Az 1961. évi normarendezés a statisztikai adatok tükrében

(1)

AZ 1961. ÉVI NORMARENPEZÉS A STATISZTIKAI ADATOK TÚKRÉBEN

BÁCS GYÖRGY

A műszaki színvonal szakadatlan fejlődése mellett általában nem lehet hosz—

szú az egyes munkanormák élettartama sem. A termelő berendezések korszerű- sítése, fejlettebb gyártási eljárások bevezetése, a munkások képzettségének és gyakorlottságának növekedése következtében az egyes munkanormák hosszabb—

rövidebb idő alatt elavulnak. A munkanormák avulásának ebben az állandó fo—

lyamatában időnként a munkaidő nem teljes kihasználásából származó veszte- ségidők és különféle kereseti aránytalanságok keletkezhetnek.

Az elavult munkanormák —— különösen, ha a normák nagy részéről vagy éppen többségéről van szó —— a termelés majdnem minden területén éreztetik káros hatásukat. A normaidők és a ténylegesen szükséges idők közötti különb—

ségek, a normák túlteljesíthetőségének különbözősége, a kereset szempontjából ,,jó" és ,,rossz" normák mind olyan tényezők, melyek különféle nehézségeket okoznak a munka irányitásában, szervezésében, bomlasztják (a munkafegyel-

met, a technológiai fegyelmet, általában fékezik a munka lendületét, s Végső—

soron a termelékenység emelkedését is lassítják. Rendkívül fontos követelmény ezért a munkanormák időszakonkénti felülvizsgálása és rendszeres rendbentar—

tása révén a veszteségidők és kereseti aránytalanságok idejében való kiküszö- bölése.

1960-ban az illetékes párt— és állami szervek is foglalkoztak a munkanormák kérdésével, és az akkori helyzet számos hibájára mutattak rá, amelyeknek kija—

vítására határozatokat is hoztak. A határozatok alapján megindult a felülvizs—

gálati munka, amely azonban alapvetően más jellegű volt, mint a korábbi —— az 1952. és 1954. évi — normarendezési kampányok. Ezeknek célja általában a terv- szerűtlen béremelkedések visszafogása volt.

Régebben a teljesítménybérezés kiterjesztését ésszerűtlenül erőltették, s ott is teljesítménybérezést vezettek be, ahol (például a különleges minőségi köve—

telmények miatt) az időbéres bérformák sokkal helyénvalóbbak lettek volna s ahol a megfelelő műszaki feltételek sem állottak rendelkezésre. Ennek következ- tében a normahelyzetet a normák rendkívül gyors lazulása, a látszatnormák tömege jellemezte. A teljesítménybérben dolgozó munkások aránya 74———75 szá—

zalékot is kitett, és az átlagos normateljesités a megalapozatlan normák lazulása következtében egyre fokozódó gyorsulással emelkedett. A normarendezések előtt az átlagos teljesítmény a 130 százalékot is meghaladta s nem egy fontos ipar—

csoportban (például a gépgyártásban), 150 százalékon is felül volt. Ezzel együtt

(2)

BÁCS: AZ 1961. ÉVI NORMARENDEZES ' 691

temészetesen felemelkedtek a bérek is, ami később éreztette is káros következ—

ményeit (költségszint— és áremelkedés, reálbércsökkenés stb.). A termelékeny- ség e régebbi normarendezések idején stagnált, vagy éppen visszaesett, és a normarendezés után sem emelkedett kielégítően, illetve ott ahol emelkedett,

olyan hibák (például minőségromlás) következtek be, melyek nem a rossz

munkaszervezésben és az avult technológiákban rejlő tartalékok felhasználá- sára, hanem a munkaintenzitás fokozására mutattak. A normarendezé—snek a termelékenység alakulására csak közvetve, a munkabéreken keresztül volt némi hatása. Nagyjából az átlagostteljesitményekkel együtt mozgó bérek mozgását követte a termelékenység alakulása is, s pár hónappal egy—egy normarendezés után ismét jelentkeztek ugyanazon hibák, melyek a normarendezés előtt fenn- állottak. Az akkori többnyire progresszív jellegű bérformák mellett a munka—

bérek alakulása egyébként is gyorsan elszakadt a termelés emelkedésétől.

