A végső fogyasztási kiadás jövedelmi aspektusból fejezi ki azt az összeget, amelyet ugyanilyen megnevezéssel és tartalommal a termelés egyik legfontosabb felhasználási kategóriájaként korábban már megvilágítottunk.
A megtakarítás a jövedelmi folyamatok vizsgálatának egyik fontos kategóriája.
amelyet ebben a tartalomban az új népgazdasági mérlegrendszer keretében rend—
szeresítünk első ízben. (E fogalmat eddig lényegében csak a lakosság készpénz-és betétállományának növekedésére értelmeztük.) A megtakarítás fogalmának most népgazdasági szintű értelmezést szánunk, amely az ország összes gazdasági egy-ségének, a lakosságnak és a költségvetésnek pénzbeni és természetbeni formában megvalósított megtakarításait együttesen felöleli. A megtakarítás így népgazdasági szinten megegyezik a nettó felhalmozás összegével. (Pontosabban: a hazai meg-takarítás és a hazai nettó felhalmozás a külföldről felvett hitelek végső egyenlegé—
vel eltér egymástól.) A megtakarítás tartalmát tekintve mégis lényegesen különbö-zik a nettó felhalmozástól: előbbi azt mutatja. hogy melyik jövedelemtulajdonos—
nál képződtek (: felhalmozás jövedelmi forrásai, az utóbbi pedig azt, hogy melyik jövedelemtulajdonos vette igénybe e jövedelmeket tényleges felhalmozásának meg-valósításához.
A megtakarítás fentiekben adott definíciója azonban nemcsak az egész nép-gazdaságrá alkalmazható, hanem minden egyes jövedelemtulajdonosra külön—kü-lön is.
V. A megtakarítások felhasználása. A megtakarítás a népgazdaságban meg-valósított nettó felhalmozás (beruházás és készletfelhalmozás, levonva az értékcsök—
kenést) finanszírozásának jövedelmi forrásait mutatja be. Az egyes jövedelemtu—
lajdonosok azonban megtakarításukat nem használják fel teljes egészében saját felhalmozásukhoz, hanem annak egy részét átengedik másoknak. A felhalmozás finanszírozásának vizsgálata elsősorban arra ad választ, hogy a megtakarítások milyen jövedelemtulajdonosok között és milyen formában kerülnek átcsoportosí—
tásra. A
A megtakarítások átcsoportosításának két alapvető és egymástól lényegesen különböző formája van: az egyik a hitelnyújtás (hitelfevétel), a másik pedig a visz-sza nem térítendő felhalmozási juttatás. A hitelek fogalmát erre a célra a legszé—
lesebb értelemben használjuk. azaz a kifejezett bankhiteleken kívül ideértjük a vevők és szállítók között kialakult áruhiteleket, a betétképzést. a készpénzállomány változását. a váltók és kötvények, érdekeltségek állományváltozását stb. A hitel—
műveletek típusonkénti elemzése nemcsak azt a célt szolgálja, hogy a felhalmozás pénzügyi forrásaira fényt derítsünk. hanem egyben lehetőséget nyújt az egyes jövedelemtulajdonosok mindenkori pénzügyi helyzetének érdemi megítélésére is.
A felhalmozási juttatások lényegében a tőkeátcsoportosításokat fejezik ki.
amelyeknek a szocialista társadalomban különösen nagy szerepe van. Legfonto—
sabb elemét a költségvetésből nyújtott beruházási juttatás képezi, de növekvő szerepet kapnak a közös társulások és egyesülések létesítéséhez a gazdasági szfé—
rán belül nyújtott tőkeátcsoportosítások is. Ebbe a körbe tartoznak továbbá az ún.
könyvjóváirással lebonyolított eszközátcsoportosítások is. A felhalmozási juttatások—
nak a folyó termeléssel kapcsolatos juttatásoktól való következetes elhatárolása megköveteli, hogy az állami vállatok értékcsökkenésének a költségvetésbe fizetett részét mint negatív előjelű felhalmozási juttatást kezeljük. (Ezt az eljárást indokol—
ja az is, hogy az értékcsökkenés befizetésének nem a nettó termelés képezi a for-rását.)
