RELIGIO.
KATH. EGYHÁZI S IRODALMI FOLYÓIRAT.
MDCCCLXXXII.
E L S Ő F É L É V .
KIADO-TULAJDONOS ES FELELŐS SZERKESZTŐ
B R E Z N A Y B É L A ,
J L S Z T E R G O M - ^ Ő M E G Y E I Y A ; L D O Z Á R , J - Í L T T U D O R , K . M . T U D . ^ G Y E T E M I J ^ Y . R . ^ A N A R .
m ma
ft/ifiró- '
OSSLjíf:
BIJD APEST, 1879.
NYOMATOTT KOCSI SÁNDOR KÖNYVNYOMDÁJÁBAN, MUZEUM-KÖRUT 10. SZ.
TARTALOMJEGYZÉK
a „Religio" 1882. I. félévi folyamához.
Czikkek, értekezések, szózatok.
Sursum coi-da! 1. 4. 5.
Egy karácsonyéji szent mise, 1.
A lelkipásztorkodás köréből, 1. 31.
Zarándoklás az örökkévalóság felé, 23.
Erasmus Rotterodamus jellemzése, 2. 3.
A magyarországi tanitó-szerzetesrendek észrevételei és óha- j a i és a középtanodai tvjavaslat azon szakaszait illetőleg,
melyek őket közelebbről érintik, 4. 5. 6.
Az első keresztény templomok keletkezése, 6.
A modern jótékonyság és a nő-egyletek, 7. 8.
Szent-István-Társulat, 7. 15. 23. 25. 46.
Mire használták a pápák hatalmukat, 7. 8 9. 12. 13. 14.
15. 18. 27. 29. 30. 31. 33. 34. 36. 37. 38. 41. 42. 43, 44.
45. 46. 48. 49.
Szónok és szent irás, 9.
Az erdélyi róm. katli. Status felirata a képviselőházhoz 10. 11.
A szentségek oksági viszonya a megszentelő malaszthoz, 11.
12. 14. 15. 17. 18. 19.
Emlékirat, melyet a középisk. tvjavaslat tárgyában a katli.
egyház részéről a főm bib. herczeg-primás felhatalmazá- sával beadott dr. Haynald Lajos bibornok érsek, 12. 13, Őszinte örömhaugok egy ignzlelkü férfiú öröm-ünnepére.
16. 17.
Salvus, serusque sacrifica Sátori ! 17.
A vallási közömbösségről, 19. 20.
Szent-László-Társulat, 19. 39.
Munkácsy Mihály és a vallási eszme, 19. 22.
Van-e különbség az ünnepélyes és az egyszerű fogadalom közt, és lia van, miben áll az, tekintve az elméletet és a g y a k o r l a t o t ? 20. 21.
A Péter-fillérek és a legújabb pécsi körlevél, 21. 22.
Nagy szavak, nagy semmik ! 22.
Végrendelkezés ad profanas causas. Kánonjogtudományi ér- tekezés, 23, 24.
Az emberi testről, 23.
Szabadkőműves volt-e tehát I X . Pius fiatal korában? 23.
Dr. Haynald Lajos bibornoknak a Sz. Istv. T. nagygyűlé- sét megnyitó emlékbeszéde id. gr. Károlyi István felett, 24. 25. 26.
A Gusztáv-Adolf-Egylet, 24.
Fogarassy Mihály y, 25.
Vértanuk és csodák, 26.
Pontius Pilátus, Jiulea helytartója. Életrajz, 27. 28. 20.
30. 31. 32.
A B r a d l a u g h - ü g y , 28.
A búcsú-járatok a kath. egyházban, 29.
Az istenitéletek. (Ordalia.) 33. 34. 35. 36.
Az 1881-iki u. n. országos tanitó-gyülésről Eonyó P á l ka-
locsai kath. képviselő jelentésének zárszavai, 34.
A kath. papság gyaláztatása, 35.
Sz. Bemard a 12-ik század keretében, 37. 38. 39.
A siciliai vecsernyéről, 37. 38.
Lacordaire atya és százada, 38, 39.
A görög bölcsészet és a kereszténység, 40. 42. 43. 44.
Hiszek Szentlélekben, 40. 41.
Dr. T ó t h Miklós f , 41.
A szent atyánál két magvar apátkanonok, 43.
Az olasz katholikusok szózata a I X . Piusnak emelendő emlék ügyében, 45.
A kétely a tudományban és vallásban, 45. 46. 47. 48.
A zsidó-kérdés, 49. 50. 51.
Mitrae jubilari. Oda bibornok herczegprimás ő emjának negyedszázados püspöksége tiszteletére, 51.
Az ir püspöki kar szózata az ir néphez, 51.
Egyházi okmánytár.
Leonis SS. D. N, P . P . X I I I . epistola encyclica ad archiepi- scopos Provinciarinn ecclesiasticarum Mcdiolanensis, T a u - rinensis et Vercellensis (Rosmini bölcsészetéről s a kath.
napi lapok magatartásáról), 10.
SS. D. N. Leonis P P . X I I I epistola encyclica ad archiepi- scopos, episcopos et alios locorum ordinarios in Regione Italica, 16.
SS. D. N. Leonis P P . X I I I . epistola encyclica ad Archiepi- scopos, episcopos aliosque locorum ordina ios in Regione Sicula, 36.
SS. D. N. Leonis P P . X I I I . apostolicae litterae de Ordine S. Basilii M. ruthenae nationis in Gallicia reformando, 40, 41.
Római Congregatiók döntvényei, 42. 50.
Az 5,3. §. curiai magyarázata.
Egyházi tudositások.
1) Magyarország.
Abauj-Enyiczke. A népnevelés köréből, 2. 3. 4.
Békés-Gyula. M e g t é r é s , 31.
Beszterczebánya. Májusi ájtatosság, 41.
Budapest. Az országos könyvkiállítás és még valami, 39.
40. 41. 42. 43. 44. 45. 46. 47. 48. 49. 50. 51.
Budapest. Újévi levél, 1. — Azok a magyar kath. főpapok ! 2. — A magyarországi katholikus szerzetes-rendek főnö- keinek memoranduma, 3. 4. — A katholicismus diadala, 5. — E t factum est silentium magnum, 6. — A pápa megnyugtatása, 7. — A Szent-István-Társulat, 7. — Az országgyűlés közoktatásügyi bizottsága, 8. — Ilogyis
van csak ? 9. — A .Pester L l o y d ' tanítója, 10. — A tatai eset, 11. — .Illetékes tudósitás', 12. — Szász Károly ur haragja, 13. — A kassai katholikus convictus, 14. — A kath. egyház memoranduma és a liberális lapok, 15. — Az alapok és alapítványok, 16. — A ,Pester Lloyd' k a t - holikus tudománya, 17. — A szent atya legújabb körle- vele, 18. — A ,Pester Lloyd' válasza. 19. — A középta- nodai tvjavaslat materiáléja, 20. — Fővárosi ügyek, 21.
— A kath. kérvények sorsa, 22. — Még egyszer a kath.
kérvényekről, 23. — A középtanodai tvjavaslat, 24. — Egyetem és középtanoda a felső házban, 25. — A közép- tanodai tvjavaslat halála, 26. — A ,Pesti Napló' és a katholikus alapok és alapítványok, 27. — E g y adott szó beváltása, 28. — A katholicismus és a magyar nemzeti- ség. 29. — Liberális humbug, 30. — Mit hirdetnek a csillagok, 31. — A kath. egyház memoranduma a közép- tanodák ügyében, 32. — A taktika, 33. — Mozognak a ,testvérek', 34. — Róma és Berlin, 35. — A népiskolai értekezlet, 36. — A ,IIon' katholikusa, 37. — Katholikus autonomia, 38. — A válság napjai, 39. — A csend nap- jai, 40. — A zsidók és az egyház, 41. — Hivatalos hir- detések, 42. — A közoktatási bizottság jelentése, 43. — A római kérdés, 44. — Ünnepély a középponti papneve- lőházban, 44. — Középiskolai tankönyveink, 45. — A
tisza-eszlári eset és még valami, 46. — Barbár középkor
— civilizált újkor, 47. — A görög-szertartású magyar püspökség, 48. — Eo-v tanfelügyelő nyilatkozata, 49.
50. 51.
Csanádi egyházmegye. Tavaszi ker. gyűlés, 38. — Főpász- tori jóváhagyás, 47.
Díakovár. Strossmayer püspök s a görög keleti egyház, 19.
Duna-Adony. Alapítvány, 17.
Eperjes. Tóth Miklós püspök f 43.
Erdélyi egyházmegye. Verespatak bányaváros hódoló fölirata Lönhard Ferencz erdélyi püspökhöz, 40.
Esztergom. O eminentiája főpásztori szózata az újév alkal- mából, 10. — Bibornok herczegprimás ő eminentiája püs- pökségének negyedszázados évfordulója, 45.
Győri egyházmegye. Népmissiók. Egy derék áldozópap em- léke, 12.
Kalocsai főmegye. A keczeli esp. kerület kettős felirata a katholikus sérelmek ügyében, 30.
Kassa. Észleletek és lehozások a mult évről, 8. 9. 10. 11. 12.
-— Nagyböjt, 22. 23. — Szenvedés után béke, 34. — Ke- resztjáró hét, 42. 43. 44.
Pécs. Troli Ferencz apát-kanonok ur alapitó levele a péter- fillér-alapitvány ügyében, 36.
Pécsi megye. Dr. Dulánszky Nándor püsp. ur ő nmltsgának bérmautjáról, 48.
Rozsnyó. Keresztelési s temetési eset. 18. Missiók. Lelki gyakorlatok, 32. 33.
Sopron. Legény-egyleti ünnep, 36. A hitélet köréből, 50.
Szatmár. A szatmári plébános-választás, 8. — Vivroány. 31.
Szeged. Uj-mise, 6. — A hitélet köréből, 32.