Összehasonlításul vessünk egy pillantást az 1952. évi és az 1961. évi norma- rendezést jellemző mutatók alakulására.

A termelékenység, a munkabér és a normaidő alakulása az állami iparban

1.952 % 7.957

_a— ₃₅

% % ,

0. lm lmul—%l/ílíilla/illílr ln m [III I lvl V ! w V/l [mi irl : l "

I! 39] felhas/79" dni/'a [Illő/enme/ek

——-— Az egy fe'/]?J/78f/ árára ['a/p' montam??-

""-""" 11 egy fer/esítményáérúan lada/0010" írá/va ;a/a' fián/nam?)

% " """"Uf'3'43W'kf Időszak;

Az 1961. évi normarendezések célja nem a tervszerűtlen béremelkedések visszafogása vagy egyes kirívó béraránytalanságok kiküszöbölése, hanem a ter- melékenység emelése érdekében a munkaráfordíta'sokkal való minél takaréko—

sabb gazdálkodás megszervezése volt. A fő feladatot a munkanap rossz kihasz- nálásában, az alkalmazott technológia avultsága'ban, illetve a már időszerűvé vált műszaki—szervezési intézkedések elhanyagolásában rejlő tartalékok (veszte- ségidők) feltárása képezte.

A bérszínvonal stabilitását az átlagbérellenőrzés rendszere mellett a norma- lazulás különösképpen nem veszélyeztette, a laza normák nagyarányú túltelje—

sítése ugyanis nem járt együtt az órabérek tervszerűtlen emelkedésével, mint régebben. A bérgazdálkodásra és a termelékenységre nézve a veszélyt az egyre növekvő veszteségidők jelentették.

Megkülönböztette ezt a normarendezést a régebbiektől az is, hogy a bér—

színvonalnak a rendezés következtében általában nem volt szabad csökkennie, hanem ellenkezőleg a tervek szerinti szerény mértékben emelkednie kellett., (Átmenetileg azonban kisebb bércsökkenés mégis bekövetkezett.) 1961. februárja*

PAH Központi Statisztikai Hivatal 1961. február hótól kezdve vette fel újra az ipar-statisztikai beszámolórendszerbe az 1957—ben elhagyott munkanorma-teljesítési adatok negyedévenkénti meg- figyelését; 'igy a normarendezés eredményei is csak ettől az időponttól kezdve értékelhetőkegysé, ges tartalmú statisztikai adatok

(3)

692 _

,, BACS GYÖRGY

óta ,a munkanormahelyzetre közvetlenüljellemzőrmutatók (az átlagm— nem?"

teljesítési százalék, az egyéni teljesítmények szónódása) általában aanormaren- dezés eredményességét, a normahelyzetnek a kívánt irányban való fejlődését—

tükrözik. Az állami ipar egészére és egyes fontosabb ágazataira vonatkozó átle—

gos teljesitményeknek visszahúzódása a 100 százalékos teljesítményhez a munka-' idővel való szigorúbb gazdálkodásról tanúskodik, és azt igazolja, hogy a követel—7 ményeket általában reálisabban állapították meg. Emellett a normák 1—2 "sza-,

zalékos átlagos túlteljesítése arra mutat, hogy a normák felülvizsgálásánál mére-

téktartó módon jártak el, nem mentek túlzásokba, nem fosztották meg a nor——

' mákat ösztönző erejüktől, s az átlagos képességű a begyakorlottságú munkások számára is nyitva áll annak lehetősége, hogy megfelelő szorgalommal a szigo—

rúbb normákat is 101—102 százalékra teljesítheSsék.

1. tábla

Az átlagos teljesítményszázalékok alakulása 1961—ben

_ Az átlagos teljesítményszázalék 1961.

Inna-csoport február május augusztus november -

hóban

Bányászat ... 108,9 101,6 104,0 106,7

Nehézipar' ... 107,1 102,7 100,7 1013

Ebből :

Gépípar ... 1063 102,9 101,4 102,1

Épitőanyagipar . . . . 112,1 100,1 _98,8 95,7

Könnyűipar ... 105,2 102,8 100,l 1003

Ebből :

*

Textilipar ... 105,8 lOl,7 100,0 100,8

Ruházati ipar ... 103,6 102,3 99,0 , 993

Élelmiszeripar ... 106,6 103,3 101,6 1023

Állam/i ipar összesen" 106,7 _ 4 102,6 ' 101,1 101,9

' Bányászat és vegyipar nélkül.

