelő el—

számolási rendszerre van szükség. minhogy az összes nem szocialista ország ilyen koncepcióban közli adatait.

alá

Az új népgazdasági mérlegrendszert mindazon tevékenységek egységes szám- bavételére kiterjesztjük, amelyeket hazai gyakorlatunk és mind a szocialista. mind

a nem szocialista országok alapjában véve egységesen ,,társadolmilag szervezett

tevékenység"-nek ismernek el. (A társadalmilag szervezett tevékenység fogalmába az egész világon egységesen beleértik az anyagi termelésnek kisüzemi és kiegé—

1026 A NÉPGAZDASAG! MÉRLEGRENDSZER TOVÁBBFEJLESZTÉSE

szítő jellegű formáit is. mint például a házilagos építkezést, a háztáji és ház körüli növénytermelést, állattartást stb. A tevékenység szervezett formájára való utalás így elsősorban a szolgáltatások esetében húz határvonalat egyfelől a családi kere—

tekben végzett háztartási, nevelési, szórakozási tevékenység, másfelől a vállalati és intézményi keretek között végzett ilyen tevékenységek között.) E tevékenységek konkrét tartalmát és körét a népgazdaság ágazati osztályozási rendszere pontosan meghatározza. Ezek szerint az anyagi termelőtevékenység mellett ideértjük a sze—

mélyi és lakosságszolgáltatást, a kulturális és egészségügyi szolgáltatást, a köz—

igazgatás, a rend- és jogvédelem, a pénzintézetek és a társadalmi szervek tevé—

kenységét.

Minthogy a nem anyagi tevékenység egymástól lényegesen eltérő jellegű és

rendeltetésű szolgáltatásokat ölel fel, a népgazdasági mérlegrendszerben el kell határolni azokat a szolgáltatásokat, amelyek a lakosság személyes szükségleteit elégítik ki (személyi, egészségügyi és kulturális szolgáltatások), azoktól, amelyek a társadalom közös szükségleteit elégítik ki (igazgatás. védelem). lgy mód nyílik arra.

hogy miközben a mérlegrendszer az országban kifejtett valamennyi tevékenységről számot ad. az eltérő tartalmú tevékenységeket eltérő fokozatokban összesítsük.

A társadalmilag szervezett tevékenységek teljes körét összefoglalóan világ—

szerte ,,gazdasági tevékenységnek" (ékonomicseszkaja dejatel'noszt', economic

activity) nevezik. A gyakorlati munkában az anyagi és a nem anyagi tevékenység ilyen összefoglaló megnevezésére a mérlegrendszerben is szükség van. Egyes sa—

játos szervezetek esetében ugyan valóban vitatható. hogy tevékenységük ,,gazda—

ságinak" nevezhető—e, főleg ha tevékenységük rendeltetésére gondolunk (például a Művelődésügyi vagy a Honvédelmi Minisztérium esetében). Minthogy azonban a népgazdasági mérlegrendszerben elsősorban az e szervek működéséhez szük- séges anyagok és állóeszközök beszerzésére fordított pénzösszeg. a foglalkozta—

tottak részére eszközölt munkabér—kifizetés stb. jelenik meg, a tevékenységeknek ezt a vetületét joggal sorolhatjuk a ,,gazdasági" jellegű kategóriák közé. Ezzel ösz—

szefüggésben az országban működő valamennyi jogilag vagy szervezetileg elkü—

lönülő egységet (a vállalatokat, a szövetkezeteket, az intézményeket. az önálló ipa- rosokat, a háztáji gazdaságokat stb.) összefoglalóan ,,gazdasági egységeknek" ne—

vezzük.

A népgazdasági mérlegrendszernek fentiekben vázolt kiszélesítése természe—

tesen nem jelentheti azt, hogy a mérlegrendszer adataiban elmosódhat a határ az anyagi és a nem anyagi termelés között. Sőt. az elvi indokokon túl e két alapvető szféra következetes megkülönböztetése azért is szükséges, mert csak az anyagi ter—

melés körére vonatkozó kategóriák alapján biztosíthatjuk az összehasonlítást a többi szocialista országgal és korábbi adatainkkal. Ily módon az új népgazdasági

mérlegrendszer a következő két, egymástól világosan elhatárolt főrészből áll:

1. az anyagi termelés koncepcióján alapuló közgazdasági kategóriák önálló rendszere.

azaz lényegében az eddigi népgazdasági mérlegrendszer (ez módszerében és tartalmában megfelel a KGST—országok gyakorlatának);

2. a szélesebb koncepcióban összeállított kategóriák rendszere, amely nemcsak a felölelt tevékenységek körét, hanem a vizsgált folyamatok részletezettségét és sokoldalúságát te—

kintve is lényegesen gazdagabb, mint az eddigi rendszer (a rendszer módszerében és tar- talmaban lehetővé teszi az összehasonlítást a kapitalista országokkal, és egyben kiszélesíti hazai közgazdasági vizsgálataink körét is).

(A kétféle koncepcióban összeállított kategóriák közötti összefüggések ismer—

tetese érdekében a mérlegrendszerről készítendő kiadványok technikai jellegű ré—

szeben be fogjuk mutatni a fontosabb kategóriák közötti számszerű kapcsolatokat.)

A NÉPGAZDASÁGI MÉRLEGRENDSZER TOVÁBBFEJLESZTÉSE 1027

Ennek a felépítésnek megfelelően az új mérlegrendszerben több összefoglaló kategóriát fogunk alkalmazni a népgazdaság végső eredményeinek jellemzésére.

Az anyagi termelés eredményeinek kifejezésére továbbra is az eddig használt két szintetikus mutatószámot szándékozzuk alkalmazni:

Társadalmi termék (anyagi termelésből), Nemzeti jövedelem (anyagi termelésből).

A szélesebb termelési koncepciónak megfelelően pedig két új összefoglaló ka—

tegória alkalmazását tervezzük az alábbi megnevezéssel:

Bruttó nemzeti termelés, Nettó nemzeti termelés.

Az új rendszer tehát egyidejűleg tartalmazza a szűkebb és a szélesebb ter—

melési koncepciónak megfelelő kategóriákat, s így kiszélesíti a népgazdaságra vo*

natkozó ismereteinket és a nemzetközi összehasonlítások bázisát.

ll. AZ ÚJ NÉPGAZDASÁGl MÉRLEGRENDSZER FÖBB JELLEMZÖI a) A mérlegrendszer részei

Az új népgazdasági mérlegrendszer egyik legfőbb jellemzője az, hogy az ed- diginél többszörösen nagyobb információtömeget nyújt a népgazdaságról. A több—

letinformáció egyrészt abból származik. hogy az elszámolásokat kiterjesztjük a nem anyagi szférára is; másrészt abból. hogy a népgazdaságot az eddigi 5 népgazda—

sági ág helyett 26 ágazatra osztva vizsgáljuk; harmadrészt abból. hogy a terme—

lés és az elosztás folyamatain kívül a mérlegrendszer kiterjed a pénzügyi-jövedelmi folyamatokra is.

Felépítését tekintve a mérlegrendszer a következő részekből áll:

1. Összefoglaló táblák. Ezek egyrészt az anyagi termelés, másrészt a szélesebb koncepció alapján bemutatják a népgazdaságnak mint egésznek a fejlődését, va—

lamint népgazdasági áganként a források és főbb rendeltetési célok szerint a fel—

használásokat. Ez a rész egyben tartalmazza a két koncepciónak megfelelő kate- góriák közötti átmenetet ismertető adatokat is.

