A mezőgazdaság 1954. évi egységes beszámolási rendszerének kialakítása

(1)

SZEMLE "*

alkalmas kádereket. Ilyen beosztás ——

minisztériumban — kitüntetésszámba megy!

*

Tervgazdasági munkakörön belül a dol—

gozónak kiemelkedési lehetősége van, mert minden évben gazdasági szakvizsgát tehet.

A szükséges ismereteket megszerezheti magánúton, vagy 2—2 hónapos ú. n. ,,kvali- fikációnövele'st" szolgáló bentlakásos tan- folyamokon. A mérnöktovábbképzés során igen komoly tananyag foglalkozik a terv- gazdálkodás minden részletével, de különö- sen—a statisztikai elemzés módszertanával.

A szakvizsgák tananyaga lépcsőzetesen fel- öleli az üzemek műszaki és tervgazdálko—

dási problémáit, egészen a legfelső szintig.

Egy-egy évi tananyag elvégzésével a vizs- gá-kon jól szereplők 2—3 fizetési fokozatot is ugorhatniak eredményes vizsgájuk jutal- mául. A statisztikus elemzők pl. a jobb osztályvezetőkkel egyenlő besorolást kap- hatnak.

A tervgazdasági dolgozók szemmellát—

hatóan szeretik felelősségteljes beosztásu—

kat, a munkaköreiket csak ritkán cserél—

857

getik. A dolgozótiritkán, s akkor is le'he—

tőleg csak saját kérelmére helyezik át.

*

A Szovjetunióban szerzett legkülönfélébb tapasztalatok reális értékeléséhez, talán az első mondatokban arra kellett volna fel—

hivni a figyelmet —— ami egyébként mind—

annyiunk előtt köztudomású, hegy a Sz. U., mind területileg, mind a lakosság száma, az iparosítás mérete, s minden szempont- ból mért gazdagsága: európai országhoz egyszerűen hasonlithatatlan. Méretei a mi szemünkben elképesztően nagyok. Akik eze—

ket a szempontokat megértik, azok az elő- zőkben, a statisztikusok helyzetéről adott

ismertetést helyesen értékelik.

A beszámolóból kitűnik; sok—sok évvel előttünk járnak a statisztikai módszer ki—

forrottsága, a dolgozók minőségi képzett—

sége, a módszerek tisztázottsága, stb. tekin—

ietében. Természetesen az elért eredmé- nyekkel együttjár a dolgozók fokozott meg- becsülése, amely mind erkölcsi, mind pedig anyagi téren kézzelfoghatóan jelentkezik.

Radó Antal:

A mezőgazdaság 1954. évi egységes beszámolási

rendszerének kialakítása

Az 1954. évi (mezőgazdasági beszámo—

lási rendszer kialakításának munkálatai megkezdődtek. Az új beszámolási rend—

szer elkxészítéséhez nagy segítséget jelent az elmúlt évek tapasztalatainak figye—

lembevétele. Különösen az 1953—es év során szereztek értékes tapasztalatokat a Központi Statisztikai Hivatalxés az egyes minisztériumok dolgozói, az 1953. évi be- számolási rendszer hibáinak feltárása révén.

A Központi Statisztikai Hivatal Mező- gazdasági főosztálya az 1954. évi beszámo—

lási rendszer kialakításával kapcsolatban 1953. szeptember 23—án értekezletet tartott.

Az értekezlet igen hasznos volt. Foglal—

kozott az eddigi beszámolási rendszer hibáival, előnyeive', kijelölte a Végrehaj—

tandó feladatokat és meghatározta .az 1954.

évi beszámolási rendszer kialakításának módszereit. A minisztériumok statisztikUSai hozzászólásaikkal jelentős segítséget nyúj-

tottak az új bezámolási rendszer elkészí—

téséhez.

*

Az 1954. évi beszámolási rendszer alap- ját az 1953. évi beszámolási rendszer képezi. Vizsgáljuk meg az előző évi be—

számolási rendszer előnyeit és hiányos- ságait.

Jó oldalaihoz tartozik, hogy magában foglalja az összes jelentéseket, és egysé- gesebb, mint az eddigi ,,statisztikai rend- szerek". Nagy előnye, hogy az adatszolgál- tatók ismerték és így fel tudták mérni egész évi feladatukat.