Szombathelyi egyházmegye. P e h á m György emléke, 1. — Alsó-Szolnok hitközség kérvénye a magyar országgyűlés képviselőházához a polgári házasság ellen, 11.
2) Külföld.
Amerika. Adatok az egyházi statistikából, 32.
Angolország. A katholicismus mult évi haladásáról, 5. 6.
Mgr Capel röpirata az apostoli sz. szék és a Angolország közti diplomatiat összeköttetés ügyében, 13. — A metlio- disták és a ,mentő hadsereg', 29. 30.
Bajorország. Zajtalan kulturharcz, 1.
Belgium. Belgium bibornok-primásának nagyböjti körle-
vele, 20. 21. — A belga kath. egyletek 14. nagygyű- lése, 37.
Bukarest. F t . Paoli Ignácz püspök ur magyar főpásztori körlevele alapitandó papnevelője ügyében, 18. — Örven- detes gyarapodás, 24.
Francziaország. Jansenisták és az u. n. P e t i t e Englise, 16.
17. — Nem kell többé Isten, 28. — Az Istent nem ismerő népiskolai törvény ellen megindult kath. mozgalom főbb jelenségeiről, 35. 36. 37.
Nápoly. Seraphicus sz. Ferencz szobra, 2.
Németalföld. Protestáns gyengédség, 2.
Paris. Mi lesz Francziaországból, 14.
Róma. A quitói katholikusok felirata X I I I . Leó pápához, 2.
— A szent atya levele az olasz püspökökhöz, 15. — X I I I . Leó pápa válasza a sz. Collegium üdvözletére megkoro- náztatásának évfordulója alkalmából, 20. — Az egyház és a társulatok, 29. — A katholikus nemzetek jövője, 34.
35. — A pápa a közjog alatt, 40. Garibaldi apothesisa és az egyház győzelme, 51.
Irodalom.
A ,Közoktatás' czimű, egyetemes tanügyi közlöny, bemu- tatva a kath. olvasó közönségnek, 1.
M. Florianus, Históriáé hungaricae fontes domestici. P a r s 1. Scriptores. Vita S. Stephani rexjis et Emeriti Ducis, 5.
Dr. Bacher F., Á b r a h á m Ibn Ezra mint grammatikus, 5.
Dr. Ratzinger, Die Volkswirtschaft in ihren sittlichen Grundlagen, 6.
Dr. Kádár Ambrus, Az egyházi törvényhozás társadalmi je- lentősége, 9.
Dr. Karsch Lollion, A tízparancsolat és századunk, 10.
Az angolországi kath. irodalom 1881ben, 11. 12.
Néhány szó egy i f j ú költő pap verseiről, 14. 15.
Cantù C; Az utoló harmincz év története. K i a d j a a Sz. Istv.
T., 16.
Paszlavszky S., Nogáll János és az erővel teljes magyar nyelv, 17.
Zimándy J., A kassai kath. convictus kérdéséhez, 17.
Nilles N., Kalendarium Manuale utriusque ecclesiae, oricu- talis et occidentalis, 18. 19. 30.
Danitlik J., Adalék a „Néhány szó X I I I . Leó pápa ő szent- ségének 1879. aug. hó 4-én k. ap. körlevele méltánylásá- ul" czimü értekezéséhez, 21.
Abbé Salmon, L a L y r e et l'Autel, 21.
Opera P a t r u m Apostolicorum. Ed. post Hefelianam 4 am quinta. Text. rec. etc Funk, 22. 23 24.
Dr. Schlauch L., A katholikus álláspont a középtanodák kérdésében, 26.
Blot, T ú l a síron ismét megismerjük egymást. Viga.sztaló levelek. F o r d . Veszely K."~29,
De la Bouillerie. Az ember, annak természete, lelke, tehet- ségei és végczélja aq. sz. Tamás tana szerint. Ford. Nagv Alajos, 32.
Pály Ede költeményei, rec. Kis-Nyilas, 33.
Dr. Nogáll János., Az Úrangyala, 34.
Sullay /., A b. Szűz Mária tisztelete a kath. anyaszentegy- házban, 35.
Jelentés a középponti papnevelő intézet m. egyházirod. isko- lájának ezé vi működéséről, 36.
Tokody O.. Egyházi ügyekre vonatkozó magyar országos törvenyek, királyi és kormány rendeletek, 38.
Bougaud A kereszténység és korunk. Ford. Dobos és Spett, 2.' köt. 41.
Stöckl, A széptan alapvonalai. F o r d . Répássy és Zafféry, 41.
Oltványi Pál. A jeruzsálemi sz. sir, és lovagrendjének rö- vid története, 42.
Eosty K. S. J. Mauresai kalászat, 45.
Beke A. Pázmány, Lippay és Eszterházy levelezése I. R á - kóczy Györgygyei, 45.
Stöckl, A szónoklattan alapvonalai. Ford. Répássy és Zaf- féry, 46.
Martin Konrád, Kanzel vortrage, I . köt. 47.
Rövid visszapillantás az esztergomjárási katli. tanitó-egy-
let 12 évi működésére. Kiadta Dr. M a j e r István v.
püspök, 47.
E. Regnault s. J . Chistophe Beaumont, archevêque de P a - ris (1703—1781.) 47. 46.
L'étudiant chrétienne, 50.
Horváth-féle alapítvány, 15 33.
í r o d . jelentések, Előf. felhivások. Hivatalosok, P á l y á z a t o k , Vegyesek.
e ;
I Megjelenik e lap heten- : í ként kétszer : í szerdán és szombaton. :
j, « 't Előfizetési dij : :
félévre helyben s posta- •
< küldéssel 5 f r t . :
t ;
; Szerkesztői lakás: Buda- ;
; pest, VIII., Stáczió-utcza :
\ 5 5 . , hova a lap szellemi : ' részét illető minden kűl- •
s demény czimzendő. ;
KATH. EGYHÁZI S IRODALMI FOLYÓIRAT.
NEGYVENEGYEDIK ÉVFOLYAM.
) Előfizethetni minden kir. $
postahivatalnál ; í Budapesten a szerkesztő- ;
nél, és Kocsi Sándor ; nyomdai irodájában, M'u- zeum-körut 10. sz. alatt, ' hova a netaláni réclama- tiók is, bérmentes nyitott í
levélben, intezendők. ; í
Budapesten, január 4.
1 .I. Félév, 1882.
TARTALOM. Sursum corda! — Egy karácsonyéji sz. mise. — A lelkipásztorkodás köréből. — Egyházi tudósitások : Bu- dapest. Újévi levél. — Szombathelyi egyházmegye. Pehám György emléke. —- Bajorország. Zajtalan kulturharcz. — Iroda-
lom : „Közoktatás" —• Vegyesek.
S u r s u m c o r d a !
I.
Midőn ez é v b e n legelőször k e z ü n k b e v e s s z ü k a t o l l a t , h o g y e közel félszázados l a p n a k diszes olvasó- közönségéhez m e g í r j u k 1 8 8 2 - r e ú j é v i beköszöntő- j é t . s z í v ü n k elszorul, és s z e r e t n ő k , h a l e h e t s é g e s v o l n a az í r á s k ö t e l e s s é g é t f e l c s e r é l n i a h a l l g a t á s s z e r é n y s é g é v e l . Mert h a e g y sz. Á g o s t o n érezte ké- n y e s v o l t á t a n y i l v á n o s s á g e l ő t t szóló h e l y z e t é n e k , m i d ő n i g y szólt : „ T u t i u s Veritas a u d i t u r , q u a m p r a e d i c a t u r ; q u o n i a m c u m a u d i t u r h u m i l i t a s custo- d i t u r " ') : m e n n y i v e l i n k á b b kell ezt é r e z n i e g y közönséges h a l a n d ó e m b e r n e k , oly k é n y e s , m o n d - h a t n i ideges t á r s a d a l o m b a n , m i l y e n n é v á l i k a m i e n k a n n á l i n k á b b , m e n n é l k ö z e l e b b j u t u n k v á l s á g o s kiizködéseink f o r d u l ó p o n t j á h o z . Á m d e í r n i , szólni kell ; ez e l o d á z h a t a t l a n k ö t e l e s s é g e a p u b l i c i s t á n a k : m e l y e t m i d ő n m á r n e m t e l j e s í t e n i e n e m lehet, lehe t e t l e n b á t o r s á g o t n e m m e r í t e n i sz. A m b r u s szólás s z a b á l y á b ó l , m e l y e t k ö v e t k e z ő e r ő t e l j e s s z a v a k k a l f o r m u l á z o t t : „ N i h i l in s a c e r d o t e t a m p e r i c u l o s u m a p u d D e u m , t a m t u r p e a p u d homines, q u a m , q u o d s e n t i a t , n o n l i b é r é e n u n t i a r e . "
E g y t a p a s z t a l a t o k b a n g a z d a g ó év a l k o n y á n s egy r e m é n y e k k e l k e c s e g t e t ő u j év h a j n a l á n , v á j j o n m i az az u n u i n n e c e s s a r i u m , m i t a , R e l i g i o ' a k a t - h o l í c i s m u s n a k M a g y a r o r s z á g o n k í v á n n i kötelessé- gének t a r t j a ?
A l e g f ő b b , a m i t k í v á n n i lehet.