2. Termelés és elosztás. Ez a rész 26 ágazat mélységében bemutatja az anyagi javak és a szolgáltatások forrását és felhasználását. Központi részét az input—out—

put rendszerű elszámolások képezik.

3. A nettó nemzeti termelés értékösszetevői (elsődleges ráfordítások). Ebben a részben a népgazdaságban keletkezett jövedelmek elsődleges megjelenési for—

máit ismertetjük, amelyeknek együttes összege azonos a nettó termelés értékével.

Ezen belül részletesen tagoljuk a termelés élőmunkaköltségét és azokat a központi támogatásokat és elvonásokat, amelyek közvetlenül befolyásolják a termelők ér—

dekeltségét. és amelyek figyelembevételével kialakul a vállalati eredmény. A vál- lalati eredményt a termelők szemszögéből értelmezett jövedelmezőségi kategória- ként kezeljük.

4. ]övedelemelasztás — pénzforgalom. Ez a rész a népgazdaságban keletke—

zett jövedelem teljes elosztását mutatja, kezdve a gazdasági tevékenységből szár—

mazó jövedelmek elosztásától a végleges jövedelmek kialakulásáig, majd a felhal—

mozási juttatások és a hitelműveletek közbeiktatásával a megtakarítások felhasz—

nálásáig. Ez a rész kapcsolatba hozza a termelők jövedelmi mérlegeit az olyan fontos mérlegekkel, minta költségvetési mérleg, a lakosság jövedelmi mérlege. az országos hitelmérleg, a nemzetközi elszámolási mérleg stb.

1028 A NÉPGAZDASÁGI MÉRLEGRENDSZER TOVÁBBFEJLESZTÉSE

5. Végső fogyasztás. A lakosság személyes és összes fogyasztását, valamint a közösségi rendeltetésű fogyasztás alakulását mutatja be ágazati eredet. rendel- tetési csoportok és finanszírozási módok szerint részletezve.

6. Felhalmozás. A beruházásokat és a készletfelhalmozást ábrázolja kibocsátó

és igénybe vevő ágazatok szerint. anyagi-műszaki összetételben és finanszírozási módok szerint.

7. Hitel. A pénzügyi aktívák (betétek, készpénz, követelések) és a pénzügyi

passzívák (banki hitelek és egyéb tartozások) állományát és annak változását mu—

tatja be oly módon, hogy abból kitűnik az egyes jövedelemtulajdonosok minden- kori pénzügyi helyzete és a hitelműveletek végső eredménye.

8. Nemzeti vagyon. E rész központi magvát az állóeszközök és a készletek

mindenkori állománya, összetétele és a gazdasági egységek közötti megoszlása képezi (állóeszközmérleg, készletmérleg). Ezenkívül a nemzeti vagyon teljesebb fo—

galmának megfelelően az állóeszközök és készletek értékét becslésekkel kiegészít—

jük az ország egyéb vagyontárgyainak értékével is. Ehhez a részhez tartozik továbbá a pénzügyi aktívák és a pénzügyi passzívák mindenkori állományának. belső struk—

túrájának és egymás közti összefüggéseinek rendszerezése is.

9. Nemzetközi összehasonlitások. Ebben a részben a legfontosabb szintetikus mutatószámok alapján folyamatosan bemutatjuk hazánk gazdasági fejlettségét és struktúráját, valamint fejlődési ütemét egyfelől a szocialista. másfelől a nem szo—

cialista országokhoz viszonyítva.

b) A mérlegrendszer és az általános információs rendszer kapcsolata

Fenti vázlatos felsorolásból látható. hogy az új népgazdasági mérlegrendszer gyakorlatilag a gazdasági jellegű információk teljes mezőnyét átfogja. Természe- tesen ez távolról sem jelenti azt, hogy helyettesítheti a különböző területeken ki- alakított információs rendszereket. A népgazdasági mérlegrendszer, még ha mé- ly'ebb ágazati részletezésben és sokoldalúbban vizsgálja is a népgazdaságot mint eddig, továbbra is megőrzi makroökonómiai jellegét. ezért rendeltetésének megfe- lelően csak a népgazdasági szemléletben legfontosabb folyamatokat és a köztük levő összefüggéseket ábrázolja. Annyiban azonban minőségileg eltér a részterüu letekre vonatkozó információs rendszerektől. hogy önmagán belül konzisztens rend—

szert alkot. amelyben a fogalmak és csoportosítások az egész rendszeren keresztül egységesek, és így az adatok logikailag is és számszerűen is összefüggenek egy—

mással.

A népgazdasági mérlegrendszernek ez az átfogó jellege lehetővé teszi, hogy a különböző szakterületeken egymástól függetlenül kialakított és rendkívül szerte—

ágazó információs rendszerek között megfelelő kapcsolatot és összefüggést hoz- zunk létre. Ez elengedhetetlen feltétele annak, hogy a közgazdasági vizsgálatok—

ban ,,egy nyelven beszéljünk", de nagymértékben elősegíti azt is. hogy az egymástól különálló információs források az .,átjárások" biztosításával kölcsönösen haszno—

sithatókká váljanak. Ennek érdekében az szükséges, hogy a különböző szakterü—

leteken készitett kimutatások és elemzések — amilyen mértékben azok összefügge-

nek a népgazdasági mérlegrendszer megfelelő kategóriáival —— fogalmaikban. meg-

nevezéseikben és csoportosításaikban kapcsolódjanak a mérlegrendszerhez és a sajátos igényektől függő további részletezéseket ezekből vezessék le.

A különböző információs rendszerek integrálására, és koordinálására való tö- rekvés világszerte végbemenő folyamat, és ebben a nemzetgazdasági elszámolási rends'zernek különösen fontos szerepe van. A hazai gazdasági vezetés és a hazai

A NEPGAZDASÁGI MERLEGRENDSZER TOVÁBBFEJLESZTÉSE

1029

közgazdasági kutatás megnövekedett feladatai nálunk is teljes mértékben indo-

kolttá teszik, hogy a tájékozódást egyszerűbbé. egyértelműbbé, és teljesebbé te- gyük.

c) A mérlegrendszer adatbázisa

Az új népgazdasági mérlegrendszer gyakorlati megvalósításának fontos fel- tételét képezi, hogy biztosítva vannak—e a kidolgozáshoz szükséges megbízható alapadatok.

E tekintetben jelenleg lényegesen jobb a helyzet. mint volt korábban. A válla—

latok és szövetkezetek könyvviteli rendszere és az arra épülő negyedéves és év végi mérlegbeszámolók 1968-tól a népgazdaság minden ágában egységes elveken és módszereken épülnek fel. Az új számviteli rendszer korszerűsítése és egységesítése során figyelembe vették a tervezés és a statisztika igényeit, így a vállalatok és szö—

vetkezetek szférájában a népgazdasági mérlegrendszerhez szükséges adatok meg- felelő módon és viszonylag korán rendelkezésre állnak. Emellett —— főleg a jövedelem- elosztás vizsgálatához — fontos adatforrástjelentenek a Pénzügyminisztérium. a Ma—

gyar Nemzeti Bank és a többi pénzintézet által vezetett nyilvántartások (a költség- vetési mérleg, az országos hítelmérleg, a nemzetközi fizetési és elszámolási mér—

leg stb.).

