A MAGYAR JAKOBINUSOK ELLENI PER IRATAI 1794—1795

A MAGYAR JAKOBINUSOK ELLENI PER IRATAI

1794—1795

FONTES HISTORIAE HUNGARICAE AEVI RECENTIORIS

A MAGYAR

JAKOBINUSOK IRATAI

I I .

1952

MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT

MAGYARORSZÁG ÚJABBKORI TÖRTÉNETÉNEK FORRÁSAI

A MAGYAR JAKOBINUSOK ELLENI FELSÉGSÉRTÉSI

ÉS HŰTLENSÉGI PER IRATAI

1794—1795

SAJTÓ ALÁ RENDEZTE

BENDA KÁLMÁN

1952

Akadémiai Kiadó (Budapest, Alkotmány-utca 21) Felelős : Mestyán János

A forradalom fája

Egykorú metszet az ^összeesküvés« szervezetéről

BEVEZETÉS

A »Magyar Jakobinusok Iratai« II. kötetében a jakobinusok elleni felségsértési és hűtlenségi per irata.t közöljük, Mart nov cs Ignác elfogatásától a börtönre ítéltek Budáról való elszáliításá g, 1794 júliusától 1795 szep­

temberéig J

A kötet felépítésének és az iratokban foglaltak megértésének megkönnyí­

tésére elöljáróban röviden ismertetjük a Martinovics és perbevont társai elleni rendőrségi és Jnrói eljárás menetét és főbb állomásait.

Gr. Saurau Ferenc osztrák rendőrminiszter 1794 tavaszán szerzett tudomást róla, hogy Bécsben a Ferenc király reakciós rendszerével elégedet­

len, demokratikus gondolkozása s a francia forradalommal rokonszenvező polgárok egy kis csoportja szervezkedni kezdett. Megfigyeltette őket, és ügynöke révén minden lépésükről értesült. Július közepén azután elérkezettnek látta az időt a szervezkedés elfojtására, s javasolta az uralkodónak elfogatásukat.

Ferenc király rendeletére azután július 23.-án éjjel a bécsi rendőrség letar­

tóztatta a demokraták egy csoportját, köztük az ekkor Bécsben tartózkodó Martinovics Ign ácot/

A szervezkedés szálainak felfejtésére az uralkodó július 25.-én »udvari vizsgálóbizottságot« hívott életre. Elnöke a rendőrminiszter volt, tagjai pedig az osztrák rendőrség és bíróság képviselőiből kerültek ki. A vizsgáló- bizottság azonnal hozzákezdett a foglyok kihallgatásához. Azt, hogy az ausz­

triai mozgalom a Habsburg birodalom más államaiban élő elégedetlenekkel kapcsolatot tart fenn, a rendőrség sejtette, de azt, hogy Magyarországon egy a bécsinél jóval komolyabb szervezkedés folyik, ekkor még nem tudta.

Martinovics első kihallgatásain magyarországi tevékenységéről semmit sem szó lt/ Éppen augusztus elején azonban, az első kihallgatásokkal egyidőben, a magyarországi katonai főparancsnok, Br. Barco Vince tábornok, több bizalmas jelentést kü ld ött/ mely felkeltette a bizottság gyanúját.* Augusztus 13.-án azután Martinovics egészen részletes vallomásban felfedte a Reformátorok Társasága, valamint a Szabadság és Egyenlőség Társasága körül kikristá-

* A jakobinus mozgalom szervezési iratait, a kátékat, alkotmányterveket, propa­

ganda és szervezési utasításokat, a résztvevők levelezését a sorozat I. kötetében találja majd az olvasó. Ennek az I. kötetnek az elején közöljük az egész mozgalom történetét ismertető és értékelő feldolgozást is. Publikációnkat technikai okokból kezdtük a II.

kötettel. Az I. kötetbe tartozó iratok egy részét ugyanis külföldi, elsősorban bécsi levél­

tárakból kell összegyűjteni.

2 A részleteket itt és a következőkben mindig az iratoknál ismertetjük. Ld. Iratod 1. sz.

s Ld. Iratok 2. és 4. sz.

* Ld. Iratok 3. sz.

BEVEZETÉS

6

lyosódó magyar jakobinus szervezkedést; részletesen ismertette a forradalmi mozgalom céljait, és megnevezte igazgatóit.*

A rendőrminiszter azonnal jelentést tett az uralkodónak Martinovics nagy fontosságú vallomásáról. Egyben javasolta, hogy hallgassák ki a titkos társaságok igazgatóit, és országos nyomozással állapítsák meg a mozgalom elterjedtségét és tagjainak névsorát. Ferenc király azonban, mielőtt döntött volna az ügyben, előbb öccse, a nádor véleményét akarta hallani. Ezért Schilling kormánytanácsost, -a vizsgálóbizottság előadóját, a vallomási jegyző­

könyv egy példányával 14.-én délután gyorspostával Budára küldte.

A nádor azonnal határozott : 16.-án éjjel saját felelősségére elfogatta Budán és Pesten a Szabadság és Egyenlőség Társasága igazgatóit, Hajnóczy Józsefet, Laczkovics Jánost és Szentmarjay Ferencet, és katonai kísérettel Bécsbe küldte őket. Ugyanakkor intézkedett a Kőszegen lakó gróf Sigray Jakab elfogatására is, aki néhány nap múlva szintén megérkezett a császárvárosba.^