K r i s z t u s U r u n k , m i d ő n a p o s t o l a i t ó l b ú c s ú t v e t t , s ü d v ö s s é g ü n k é r t m e g h a l n i k é s z ü l t , f ő p a p i i m á j á b a n , m e l y l y e l n a g y á l d o z a t á t m i n t e g y bevezette, a p o s - t o l a i s hívei s z á m á r a m e n n y e i A t y j á t ó l az egységet
1) S. Aug. Super ev. Joan, tract. 57. c. 15.
k é r t e . „ S z e n t A t y á m ! t a r t s d m e g őket a t e n e v e d - ben, k i k e t n e k e m a d t á l , hogy egygyé legyenek ( u t s i n t u n u m ) m i n t m i v a g y u n k . " 2) Az e m b e r l é n y e g i l e g t á r s a s t é n y . Se születni, se e m b e r s é g e s e n élni, sőt e v i l á g b ó l t i s z t e s s é g e s e n e l k ö l t ö z n i sem k é p e s t á r s a - ság, m á s o k k a l v a l ó ö s s z e k ö t t e t é s n é l k ü l : h á t ü d v ö - z ü l n i h o g y t u d n a ? ! T á r s a s l é n y i s é g ü n k ezen a l a p - t ö r v é n y é r e a l a p í t o t t a K r i s z t u s U r u n k ü d v i n t é z m é - n y é t . Az e m b e r i s é g s z á m á r a v i l á g e g y h á z a t a l a p í t o t t , m e l y n e k k ö z p o n t j á v á az u n u s p a s t o r f , c z é l j á v á az u u a m o v i l é t t e t t e . A k a t h o l i k a , v a g y i s e g y e t e m e s egy- h á z n a k t e h á t a l p h á j a ó m e g á j a az e g y e t e m e s e g y s é g : e g y s é g az i n t e n s i v i t á s b a n . e g y e t e m e s s é g az e x t e n s i v i - t á s b a n : e g y s é g és e g y e t e m e s s é g , k i v é t e l n é l k ü l , u g y a n a z o n h i t b e n ; e g y s é g és e g y e t e m e s s é g , k i v á l t - s á g n é l k ü l , u g y a n a z o n r e m é n y b e n ; e g y s é g és e g y e - t e m e s s é g , k i z á r á s n é l k ü l , u g y a n a z o n s z e r e t e t b e n ; e g y s é g és e g y e t e m e s s é g , k i m a r a d h a t á s n é l k ü l , u g y a z o n czélra v a l ó t ö r e k v é s b e n és cselekvésben.
V a g y i s : K r i s z t u s e g y h á z á b a n az u. n. ,à p a r t e ' , azaz k i k i m a g a m a g a - f e l é v a l ó c s e l e k v é s m ó d ép oly n a g y hiba, m i n t a s e m m i t t e v é s . K ö z t ü k csak az a k ü l ö n b s é g , h o g y emez p e c c a t u m o m m i s s i o n i s , a m a z p e c c a t u m c o m m i s s i o n i s ; de m i n d a k e t t ő b ü n . A s e m m i t t e v é s , h o g y c z é l r a n e m vezet, világos, m e r t e g y á l t a l á b a n s e m m i r e sem vezet, v a g y i s is i n k á b b m e r t p u s z t u l á s r a vezet. Á m d e v é g e r e d m é n y é b e n ide vezet az à p a r t e celekvés is ; m e r t , b á r m i l y b r i l l i a n s t e v é k e n y s é g e t f e j t s e n is ki v a l a k i : h a ösz- szes m ű k ö d é s e az e g y h á z e g y e t e m e s a c t i ó j á n a k n e m szerves tényezője, h a n e m csak v a g y v é l e t l e n v a g y ö n é r d e k k i s z á m í t o t t a epizódja, u g y az az e g y h á z e g y e t e m e s j e l l e g ű h a l a d á s á t e l ő b b r e n e m c s a k n e m viszi, sőt azt, m i n t az epizód a h ő s k ö l t e m é n y a c t i ó -
2) Sz. Ján. 17; 11.
1
2
j á t , csak félbeszakítja, l e g f e l j e b b M u s t r á l j a . . . és v é g r e is a közczélravezetés h e l y e t t zsák utczá- czába vesz el. Az e g y ü v é való erők közreműködése n é l k ü l soha de soha e világon v a l a m i r e való j e l e n - tösb dolog nem t ö r t é n t . Söt sz. Á g o s t o n u t á n b á t - r a n m e r j ü k állítani, hogy mások segítsége, támo- gatása, szóval t á r s a s közreműködése n é l k ü l a leg-
O ' o
nagyobb, leggenialisabb, l e g h a t a l m a s a b b ember is, ki- v á l t az oly magasztos, részben t e r m é s z e t f ö l ö t t i actio czéljaira nézve, milyen a k a t h o l i c i s m u s actiója, a n n y i m i n t semmi. P r a e t e r enim u n i t a t e m , et qui facit miracula, nihil est.3) Egységes actió nélkül, m é g az is, a ki csodákat mivel, — semmi. Ellenben, sz.
A m b r u s szerint, a m a g o k b a n véve semmi emberek is, lia sokan össszeteszik válaikat, n a g y tényezővé lesz- nek. Multi minimi, d u m c o n g r e g a n t u r u n a n i m e s , h u n t magni.4)
E r r e van n e k ü n k k a t h o l i k u s o k n a k Magyaror- szágban m i n d e n e k felett szükségünk : a cselekvés egységére, v a g y i s egyetemesítésére. Ezt k i v á n j a a ,Religio' ú j é v i ü d v ö z l e t ü l M a g y a r o r s z á g b a n a kat- holicismusnak, a k a t h o l i k u s o k n a k . Azt, hogy e czél felé egy lépéssel előbbre m e n j ü n k .
Ne t i t k o l j u k m a g u n k előtt, ne p a l á s t o l j u k , ne szépítsük a dolgot, hanem v e g y ü k u g y a hogy van.
Katholikus egyetemességünk ö s z h a n g j á b a először is m i n d j á r t a nemzetiségi p a r t i c u l a r i s m u s v e g y ü l za- varólag. Összességünk, k a t h o l i k u s n a g y létének megfelelő n a g y actiojára, — m e l y e t , hogy m i n t az or- szág t ö b b s é g e i m p o n á l j u n k , o k v e t l e n ü l k i f e j t e n i kel- lene, — a szétágazó nemzetiségi aspiratiók, melyek a p a p s á g szive h ú r j a i n is átrezgenek, t a g a d h a t a t l a - n u l b é n í t ó l a g h a t n a k . A szent I s t v á n b i r o d a l m á b a n l á b r a k a p o t t s k ü l ö n á l l á s r a i r á n y u l ó c e n t r i f u g a i nemzetiségi erők az e g y h á z b a n is éreztetik zsib- basztó h a t á s u k a t . H o r v á t atyánkfiai, t a l á n m é g i n k á b b a papok m i n t a vilagiak, szivesebben men- nének Bécsbe, m é g szivesebben P r á g á b a , k a t h o l i k u s ü g y e k felett congressusban tanácskozni, m i n t Bu- dapestre. És v e g y ü k csak p ü s p ö k i tanácskozmá- n y a i n k a t , s f ő p a p j a i n k felsőházi működését. H o g y az egy zágrábi bibornok-érseken k í v ü l t ö b b h o r v á t p ü s p ö k n e k eszébe se j u t sz. I s t v á n o r s z á g á n a k fő- v á r o s á b a és országgyűlésébe s püspöki tanácskoz- m á n y a i b a feltekinteni, az t a l á n onnét is származik, m e r t az iskola-ügyet és az alapokat az a n y a o r s z á g k i a d t a a h o r v á t ,testvér' nemzet önálló rendelkezé- sére. Á m d e t ö b b i f ő p a p j a i n k közt is, az ország köz-
3) De lib. arb. 1. 3. c. 23.
4) Super ep. ad Kom. c. 15.
p o n t j á n való közös actio kifejtésében, bizonyos, szintén nemzetiségi szempontokból m a g y a r á z h a t ó t a r t ó z k o d ó b b m a g a t a r t á s észlelhető, l e g a l á b b idáig az egyesült r o m á n o k részéről. É r t j ü k ennek m i n d tisztán politikai, m i n d egyházpolitikai indokait. A ro- m á n püspökök nem szakithatnak a r o m á n o k politikai m a g a t a r t á s á v a l , m e r t a k k o r t a l á n épen nem az unió- nak, hanem a schisinának h a j t a n á k m a l m á r a a vizet.
Á m d e másrészről, ki nem l á t j a be, hogy m i n d e n , b á r m e l y g y e n g é d á r n y a l a t ú t a r t ó z k o d á s az actio egyetemességének és erélyének h á t r á n y á v a l j á r ? Hol van a kettő közt az a r a n y közép út, azt megta- lálni, ez a valódi ars a r t i u m . Es ebben segíteni fő- p á s z t o r a i k a t , első sorban a r o m á n a j k u kath. p a p s á g van h i v a t v a . Első az Isten és a vallás, a z u t á n a közös haza, csak e z u t á n j ö n a nemzetiség. Áll ez m i n d e n nemzetiségű p a p j a i n k r a , m i n d e n józan gondolko dású e m b e r r e nézve m e g d ö n t h e t e t l e n elvül. Az Isten tiszteletére s a lelkek ü d v é r e vonatkozó actio egye- temességét s erélyét semmi a l a n t i b b fokú é r d e k n e k m e g b é n í t a n i nem szabad. Mi k a t h o l i k u s o k sz. Ist- ván b i r o d a l m á b a n , m e g l e h e t ü n k róla győződve, csak a n n y i t é r ü n k , csak a n n y i t n y o m u n k a l a t b a n , a m i l y egységesek, a m e n n y i r e egyesültek v a g y u n k az actióban. In q u a n t u m quodque u n i t a t e m adipi- scitur, m o n d j a H i p p o lángeszű sz. püspöke, in t a n t u m est.5) K a t h o l i k u s azaz egyetemes actio Ma- gyai'ország k a t h o l i k u s a i részéről csak az lehet melyben m i n d e n katholikus, nemzetiségi k ü l ö n b s é g nélkül, egyenlő kötelességérzettel, egyenlő buzgó- sággal, egyenlő t e v é k e n y s é g g e l vesz részt. H o g y ennek a k a t h o l i k u s actiónak m e g i n d í t á s á u l e v a g y betetőzéseül, — ki t u d n á m e g m o n d a n i melyik a ta- l á l ó b b kifejezés ? — az 1822-kihez hasonló u. n.
nemzeti vagy országos
zsillatot
fog kelleni t a r t a n i , az oly világos, m i n t a m i l y világos az, hogy a há- n y a t t a t á s b a n széthulló kéve, ha össze nem k ö t j ü k , a h á n y a t t a t á s b a n o k v e t l e n ü l széthull.T e h á t k a t h o l i k u s o k a szent korona t e r ü l e t é r ő l , r í t u s - és nemzetiségi kiilömbség n é l k ü l : . . . SlU'-
sum corda !