Alapjában véve a fent említett nyilvántartások is tartalmazzák a teljes körű nemzetgazdasági elszámolásokhoz szükséges adatokat. a gyakorlatban azonban

még számos ellentmondás tükröződik köztük. (Például a pénzintézetekben nyilván—

tartott vállalati hitelek nem egyeznek meg a vállalatok könyvelésében kimutatott hite- lekkel, vagy a költségvetés által kimutatott beruházási juttatások nem egyeznek meg a vállalatok könyvelésében szereplő hasonló adatokkal.) Úgyszintén jelentős prob—

lémát okoz. hogy a költségvetési szervek bevételeiről és kiadásairól készülő beszá- moló országos összesítése lényegesen később áll rendelkezésre, mint a vállalati mérlegbeszámolóké. Az utóbb említett területeken még további erőfeszítéseket kell tenni az adatok egységes értelmezése, főleg az időbeli elhatárolások és a csopor- tosítások egységesítése terén.

Viszonylag kevésbé megbízható adatokkal rendelkezünk a társadalmi szervek,

a háztáji és kisegítő gazdaságok, a magánkisipar és a lakosság egyéb házilagos tevékenységéről. itt főleg naturális adatok statisztikai összeírására támaszkodunk.

Minthogy azonban a magánszektor és a lakosság házilagos tevékenységének súlya viszonylag nem jelentős, a népgazdasági mérlegszámítások megbízhatóságát az e területeken alkalmazott becslések érdemben nem befolyásolják.

d) Amérlegrendszer kapcsolata a tervezéssel

Az új népgazdasági mérlegrendszer kidolgozása során fontos követelménynek tartottuk, hogy teljes legyen az összhang a népgazdasági tervezés rendszerével.

Ezért az elmúlt három évi előkészítő munkában kezdettől fogva szoros munkakap- csolatot létesítettünk az Országos Tervhivatallal, hogy a gazdasági folyamatok ér—

telmezése és részletezése, az alkalmazott fogalmak tartalma és megnevezése a ter- vezésben és a statisztikában egységes legyen. Úgy ítéljük meg, hogy ez az együtt—

működés eredményes volt, és jelenleg — kevés kivételtől eltekintve — a népgazda-

sági tervezés és a népgazdasági mérlegrendszer ..azonos nyelven beszél". Ez az egyezőség jelenleg csak az anyagi termelés körére vonatkozóan áll fenn. mivel a népgazdasági terv összefoglaló kategóriái csak az anyagi termelésre vonatkoznak.

3 Statisztikai Szemle

1030 A NEPGAZDASÁGI MÉRLEGRENDSZER TOVÁBBFEJLESZTÉSE

e) A mérlegrendszer szemléletmódja az időbeli elhatárolásokban (eredményszem—

lélet-pénzforgalmi szemlélet)

A jövedelemelosztás vizsgálatával foglalkozó részben később behatóbban fog- lalkozunk azzal, hogy az egymással közgazdaságilag összefüggő különböző gazda- sági folyamatok nem azonos időben mennek végbe, így a mérlegrendszer külön- böző részei között a megfelelő kapcsolat csak az időbeli eltolódasok figyelembe—

vételével teremthető meg. Alapjában véve a termelési és a jövedelmi folyamatok

összekapcsolása okoz gondot. Míg az előbbieknek csak akkor van reális közgaz-

dasági tartalmuk, ha a hozamokat és az azokhoz kapcsolódó ráfordításokat állít-

juk szembe (függetlenül attól. hogy az elért hozam pénzben mikor realizálódik).

addig a jövedelmi folyamatok több aspektusból is akkor nyernek inkább reális tar—

talmat, ha azokat a tárgyidőszak alatti tényleges bevételek és kiadások alapján határozzuk meg (függetlenül attól, hogy az adott jövedelem a tárgyévben jött-e létre vagy sem). Ez utóbbi szemléletmód elsősorban akkor kap hangsúlyt, ha az egyes jövedelemtulajdonosok szélesebben értelmezett vásárlóerejét vizsgáljuk.

A népgazdasági mérlegrendszerben a termelés és elosztás, továbbá a nettó nemzeti termelés értékösszetevőit, a fogyasztás és felhalmozás folyamatait. valamint a nemzeti vagyont" bemutató (2., 3., 5.. 6. és 8. sorszámú) részeket az ún. ..erecl—

ményszemléletben". mig a jövedelemelosztás folyamatait. valamint a hitelművele- teket (4 és 7. sorszámú részeket) az ún. ,,pénzforgalmi" szemléletben tervezzük kidolgozni. A két rész közötti kapcsolatot az időbeli elhatárolásokból eredő hatá- sok külön kimutatásával teremtjük meg.

f) A mérlegrendszer és a gozdaságirányitási rendszer összefüggése

Az új népgazdasági mérlegrendszer kidolgozásánál elsősorban azt tartottuk szem előtt, hogy az alkalmazkodjék konkrét hazai közgazdasági viszonyainkhoz. és ily módon közvetlen segítséget nyújtson a népgazdaság irányításához. Ezért a ter—

melési, elosztási és finanszírozási kategóriák kialakításánál azokat a fogalmakat és azokat (: szabályozókat vettük alapul. amelyek jelenlegi gazdaságirányítósi rendszerünkben működnek. Ez a nagyfokú illeszkedés kétségkívül növeli a mérleg—

rendszer használhatóságát, ugyanakkor több szempontból hátrányt is jelent. Az egyik hátrány az, hogy néhány kérdésben az elvileg következetes eljárás rovására engedményeket tettünk a részterületekkel való gyakorati egybeesés érdekében. A másik hátrány az, hogy a mérlegrendszer kategóriái ily módon kevésbé időállók, mert egy-egy szabályozó megváltoztatása kihat a mérlegrendszerre is.

Mérlegelve az előnyöket és hátrányokat úgy látjuk, hogy a mérlegrendszer ak—

kor tudja inkább betölteni elsődleges rendeltetését, ha maximálisan kapcsolódik a mindenkori hazai gazdaságirányítás fogalmi rendszeréhez, ezért ezt a megoldást választottuk.

g) A mérlegrendszer ágazati adatainak tartalma

A népgazdasági mérlegrendszer legfontosabb rendeltetése az. hogy az ország—

nak mint egyetlen nagy gazdasági egységnek az eredményét bemutassa. Emellett azonban nagyon lényeges az is, hogy a népgazdaság egészét alkotó, de egymástól szervezetileg elkülönülő gazdasági egységeket több szempontból különböző ho—

mogén csoportokra bontva részletesebb képet adjon a gazdasági folyamatokról és a népgazdaságon belüli kapcsolatokról, úgy hogy e számítások rendeltetésüknek

megfelelően még megőrizzék makroökonómiai jellegüket.

