Az Építésügyi Minisztérium 1954. évi tervének bírálata

Az Építésügyi Minisztérium 1954. évi tervének bírálata

E rövid tanulmány az Építésügyi Minisztérium 1954. évi eredeti tervével foglalkozik. Az építőipari tervezés módszereire vonatkozó megállapllások —— mivela tervezés általános elvi kér- déseiből indulnak ki — az építőipari tervszámok esetleges vál—

tozásai ellenére is időszerűek.

A cikkben közölt adatokkal és megállapitásokkal kívánunk nyujtani ahhoz, hogy az épllőipar 1955. évi és

segítséget távo—

labbi tervei az eddigieknél jobbak, azaz reálisak. egységesek és összefüggőek legyenek.

Sztálin elvtárs többízben rámutatott arra, hogy a szocializmus felépítése, a

"kommunizmus alapjainak lerakása elkép—

zelhetetlen alapos, tudományos színvo-

nalú tervező munka nélkül. A népgazda- sági tervezésben résztvevőknek ismerniök

kell a szocialista gazdaság törvényeit, azo- kat munkájuk során tudatosan fel kell

'használniok. Csak az a tervezői munka, 8

az a tervezői apparátus, amely e követel- ményeknek megfelel, képes olyan nép- gazdasági tervek készítésére, amelyekről

—— teljesítésük során —— bebizonyosodik,

hogy reálisak és helyesen: tehát a szo- cializmus törvényeinek és az adott lehető-

ségeknek megfelelően jelölték meg az

alapvető gazdasági feladatokat. A nép-

gazdasági tervezés dolgozóinak gondos-

kodniok kell ezenkívül arról is, hogy a tervek ne csak számokat és utasításokat tartalmazzanak, hanem legalább nagy vo—

násokban jelöljék az utasítások végrehaj—

tásának feltételeit és eszközeit is. Csak ez

biztosítja, hogy a tervek végrehajtására

kötelezettek az előírt feladatokat valóban

az utasításoknak megfelelően hajtják majd végre.

Ezek az általános utasítások különösen

időszerűek nálunk. Mint ismeretes, az

utóbbi években elkövetett gazdasági hi—

bák egyik oka tervmunkánk gyengesége

volt. Ezért mondotta ki a Magyar Dolgo—

zók Pártja Politikai Bizottsága 1953. ok- tóber 31—i határozatában, hogy ,,...bizto—

sítani kell az 1953. évi népgazdasági terv sikeres teljesítését és az 1954. évi nép- gazdasági terv alapos, átgondolt előkészí—

tését annak érdekében, hogy az átmenet

1953—ról 1954-re zökkenőmentes legyen".

Ezeket a tervezési munkával szemben támasztható jogos követelményeket azon—

ban —— amint ezt az 1954. év első félévé—

nek tapasztalatai mutatják — egyes nép—

gazdasági ágakban nem tartották kellően

zött feladatok, helytelenül szabták meg a

fejlődés mértékét, ezért az utasításokat

tartalmazó tervszámok elveszítették szer-

vező, mozgósító erejüket, formálisakká váltak. Ez jellemezte az Épitésügyi Mi- nisztérium 1954. évi tervszámainak jelen—

tős részét is.

'

Az Építésügyi Minisztérium 1954. évi

tervfeladatának gerincét a kormánypro—

gram sikeres megvalósítása érdekében szükséges építkezések kivitelezésének kel—

lett alkotnia. A minisztérium 1954. évi tervének mélyebb tanulmányozása és kü—

lönösen az eddigi Végrehajtás nyomán

nyert tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a tervező hatóságok nem gondoskodtak megfelelően a tervmunka megalapozott- ságáról szóló párthatározat végrehajtásá—

ról. A minisztérium terve ugyanis egyál—

talán nem rendelkezik azokkal az ismér—

vekkel, amelyek a tudományos, átgondolt

tervek jellemzői. Igy:

a) az egyes részlettervek nem reálisak és ezért nem is rendelkeznek kellő szer—

vező és mozgósító erővel,

b) nem egységesek és nem függnek ösz-

sze.

