Az 1956. évi beszámolórendszer kialakítása

SZEMU?

Az 1956. évi beszámolórendszer kialakítása

A beszámolőrendszer értelmezése és alkalmazása

A statisztikai adatszolgáltatás rendjét az állami statisztikáról szóló 1952. évi VI.

törvény az egységes statisztikai beszámo—

, lórendszerben foglalja össze.

Az egységes beszámolórendszer az adat—

szükséglet felmérése alapján készül. Tar- talmazza minisztériumonként, országos főhatóságonként a vállalatok, intézmé—

nyek, szervek által adandó beszámoló- jelentéseken kívül a középfokú irányító szervek és a minisztériumok statisztikai, ' feldolgozási és jelentési rendszerét. Ma-

gában foglalja a beszámolórendszer a Központi Statisztikai Hivatal saját adat—

felvételeit is (pl. tavaszi vetésállomány- jelentés, magánkisiparosok összeírása, lakások és épületek összeírása stb.). A szocialista statisztika elsősorban a nép—

gazdasági tervek készítésének, valamint a tervteljesítés mérésének eszköze. A sta- tisztikai adatszolgáltatás rendjét össze- foglaló egységes beszámolórendszer ezért többségében vállalatok, intézmények, szervek által adandó beszámolójelentése- _ ket tartalmaz.

A Központi Statisztikai Hivatal a be—

számolórendszer keretében engedélyezett beszámolójelentéseket engedélyszámmal látja el. Az engedélyszám a beszámoló- rendszer egy—egy beszámolójelentését ha—

tározza meg.

A népgazdaság bármely területén hasz—

nált azonos tartalmú és formájú beszá—

molójelentésnek minden minisztérium beszámolórendszerében azonos engedély—- száma van (pl. a balesetstatisztikai be—

számoló, energiamérleg, gépkocsik 'üze—

meltetési költségeinek elszámolása stb.).

A beszámolórendszer kialakításánál fon- tos szerepe van a Központi Statisztikai Hivatal módszertani irányításának. A módszertani irányítás abban nyilvánul meg, hogy a Központi Statisztikai Hiva—

tal kidolgozza a népgazdaság valamennyi ágára vonatkozóan a főbb mutatószámok rendszerét, továbbá, hogy a minisztériu—

mok által a statisztikai munka minden szintjére kialakított beszámolójelentése—

793

rendszeresen ellenőrzi egy-egy miniszté- rium, iparág, tröszt vagy szakág egész beszámolórendszerét. Ennek során bizto—' sítja a számviteli és terVezési fogalmak egységét, ellenőrzi a bizonylati alátámasz- tás elvének érvényesülését és az ellenőr—

_ zés eredménye alapján szabályozza, mó- dosítja vagy megszünteti azokat a be—

számolójelentéseket, amelyek már nem felelnek meg a követelményeknek.

A Központi Statisztikai Hivatal a be- számolórendszerek felülvizsgálata során elsősorban a minisztériumoknál ellenőrzi a statisztikai fegyelem színvonalát. A be'—

számolórendszer kialakítását a miniszté- rium statisztikai osztálya a főbb mutatók és az általános elvi szempontok rögzítése mellett a termelési igazgatóságokkal, illetve szakosztályokkal végezteti el, ame—

lyek a beszámolórendszer mutatószámait főleg szakmai mutatókkal egészítik ki.

A minisztériumi beszámolórendszerbiz—

tosítja a statisztikai osztályok számára a minisztérium területén rendszeresített adatszolgáltatások feletti teljes áttekin—

tést. A minisztérium statisztikai osztályá—

nak feladata,—hogy megteremtse a statisz- tikai fegyelmet és őrködjék felette.

Az évenként kialakított új beszámoló—

rendszerek összeállításánál a miniszté—

riumi statisztikai osztályok feladata meg-—

szüntetni azokat az adatszolgáltatásokat, amelyek felesleges terhet rónak az adat—

szolgáltatókra, nem használhatók fel az irányításhoz.