F e l , lelkesedve fel egy országos katholikus zsinat e s z m é j e é r t . . . i m á r a ! H a d d le- g y ü n k egyek m i n d n y á j a n egészen tetőtől talpig, hogy erőseknek t a l á l t a s s u n k . Ha az 1882 iki év min- den k a t h o l i k u s szívbe csak egy f é n y s u g a r a t vet is e n a g y eszméből, m á r sokat t e t t , és r e m é n y n y e l telve a d h a t j a á t ö r ö k s é g ü l az eszmét a jövő évnek.1822 óta, a midőn u t o l j á r a volt e g y ü t t mindaz, a m i szent I s t v á n o r s z á g á b a n j o g g a l és szavazattal b i r
5) De morib. Manich. c, G.
3
k á n o n i l a g t a n á c s k o z n i é s h a t á r o z n i , n a g y i d ő m u l t el.
A z ó t a n a g y o t v á l t o z t a k az i d ő k , az e m b e r e k , a k ö r ü l - m é n y e k é s s z ü k s é g l e t e k , — n a g y o b b a t , m i n t e z e l ő t t t a l á n k é t s z e r a n n y i i d ő a l a t t . A z 1 8 2 2 i k i o r s z á g o s z s i n a t ü g y r e n d é n e k 8 p o n t j á b a n k i j e l ö l t c z é l o k k ö - zöl, n é m e l y i k m e g s z ű n t , n é m e l y i k t e l j e s ü l t p . K á l d y f o r d í t á s á n a k á t d o l g o z á s a , n é m e l y i k á t a l a k u l t , n é - m e l y i k m é g s ü r g ő s e b b e n h í v j a f e l a g o n d o s k o d á s t b ö l c s t a n á c s k o z á s r a é s a c t i ó r a . H á t a z u j v i s z o n y o k , a f e l m e r ü l t s z ü k s é g l e t e k m e n n y i m e g o l d a n d ó k é r d é s t , m e n n y i m e g v a l ó s í t a n d ó u j c z é l t t o l t a k f e l a k a t h o l i c i s - m u s e l é M a g y a r o r s z á g b a n ? ! A z ó t a , i g a z , v o l t a k t a r t o - m á n y i s m e g y e i z s i n a t a i n k . S o k ü d v ö s e t h a t á r o z t a k , sok j ó t l é t e s í t e t t e k , sok k á r o s a t m e g a k a d á l y o z t a k . M e g t e t t é k k ö t e l e s s é g ö k e t . D e e n í i é l t ö b b e t n e m t e - h e t n e k . A rész s o h a s e m b i r e l é g e r ő v e l az egész k ö - t e l e s s é g é t t e l j e s í t e n i . N e k ü n k az e g é s z n e k a c t i ó j á r a v a n s z ü k s é g ü n k . I u n g a n t s e a n i m i s , q u i i u n c t i s u n t i n - s t i t u t i s : i n v i c e m se d e f e n d a n t , i n v i c e m se f o v e a n t , i n - v i c e m o n e r a s u a p o r t e n t .7) N e h é z a s z é t á g a z ó e r ő k e t ö s s z e h o z n i , i g a z , á m d e m é g i s s o k k a l k ö n n y e b b , m i n t a l e h e t e t l e n s é g , m i n t z i l á l t v i s z o n y o k k ö z t az e g y e t e m e s - s é g ellen i n t é z e t t t á m a d á s o k a t s z é t f o r g á c s o l t s elszi- g e t e l t c s a t á r o z á s o k k a l h a t h a t ó s a n v i s s z a v e r n i . E g y e - s e k s o h a s e m t e l j e s í t h e t i k a z t , a m i az i s t e n i g o n d v i s e lés á l t a l az e g y e t e m e s s é g n e k v a n f e n n t a r t v a . E z e n a l a p - s z i k I s t e n e g y h á z á b a n a z s i n a t o k l é t j o g a , s h a i d e j ö k m e g é r k e z i k , s z ü k s é g e s s é g e é s h a s z n a . A p á p a e g y m a g a is k é p e s t é v m e n t e s h a t ó s á g á v a l az e g é s z e g y h á z a t k o r - m á n y o z n i : é s m é g i s az e g y e t e m e s z s i n a t o k b i z o n y o s k ö r ü l m é n y e k k ö z t n e m c s a k h a s z n o s a k l e h e t n e k , h a - n e m s z ü k s é g e s e k is. M e g p r ó b á l t u k az a ü t o n o m i a i c o n g r e s s u s s a l u j u t a t t ö r n i s az a p o s t o l o k u t ó d j a i t p a r l a m e n t a r i s , n é p s o u v e r a i n i t á s i e s z m é k b e m e r ü l t n é p k é p v i s e l ő k k e l e g y e n l ő s z a v a z ó o r g á n u m o k k á d e g r a d á l n i : a k i s é r l e t e l ő r e l á t h a t ó l a g , z s á k u t c z á b a v e z e t e t t . P r ó b á l j u k m e g a f e l ü l r ő l k i i n d u l ó e r ő g y ű j t é s h a g y o m á n y o s ú t j á t : a k o m o l y t ö r e k v é s t e z e n az u t o n m i n d e n e s e t r e s i k e r f o g j a k o r o n á z n i . J á r t u t o n c s a k a v a k n e m t u d j á r n i ; j á r a t l a n o n a z o k o s é s s z e m e s is e l t é v e d . S u r s u m c o r d a ! I m á d k o z z u n k e g y országos katliolikus zsinatért!
E g y karácsonyéji sz. mise.
A franczia rémuralom idejének közepe t á j á n történt, irja d'Avrecourt Abel a Courrier de Bruxelles decz. 26. és 27. számában. Nagyanyám, akkor még kis leányka, F a u - bourg st. Germainben lakott. Fdes anyjával egyedül valá-
6) Nachrichten und Betrachtungen über die ungarische Nationalsynode vom «Jahre 1822. Sulzbach 1824. 8. 0. 1.
') S. Bernard. ep. ad Conrad, regem.
nak. Körülöttük iires volt minden. Ismerőseik, rokonaik, maga a család feje is, elhagyták Francziaországot. A családi lakó helyek vagy pusztán álltak vagy u j lakók özönlötték el. Ok is fényes lakásukat szerényebbel cserélték fel, s ott, jobb időket várva, gondosan rejtegették még nevöket is, mely akkor veszélyt hozhatott volna reájok. A templomok, ren- deltetésöktől elvonatva, r a k t á r a k u l vagy műhelyekiil szol- gáltak. A külső vallásgyakorlat teljesen megszűnt.
Ez alatt, egy fapapucskészitő boltjának mélyén, a sz.
Domokosról nevezett utczában, egy tisztes öreg áldozár, ki atyja mesterségét vette fel, néhány hivőt szokott összegyűj- teni imára. Nagyon kellett vigyázni, mert az üldözés igen szigorú volt és a rögtönzött kis templomnak épen tőszom- szédságában lakott a foradalmi kormány egyik tagja, ki a vallásnak kérlelhetetlen ellensége volt.
Deczember hideg éjjeinek egyikén történt. A kará- csonyi éjféli sz. misét t a r t o t t á k . A bolt gondosan el volt zárva ; mig a belenyiló kis szoba egészen megtelt tömjén- füsttel. Megviselt fiókos szekrény, tiszta fehér lepedő- vel leterítve, szolgált oltárul. A papi öltönyök elővétettek rejtekhelyükről, és a kis gyülekezet, nők és néhány férfi, áhitatos imába merülve imádkozott, midőn egyszerre oly- szerű zörgetés hallatszott az ajtón, milyennel a beavatottak szoktak jelt adni. A jelenvoltak egyike elment kinyitni. Von- tatott léptekkel egy idegen férfi idegen lépett be. Valamennyi előtt azonban nagyon is ismeretes volt. Épen az volt a szom- szédból, a ki a közügyek tanácsában oly bőszülten kelt ki a hivők titkos összejövetelei ellen, a kinek jelenléte tehát ez al- kalommal egy jelentésű volt a halállal.
A sz. áldozat magasztos tényét e váratlan jelenet egy pillanatra sem szakította félbe ; azonban elképzelhetni, mily érzelmek váltakozhattak a megrémült keblekben. E g y i k már veszve érezte magát, a másik övéire gondolt. Mindnyá- j a n legjobban feltették a kedves öreg áldozárt, ki magát ily
veszélynek kitette. Komoly, nyugodt sőt külsőleg hideg magatartással, mintha semmi sem történnék, vett részt a kis hivő sereg a sz. mise illető részeiben, különösen a sz.
áldozásban ; ámde minél inkább közelebb jött a mise vége, annál jobban összeszorultak a keblek, várva a veszedelem kitörését.
Midőn mindennek vége lett s a gyertyák csaknem mind eloltva valának, a jelenvoltak csendesen egyik a má- sik után eltűntek. E k k o r előlépett az idegen s az áldozár felé, ki felismeré, közeledve, igy szólt :
P o l g á r áldozár, valami mondanivalóm van neked.
Beszélj, testvér : mivel lehetek szolgálatodra ?
É g y kegy az, mit tőled kérnem kell, és én érzem, meny- nyire nevetségessé teszem ez által magamat. Szégyenpir borítja el arczomat, s láthatod, alig tudok szóhoz jutni.