Az elf ogatások országszerte nagy megütközést keltettek. Azok, akik kapcsolatban voltak a mozgalommal, ijedten húzódtak vissza, s igyekeztek minden áruló nyomot eltüntetni. Olyan is akadt, aki ijedtében jelentkezett a nádornál, vagy a katonai főparancsnokságon, és hogy mentse a maga bőrét, feladta társait.s A nemesség felháborodva tárgyalta a sérelmet : nemes embe­

reknek ítélet nélküli elfogatását és idegenbe hurcolását. Pest megye rendei viharos gyűlésben tiltakoztak a törvénysértés ellen, s magyarázatot kértek az uralkodótól. Példájukat a megyék nagyrésze követte.* Amikor azonban Ferenc király keményhangú leiratban rendreutasitotta őket, és tudomásukra hozta, hogy az elfogottak a nemesi kiváltságok eltörlésére, a szabadság és egyenlőség elvének megvalósítására törekedtek, meg hogy nem esett sérelem a törvényen, mert csak kihallgatás és szembesítés végett vitték őket Bécsbe, s tettükért majd magyar bíróság előtt felelnek — a forrongó megyei hangulat lecsendesedett. A köznemesség zöménél ekkor már hiába keresnénk az 1790-es ellenzéki magatartást. Ahogy ez az itt közölt iratokból is lépten-nyomon kitűnik, a francia forradalom hatására, jobbágyaiktól való félelmükben a megyei nemesek egyre jobban közelednek az udvarhoz és a kezdettől fogva az udvar mellett álló klérushoz meg főnemességhez. Ez a magyarázata annak, hogy amikor megtudják, hogy a forradalmi szervezkedés a fennálló rend, az alkotmány megdöntésére irányul, zömük helyesli a jakobinusok elleni példásan szigorú eljárást.

A magyar vádlottak különben szintén az udvari vizsgálóbizottság elé kerültek, melyet rájuk való tekintettel az uralkodó Lányi József és Nagy József magyar kancelláriai tanácsosokkal egészített ki.s Mind a négy igazgató részletes, beismerő vallomást tett ; megnevezték az általuk beszervezettek legtöbbjét is. Időközben, részben a vallomások, részben kívülről érkezett följelentések alapján, a nádor elfogatta és Bécsbe felküldette Batsányi Jánost és Szolártsik Sándort.

Az udvari bizsgálóbizottság 1794 szeptember 17.-én adta be összefog­

laló jelentését az előzetes vizsgálatról. Benne a magyarországi jakobinus­

mozgalmat igen veszélyesnek ítélte, s javasolta, hogy a magyar bíróság hala-

*Ld. 48. és köv. 1.

s Ld. Iratok 5. sz.

3 Ld. Iratok 6. és 8. sz.

*Ld. Iratok 9. sz.

s Ld. Iratok 10. sz.

A VÁD MEGINDOKOLÁSA 7 déktalanul vonj a perbe nemcsak a már elfogott akat, hanem 'mindazokat, akiknek neve a titkos társaságokkal kapcsolatban fölmerült.*

Ferenc király október 20.-án utasította Ürményi József személynököt, a Királyi Tábla elnökét, a felségsértési per megindítására.^ A Tábla azonban szervezetében és munkabeosztásában még középkori hagyományokat őrző, feudális testület volt, s egy ilyen óriási pör lebonyolítására nem vállalkozhatott máról holnapra. A perek csak 1795-ben kezdődtek meg, de az előzetes kihall­

gatások már másfélhónap múlva, december elején megindulhattak. Eddig tartott, míg a bíróság és a többi hivatalos hatóságok felkészültek a per vitelére.

Közben szűkkörű tanácskozások folytak, melyekben a kezdeményező — ahogy mindvégig a jakobinusok elleni hajsza és per legfőbb irányítója és mozga­

tója — az uralkodó öccse, Sándor Lipót főherceg nádor, egyben a Hétszemélyes Tábla elnöke volt. Az előkészítő tárgyalásokban főként Ürményi személynök, Zichy országbíró és mindenekelőtt a nádor legfőbb bizalmasa, Németh János kir. jogügyi igazgató, az ügyész (akinek minden emberiességből kivetkőzött, vérszomjában egyéni becsvágytól fűtött és alapjában véve korlátolt személye megdöbbentő színekben bontakozik ki az iratokból) vettek résztd A meg­

oldandó feladat csak kisebb részben volt technikai : a monstre pör külső kereteinek megteremtése (félszáz fogoly elhelyezése, őrzése, élelmezése, egyidőben%történő lefogása stb.)* Ennél fontosabb volt, hogy meg kellett terem­

teni a vád elvi alapjait, és szabályozni kellett a perben követendő t örvény - széki eljárást.

A vád törvényekkel való megtámogatása, a törvényes látszat fenn­

tartása, a kir. jogügyi igazgató feladata volt. A magyar törvények ugyanis csak az uralkodó személye elleni tényleges támadást minősítették felségárulás­

nak, s beismerés vagy kézzelfogható bizonyítékok hiányában legalább két tanú vallomását kívánták meg. Mivel ilyesmit a vádlottakról bizonyítani nem lehetett, az ügyésznek el kellett fogadtatnia azt az elvet, hogy aki a mozgalmi káték valamelyikét látta, elolvasta vagy éppen lemásolta, ezzel — ha nem jelentette föl — hűtlenség bűnébe esett, még akkor is, ha a kátét nem adta tovább, sőt ha az elolvasott szöveggel nem értett egyet, és ha a szervezkedésről esetleg nem is tudott. A nádor egyetértett ezzel az elvvel, és általánosságban a bíróság is elfogadtad

A váddal kapcsolatos hivatalos elgondolásokat a bírói függetlenség látszatának megóvása érdekében nem rögzítették le írásban, — a peres eljá­

rást azonban külön rendeletekben szabályozta az uralkodó. Ezek megértéséhez tudnunk kell, hogy az 1715 : 7. te. a felségsértési és hűtlenségi pereket rend­

kívüli bíróság elé utalta. íg y utoljára 1769-ben, a Péchy István elleni felség­

sértési perben, külön e célra egybehívott bizottság, a Commissio Péchyana folytatta le a vizsgálatot és hozta meg az ítéletetd A bizottság számára ez

* Ld. Iratok 19. sz.

s Ld. Iratok 20. sz.

s Erre és a következőkre ld. Ir a to k 21. sz.

* Sándor Lipót ezekkel kapcsolatos tárgyalásairól, kiterjedt intézkedéseiről részletesen tájékoztat ügyviteli jegyzőkönyve. Ld. III. k.

