A számvitel és az 1951. évi tervezés módszere

Dr. VILCSEK ]ENÓ

ró osz TAL YVEZE TÓHEL YE TrEs, ORSZÁGOS IERVHIVATAL

A SZÁMVITEL ÉSIAZ 1951. ÉVI TERVEZÉS MODSZERE

A szocialista számvitel elsődleges feladata a terv teljesítésének szám- szerű ellenőrzése. Ebből következik, hogy számviteli rendszerünknek szo—

rosan követnie kell tervezési rendszerünk fokozatos fejlődését. Az ötéves terv első évében, mikor tervezésünk módszerének helyes kialakitására már igen komoly lépések történtek, kifejezetten érzékelhetővé váltak azok a szoros összefüggések, melyek tervezés és számvitel között fennállanak.

A számvitelnek azonban nem csupán ellenőrzési szerepe van a ter- vezéssel kapcsolatban, hanem egyben alapot is kell szolgáltatnia a jövő tervezési feladataihoz, ezért sok tekintetben 'a számvitelxb—en előbbre kell lennünk (és előbbre kell látnunk), mint magában a tervezésben, mert a számvitel megfelelő adatszolgáltatás—'a nélkül a tervezési metodika tovább—

fejlesztése is késedelmet szenvedhet. Tehát a számvitel fejlődésének irá—

nyát a terv szabja meg, de a tervezés fejlődésének lehetőségeit a szám- vitel teremti meg. Ebből következik, hogy a tervezés módszereinek változ- tatásait azonnal követnie kell a számvitelnek, a tervezés módszereinek későbbre előirányzott változás-ait pedig számviteli (statisztikai) vonalon

időben kell előkészíteni.

Ezeknek az összefüggéseknek gyakorlati megvilágítására elegendő egyetlen példára hivatkozni. Az 1951. évi tervutasítás a gyártmányonkénti önköltségtervezést írja elő, elsősorban azzal a céllal, hogy az önköltség—

csökkentés az eddiginél helyesebben legyen tervezhető és mérhető. A gyárt—

mányonkénti önköltségtervezés azonban csak akkor lehet helyes és meg—

bízható, ha korábbi tényszámokra építhető, tehát ha rendelkezésre áll, illetőleg megvalósult a gyártmányonkénti utókalkuláció.

1951. évi tervezési módszerünk az eddig alkalmazott módszerrel szem- ben jelentős változásokat hozott. Ami-kor elemezni kívánjuk, mily-en köve- telményeket támaszt az új módszer a számvitellel szemben, először arra kell rámutatnunk, hogy a módszerváltozástól függetlenül is vannak köv-e—

telmények, melyeket már a régi tervezési módszer mellett is ki kellett volna elégíteni.

Ezek a követelmények elsősorban a statisztika vonalán jelentkeznek.

A tervgazdálkodás helyes irányítását nagymértékben elősegíti a megbiz- ható statisztika. A szocialista statisztika kiépítése érdekében a Központi Statisztikai Hivatal igen nagy erőfeszítéseket tett. A vállalatokat igyek—

szik minden rendelkezésre álló eszközzel a megbízható és gyors adatszol- gáltatásra szoritani. Felvilágosító munkával, oktatással, szaklappal, szak- könyvekkel, jutalmazással és kipellengénezéssel egyaránt elősegíti a sta- tisztikai munka megjavítását.

A vállalatok statisztikai munkája azonban két részből áll: a külső és a belső statisztikából. A Statisztikai Hivatal hiába szervezi meg

vmosnx JENő —

810

nőbb külső adatszolgáltatási rendszert, míg a vállalatok belső statisztikája, nem nyugszik olyan biztos alapokon, hogy a külső statisztikát arra fel lehessen építeni. E tekintetben pedig vállalataink nagyrésze még" megköze—

lítőleg sem áll feladatának magaslatán.

A termelési statisztika helyes megszervezése érdekében szakmai irány-m _ : elveket kell készíteni és az operatív számvitel megfelelő kiépítéséről kell gondoskodni. Ezt kívánják meg a vállalatok előtt álló új feladatok. Lássuk ezeket sorra. így a szovjet tapasztalatok igazolják, hogy az időszakos készlet- felvételek akkor sem nélkülözhetők, ha egyébként a folyamatos statisztika jól is működik. Különösen a befejezetlen termelés tekintetében áll meg ez a megállapítás. A tervtelj esítés megbízható ellenőrzése érdekében helyes a'befejezetlen termelés legalább is negyedévenkénti leltározása még abban az esetben is, ha a vállalat egyébként megbízható operatív számvitellel rendelkezik.

A termelés tervezése terváron és folyóáron történik. Szükség van a vállalatoknál az egységes árulistában nem szereplő cikkelemek tervárai—- , nak statisztikai nyilvántartására, valamint a vállalat által előállított ter-—

mékek és felhasznált anyagok folyóárának statisztikájára.