A beszámolórendszer az adatszolgálta- tás .megalapozottságán és szakszerűségén túlmenően megkívánja a beszámoló—

jelentések egyszerűségét, a beszámoló—

rendszer keretén belül begyűjtött muta—

tók számának minimálisra való csökken—

tését is. A beszámolórendszer felépítésé—

nek emellett olyannak kell lennie, hogy az adatszolgáltatóktól begyűjtött adatok fo—

kozatosan csökkenő részletességgel jussa—

nak el a felsőbb vezető szervekhez.

A beszámolórendszerek kialakításánál.

ugyanúgy, mint az egyes beszámolójelen—

tések rendszeresítésénél szem előtt kell tartani azt, hogy a törvény a gazdasági és társadalmi élet egész területére kiterjedő-

794

lezettségét és módját, tehát a beszámoló- rendszer keretében engedélyhez köti az adatszolgáltatások, adatfelvételek min- denféle fajtáját.

Az engedélyeztetési kötelezettség kiter—

jed mind a Központi Statisztikai Hivatal, minda minisztériumok, főhatóságok, párt- szervek, szakszervezetek, tanácsok által rendszeresített bármely adatszolgálta—

tásra, még abban az esetben is, ha az adatszolgáltatási kötelezettséget törvény vagy rendelet írja elő.

A beszámolórendszerrel kapcsolatos tapasztalatok 1955. I. félévről

XA beszámolórendszer kialakításának alapelvét 1955—től kezdődően a Miniszter—

tanács 2092/33/1954. sz. határozatában az alábbiak szerint szabta meg:

1. A KSH 1955. évtől (beszámolási év) kezdve évenként csak az ún. minimális adatkérési programját készíti el. A KSH tehát nem készít vállalatokig lemenően egységes beszámolórendszert.

2. A minisztériumok, országos szervek 1955. évtől kezdve évenként saját terü- letükre vonatkozó teljes beszámolórend- szerüket kidolgozzák, amelybe kötelesek a KSH minimális adatkérési programját beépíteni.

A minisztériumok (főhatóságok) 1955.

évi beszámolórendszerüket már a fentiek alapján készítették el. A jóváhagyott be—

számolőrendszereket minisztériumonként a hivatalos lapokban közzétették, vagy könyvalakban megjelentették.

, A beszámolórendszer kialakitott szer—

kezete az elmúlt félév folyamán nem vál—

tozott. Tartalmában azonban egyes te-

rületeken növekedett, mivel 1955. év első felében a minisztériumok és főhatóságok több új folyamatos és egyszeri beszámoló—

jelentést rendszeresitettek.

Az 1955. 1. félévben összesen 572 db beszámolójelentést engedélyeztek (ebből egyszeri beszámolójelentés 230 és folya—

matos 342 volt). A félév folyamán mind—

össze 85 db beszámolójelentés szűnt meg.

A félév folyamán engedélyezett folya—

matos és egyszeri beszámolójelentések—

nek mintegy egyharmadát utólagosan fe—

lülvizsgálták. A felülvizsgálat kiterjedt a beszámolójelentések szükségességének

megállapitására és felhasználására a rend—' szeresítő szervnél, továbbá arra, hogy az adatszolgáltatók rendelkeznek-e a kívánt adatokkal, az adatszolgáltatás teljesítése milyen munkát jelent.

Megállapíthato, hogy az engedélyezett folyamatos és egyszeri beszámolójelenté—

sek nagy része (kb 120 db folyamatos és kb 140 db egysze-ri) olyan adatszolgáltatást jelent, amelyek különféle szervek tájékoz—

tatását, tervfeladatok teljesitésének méré- sét szolgálják. Ezeket a beszámolójelen—

téseket be kellett volna építeni a beszá- molórendszerbe, évközbeni rendszeresíté- siik tehát lényegében a beszámolórendszer mutatószámainak növekedését jelentette.

A folyamatos beszámolójelentések mu—

tatószámai nemcsak új engedélyezésekkel bővültek, hanem az eddig már engedélye- zett beszámolójelentéseknek más minisz—

térium területére történő kiterjesztésével is.