*Ld. 14., 15., 24., 41. és 113. sz. A vád törvénytelen voltát szépen kimu­

tatták a védőügyvédek, ld. főként Iratok 57/a sz. Egyébként, ahogy az iratokból kiderül, a jogügyi igazgató által felállított elvi szempontok alkalmazásában a Királyi Tábla és a Hétszemélyes Tábla közt elég nagy különbség, sőt ellentét volt.

3 Péchy István, abaújmegyei birtokos nemes család sarja, 1768-ban latin nyelven egy röpiratot nyomatott ki és Katekizmus címen egy másik röpiratot latinból átdolgozott

BEVEZETÉS

8'

alkalommal a rendes bíróságokénál jóval szigorúbb peres eljárást állapítottak meg. Az 1790 : 56. te. viszont kimondta, hogy »a felségsértés és a hűtlenség bűne az ország rendes bíróságaitól ne vonassák el, hanem a Királyi Tábla által, a törvényes föllebbezés érintetlenül hagyásával ítéltessék.« A peres eljárásra nézve a törvény nem intézkedett, ami azt jelentette, hogy a Tábla egyéb perekben szokásos hagyományos törvénykezési rendjét a felségsértési perek esetére is érvényben hagyta. A nádor okt. 10.-i fölterjesztésében^

mégis azt javasolta, hogy a Tábla a felségsértési per tárgyalásában »az ilyen esetekben szokásos gyakorlathoz« igazodjék. Azaz, tekintve, hogy a felség­

sértési pereket mindeddig a hagyományostól eltérő módon tárgyalták, a jövőben a Kir. Tábla számára is a korábbi rendkívüli bíróságok, gyakorlati­

lag a Commissio Péchyana számára kiadott rendeletek legyenek irányadók.

Az uralkodó elfogadta a nádor javaslatát. A kor magyar vezetőinek örök szégyenére hozzá tehetjük, magyar részről sem hangzott el ellene kifogás.^

A többszörösen kiegészített uralkodói rendelkezések^ amellett, hogy a hagyományos eljárástól eltérő módon szabályozták a vizsgálat, a tárgyalási eljárás és a föllebbezés rendjét, főleg a védelmet kötötték gúzsba. A perre vonatkozó jegyzőkönyveket hetenként föl kellett terjeszteni az uralkodóhoz, aki így közvetlenül szemmel tarthatta a bírákat. Amikor pedig az első ítéle­

tekből az udvar úgy látta, hogy ezek a rendszabályok sem biztosítják az általa kívánt eredményt, a nádor javaslatára Ferenc király újabb meg újabb utasításokkal igazított egyet-egyet a bíróság magatartásán.*

Miután az előkészületek megtörténtek, és a budai várban a volt Ferences kol&tor börtönné alakítása is befejeződött, november végén a bécsi foglyokat roppant elővigyázat és biztonsági intézkedések közepette Budára hozták,s majd december 10 és 15.-e közt az egész országban egyszerre végbementek az elfogatások. A Ferences kolostor celláiba 44 fogoly került ; számuk 1795 tavaszáig 53-ra emelkedett. Ennyi ember elhelyezése komoly nehézségeket okozott, bár a nádori testőrség volt laktanyáját is igénybe vették a kolostor­

ral szemben. Tudunk olyanokról, kiknek letartóztatására már főként azért magyarra. Mindkét munkában éles hangon bírálta Mária Terézia kormányzati intézkedé­

seit és azt vitatta, hogy az ország rendéinek fegyveres ellenállási joga (Aranybulla 31.

pontja) még érvényben van. Miután följelentették, rendkívüli törvényszék elé került, amely — noha a latin munkából csak négy példányt hozott forgalomba, a magyar fordí­

tást pedig csak négy emberrel közölte — 1769 december 15.-én felségsértésért halálra ítélte, s ki is végezték. A per tárgyalása a legnagyobb titokban történt Kassán, s iratait az ítélet végrehajtása után azonnal Bécsbe vitték. (Az ítélet egy másolata : St. A. Vertr.

A. 45. fase. Prozess des Martinovich 14. sz. mellékl.) iL d. 496. 1.

s A per folyamán csak a védőügyvédek tiltakoztak a védelem szabadságának korlátozása ellen, hivatkozva az 1790 : 57. te.-re. (Ld. Iratok 27. sz.) Több mint négy évtized múlt el, míg 1839-ben Deák Ferenc felemelte szavát e törvényellenes rendelet ellen. A Curia számára ekkor kiadott rendelet ugyanis továbbra is érvényben maradt, s felségsértési perekben a törvénykezési eljárás ehhez igazodott. Ezt követték tehát négy évtized múlva a Lovassy László és Kossuth Lajos elleni felségsértési perben is.

Deák 1839 október 3.-i híres beszédében törvénytelennek bélyegezte az udvar eljárását és rámutatott arra, hogy az -1790 : 57. tc.-nek »az ország rendes bíróságai« kifejezése nemcsak a bíró személyét, hanem a törvénykezés megállapított rendjét is jelenti, s hogy egyik a másiktól elválaszthatatlan. (Kónyi Manó, DedA Ferenc 5eszédeü. I. Bp. 1903, 373. s köv. 1 )

3 Ld. 7ra%oA 21. sz.

* Ld. irníoA 22. sz.

5 Ld. 7ra%oA 23. sz.

A PERES ELJÁRÁS 9 nem került sor, mert nem volt hely számukra.* Az elfogatandók listáját különben a jogügyi igazgató állította egybe, de a letartóztatásokért sem ő , sem a Tábla nem merte a felelősséget vállalni, s szerették volna a döntést az uralkodóra hárítani. A nádor azonban ezt fölöslegesnek vélte: saját hatás­

körében elrendelte a katonaságnak az elfogatásokat.^ A per folyamán elő­

forduló további letartóztatásokban azután már a Tábla teljes ülése döntött.

Ezeket az utólagos elfogatásokat nem a katonaság, hanem a megyék foganatosították.