A NÉPGAZDASAGI MÉRLEGRENDSZER TOVÁBBFEJLESZTESE , 1031

A folyamatos népgazdasági mérlegszámításokban eddig az anyagi termelés—

ből származó társadalmi termék és nemzeti jövedelem forrásait csak 5 népgazda—

sági ágra megosztva mutattuk be. Az új rendszerben 26 ágazatra tervezzük kidol—

gozni az adatokat. Ez a részletezés a népgazdaságon belüli legjellegzetesebb kü—

lönbségeket felszinre hozza, ugyanakkor még népgazdasági jelentőségű csopor—

tokra vonatkozik. A tervezett 26 csoport a következő:

l. Bányászat 17. Belkereskedelem

2. Villamosenergia—ipar 18. Külkereskedelem

3. Kohászat Kereskedelem összesen

4. Gepjpar 19. Személyi és üzleti szolgáltatás 5. Epítoanyag—ipar 20. Lakásszolgáltatás

ó. Vegyipar Személyi és lakásszolgáltatás

7. Konnyulpar összesen

8. Élelmiszeripar 21. Egészségügyi és szociális szolgálto—

9. Egyéb ipar tás

lPC'f osszesen 22, Kulturális szolgáltatás

10. Kivitelező építőipar Egészségügyi és kulturális szall ll. Beruházások tervezése. szervezése gáltatás összesen

EPItOIPC" osszesen 23. Tudományos szolgáltatás 12. Mezőgazdaság 24. Közigazgatás és védelem 13- EfdoEJGZdC'lkOdOS 25. Pénzintézeti szolgáltatás

14. Vízgazdálkodás

Mező—, erdő-, vízgazdálkodás összesen

15. Szállítás 16. Hírközlés

Szállítás és hírközlés összesen

26. Egyéb szolgáltatás

Közigazgatás és egyéb szolgáltae tás összesen

Az ágazati osztályozást oly módon valósítjuk meg, hogy teljes szervezeti egysé—

geket sorolunk be az egyes ágazatokba. (A többféle tevékenységet végző gazda- sági egységeket legjelentősebb tevékenységük alapján soroljuk egyik vagy másik ágazatba.) A szervezetek egészének megosztás nélküli besorolását az indokolja.

hogy csak így nyílik mód az egyes ágazatok tevékenységének komplex vizsgálatára, vagyis arra, hogy termelési tevékenységük számbavétele mellett és azzal összefüg—

gésben bemutassuk a termelés jövedelmezőségét, a jövedelmek elosztását, a költ- ségvetési és hitelkapcsolatokatf a beruházásokat. az állóeszköz-állomány alaku- lását stb. A népgazdasági mérlegrendszer adatbázisa úgy van megszervezve, hogy a fent említett 26 ágazatra a mérlegrendszerben előirányzott kategóriákat — kevés kivételtől eltekintve - évente rendszeresen ki fogjuk dolgozni. (Egyelőre viszonylag szűkebb ágazati bontásban tudjuk bemutatni a társadalmi termék és a nemzeti jövedelem kategóriáit, továbbá a tényleges pénzforgalmat tükröző jövedelmi fo- lyamatokat.)

Annak következtében, hogy az egyes szervezetek nemcsak egyfajta ágazatra jellemző tevékenységet fejtenek ki. hanem az új gazdaságirányítási rendszer által nyújtott lehetőségeknek megfelelően növekvő mértékű profilidegen tevékenységet is, a legfontosabb népgazdasági termelési arányok vizsgálatához szükség van egy ..tiszta" ágazati osztályozásra is. Ezt az ágazati osztályozást oly módon érhetjük el, hogy nem teljes szervezeteket, hanem egyes tevékenységi fajtákat sorolunk az egyes ágazatokba, hogy ily módon egy csoportban mutassuk ki a bármely szerve- zet által az országban kifejtett összes ipari, építőipari stb. termékek értékét. A két- féle osztályozás eredménye, mint azt az alábbi tábla bemutatja, 1968-ban még nem különbözött nagymértékben egymástól, a profilidegen tevékenység mérete azonban népgazdasági szinten már ebben az évben is olyan nagyságrendű volt,

3.

1032 A NÉPGAZDASÁGI MERLEGRENDSZER ToVABaFEJLt-zsrrsse

hogy a kétféle osztályozást következetesen meg kell különböztetni egymástól, E

megkülönböztetés érdekében az'egyik esetben a ,,szervezetek ágazati osztáiyozáf _ "

sá"-ról, a másik esetben a .,tevékenységek ágazati osztályozósá"—ról beszélünk.

, r. tábia

Az egyes népgazdasági ágakra jellemző termékek és szolgáltatások aránya az összes bruttó termelésben, 1968

"(folyó áron)

A népgazdasági ágra

N' dasá i ág . jellemző ; i nem jellemző , lglrrllglóés

epgaz _9 — — ' , ..

(szervezeti elhatálo'éSbun) termékek és szolgáltatások aránya osszesen százalék

lpar . . .A . . . . . . 97,3 2.7 ' mao

Építőipar . . . 949 5.1 1003

Mező—, erdő- és . , _

vízgazdálkodás . . . . 88.0 12,0 1oo,g

Szállítás és hírközlés . . . 85.1 14,9 1003

Kereskedelem . . . - - 357 145 _a_lggth- ,,-

Anyagi ágakegyütt . . 93.6 6.4 1009

Személyi és lakás- .

szolgáltatás . . . 94.7 5.3 ' 100.0*

Egészségügyi és kulturális ,,

szolgáltatás . . . - ' 99,1 0.9 1004)

Közigazgatás és egyéb

szolgáltatás . - . ___w97.5_____ W 72 5 __ 1034)" _ _m

N;m anyggi égekegvüfí _ 23?th _.W , 54 ,1,99-_0__,_,

Összesen 94.0 6.0 100.0

Gyakorlati okok miatt (a számvitelben alkalmazott részletesség mértéke miatt)

a tisztán tevékenységek szerinti osztályozás lényegében csak a 8 népgazdasági ágra dolgozható ki. A tisztán tevékenység szerinti osztályozást elsősorban az anya- gi termelésből származó társadalmi termék és nemzeti jövedelem mérlegének ösz—

szeállitásához használjuk. E kategóriák fogalma ugyanis megköveteli, hogy a szer—

vezeti keretektől függetlenül lehetőleg tisztán vegyük számba az anyagi termelés körébe eső tevékenységeket.

A tevékenységi osztályozással kapcsolatban meg kell említeni, hogy a terme- lés számbavételének jelenlegi módszerével még a viszonylag összevont" nagyobb főcsoportokra sem mutatható ki teljesen tisztán az egyes tevékenységi fajták ér- téke. mint ahogy az ettől az osztályozástól elvárható lenne. Ennek az az oka. hogy a termelés számbavétele — ami többféle szempontból teljesen indokolt — a gazda—

sági egységek áruértékesítésén alapul. amelyben esetleg már többféle tevékenység eredménye együttesen jelenik meg. Például egy iparvállalat által értékesített vég—

termékek értéke mint ipari termelés magában foglalja a vállalaton belül kifejtett építőipari karbantartó és szállítási tevékenység értékét is. E számbavételi eljárás miatt a bekövetkező szervezeti és konstrukciós változások nemcsak a szervezeti be- soroláson alapuló ágazati osztályozást, hanem a ..tiszta" tevékenységi osztályozást is befolyásolják. Például a MÁV járműjavító vállalatok önállóságának megszünte-

tése és beolvasztása a MÁV-ba azzal jár. hogy a MÁV részére végzett járműjavítás

a szállítási tevékenység részeként jelenik meg. Ez a körülmény nagymértékben akadályozza, hogy az egyes ágazatok termelési idősorainak stabilitását és össze- hasonlithatóságát biztosítsuk.

A NEPGAZDASÁGI MERLEGRENDSZER TOVÁBBFEJLESZTESE 1033

Ez a probléma a jövőben megoldást kiván. Kétféle lehetőség jöhet számításba.