Az utólagos felülvizsgálatok tapasztala—

tai az alábbiakban foglalhatók össze:

1. A beszámolójelentések rendszeresí- tése sokszor nem a tényleges igényeknek megfelelően történik. Ennélfogva a beér- kezett adatok részben vagy egyáltalán nem kerülnek feldolgozásra és így feles- leges munkát jelentettek az adatszolgál- tatóknak.

Az adatszolgáltatást rendszeresítő szer—

vek a beszámolójelentések bevezetését nem készítik elő megfelelően. Egyrészt nem győződnek meg arról, hogy az ada- tok rendelkezésre állnak—e az adatszolgál—

tatónál, másrészt a beszámolójelentés ki- töltési utasításai sem megfelelőek. Ebből kifolyólag a nagyterjedelmű, sok mutatót tartalmazó, vagy sok adatszolgáltatót érintő beszámolójelentések általában nem érkeznek be, nem kerülnek teljességük—

ben feldolgozásra.

Előfordul az is, hogy a minisztériumok az engedélyezett beszámolójelentések ha—

táridejét megváltoztatják, vagy egy—egy minisztertanácsi határozat végrehajtása céljából elhamarkodottan rendelnek el adatgyűjtéseket és ezzel felesleges mun-—

kát okoznak az adatszolgáltatóknak. Pél—

dául:

A Város- és Községgazdálkodási Minisz—

térium az ország területén lévő termál—

vízforrások és eredménytelen olajfúrások

SZEMLE

795

adatait kivánta begyűjteni a megyei ta- nácsok város— és községgazdálkodási osz- tályaitól.

Mivel a megyei tanácsoknak erre- vonatkozólag semmiféle nyilvántartásuk nem volt, megkérdezték a községgazdá- kat. A községgazdák pedig —- nyilván- tartás hiányában — az adatokat emléke- zetből szolgáltatták. Helytelen volt a Mi- nisztérium részéről, hogy olyan adatokat is bekértek, amelyek megállapításához speciális mérőeszközökre lett volna szük- ség, pl. 'a hőforrások hőfokának, valamint vízhozamának mérésére. A beérkezett adatokból a Minisztérium csak egy-két adatot tudott felhasználni és így a többi (13) kérdéssel feleslegesen terhelte az adatszolgáltatót, és egyben veszélyeztette szükséges adatok megbízhatóságát.

2. Az adatszolgáltatást elrendelő szer- vek nem használják fel a rendelkezé- sükre álló adatokat és így előfordul, hogy meglévő adatokat párhuzamosan, ismétel—

ten bekérnek.

A Belkereskedelmi Minisztérium Uzem—

élelmezési Igazgatósága egy negyedéven belül kétszer is összeírta az irodagépek állományát azzal az indokolással, hogy nincsenek tájékozódva az irodagépek vál-

lalati elosztásáról.

3. Előfordul, hogy az egyes adatgyűjté—

* seket nem készítik elő kellő körültekin—

téssel és ezért az adatgyűjtést a beszá- molójelentés hiányos tartalma miatt több—

ízben meg kell ismételni. Például a Kohó- és Gépipari Minisztérium rövid időn belül már kétízben bekérte a munkások lét—

számát és bérét bérkategóriák szerinti megoszlásban. Hasonlóan a Szénbányá- szati Minisztérium az üzemben lévő sod- ronykötelek kimutatását egy éven belül másodszor is megkérte, mivel az előző adatgyűjtés adatait nem dolgozták fel.

4. Az egyes irányító szervek miniszté- riumi szinten vizsgálnak még mindig olyan adatokat, amelyeknek vizsgálata vagy a közvetlen irányító szerv, vagy a vállalat feladata.

' A Szénbányászati Minisztérium ne—

gyedévenként munkaruha—fajtánként fog- lalkozik a beszerzések és felhasználások vizsgálatával. Mivel a munkaruhajuttatás és elszámoltatás ilyen részletezés mellett

irányító szerv problémája, a minisztérium feleslegesen foglalkozik e kérdéssel.