- Az árstatisztika egy-két olyan kérdést vet fel, melyet külön kell tár— ( gyalni. A beszerzett anyagoknál, esetleg félkész termékeknél árváltozás * ról csak akkor lehet szó, ha az ár azonos minőségű beszerzési forrás igénybevétele mellett is változott, a gyakorlatban tehát akkor, ha ható- sági árváltozás történt.

A beszerzett anyagok árstatisztikáját a nettó beszerzési ár és a köz——

vetlen beszerzési költségekkel növelt (ú. n. bekerülési) ár egyidejű nyil- vántartásával helyes vezetni.

A vállalat által előállított termékek éti-statisztikájának módszere nagy- mértékben attól függ, hogy a kibocsátás egy—, vagy többirányú—e és hogy a különböző irányú kibocsátás különböző áron történik—e. Az egységes termelői árak ma már a legtöbb szakmában megvalósultak, de még gyak- ran fordul elő, hogy a kibocsátás iránya szerint eltérő árak vannak meg—*

állapítva. Nyilvánvaló, hogy a termelői ár statisztikája csak akkor töké—

letes, ha az érvényes árakat maradék nélkül szolgáltatja.

Anyagkönyvelésünk, a számviteli rendszer átállításával kapcsolatban, a közeljövőben reformálásra szorul. Ebből az alkalomból módot kell találni arra, hogy az anyagelszámolás az egységes árulista csoportosításával össz—

hangba hozható legyen.

Anyagfelhasználási statisztikánk igényeit azonban [az anyagkönyvelés még ezzel az átalakítással sem elégíti ki. Terv—ezésünk a gyártmányonkénti fajlagos anyagfelhasználásra is kiterjed, az ellenőrzést tehát a fajlagos anyagfelhasználásra is ki kell terjeszteni.

Az anyagfelhasználási statisztika mindezek mellett még egyéb célo—

kat is szolgál, melyek az anyagkönyveléssel önmagában meg nem valósít- hatók. Pl.: a pótanyagok és egymást helyettesíthető anyagok vonatkozá- sában felbecsülhetetlen értékű útmutatást nyujthat a vállalatvezetés és a

népgazdaság részére a felhasználhatóság, a helyes anyaggazdálkodás és- az önköltségcsökkentésre irányuló operatív intézkedések tekintetében.

A munkaügyi tervek teljesítésének statisztikai ellenőrzése tekinteté—

ben a Statisztikai Hivatal által kidolgozott táblák megvetették a vállala- tok belső statisztikájának alapjait. A feladatok azonban az utóbbi időben még tovább bővültek. A feladatok bővüléséhez az is hozzájárul, hogy a:

szÁMVI'vEL És TERVEZÉS 811,

könyvelés egyszerűsítése érdekében az új ipari számlakeretben keresztül- vitt változtatások következtében a jövőben a statisztikára fokozott munka-—

feladatok várnak. A jövőben a könyvelés a béralapok felhasználását a IV/1.

munkaügyi terv részletezésében rögzíti, minden további bontás, illetve gyűjtés a statisztikai számvitel körébe került át.

Munkaügyi vállalati statisztikánk megjavítását parancsolóan meg- követeli az a körülmény, hogy a jövőben a béralapok felhasználása az eddiginél sokkal szigorúbb ellenőrzés alá kerül.

Mind a létszám-, mind a munkabér-statisztika csak akkor elégíti ki a követelményeket, ha mindenkor naprakész állapotban van és az operatív intézkedések lehetőségét biztdsítja. Fokozott gondot kell fordítani a ter—

melékenységi jelzőszámok operatív nyilvántartására is.

Az 1951. évi tervezés munkaügyi vonalon fentieken és az eddigie—

ken általában túlmenő igényeket is támaszt a statisztikai számvitellel szemben. A vállalat—megtervezi a munkások átképzését és szakképzett- ségét is, e tervek teljesítését pedig ldzárólag a statisztikai számvitel segit- ségével lehet ellenőrizni.