A mód, a hogy fogadlak, és hivatásom, legkevésbbé sem hozhatnak zavarba, éa, ha valamely áhitatos érzelem vezetett i d e , . . .
E h ! Epen ez nem. É n nem tudom mi az az ájtatosság ; nem is akarom megismerni ; én egyike vagyok azoknak, kik legtöbbet tettek a ti vallástok tönkretételére ; csakhogy szerencsétlenségemre egy leányom van . . .
E n nem látok ebben semmi szerencsétlenséget, szakitá félbe az egyházi férfiú.
Hallgass csak, polgár, tüstént meglátod. Mi más em- 1 *
4
berek, mi, az elvek emberei, mi gyermekeink áldozatai va- gyunk. H a j t h a t a t l a n o k mindenki iránt eszméink fenntartá- sában, melyeket magunknak alkottunk, mi megingunk és gyermekekké leszünk gyermekeink rimánkodásai és köny- nyeivel szemben. Nekem van egy leányom, kit arra nevel- tem, hogy becsületes nő és igazi polgárnő legyen. Azt hit- tem, saját képemre s hasonlatosságomra sikerült őt nevel- nem, s ime mennyire csalódtam.
Eletének egy ünnepélyes pillanata közeledik. IJjév után férjhez akar menni egy derék ifjúhoz, kit én magam választottam számára. Minden jól menne ; a két gyermek szereti egymást, legalább azt látom, és már minden készen is van a polgári ceremóniához. Ma este leányom egyszerre csak lábaim elé borul s kérve-kér, hogy halasztanám el egy- bekelésöket.
Eleinte ugyancsak meg voltam lepve, — azután fel- emelém.
E h m i t ! H á t talán nem szereted jegyesedet? mondám.
Ô igen, atyám, feleié. De én még nem akarok férjhez menni.
Kérdéseim ostrom alá fogták. Nem tudtam elgondolni, mi lehet az oka idegenszerű fejességének. Végre kisült, hogy leányos gondolat bántja. Azért akar várni, mert hiszi, hogy nemsokára egyházi áldással mehet férjhez. Első haragom dühe lecsillapodván, annyi okot hozott fel szándéka mel- lett, hegy én nem is tudnám elmondani ; és mindezt ellenem, s hogy tőlem azt nyerje meg, a mi eszemjárásával s életem feladatával homlokegyenest ellenkezik. E l h u n y t édes anyja is templomban, áldással ment férjhez. Emléke követeli, hogy ezt leánya se mulaszsza el. Leánya nem hihetné el.
hogy férjhez ment, ha ez nem az oltár előtt történnék. In- kább leány marad örökre, mint hogy máskép menjen férjhez.
Annyit beszélt, rimánkodást és könnyeket végyítve minden szavába, hogy végre győzött. Mikor látta, hogy megteszek mindent, a mit akar, elmondta, hogy itt e helyen szokott lenni isteni tisztelet ; mit ha mástól tudok vala meg, bizony máskép jöttem volna ide. I t t vagyok tehát nálad s kérdem : Üldöződ van előtted : akarod-e vallásod szerint megáldani az ő leányának házasságát ?
A tisztes áldozár viszonzá :
Hivatásom nem ismer se haragot se kizárást; én bol- dognak érzem magam, ha olyasmit tehetek, a minőt ön kí- ván ; csak egy dolog aggaszt, az, hogy az atyának annyira nem tetszik leánya szándéka.
Csalatkozol, ha azt hiszed. Én minden érzelmet értek.
Leányom óhaja, midőn ugy akar férjhez menni, mint édes anyja, előttem szent; és jó most is, én nem tudom mi az, de szertartástokat igen meghatónak találtam, a mi leányom eljárását még érthetőbbé teszi.
Néhány nappal utóbb ugyanazon szűk bolti helyiség- ben néhány beavatott és jó szándékú ember j ö t t össze vallási szertartásra. Az egyház üldözőjének leánya vette fel a h á - zasság szentségét. . . . Mondani sem kell, hogy e nap óta, a k á r elvváltozasból, a k á r hálából, a forradalmi kormány t a g j a nemcsak nem bántotta a kis hitközséget, sőt oltalma- zója és támasza lőn.
A lelkipásztorkodás köréből.
Igen sajnosnak kell kijelentenünk azon különös körül- ményt, hogy a fiatal pap, midőn kilép a lelkészet terére, nincs oly helyzetben, miszerént egy vasárnap délutáni kö- nyörgést utasítás nélkül el tudjon végezni. Sőt idősebb pap is, ha u j helyre vetődik, vagy esetleg máshol fungál, t á j é - kozás végett kénytelen legalább is az egyházfinalc utasitá- sait kikérni. M á r pedig ez utasítások oly különfélék, hogy itt is áll : a hány ház (Isten háza), annyi szokás.
Vannak helyek, hol a lelkész csak sátoros ünnepeken oly kegyes és leereszkedő, miszerént „egy kis könyörgést"
maga uri személyében végezzen. Rendesen csak a mester t a r t j a , aki énekel (vagy előolvas) valami litániát, antipho- nát, s lia buzgóbb, még más kedvencz éneket, és vége. L á t - tam papnélküli „könyörgést" eleget. Olyan helyen is meg- fordultam, hol a templomatya a kezdetnél kinyitja a taber- naculumot, kifordítja a ciboriumot s a végén megfordítja.
„Legalább nem száraz a litánia." H a l l o t t a m ily litániáról i s : A pap kimegy rochetumban stólával, kiveszi a monstran- cziát, incensatio és velum nélkül ád vele néma áldást, azu- tán leteszi az oltár közepére s lesz litania, — a végén ha- sonlóképen. Ez az ünnepélyesebb litania. T a r t a t i k pedig pl.
az év utolsó estéjén, halottak estéjén ( ! ) vagy valamely szentnek octávája alatt.
Legtöbhnyire azonban ugy láttam és ugy tudom, hogy a legegyszerűbb könyörgésnél a mester énekel, vagy a pap előmond egy litániát, azután a következnek némely imák, vagy pedig énekeltetik az időszerénti antiphona, ezután a megfe- lelő latin versiculus és oratio, utána kivétetik a ciborium s háromszor „Szent vagy U r a m " eléneklése után áldás adatik
— és vég-e. Szentséggel is t a r t a t i k litania, és ekkor azzal a o DO ' változtatással, hogy az elején a monstrantia kivétetik, a szentség incensáltatik, s vagy némán, vagy a „Tantum ergo"
éneklése után áldás adatik ; azután van a lytania, antiphona, oratio s végül incensatio után áldás. Ilyenkor a pap pluvi- alét vesz magára. Nagyobb ünnepeken a szentséggeli áldás és kitétel mellett t a r t a t i k vecsernye i s , hol latin hol magyar v. német zsoltárokkal, utánok capitulum, hym- nus helyett valami alkalmi ének, magnificatkor az oltár füstölése, oratio, antiphona, oratio és áldás. Természetes, hogy egyben-másban némi eltérések vannak, amelyekhez, ha valaki nem alkalmazkodik, megzavarja a ministereket, a kántort és az egesz ájtatoskodó gyülekezetet, mely aztán hazamenet nem győz eleget beszélgetni az „újmódi" kö- nyörgésről.
A litaniákra vonatkozólag majdnem átalában el lehet mondani, hogy az egyház bölcs intézkedései nem tartatnak meg. Némely imakönyvekben vannak különféle időszaki és ünnepi litániák, megfelelő alkalmi imákkal. V a n pl. hit, remény, szeretet litaniája ; K r . U . kínszenvedéséről, oltári szentségről, Krisztus feltámadásáról, az isteni gondviselés- ről, a Szentlélek Istenről, sz. Háromságról, Jézus legszen- tebb szivéről, a bold. Szűz Anyának erényeiről, az ő szeplő- telen szivéről, a megholt hivekről, a bűnbánat litaniája, boldog kimúlásért, sz. Józsefről, sz. Annáról, nepomuki sz.
Jánosról, szent István magyar királyról, sz. Vendelről stb.
E s ezek sok helyütt sorban, az időszak szerént elmondatnak.
Nem mondom, hogy az egyház approbált litániáin kivül
valamennyi elvetendő és rosz, hanem csak azt, hogy rendes nyilvános, vasár- és ünnepnapi hösájtatosságnál nem szabad és bizony nem is tanácsos azokat használni, különösen ha 100 évvel ezelőtti stylusban vannak megirva. A „régi" szo- kásoktól eltérni félőket megnyugtatja a S. Congregatio In- dicis, mely a következő kérdezősködésre : Quid censendum de libris precum variarum, in quibus praeter litanias majo- res et lauretanas, ut vocant, aliae continentur, vi decreto- rum generalium apostolicae sedis hactenus vetitae ac nihi- lominus diuturno jam pridem usu in plerisque catholici orbis regionibus receptae ? igy felelt : Provisum nuper de- creto supremae Congr. S. Oficii fer. I V . die 18. Apr. 1860 ; cujus haec sunt verba; „Litaniae omnes, praeter antiquissi- mas et communes, quae in Breviariis, Missalibus, Pontifica- libus et Ritualibus continentur, et praeter Litanias B. M. V., quae in sacra aede lauretana decantari soient, non edantur sine revisione et approbatione Ordinarii, nec publice in ec- clesiis, oratoriis et processionibus recitentur absque licentia et approbatione S. B. C.u S. C. l u d . 23. Apr. 1860. Nem is fej- tegetem azt, hogy némely helyen a templomi használatra beszerzett imakönyv egyházhatósági approbatióval sem bir s ennélfogva bizonyos kifejezéseiben haeresim sápit.