A jó tervezési munka feltétele a terve- zés alapjául szolgáló bázisadatok részletes elemzése és értékelése. Ez lett volna a

követelmény az Épitésügyi Minisztérium

1954. évi tervének elkészítése során is. A

terv részletes tanulmányozása azonban azt mutatja, hogy a tervező hatóságok

munkájuk során nem támaszkodtak a rendelkezésre álló tényanyagra, nem

szűrték le a tervek kidolgozásakor a sta—

tisztikai adatok elemzéséből adódó követ- keztetéseket.

A megfelelő tényadatokra való támasz—

kodás már azért is szükséges lett volna,

mert az Építésügyi Minisztérium 1954.

évi terveinek alapját képező népgazdasági

81 6

hagyása igen vontatottan történt. A be—

ruházási tervek körüli bizonytalanság hát—

ráltatta az egységes, összefüggő építkezési

tervek kellő időben történő kidolgozását,

illetve jóváhagyását. Például a hatósági keretszerződések megkötése még április hó végén is tartott és a későn megkötött hatósági szerződések az éves beruházási

tervben meghatározott építkezések terje-

delmének csak 70—750/o-át tették ki. A hatósági szerződések elhúzódása késlel—

tette a vállalati kivitelezési szerződések

megkötését is, így, március hó végén az érvényes szerződések alapján végzett épít—

kezések értéke az ,1954. évi beruházási programnak csak mintegy 25—309/0—a volt. A tervek jóváhagyásának elhúzó—

dása, az építményjegyzékek, a műszaki és költségvetési tervdokumentációk hiánya azt eredményezték, hogy az év első hó—

napjában a minisztériumoknak és a kivi—

telező vállalatoknak csak egy ,,elképzelt forintterv" állt rendelkezésükre, melynek tartalmát nem ismerték és nem tudták

azt, hogy a megadott forintösszegért mit

és hol kell építeniök.

Mindezek a tényezők tehát, hogy egy—

részt a tervek elkészítése során a tervező

szervek nem elemezték reálisan a meg—

felelő tényanyagot, másrészt, hogy a be—

ruházási feladatoknak csak globális isme—

retében történt az építőipari tervek ki—

dolgozása, végeredményben azt eredmé—

nyezték, hogy az Építésügyi Minisztérium jóváhagyott tervében szereplő egyes rész—

lettervek jelentős és a tervek végrehajtá—

sát gátló ellentmondásokat tartalmaznak.

Termelési fen

Az Építésügyi Minisztérium 1954. évi

termelési tervfeladatának helyességéről,

vagy annak helytelen meghatározásáról érdemleges bírálatot mondani nem is le-

het. Az éves tervet tartalmazó tervdoku—

mentáció ugyanis építményjegyzéket nem tartalmaz, tehát nem lehetett az év ele—

jén (de még most sem) megállapítani azt,

hogy a tárcának hol, mikor, milyen épít—

kezéseket kell elkezdenie, milyen ütem- ben kell azokat folytatnia és mikor, kinek

kell az elkészült épületeket átadnia.

A minisztérium 1954. évi termelési terve '

forintértékben számolva kb. 12 D/g-kal keve-

sebb építési munkát irányoz elő, mint az

, végzendő munkák között

1953. évi teljesítés. A terv tételszerinti bontásából megállapítható, hogy az 1954.

évi építési program elsősorban a szociá- lis és kulturális igények fokozottabb kielé—

gítését szolgálja, ennek megfelelően az el—

jelentős részt

foglalnak el a szociális, kulturális és egészségügyi építkezések, a lakásépítés stb. Ha az 1954. évi építkezési feladat ren—

deltetésszerinti megoszlását az 1953. év I.

félévében végzett építkezések megoszlá—

sával egybevetjük, a következő ered-

ményt kapjuk: ;