Hasonló módon az OktatásügyiMinisz- térium iskolánként és iskola fajtánként, ezen belül osztályonként, valamint tan- tárgyanként begyűjtötte a rendelkezésre álló (használt vagy új) tankönyvek ,da—

rabszámát és a várható tankönyvszük—' ségletet a várható tanulólétszám alapján;

Ez az adatszolgáltatás a pedagógusokra * felesleges terhet ró. A tankönyvszükség—

let megállapításához a minisztérium jó ' adatokkal rendelkezik.

Szükségesnek látszik tehát, hogy a mi- nisztériumok statisztikai osztályai az en—

gedélyezett beszámolójelentések szüksé—

gességét és felhasználhatóságát utólag is vizsgálják. Az utólagos vizsgálatok ta- pasztalatai alapján azoknál a jelentések—

nél, amelyek céljuknak nem felelnek meg, a minisztériumoknak javaslatot kell tenniük az engedély visszavonására.

Az 1956. évi beszámolórendszer kialakításával kapcsolatos általános

irányelvek és feladatok

A minisztériumoknak, országos szervek—

nek fontos feladata a minisztérium egész területére vonatkozó 1956. évi beszámoló—, rendszer elkészítése.A Minisztériumoknak

saját területük egész beszámolórendsze- — rét a Központi Statisztikai Hivatal által megadott legfontosabb mutatószámok rendszerére (minimálprogramjára) kell fel—

építeniük. A Központi Statisztikai Hiva—

tal 1956. évi adatigénye tartalmazza:

a) a minimális adatkérési programot minisztériumonként, amely összefoglalja azokat a legfontosabb mutatószámokat, amelyeket a Központi Statisztikai Hivatal főosztályai a minisztérium egész terüle—

téről kérnek, _,

b) a Központi Statisztikai Hivatal terü- leti szerveinek adatszükségletét, _

e) az éves (évente rendszeresen ismét- lődő) adatszolgáltatásokat,

d) a Központi Statisztikai Hivatal köz—

vetlen, vállalatoktól (szervektől), szemé- lyektől bekért adatgyűjtéseit, amelyeket a Hivatal saját szervein keresztül bonyoé

lit le.

A minimális adatkérési programot a Központi Statisztikai Hivatal főosztályai

796

általában kétféle terjedelemben készítik el. A minimális adatkérési program tar- talmazza:

egyrészt a megfigyelés szempontjából legfontosabb és legszükségesebb adatokat, tekintet nélkül arra, hogy az adatszolgál- tatást a népgazdasági ágat irányító mi—

nisztériumtól (pl. az öt ipari minisztérium- tól); vagy olyan minisztériumtól kérik, amely az adatszolgáltatásban néhány vál- lalat által van érdekelve (ez utóbbi tevé- kenység a minisztérium szempontjából mellékprofílu tevékenység);

másrészt magában foglalja a minimális 'adatkérési program azokat a szakmai vo—

natkozású adatokat, amelyek általában csak a népgazdasági ágat irányító minisz- tériumot, vagy annak egy-egy jelentősebb tevékenységét (főtevékenységét) érintik.

, (Pl. az ipari minisztériumoktól kért szak—

' ? mai minőségi jelentések, villamosenergia—

ipar műszaki adatai stb.).

A Központi Statisztikai Hivatal a mi—

nisztériumi jelentőlapok kitöltéséhez a mutatók egységes fogalmi meghatározását tartalmazó utasítást készit, valamint meg—

küldi a minisztériumoknak a beszámoló—

jelentések kitöltéséhez szükséges egyéb mellékleteket is (cikkjegyzék, műszaki gazdasági mutatók jegyzéke stb.).

'A Központi Statisztikai Hivatal főosz- tályai a hozzájuk tartozó népgazdasági ágra Vonatkozó minimális adatkérési programot először mint tervezetet küldik meg valamennyi érdekelt minisztérium (országos főhatóság) tervfőosztályának. A minisztériumok tervfőosztályainak gon—

doskodniuk kell arról, hogy a tervezetet a minisztériumon belül minden érintett szerv, szakfőosztály, igazgatóság meg- kapja. A Központi Statisztikai Hivatal illetékes főosztályainak adatigényüket közvetlenül kell megtárgyalniuk a mi—

nisztériumokkal.