" Vegyipar nélkül.

Az 1960. évi normák lazaságának megfelelően a normaszigorításnak más- más mértékűnek kellett lennie az ipar különböző területein. Mint az ,1. tábla adataiból megállapítható, február hónapban még jelentős különbségek voltak az állami ipar egyes fontosabb iparcsoportjainak normateljesítési' százalékaikö—

zött, augusztus hóban azonban már ezek a különbségek lényegében megszünn—

tek. A normateljesítésí átlagok egymáshoz viszonylag közel —— a 100 százalék körül — helyezkedtek el. Ez a tömörülés arra mutat, hogy a normák túltelje—w

síthetőse'gének különbözősége, a ,,jó" és a ,,rossz" normák közötti különbségek

csökkentek, azaz a normák realitása javult.'

A munkások egyé—ni teljesítményei is növekvő arányban tömörültek a 100

százalék körül. Emellett azonban a viszonylag alacsony (95 százalék alatti) tel-, jesitményt elérő munkások aránya is elég jelentékeny mértékben megnőtt, ami -— a reálisabb munkanormák alapján ítélve meg a helyzetet -—- arra mutat, hogy a gyengébb képességű és kisebb gyakorlottságú munkások aránya még igen

számottevő (a munkásoknak több, mint 20 százaléka). Ezzel szemben a normá—

kat nagyobb mértékben (105 százalék felett) túltelj'esítő munkásoknak a korábbi

években tapasztalt magas aránya temész etesen megfelelő mértékben lecsökkent.

A munkásoknak több, mint fele az új normákat már nem volt képes olyan

arányban túlteljesíteni, mint még februárban. Ezzel kapcsolatban figyelembe

(4)

AZ 1961. ÉVI NORMARENDEZÉS

693

kell venni, hogy a munkások a normarendezésekkel szemben annak, kezdeti sza-—

kaszában általában bizalmatlanok, az új normákat nem fogadják mindenütt szí—

vesen. Feltehető, hogy ezek a szubjektív elemek is kifejezésre jutnak az egyéni, ; teljesítmények alacsonyabb szintjében. A normarendezések során az alacsonyabb egyéni teljesítmények arányának növekedésében továbbá szerepet játszhatott —-—

különösen kezdetben —— a munkavisszatartás is. Egyes esetekben feltehető, hogy a munkások nem azt az átlagos teljesítményt nyújtották, amire gyakorlottságuk

mellett képesek lettek volna. *

.

2. tábla A teljesítményben dolgozó' munkások megoszlása normateljesítésiy

százalék szerint 1961-ben

95 százalék alatti 95 és 105 százalék közötti 105 százalék feletti teljesitmennyel dolgozó munkások aránya

Iparcso ort _ au- no- _ au- no- _ ; ati-' no-L

1) 3321. május gusz- vem— 18321. május gusz- vem- 5321. május gusz- vem-

tus ber tus ber tus ber

hónapban

Bányászat ... 16,0 31,4 26,1 26,1 25,7 33,6 35,0 38,5 58,3 35,0 29,9 35,4 Nehézipar ... 11,7 17,8 21,2 17,1 39,4 47,2 50,5 50,5 !48,9 35,0 28,3 32,4

Ebből : *

Gépipar ... 13,0 14,9 17,7 15,0 41,8 50,4 51,9 51,3 45,2 34,7 30,4 33,7 Epítőanyagipar 14,5 36,8 37,4 35,0 25,4 33,3 35,0 39,3 60,l 29,9 27,6 25,7 Könnyűipar ... 18,9 22,4 28,3 24,5 32,6 39,4 40,7 42,5 48,5 38,2 31,0 33,0

Ebből :

Textilipar . . . 13,2 21,2 24,7 21,0 37,5 48,3 49,1 50,0 49,3 30,4 26,2 29,0 Ruházati ipar 24,4 24,9 33,5 29,0 30,0 34,2 36,6 39,5 45,6 40,9 29,4 31,5 Élelmiszeripar . . . . 9,0 12,9 19,2 17,1 41,9 51,7 51,5 51,8 49,1 35,5 29,3 31,1 Államiz'parősszeaen 14,3 20,7 23,8 20,6 35,5 43,3 45,7

46,5 50,2 36,1 30,5 32,9

* Teljesítménybérben dolgozónak azt a munkást tekintjük, aki munkaidejének nagyobb ré—

szét munkanermák szerint dolgozza le.