_%

1953. 1. félévé— 1954: Ó" te"

ben megvalósi- ?:fágggigg'

t ,

Megnevezés (351333? építkezések

%-os meg- volumenének

oszlása %'03 meg- oszlása

Összes építkezések 100,0 100,0

Ebből:

Ipari épületek ... 41,0 184)

Lakóépületek ... 9,8 23,0

Mezőgazdasági

épületek ... 4 ,2 2 ,8

Az adatokból kitűnik, hogy az 1954, évi tervfeladat —— a kormány határozatainak megfelelően —— az ipari jellegű építkezések

korábbi túlsúlyával szemben a lakás— és részben a jóléti építkezések irányába to—

lódott el. Helytelen azonban az, hogy az éves terv 'szerint csak 2,8% a mező—

gazdasági építkezések aránya, míg a

kormányprogram előtti időszakban" az

arány 4,2% volt, azaz a Minisztérium

1954—ben kevesebb istállót, sertésólat, juh—

hodályt, gépszint és egyéb mezőgazdasági

épületet kíván a mezőgazdaságnak adni, mint a kormányprogram előtti időszak—

ban. Az Építésügyi Minisztérium által

megvalósítandó összes építkezésből a Földművelésügyi Minisztérium ugyan

1405-ban részesedik, de a vállalt építkezé-

sek túlsúlya nem mezőgazdasági jellegű, hanem lakásépítés, ill. kulturális és egyéb létesítmények építése. A mezőgazdasági

jellegű építmények —— amint a fenti szám—

adatok mutatják — csak azlösszépítkezési program 2,80/o—át alkotják.

Gépesítési terv

A minisztérium gépesítési tervét nem

határozták meg reálisan. A tervek készí—

tésénél nem vették figyelembe az 1953.

évben már elért eredményeket, ezért a gépesítés színvonalát alacsonyan irányoz—

ták elő.

A gépesítési tervnek az előző évben

már elért eredmények növelése alapján

történő, reális meghatározása nagy jelen—

tőségű lett volna ez évben, mert az építő—

ipari munkások létszáma 1954—ben jelen- tős mértékben csökkent.

A földmunka gépesítését a terv a követ—

kezőképpen határozza meg:

1954. évi terv

1953- 1954. az 1953. évi

Megnevezés (ÉVI tfél- évi terv teljesítés

)esites (%,—ában

Összes kitermelt föld

(1000 m3) ... 14 682 11 300 77,0 Ebből :

géppel kitermelt

föld ... 3 684 3 250 88,2 Gépesítés foka

%-ban ... 25,1 28,7 -—

Ezekből az adatokból kitűnik, hogy a földmunka gépesítésének fokát mindössze 3,6%—kal tervezték magasabbra az 1953.

évi teljesítésnél. Ez azt jelenti, hogy az

1954. évben a gépek kihasználása jelen—

tősen csökkenni fog. Ugyanis, ha az Épí—

tésügyi Minisztérium az 1953. évben ren- delkezésre álló munkagépekkel végzi el a tervben előírt feladatot, akkor az egy gépre eső teljesítmény kisebb a terv sze—

rint, mint az 1953. évi volt.

Egy földmunkagépre eső mennyiség (m$)

Megnevezés —— "T" - —— —————

az 1953' ÉVI az 1954. évi terv

, teljesítes

Exkavátor ... 74 671 65 869

Árokásó' .... 16 627 14 667 Földtoló ... .. . 46 355 40 933 Földgyalú ... 12 822 11 250

Az adatokból következtethető: ha az Építésügyi Minisztérium csak az 1953. év—

ben már ténylegesen elért gépi teljesít—

mény szintjét biztosítaná 1954—re, akkor is minden újabb gépi beruházás nélkül az előirányzott 28,7%—os gépesítési fok he—

lyett 32,6%—os gépesítést tervezhetett

A vakolás gépesítésének terve a követ—

kező: :

1954. évi terv

1953- 1954. az 1953. évi

Megnevezés évi tel- évi terv teljesítés

jesítés %-ában

Összes vakolás

(1000 ma) ... 10 084 12 000 119,0 Ebből:

gépi vakolás ... 317 800 252,4 Gépesités foka

%-ban ... 3,2 6,5 —

A minisztérium 1953. évben 5 db va—

kológéppel rendelkezett és az egy gépre

eső teljesítmény 63 438 m? volt. A már el-

ért teljesítmény alapján az 1954. évben géppel végzendő vakoláshoz átlagosan

mindössze 13 vakológépre lenne szükség.