Az—egyik az, hogy a vállalatok a számvitelben az egyes tevékenységi fajtákat teljes körűen mutatják ki, azaz a vállalatokon belüli felhasználásokat is a megfelelő te—

vékenységi fajta termelési értékeként számolják el. Ez az elszámolási mód egyéb- kéntnem idegen a könyvelésben, ugyanis a vegyes profilú üzemekben, továbbá a mező- és erdőgazdasági üzemekben jelenleg is rendszeresítve van ilyen teljes körű kimutatás. A másik lehetőség az, hogy a különböző fajta tevékenységet végző vál—

lalatokat statisztikai szempontból a tevékenység jellegétől függően több egységre osztjuk fel, és statisztikai úton biztosítjuk a szervezeti változásoktól független ter—' melési idősorokat. Úgy véljük, hogy e kérdést a számvitel soron következő általános

fejlesztése során kell megoldani. Bármelyik megoldást is választjuk, mindkettőnek

fontos előfeltétele az egyes tevékenységi fajták pontos körülhatárolása.

A gazdasági egységek ágazati osztályozása mellett a népgazdasági mérleg- rendszerben fontos szerepet kap a gazdasági egységek szektorális osztályozása is.

Ez az osztályozás egyrészt megkülönbözteti a három alapvető tulajdonformát (álla- mi, szövetkezeti, magán), másrészt az azonos tulajdonformán belül különböző gaz—

dálkodási formákat, mint például az állami tulajdonon belül a vállalati és a költ—

ségvetési formában működő egységeket. Tekintettel arra, hogy az azonos tulajdon—

forma népgazdasági áganként lényegesen eltérő tartalmat takar (például az ipari és a mezőgazdasági szövetkezetek). a mérlegrendszerben (: szektorális osztályozást általában a népgazdasági ágakkal kombinált csoportosításban alkalmazzuk.

A szektorális osztályozás csoportjai a következők:

1. Állami vállalatok összesen Ebből:

0) ipari vállalatok b) építőipari vállalatok

:) mezőgazdasági, erdőgazdasági, vízgazdálkodási vállalatok d) közlekedési vállalatok

e) kereskedelmi vállalatok

2. Költségvetési intézmények összesen

3. Társadalmi szervek összesen (kulturális, sport— és egyéb egyesületek) 4. Szövetkezetek összesen

Ebből:

0) ipari szövetkezetek b) építőipari szövetkezetek

c) mezőgazdasági termelőszövetkezetek d) kereskedelmi szövetkezetek

5. Szövetkezeti tagok háztáji gazdasága

6. Lakossági kisegítő tevékenység (kisegítő gazdaságok, házilagos építkezés stb) 7, Magánszektor (kisipar, kiskereskedelem stb,)

lll. A NÉPGAZDASÁGI MÉRLEGRENDSZER FONTOSABB KATEGÓRlÁlNAK TARTALMA ÉS MEGNEVEZÉSE

A népgazdasági mérlegrendszer legfontosabb kategóriáinak általános tartal—

mát az alapul vett koncepció alapjában véve meghatározza. Néhány további lé—

nyeges tartalmi kérdést az alábbiakban tárgyalunk. Ezenkivül számos konkrét el- határolásbeli és módszertani kérdést kellett tisztázni, hogy egy-egy kategória tar—

talmát az érdekelt társhatóságok és a közgazdászok széles köre teljesen egysége—A

sen értelmezze.

A tartalmi kérdések mellett nagy jelentősége van annak is, hogy miként ne-

vezzük e kategóriákat, különös tekintettel arra, hogy a rendszeresen alkalmazásra

kerülő mutatók száma nagymértékben megnőtt.

1034 A NÉPGAZDASÁGI MERLEGRENDSZER TOVÁBBFEJLESZTÉSE

A népgazdasági mérlegrendszer kategóriáinak megnevezését oly módon ala—

kítottuk ki, hogy azok a lehetőséghez mérten egyidejűleg megfeleljenek az alábbi *

követelményeknek:

a) biztosítsák eddig kialakult gyakorlatunk folytatását,

b) a szélesebb koncepció alapján kialakított kategóriák megnevezése feleljen meg a nemzetközi gyakorlatban e fogalmakra alkalmazott megnevezéseknek,

c) tömörek és a tartalmat kifejezők legyenek, logikailag kapcsolódjanak egymáshoz;

d) a bővülő nemzetközi kapcsolatokra tekintettel könnyen és helyesen legyenek fordít—

hatók idegen nyelvekre.

A kialakított termelési kategóriák megnevezése az itt felsorolt követelmények-

nek természetesen nem felelhet meg tökéletesen. mivel e követelmények egyé

másnak részben ellentmondanak. Arra törekedtünk, hogy e követelményeket lehe—

tőleg optimálisan elégitsük ki.

a) A népgazdasági szintű termelési kategóriák

Az anyagi termelés körére vonatkozó szintetikus mutatószámok (,.Társadaimi—

termék" és .,Nemzeti jövedelem az anyagi termelésből") elvben megegyeznek az

eddigi hazai számítások és a többi szocialista ország ugyanilyen mutatószámaival.

a gyakorlatban azonban e téren is indokoltnak mutatkozott néhány módszertani változtatás.

2. tábla A Társadalmi termék és a Nemzeti jövedelem (anyagi termelésből)

az eddigi és az új módszerrel számítva, 1968

i Az eddigi ' Az új

Kategória ___,,_ _ _ _ ,, ..N. , www—,," _,nw

módszerrel számítva (milliárd— forint)

Társadalmi termék

(anyagi termelésből) . . . 5682 í 572.0

Összes termelő felhasználás ; _

(anyagi termelésben) . . . l 347,i 343,7

Nemzeti jövedelem

(anyagi termelésből). . . . . . : 221,1 ' 228.3

A Társadalmi termék és a Nemzeti jövedelem (anyagi termelésből) az alábbi fontosabb tételek miatt tér el a korábbi módszerekkel számított mutatóktól:

- a termelés és a lakosság fogyasztása közötti megfelelő összhang érdekében a saját termelésű mezőgazdasági termékek fogyasztását mindkét vonatkozásban fogyasztói árakon értékeljük (emiatt 1968-ban kereken 5 milliárd forinttal nagyobb a társadalmi termék és a nemzeti jövedelem);

— a munkaruha juttatást a jövőben nem élőmunkaköltségnek, hanem termelő felhaszná- lásnak tekintjük, (emiatt a nemzeti jövedelem 1,1 milliárd forinttal kisebb);

— a külkereskedelem árrését és a külkereskedelmi forgalom egyenlegét nem a belföldi eladási, illetve beszerzési árakon értékelt forgalom, hanem a külföldi eladási és beszerzési áraknak árszorzós értékén számított forgalma alapján állapítjuk meg (enek hatása 1968—

ban mintegy 1,5 milliárd forint többlet);

— a beruházások fogalmának módosítása: az alsó értékhatár felemelése 3000 forintról 5000 forintra, a korábban nem aktiválható költségek beszámítása az üzembehelyezési értékbe

(egyenlegében kereken 1 milliárd forinttal növeli a nemzeti jövedelmet);

— a vízgazdálkodási ágazatot anyagi termelésként értelmezzük (emiatt 1968-ban a tár—

sadalmi termék kb. 1.5 milliárd, a nemzeti jövedelem pedig kb. 0.4 milliárd forinttal maga—

sabb, mint az eddigi módszerrel számitott);

A NÉPGAZDASAGI MÉRLEGRENDSZER TOVÁBBFEJLESZTÉSE 1035

—— a közutak összes fenntartási költségét, jóllehet a közutakat a közlekedési vállalatokon kívül az ipari és mezőgazdasági üzemek. valamint a lakosság is igénybe vette. eddig teljes egészében a szállítási és hírközlési népgazdasági ág anyagráforditásaként kezeltük; részben ezen torzítás miatt. részben azért, mert az igénybevevők nem fizetik meg e költségeket, a közutak fenntartási költségét a jövőben közösségi rendeltetésű végső fogyasztásként számol- juk el (emiatt a nemzeti jövedelem 1968— ban 3.6 milliárd forinttal nagyobb, mint a korábbi módszerrel számítva):

— ezenkívül a különböző megtérülések pontosabb számbavétele, a veszteségek más ke- zelése, továbbá néhány egyéb kisebb módszertani változtatás miatt is változik a társadalmi termék, a termelő felhasználás és a nemzeti jövedelem.