Az egyéni teljesítmények szóródásában nemcsak az egyes munkások szak—

értelme és begyakorlottsága közötti, különbségek tükröződnek, hanem megmu- tatkoznak a különféle munkák normáinak túlteljesíthetősége, a ,,jó" és a ,,rossz"

normák közötti különbségek is. Ezek a különbségek elavult, rendezetlen norma—

víszonyok között általában nagyobbak szoktak lenni, mint műszakilag megala—

pozott, reálisan megállapított szoros normák esetén. Az egyéni normateljesíté—

seknek az átlagos teljesítés körüli, bizOnyos határok közötti (rendezett norma—

helyzetben a 100 százalékos teljesítés körül, 95 és 105 százalékos határok között,2 ahova jelenleg az átlag is esik) tömörülését, az e határok között teljesítő mun—

kások arányának növekedését úgy foghatjuk fel, mint a normahelyzet javulásá- nak egyik legjellemzőbb vonását. Az arány növekedését ugyanis —— figyelembe véve azt, hogy a normarendezés a munkások szakértelme és betanúltSága közötti különbségeket nem változtathatja meg —— egyedül az egyes normák teljesíthető—

sége közötti különbségek csökkenésének tulajdoníthatjuk.

* A munkaidővel takarékosan számoló normákat az átlagos képességű és gyakorlottságú.

közepes szorgalmú munkás rendszeresen nem képes túlteljesítenl, ezért nemcsak a 100 százalék — feletti, hanem a 100 százalékot megközelítő, alacsonyabb egyéni teljesítményeket is jó teljesit—

ménynek kell elfogadnunk. Igy, ha a 100 százalék körül tömörülő jó teljesítmények aránya nö- vekszik, a normahelyzetet kielégítőnek, a normákat általában elég szorosnak, s amellett tartósan

(5)

694 , , ' " " ' BM?— (Milne?

TA jó közepes teljesítményt elérő manusok mellett azonban vannak-gyen—

gébb képességű és tapasztalatlanabb, wavejazráesgosnal nagyobb szaktudását és) nagyobb gyakorlottságú munkások. A normát nem teljesítő, illetve túltíelje?

sítő munkások arányának alakulására a' követelmények változásán3 kívül egyéb

tényezők is (például az új munkások vagy a törzsgárda tagjai arányának vál—

tozása, az új gyártmányok, illetve az uj normak aránya stb.) hatással lehetnek, de ha ezeknek az aránya külön—külön is magasabbra emelkedik a közepes jó tel—- jesítményt elérő munkások arányánkál, a munkanormák nem segíthetik elő sem

a termelékenység emelkedését, sem az igazságos bérarányok kialakítását. Igy Volt ez 1961 februárjában, amikor a teljesítménybérben dolgozó munkásoknak

1több, mint a fele 105 százalék feletti—teljesítményt ért el, s ezeknek is közel nem

gyedrésze 125 százalék felett teljesített.4 Ezeknek a rendkívül magas teljesítméé — nyeket elérő munkásoknak aránya a normarendezések ideje alatt fokozatosan a!

harmadára csökkent, de amellett természetesen emelkedett —- bár lényegesen kisebb mértékben — a 85 százalékos teljeSítményt-sem elérő gyenge munkaerők aránya.