Az eddigiekben túlnyomórészt a statisztikai számvitellel szemben támasztott olyan igényekkel foglalkoztunk, melyek a valóságban nagy—

részt már a korábbi tervezési módszerekkel kapcsolatban is jelentkeztek, de a kellő formában és mértékben nem nyertek kielégítést. Új tervezési módszerünk ezeket a hiányosságokat még kirívóbbakká teszi és sürgős meg-

javításukat kívánja. A

A következőkben azokkal a megváltozott kivánalmakkal foglalkozunk, melyeket a tervezési módszer finomodása indokol és amelyeknek meg—

valósítása nélkül vagy egyáltalában nem, vagy csak nagy nehézségek és munkatöbblet árán lehetne a tervek teljesitésének méréséről és a jövő tervezés alapjainak megteremtéséről, valamint tervezési metodíkánk

további javításáról gondoskodni. "

*

1951. évi tervutasításunk két alapvető változást hozott: műszaki fej- lesztési terv és gyártmányonkénti önköltségterv készítését írta elő. E két tervnek ma még nincsenek meg teljesen a számviteli alapjai, annak elle—- nére, hogy a műszaki fejlesztési tervezés érdekében a normák kialakítását, a gyártmányok szerinti önköltségtervezés érdekében pedig a kötelező utó—

kalkulációt elrendelték. A normák kialakítása hatalmas feladat, amelyet máról holnapra nem lehet megoldani, új tervezési módszerünk azonban megköveteli, hogy ezen a területen is az eddiginél sokkal rohamosabb mértékben haladjunk előre. A normák megállapítása ugyan elsősorban , müszaki feladat, mégis jelentős statisztikai előmunkálatokat is igényel.

A gyártmányok szerinti önköltségtervezés érdekében elrendelt köte- lező utókalkuláció jelenleg még csak a vállalatok egyrészénél van, meg, másik részénél csupán ez év utolsó negyedében kerül megszervezésre.

Ez azért képezi a gyártmányonkénti önköltségtervezés számviteli alapját, mert eltekintve attól, hogy a tényszámok hiányában a tervezés labilis lenne, önköltségcsökkentést csak ismert önköltséggel szemben lehet meg- tervezni.

Mindkét új tervünk számviteli előkészítése érdekében tehát történtek intézkedések, de gondoskodni kell arról, hogy az alap —— melyre építeni kivánunk —— megbizható legyen.

; ' 812 vxnossx [JENő

A számvitellel szemben mindkét új terv jelentős követelményeket támaszt, melyeket számviteli nendszerünkbe [be kell illesztenünk. A köve- telményeket röviden az alábbiakban lehet összefoglalni.

1. A műszaki fejlesztési terv a vállalati gazdálkodás alapvető terve.

Megszabja a vállalat fejlődésének irányvonalát, igyekszik feltárni a rej—

tett tartalékokat. A műszaki fejlesztési tervben mindenekelőtt műszaki gazdasági mutatókat kell tervezni. Számviteli feladat annak kimutatása, hogy a tervezett mutatókkal szemben a teljesítés miként alakul, tehát, hogy a beszámolási időszak kiértékeli; műszaki gazdasági mutatói milyen mértékben érték el, vagy haladták túl a tervezett mutatókat.

A műszaki—gazdasági mutatók között e legjellegzeteselobek a beren—

dezések, teljesitmény— és időkihasználás, az anyagnomnák és a munkaidő tekintetében megtervezett mutatók, elsősorban tehát ezekre vonatkozólag kell a számvitelnek tényszámokat szolgáltatnia. Temnészetesen még jó egynéhány variációban lehet a mutatókat megtervezni és nyilvánvaló, hogy a tervezésnek csak akkor van gyakorlati értelme, ha a teljesítést ellenőrizni is tudjuk. Ez pedig számvitelünk feladata.

A műszaki gazdasági mutatók alakulásának ellenőrzése elsősorban a statisztikai számvitel eszközeivel valósítható meg. Olyan operatív szám—

viteli adatszolgáltatást kell megszervezni, hogy annak alapján a statisztika dinamikusan követni tudja a mutatók alakulásánakvonalát.

A berendezések, a teljesítmény— és időkihasználás mutatóit nem is lehetséges másként meghatározni, mint megfelelő operatív számviteli fel—

jegyzésekkel. Ha pl. valamely műhely gépberendiezésének tényleges kihasz—

nálását valamely időszakban meg akarjuk állapítani, olyan operatív fel—

jegyzéseket kell vezetni, melyből minden giépegység üzemórái kitűnnek, illetve minden gépegység állási idői megállapíthatók. Ha azonban nem elégszünk meg azzal, hogy a berendezés kihasználását kizárólag időegy- séggel mérjük, hanem a teljesítménykihasználást is rögzíteni kívánjuk, akkor az operatív feljegyzések vezetését a gép által leadott telj esitmé-nyekre

—— termelt mennyiségekre -— is ki kell terjeszteni.