Az 1953. évi beszámol-ási rendszer sok felesleges adatgyűjtést megszüntetett. A be- számwo'lójelentések felülvizsgálata során nagyobbrészt sikerült a szakszerűtlen és a többirányú adatfelvételeket kiküszöbölni, de .a hiányos előkészítő munka következté—

ben! teljes rend még ma sincs ezen a téren.

(2)

Az 1953. évi beszámolási rendszer kiter—

jedt minden fontosabb terület-re, így a [legfontosabb szükségleteket kielégíti, bele- értve a tervezési igényeket is.

A beszámolási rendszer egyes területe- ken nyomtatott formában jelent meg. rgy 'pé'dául nyomtatott alakban adták ki az

( állami gazdaságok, erdőgazdaságok, .a ki—

sér'leti- és tangazdaság—ok beszámo-lási bend- szere't, de általában étszszetrűibb, áttekint- hetőbb kérdőívek és feldolgozási táblák készültek minden területen, mint a meg' előző időkben.

Pozitívumai ellenére az 1953. évi be—

számolási rendszer nem mindenben volt alkalmas a felsőbb vezetés tájékoztatására.

A beszá'molóje'lentések nagyrészéből nem készült kiértékelő jelentés, csak néha próbálkozásképpen. Egyedül a növényter—

melés'i operatív adatfelvételekwl készült rendszeresen tájékoztató jelen—tés.

Az 1953. évi (beszámolási rendszernek jó oldalai mellett hibái is voltak. Döntő hiányossága az, hogy csak a felsőbb vezetés igényeit igyekezett kielégíteni, az alsóbb szervekét nem. A beszámoló- jelentések általában nem tartalmazták azokat az elemzési eszközöket, amelyek

"beszédessé" tették volna a jelentéseket.

Igy az alsóbb szervek vezetői csak aláírták a beszámolójelentéseket anélkül, hogy az adatokat saját gazdaságuk jobb vezetésé- hez felhasználták volna. Ehhez nagymér—

tékben hozzájárult még az is, hogy nem készült el az alsóbb szervek statisztiku- sainak kötelező jelentési (kiértékelési) tor- mája, így :a statisztikus nem tájékoztatta rendszeresen a gazdaság vezetőjét, igaz- gatóját, elnökét, stb. a pillanatnyi helyzet—

ről, —— sokszor olyan esetben sem. ami- kort sürgős operatív intézkedésre lett volna szükség. Srúlyotsbitotta ezt a hibát az a tény, hogy a járási tanács az őt érdeklő adatokat csak mechanikusan összesítette . és továbbította 'a minisztériumba, holott elsőrendű feladata lett volna ezeknek az adatoknak a kiértékelése és ennek alapján a vezetők tájékoztatása. A legtöbb esetben kiértékelő munkáról nem is! lehetett szó, mivel a szoros határidő miatt a járási tanács startisztikusának .a rendelkezésre álló időt az összesítés, illetve a mecha—

nikus teldolg—ozás elkészítésére kellett for-

dítania. ix

w

Komoly hibája volt az 1953. évit tre—Szá—

molási rendszernek, hogy nem volt ösSze-

hangolva a tervezéssel. A statisztikai rfel- ,

vétel módszere eltért a: tervezés mód—

szereitől. Tehát az 1953. évi beszámolási rendszer nem mindenben vol, alkalmas

:a tervteladato—k mérésére. Ennek legfőbb

oka az volt, hogy .az Országos Tervhivatal és a Központi Statisztikai Hivatal nem állapodott meg az egyes (fogalmak és csao"

portositások egységesítése kérdésében. Igy fordűilhatott elő, hogy egyes kérdéseknél a tervezés is és a statisztika is más fogal—

mat vagy csoportosítást használt. Például nem tudjuk mérni a szia'porula—tí tervek tel- jesítését, mert az Országos Tervhivatal sz.aporulatkén-t csak a ,,húsra értékesíthető"

kort elért állatokat veszi alapul, míg a Központi Statisztikai Hivatal szaporulat- ke'nt az élveszületett szaporulatot veszi számba.. Kétségtelenül igaz az, hogy gazdaságilag a húsra értékesíthető álla—

tokat kelil megtermeltnek venni, de ez a szám statisztikailag nehezen fogható meg, mert bizonylati alappal nem rendelkezik.

