d r . Á S V Á N Y E R N Ő áo. ezredes
LÓTENYÉSZTÉSÜNK ÉS AZ ÖTÉVES TERV
Az ötéves terv az állattenyésztés fejlesztésének keretén belül lótenyész- tésünk erőteljes fejlődését is célul tűzte ki. Lótenyésztésünk terén sok a tenni- való, mert a háború folyamán nagy veszteséget szenvedett és ma még úgy mennyiségileg, mint minőségileg a kívánt színvonal alatt áll. Az eddigi mun- kával lótenyésztésünknek csak az alapját rakhattuk le. Szaporítottuk a lóállo- mányt, hogy a mezőgazdaság legégetőbb szükségletét kielégíthessük. Az öt- éves terv a lószaporítás mellett már a minőségi fejlesztésre is nagy súlyt helyez és a lehetőség határain belül minőségileg is igyekszik lótenyésztésünk előrehaladását biztosítani.
Lótenyésztésünk fejlesztése nemcsak gazdasági érdek, hanem ahhoz különleges honvédségi érdek is fűződik. A legtöbb hadsereg, tehát honvédsé- günk sem nélkülözheti a lovat és ha a gépesítés csökkentette is a ló jelentő- ségét a távoli múlthoz viszonyítva, teljesen nélkülözhetővé nem tette.
Katonalóra ma is szükség van. De csak olyan ló felel meg erre a célra, amely kitartó, szívós munkával be tud kapcsolódni a hadsereg gépezetébe és a legmegerőltetőbb munkát a legmostohább körülmények között is elvégzi, ha a cél ezt így követeli. Túltenyésztett, igényes, állandóan szakszerű tartást és takarmányozást kívánó ló nem alkalmas katonalónak, mert az ilyen a túl- erős igénybevétel mellett, vagy mostoha körülmények között éppen akkor válhatik munkaképtelenné, amikor arra legnagyobb szükségünk lenne.
Csak az edzett, szívós, kisigényű, nagy ellenállóképességű és egyes, különle- ges esetektől eltekintve, szükség esetén hátas és hámos szolgálatra egyaránt használható ló válik be az említett célra, mert egyébként a ló csak nyűg lehet a hadseregben.
A honvédség lószükségletét az ország lóállományából kell fedeznünk.
Nem közömbös tehát honvédelmi szempontból az, hogy az ötéves terv folya- mán lótenyésztésünk milyen irányban fejlődik és érvényesülnek-e lótenyész- tésünk fejlesztésénél azok a kívánalmak, amelyeket a katonalóhoz fűzünk.
Elpuhult lóállomány nem szolgálja a honvédelmi érdekeket, tehát a tenyész- tés irányvonala a honvédelmi érdekeknek csak akkor kedvez, ha az a szívós- ság, kitartás, kisigényűség és a teljesítőképesség növelését minden erővel szorgalmazza.
Lótenyésztésünk nagy veszteséget szenvedett az elmúlt világháború folyamán. Az 1938-as létszámot alapul véve, elveszett az akkori lóállomány kb. 65%-a. Állami és magánméneseink tönkrementek, jó kancáink elkallód- tak, fedező ménünk alig maradt. A háború pusztítása állatfajtáink között mi- nőségileg legnagyobb mértékben lóállományunkat sújtotta és ha ezzel kap-
csolatban szem előtt tartjuk azt, hogy a ló kevésbbé szapora, évente csak egyet szülő, lassan fejlődő állatfajta, láthatjuk, milyen nagy a feladat, amikor ötéves tervünk az eddigi munka folyományaként lóállományunk szaporításán kívül a minőségi színvonalat is emelni iparkodik.
A felszabadulás után lótenyésztésünk újjászervezésébe elsők között a honvédség kapcsolódott be. összegyűjtötte a nagyobb tenyészértéket kép- viselő anyagot, szakszerű kezelésbe vette azt és részint saját hatáskörben állította a tenyésztés szolgálatába, részint — amikor az illetékes szakkörök működni kezdtek — átadta azt az illetékeseknek.