Az anyagnormák meghatározása ugyan kimondottan műszaki feladat, de a szocialista termelés a haladó átlagnormák alkalmazásával valósítja meg az anyagmegtakaritásban rejlő hatalmas önköltségcsökkentési lehető—

ségeket. A normák tehát változnak és ezeket a változásokat a számvitel—

nek is operative követnie kell. Az elszámoltatás a normák alapján történik és az egyes önálló gazdasági elszámolást végző műhelyek tevékenysége a normáktól való eltérések számításbavételével kerül megítélésre. Ennek érdekében az anyagok utalványozásának normák alapján kell történnie és a normáktól való eltéréseket: mind a megtakarításokat, mind a túllépé—

seket külön kell bizonylatolni. A normák változásának időpontját és'mér—

tékét tehát pontos nyilvántartásba kell venni, mert különben a műhely- elszámolások ellenőrzése illuzórikussá válnék. Olyan statisztikai számvitel lehetőségét kell biztosítani, melynek segítségével az anyagfelhasználás két részre hontása viszonylag kis adminisztrációval megvalósítható. Az anyag—

kivételezések normáknak megfelelő és normáktól eltérő külön *bizony—

látolása lehetővé teszi a normáktól való eltéréseknek külön anyagkivé—

' tel—ezési naplón keresztülvezetését. A külön napló gyűjti a normáktól való eltéréseket és a megfelelő számú gyűjtőlarp alkalmazásával az eltérések—

nek költséghelyekre és költségviselőkre való kimutatása is lehetővé válik.

Az anyagkönyvelésnek ezen adatait a könyvvitelben nem lenne célszerű.

SZÁMVITEL És TERVEZÉS 813

tételesen rögzíteni, mert ez a könyvelés munkáját nagymértékben meg- növelné és zavarná, nem is szólva arról, hogy értelmet csak akkor nyerne, ha minden gyártmánynak külön költségviselő termelési számlája lenne.

Sokkal egyszerűbb megoldás az eltéréseknek a statisztikai számvitelben való rögzítése az 'utókalkulációws gyüjtések alapján. A könyvelési ellenőrzés szempontjából legfeljebb azt lehet megfontolni, hogy az anyagfelhaszná—

lások átvezetése a 2. számlaosztályból az 5. számlaosztályba két tételben is történhetik: külön a normáknak megfelelően és külön a normáktól eltérően utalványozott anyagmennyiségek alapján.

A munkaidőnormák, illetve mutatók tervének teljesítési mérése érde- kében ugyancsak a statisztikai számvitelt kell igénybe venni. Pontos statisztikai nyilvántartást kell megkövetelni az érvényes munkaidőno—r—

mákról, illetve mutatókról, melynek naprakészen kell követnie a válto—

zásokat, azok időpontjának és mértékének feltüntetésével. Erre a nyilván—

tartásra a munkaügyi és műszaki fejlesztési terv teljesitésének ellenőrzé-

sére egyaránt szükség van. * ,

Az idézett mutatókon kívül vannak más olyan mutatók is, melyeket majdnem minden szakmában megterveznek. Ilyenek a minőségi mutatók és ezek közül is első helyen a selejtmutatók. Népgazdaságunk hatalmas küzdelmet folytat a selejt ellen; e tekintetben elég, ha az állandóan napi—

renden tartott öntödei selejt csökkentésére utalunk.

A selejt elleni harc eddig is igen sok szakmában szorította a vállala- tokat megfelelő nyilvántartások vezetésére. A mutatók megtervezése azt a követelményt támasztja, hogy a selejtnyilvántartások olyan rendszerben történjenek, amelyek alkalmasak a mutatók alakulásának ellenőrzésére. _ A selejtmutatót szakmai sajátosságoknak megfelelően igen különböző—

képpen lehet megtervezni. Általánosságban azonban két alapvetően külön—

böző tervezési módszer lehetséges. Az egyik esetben gyártmányok szerint, a másik esetben költséghelyek szerint tervezhető a selejtmutató. Egyes szakmákban a két lehetőség kombinációjával is számolni kell.

Mindkét tervezési lehetőségnek vannak előnyei és hátrányai, úgyhogy csak szakmai sajátosságok alapján dönthető el, melyik módszer a helye—- sebb. Kétségtelen, hogy sok esetben jellemzőbb értéket kapunk, ha a külömböző gyártmányok selejtarányát kísérjük figyelemmel, más esetek—

ben azonban több és gyorsabb lehetőséget biztosít az operatív beavatko—

zásra, ha a selejtet okozó költséghely szerint vezetjük nyilvántartásainkat.

A költséghelyenként és azon belül gyártmányonként, vagy gyártmányon- ként és munkafázisonként vezetett selejtnyílvántartás természetesen töké—

letesebb megoldást biztosit, sok esetben azonban ez túlzott adminisztrációt jelenthet az amúgyis erősen túlterhelt vállalati ügyvitelünk számára. Csak a szakma adottságai és a gyártás természete döntheti el, mikor eléged- hetünk meg az egyirányú statisztikával és mikor kell feltétlenül az egészen szabatos, részletekbe menő megoldást választani.

A selejtmutatók alakulásának figyelemmel kísérését olyan rendszer—

ben kell megszervezni, amilyen rendszerben a tervezés történt.