Az engedélyezett végleges minimális adatkérési programot a Központi Statiszti—

kai Hivatal illetékes főosztálya küldi meg a minisztérium tervfőosztályának. (Pl. a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium- nak a Forgalomstatisztikai főosztály, az ipari minisztériumoknak az Ipari főosz—

tály stb.). A minisztérium szerint illeté—

kes főosztály felelős tehát a minisztériu- monkénti egységes minimális adatkérési

programért.

szanta

A minisztériumok feladata az 1956.

évi beszámolórendszer elkészítésével kapcsolatban

A minisztériumoknak (országos szer—

veknek) az 1956. évi beszámolórendszer-

tervezetüket általában 1955. október 15-ig kell elkészíteniük és a Központi Statisz—

tikai Hivatal illetékes főosztályának meg—

küldeniük.

A beszámolórendszernek a statisztikai munka minden szintjére ki kell terjednie.

A beszámolórendszerben a jelentéseket úgy kell szerepeltetni, hogy abból a beszá—

molójelentés útját az első adatszolgáltató—

tól (vagyis a vállalattól) a minisztériumig

bezárólag követni lehessen. E szerint az egyes minisztériumok beszámolórendsze—

rének az alábbi felépítést kell követnie:

1. Az alapadatszolgáltatók (vállalatok, szervek) beszámolójelentései az adat—- kérők szempontjából lehetnek

a) általános beszámolójelentések, amelyek a Központi Statisztikai Hivatal minimális adatkérési programja alapján készültek, b) a társfőhatóságok adatigényeit

tartalmazó beszámolójelentések, c) a minisztérium igényét jelentő

szakmai beszámolójelentések, d) a Központi Statisztikai Hivatal

saját adatfelvételeit képező jelen—

tések.

A beszámolórendszerben fel kell azt is tüntetni, hogy a középszervek (tröszt, ta- nács, egyesülés stb.) az adatszolgáltatást mely szervnek továbbítják. A beszámoló—

jelentés útjának feltüntetése nem köve—

teli meg feltétlenül a beszámolójelenté- sek újbóli felsorolását, hanem az adat—

szolgáltatók körének meghatározásánál előSzör a vállalatok (szervek) körét kell feltüntetni, másodszor pedig azokat a kö- zépszerveket, amelyek a jelentést a mi—

misztérium igazgatóságának, főosztályá-

Az adntszolgáltwtásra köte—

lezett szervek

a beszámoló—

j elentést mely A beszámoló-

ielentés el e

m körűnek meg-

határozása, szerveknrk küldik meg VKGM szol— megyei tanács

gáltató vál— vkg. osztá-

lalatai lyának

Munkaügyi jelentés

megyei tanács i Közmű Igaz-

! vkg.osztályal gatőságnak

SZEMLE

797 ;

2.A minisztériumok (országos főható- ságok) jelentőlapjai. A beszámoló—

rendszer második lépcsőjének tartal—

maznia kell a minisztérium által tel—

jesítendő jelentőlapokat (a minimális adatkérési programot).

Tartalmaznia kell végül a beszámoló- rendszernek a beszámolórendszerhe fog- lalt beszámolójelentések mutatószámairól készített öszesitő kimutatást.

3.A beszámolórendszer teljességének biztosítása érdekében a beszámoló—

rendszernek tartalmaznia kell vala- mennyi beszámolójelentést, amelynek teljesítésére 1956. évben a miniszté—

rium és a" felügyelete alá tartozó vál- lalatok (szervek) kötelezettek. így pédául szerepelniük kella beszámoló—

rendszerben a könyvviteli és költség—

vetési beszámolójelentéseknek is.