A megtakarításokhoz hozzávéve (illetve levonva) a hitelműveletek és tőkeátcso-portosítások nettó egyenlegét, a nettó felhalmozás fínanszírozásához jutunk, vagyis
4—
1 048
A NÉPGAZDASÁGI MÉRLEGRENDSZER TOVÁBBFEILESZTÉSEahhoz az összeghez. amely minden egyes jövedelemtulajdonos esetében megegye—
zik a megvalósított nettó felholmozássol.
6. tábla
A népgazdaságban keletkezett jövedelmek elosztása és felhasználása 1968-ban*
(milliárd forint)
60 d s f '; 5
9 É'EL l 3 én ::v ug
Megnevezés anyag: ; nem_ , j 3 § 'É-É "3515; § ?.
ágak ? aság összesen . § § § §??? ggg
1. Kiindulási jövedelemösszeg:
nettó nemzeti termelés . 2233 25.1 2489 —— —— -—- 2489
l. Közvetlen jövedelemelosztás
i ; !
2 Bérek és egyéni jövedelmek . —-—108,Bl ——-— 20,8 —129,ó 4—129,6l _ —— *—
3 Bér— és nyugdíjjárulék . —— 19,3; —— 2.71— 220 —- ,"i— 222."— O.2í * —-4. Eszközök utáni járulékok . —— 3033 —l— ó,0' —— 24.3 — i—l— 24,ó§—- 0.3í
—-—5. Forgalmi adó és árkiegészítés —— 9.6 —l— 1.1 —— 8.5 — —j— 9,2*—— 0.7 '—
6. Termelési támogatás és elvonás —l— 12.11 — —l— 12, 4 —— '— 8.7 —— 3.7 -—
7 _Egyéb . : 3£7l,,— 1.4 "_," 51 — —l— 5,'l__ f_., kf'" __
_.—8 Közvetlen jövedelmek (l%Z—i— ó4,5, 7,3W 71,8 129,64 52,4 -4.9 2489
_l—3*l—4'i'5—l—Ó—l_7) : ; §
ll. Nyereségfelosztás , ! ! :
9. Nyereség és jövedelemadó . -—— 34,6 ———- 6.61— 41,2_ —- 3—l— 42,6 -— 1.4 -—
_10. Nyereíégrészesedés , — 9.2 -———_O,2j—— 9.2 —l— 7,0á)__—— —l—- 2.2 " —
11. Gazdasági tevékenységből * ? É
származó nettó jövedelem 1 l
(8—l—-9-i—10).20,9 0,5 21,4 136,ól 95,01-—— 4,1 248,9
III. Egyéb folyó jövedelemelosztós !
12 Pénzbeni társadalmi juttatások -— — _ — ——l- 17.71— 17.7l — — 13__Egyéb folyájövedelem: "l—w2'4íl123 —l— 4.7 —l— 3*5—_.7'§£ — —l— 0,7 14.Rendelkezésre álló iöve
delem (11—j—12—j—13) 23,3! 2.8 26,1 157,8 69.8— 4,1 249,Ó lV. Rendelkezésre álló jövedelem
felhasználása
15. Végső fogyasztási kiadás: ; ;
lakossági fogyasztásra 1.6 0.0 1.6 148,6§ 20.1j — ! 170.3
16. Végső fogyasztási kiadás: ! % ;
közösségi fogyasztásra —4 _MZ'? 2.2, ,_ _ 23]; — Hl __ 255?
17 Megtakarítás (74—15—16) 21,7 0.6 22,3 9,2 26,4§— 4.1 53,8
V. Megtakorítás felhasználása * l
18. Felhalmozási juttatások . )! __ l
12: Hitelmuveletek **— 25'í_t__7'6%,,33'§0 71492 Zimi—___?jiíúj5
20. Nettó felhalmozás ; ' l l l
finanszírozása (17—l—18—H9) 47,1, 8.2 553, — — —— ; 55.3
'Ez a tábla felépítésében és az időbeli elhatárolások tekintetében eltér a 1 968—1 969"
ben" mutattuk be.
l
!