Ha pl. a tervezés költséghelyenként adta meg a mutatókat, az ellen—

őrző nyilvántartást is költséghelyenként kell felépíteni. A selejt ellen—

őrzésére a könyvelés kötött formái alig alkalmasak (legalábbis a szakmák túlnyomó részében ez a helyzet), úgyhogy ez alkalommal is a statisztiká- hoz kell fordulni.

814 , , , ' vtnosnn' annó

A selejt statisztikájának megszervezése nem. mindig könnyű feladat.

Még viszonylag egyszerű esettel állunk szemben, ha csupán minőségileg megfelelő és használhatatlan gy'ártmányokkal állunk szemben, erősen komplikálódik azonban a feladat, ha a selejt csökkent értékű terméket jelent és ennek mértéke különböző lehet.

Tervezésünkbe 1951—ben bevonul a minőségi sortimentek szerint való _ tervezés is. Vannak szakmák, melyekben a tömeggyártás teljesen egyen-—

letes minőségben gyakorlatilag alig valósítható meg. Itt a minőségi sorú—' mentek megtervezése, illetve a teljesítés ellenőrzése újabb feladat elé

állítja a vállalatokat. A minőségileg különböző gyártmányt ez esetben úgy kell felfogni, mint más és más terméket, a termelési statisztikát tehát úgy kell beállítani, hogy a minőségileg különböző, egyébként azonos cikkeket külön vegye nyilvántartásba. Miután azonban a különböző minőségű, egyébként azonos cikkek abszolút termelési mennyiségei és értékei egy- magukban nem adnak feleletet a minőségi mutatószámok javulására, a statisztikának rövid időszakonként a különböző minőségek egymás közötti arányát is vezetnie kell.

A selejt- és a minőségi különbözőségek mutatószámaihoz hasonló problémákat vet fel a gyártási hulladékok kérdése. A hulladék csökken-—

tése a selejt csökkentésével azonos jelentőségű. Mérése elsősonban éppen úgy bízonylatolás kérdése, mint a selejté. Értéktelen hulladék keletkezése esetében tisztán mennyiségi nyilvántartás szükséges, ha azonban a hulla- dék értéket képviSel (aminthogy ez a leggyakoribb eset), nem eléged—

hetünk meg a mennyiségi nyilvántartással. Számolni kell azzal a körül—

ménnyel is, hogy a keletkező hulladék nem is mindig egyforma értékű.

Már maga az értékelés is gyakran problémát okoz. Még egyszerűbb a fel- adat, ha a hulladék magában az üzemben újból feldolgozásra kerül, mert ez esetben elsősorban arra kell ügyelni, hogy a hulladék visszanyerése alkalmával ugyanazon az áron értékeljü—ník, mint az újabb felhasználáskor- De ilyen esetben is sokszor merül fel az a kérdés, hogy a bizonyos imag—

határozott célokra felhasználható hulladék értékelésénél azt az árat kell—e számításba venni, amelyen a hulladék értékesíthető lenne, vagy azt az árat, melyen az újabb gyártáshoz az anyag beszerezhető. Vitás esetekben döntő a következetes eljárás alkahnazása. Nem annyira az alkalmazott ár helyessége befolyásolja a mutatók alakulását, mint az ár stabilitása, mert következetesen alkalmazott azonos ár esetén a mutatók összehasonlítható- sága biztosítva van.

Megállapítható tehát, hogy a műszaki fejlesztési terv mutatóinak meghatározása, a terv teljesítésének mérése érdekében elsősorban az

* operatív és statisztikai számvitel megfelelő megszervezésére van szükség.

A műszaki fejlesztési terv egyes mutatóin keresztül már ma is szoros összefüggések állanak fenn a terv többi részével: a termelési, anyag—, munkaügyi, önköltségi és pénzügyi tervvel. Ezek az összefüggések bizo-—

nyitják a műszaki fejlesztési terv döntő jelentőségét és ellenőrzésének a többi terv szempontjából való fontosságát is.

2. Gyártmányonkénti önköltségi terv. A műszaki fejlesztési terv mel—

lett önköltségi tervezésünk is alapjaiban változott meg. Mindeddig önkölt—

ségi tervezésünk ra globalitáson alapult és a Vállalatok .a, termelés költ—

ségeit legfontosabb elemeire bontva tervezték meg a termelés egészére vonatkozóan. Ezen a globális önköltségi terven épült fel a pénzügyi terv is és egyik legfontosabb —— központi —— feladatunknak az őnköltségcsökken—

ezÁMvn—m. És urnnvmzíts ' 815

*tésnek tervezése és mérése is az önköltségi és pénzügyi tervek teljesíté—

sének mérésén keresztül történt.