A hároméves terv folyamán a többi állattenyésztési ághoz hasonlóan lótenyésztésünk is fejlődésnek indult. A terv először csak a mennyiségi fej- lesztést tűzte ki legfőbb célul, a minőségi fejlesztésre hathatósan gondolni akkor még nem lehetett. Erre csak fokozatosan kerülhetett sor és főként a tenyészkörzetek kijelölésével, az országban található jobb mének megvásár- lásával és tenyésztésbe állításukkal, a mesterséges termékenyítés bevezetésé- vel, új fedeztetési állomások létesítésével, a zugméneknek a tenyésztésből való fokozatos kiszorításával és a törzskönyvelés újjáélesztésével indult meg az a munka, amely lótenyésztésünk minőségi fejlesztését célozta. E munka eredményeként a hároméves terv lótenyésztésünket számbelileg már hat- hatósan növelte és a minőség is fokozatosan javult, úgy, hogy lóállomá- nyunk a további fejlesztésre alkalmassá vált.
Az ötéves terv jelenlegi lóállományunkat mennyiségileg 27%-kai emeli. Ennyi lóra van szüksége mezőgazdaságunknak és ennyinek a tartása látszik mezőgazdaságunk gépesítése mellett is gazdaságosnak. Az ötéves terv végén, amikor mezőgazdaságunknak az ötéves tervben előirányzott gépesí- tése befejeződik, még mindig számottevő földterületünk lesz, amelyet állati igaerővel kell megművelnünk. Tehát a lónak, mint közlekedési eszköznek a jelentőségétől eltekintve, tekintélyes számú igaerőre, elsősorban lóra lesz szükségünk 1954. év végén. A közbeeső években a lóállomány szaporítását fokozatosan viszi keresztül a terv, hozzávetőleg úgy, hogy évente kb. 5.5%- kal emelkedik lovaink száma.
Jelenlegi lóállományunk fajta szerint a következőkép oszlik meg:
magyar félvér 33.2%, nónius 12.8%, egyéb melegvérű 35.8%, hidegvérű 18.2 százalék.
Hazánk földrajzi adottságai — talaj, csapadékviszonyok, takarmány- termesztési lehetőségek — és a jelenlegi kancaállományunk, nemkülönben a magyar ember természete azt követeli, hogy az ország lóállományának 80%-a erejéig sokhasznú, melegvérű lovat tenyésszünk! A hidegvérű ló tenyésztése csak a csapadékdús, bővebb takarmánytermő Dunántúl déli és nyugati vármegyéiben indokolt, ott is legfeljebb lóállományunk 20%-át meg nem haladó mértékben.
Az ötéves terv lóállományunk fajta szerinti megoszlását az említet- teknek megfelelően módosítja fokozatosari úgy, hogy az „egyéb melegvérű"
lovak csoportjába tartozó jellegtelen, kisebb teljesítőképességű lovak a lehetőség szerint eltűnjenek és ezek rovására a magyar félvér lovak száma szaporodjék. A terv az, hogy az ötéves terv végén a magyar félvér lovak a lóállomány 60%-át, a nóniusok a lóállomány 20%-át és a hidegvérű lovak az ország lóállományának szintén 20%-át alkossák.
A lólétszám számbeli növelésén kívül az ötéves terv lóállományunk minőségi fejlesztésére is különös súlyt helyez. A „jó minőség" mindenféle állattenyésztési ágnál főkívánalom. A lótenyésztésnél azonban ennek külö-
nös jelentősége van, mert a lónak csak minősége és teljesítőképessége adhat értéket. A rossz ló éppen annyit eszik, mint a jó és a hibás, rendszeresen nem használható ló nemcsak értéktelen, hanem annak tenyésztése és föl- nevelése egyenesen károsodást jelenthet tenyésztőjének és az országnak egyaránt.