Ezzel szemben a minisztérium gépesítési

tervében 100 db vakológép beszerzését irá—

nyozta elő. Ha a tervezésnél az év folya- mán beállítandó (beszerzendő) vakoló- gépek teljesítményét az 1953. évi teljesít—

mények 500/0—áva1 veszik figyelembe, ak—

kor is a tervezett 800000 m2 gépi vakolás

helyett 3,5 millió m'Z—t kellett volna elő-

irányozni. Ez a mennyiség az elvégzendő

12 millió mra—nyi vakolásnak 29,10/0-a a

tervben előirányzott 6,5%*—kal szemben.

A terv a habarcskeverés gépesítésének fokát a mult évihez viszonyítva 2,9%—kal magasabban irányozta elő. A teljesítmény fokozását a terv itt is egyoldalúan, csak a gépek számának növelésével, vagyis mintegy 66 db habarcskeverőgép beszer- zésével kívánja megoldani, és nem irá—

nyozza elő a teljesítmény emelését. Mind-

erre nem lenne szükség, ha az 1953. évi 35,4%—ról 41,7%-ra emelnék a gépek ka—

pacitásának kihasználását.

A legjelentősebb földmunkagépek idő—

kihasználását is a mult évi teljesítési ada-

toknál alacsonyabban irányozták elő. így pl. az exkavátorokénál közel 100 órával,

a földtolóknál 200 órával, a földnyesőknél pedig mintegy 50 órával kevesebbet ter- veztek az 1953. évi teljesítésnél.

A gépesítési tervet kiegészítő műszaki és gazdasági mutatószámok között talál- hatók olyan tervmutatók is, amelyeknek

megtervezése helytelen, felesleges volt. E

mutatószámok megszabásához Szükséges—

statisztikai adatok nem állottak a terve—

zők rendelkezésére és ellenőrzésük ——

ugyancsak a megfelelő adatok hiányában,

pl. a földszállítás gépesítési fokának, az előregyártott vasbetonszerkezetek, a szta-

hanovista falazással és a gyors építési

módszerekkel épített lakások részarányá-

nak tervelőírása. Elszórva ugyan vannak

adatok ezeknek a műszaki-gazdasági in—

tézkedéseknek eredményeiről is, de ezek nem egységesek, alapbizonylatuknak, a számbavételük módszereinek egységes rendszere az építőiparban jelenleg még nincs meg. Ezek a mutatók csak feleslege—

sen-terhelik a vállalati terveket, gyengítik a reális tervutasítások mozgósító erejét.

Termelékenységi terv

A minisztérium 1954. évi terve az egy főre eső termelési érték szintjét az 1953.

évi teljesítésnél 7,3%-kal magasabban ha—

tározza meg.

A termelékenység 7,3%—os emelkedésé—

nek előirányzata nem reális, túlságosan

magas. Az 1954. évi termelési terv tar-

talma ugyanis lényegesen eltér az 1953.

évi teljesítéstől. Míg 1953. évben az építő—

ipari termelés túlsúlyban anyagigényes,

magas egy főre eső termelési értéket biz—

tosító ipari építkezés volt, addig az 1954.