A termelés költségeit helyesen megtervezni a multban is csak a ter-—

xmelés összetételének ismeretében lehetett. A különféle gyártmányokat előállító vállalatoknak önköltségi tervük elkészítésénél a multban is ter- melési tervükből kellett kiindulniok. Miután azonban nem volt kötelezően előírva részükre az önköltségnek gyártmányonként való megtervezése, az összesített önköltségi terv sokszor igen bizonytalan alapokra épült. ' , A termelés összetételében bekövetkezett eltérések esetén pedig megszűnt

az összehasonlítás lehetőség—e.

Az önköltségcsökkentést nem tervezték külön, ez járulékos része volt az önköltségi tervnek. Miután pedig a termelés egyrésze a vállalatoknál olyan, amely —— akár mint új gyártmányok előállítása, akár mint a koráb—

biaktól lényegében eltérő termelés —— költségek szempontjából a megelőző időszak termelésével nem hasonlítható össze, voltaképpen, az önköltség- Jcsökkentést olyan termelésre is mértük, melynek nem is volt ismert önkölt-

sége.

Nyilvánvaló, hogy az önköltségét helyesen csak gyártmányonként lehet megtervezni, az önköltségi tervet megbízhatóan csak azonos terme—- lési összetétel mellett lehet mérni és az önköltségcsökkentést csak össze—

hasonlítható gyártmányokra azonos termelési összetétel figyelembevéte—

lével lehet meghatározni. Ezek a tények, melyeket a szovjet szakirodalom egyébként teljesen kielemzett, hozták magukkal a gyártmányonkénti önköltség'tervezés elrendelését. Ez a terv számviteli szempontból az utó—

kalkulációt és a műszaki fejlesztési terv mutatóinak kidolgozását alap- feltételként követeli meg. Lényegében előkalkulációt kell készíteni az egyes gyártmányokra, melynél a legbiztosabb alap: .az utókalkuláció.

Az utókalkulációban szereplő egyes költségtényezőknek a tervidőszakra történő vetítésénél elsősorban azokat a változásokat kell figyelembe venni, melyek a műszaki fejlesztés következtében előállnának.

A gyártmánybnként vezetett utókalkulácíó tehát az első számviteli követelmény. Az utőkalkuláció azonban nem csupán alapja, kiindulási pontja a gyártmányonkénti önköltségtervezésnek, hanem eszköze a terv- teljesítés mérésének is. A gyártmányomként tervezett önköltségét a gyárt—

mányonként megállapított tényleges költségekkel kell szembeállítani, csak így fogjuk tudni a tervnek részleteiben való teljesítését ellenőrizni.

A vállalatok egyrészénél —— különösen a nehéziparban —— már a mult- ban is volt utókalkuláció. Az önköltségtervezés új módszere megköveteli, hogy az utókalkuláció minden tervkötelezett vállalatnál megvalósításra kerüljön. Tekintettel a műszaki fejlesztési terv mutatói ellenőrzésének szükségességére, az utőkalkulácíót olyan módszerrel kell megszervezni, hogy a normák és mutatók teljesítésének ellenőrzésére is alkalmas legyen.

Az utókalkulációnak ennek értelmében mutatnia kell a normának meg- felelő önköltség mellett a normától való eltéréseket.

Az önköltségi és önköltségcsökkentési terv globális teljesítésének ellen- őrzése azonban a könyvelés feladata is. Ezt a feladatot az új ipari álta- lános számlakeretnek kell megoldania. Olyan könyvelést kell tehát szer— ' vezni, mely a tervezett önköltségét a tényleges önköltséggel szembeállítva, az önköltségi terv teljesítését egy vagy több tervteljesítési —— önköltség- elszámolási ——- számlán mutatja ki. ,

8 lö vmosnx' sms

Az önköltségi terv teljesítése csak az egységköltségeken keresztül mérhető, mert nyilvánvaló, hogy akár a termelés egész volumenének változása, akár a termelés összetételének megváltozása a termelési költ- ségek a'bszolút összegét akkor is megváltoztatja, ha egyébként az egység—*

költségek változatlanok maradnának. Ha a könyvelésben a termelt mennyi—' ségeknek megfelelően a tervezett önköltségi árakon számoljuk el az önkölt—

séget és ezt a tényleges önköltséggel ugyancsak a termelt mennyiségek- nek 'megfelelően állítjuk szembe, a tervteljesítési számla kiküszöböli a termelés összetételében bekövetkezett változások által okozott különböze—

teket.

Az önköltségcsökkentési és az önköltségi terv mérését jelentösen akadályozzák az esetleges árváltozások. A gyártmányok árváltozásei a mérésnél az önköltség tekintetében kiküszöbölődnek azáltal, hogy a terv—

teljesítési számlákon nem a tényleges ela-dási árak, hanem a tervezett önköltségek állanak szemben a tényleges önköltségekkel.

A tervezett önköltség és az eladási árak közötti különbözetek külön, az értékesítés elszámolásánál :mutatandók ki.