Mindenképpen helyesebb tehát, ha mér- hető adatra tervezünk, mert ezáltal a terv—

teljesítés is mérhető lesz.

Az 1953, évi beszámolási rendszer egyes területei között sem volt meg .az egység.

A beszámolási rendszer rteladata az, hogy .az egyes elvi problémákat tisztázza és egységesen juttassa érvényre minden érde- :kelt területen. Ennek ellenére előfordult az, hogy egy és ugyanazon fogalmat —— el—

térő utasítások következtében —— többféle- képpen ertelmeztek.

Az is gyakran előfordult, hogy bizonyos kérdések vizsgálatánál nem azonos fogal— ( makat használta—k. Például a tejtermelés vizsgálatánál az állami gazdaságoktól a termelt tejet, a termelőszövetkezetektől pedig a kifejt tejet kérdezik. Az összes itejmennyiség megállapításánál feltétlenül helyesebb a termelt tej számbavétele, mert a kifejt tejben a borjútej nem sze-

repel.

' lőfordunlt az is, hogy egy megfigyelési terület adatait nem egyforma részletezés—

ben kérdezték, s ennek következtében nehéz volt megfelelő összesítést, átfogóbb elemzést és összehasonlítást végezni. Sok adatot feleslegesen —- minden különösebb cél nélkül — 'tagoltak.

Nem volt meg az egység az ü. n. statisztikai ,,egységszámokniál" sem (normál-

(3)

í'SZEMLE

859

hold, redukált szántóterület, számosállat, stb.). Az egység hiányát mutatja az, hogy több területen eltérő szorzószámokat al—

kalmaztak. így például az elvégzett mun—

káik normálholdsra való átszámításánál más

*szorzósziámot használnak a gépállomások, mint az állami gazdaságok. A szorzószá- mok látszólag lényegtelen különbözősége országosan hatalmas eltéréseket eredmé—

nyezett.

További hiányossága az'1953. é'vi be—

számolási rendszernek, hogy .a statisztika nincs összhangban a könyveléssel és az üzemi nyilvántartásokkal. Emiatt az alda—

tok nagyrésze bizonylati alátámasztás nél—

kül áll. A statisztikusok a kérdések nagy- részét becslés és ,,megkérdezés" alapján töltik ki. Az ilyenmodon beküldött aidatok

"természetesen nem használhatók, sőt ezek begyűjtése hátráltatja a pontos, hiteles adatok beküldését is. Ez világosan mutatja,

"hogy a túlméretezett beszámolási rendszer, az adatszolgáltatás nagy tömege, a minő- ség rovására megy.

Igent gyakoriak az 5, 10 napos, vagy heti jelentések. Ezek túl részletesek ahhoz, hogy openatív célokat szolgáljanak, s emiatt nem is lehet eléggé kiértékelni az egyes jelentéseket.

Azonban ez nemcsak az 5 és 10 napos jelentéseknél van így. Igen sok beszámoló—

jelentésnél a szükségesnél részletesebben 'folyik az adatfelvétel. Előfordul például, 'hogy az adatszolgáltatóktól többszáz alda- tot begyűjtenek, de leldol'gozásra csak kis része kerül. Igy például az 5340/1953. sz.

alatt engedélyezett áll—ategészségügyi jelentésben az" adatszolgáltatókkal egy kb. 2500 rovatból álló kérdőívet töltetnek ki, míg leldolgozásra"csak 200 adat kerül, annak ellenére, hogy az 1953. évi beszámolási rendszer kialakításakor a Földművelésügyi Minisztérium köröm- szakadtáig harcolt a rienti beszámolójelen- tés ilyen részletessége mellett. Olyan adatgyűjtés is van, amely teljesen össze—

sítlhetetlen, ,,elv'beszélésszerűen" számol be a jelenségekről. Ilyen például az 5919/1953. sz. alatt engedélyezett ,,jelen- tés az üzemi konyhakertészetek és üzemi gyümölcsösök szőlőgazdaságok idény—

munkáinak állásáról" című 10 napos be- számrolójelentlés.