A foglyok Budán a jogügyi igazgató felügyelete alá kerültek : katonai őrség vigyázott rájuk, egymással nem érintkezhettek, és bilincsbe verve a pad­

lóhoz voltak láncolva. Saját ágyneműjüket használhatták, ha volt pénzük külön főzethettek maguknak, de védőjükkel nem érintkezhettek, a védel­

mükhöz szükséges intézkedéseket nem tehették meg. Lakásukban a jogügyi igazgató rendeletére házkutatást tartottak, — de már megkésve, többnyire eredménytelenül. Nem sokkal később a perbefogottak ingó és ingatlan vagyo­

nát is összeiratták : akire rábizonyul a felségsértés, vagyona a fiscusra száll.

Bár Martinovics és az igazgatók ellen Németh János már november 28.-án beadta a vádlevelet,s a perek csak 1795 márciusának legelején indultak meg. A közbeeső idő a kihallgatásokkal, szembesítésekkel telt el. Pedig az^

uralkodó meg a nádor is állandóan siettette az ügy befejezését.'A táblai vizsgálóbizottság tagjai még a karácsonyi ünnepekre sem mehettek haza, s magán az ünnepen sem szüneteltek a kihallgatások. De bár volt olyan vádlott, kit nyolc alkalommal hallgattak ki, a vizsgálat egyáltalán nem hatolt mélyre. A jogügyi igazgató csak arra törekedett, hogy a káté ismeretét rábi­

zonyítsa a vádlottakra. Később az Államtanácsban is szemére vetették, hogy felületesen és lelkiismeretlenül járt el.

1795 február második felére befejeződtek a kihallgatások, és megindultak a perek.

A Királyi Curia (összefoglaló neve a Királyi Táblának és a Hétszemélyes Táblának) peres eljárása úgy alakult ki a gyakorlatban, anélkül, hogy bármilyen jogszabály szabályozta, vagy egyáltalán valamilyen formában írásban lerög­

zítették volna.* Ez a hagyományos törvényszéki eljárás polgári és bűnügyi perben lényegében azonos volt. A vádló (felségsértési perben a kir. jogügyi igazgató) beterjesztette a vádlevelet (libellus actionalis). A bíróság bejegyezte a pert a persorozatba (series causarum), kijelölte a per referensét, s kitűzte a határnapot, melyre a vádlottat (alperes, incattus, azaz : in causam attractus) perbehívó levéllel (litterae evocatoriae) megidézték. Nemesnek a perbehívás akkor is járt, ha — ahogy ebben a felségsértési perben is történt — már elő­

zetesen letartóztatták, és a perbehívás bilincsben érte őt (ex vinculis citare).

i Ld. Iratok 24/b sz.

s Ld. Iratok 24/a s2.

3 Ld. Iratok 28. sz.

4 A korszak nagy jogi kompendiumai sem írnak róla. Huszti István 1766-ban megjelent híres Iurisprudentia practica c. munkája éppenúgy hallgat erről, ahogy Kele­

men Imre félévszázaddal később megjelent háromkötetes műve, Institutiones Juris H

u n g a rici P riv a

ti sem é rin ti e z t a k érd ést. J o g tö r té n é sz e in k sem fo g la lk o z ta k m in d a mai napig a magyar alaki jog problémáival. Az egyetlen munka Pompéry Aurél,

Lajos 1837-39.-i hűtlenségi perének története (Bp. 1913), amelyben több hasznos utalást találunk tárgyunkat illetően, anélkül, hogy belőle az eljárás egészét áttekinthetnénk, íg y a peres eljárást magukból a periratokból kellett kihámoznunk.

JŒYEZETËS

10

A per felvétele (le v a ta ) napján a bíróság ülésében a közvádló, vagy nevében valamelyik királyi fiskális ismertette a vádlevelet és beterjesztette az igazolást a vádlott törvényes megidézéséről. Miután a bíróság meggyőződött a megidézés szabályosságáról, a perben szereplők nevét a kikiáltó

kihirdette az ügyvédek termében (procuratoria, az a helyiség, ahol az ügyvédek és a felek hivatalosan érintkezhettek a bírósággal ; az ügyvédek itt használták a periratokat s ezért itt mindig valamelyik bíró ügyeletet tartott.) Erre ezek megjelentek a bíróság színe előtt (comparatio; a felségsértési perben a vád­

lottakat elővezették) s megtörtént a per felvétele. A bíróság elnöke megnyi­

totta a per jegyzőkönyvet, amelybe most már a következőkben minden, a perrel kapcsolatos dolgot bejegyeztek. Ekőször is bejegyezték magát a perfelvételt, majd a vádlott, ill. védőügyvédje (assistens advocatus) kapta meg, hogy beleírja védence ( cliens,) nevében esetleges pergátló, vagy per­

halasztó kifogásait, a bíróság illetékességét, a megidézés törvényességét stb.

illetően (exceptio). A köz vádló ugyancsak a per jegyzőkönyvbe beírta válaszát (rep

lica

), majd ism ét a védőhöz került a per jegyzőkönyv, hogy ennek esetleges további megjegyzéseire megint az ügyész feleljen. Ezután az ügy a bíróság elé került. Ez megtárgyalta az alperes részéről fölvetett kifogásokat

s vagy helyt adott észrevételeinek, — ebben az esetben esetleg újabb perfelvételt rendelt, e l , . — vagy elutasította azokat. (A felségsértés perben gyorsított eljárásról lévén szó, az exceptio nem írásban, hanem szóban történt a per felvételekor).

Ezután kezdődött a per érdemleges része, a felperes és az alperes szóvál­

tása, »perbeli feleselése« (a lleg a tio n es). A felperes (az ügyész, actor, itt a királyi jogügyi igazgató) bejegyezte a perjegyzőkönyvbe a vádlevél indo­

kolását, vádiratát (d u p lic a , azaz második irat, mert az első az esetleges exceptióra adott válasz volt). Ezután az alperes vagy védőügyvédje folytató­

lagosan bejegyezte védőiratát (t r ip lic a ) . A perjegyzőkönyv ezután megint a felpereshez került, aki válaszolt a védőiratra (quadruplica), mire az alperes adta meg újabb válaszát (q u in tu p lica ). A XVIII. század végéig ezek a perbeli feleselések nem voltak korlátozva, s bár általában nem mentek túl a quintuplicán (a hatodszori feleselésre már nem is volt latin kifejezés), időnként a végtelen szóváltások nagyon elhúzták a pert. Az 1792 : 16. te.