Az ötéves terv lótenyésztésünk minőségi fejlesztésénél azt az irányt követi, amelyet szakembereink lótenyésztésünk megindításánál már három évvel ezelőtt kitűztek. A melegvérű lovak csoportjában a tömegesebb testű, nyugodtabb vérmérsékletű, mély törzsű, erős csontú, kitartó és többirányú munkára alkalmas, ú. n. gazdasági típus tenyésztése, a hidegvérű lovaknál pedig a kismuraközi típusú, mozgékonyabb, szükség esetén ügetésben is használható ló tenyésztése a cél. Ez a honvédelmi érdekeknek is megfelel, ha melegvérű lovaink tömegesítése lóállományunk további elpuhulásávat nem fog majd járni és a tömegesítéssel a szívósság, edzettség kifejlesztése lépést tart.
Az természetes, hogy egy többszázezerből álló állományt teljesen egyöntetűvé tenni soha nem lehet. Attól tehát nem kell tartanunk, hogy a lóállomány tömegesítése a különleges célt szolgáló hátaslovak biztosítását idővel esetleg lehetetlenné teszi. A tömegesítés egyébként sem öncél ló- tenyésztésünk fejlesztésénél, mert létjogosultsága annak csak addig a határig lehet, amíg az a teljesítőképesség növelésével összhangban áll.
Átlagos katonai hátaslónak is a tömegesebb testű melegvérű lovak alkal- masak, a vékonydongájú lovak nem valók hátaslónak. De a tömegesítésre való törekvés mellett mindig lesznek olyan lovak is, amelyek a múltban kedvelt hátastipust képviselik, tehát meglesz így is a lehetőség az esetleg különleges célt szolgáló, régibb típusú hátaslovak biztosítására.
A lovaknak az előbb említett fajta szerinti kitenyésztésén és a cél- nak megfelelő típus létrehozásán kívül egyéb eszközöket is alkalmaz az ötéves terv a minőség javítása érdekében.
Lótenyésztésünk minőségi fejlesztésének legjobb eszköze a kiváló teljesítőképességű és jó tulajdonságaikat hűen örökítő apaállatok haszná- lata. Arról gondoskodik tehát az ötéves terv, hogy minél jobb fedezőmének álljanak tenyésztésünk rendelkezésére. A tenyészméneket túlnyomórészben az állam biztosítja az állami törzstenyészetekből és az állami gazdaságok- ból. Már ma is nagy értéket képviselő és a minőségi lótenyésztés szem- pontjából nagyjelentőségű állami törzstenyészet több állami ménesben van és ezenkívül minőségi lótenyésztés folyik az ország különböző helyein egyes állami gazdaságokban. Ezekhez kapcsolódik a Honvédség lónevelő telepé- nek a tenyészanyaga, amely telep azon főcélja mellett, hogy a honvédség részére különleges teljesítőképeségű lovakat tenyészt, a köztenyésztésre, alkalmas méncsikókat az állam rendelkezésére bocsátja. Az ötéves terv az említett törzstenyészetek és állami gazdaságok tenyészállományát fokoza- tosan növeli, úgy, hogy pl. az állami gazdaságok kancaállománya majdnem megduplázódik, az arab és lipizzai törzskancák létszáma 22%-kai, az állami tulajdont képező angol telivér kancák száma kb. 60%-kai nő. Ezen- kívül természetesen az állami tulajdonban lévő magyar félvér és a nónius törzskancák létszámát is úgy szaporítja az ötéves terv, amint azt az ország ménszükséglete megkívánja.
A ménbiztosítás érdekében az ötéves terv tenyészlóbehozatalt is
előirányoz. Tervbe van véve több erős, csontos angol telivér mén behoza- tala félvér tenyésztésünk minőségi javítására. Ezenkívül — hidegvérű tenyészanyagon kívül — angol telivér mének és angol telivér kancák beho- zatalát is előirányozta az ötéves terv, hogy ezekkel telivér tenyésztésünk minőségét javítsuk.