évi terv szerint a termelés összetétele a

kevésbé anyagigényes és így az egy főre

eső alacsonyabb termelési értéket bizto—

sító építkezések (mezőgazdasági, szociális

stb.) irányába tolódott el. Ugyanakkor a gépesítés és műszaki—szervezési intézke- dések terve sem tartalmaz a termelé—

kenység emelése érdekében megfelelő in—

tézkedéseket. Míg 1953. évben —— számí- tásaink szerint -— a gépi erő fokozása mintegy 2500—3000 főt szabadított fel a

kézi munka alól, addig az 1954. évi gépe- sítési terv —— amely mint láttuk, nem

vette figyelembe az 1953. évi eredménye—

ket — nem biztosítja a tervezett munka-

erő—megtakarítást és így a '7,3%-—os terme—

lékenység elérését sem. Ha a terv készí—

tői az elmúlt évek adatait, valamint az

ezekből levonható következtetéseket is fi—

gyelembe veszik, láthatták volna, hogy a,

elő-§

7,3%-os termelékenységemelkedés

irányzata nem helyes, mert az egy főre eső termelési érték növekedése egyetlen évben sem volt több, mint 2,5—-—3%.

Létszám

A minisztérium terve szerint a terme—

lés volumenének 13,9%—os csökkenése

mellett a munkáslétszám csökkenése

19,8%-os. A munkáslétszám tervezése azonban mintegy függetlenül történt -—

amint erre az előzőkben utaltunk — a,

termelési terv tartalmában bekövetke—

zett változásoktól és a gépesítési tervtől, Ha a tervben szereplő gépesítés révén el-

érhető létszámmegtakarítást reálisan ve—

szik figyelembe, akkor semmi esetre sem lett volna szabad a munkások létszámát a terv által előírt mértékben meghatá- rozni. A reális lehetőségek kellő mérlege—

lésének hiányában és a termelékenységi

terv helytelen meghatározása következté- ben a terv a szükségesnél mintegy 4,5%—

kal kisebb létszámot irányoz elő. Ez annyit jelent, hogy a termelési tervfel—

adat teljesítéséhez a tervezett létszám

nem elégséges, ami veszélyezteti az egész:

1954. évi építési program sikeres meg—

valósitását.

Míg a minisztérium terve a munkások

létszámát a termelési programhoz viszo—

nyitva alacsonyan határozta meg, addig az alkalmazottak létszámát a szükséges—

nél magasabbra irányozta elő. Az alkal—

mazottak létszámát a terv 40/0—kal hatá—

rozza meg alacsonyabban az 1953. évi tényszámnál. Mivel azonban a munkások

számát a terv lényegesen csökkenti, a lOO'f

munkásfőre eső alkalmazottak létszáma a terv szerint magasabb az 1953. évinél.

100 munkásfőre eső alkalmazottak létszáma

1953. évi tényszám ... 40 1954. évi terv szerint 45 A nyereségterv

A minisztérium 1954. évi tervezett nye——

reségét a termelési érték 70/0—ában irá—

nyozták elő, ami az 1953. évben elért ak-

kumulációnál 2,3%-kal magasabb. A terv szerint tehát a minisztérium építőipari szervezeteinek az állami költségvetéshez:

jelentős összeggel kellene hozzájárulniok.

A tervezett nyereség teljesítése, ill. túltel—

jesítése gazdasági életünk egyik legfonto—

sabb kérdése, ezért a minisztériumnak

minden eszközzel biztosítania kellene e

terv teljesítését. A részlettervek tartalmá—

ból, azok összefüggéseiből azonban ——

amint ezt az előzőkben láttuk —- az derül ki, hogy a minisztérium a vállalatok gaz—

dasági működését meghatározó terveket

nem úgy készítette el, hogy azok ösztö-

nözték volna a vállalatokat a gazdaságos munkára. Már 1953. III. és IV. negyed—

évében is az építőipari vállalatök kedve-

zőtlen gazdasági eredményeket értek el.

A vállalatok kedvezőtlen gazdasági mű-

ködése a múlt évben azt eredményezte-,

hogy a tervezett 7,8%—os nyereség helyett csak 4,7%—os volt a nyereség. Az építő—

ipari szervezetek gazdasági eredményé——

nek' csökkenése 1954. évben, részben a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt, to—

vább folytatódott. Ennek következtében az I. negyedévben 20%-os, a II. negyed—

évben — a javulás ellenére —— 30/0—05 vesz—

teséggel zárták számadásaikat a vállala- tok.