A felhasználásra kerülő anyagok árában bekövetkezett esetleges árvál—

tozásoknek a teljesítés mérésére gyakorolt zavaró hatását külön kell kiküszöbölni. Ez legegyszerűbben és legbiztosabban az elszámoló áraknak a könyvelésbe történő bevezetésével oldható meg olymódon, hogy elszá—

moló árakként a. tervezésnél figyelembe vett árakat alkahnazzuk és a hatóságilag elrendelt ár- és tarifaváltozásokból származó különbözeteket külön számlán nyilvántartjuk. E mellett gondoskodni kell azonban arról, hogy a tényleges önköltségek tényleges beszerzési árak alapján is meg- állapíthatók legyenek.

Az önköltségi tervek teljesítésének méréséhez a befejezetlen gyárt—

mányok önköltségének a kész termékek önköltségétől való elkülönítésére is szükség van. Ez részben ezt a két esztendő óta megoldatlan problémát

veti fel, miként lehet a termelési számlákon az elkészült termékek önkölt—

ségét megállapítani akkor, amikor a számlán vegyesen jelentkeznek kész- és befejezetlen termékekre vonatkozó költségek. A megoldást itt is a gyárt—

mányonkénti utókalkuláció szolgáltatja.

Az önköltségcsökkentési terv mérése így a könyvelésen és az utó—

kalkuláción keresztül számvitelileg függetleníthető a pénzügyi teljesí- téstől.

Az önköltségi terv teljesítése szempontjából a tervezett és tényleges önköltség közötti különbözetek kimutatását kell megkövetelni, tehát a ter—

melési eredményt kell a könyvelésben biztosítani. A pénzügyi teljesítés mérésénél ezzel szemben nem hagyható figyelmen kívül az értékesítési eredmény sem. A termelési és értékesítési eredmény így elválik egymástól.

A tervezett akkumuláció a tervezett önköltség és az értékesítés értéke közötti különbözetet jelenti. A tényleges akkumulációnak tehát annyival nagyobbnak kell lennie a tervezettnél. amennyivel a tényleges önköltség kisebb a tervezettnél, vagy annyival kisebbnek, amennyivel a tényleges önköltség nagyobb a tervezettnél. A különbözetet a termelési eredmény—

számla mutatja. Az értékesítési eredmény maga pedig két tényező:

1. a termelés volumene és összetétele, valamint 2. az eladási ár függvénye.

Ahhoz tehát, hogy az ekkumulációs terv teljesítésének mérésénél kiküszöbölhessük a zavaró körülményeket, ismét azt kell először meg—

SZÁMVTTEL És trenvnzÉs 817

* határoznunk, milyen tényezők függetlenek a vállalat gazdálkodásától és milyenek állanak a Vállalat gazdálkodásának befolyása alatt.

A termelés egész volumenét meghatározza a terv. A termelési terv teljesítésében való lemaradás természetszerűleg az akkumuláció csökke—

nését hozza magával. Ez ,a tényező nem tekinthető tehát függetlennek a vállalat gazdálkodásától. A teljes termelési volumenen belül a termelés összetételét is a terv írja elő. A termelési tervnek részleteiben való telje—

sítése esetén tehát a Vállalat gazdálkodásától független változásokat nem kell keresni. Ha azonban a termelési tervet csak globálisan, de részleteiben nem teljesítették, előfordulhat, hogy a termelés összetételében a nagyobb akkumulációval tervezett cikkek aránya megváltozott. Ez a tény a vállalat gazdálkodásától függ ugyan és az akkumulációs terv teljesítését elősegíti, de ilyen esetben a pénzügyi terv teljesítése mellett a termelési terv nem teljesítését kell megállapítani illetve a pénzügyi teljesítés elbírálásánál a termelési terv nem teljesítését figyelembe kell venni. Ezt az ellenőrzést nem könyvelésen, hanem a termelési statisztikán keresztül kell biztosítani.

Más beszámítás alá esnek az eladási árak változásai. Ezek éppen úgy, mint a beszerzési árak változásai kétfélék lehetnek. A hatósági árválto—

zások függetlenek a vállalat gazdálkodásától, így ezeket az akkumulációs terv teljesítésének mérésénél, mint zavaró tényezőt kikell küszöbölni.

A vállalat gazdálkodásától függő eladási árkülönbözeteket (mint pl. minő— I ségíleg csökkent értékű áruk, szállítási viszonylatok szempontjából nem kellő gondossággal választott á vevő szervek, amennyiben a szállítási költ- ség az eladót terheli, stb.), ezzel szemben az akkumulációs terv teljesíté- sének mérésénél a Vállalat terhére figyelembe kell venni.

Az értékesítési eredményt befolyásoló eladási árváltozásokat a vál—

tozás időpontjának feltüntetésével az árstatisztikában kell nyilvántartani.