A nem anyagi tevékenység eredményének számbavétele és összegezése az anyagi tevékenység eredményével új tartalmú kategóriákat ad, amelyek kifejezésre jutnak a megnevezésekben is.

A ,,Bruttó nemzeti termelés" értéke egyenlő egyfelől az anyagi termelésből származó társadalmi termék, másfelől a nem anyagi tevékenység bruttó teljesít- ményének összegével.

A Bruttó nemzeti termelés értéke

(1968—ban, folyó áron)

Társadalmi termék (anyagi termelésből). . . .572,0 milliárd forint Nem anyagi tevékenység bruttó teljesítménye. . . 612 milliárd forint

Brúnó "he'miéíi' férfié/é; 6332 mrnrarawzími

A ,,Nettó nemzeti termelés" az anyagi és a nem anyagi tevékenység nettó eredményének összege. Itt azonban figyelembe kell venni. hogy az anyagi tevé- kenység nettó eredménye nem esik egybe az anyagi termelésből származó nem—

zeti jövedelemmel, mert az anyagi termelés által igénybe vett szolgáltatások a szű—

kebb koncepcióban a társadalmi tiszta jövedelem részét képezik, míg a szélesebb koncepcióban termelő felhasználásnak minősülnek. A nettó nemzeti termelés és az anyagi termelésből származó nemzeti jövedelem között a következő összefüggés áll fenn.

A Nemzeti jövedelem és a Nettó nemzeti termelés értéke

(1968—ban. folyó áron)

Nemzeti jövedelem (anyagi termelésből). . . 228,3 milliárd forint Le: Anyagi termeléshez igénybe vett nem anyagi tevékenység. ., . . 5.6 milliárd forint Anyagi tevékenység nettó termelése . . . 222,7 milliárd forint Nem anyagi tevékenység nettó teljesítése . . . 262 milliárd forint Nettó nemzeti termelés248,9 milliárd—forint Az összefoglaló jellegű termelési kategóriák között -— elsősorban a nemzetközi összehasonlítások céljaira — szerepeltetjük a ,,Hozzáadott érték" mutatót. Tartal- mában azonos a tőkés országokban legáltalánosabban használt ún. ,,Gross Do- mestic Product — GDP" vagy más néven ,.Value added" mutatószámmal. Ez a nettó nemzeti termelés értékénél az amortizáció értékével magasabb. Hazánkban 1968- ban 281 milliárd forint volt.

b) Ágazati szintű termelési kategóriák

Fenti kategóriák az egész népgazdaságra vonatkoznak. Emellett szükség van arra is. hogy a népgazdaságon belül az egyes népgazdasági ágak és ágazatok fenti tartalmú mutatóit is egységesen definiáljuk, és egységesen nevezzük. Sőt az egyes ágazatokra vonatkozó termelési kategóriákon kívül egységes megnevezést kell alkalmazni az egyes tevékenységi csoportokra is.

1036 A NÉPGAZDASAGI MÉRLEGRENDSZER TOVÁBBF'EJLESZTÉSE

_a. tábla

A főbb termelési mutatók népgazdasági ágak szerint 1968—ban

" (folyó áron) W,,

l

Bruttó § Hozzáadott Nettó , ,

( nemzeti § érték ( nemzeti

Népgazdasági ág ; termelés . § termelés

(szervezeti elhatárolásban) '

forgalmi adókkal együtt.

árkiegészítések nélkül

Milliárd forint '

lpar . . . . . . . . . . . . 323.6 1072 94,l

Építőipar . . . ; 45.5 20.5 'l9,9

Mező-. erdő— és vízgazdálkodás . . 113.8 593 54.0

Szállítás és hírközlés . . . 322 20,5 14,4

Kereskedelem . . . , . . 47,6 3 31.13 30,5

Vámok és értékkülönbözetek . . . 10,9 10.9 10.9 A

Anyagi ágak együtt . . . 573,ó 249.5 223.8

Személyi és lakásszolgáltatás . . . 11,0 6.4 2.6

Egészségügyi és kulturális ' _

szolgáltatás . . . 23.6 ! l2.3 ! 10.55

Közigazgatás és egyéb : § * ' ' *" ' *

szolgáltatás ; _ . . . . . . . 25.o * 12.8 12.0—

Nem anyagi ágak együtt . . . . § 59,6 § 31.5 25,1

Összesen 633,2 § 281,0 § 248,9

Százalékos megoszlás "

lpar . . . 51,1 * 38,2 37,8

Épitőipar . . . * 7.2 7.3 8.0

Mező—, erdő— és vízgazdálkodás . . 18,0 21,0 ! 21,7

Szállítás és hírközlés . . . 5,l 7.3 5.8

Kereskedelem . . . 7,5 ' U.i 122

Vőmok és értékkülönbözetek . . . 1.7 ] 3.9 4.4

Anyagi ágak együtt . . . 906 ' 88.8 § 899

Személyi és lakásszolgáltatás . . . 1.7 ? 2,3 ** 1.0

Egészségügyi és kulturális ! § §

szolgáltatás . . . . § 3.7 § 4.4 ! 4.3

Közigazgatás és egyéb § ; ,

szolgáltatás . . . § 4.0 § 4.5 1 4.8

Nem anyagi ágak együtt . . . . 3 9,4 § 11,2 § 10.1

Összesen , AiÖ0,OW § 100,0 ? § 100,0

! §

Az egyes ágazatokra, illetve tevékenységi csoportokra vonatkozó főbb terme—

lési kategóriákra (: következő megnevezéseket alakítottuk ki (az ipart véve példa-

ként):

Agazati értelmezésben:

Az ipari szervezetek bruttó termelése (mint a bruttó nemzeti termelésnek az ipar nép- gazdasági ágba sorolt szervezetek által létrehozott része)

Az ipari szervezetek nettó termelése (mint a nettó nemzeti termelésnek az ipar nép- gazdasági ágbg sorolt szervezetek által létrehozott része)

Az ipari szervezetek hozzáadott értéke (mint a népgazdaság összes hozzáadott értékének az ipar népgazdasági ágba sorolt szervezetek által létrehozott része).

Tevékenységi értelmezésben:

Az ipari tevékenység bruttó termelési értéke (mint az anyagi termelésből származó tc'lr- sadalmi termékek, illetve a bruttó nemzeti termelésnek az ipari tevékenysegből származó

része; e kategória mindkét összefüggésben azonos)

A NÉPGAZDASAGI MERLEGRENDSZER TOVABBFEJLESZTESE 1037

Az ipari tevékenység nettó termelése (mint a nettó nemzeti termelésnek az ipari tevé- kenységből származó része)

Az ipari tevékenységből származó nemzeti jövedeiem (mint az anyagi termelésből szár- mazó nemzeti jövedelemnek az ipari tevékenységből eredő része; az előbbinél annyival szé—

lesebb, hogy tartalmazza az ipari tevékenységhez felhasznált szolgáltatások értékét is).