Beszámolójelentés világosan megszer- kesztett kérdőív, egyértelmű és min—

den szükséges kérdésre kiterjedő ki—

töltési utasítás, pontos cikkjegyzék stb. nélkül engedélyszámot nem kap—

hat. ,

4.Egy-egy minisztérium beszámolórend—

szerének teljességéhez tartozik az is, hogy az előzetesen megküldött terve- zetek alapján az adatkérő és egyetér—

tés esetén az adatszolgáltató főható- ság is szerepeltesse beszámolórend- szerében azokat a beszámolójelenté—

seket, amelyeket valamely miniszté—

rium más minisztérium (országos szerv) területéről kér. ;

5.A könyvviteli ésa statisztikai munka racionalizálásáról szóló miniszterta—

nácsi határozat értelmében az irá—

nyító szervek, de különösen a Köz- ponti Statisztikai Hivatal a beszá—

molójelentéseket ritkább időközökben (pl. hónap helyett negyedévenként) kérik az adatszolgáltatóktól.

Az adatszolgáltató vállalatok, de a feldolgozást végző Központi Statisz—

tikai Hivatal területi szervei is mun—

katervüket, nyilvántartásaikat csak _ akkor tudják helyesen elkészíteni, ha ismerik előrelátható feladataikat.

Ezért az 1956. évi beszámolórendszer—

nek az ismétlődő folyamatos beszá—

molójelentések mellett a ritkább idő—

6.A beszámolőjelentéseknek az előírt

7. A minimális adatkérési program alap—

- mutatókat az egy vállalat által átla- tartalmaznia kell. Ez vonatkozik mind a Központi Statisztikai Hivatal fő—

osztályainak, mind az egyéb szervek—- nek (OT, MNB, minisztériumok stb.) adatigényére is. Az elmúlt évek ta—

pasztalatai alapján szükségesnek lát- szik, hogy az 1956. évi beszámolómnd—

szer az ipari, építőipari és beruházási éves jelentéseket 1955. évre, egyéb te—

rületeken viszont 1956. évre vonat- kozóan tartalmazza.

egységes fejrevatot (a jelentés kinek küldendő, hány példányban, milyen határidőre stb.) mindenkor tartal- maznia kell.

ján készített általános beszámolója—

lentésekhez az általános utasítás , mellett a minisztériumoknak -—— kü- lönösen az iparban — a szakmai sar játságokat figyelembevevő szakmai utasításokat kell készíteniük. ' 8.A 2092/33/1954. sz. MT határozat elős-'

írja az elkészített beszámolói-end—

szerbe foglalt mutatók számának

megállapítását. _ ,

A ,,Beszámolórendszer jelentéseinek jegyzéke" c. nyomtatvány rovatainak ' megfelelően a beszámolórendszerben ' szereplő minden egyes beszámolóje—

lentésnél, amelynél az adatszolgáltató egység a vállalat, a beszámolójelenté-i sek egy vállalatra eső mutatószámait a minisztériumnak kell megállapíta- nia. A jelentésenként megszámolt mutatószámokat külön nyomtatva,-e nyokon kell összesíteni.

9.A mutatószámokat az alábbiak sze—

rint kell megszámolni: a kérdőív vízszintes és függőleges rovatai szá—

mának szorzata adja a beszámolóje- lentés mutatóinak számát. üres vagy - felsorolásszerű rovatoknál becsléssel olyan számot kell figyelembe venni, amely általában egy vállalat által ke—

rül kitöltésre (pl. termékek, bérkate- góriák, betegségek stb.). Az esetben, ha a jelentéshez cikklista vagy egyéb melléklet (betegségi jegyzék stb.) kap—

csalódik, a kérdőíven megszámolt '

gosan jelentett cikkek stb. számával

SZEMBE

A beszámolójelentések mutatószámait egy hónapos időszakra is meg kell ál—

lapítani. Ezért a napi jelentések mu- tatószámait huszonöttel (a munkana—

pok számával), a dekádjelentések mutatószámait hárommal kell szo- rozni, viszont a negyedévi jelentések mutatószámait hárommal osztva kell figyelembe venni.