*

Az 1955. évi és a második ötéves terv alapos és reális előkészítése megköveteli, hogy az építőipari tervező szervek eddigi

munkájukat alaposan vizsgálják felül, az, elkövetett hibákat javítsák ki és az új gazdasági szakasz feladatainak megvaló—

sításához az eddigi felületesen kidolgozott,

tervekkel szemben, alaposan átgondolt és

minden vonatkozásában tudományosan

megalapozott tervekkel járuljanak hozzá.

A jövőben a tervező munkában sokkal intenzívebben kell támaszkodni a statisz—

tikai adatokra, az adatok elemzésére síel

kell használni az adatokból adódó követ—v keztetéseket. Megalapozott, tudományos—

szinvonalú tervekre van szükség az építő- iparvterületén is ahhoz, hogy az új sza—

kaszban előttünk álló feladatokat, pár—

tunk határozatainak és a kormány utasi—

tásainak megfelelően hajtsák végre.

Lonti György

A földművesszövetkezetek statisztikai munkája

I.

A földművesszövetkezet a falusi lakos—

ság önkéntes társulása alapján létrejött

szervezet, amely kettős feladatot lát el.

Egyrészt az a feladata, hogy a falusi la—

kosság állandóan növekvő árukeresletét kielégítse, a város és a falu közötti áru—

kapcsolatot kiszélesítse, a falusi lakosság termékfeleslegét felvásárolja és értéke—

sítse, továbbá a falu szükségleteit kielé—

gítő termelőüzemeket tartson fenn, más—

részt pedig az, hogy tömegszervezeti mun-

kája során a dolgozó parasztsággal meg—

ismertesse a szövetkezet előnyeit és így

elősegítse a mezőgazdaság szocialista fej-w lődését.

A földművesszövetkezetek létrejötte 1945-ben politikai kérdés volt; lépés a fa—

lusi kizsákmányolás felszámolására.

A földművesszövetkezetek megalakulá-

suk utáni időben (1945—1948—ig) a helyi adottságoknak megfelelően sokrétű fel—

adatot láttak el. így pl. foglalkoztak föld—

művelésssel, szőlő— és gyümölcstermesz—

téssel, állattenyésztéssel, erdő-, hal— és

nádgazdaságokkal, gépi munkák (szántás, vetés, cséplés) végzésével, malmok, tégla—

gyárak, fűrészüzemek, tejüzemek, sőt még mozik üzemeltetésével is. 'A földműves—

szövetkezetek ipari tevékenysége még 1949-ben is olyan jelentős volt, hogy 1949.

szeszfőzdével, 154 tejüzemmel, 94 fűrész—v

üzemmel, 32 téglagyárral rendelkeztek és kb. 430 mozit üzemeltettek. E mellett már kezdettől fogva részt vettek a falu áru- ellátásában. A földművesszövetkezetek mezőgazdasági és ipari tevékenysége az évek során fokozatosan csökkent és egyre inkább a falusi lakosság áruellátása és a falusi termékfeleslegek felvásárlása vált főtevékenységükké.

A földművesszövetkezetek számvitele

a megalakulásuk utáni időben még nem

volt megszervezve és, ezért statisztikai

adatszolgáltatást sem teljesítettek.

A szövetkezeti mozgalomban 1948—ban következett be a döntő fordulat. A Han-—

gya és egyéb kapitalista szövetkezetek felszámolásával a földművesszövetkezetek falusi általános szövetkezetekké lettek.

1949—ben megalakult a Szövetkezetek Or—-

szágos Szövetsége (SZÖVOSZ), a megerő—

södött földművesszövetkezetek egységes

központi irányító szerve. A SZÖVOSZ irányításával megkezdődött a földműves—

szövetkezetek adminisztrációjának meg—

szervezése és ezzel egyidejűleg megindult

a szövetkezetek statisztikai adatszolgálta—

tása is.

1949—ben két adatfelvétel volt; majd

1950. évtől már negyedévenként készítet— , tek a szövetkezetek beszámolójelentést.