A nem anyagi ágak esetében ugyanezek a megnevezések szerepelnek azzal az eltéréssel, hogy a termelés kifejezés helyett a teljesítmény kifejezést alkalmazzuk.

Például a kulturális szolgáltatási szervezetek bruttó teljesítménye. a kulturális szol—

gáltatási tevékenység nettó teljesítménye.

A 3. táblában kizárólag szervezeti elhatárolásban bemutatjuk az egyes nép- gazdasági ágak bruttó termelését. hozzáadott értékét és nettó termelési értékét.

c) A legfontosabb felhasználási kategóriák

Annak következtében, hogy a népgazdaság egy-egy évi teljesitményeként az anyagi tevékenységen kívül számba vesszük a nem anyagi tevékenység eredményét is, megváltoznak e források felhasználását kifejező kategóriák is. A leglényege—

sebb változás a végső fogyasztásban mutatkozik. (Végső fogyasztáson értjük a bruttó" 'nemzeti termelésnek a lakossági és közösségi rendeltetésű fogyasztásra forditott részét, azaz a termelő felhasználáson kivül a tárgyidőszakban elfogyasztott

termékek és szolgáltatások értékét.)

A lakosság személyes és összes fogyasztása kategória a szélesebben értelme- zett termelési kategóriákhoz kapcsolódik, így tehát koncepcionális okok miatt tér el a mérlegrendszer eddig használt fogyasztási kategóriáitól. E kategóriák a népgaz—

dasági mérlegben valójában újonnan jelennek meg. Abban különböznek a mér- legrendszerben eddig használt fogyasztási kategóriáktól, hogy a lakosság által

igénybe vett szolgáltatásokat teljes értékükön (és nemcsak a szolgáltatások kere-

tében felhasznált anyagok erejéig) tartalmazzák, másrészt abbamhogy a saját ter—

melésű mezőgazdasági termékek fogyasztását fogyasztói és nem termelői áron ér—

tékeljük. Ily módon (: népgazdasági mérlegrendszer legösszefoglalóbb mérlegében a források és felhasználások szembeállítása során ugyanazokat a fogyasztási ka- tegóriákat fogjuk alkalmazni, mint amelyek az életszinvonal—számitásokban szere- pelnek. Ezek mellett természetesen továbbra is kimutatjuk az anyagi termelés kon- cepciójához kapcsolodó fogyasztási kategóriákat, amelyeket az eddigi megneve—

zésekkel alkalmazunk.

E lényeges tartalmi változásokon túlmenően több módszertani változtatást is végrehajtottunk, amelyeket egyfelől a termelés és felhasználás, másfelől a mérleg—

rendszer és az életszinvonal—számítások közötti összhang megteremtése tett szük—

ségessé. (Például bizonyos pénzügyi kiadásoknak vagy a fogyasztáshoz, vagy a jövedelemátadásokhoz történő besorolása, továbbá a lakossági és a közösségi fo-

gyasztás közötti határvonal egyértelműbb megvonása stb.)

A közösségi rendeltetésű fogyasztás teljes összegét eddig nem mutattuk ki, ha- nem lényegében csak az igazgatási és védelmi intézményekben felhasznált anya—

gok értékét. Az új mérlegrendszerben egyrészt számba vesszük a közösségi célokat szolgáló intézmények élőmunka—ráfordításának költségét is. ezenkivül itt mutatjuk ki a költségvetésből fedezett olyan kiadásokat, mint például a közutak fenntartása.

az árviz- és belvizvédelem, amelyeket eddig mint termelő felhasználást kezeltünk.

Van néhány kisebb jelentőségű fogyasztási tétel (például közvilágítás, parkok fenn- tartása, köztisztaság stb.). amelyeket eddig a lakosság fogyasztásához soroltunk, de 1968-tól közösségi fogyasztásként számolunk el, mert megítélésünk szerint e ki- adások nem hozhatók közvetlen kapcsolatba a lakosság személyes szükségletei-

1038 A NÉPGAZDASÁGl MÉRLEGRENDSZER TOVÁBBFEJLESZTESE

nek kielégítésével. Végül ide soroljuk (mint a védelmi ágazat folyó ráfordítását) (;

védelmi célokra beszerzett berendezéseket, szemben az eddigi eljárással, amely—

ben ezeket felhalmozásnak (készletnövekedésnek) tekintettük.

4. tábla

A Nemzeti jövedelem és a Nettó nemzeti termelés végső felhasználása, 1968 '

. "alvó íteni." , , __

' l

Nemzeti jövedelem §

_ (anyagi termelesbol) § Nettó

z__—_ ime MMA", ; nemzeti _ Rendeltetés "__HZESI' W § az Új § termelés

módszerrel számítva §

AA'A—A— milliárd forint

§

1. Végső fogyasztás §

(anyagi. illetve teljes értéken)

Lakossági fogyasztás : f

személyes jövedelemből . . . 1355 § 143.3 148.5

Természetbeni társadalmi §

__ juttatás . . . . . . . . _ ___18'7. _ __ 14-0 ___?138A

Lakosság összes VM §

fogyasztása . . . 154,5 1 i57.3 170.3

Közösségi rendeltetésű '

fogyasztás . . . 196 ' 19,0 __ ,25'5,

Összes végső fogyasztás . . . 165,1 _ 17ó,3 195,8

2, Felhalmozás

§

Územbe helyezett beruházások . . ó5,8 662 662

Befejezetlen beruházások —

állomán'ynövekedése . . . . 4.4 4 9 6.0

Készletfelhalmozós . :, . . 16.3 152 15-2

Bruttó felhalmozás . . . 86.5 j 86.15 87,4

Állóeszközök értékcsökkenése . _ _ —— 323, ; -— 32_._1 __ _ ___________: _3_2_.1__

Nettó felhalmozás . . . 54,4 § 542 55:3

3. Kivitelitöbblet . . ___; ._ . _ ,,JP, § ;22 __—_ _2_._2____

Összesen 221,1 228, 3 3 2489

.,.l

módosításokat, amelyeket a beruházások rendjére vonatkozó kormányhatározotok az új gazdasági mechanizmus bevezetésével előírtak. Ezenkívül az erdőtelepítések.

a meddő kőolajfúrós, a készletveszteségek és néhány más határesetet képező tétel elszámolásában módosítjuk az eddigi gyakorlatot. Az előbb említettek értelmében kihagyjuk a felhalmozás köréből a védelmi berendezésekre fordított kiadásokat.

A kiviteli vagy behozatali többlet kiszámítása tekintetében egyrészt az okoz vál- tozást, hogy a devizanemenként mutatkozó egyenleget árszorzós színvonalon érté"

keljük, másrészt. hogy az export és az import fogalma alatt nemcsak az áruk beho- zatalát és kivitelét értjük. hanem azokat a közlekedési és kereskedelmi szolgáltató—

sokat, továbbá azokat a kulturális szolgáltatásokat is, amelyeket külföldről igénybe veszünk, vagy amelyeket mi teljesítünk külföldre.

A 4. táblán bemutatjuk egyrészt azoknak a módszertani változásoknak a ha—

tását. amelyek az anyagi termelés körének és felhasználási tételeinek módosítását eredményezték, másrészt a szolgáltatások figyelembevételének hatását.