3. tábla

Az alacsony és a magas teljesítményű teljesítménybérben dolgozó munkások aránya 1961-ben

85 százalék alatti 125 százalék feletti

teljesítménnyel dolgozó munkások aránya

Iparcsoport _ * . ' -. .

február május ananász 110331) február május aug! nezi!!!) hónapban

Bányászat ... *. . . . . 5,6 11,2, 9,2 8,7 ISA 7,0 8,2 6,7 aNehézipar ... 5,0 6,9 8,4 7,0 1 l,3 5,6 3,6 3,r8'1

Ebből : ;

Gépípar ... 5,7 6,3 7,8 6,5 10,5 5,7 3,8 4,3

Építőanyagipar ... 64 135 1437, 14,8 25,4 73 551: 4,4:_

Könnyűipar ... 8,2 9,1 ILO IOA: IOA 6,7 4,6 456

Ebből :

Textilipar ... 3,9 6,0 7,1 6,6 6,1 3,0 2,2 1,8

Ruházati ipar ... 11,5 11,5 14,7 13,6 10,5 7,9 5,3 5,3

Élelmiszeripar . . _, ... 3,3 4,1 , 7,4 , 6,0 9,2 4,5 2,8 2,6 Állami ipar összesen

'5,9 7,9 9,2 8,2 11,9 6,1 4,4 4.3

A normarendezés következtében 1961—ben a 105 százalék felett teljesítő

munkások száma 42 000 fővel csökkent, ugyanakkor a közepes teljesítményű munkások száma 60 000, a gyenge teljesítményű munkásoké pedig 30 000 fővel'í

emelkedett. Meg kell említeni azonban, [hogy a bányászatban május óta ismét nőni kezdett a 105 százalék felett teljesítők aránya. ,

A normarendezések során a teljesitménybéres és időbéres bérformáks sze—"

rint bérezett munkások aránya is megváltozott, ami hatással volt az átlagos tel—

3 Például normalazulás, normarendezés,

' Összehasonlításként és az 1952. évi normahelyzet jellemzésére idézünk néhány normaren- dezés előtti és utáni adatot: a teljesítménybérben dolgozó munkásoknak 1952. májusában 17,0,_

1952. júniusában 20,3 százaléka teljesítette 100 százalék alatt a normát. A 100—110 százalékot el—

érők aránya 19,5 százalékról az,!) százalékra emelkedett;—a 110 százalék felett teljesítőkér ge , , 63,5 százalékról öö,!) százalékra (a 150 százaléknál nagyobb teljesitményűeké 12,4 százalékr 1, 'I; 4

százalékra) esett vissza. ,

! Teljesítménybéres bérformának csak a munkanormákon alapuló bérformákat temntjük.

Nem számítjuk ide a mennyiségi teljesítményhez nem kötött, hanem csak egyéb feltételek teljesítése esetén többletbérben részesülő (premizált), de lényegében idóbéres munkásokat.

(6)

Az 1961. ÉVI NORMARENDEZES

696 jesítményszázalékok alakulására is: az átlagbs ateljesítményszázalékok csökkené-

sét kisebb részben ennek tulajdoníthatjuk. Az arányváltozás olyan jelentékeny volt, hogy az időbéres munkások száma a normarendezés ideje alatt — annak el—

lenére, hogy a munkáslétszám emelkedett —— nemcsak viszonylagosan, hanem abszolút értelemben is csökkent.

. 4. tábla

A teljesitmény- és áz időbéres munkások* arányának alakulása 1961-ben

Összes Teljesítménybéres ! Időbéres

munkások száma

!

IPMUSOPO" augusz- novem- augusz- novem- augusz- novem-

május tus ber május tus ber május tus ber

hóban, a február havi létszám százalékában

Bányászat ... 99,8 101,o 101,5 101,0 103,3 104,7 98,7 98,9 98,6 Nehézipar ... 102,7 101,1 103,6 114,7 119,4 114,4 93,9 87,6. 95,7

Ebből:

. Gépipar ... IOO,6 98,5 104,s 107,s 112,9 114,1 94,4 86,1 96,8 Épitőanyagipar ... 123,5 122,2 102,4 159,s 164,6 119,8 92,0 85,0 88,9 Könnyűipar ... 100,9 98,l 1043 106,1 110,2 112,1 94,3 82,7 94,2

Ebből:

Textilipar ... 100,6 98,9 102,8 105,0 106,0 107,1 95,7 92,4 98,9 Ruházati ipar ... 99,5 94,0 103,5 101,4 102,s 105,1 92,9 62,6 97,9 Élelmiszeripar ... 95,1 120,9 132,2 103,5 139,5 137,8 91,3 105,8 127,7

Állami ipar összesen 101,3 102,0 105,9 109,1 115,8 114,2 94,5 89,8 98,7

* Fiatalkorú kisegítő munkaerők nélkül.