A termelés költségeit a vállalatoknak az összesített önköltségi terv szá- mára költségelemenként (elemcsoportonként), a gyártmányonkénti önkölt—

ségterv számára költségtételenként kell előirányozni. A tervezés alapjául szolgáló tényszámok és a teljesítések mérésének érdekében a számvitelben alkalmazkodni kell a tervutasítás csoportosításához.

De biztosítani kell a nemzeti jövedelem számítása érdekében azt is, hogy a költségek a ,,c" és ,,v" jellegük szerint szétbontassanak. A készülő új számlakeretekben ennek megfelelően a termelési költségek átcsoporto—

sítását is meg kell valósítani.

Végül egész általánosságban meg kell említenünk, hogy tervezésünk komoly követelményeket támaszt a vállalati mérlegekkel szemeben. Ezekre részleteiben ez alkalommal kitérni nincsen mód, de nem is szükséges, mert egy—két idevonatkozó magyar tanulmány a szovjet szakirodalom nyomán kielemezte ezeket a ..követelményeket

Meg kell valósítani a mérleg horizontális tagoltságát. Az álló alapoknak, a beruházási alappal és a forgóeszközölmek a forgóalappal való egybevetése, a vállalati gazdálkodás egészének lemérése, a mérlegelemzés mindenki szá—

mára való lehetővé tétele a mérlegnek az eddigitől merőben eltérő, a Szov—

jetunióban következetesen alkalmazott formájátköveteli meg. Olyan mér—

legsémát kell alkotni, mely amellett, hogy az illetékesek számára tiszta és áttekinthető képet nyujt a vállalat gazdálkodásáról és annak eredményé—

ről, a tervek globális teljesítéséről, egyben minden dolgozó számára is ért—

hető módon bevilágít a vállalat egy—egy időszakra vonatkozó munkájába.

A tőkés vállalatoknak a valóságos helyzetet kendőző, ködösítési céllal koz—

⁸¹⁸ vmoszx: száuvmm. És mmm;

' , metíkázott m'érlegeível szemben a szocialista gazdálkodás eredményeit

híven tükröző, a vállalat gondozására tbízott társadalmi termelő eszközök * átlagában beállott minden Változást feltüntető és ez államkincstár-ral fenn—- álló pénzügyi kapcsolatokat is megbízható módon kimutató mérlegre van

szükség. , ' '

A mérlegsémát úgy kell megtervezni, hogy annak alapján népgazdw sági összesítések legyenek készíthetők. A séma tehát valamennyi népgazda—

sági ágra alkalmazható módon szerkesztendő meg, az egyes ágazatok külön—

leges követelményeit az egységes sémán belül kell kielégíteni.

*

A számv-itelnek súlyos, új feladatokat kell tehát megoldania tervgaz- dálkodásunk általános érdekeinek és az 1951. évi tervezési utasításoknak szem előtt tartásával. Ez helyes számviteli rendszer; de (egyben jól képzett számviteli káderek kérdése is. A számvitelnek az eddiginél sokkal szoro—

, sabb kapcsolatokat kell létesítenie a termeléssel, a számviteli dolgozóknak ' pedig a műszaki dolgozókkal, hogy elérhessük a feladatok maradéktalan végrehajtását. Csakis így érhetjük el, hogy a számvitel a tervek teljesíté—

sének mérésére és a tervezés alapjainak megteremtésére alkalma—s eszközzé;

'a szocializmus építésének erős fegyverévé Váljék.

,,Sztálin elvtárs nyelvtudományi művei

és a közgazdaságtudomány feladatai"

címmel közli Kaftanov elvtársnak. a Szovjetunió felsőoktatáu' miniszteré- nek tanulmányát a

, MAGYAR—SZOVJET KÖZGAZDASÁGI SZEMLE

most megjelent kettős száma.

Ez a tanulmány a sztálini tanítások fényében mélyrehatóan elemzi a szovjet közgazdaságtudomány új feladataim

A tartalomból:

Szita János: Az MSZT Első Omzágos Kongresszusáról.

Kungyin—Naumenko: A tvenmelélsi kapacitások jobb kibasználásánól a szénbányászatban.

Pogácsás György: Az állattenyésztés és takarmánytermelés kétéves tér-

véről. .

Szilágyi Gyula: A turkmén főos'atorna népgazdasági jelentőségéről.

Rostássy István: A budapesti földalatti gyomva'sút tervéről és a moszkvai metróról.

Tyeplov: Az ipari vállalatok műszaki, termelési és pénzügyi tel-ve.

Toma Ádám: Növénytermelésünk új ágainak népgazdasági jelentőségéről.

Kaskarov: A Marshall-terv és a fegyverkezési hajsza, és még számos más cikk és tanulmány.