A ielesleges adatkérések széles köre mellett azonban hiányzik az 1953. évi beszámolási rendszerből egy—két igen

fontos terület (pl. szőlő, gyümölcs, munka—

verseny, —stb.). Nem utolsósorban ezek a hiányosságok eredményezik az engedély—

nélküli adatgyűjtések jelentős részét.

Az 1953. évi beszámolási rendszerből hiányzott az utasítások és fogalom-meg—

határozások legnagyobb része.

A kérdőívek kitöltési utasításai a leg- nehezebb körülmények között születtek meg. A minisztériumok főosztályai teher- nek, érezték azt, hogy a kérdőívhez uta—

sítást kell készíteniök, pedig a beszámoló- jelentés egyértelmű végrehajtásának ez Z'llZ egyedüli módja. Leginkább csak azért készítették el, mert különben nem kaptak volna az adatgyűjtéshez enged-élyszámot.

Az elkészített utasítások nagyrésze általá—

nos, olyan adatokat tartalmaz, ami a kérdőív fejrészéből is kitűnik (határidő, adatszolgáltatás, stb.). Olyan elvi kérdé- seket, melyeknek közlése hozzásegítette volna az adatszolgáltatókat a kérdőív helyes kitöltéséhez, —— az utasítás nem tar- ta—lm-azott.

Nem volt meg az egyes határesetek—

nek (hasonló rovatokn-ak) az elhatárolása sem. Az utasítás általában felesleges, semmitmondó szöveget tartalmazott. Pél—

dául az 5886/1953. engedélyszámú kérdő- ívben, amely az új agrotechnikai eljárások bevezetésével foglalkozik, előfordulnak olyan idegen szavak, amelyeket az utasi—

tásban feltétlenül meg kellett volna magyarázni (hibrid kukoricarvetés, fajta- heterózis kukorica). A lenti togalmakat nem minden helyen alkalmazták egy- értelműen. Helytelen értelmezés követ—

keztében például a Pécsváradi Járási Tanács rossz adatokat közölt a megye lelé.

Ugyan-akkor ,a kérdőív "utasítása—" így szól: "Helytelenül kitöltött, valótlan adatokat tartalmaizó, vagy késedelmesen tel- terjesztett jelentésekérta felelős szemé- lyek szigorú büntetés-ben részesülnek."

Arra azonban senki sem gondolt, hogy ilyen hiányos utasítás kiadásával maga a

Minisztérium szolgáltatott alapot arra,

hogy a kérdőíveket rosszul töltsék ki.

Nem volt meg az egyes adatgyűjtések kellő, ellenőrzése sem. Az adatszolgáltató nem érezte sok esetben, hogy érdekel—e egyáltalán valakit az adatgyűjtés, hogy az adatokat lel fogja—e haszná—lni valaki, Ez azután igen sok hanyag, pontatlan és kié sedelmes adatszolgáltatást eredményezett Előfordult az is, hogy az adartszol-gáltatót

(4)

egyes beszámolójelentések be nem küldé—

séért senki sem vonta felelősségre. így például a Vasmegyei Tanács Mezőgazda- sági osztálya hónapokon keresztül

küldte be a 3907/1953. sz. állattenyésztési havi jelentést, és mégse karpott semmiféle felszólítást ez alatt ,az idő alatt az adatok tre—küldésére. Hiba volt az is, hogy a be—

számolási rendszert nem propagáltuk kellőképpen, az érdekelteket nem tájé—

koztattuk megfelelő módon. Sok területen hiányoztak a ,,nyomtatott beszámolási könyvecskék". Ebből adódott 1312, hogy sok vezető nem tudta mi van engedélyezve, milyen adatok állnak rendelkezésre a— be—

számolási rendszerben. Ez minden kétsé—

get (kizáróan egyik alapja volt az enge- d'élynxél'küli statisztikák kibocsátásának.

Több hiba fordult" elő a határidők meg- állapításánál is. Egyes xbeszámolójelentések beküldési és feldolgozási határideje olyan rövid volt, [hogy lehetetlenné tette a he—

lyes, alapos statisztikai munkát. Sok eset—

ben még a mechanikus munkára is kevés volt"-a megadott idő.

Komoly hibája volt .az 1953. évi beszámo—

lási rendszernek, hogy nem volt jól előre megtervezve. Nem tudta pontosan felmérni az 1953. év statisztikai szükségletét. Bár a beszámolási rendszer leszögezte, hogy 1953.