Az 1961. évi normarendezést közvetlenül megelőző időszakban nem a tel—

jesítménybéres, hanem az időbéres bérfor'mák domináltak (a munkásoknak 53—- 54 százaléka dolgozott időbérben), s emellett a teljesítménybéres bérformák nagyrésze sem a mennyiségi többtermelésre ösztönzött. Ez a körülmény az ipar——

Vállalatok számára az átlagbérellenőrzés rendszerében viszonylag kényelmes és biztonságos bérezési helyzetet jelentett, de nem gátolta kellőképpen a munka- erővel és munkaidővel való könnyelmű gazdálkodást, nem ösztönzött a munka—

tartalékok feltárására, a termelés emelésére kínálkozó lehetőségek maradékta—

lan kihasználására. A teljesítménybérben dolgozó munkások létszámának növe- kedését azonban nem tekinthetjük minden tekintetben pozitív jelenségnek.

A teljesítménybéres munkások arányának nagyobb mérvű növelése ugyanis akkor, amikor nem a mennyiségi termelés, hanem a minőségi követelmények állanak előtérben, káros hatású lehet. Az 1961 májusában kialakult kb. 50—50 százalékos arány kielégítőnek látszik, mert arra enged következtetni, hogy ezen a téren sem estek túlzásokba, és nem erőltették a teljesítménybérezést a munka minden területén. (Feltűnő azonban, hogy olyan iparágakban is kiterjesztették a teljesítménybérezést, amelyekben a normarendezés előtt lényegében nem volt teljesítménybéres munkás. Ez történt például a nyomdaiparban, ahol 2 százalék- ról 22 százalékra emelkedett a teljesitménybéres munkások aránya.)

A teljesítménybéres munkások arányának növekedésével nem tartott lépést a teljesítménybérben ledolgozott munkaórák arányának növekedése, hanem

(7)

696 ' BÁCS GYÖRGY

normarendezések előrehaladtával attól bár mertekben, de mindinkább el—

maradt.

5. em A teljesitménybérben dolgozó munkások és a teljesítménybérben ledolgozott *

munkaórák aránya 1961—ben

Teljesítménybérben Teljesítménybérben ledolgozott dolgozó munkások munkas munkaórák

aránya

Iparosoport _

február május má',?" uonga' február május augxz- nog?"

hónapban

Bányászat ... 46,5 47,1 47,6 48,1 41,6 43,0 41,6 41,1 Nehézipar ... 42,4 47,3 50,1 46,8 38,9 4l,8 42,1 41,3

Ebből :

Gépipar ... 46,4 49 ,7, 53,2 50,4 42,0 43,8 44,8 45,1

Épitőanyagipar ... 48,7 61,'7 , 64,3 55,6 43,5 53,0 55,6 47—33 Könnyűipar ... 55,8 58,7 62,8 GOA: 51,1 52,5 53,2 ; 53,8

Ebből : , ' *

Textilipat ... 47,6 49,7 51,1 49,6 424 433 433 , 435!

Ruházati ipar ... 78,1 79,7 85,4 79,3 72,9 73,2 7'2,5 ' 73,—1-

Élelmiszeripar ... 443 47,8 5l,6 46,6 38,1 39,9 44,4 39;

Állami ipar összesen 46,7 50,3

53,1 , 503 42,0 44,4

45,2 44,4

Ezt az eltérést nem kell a normarendezés hibájának tekintenünk ha a kö—

rülmények egyébként nem a munkaidővel való pazarlásra, hanem ellenkezőleg,

a munkaidővel való takarékoskodásra mutatnak.