4. pontja éppen ezért elrendelte, hogy »a bíróság tiltsa el az ügyvédeket a hosszadalmas, bőbeszédű ü res feleselgetésektől,« s legfeljebb négy szóváltást engedélyezett. (A jakobinusok elleni felségsértési perben ezért kérték az ügy­

védek,hogy a szóváltások számát ne korlátozzák.^)

Ha akár a felperes, akár az alperes úgy látta, a további szóváltásnak nincs értelme, kérte az ítéletet. Az ítéletet

a Tábla teljes ülésben hozta. Az ügy referense felolvasta a per egész anyagát, a bizonyítási iratokat, a vádlott és a tanúk kihallgatási jegyzőkönyveit stb., a per jegyzőkönyvet, s utána a bíróság rögtön ítéletet is hozott, amit a felek előtt vagy azonnal, vagy a következő törvénykezési napon (általában más­

nap) hirdettek ki. Ha valamelyik fél föllebbezni akart, ezt az ítélet kihirde­

tésekor szóban be kellett jelentenie.

A Hétszemélyes Táblán a pereknek külön referense nem volt, hanem az ülésben, — amely a Kir. Táblánál leírt módon ment itt is végbe — a táblai referens adta elő az ügyet. A Hétszemélyes Tábla ítélete jogerős volt. Főben-

* V. ö. 27. sz.

KÖZLÉSI SZEMPONTOK H járó esetekben azonban az ítélet végrehajtásához az uralkodó megerősítése volt szükséges. (A jakobinusok elleni perben a fölmentő ítéletek kivételével valamennyi pert fölterjesztették az uralkodóhoz). A királyhoz a Kancellárián át fölterjesztett perekhez mellékelték a vádlottak kegyelmi kérvényeit.

A »perbeli feleselések« nagyon sok időt vettek igénybe (pl. Martinovics perében nyolcszori irat váltás volt), annál is inkább, mert a védők, a szigorí­

tott rendelkezések következtében, nem vihették haza a periratokat, s a nem egyszer száz oldalra is felmenő védőiratokat a procuratorián kellett elkészí­

teniük. íg y a legelső ítéletre, éppen Martinovics perében, csak a húsvéti ünne­

pek után, április 27.-én kerülhetett sor. Még egy további hónapra volt szükség, míg május 22.-én az utolsó ítéletet is meghozta a Tábla.

A Hétszemélyes Tábla április 28-án kezdte meg Martinovics perének tárgyalását, és 29.-én hozta első ítéletét. Ettől kezdve egy nappal a Tábla mögött, azzal együtemben haladva, revideálta a pereket, s május '23.-án

végzett.

A per még javában tartott, amikor Martinovics és a négy igazgató halálos ítéletét az uralkodó megerősítette, és miután május 19.-én az eszter­

gomi érsek megbízottja Martinovicsot a volt ferences templomban ünnepé­

lyesen megfosztotta egyházi jellegétől (degradálás), május 20.-án a Vérmezőn kivégzésük is végbemente Őz és Szolártsik lefejezése alig két hét múlva, június 3.-án követte ezt.2 Előtte való nap, június 2.-án Ferenc király az íté­

letek utolsó csoportját is jóváhagyta,^ s ezzel a per befejeződött. A fölmen­

tettek legnagyobbrésze még május 20.-án szabadlábra került, s május 23.-án az utolsó is elhagyta közülük a börtönt.*

Azokat, akikre — a Curia ítélete szerint, vagy a halálos ítéletet bizony­

talan időre szóló fogságra változtató uralkodói elhatározás következtében — börtönbüntetés várt, 1795 július elején átadták a magyarországi főparancs­

nokságnak. Augusztus végén megkezdték elszállításukat az osztrák örökös tartományok különböző börtöneibe.^

A kötetben közölt iratokat tárgyi szempontok alapján, amelyek azon­

ban nagyjából egybeesnek az időrendi sorrenddel is, három csoportba osz­

tottam :

1. A bécsi vizsgálóbizottság működése alatti iratok.

2. A per előkészítésére és vitelére vonatkozó előterjesztések, rendé­

letek.

3. A Királyi Curia előtti per iratai.

A csoportokon belül a tárgyilag elválaszthatatlanul összetartozó irato­

kat egybefogtam, (pl. a 9. sz. iratnál : Pest megye fölterjesztése, a Kancel­

lária véleménye, Sándor Lipót nádor javaslata, Ferenc király döntése és le­

irata), a többieket időrendben hozom. Tekintve, hogy a perrel kapcsolatos iratanyag igen nagy, csak a fontosabbakat és jellemzőbbeket közlöm, viszont

* Ld. I r a to k 102. és 108. sz.

2Ld. 110. és 111. sz.

sLd. 112. sz.

He''erzálísuk : 109. sz. A perek és ítéleten táblázatos kimutatása : 115. sz.

5 Ld. 114. sz.

BEVEZETÉS 12

az egyes akták létrejöttének, előzményeinek ismertetésénél a nem közölt iratok lényegét mindenütt föl jegyeztem, ahogy általában arra törekedtem, hogy az olyasó az iratanyag egészéről képet kapjon.

A per főszereplőinek (Martinovics, Hajnóczy, Laczkovics, Szentmarjay és Sigray) periratait teljes egészükben közlöm. A vádlottak egy másik, tör­

téneti és irodalmi szempontból egyaránt kiemelkedő csoportjánál (Őz, Szolár­

tsik, Kazinczy, Batsányi, Szentjóbi Szabó, Vérségi) a rájuk vonatkozó iratoknak egy részét csak ismertetem, a tőlük származókat azonban (vallomások, beadványok, védőiratok) teljes egészükben hozom. A többi vádlott peranya­

gából csak az ítéletet közlöm eredetiben, s eköré csoportosítva, összevonva ismertetem a vallomások, a perbeli feleselések lényegét, együtt a mozgalmi és életrajzi adatokkal.