Hanem mit szóljunk a különféle privát litaniákról? Ezek- re nézve az én egyéni alázatos véleményem az, hogy a hol ily privát devotiók szokásból fenállanak, ok nélkül el ne töröl- tessenek, és amennyiben a lelkész vezeti azokat, olyasvala- mibe bele ne egyezzék, ami szabályellenes. Továbbá azt gondolom, hogy pl. valamely szentnek tiszteletére, az ő képe, szobra előtt, vagy kápolnájában tartott octávák vagy kilenczedek alatt, mert ezek egészen privát ájtatosságok, el lehet mondani az illető szentről szóló litániát, ha különben nem tartalmaz helytelenségeket és kifejezései elég tisztessé- gesek. Mert hogy akármilyen szerkezetű és stylusu lita- niák vagy imák használtassanak, azt a vallásunk és egy- házunk iránti tisztelet, és a magunk önérzete alig enged- heti meg.
Egyébbiránt a tapasztalás mutatja, hogy némely lel- késznek külön buzgóságát, aki ilyen privát devotiókat bár- mi okból behozott, (mert hisz behozni könnyű) egy két év alatt már a szokás szerént utóbb lelohadt buzgalmu hivek nemigen méltányolják s tartatnak a nyolczadok vagy kilencze- dek 10—15 odarendelt gyermek s munkaképtelen 5—10 öreg anyóka jelenlétében, kik se látnak, se halinak. Aki ezt épü- letesnek és vigasztalónak találja, ám tegye. De én azt tar- tom, czélszerütlen az ily privát litaniák számát szaporitani.
Hanem annál inkább legyünk rajta vasár- és ünnepnapokon, mikor a nép megjelenése Jcö.elezö, díszes és rendes könyör- gést tartani, a Jézus nevéről szóló, vagy a lorétomi lita- niával.
Mivel azonban a litániák oly különféle eltérésekkel tartatnak meg, lehetetlen kifejezést nem adni azon pium desideriumnak, bár gondoskodnának illető helyen arról, hogy a litaniák, a könyörgések, bizonyos meghatározott módon és rendben egyformán tartassanak meg. Nem ártana az egész egyházban erre nézve is egyformaság ; de ez tán kivihetetlen. Nem ártana egész hazánkban az egyformaság ; de mikor olv fölöslegesek a nemzeti zsinatok. Nem ártana J O
legalább az egyes egyházmegyékben egyöntetűség ; de mi- 5
kor csak minden saeculumban szabad egy egyházmegyei értekezletet tartani. Nem ártana a coronákon ezen egyön- tetűséget megvitatni, sürgetni, valamiben megállapodni, az egyházfőknél előterjesztéseket t e n n i , átalános rende- leteket kérni, könyörögni, s azokat aztán szépen végre is hajtani. De mikor ezt csekélységnek t a r t j u k s fontosabb dolgaink vannak ; mikor egyik lelkész a másiknak buzgósá- gára vagy tudományára vagy eszélyességére féltékeny ; mi- kor oly hiúk vagyunk, s mindegyikünk a maga tempóit t a r t j a a legczélszerübbeknek és legjobbaknak ; mikor a coronákon készakarva mellőzünk bizonyos rendezendő ügye- ket, nehogy a nehézségekkel küzdeni, vagy talán eddigi helytelen eljárásunkat beismerni kelljen. Mintha bizony nem épen hozzánk legilőbb volna a javitás, az okulás, a jobbnak, a czélszerübbnek, az észszerűbbnek két kézzel való felkarolása. Mintha bizony elvtelenség volna eltérni attól, amit szabályellenesnek vagy czéltalannak ismertünk ; mintha derogálna nekünk egy kis önmegtagadás, egy kis összetartás vagy a rendeletekhez való alkalmazkodás. Bizonyára szive- sebben alkalmazkodhatnánk átalános érvényű eljáráshoz, mint a különféle, sokszor pudvás és majdnem haereticus zainat.u „helyi" vagy „régi" szokásokhoz.
Egy plébános.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest. J a n u á r 1. Újévi levél. — Az u j év kezde- tén vagyunk és egymásnak boldog uj évet kivánunk. Bol- dogság, öröm, szerencse, mit az u j évtől várunk. Nincsen egyes ember, család, maga az össztársadalom, mely, elége- detten a múlttal, a jövőben reményét a boldogság iránt ne helyezné. É3 mi az emberi sziv e vágya, óhaja és reménye felett nem csodálkozunk, hiszen Isten az emberi szivet bol • dogságra alkotta. Ez volt helyzete a teremtésben, ezt élvezte, e vágya megmaradt azután is, hogy az Isten ellen fellázadva, magát Istentől elszakította. E vágy fog benne élni, mig csak emberi sziv fog e világon dobogni.
Csakhogy e vágy napjainkban talán hatalmasabban, mint valaha nyilatkozik, talán hangosabb a szó, melyen az emberiség a boldogság utáni vágyának kifejezést ád, s igy nem annyira a vágy, mint inkább a mód, melyen önma- guknak és másoknak az emberek boldogságot kivánnak, fel- tűnő. Hogyan, mi kép történhetik az, hogy épen napjainkban tör ki hangosan e vágy ? Hogyan, tehát napjainkban lenne oka az emberiségnek boldogtalanság ellen panaszkodni?
Iliszen neked, te panaszkodó emberiség, épen napjainkban kell boldognak lenned ! Vagy nem látod-e, hogy minden oldalról, minden irányban boldogságod feltételei, mily ha- talmasan létesülnek? Nem látod-e, hogy az emberi ész ma- holnap már oly magaslatra emelkedik, hol előtte leborul- hatsz és imádhatod, mint nem imádtad Istenedet soha ? És ez nem képezné a te boldogságodat, nincsen-e neked is ré- szed ama dicsőségben, melyben az emberi ész napjainkban részesül ? Vagy nem látod-e, hogy a tudománynak (?) a világ minden részében fényes palotákat emelnek, megtöltik tanszékeit világhirü tudósokkal (?), hogy megtanítsanak té- ged is ama tudományra, mely letagadja az Isten az égből ? Es te még boldogtalanság ellen panaszkodol ? A hálátlanság mily foka szükségeltetik ahhoz, hogy te jajjaiddal töltsd be
6
a világot, a helyett hogy örömhangokkal töltenéd be, midőn látod, hogy korunk leveszi lábaidról a bilincseket, melyeket egy zsarnok korszak rakott reád, hogy megszabadít azon kö- telékből, mely nődhöz és gyermekeidhez csatolt, hogy füg- getlen légy, mint a lég madara? Hova lett érzéked, hogy mind- ezek mellett is boldogság után vágyódol, boldogtalanság fe- lett panaszkodol? De még ez nem mind: neked nem lehet bol- dognál; nem lenned. Vagy annyira tájékozatlan vagy a nagy világban, hogy nem látod, miszerint százak és százak áldoz- zák fel boldogságodért drága idejüket, életüket ; éjjelüket nappallá teszik ; tanácskoznak korunk törvényhozási termei- ben csali azért, hogy téged boldoggá tegyenek ? Nem érzed boldogságod előmozdítására irányzott törekvésük hatását ? Mit vársz, mit óhajtasz m é g ? Villámsebességgel szelheted a tenger hullámait, átrepülhetsz a sivatagokon, gondolatai- dat egy perez alatt közölheted a földgömb ellenkező sarkáig, és mindez nem képezné boldogságodat ? Az ipar fejlődésére és igy anyagi jólétedre, világ-országos kiállításokat rendez- nek jótevőid, és te még is elégedetlen vagy?
Lehetséges ez ? Van-e jogos alapja az emberiségnek ennyi törekvés mellett boldogtalanságról panaszkodni ?
Igen, az emberiség e panasza jogosult, óhaja a boldogság után nagyon felfogható, mert hiányzik az a mi boldogságá- nak alapját képezné, mert mindaz miáltal boldogságát az ő áljótevöi előmozdítani akarják és mondják, hogy előmozdítják, csak arra való, hogy őt boldogságának alapjáról mind job- ban eltávolítsák és igy mindig boldogtalanabbá tegyék. Áz emberiség meg van fosztva vallásától, el van terelve a val- lásos iránytól, az anyagiságban van el mervülve, azért bol- dogtalan, azért elégedetlen. Az a tudomány ( ? ) melyet vele közölnek, az a tanszék, honnan ez a tudomány hirdettetik, az a magasztalás, mely az emberi észt körülveszi, mind-mind nagyobbá teszi az űrt közte és az Isten közt, és igy mind jobban megfosztja vallásától, úgy, hogy már a legegyszerűbb emberek közt is találkozhatni olyanokkal, kiknek mosoly kel ajkaikon, ha Isten és vallás nevét hangoztatni hallják. Ily
viszonyok közt lehetetlen az emberiségnek boldognak lenni, hanem igenis boldogtalannak kell lennie, mert azt, mit a val- lás nyújt, semmiféle surrogatum nem képes nyújtani.
Es mit mondjunk akkor, lia e surrogatum épen a vallás el- len van irányozva? \ olt, van és lesz a világon mindig nyo- mor és szenvedés, mert e világ siralomvölgye, és nincsen emberi hatalom, mely a földi szenvedéseket megszüntethetné;
de vau mód enyhíteni, van mód még a nyomorban, szenvedés- ben is boldognak lenni. Ámde e nagy mesterségre az emberi- séget csak a vallás tanithatja meg. H a dolgozom, fáradok, minden siker, minden jutalom nélkül, úgy, hogy életem csak tengődés: a modern tudomány meg nem vigasztal, lelkemet
nem érinti, hanem fellázit, nyugtalanná, elégedetlenné tesz, hiszen csak a földért dolgozom, ezentúl nincsen reményem ; de a vallás szava ugyanazon viszonyok közt lelkemet fel- emeli, megnyugvást és megelégedést önt belém, mert Istenért teszem kötelességemet és tudom, hogy ha így fáradozom, ju- talmam el nem marad, és nyomoromban is boldognak érzem magamat. Nem a tudomány, nem a felfedezések, nem a ha- ladás az ami az embert boldogtalanná teszi napjainkhan, ha- nem az irány, melyben a tudomány kezeltetik, s a felfedezések felhasználtatnak s a haladás kizsákmányoltatik. Tudomány,
felfedezés, haladás nélkül az emberiség nem volt soha; de mind ez a vallással volt összekötve és azért találjuk őseinket bol- dogabbaknak, mint korunk fiait.