A jó mének minél megfelelőbb kihasználása céljából az ötéves terv erősen szaporítja a mesterséges termékenyítő állomások számát. Ennek lótenyésztésünk fejlesztésénél különös jelentősége van, nemcsak a szaporí- tás, vagyis a mennyiség növelése, hanem a minőség fejlesztése szempont- jából is. A mesterséges termékenyítéssel a kiváló mének utódainak arányát hat-nyolc, sőt egyes esetekben tízszeresére lehet fokozni. A ménszükséglet tehát így jóval kevesebb, mint egyébként és a kevesebb mén tartása az államra kevesebb terhet ró. Emellett lehetővé teszi ez az eljárás a kanca- meddőség gyógyítását is, mert a termékenyítő állomások vezetői állat- orvosok, akik szükség esetén orvosi beavatkozással a meddő kancát tenyész- tésre alkalmassá teszik. Nagy ennek a jelentősége, mert a kancák 20—
40%-a meddő, de ha ezeket idejében gyógykezelés alá vesszük, nagy részük tenyésztésre alkalmassá válik.
A dolgozó parasztság a mesterséges termékenyítéssel szembeni bizalmatlanságát mindjobban elveszíti. A bizalmatlanság csak kezdetben volt nagy, ami főként abban nyilvánult, hogy csak olyan kancákat vezettek elő, amelyek csikót addig nem fogtak. De amikor látták, hogy a krónikus rneddő kancák 50—60%-a vemhes lett a mesterséges termékenyítés után és a született csikók semmiben sem különböznek a természetes úton létre- jött csikóktól, bizalmatlanságuk megszűnt és ma már tömegesen veszik igénybe tenyésztőink a szóbanforgó állomásokat.
Az ötéves terv a jelenleg működő mesterséges termékenyítő állomá- sok számát majdnem háromszorosra emeli. Ezzel többszáz fedeztetési állo- mást takarít meg az állam és jóval kevesebb ménre lesz szükségünk, mint egyébként.
A törzskönyvelés további kiépítése szintén fontos célkitűzése ötéves tervünknek a minőség javítása érdekében. Régebben a törzskönyvelés nagyobb elterjedését a magánmének akadályozták. Üj állattenyésztési tör- vényünk szerint a fedezőménekről az állam gondoskodik és a törzskönyvelés módját is az állam szabja meg. Az államnak tehát módjában áll a törzs- könyvelést — ha lótenyésztésünk érdekei úgy kívánnák — általánossá tenni és olyan irányban fejleszteni, hogy az necsak származási adatok tárháza legyen, hanem a kipróbálás eredményének a rögzítője is, mert a teljesítő- képesség növelését célzó szelekcióra a törzskönyv csak ilyen formájában alkalmas. Az ötéves terv folyamán a törzskönyvezett kancák száma foko- zatosan nő úgy, hogy az ötéves terv végén a teljeskorú kancáknak körül- belül 60%-a kerül tenyésztési ellenőrzésbe.
A minőségi lótenyésztés legfontosabb tényezője a csikó felnevelésé- nek és tartásának módja. A legjobb szülőktől származó, legkiválóbb tulaj- donságokat örökölt csikó is semmivé válhatik, ha csikókorban nem tartjuk azt szakszerűen. A fiatal csikók szervezetének célszerű kialakításához moz- gás, szakszerű takarmányozás, napfény és levegő kell, mert enélkül jó ló belőlük nem válik. A csikók helytelen felnevelési módja minőségi javulást nem eredményezhet, mert ha a csikót mindenféle külső behatástól féltve
őrizzük, istállóban vagy szűk karámban tartjuk, mozgásában akadályozzuk és a tudomány minden fortélyát alkalmazzuk abból a célból, hogy azt élet- ben tartsuk, fölnevelésre és tenyésztésbe kerülhetnek a születésüktől fogva gyenge szervezetű, a követelményekhez alkalmazkodni nem tudó csikók is.