A NÉPGAZDASAGI MERLEGRENDSZER TOVÁBBFEJLESZTÉSE

1039 IV. A TERMELÉS ÉRTÉKELÉSÉNEK NÉHÁNY KÉRDÉSE

a) Az áruként értékesített termékek és szolgáltatások értékelése

Az áruként értékesített termékek és szolgáltatások tömegének mérésére —— az

eddigihez hasonlóan — a mindenkori piaci viszonyok között az eladó és a vevő közötti árukapcsolatokban elért árbevétel színvonalán mutatkozó értékeket alkal—

mazzuk. Eszerint a piaci árakon számított hozamok magukban foglalják a forgalmi adót. viszont nem tartalmazzák az árkiegészítéseket, sem pedig a különböző dotá—

ciókat és az állami visszatérítést.

Abból következően, hogy a forgalmi adók és az árkiegészítések általában az államnak a piaci viszonyokba történő tudatos beavatkozásai. a piaci árak ezek mértékéig elszakadnak a termelési ráfordítások oldaláról kialakuló áraktól.

Ezért szükség van olyan mutatószámokra is, amelyek a teljesítményeket e behatásoktól mentesen mérik. E megkülönböztetés azért is indo—

kolt, mert sokszor kizárólag adminisztratív intézkedés kérdése, hogy az ipari fo—

gyasztási cikkekre kivetett forgalmi adót az ipari vagy a kereskedelmi vállalatok fizetik—e be, amitől nagymértékben függ az iparnak, illetve (: kereskedelemnek a népgazdaságban elfoglalt súlya. Ebből kiindulva a mérlegrendszerben a termelési kategóriákat rendszeresen két változatban mutatjuk ki: egyfelől ,,realizálási ára-

kon", másfelől ,,forgalmi adók nélkül, árkiegészítésekkel együtt". A realizálási ára—

kon számított termelési érték magában foglalja a forgalmi adókat és vámokat, de nem tartalmazza az árkiegészítéseket, a másik esetben a forgalmi adókat és vá—

mokat kihagyjuk az árbevételekből, de hozzászámítjuk az árkiegészítéseket.

A kétféleképpen értékelt termelési érték abszolút összegei és arányai a nép—

gazdaság egészét tekintve 1968—ban viszonylag kis mértékben tértek el egymástól, mert az árkiegészítések összege megközelítette a forgalmi adók összegét. Sőt nép—

gazdasági ágazatonként is kicsi a különbség a kétféle mutató között, számottevő

eltérés csak a kereskedelem, valamint a szállítás és hírközlés népgazdasági ág—

ban Van.

5. tábla

_,A nettó nemzeti termelés százalékos megoszlása népgazdasági ágak szerint 1968-ban",

l Nettó nemzeti termelés megoszlása

(százalék)

Népgazdasági ág ez" ,, ,, ,"

(szervezeti elhatárolásbon) . ,

? realizálási f9f90lm' adok

' árakon nelkül árkiegé-

szítésekkel együtt

ipar . . . . 37,8 38,7

Építőipar . . , . . . 8.0 8,3

Mező-, erdő- és vízgazdálkodás . 2i,7 22,2

Szállítás és hírközlés . 5.8 7,7

Kereskedelem . . . . . . . 122 10,1

Vámok és értékkülönbözetekw. _ " 4,4 . 2,71

Anyagi ágak együtt . . . 89,9 89,1

Személyi és lakásszolgáltatás . . . . 1.1 1.5

Egészségügyi és kulturális szolgáltatás 4.2 4.4

Közigazgatás és egyéb szolgáltatás . , 448 _, 7 7 V, 5,0"

Nem anyagi ágak együtt . 10.1 109

Összesen 100,0 100,0

1040 A NEPGAZDASÁGl;MERLEGRENDSZER TOVÁBBFEJLESZTÉSE

Míg az egyes népgazdasági ágak forgalmi adó nélkül, de árkiegészítéssel együtt számitott bruttó termelése alig tér el a piaci árakon realizált nettó termelés—- től, az egyes ágazatokban és még inkább az egyes szakágazatokban már szarmata

tevő különbségeket találunk. Például az iparon belül az élelmiszeripari ágazatban

a forgalmi adók és az árkiegészítések,egyenlege a nettó termelési értéknek 14.

a könnyűipari ágazatban kereken 4, a belkereskedelemben 22, a 'külkereslsedea lemben pedig kereken 70 százalékát teszi ki. Ezzel szemben számos ágazatban

a kapott árkiegészítések összege meghaladja a befizetett forgalmi adókat Pél—

dául a kohászatban 6. a szállítási ágazatban 34 százalék a negatív előjelű egyen- legnek a nettó termelési értékhez viszonyított aránya. — *

b) Az áruformát nem öltő termékek és szolgáltatások értékelése

E szolgáltatások ,,értéke" a dolog természetéből következően csakisvalamllyen

konvencionális alapon állapítható meg. E tevékenységek értékelésére is szükség van.

mert mind az anyagi termelés, mind a nem anyagi tevékenység szférájában szá—

mottevő az arányuk. és feltétlenül hozzátartoznak az egész népgazdaság teljesít—

ményéhez. Az anyagi termelés szférájában a saját rezsis beruházások, a saját termelésű készletek változása és a parasztság által saját termelésből elfogyasztott termékek tartoznak ebbe a körbe. A nem anyagi tevékenység szférájában a nyúl—

tott szolgáltatások túlnyomó része nem ölt áruformát, hanem a költségvetésből ,fi—

nanszírozott intézmények keretében állami feladatként történik gondoskodás agla—

kosság bizonyos személyes szükségleteinek és a társadalom közös szükségleteinek kielégítéséről.

Következőkben e területek értékelési problémáival foglalkozunk,

A saját termelésű mezőgazdasági termékek fogyasztása (önfogyasztás) érté—

kelésének média a legvitatottabb kérdések egyike. Az értékelés módia nagymér—

tékben befolyásolia mind a termelési. mind az életszínvonal-kategóriákat. ameny—

nyiben e tétel értékelésétől függően a mezőgazdaság a többi népgazdasági ág- hoz vagy a parasztság jövedelme és fogyasztása a lakosság többi rétegéhez ké- pest érdemlegesen kisebbnek vagy nagyobbnak mutatkozik.

1968-ig folytatott gyakorlatunkban a saját termelésű mezőgazdasági termékek fogyasztását kétféle módon értékeltük: a mezőgazdasági termelés és ezzel együtt a nemzeti jövedelem értékének megállapításához termelői (állami értékesítési) árakat alkalmaztunk, vagyis olyan árakat, amelyeken a parasztság a hasonló mezőgazdasági nyersanyagot (élő sertést. tejet, zöldséget stb.) eladia, Ezzel szem—

ben az életszínvonal-számításokban nem a mezőgazdasági nyersanyagokat, ha- nem a fogyasztásra alkalmas formában feldolgozott élelmiszereket vettük fi—

gyelembe, és ezeket városi fogyasztói árakon értékeltük, elsősorban azért, hogy a parasztság jövedelmét és fogyasztását összehasonlíthassuk a munkások jövedel—

mével és fogyasztásával.

A kétféle értékelés közötti különbözet 1968-ban kereken 5 milliárd forintot tett ki.

Ez a kettős értékelési mód azonban egyben egyik forrását képezte annak, hogy

a népgazdasági mérlegek különböző aggregátu—mai között nem volt meg a megfe- lelő logikai és számszerű összefüggés, így nem volt mód a lakosság jövedelmét

és fogyasztását közvetlen kapcsolatba hozni a termelési—adatokkal. 'ijövőlblen ezt

a kettősséget — elsősorban a termelési. valamint a jövedelmi és fogyasztási kate- góriák közötti összefüggés megteremtése érdekében - meg akarjuk szüntetni.