A szöveget betűhíven közlöm, (kivéve persze a nyilvánvaló tolihibákat), a nagybetűk használatában, valamint a központosításban azonban nem ragaszkodom az eredetihez. Az egyes nyelvi különlegessségeket, nyelvtani hibákat, (pl. német szövegeknél a der-die-das elírásait), ha az értelmet nem zavarják, megjegyzés nélkül, (tehát anélkül, hogy felkiáltó jelet vagy a sic szócskát utánaraktam volna) közlöm. A szövegbeli rövidítéseket dűlt betűkkel oldottam fel (de dato, Hofrath stb.), viszont ugyanakkor a sűrűn előforduló, közkeletű rövidítéseket egységesített formában meghagytam. (Ezek jegyzé­

két lásd 26. 1.). A kéziratban aláhúzott szavakat

r itk ítv a

Szövegközlésben az általam betoldottakat, vagy magyarul általam összevont részeket szögletes zárójelbe [így] raktam.

*

Végül pár szót még az iratok történetéről.

Az anyag leglényegesebb részét alkotó periratok 1919-ig, a Habsburg monarchia bukásáig a kutatás számára hozzáférhetetlenek voltak. A M.

Kir, Curia előtt viselt perek iratait általában a Curia levéltárában őrizték.

Ürményi személynök azonban, 1795 június 13.-án — pár nappal Őz és Szolár- tsik kivégzése után — azt javasolta a kancellárnak, hogy ebben az esetben térjenek el a szokástól, s a per iratait valahol biztosabb helyen őrizzék, nehogy — írta — a Curia levéltárába bejáratos személyek közül valaki, ha csak kíváncsiságból is, a mellékletek közt lévő veszedelmes forradalmi terveket titokban lemásolja, másoknak megmutassa s így azok esetleg olyanok kezébe kerüljenek, akik a tervek felhasználásával egy ehhez hasonló forradal­

mat támaszthatnak.*

A Kancellária indoköltnak találta Ürményi javaslatát, s pártolóan ter­

jesztette föl az uralkodóhoz.^ Az államtanácsban Izdenczy József szintén mellette volt a javaslatnak. Ha az összeesküvést nem fedezik fel idejekorán

— írta votumában — Magyarországon és Erdélyben még rosszabb világ támadt volna, mint van Franciaországban. Minthogy pedig, úgy látszik,

* » . . . weil sonst einige der in das Curial Archiv den Zutritt habenden Individuen aus Neugirde die in diesen Akten enthaltenen Revolutionspläne in Geheim für sich abschreiben, diese gefährliche Pläne hiedurch auch unter das Publicum und endlich vielleicht gar in die Hände solcher Individuen geratken (könnten, die nach diesen Plänen eine ähnliche Revolution ^zu stiften sich beigehen Hessen.« (Későbbi másolata : Tud.

Ak. Ms. Tört. Biz. Vegyes 40.) s 1795 június 18.-án, %. o.

AZ IRATOK TÖRTÉNETE 13 Magyarországon az oligarchizmus még korántsem tört meg, ezért a kormány­

zati előrelátás megkívánja, hogy a szóbanforgó periratok olyan helyen legyenek, ahol semmilyen módon nem kerülhetnek nyilvánosságra. Ezért azt ajánlotta, bízzák az iratokat a nádor őrizetére.i Az Államtanács tagjai csatlakoztak Izdenczy véleményéhez. Ferenc király mégis úgy rendelkezett, hogy a periratokat küldjék fel Becsbe, és a kabineti levéltárban helyezzék el.2

A nádor hirtelen halála 1795 július 12.-én, majd Ürményi személynök leváltása július 20.-án késleltette az uralkodói rendelet végrehajtását. Németh János jogügyi igazgató csak szeptember 4.-én küldte fel Bécsbe a periratokat.s Az uralkodó házi levéltárába rakatta, a »bizalmas iratok«

című sorozatba. Ugyanide került Sándor Lipót nádor bizalmas levelezése, a per idején vezetett ügyviteli jegyzőkönyve, a függetlenségi és antifeudális mozgalmak elfojtásával kapcsolatos rendőri jelentések, vizsgálatok iratai, továbbá a kihallgatási jegyzőkönyvek másolatai, melyeket még a per folyamán készíttetett a személynök és küldött fel Ferenc királynak. 1807-ben, a jog­

ügyi igazgató halála után, fia, ifjabb Németh János, apjának a vízkeleti családi levéltárban őrzött bizalmas iratait szintén felküldte Bécsbe : ezeket is ide osztották be.4 Ebben az időben rendezhették az egész gyűjteményt : eredeti beosztásukat megtartva külön csomózták a nádor, a jogügyi igazgató és a per aktáit.s

Ettől kezdve az iratok több, mint egy évszázadra eltűnnek a szem elől.

1801-^)en József nádor még használta őket : leküldték neki Budára, hogy mondjon véleményt a börtönben lévők, szabadoneresztéséről.^ 1836-ban a Lovassy László elleni felségsértési per alkalmával azonban a Kir. Curia

!nár hiába kerestette a Martinovics per iratait, nem tudtak ráakadni. 1878-ban a bécsi császári palota belső átalakítási munkálatai közben találták meg Ferenc császár volt lakosztályának egyik félreeső folyosóján leszögezett ládák­

ban. A 172 csomóra rúgó »bizalmas iratok« sorozatot ekkor átadták a bécsi Titkos-, Házi-, Udvari és Állami levéltárnak,« de Ferenc József utasítása az

1 »Der Plan des Martinovics hat von den Plan der Ligue, welche die Regierung in die Hände einiger mächtigen Familien und ihrer Klienten hat liegen wollen, gerade das Entgegengesetzte zum Ziel gehabt, und wenn man seine Absicht nicht in der Zeit entdeckt hätte, so würden die hungarischen Erbstaaten bald weit übler daran gewesen seyn als Frankreich, und da ohnehin der Oligarchismus im Königreich Hungern noch der Zeit seine Schnellkraft nicht ganz verloren zu habén scheint, so ist es einer vorsichti­

gen Regierung allerdings angemessen, dass die Prozesse, von welcher hier die Rede ist, der Wissenschaft des Publici auf was immer für eine Art vorenthalten bleiben.« o J

2 A június 26.-án kelt uralkodói elhatározás : O. L. Vertr. A. 40. fasc. 677. sz.

A személynököt június 30.-án értesítette róla a Kancellária : O. L. Curiai lt. Normale 36. sz.