Ilyen felnevelési mód mellett a természet kiválasztó ereje nem érvényesül- het, ezt pedig mi a legtárgyilagosabb, legnagyobb hozzáértéssel keresztül- vitt mesterséges szelekcióval sem tudjuk pótolni. Hogy lóállományunk az idő folyamán keménységéből, szívósságából, edzettségéből veszített, annak nem utolsósorban ez a kontraszelekció volt az oka, tehát lótenyésztésünk minőségi fejlesztésénél a csikók felnevelési módját helyes irányba kell terelni.
A csikók felnevelési módja a honvédelmi érdekeket különösen érinti.
Mert edzett katonaló csak edzett csikóból lehet. A katonalovak edzését tehát már csikókorban kell kezdeni és ha országos lótenyésztésünk ezt az elvet esetleg figyelmen kívül hagyná, eredménytelen lesz a katonaló edzé- sére irányuló leglelkiismeretesebb törekvésünk is.
Az ötéves terv csikólegelők létesítésével törekszik a csikónevelést a helyes irányba terelni. Jelenleg már több helyen van csikólegelő, ahol a tenyésztők csikóikat tavasztól őszig tarthatják. Az ötéves terv ezek számát fokozatosan növeli úgy, hogy a minőségi lótenyésztés súlypontját képező valamennyi területen már 1952-ben elegendő legelő lótenyésztőink rendel- kezésére áll.
A termelőszövetkezeteket szintén igyekszik ötéves tervünk lótenyész- tésünk fejlesztésébe minél jobban bekapcsolni. Fokozatosan hajtja végre ezt a terv és 1950-től kezdve sor kerül minden olyan termelőszövetkezet lótenyésztésének megszervezésére, amelyik legalább 10 kancával rendel- kezik.
A lótenyésztés éppen úgy, mint a mezőgazdaság minden ága, ma már nem űzhető a tenyésztés minden ágát felölelő szaktudás nélkül. Állat- tenyésztési, biológiai és takarmányozási ismeretek szükségesek a lótenyész- tés űzéséhez, ha azt akarjuk, hogy tenyésztésünk a kor követelményeivel lépést tartson. Az ötéves terv a szükséges ismeretek terjesztésére és a ló- tenyésztéssel kapcsolatos tudományágak továbbfejlesztésére különös súlyt helyez és egyrészt tanfolyamok — középfokú, felsőfokú lótenyésztési tan- folyamok, törzskönyvelők tanfolyama, patkolókovácsképző tanfolyamok, ló- tenyésztési vándortanfolyamok stb. — létesítésével, másrészt tudományos intézetek felállításával (országos állatszaporító intézet, országos állattenyész- tési intézet) oldja meg ezt a feladatot.
Még egyéb terveket is előirányoz az ötéves terv, amelyek lótenyész- tésünk előrehaladását biztosítják. TJj állami méntelepnek felállítására, állami méncsikótelepek létesítésére, mozgó fogászati laboratóriumok megszervezé- sére, a törzskönyveléssel kapcsolatos kipróbálás módozatainak a kidolgozá- sára és a népies lovassport kifejlesztésére is sor kerül az ötéves terv folya- mán, ugyanígy erélyes intézkedések történnek a tenyészbénaság teljes kiirtására. Mindezen tevékenység eredményeként lótenyésztésünk úgy mennyiségileg, mind minőségileg nagy előrehaladást tesz a következő öt évben és mivel biztosra vehetjük, hogy ha e munka közben az előbbiekben csak egész röviden jelzett honvédelmi érdekek méltánylásra találnak, ötéves tervünk a honvédség igényét is minden vonatkozásban kielégíti.