évben milyen adatgyűjtések lesznek, szám- talan beszámolójelentést kellett _pót—lólaig engedélyezni. Az 1953. évi beszámolási rendszer megjelenésétől a mai napig mint- egy 50 ;beszámolójelentést engedélyeztünk pótlólag a Földművelésügyi Minisztérium és a volt AGEM részére, és igen sok mező—

gazdasági jellegű adatgyűjtést a többi minisztériumok részére.

Kétségtelen, hogy az egyes pótengedé- lyezéseknek volt létjogosultsága, hiszen a mezőgazdaságban előfordulnak egyes előre nem látható dolgok (szektorváltozás, idő- járás hatásal, vagy egyes új kormányhatá- rozatok mérése), de .a pótlólag engedélye—

zett adatfelvételek legnagyobb részét előre meg lehetett volna tervezni,

Annak ellenére, hogy az 1953. évi be- számolási rendszer az igényeket általában kielégítette, sok volt az eniged-élyezetlen statisztikai adatgyűjtés. Ezek legnagyobb része bizonylat nélküli, szakszerűtlen ——

nem ellenőrzött adatokat tartalmaz. El—

ikészité—sük komoly megterhelést jelent a

területi apparátus számára és nehezíti a

)

nem'

szükséges beszámolójelentések összeállí- tását.

Az engedélyezetlen adatgyűjtések nem minden esetben _ ,,k'érdőiv" formájában kerülnek kibocsátásra; Utasítás, levél tor- májában, vagy nem egy esetben mástárgyú levél végén elrejtve láttak napvilágot.

Ezekre az adatgyűjtésekre is nagyrészben ráillik a ,,vadstatisztika" összes jellemzője.

Szakszerűtlenek, [és részben felesle—gesek.' Ilyen például a Földművelésügyi Minisz- térium Növényvédelmi osztálya által 1953.

március 25-én kiadott (utasítás, melynek tőbb kérdőpontjai a következők:

1. Aprilis 15-ig minél nagyobb mennyi—

ségű, egy—egy lelőhelyről származó, sza—bad—

ban áttelelt amerikai rfehér szövő—lepke—

'bábot küldjenek be a Növényvédelmi Kutató Intézethez (Buda—pest, Hermann Ottó—üt 15.) a következő adatok feltüntetésével:

a) bábok származási helye (köz—ség, város, útszakasz, stb.). (Különféle helyről származó rbábok összekeverése szigorúan tilos!)

b) a bábokat milyen fákról, vagy lie-lyek—

ről gyűjtötték és ezek a fák, stb. milyen területen állottak (erdő, országút, kert—, tallu, stb.).

0) ihol teleltek (lfakéreg alatt, padláson, szailmaövben, stb.)

d) a begyűjtés időpontja (rév, hónap).

Minden lelőhely anyaga külön csomago- landó ((például zaoskóban) és olyan külső csomagolásban (doboz, ládika, stb.) adandó postára, hogya szállítás alatt a bábok össze ne törjenek, illetve ne nyomódjanak szét.

Nem kétséges, hogy ennek az "adatszol—

gáltatásnaik" az egyes pontjai gyakorlatilag megállapithatatlanok, bizonylati alátámasz—

tásuk nincs.

A (fenti adatgyűjtés csak egyik elrettentő példája azoknak a kontárstatiszti-káknak, amelyek 1953. elején tucatszámra láttak napvilágot.

1953. évben nem volt kellőképpen koordi- nálva az egyes minisztériumok közötti együttműködés sem. Elengedhetetlenül szükséges —— különösen .a közös adatfelvéte—

leknél —— az egyes tároák együttműködése.

Előfordult, hogy egyes beszámolójelen-

téseket, amelyek azonos témákat öleltek

fel, minisztériumonként más tormában gyűj—

töttek be.

A mezőgazdasági beszámolójelentések koordinálása a Földművelésügyi Miniszté—

rium feladata lett volna. A Földművelésügyi

(5)

SZEMLE

Minisztérium azonban ezek elmulasztása mellett még számos hibát követett el .a be- számolási rendszer területén. Általában támogatta egyes főosztá—lyainak maximalista törekvéseit, nem harcolt a túl sok adat bekérése ellen, de ugyanúgy nem haroolt a helyes gyakorlati végrehajtás mellett sem. A legtöbb esetben a: statisztika mö- gött nem látta a való életet, ennek aztán az lett a következménye, hogy még ma is rengeteg szükségtelen, felduzzasztott be- számolójelentés van érvényben a mező—

gazdaság területén.