Növeli korunk boldogtalanságát azon körülmény, hogy az emberiség legnagyobb része csak érzi, hogy boldogtalan, de boldogságának forrásától már annyira van elidegenitve, hogy nem is tudja mi az a mi boldogságát visszaadhatná.
A vállás már annyira guny tárgyává tétetett a nagy közön- ség előtt, hoary nem is gondol reá, miszerint boldogságát o 7 o J O o O csak abban találhatná fel; elméje már annyira más irány- ban neveltetett, olvasmányai, társalgási tárgyai a vallástól már annyira elütök, hogy minden eszközhöz inkább nyul boldogsága megalapithatása végett, mintsem hogy figyelmét a vallásra fordítaná. Pedig mind hasztalan. Az emberi bol- dogság varázsereje, a mennyiben e földön boldogság létez- hetik, csak a vallásban található fel. Az emberiség boldogta-
lansága nem csak megszűnni nem fog, hanem iukább més' o o C57 e növekkedni fog mindaddig, inig csak bajai ellen, azok termé-
szetes gyógyszerét, a vallást igénybe nem veszi. Egyedül csak a vallásos ember boldog, egyedül csak a vallástalan ember boldogtalan. Az u j év kezdetén állunk, embertár- sainknak lelkünkből, kivétel nélkül, mi is boldog uj évet kivánunk, és ha boldogak lesznek, abból meggyőződünk, hogy vallásosak.
Szombathelyi egyházmegye, 1881.decz. végén. Pehám György emléke. — Még mindig gyászba borult egyházme- gyém iránti szeretfctem késztet néhány emléksorokat szen- telni oly jeles elhunyt paptársunknak, ki a katholikus áldo- zár eszményképét áldozárságának 44 fáradhatlan és siker- dús évében a lehetőségig megközelítette. Pehám György, óbéri plébános 1802-ben született Pinkafőn, eme sok és jeles papnak szülőföldjén. Először posztóslegény, azután tanitó volt, mig végre folytatván tanulmányait 35 éves korában áldozárrá szenteltetett. A tanügy iránt tanúsított mind vé- gig lelkesült buzgalma, a hi vek lelki gondozásában fárad- ságot csak nevéről ismerő atyáskodása, a papi jellem remek példányképét örökitette meg az elhunytban. I I a sorainkban sajnosan oly gyakorta tapasztaljuk, hogy papi életünkben az initium fervet, medium tepet, extremum languet: az öreg Pehám ellenkezőleg a papi munkakör minden ágában majd- nem élete utolsó lehelletéig kitartóan buzgólkodott. Különö- sen gondosan készült az egyházi szónoklatra ; erre vallanak kéziratai is nagy számban. IIa továbbá sokan áldozárságuk primáján az officiumot szent lelkesedéssel és Isten iránti sze- retetből végzik, fohászkodván : „Deus in nomine tuo!" . . . , tertiájokkor pedig csak a törvény iránti engedelmességből, mondván: „Legem pone mihi . . .", sextájokkor ellenben az officium elmondása már „Defecit", elelmaradt, és végre no- nájokkor csuda „Mirabilia", ha néha-napján elmondják: ked- ves öregünk mind végig a buzgó imádság embere volt; azért látta is élete alkonyán, midőn már-már elmondandó vala Simeonnal a „Nunc dimittis" t, nemcsak kedves aráját, a templomot, hanem ennek leányát az iskolát is megifjodva, vagyis nem nagy számú s nem is virágzó anyagi viszonyok közt élő hiveivel, néhány éve u j szép templomot, s u j gyö- nyörű emeletes iskolát építtetett, mely utóbbinak beszente- lésén csak néhány hónappal ezelőtt andalog vala jámbor lelke a feledhetetlen aggastyánnak. Nem tartom feleslegesnek
megemlíteni, hogy Pehám Gy. az antikatholikus sajtót száműzte házából, azaz hogy be sem bocsátotta soha, ellen- séget nem akarván az egyház pénzével gyámolítani, sem idegen bűnnek részesévé lenni, sem az ellenséget megátal- kodottságában pénzével megerősíteni. Obér volt Pehám buzgó munkálkodásának főtere. I t t is adta vissza Teremtő- jének érdemekben gazdag lelkét, életének 79. évében, deczem- ber 15-kén. Temetése ugyané hó 17-kén ment végbe. Ekkor a jelenlévők, a közeletben lakó paptársak és liivei, nagy szá- mukkal bizonyára tanúskodtak amellett, hogy a boldogult mennyire állott köztisztelet- és szeretetben. Azonban mivel ,fehér liliomnak is fekete az árnyéka', az U r irgalmazzon
szegény lelkének. Nyugodjék békében. Szolnoki.
Bajorország. Zajtalan kulturharez. — „Mi nekünk Bajorországban, nem mondhatjuk, hogy kulturharczunk vol- na. Püspökeink hivatalukban vannak, a lelkipásztorokat az ő hivatalos eljárásukban nem zavarja senki." í g y nyilatkozott a bajor kamarában a mult év vége felé az a férfiú a ki kétségkivül örvend azon megtiszteltetésnek, hogy az első kulturharczi törvények egyikét róla nevezték el. („Lex lutziana.") H a a kulturharczot tisztán csak ugy fogjuk fel, hogy ilyenkor püspököket és papokat börtönbe vetnek, vagy az országból számkiiiznek : persze akkor Bajorországban nincs kulturharez. H a azonban kulturharez alatt tágabb értelemben mindazon törekvéseket értjük, melyek akarva vagy nem akarva azon vannak, hogy a katholikusok vallási szellemét megmérgezzék, hogy azt a modern nézetek kapta- fájára húzzák : akkor Bajorországban épen ugy kulturharez van, mint p. Francziaországban vagy Belgiumban, vagy akárhol egyebütt. Hogy e harcz alattomban dúl inkább, azt épen nem vagyunk hajlandók előnynek tartani. Ily, titokban pusztitó ellenségeinket sokkal károsabbaknak t a r t j u k , mint azokat, a kik nyiltan lépnek föl.
Egy téren, természetesen, nyilt a kulturharez nálunk is : az iskola terén. Az egész nyomort, melyből csak hébe- hóba j u t egy egy adat nyilvánosságra, és mely a vallástaná- rok alkalmazása körül való eljárásban áll stb. nem akarjuk felkavarni. H a Lutz egy katholikus hitben álló országgal szemben kijelentheti: „a felekezetnélkül iskola az ország vezéreszméje és ezt senki sem fogja megsemmisíthetni", — ez oly kápráztató szinben világitja meg a helyzetet, hogy min- den további szó fölöslegesnek látszik. De azt hisszük, mégis O " o csak szabad Lutztól még egyet kérdezni. I I a a felekezet- nélküli iskolák csakugyan az ő eszményképe, ugy hát hadd működhessenek igazán egyenletesen. De hol van itt egyen- letesség, ha szabad a felekezetnélküli iskolákban oly tan- könyveket használni, melyek a katholikus tanuló fiuk és leányok érzetét a legbosszantóbban sértik, mig a máshi- tűeknek meggyőződéseit a leggyengédebb módon kimélik ?
Vegyük „a királyi felsőbb nőképző-intézetet" Aschaf- fenburgban. Ez intézetben, mely főkép katholikus alapból tartatik fenn, többi közt, mint a „Beobachter am Main" ban olvassuk, használják „dr. Böhm J . kir. seminariumi tanár neveléstörténelmének rövid kivonatá"-t. Néhány idézet belőle meg fogja mutatni, mily szellem szülöttje ez a munka.
Például, oly embernek tünteti föl sz. Ágostont, mint „a ki az élet minden bűnein átment." Nehezen tudná szerző ez állítást a szentnek vallomásaiból bebizonyítani. Hogy sz.
Ágoston nem ifjúsága óta volt szent, mindenki t u d j a ; de minden bűnt rátukmálni ez Böhmnek lőn fenntartva. De még ha igaz volna is, el lehet-e akkor ismerni nevelészeti- leg helyesnek e mondat felvételét oly könyvbe, mely ka- tholikus, protestáns és zsidó leányoknak és fiuknak van szánva ? Nincs a nagy szentnek és tudósnak életében más mozzanat, mely a nevelés- és képzésre alkalmasabb lenne ? Böhmnek tanultsága és nevelői képesítettsége azonban ott mutatkozik csak még, hol áttér a középkor tárgyalására.
I t t ezt mondja: „A középkornak nevelési módját a pápa irta elő és az egyház, melyek teljesen uralkodtak a szellemi éle- ten, ugy hogy a középkorban sem a germán szellem érvényre nem j u t h a t o t t , sem Krisztusnak evangeliuma ki nem fejtheté egész képző erejét." Mivel pedig pár lappal
hátrább dicsőiti az úgynevezett reformatiót, mely által elő- ször virradt üdv az iskolára, ebből azt kell következtet- nünk, hogy szerző a germán szellemet egyenlő jelentőségű- nek mondja a protestáns szellemmel. Már, hogy Németor- szág a reformatio előtt is adta jelét erejének és szellemének, azt a tudós ur csak fogja tudni. Vagy épenséggel ismeret- len előtte a középkori költészet, festészet, szobrászat, építé- szet és tudomány virágzása. Nem ismer ő egy szellemi hőst sem Luther előtt ? Mivelhogy Nürnbergben adta ki könyvét, legalább az ottani néma tanuknak, az egész világ- tól bámult ottani építészeti műemlékeknek kellett volna őt másra tanitaniok. Vagy talán azt gondolja a művelt ur, hogy ezek csak Luther után támadtak ?