A mutatószámok meghatározásánála cél annak megállapítása, hogy a kér- dőív kitöltése egy vállalatnál átlago—

san hány mutatószám leírását jelenti.

A Központi Statisztikai Hivatalnak megküldött minisztériumi beszámolórend- _ szereket felülvizsgálatuk után 1955. de—

- cember 1-ig engedélyezik. Ezután a jóvá- hagyott beszámolórendszer egy példányát a minisztériumok visszakapják.

A jóváhagyott beszámolórendszer beve—

zetését minden minisztériumnak (országos főhatóságnak) hivatalos lapjában minisz—

teri utasítással kell elrendelnie. A beszá—

molórendszerbe foglalt beszámolójelenté- sek tételes felsorolása történhet a hivata- , 105 lapban a miniszteri utasítás mellék—

leteként, de a lehetőséghez képest külön kiadott könyvben, amely a tételes felso- rolás mellett az engedélyezett beszámoló—

jelentések kérdőíveit, kitöltési utasításait stb. is tartalmazza.

A minisztériumnak az 1956. évi beszá—

molórendszerüket a beszámolórendszer fent elmondott szabályainak figyelembe—

Vételével kell elkészíteniük. Az 1956. évi ' ,beszámolórendszer összeállításának alapja

az 1955. évi beszámolórendszer, valamint az év első félévének tapasztalatai. Az elő—

készítő; munkák során meg kell állapítani a minisztérium egész területéről begyűj- tendő adatszükségletet.

Figyelembe kell venni az adatszolgál—

tatók adottságait, a nyilvántartási rend- szert, a bizonylatokat, a kapcsolódó álta—

iános és szakmai előírásokat, rendelete—

ket.

, Biztosítani kell, hogy a mutatók tar—

talma és csoportosítása ne változzék, mert ez az összehasonlíthatóságot veszélyezteti.

Részletes, a szakmai sajátosságokra ki-

térő kitöltési utasításokat kell készíteni.

Az 1956. évi beszámolórendszer jóváha—

gyása után év közben csupán indokolt esetben vagy megszüntetett (idejét múlt) beszámolójelentés helyett lehet új adat—

szolgáltatást rendszeresíteni.

Az áttekinthetőség és a munka zavar- talanságának biztosítása érdekében fel kell számolni azt az eddigi helytelen gya- korlatot, hogy a beszámolójelentéseket év közben több alkalommal is módosítot—

ták.

Az engedélyszám mindenkor meghatá- rozott tartalmú és formájú beszámolóje- lentésre vonatkozik, ezért a beszámolóje- lentés tartalmában és formájában bekö—

vetkezett változás általában új engedélyem zési eljárást, új engedélyszám kérését vonja maga után, a régi jelentés egyidejű megszüntetése mellett. Kivételes esetben (pl. a példányszám, az adatszolgáltatók, a határidő, a cikklista és egyéb jegyzék, a jelentés útjának megváltozásakor, to- vábbá, ha a jelentés teljesen megszűnik, vagy esetleg legfeljebb 2 rovattal bővül vagy szűkül), a módosítást a miniszté- rium kérésére az engedélyszám változat—

lanul hagyása mellett engedélyezi a Köz-

ponti Statisztikai Hivatal.

*

A jól felépített, valamennyi szükséges , beszámolójelentést magában foglaló be- számolórendszer segíti mind az adatszol- gáltatók, mind az adatkérők munkáját.

Az adatszolgáltatók a beszámolórendszer ismeretében nyilvántartásaikat a beszá- molójelentések helyes kitölthetősége'nek figyelembevételével készíthetik el, mun- kájukat be tudják osztani, ami a határ- idők pontos betartását segíti elő. Az adat-

kérők szempontjából a beszámolórend-

szer biztosítja az adatszolgáltatások fe- letti teljes áttekintést, a statisztikai fe—

gyelem megerősítését, ez pedig az irá—

nyító szervekxtájékozódó és irányító mun—

káját megalapozottabbá és hathatósabbá teszi:

dr. Wiesmeyer Klára Zoltai Lászlóné