Mindezek ellenére 'le kell szögeznünk, hogy az l953. évi egységes mezőgazdasági beszámolási rendszer az első komoly lépés volt a- szilárd statisztikai fegyelem meg- teremtése útján. A beszámolójelentések nagyrésze egységes rendszerbe került, az adatszolgáltatók megismerték évi feladatai—

lkalt és feltétlenül több szakmai segítséget kaptak, mint az elmúlt években.

A fenti hiányok kiküszöbölése érdekében az 1954. évi beszámolási rendszert új irány- elvek alapján kell kialakítani.

Az egyik legfontosabb feladat, hogy a star tisztikát mind alsó, mind felsőfokon a veze- tés nélkülözhetetlen eszközévé, segitőjévé tegyük. A beszámolási rendszernek 1954- ben sokkal nagyo-bb mértékben kell szol- gálnia az alsóbb szervek vezetését, mint az előző években. Nemcsak formai decentrali- závlást kell végrehajtani, hanem gondoskodni kell az adatok felhasználásának biztositá—

sáról is.

Ennek egyik legfontosabb alapfeltétele az, hogy minden kérdőív egyben kiértékelés is legyen. Bátrazbban kell alkalmazni a kérdőíveken a statisztikai elemzés egyes eszközeit, a viszonyszámokat, az át'lagokat

* és a különféle mutatókat. A legfontosabb adatok tervszámalt és azok teljesítését is vizsgálni kell. A terv és a mutatósszámok bevezetése nem jelent feltétlenül többlet- munkát.

A legfontosabb feladatot a meglévő be—

számolójelentések észszerű csökkentése ké- pezi. Ehhez viszont az szükséges, hogy az érdekelt osztályok alaposan és tárgyilago—

san felmérjék a szükségleteket és minden csökkentési lehetőséget megragadjanak.

Meg kell szüntetni a túlrészletes, bizonylat nélküli, szakszerűtlen statisztikai adat"- gyűjt-éseket.

861

Szükség van ezenkivül arra is, hogy az alsóbb szervek statis-ztikusa-i részére előír- juk, hogy kit; milyen formában kell tájé—

koztatniovk. A kérdőívek mellett tehát meg kell tervezni a közlési táblákat is. A tájé—

koztatás lerögzítése feltétlenül jótékonyan fog hatni az adatszolgáltatás minőségére is. Ezeknél a kérdéseknél azonban azt is szem előtt kell tartani, hogy helyes kiérté- kelési és tájékoztatási munkát az alsóbb—

szervek csak reá—lis határidők esetén tud- nak végezni.

Fontos feladat a beszámolási rendszer—

egységesítése és összehangolása is. Min- denekelőtt a tervezéssel való egységet kell biztosítani. Az 1954. évi beszámolási rendszer tervezésénél a tervből kell kiindulni,

a tervezés igényeit kell kielégíteni és biz—

tositani kell 'a tervfeíadatok teljesitésének mérését. Ennek egyedüli módja az, hogy mind a tervsémákat, mind a statisztikai beszámolási rendszert át kell nézniök a tervező és a statisztikai szerveknek is.

Lényeges kérdés az új beszámolási rend—

szer belső egységének biztosítása. Ala-p- vető feladatot jelent az egységes utasítá- sok kiadása, amelyek valóban magyarázó, tanító jellegűek. Ehhez mindenekelőtt az szükséges, hogy az érdekelt szerveik tisz—-

tázzák az egyes eltérő problémákat.

Biztosítani kell, 'hogy az 1954. évi be—

számolási rendsze—r feltétlenül egyezzék a könyveléssel, és a nyilvántartással. Szoro—

sabb kapcsolatot kell teremteni a statisztika és a könyvelés között, i— elsősorban a mérlegbeszámolók területén. Igen fontos az, hogy a statisztikai adatok könyvel—ési, nyilvántartási alappal —— bizonylattal ren—

delkezzenek.