Mellőzzük durva kifakadásait a jezsuiták ellen, és Pestalozzi meg líousseau dicsőitését. A mit mondtunk, eléggé megvilágítja a könyv irányát . . . És ebből a férczműből kell meriteniök a jövő tanítónőknek bölcseségö- ket és műveltségöket ! í g y aztáu már nem csoda, ha L u t z ur a felekezetnélkűli iskolákat mint a jövőnek iskoláit állítja elénk. Mindenesetrô vége a katholikusoknak, ha ily iskolázott tanitók és tanítónők jutnak hatalomra.
IRODALOM.
= „Közoktatás". Egyetemes tanügyi közlöny. E czím alatt indul meg dr Lutter N. lapvezér és Felsman József Gyulai Béla, Thewrewk Árpád és Tomor Ferencz szerkesztő bizottsági tagok vezetése alatt „egy független tanügyi lap, melynek czélja a hazai közoktatást figyelemmel kisérni, a mennyiben a középiskola sem az alatta álló elemi, sem a fölötte álló egyetemi oktatás iránt közönyös nem lehet." A nevezett derék tanférfiak föllépésének jogosultságát, égetőleg szükséges voltát, senki sem fogja tagadni, a ki tanügyünk- nek napról-napra ziláltabb viszonyait ismeri. De halljuk saját szavaikat. „Senki se ütközzék meg, mondják felhívá- sukban, erősebb kifejezéseinken, mert a leggazdagabb szó- tárban sincs méltó kifejezés azon elbizakodott czimbora- ságra (clique), mely tanügyünk vezetésében a tanügyi kor- mány kebelén kivül vezérszerepre vergődött, mely ellen ma- holnap még a föllebbezés is lehetetlenné válik, ha egy erős phalanx nem alakul, mely a legszentebb ügyünkben hívat- lanul gazdálkodó kísérletezőknek útját nem vágja s azokat a magok határai közé vissza nem szorítja . . . Hogy ilyen független tanügyi közlönyünk nincs, fájdalom, nem kell bi-
8
zonyitgatni. Érzi azt mindenki s nyiltan megvallják sokan, s hogy mindeddig tűrtünk, hallgattunk, a kísérletezők ma- gok lejárását vártuk, az hiba volt, melyet ideje már jóvá tennünk, és jóvá tesszük, ha sikeriilend azt a sok lappangó jeles szellemi harczost a sikra idéznünk, kik országszerte csöndes visszavonultságban várják a jobb irány megindulá- sát . . . Vezérelvünk : a nevelés-oktatásnak keresztény val- lás-erkölcsös irányban való fejlesztése, vagy jobban mondva, keresztény vallás-erkölcsös irányba való visszaterelése ; mert hogy ujabb időben ez irányban haladt volna tanügyünk, azt reméljük, senki senki sem fogja állitani." A lap rovatai lesznek : I. Nevelés. I I . Oktatás. I I I . Iskolai fegyelem. I V . Tankönyvbirálatok. V . Nyelvészet. V I . Jeles tanférfiak csarnoka. V I I . Tanárok és tanitók anyagi érdekei. V I I I . Hazai és külföldi tanügyi mozgalmak. I X . Tudományos és szépirodalmi szemle, szépirodalmi tanulmányok. X . Társa- dalmi viszonyok. — Előf. ár egész évre 4 f r t . Negyed- és félévre is lehet előfizetni, a Lampel-féle könyvkereskedés- nél, Budapesten, a váczi-utczában.
T. olvasóink emlékezhetnek rá, hogy mikor tanügyi lapjainkról volt, körülbelül egy év előtt, e lapokban szó, ki- mutattuk, hogy minden 10 akatholikus vagy katholikus- ellenes lapra csak 1 katholikus tanügyi lap esik. Van t. i.
két kath. népiskolai kath. lapunk hatszor annyi ellentétes lappal szemben. Közép- és felsőbb iskolai tan- és nevelés- ügyünket egyetlen egy lap sem képviselte. íme most itt van a „Közoktatás." Közvetlenül a középiskolát t a r t j a szem előtt, de figyelmét kiterjeszti ugy az elemi mint a felsőbb iskolákra. Katholikus intézeteink tanáraitól függ, hogy e lap fennálljon és imponáljon. Sok előfizetőt s a munkában kitartást kivánunk számára.
= Megrendelési felhívás. — A hitélet már a nép kö- zött is csökkenni kezdett. Hallván ugyanis a sok tudósnak látszó s igy előttök még tekintélylyel biró egyénnek hitet- lenséget terjesztő vészes tanait ; olvasván a ponyva-iroda- lom vallást kicsinylő, megvető és kigúnyoló gonosz elveit : szilárd hitében ingadozni kezd, sőt a vallástalan szájhősök kárhozotos nézeteit magáévá teszi és fenhangon terjeszti. — Erre mindenfelé elég szomorú példa van.
E vészes áramlat ellensúlyozására, ugy a ponyvairo- dalom kiszorítására igen hathatós eszközt nyújtanak egyhá- zunknak szép szertartásai. Ezeket csak ismerni kell, hogy megkedvelje, s igy közvetve egyházához való hű ragaszko- dásra ébresztessék. Czélszerűnek véltem ezért egyházunk szép szertartásainak egyes mozzanatait egy kis bevezető u t a - sítás mellett a néppel anyanyelvén megismertetni, hogy igy azt szeretni megtanulja. És hogy a czél annál könnyebben elérhető legyen, apró és olcsó füzetek kiadására vállalkoz- tam. A nép általános tapasztalat szerint könyvet nem vá- sárol, csak olcsó füzetkéket. Anyagi helyzete sem enged mást. Jelenleg /öpásztori jóváhagyás mellett „ a nép s z á m á r a "
kiadtam.
A „Gyertyaszentelést^-t. Ara fűzve 4 kr. Velinpapiron 5 kr. Ezzel kapcsolatosan.
A „Beavatási szertartás"-t (benedictio mulieris post partum). Fűzve 2 kr. Velinpapiron 3 kr. Kötve együtt vagy külön is kapható 10 kr. felülfizetés mellett.
Még alulirtnál kapható:
„Buzaszentelés". Fűzve 5 kr.
„ Urnapi szent mise és körmenet." Fűzve 8 kr. „ Urnapi körmenet" külön 4 kr. Tömegesebb megrendelésnél bérmen- tesen küldetnek meg. Iskolai jutalmul lehet alkalmazni.
Gyula-Ferhérvár. (vár) (Erdély.)
Szabó István s. k.
gymn. paptanár.
V E G Y E S E K .
— A sz. Péter-templomának német gyóntatója panaszkodik a ,Germania'-ban, hogy hazájából töméntelen sok mesterle- gény, évenkint körülbelül 1000, zarándokol Rómába, és pe- dig testileg lelkileg nem a legszebb rendben. A németek számára tudvalevőleg 3 hospitium és szálló (herberg) léte- zik Rómában. Mi semmi tekintetben sem panaszkodhatunk, de nem is dicsekedhetünk. Római zarándokaink, kivált vi- lágiak részéről, ritkák mint a hollók ; sz. István alapította hospitiumunk pedig eltűnt, — talán mert nem kellett sen- kinek.
— Coremans, kath. képviselő a belga alsó kamrában, visszautasította Olin szabadelvű képviselő kihivását párbaj- ra. Ez a jellem !
— 1882 arról is nevezetes lesz, ha a dolog megvalósul, hogy Rómában egyetemes szabadkőműves nagygyűlés fog tartatni. Az olasz szabadkőművesek mult őszi gyűlésében kelt a meghivó minden ritushoz.
Felliivás előfizetésre.
Istenbe vetett bizalommal szándékunk e lapot negy- venegyedik évfolyamán át is vezetni. T. olvasóink és mun- katársaink ezúttal a múltra nézve vegyék támogatásukért me- leg köszönetünket, a jövőre nézve pedig fogadják testvéri üd- vözletünket s további szives pártfogásukért kérelmünket.
Nagy küzdelmek közepett élünk ; még nagyobbak előestéjén állunk. Korunkban a papságnak nem kisebb feladat j u t o t t osztályrészül, mint egyfelől az általános elkereszténytelenedés továbbterjedésének ú t j á t állni, másfelől mindeneket megú- jítani Krisztusban, restaurare omnia in Christo. Ennek a fel- adatnak szolgálatában állunk. Elvi, nem liirlap vagyunk.
Az idők viszontagságai, az emberi vélekedések hullámzásai közepett, az eszményt t a r t j u k szem előtt, mely erősebb a mu- landó életnél, és nem oly gyarló mint a mai vagy holnapi nap szeszélye, — hanem örök. Az apró mindennapiságok közt csak a nagy dolgok érdekelnek. A kérdések annál érde- kesebbek, minél nehezebbek, az álláspontok annál becsesebbek, minél magasabbak. Ez illik lapunk nevéhez. T. olvasóink meg lehetnek győződve, hogy a lap érdekében mindent meg- teszünk. Olvasó közönségünk fokozatos szaporodása folytonos buzdítás. Excelsior ! Gyors megrendelés időt kiméi szá- munkra.
Előfizethetni
félévre à írttal, egész évre 10 írttal, minden kir. posta-hivatalnál, a kül- deményt vagy a szerkesztőre czimezve, Budapest, Stáczió-utcza 55., vagy Kocsi Sándor nyomdai irodájára, Bpest, Muzeum-körnt, 10. sz Legjobb postautalványokat használni, melyen kérjük a név, lakhely és utolsó posta világos kiírását.
Kiadó-tulajdonos és felelős szerkesztő : Breznay Béla, hittudor, k. m. tud. egyetemi ny. r. tanár.
Nyomatott Budapesten, 1881. Kocsi Sándor nyomdájában, Muzeum-körut 10. sz. alatt.