"Népgazdasági mérlegek cimű jelentés hasonló táblájától, amelyben a jövedelemfolyamatokut végig .,eredme'nyszemlélet
A NÉPGAZDASÁGl MERLEGRENDSZER TOVÁBBFEJLESZTÉSE 1049
A jövedelemelosztás vizsgálatának a fentiekben vázolt rendszere csak az alap—
vető összfüggésekre mutat rá. A gyakorlati munkában az egyes jövedelemtipuso—
kat részletesebben és konkrét megjelenési formájukban kell bemutatni. hogy a jö-vedelemelosztás folyamatait mélyrehatóbban megismerjük. Az e fejezetben adott rendszerezés azonban elengedhetetlen feltétele annak, hogy a valóságban előfor—
duló sokféle elemi folyamatot és sokféle jövedelemtípust megfelelő módon szinte—
tizálhassuk, és ennek segítségével kellőképpen áttekinthetővé tegyük.
Az alábbiakban a népgazdaság egészére vonatkozóan az 1968. évi tényszá—
mok alapján bemutatjuk a jövedelmek keletkezésének, elosztásának és felhasz-nálásának szintetizált mérlegét.
c) A jövedelemtulajdonosok osztályozása
A jövedelemelosztás vizsgálatának a dolog természetéből következően a nép—
gazdaságon belüli különböző jövedelemtulajdonosok közötti jövedelemáramlás ké-pezi a tárgyát, akik között a jövedelemelosztós végbemegy, és akik végül a jöve-delmeket felhasználják. A jövedelemtulajdonosok sokféle szempontból és külön-böző részletességgel csoportosíthatók, alapjában véve azonban a következő jelleg-zetes nagy csoportokba sorolhatók:
1. Gazdasági egységek 2. Költségvetés
3. Lakosság 4. Külföld
A gazdasági szféra fogalma felöleli az összes vállalati, szövetkezeti formában működő gazdasági egységet, a költségvetési intézményeket és a társadalmi szer—
veket. A lakosság kisegítő és háztáji gazdaságai, a magánkisipar és más magán-tevékenység, valamint a lakosság házilagos építkezése és egyéb tevékenység ese—
tében a_gazdasági szférában megjelenik e ,,saját gazdaságokban" kifejtett ter-melési tevékenység és az abból származó jövedelem közvetlen felosztása, valamint ezen üzemek felhalmozása. A ,,saját gazdaságból" származó jövedelmek
to-vábbi elosztását és felhasználását a lakosságnál mutatjuk ki.
A költségvetést eszmei jövedelemtulajdonosként (pénztárként) értelmezzük, azaz a költségvetési szervek nélkül. (Ez utóbbiak jövedelme a költségvetéstől el-különítve a gazdasági szférában jelenik meg.) A költségvetés fogalma a központi költségvetésen kívül tartalmazza az ún. ,,egyéb állami pénzalapokat" is, amelyek felett miniszteriális vagy más költségvetési szervek rendelkeznek (például tanácsi
fejlesztési alap, vízügyi alap, műszaki fejlesztési alap stb.).
A lakosságot a jövedelemelosztási folyamatok rendszerében kizárólag mint fo—
gyasztói közösséget értelmezzük, azaz a magánszektor és a lakosság kisüzemi ke-retek közt kifejtett gazdasági tevékenységétől elhatárolva. Ez azt jelenti, hogy a természetes személyek termelési tevékenysége a megfelelő gazdasági ágak között jelenik meg, míg a lakosságnál csak a termelőtevékenységből származó nettó jö—
vedelmet (a végzett munka ellenértékének megfelelő jövedelmet) mutatjuk ki.
A külföld fogalmát az ún. .,területi elv" alapján értelmezzük, vagyis magá—
ban foglalja mindazokat a gazdasági egységeket. amelyek az ország határán kí-vül helyezkednek el, függetlenül attól. hogy az ország tulajdonát képezik-e vagy
sem. Ebből következően a ..belföld" fogalma tartalmazza az ország területén—mű—
ködő magyar gazdasági egységeken kivül a külföldi tulajdonbantlevő gazdasági