Fontos feladat az 1953. évi beszámolási rendszer ,,átfedéseinek megszüntetése is.

Ki kell szűrni a felesleges, kétirányú adat—

gyűjtéseket. .Meg kell szüntetni azokat a beszámolójellontéseket, amelyeknek adatait nem dolgozták del, tehát csak megterhelést jelentenek a területi apparátus számára.

Ugyanakkor foglalkozni kell viszont egyes elhanyagolt kérdésekkel, pótolni kell a beszámolási rendszer 1953. évi hiányos- ságait. így például fokozott gondot kell for- ditani a Minisztertanács határozatai végre- hajtásának ellenőrzésére, a munkaverseny,

a mezőgazdasági árak mérésére, stb.

Az 1954. évi beszámolási rend—szert job—

ban meg kell terveznünk, mint .az 1953-as't,

(6)

A pótengedélyez-éseik számának csökkentése érdekében az egyes szakmai riőosztályok a lehető legpontosabban tervezzék meg a következő évi szükségletet. Ez a megoldás minden szempontból előnyösebb. A be- számolási rendszerben a beszámolójelen- tés az év elején engedély—számot kap, tehát az adatfelvétel a kerllőidőpontban minden további nélkül .a már előre meghatározott engedélyszámon kiadható.

A szükséglet felmentés—emel tigyelembe kell venni az 1953-ban pótlólag engedélye- zett beszámolójelentéseket is, hiszen igen sok benne az évről -évre ismétlődő fela-dat.

Az 1954. .évi beszámolási rendszer kiala- kításánál formai szempontokat is figye—

lembe kelvl venni. Igen lényeges kérdés az, hogy a kérdőíveket világosan, szabatosan, áttekinthetően szerkesszük meg, hiszen az egyik tontos előfeltétele a jó adatszolgál—

tatásnaik. Világosan megszerkesztett kérdő- íven világos, érthető válaszokat fogunk kapni. Az adatokiezált—al jobbak, pontosab- bak lesznek, mert kevesebb dehetőség van a ,kérdőpontok félreért/ésére.

Az 1954. évi beszámolási rendszer terve- zésénél felül kell vizsgálni a párhuzamos—

ság és az egyeztetés kérdését is. A pár- huzamos adatielvételeket szintén teiül kel—l bírálni abból a szempontból, hogy szükség van—e valamennyi párhuzamos adatfelvétel begyűjtésére, illetve van-e új pánhuzamos adatfelvételi beállítására szükség.

A párhuzamosság teiülbírálatánál a követ- kező szempontokat kell szem előtt tartani:

1. Csak a- legszűkségesebbre terjedjen ki.

Ezért fontos, hogy a területi apparátust

feleslegesen ne terheljük párhuzamos adat-

telvéte—lekkel, másrészt fontos a takarékos- ság szempontjából.

2. A Központi Statisztikai Hivatal telé ne az teljes adatfelvétel, hanem csak a legfontosabb adatok fussanak be külön kérdő—

iven.

A két irányba ttutó "nagy adathalmaz"

egyrészt nehezítette a feldolgozást, feleslegesen eltolta a határidőket, másrészt nehezítette a fontos ladatok egyeztetését.

Gyors feldolgozást és egyezőséget csakis úgy lehet biztosítani, ha kevés, de szak—

szerű kérdéseket foglalnak magukban a kérdőívek.

Az 1954. évi beszámolási rend—szer kiala—

kítása során rendezni kell a nyomtatvány- kérd-ést is. Az 1953. évben több hiba iordult

elő a nyomtatványellátás terűletén, —— mi—

vel előzetesen nem történt pontos meg-

állapődá-s a nyomtatványkérdésben. Az 1954.

évi beszámolási rendszerrel párhuzamosan

a Központi Statisztikai Hivatalnak meg

kell állapodnia az érdekeit szervekkel a nyomtatványellátásra vonatkozóan.

Gondot kell íordítani .az új beszámolási rendszer ismertetésére is. Helyes tenne kinyomtatni az állami gazdaságok, erdő—

gazdaságok, termelőszövetkezetekes ;, taná- osok 1954. évi beszámolási rendszerét.

Ez a nyomtatott beszámolási rendszer tartalmazná az összes beszámolójelentése- ket és az erre vonatkozó pontos, konkrét utasításokat.