A teljesítménybérben ledolgozott munkaórák arányának a teljesítménybér—

ben dolgozó munkások arányától való elmaradása több okra vezethető vissza, ezeknek hatása azonban (a rendelkezésre álló adatok alapján) külön—külön nem állapítható meg

Feltehető, hogy az okok egyike —— amelyet elsősorban az időbéres munkások számának csökkentése támaszt alá —-—- a munkanormák mellett a létszámnormák helyenkénti rendezésében rejlik, s így a régebben ídőbéres munkások által Vég——

zett mellékmunkák egy részét most teljesítménybéres munkások végzik, Fel-—

tehető továbbá, hogy a teljesítménybéres munkások munkaidejének azt a ré—

szét, melyet saját munkaeszközeik rendbentartására szoktak fordítani (pl. géptisz—

títás, gépbeállítás, kisebb karbantartó munkák stb.), és mely eddig helyenként a normákba volt mellékidőként beépítve, most a normáktól elválasztva, külön időbéres rezsimunkaként bérezik. A teljesítménybéres munkások munkaidejének

kb. 9—1() százalékát a normarendezések előtt is időbérben számolták el. (Ebbe temészetesen az előbbiekben említett apró rezsimunkákon kívül a különféle

okokból bekövetkezett gépállásidők is beletartoznak.) A normarendezés után a teljesítménybéres munkások időbérben elszámolt munkaideje emelkedett némiképpen, s csökkent összes teljesített órái-kho—z képest a teljesítményhez-ben ledolgozott munkaóráik aránya. 6

* ' A számításoknál feltételeztük hogy az idöbéres és teljesítménybéres munkások munka-—

ideje általában egyforma hosszú, és hogy az időbéres munkások általában nem dolgoznak telje- sítménybérben.

(8)

AZ 1961. ÉVI NORMARENDEZÉS 697

' 0. tábla

A teljesitménybérben dolgozó munkások teljesítménybérben ledolgozott munkaóráinak aránya. és az órák számának alakulása 1961—ben

A teljesítménybérben ledolgozott munkaórák száma

február május m$? "Ogg? február május aug?- "Ogg?-

Ipar-csoport

hóban, az összes teljesített hóban, a február havi óraszám

órák százalékában százalékában'

Bányászat ... 89,4 91,3 87,4 85,5 lO0,0 102,1 97,8 95,6 Nehézipar ... 91,7 88,4 84,0 88,3 lO0,0 96,4 91,6 96,3

Ebből :

Gépípar ... 90,5 88,1 84,2 89,5 1004) 97,3 93,0 93,9

Épitőanyaglpar ... 8994 85,9 8635 8596 10070 9691 96!8 95p7

Könnyűipar ... 91,6 89,4 84,7 89,1 100,0 97,6 92,5 97,3

Ebből : . '

Textilipar ... 89,1 87,1 84,7 88,1 IO0,0 97,8 95,1 98,9 Ruházati ipar ... 93,3 91,8 84,9 92,2 100,0 98,4 91,0 98,8 Élelmiszeripar . . ., ... 85,2 83,5 86,0 85,2 100,0 98,0 100,9 100,0 Állami ipar összesen 89,9 88,3 85,1 88,3

100,0 98,2 94,6 98,2 ' Egyenlő hosszúságú hónapra számítva. (Megjegyezzük, hogy a munkanap átlagos hossza lényegében változatlan volt: 479—480 perc.)

A normarendezés — csupán a rendelkezésre álló adatokból ítélve — kedvező hatást gyakorolt mind a bérszínvonal, mind a termelékenység alakulására. Bérb- alakulás szempontjából akedvezö hatás elsősorban abban nyilvánult meg, hogy a helyenként meglevő béraránytalanságok kiküszöbölése mellett általában sikerült

elérni, hogy a normarendezések miatt a munkásokat igazságtalan bércsökkenés ne érje. Az átlagbérellenőrzés rendszerében ez nagyobb zökkenők nélkül vi—

szonylag könnyen volt megoldható, bár helyenként előfordultak kisebb átme- neti jellegű keresetcsökkenések, sőt egyes iparcsoportokban az átlagos órabér a normarendezések ideje alatt nagyobb mértékben is csökkent. így például a villamosenergiaiparban 6,5, az élelmiszeriparban 5,2, a vegyesiparban 3,2 száza- lékkal volt alacsonyabb az átlagos órabér augusztusban, mint februárban.