3 Ld. 113. sz. — Németh az utasításnak nagy gonddal tett eleget : nemcsak a periratokat és azok mellékleteit, de a perrel kapcsolatos fogalmazványokat és máso­

latokat is mind felküldötte, úgyhogy a Curia levéltárában jóformán nyoma sem maradt a pernek. Megemlítjük, hogy azokról az iratokról, amelyeket a Hétszemélyes Tábla ítélete szerint nyilvánosan el kellett égetni, a jogügyi igazgató másolatot készíttetett, s a legtöbb esetben azt égették el, az eredeti pedig megmaradt a pertest mellékletei közt.

léresamíÜMJeMíar (%es WteiteFHuMs-, #o/-.ttw,(% II. Wien, 1937, 144. 1.

s Csomószám szerinti részletes kimutatásukat ld. ti. 0. 145. s köv. 1. Hogy a csomó­

zás csak 1807, tehát Németh János iratainak beérkezése után történhetett, bizonyítja a rendezés egységes jellege. Hogy a rendezés maga Bécsben ment végbe, tanúsítja nem­

csak az, hogy a feliratok németül és nem latinul vannak, hanem az is, hogy a magyar neveket nem egyszer értelmetlenül eltorzították.

6 Domanovszky Sándor, Jdz.se/ Ttddor I. ,Bp, 1925, 390. 1.

BEVEZETÉS

14

volt, hogy a fasciculusokat felbontatlanul, az egész gyűjteményt e g y ü t t

helyezzék el a raktárban.^

íg y aztán senki sem tudta, a sorozat milyen iratokat rejt magában.

Pedig közben a magyar kormány kérésére többször kerestették a per aktáit.

1876-ban a m. kir. ítélő Tábla irattárából előkerültek Laczkovics és Haj­

nóczy elfogatásukkor lefoglalt könyvei, iratai, levelezésük, (köztük Marti­

novics több levele) — amiket a Tábla elnöksége még ugyanabban az évben a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchenyi Könyvtárának ajándékozott.

Az iratok megtalálása nagy visszhangot keltett, — hírt adott róla a sajtó is — s többek közt ez ösztönözte Fraknói Vilmost, hogy Martinovics és jakobinus társai bűnperével kezdjen foglalkozni.^

Hamarosan újabb iratok is előkerültek. 1871-ben a Curia külön levéltára megszűnt és anyagát beszállították az Országos Levéltárba. Az iratok rendezése közben Kendelényi Gábor levéltámok »két ódon bőröndre«, ládára bukkant, bennük lepecsételt iratok. Eredetileg a személynöki archívumban voltak, onnan kerültek 1849-ben a Curia levéltárába. A provisorium idején Melczer személynök átvizsgálta a levéltárat, s ezek az iratkötegek is kezébe kerültek.

Visszapecsételte őket s ráírta : »Acta crimep laesae majestatis respicientia secreta.«3 Pauler Gyula, az Országos Levéltár főigazgatója, Tisza Kálmán miniszterelnök, egyben belügyminiszter és Pulszky Ferenc, a M. Nemzeti Múzeum elnöke jelenlétében bontotta fel a két csomagot : az egyikben a Lovassy, a másikban a Martinovics perre vonatkozó iratok voltak. Miután Pulszky nagyjából átnézte őket, visszacsomagolták s a curiai levéltár személy­

nöki iratai közt helyezték el.* A belügyminisztérium az iratokkal kapcsolatba^

a titkosságot nem rendelte el kifejezetten, azokat mégis zárt szekrényben, lepecsételve őrizték, s használatához minisztériumi engedély volt szükségest Csak az 1910-es évektől vált szabadon hozzáférhetővé.

A curiai levéltár iratai elsősorban a személynökhöz írt hivatalos leira­

tokat, a személynök kiadványainak fogalmazványát tartalmazták, azon­

kívül Hajnóczy, Őz Pál és Szolártsik Sándor levelezését, följegyzéseit. Ez utóbbiakat a Levéltár 1896-ban elcserélte a Nemzeti Múzeum Széchenyi Könyvtárával t

Az Országos Levéltár kezdeményezésére indult meg azután a periratok kerestetése. A belügyminiszter a király személye körüli miniszter útján 1876-tól kezdve nyolc éven át szorgalmazta a bécsi levéltárakban s más osztrák hatóságoknál az iratok felkutatását, de a jelentések mind negatívak voltak. Csak az osztrák belügyminisztériumi levéltárba beolvadt volt rendőr-

1 II. 142. 1.

2Ld. X (1877) 193. 1.

3 Kendelényi jelentése: O .L. levelezés 487/1877. sz. — Itt mondok köszönetét Varga Endrének, az Országos Levéltár csoportvezetőjének, aki az Ürményi-féle iratok történetére vonatkozó följegyzéseit szíves volt rendelkezésemre bocsátani.

* O. L. levelezés 851/1877. sz. — V. ö. Fraknói Vilmos, Fyy percso?%ő.

NapZó, X X X (1879) 44 (február 20.) sz.

s Ld. pl. O. L. levelezés 1877 : 713., 737. ; 1878 : 458., 469. ; 1890 : 1318. ; 1891 : 5. ; 1892 : 1068, 1099. ; 1895 : 660. ; 1896 : 674. ; 1899 : 546. sz. Az iratok kezelésére vonatkozó rendelet : O. L. Belügyminisztériumi lt. 1966/1878 ein. sz.

s Az iratok cseréjére vonatkozó tárgyalásokra : O. L. levelezés 1892 : 1068.

1099. ; 1895 : 1381., 1512 ; 1896 : 204 és 215. sz. Az iratok ismertetése : Aíeyvur Kőm/usse/nZe, Új folyam III (1895) 286. és 350. 1. ; IV (1896) 156— 157. 1.