A 'fenti szempontok alapján tehát az 1954.

évre engedélyezett beszámolójelentős a következő részeket tartalm-azza:

1. Jól megszerkesztett kérdőív.

2. Pontos, szakszerű utasítás.

3. Feldolgozási és közlési tábla.

4. A felsőbb! tájékoztatás (jelentés) tor—

mája. _

Igen lényeges az oktatás kérdése is. A fenti irányelvek gyakorlati megvalósítása csak szakképzett káderek munkájával érv hető el. Fontos ieladat, hogy a mezőgazda- sági statisztikusok minél előbb megszerez—- zék a beosztásuknak megfelelő statisztikai szakvizsgát. A Földművelésügyi Miniszté—

rium eddig nem !fordított keltlő gondot a statisztikus-képzésre, Egyes területeken még meg sem szervezte az oktatást, mint pl. a gépállomások és állami gazdaságok statiszt'ikusai részére. Az eddig beindított szakmai oktatás sem volt eléggé eredmé—

nyes az állandó fluktuáció miatt. A kísér- leti e's tangazdaságok részére beindított ikoniferenciásnoktatást hasonló okok miatt

kellett megszüntetni. Ugyanez a helyzet a :

járási tanácsok mezőgazdasági osztályait"

nak statisztikusai részére rendszeresített konferenciák területén is. 1954. évben ki kell küszöbölni az oktatás hibáit és sokkal jobban kell megszervezni ,a mezőgazdasági statisztikusok képzésű.§ Ez azután egyik alapja lesz a jó adatszolgáltatásnak.

Az 1954. évi beszámolási rendszert az 1953. évitől eltérően alakítjuk ki. Míg 1953.

évben a Központi Statisztikai Hivatal széleskörű bizottsági [tárgyalásokon készí- tette el a Földművelésügyi Minisztérium e's a többi minisztériumok mezőgazdasági

beszámolási rendszerét, addig 1954. évben

az egyes minisztériumok az egyéni teielős-

(7)

ISZEMLE

ség elve alapján saját maguk alakítják ki a beszámolási rendszert.

A minisztériumok statisztikai osztályai a Központi Statisztikai Hivatal Mezőgazda-—

sági oiőosztályánaik egyes osztá—lyaival kar—

öltve végzik az új beszámolási rendszer ter—

vezési munkáit, s így már .az elsődleges

tervezetben érvényesülhetnek a Központi

Statisztikai Hivatal szempontjai. Ez a munkakapcsolat lehetővé teszi .majd a: javas-

lat gyors elkészítését.

A minisztériumok első javaslatát a Köz- ponti Statisztikai Hivatal illetékes osztályai felülbírálják és az egyeséges szempontok- nak megfelelően javítják. A miniszteri jóvá—

hagyás után véglegesen a Központi Sta—

tisztikai Hivatal elnöke hagyja jóvá a be-

számolási rendsze-rt. Ezután kerül sor a kérdőívek sokszorosítására és a beszámo- llási rendszer kinyomtatására. Az 1954. évi beszámolási rendszert .a megfelelő miniszteri utasítással együtt legkésőbb az év végéig el kell juttatni minden adatszolgál-

tattóhoz.

' Ha a fenti irányelveket és módszereket az 1954. évi beszámolási rendszer kialakí- tásánál figyelembe vesszük és azokat mara—

déktalanul érvényesítjük, az új beszámolási rendszer elő fogja segíteni a megbízható, jó adatszolgáltatás kialakítását a mező—

gazdaság területén is. (Feltétlenül jobb lesz, mint az eddigi beszámolási rendsze—

rek voltak.)

:

Tor Imre

A Központi Statisztikai Hivatal Ipari főosztályának lapja, az

IPÁR'STATIS'ZIIKAI ERTESITO

az iparstatisztika gyakorlati és időszerű elméleti kérdé- seivel foglalkozik, kapcsolatot képez az üzemi statisz—

tikusok és a Központi Statisztikai Hivatal között, az iparstatisztikusok mindennapi munkájának segítőtársa

Megjelenik minden hónap végén

Előfizetési ára egy évre 24 Ft, félévre 12 Ft Egyes szám ára: 2 Ft

Megrendelhető a Posta Központi Hírlapirodánál (V,, József nádor—tér 1) *