A normaszigorítások mérvére jellemző az egy teljesítménybérben ledolgozott munkaórára jutó normaidő csökkenése. Ez a csökkenés fokozatos volt, és az állami iparban augusztus hóban februárhoz képest már 5,2 százalékot tett ki.

A normarendezések idejében — ellentétben a régebbi normarendezésekkel

—— a termelékenység nem csökkent, hanem elég jelentős mértékben emelkedett.

A termelékenység emelkedése nagyjából változatlan bérszínvonal mellett ment végbe, ami a munkabérnek mint költségtényezőnek is viszonylagos csökkenését hozta magával. Kétségtelen, hogy a termelékenység emelkedésében az új beru—

házások, rekonstrukciók, felújítások mellett a normarendezés is jelentős mérték-

ben közrejátszott, nem közvetlenül a normaszigorítások, azaz a munkaintenzitás fokozása révén, hanem elsősorban a felkutatott veszteségidők hasznosítása érde- kében tett számos kisebb—nagyobb horderejű műszaki, munkaszervezési és tech—

(9)

698 , BÁCS: AZ 1961;—EVINORMABENDEZÉS

'I. tábla Az egy teljesített órám jutó termelés' es az egyteljesítménybérben ledolgozott

órára jutó normaidő alakulása 1961—ben _

Feba Már— A ri- 'Iún'- Au- Szep- ;; . Ne—

már eius gs Május * nal Július gUBZ- tem— Obál? vem-

Ipatcsoport ; tus ber be:

hóban, a'r'ebruár havi százalékában

!

Bányászat ... termelés 100,0 103,0 102,*6 102,8 §103,l 100,9 101,5 102,9 101,3 99,1 normaidő 100,0 -—— —— 9353, —- — 95,5 —— —— 97,9 Nehézipar" ... termelés 100,0 10255 1053 1053 109,8 105,1 104,2 111,7 1053; 106,0

, ' normaidő 100,0_ — — _ 953 — w _ 94,3 —— — 95,3

Könnyűipar..— ... termelés 100,0 ml,-7 1003 mal 104,4 98,6 101,4* 102,6 mm. 101,e

— normaidő 100,0 _ _ ; 97,74 — — 95,2 — __. 95,7

Élelmiszeripar ... termelés 100,0 102,6 98,5 97,6 _124,6 l2l,8 l32,8 l40,7 l40,8 135,3

%. normaidő 100,0 , —— _— ; 96,9 —— —4 95,3 —— - 96,0

Állami ipar összesen termelés 100,0 102,4 103,2 103,6 3108,6' 104,2 105,5 110,7 107,Ú lami normaidő 100,0 — — , _96,2

_, -— 94,8 — — 95,5' ' A nettó termelési index alapján számítva.

" Bányászat és vegyipar nélkül.

Az 1961. évi normarendezések serán a; normaidők csökkentésének a terme—

lékenység emelkedésére gyakorolt hatása, illetve az ilyen jellegű összefüggés fennállása világosan megmutatkozik. A korábbi normarendezéseknél a mutatók alakulása ezt, az összefüggést nem igazolta. Az 1961. évi normarendezéseknél elsősorban nem a bér és a termelés alakulása közötti kapcsolat hanem inkább a munkaerő— és a munkaidő—felhasználáSnak a termeléssel való szoros össze—- függése állapítható meg. A termelékenység emelkedése nem a bérszínvonal; il—

letve a normaidők csökkenő irányát követi, hanem a béralakulástól függetlenül

-—— a jobb munkaidőkihasználás hatására —— emelkedik. Veszteségidők és egyéb munkaerőtartalékok természetesen azután is keletkeznek és felhalmozódásukat ezután sem szabad megengedni. Igy az 1961. évi normarendezést sem könyvel—

hetjük el befejezett feladatként —— mint ahogy az nem is egyszeri kampány—

munkaként indult —, hanem olyan munkaszakasznak kell tekintenünk, melynek idején inkább régebbi elmaradásokat számoltak fel, egyúttal azonban megnyi- tották az utat a munkanórmáknak a mindenkori technikai Színvonalnak meg- felelő szinten tartása felé.