AZ IRATOK TÔRTËNETE 15 minisztérium iratai közt találták meg az udvari vizsgálóbizottság jegyző­

könyveinek másolatát.*

1895-ben, a per százéves évfordulója alkalmából, ismét fellángolt az érdek­

lődés a jakobinus-mozgalom iránt. Amikor azután Kolozsvárott 1895 május 20.-án, a kivégzés évfordulóján, az egyetemi ifjúság Márki Sándor professzor vezetésével kegyeletes megemlékezéssel hódolt a magyar jakobinusok emléke előtt a belügyminiszter hivatalosan megkérdezte a miniszterelnököt, mi az álláspontja Martinovics és társai személyét illetően. Bánffy Dezső miniszter- elnök elkérette az Országos Levéltárból az Ürményi-féle iratokat, meg a nyom­

tatott curiai ítéleteket, s ezeket az igazsàgügyminisztériumçn keresztül megküldette véleményezésre Szentgyörgyi Imre curiai tanácselnöknek. Szent­

györgyi, (miután előzetesen nyilván elolvasta Fraknói élesen reakciós és klerikális szemléletű tanulmányait) úgy nyilatkozott, hogy bár a rendelke­

zésre álló iratokból is kiviláglik, hogy »a főszereplők czélzata valóban az állami szervezetek forradalmi felforgatására irányult,« mégis szükséges volna a per- iratok felkutatása sőt publikálása, mert meggyőződése szerint »ezek minden kétséget kizáróan ki fogják tüntetni . . . a forradalmi vállalat kárhozatos­

ságát, az összeesküvők vakmerő könnyelműségét és bűnösségét, és ami több, a szereplők egyrészének jellemtelenségét, más részének jellemgyengeségét.«

Szentgyörgyi jelentését Erdély Sándor igazságügyminiszter még megtoldotta azzal, hogy »Martinovics és társai törvényes bíróságaink által hazai törvé­

nyeink alapján ítéltetvén el, az ekként törvényesén elítélt egyének cselek­

ményeit apologizálni nem lehet megengedve ott, ahol a jogrendet tisztelik, mert a törvényszegők dicsőítésére ovátiókat rendező egyes egyének véleménye nem emelkedhetik a társadalom megállapításai fölé.« A periratok megkere­

sését azonban ő is helyeselted

Erre"újabb nagy keresés indult meg a periratok után. Előkerült néhány, a Magyar Kancellária levéltárában őrzött s az Ürményi-féle iratokat kiegészítő akta, továbbá több, a jogügyi igazgatónak adott utasítás a Magyar Kamara irattárából. A bécsi titkos levéltárból azonban ezúttal is negatív válasz érke­

zett, ahogy a József főherceg alcsuti levéltárában végzett kutatások is ered­

ménytelenek voltak. 3

Ezekután általánossá vált a meggyőződés, hogy a periratokat meg­

semmisítették vagy elvesztek.*

Az iratok csak egy negyedszázad múlva, 1919-ben, a Habsburg monarchia bukása után kerültek elő Bécsben, amikor a titkos levéltár eddig zárt részei is hozzáférhetővé váltakd Ugyanekkor kerültek elő a bécsi belügyminiszteri

i Az Országos Levéltár ez ügyben folytatott levelezése : O. L. 1876 : 603. ; 1877 : 727. ; 1880 : 876. ; 1883 : 70. és 565. sz.

s O. L. Miniszterelnökségi lt. 1895 : 1752 , 1873., 2107., 2335. ; 1896 : 8384. sz.

Egyébként Pauler Gyulának, az Országos Levéltár főigazgatójának is az volt a véleménye : a periratok előkerülésével »azok a sötét legendák, amelyeket a szertelenül kereső fantázia vagy rosszakarat szőtt a perekről, elenyésznének.« (Ö. L. levelezés 1381/1895. sz.)

3 O. L. Miniszterelnökségi lt. 1795 : 4073., 4277. ; 1796 : 1371., 2278. és 6913. sz.

* íg y pl. Politzer Zsigmond a magyarországi szocialisták elleni 1871-es perről írt dolgozatában pár szóban kitér a jakobinusok elleni perre is, s az 1794-es és 1871-es bírósági eljárás több megegyező vonására mutat rá. »Akkor is [t. i. 1794-ben] — írja — minden olyan nyomot, minden olyan bizonyítékot, amely felvilágosítást nyújthatott volna a megkísérelt »bűntény«-ről, az ítélet kimondása után megsemmisítettek.« fJ.

TMayyar mtmMgmozgraZoMt I<34<9—7<390. wuyyor mimMsTTWzgfídom iőr%é- lÆoyaioM do&MmewtMmai!. I. Bp, 1951, 51. 1.)

3L<%. II. 120. 1.

BEVEZETÉS

16

levéltár titkos aktái közül Martinovicsnak börtönből írt memorandumaid valamint a bécsi Hadilevéltárban őrzött hadbírósági és haditanácsi végzések.

Amilyen nagy volt az érdeklődés a per iránt a századfordulón, a 20-as évekre annyira elaludt. A rég keresett iratokat csak Fraknói Vilmos nézte át 1920-ban ; valójában ő is csak tallózott az óriási anyagban.2 Nem is érdekelte őt az egész mozgalom, csak a Martinovics személyét illető iratok, s abból is főként az, ami beleillett jakobinus-ellenes koncepciójába. Utána Eckhardt Sándor és Mályusz Elemér nézték át' az iratgyüjtemény egyes részeit^ míg legújabban Szimonidesz Lajos publikálta belőlük Batsányi bíróság előtti védekezését/ Pedig közben, 1927-ben a magyar-osztrák levéltári megegyezés értelmében a magyar hatóságok iratait az osztrák köztársaság kiadta Magyar- országnak, és így a jakobinusok elleni per aktái, valamint Sándor Lipót nádor iratai is Budapestre, az Országos Levéltárba kerültek.^ Igaz, nem teljes egé-- szükben : a Vertrauliche Akten sorozat egyes csomói az átadáskor nem voltak a helyükön és nem is voltak előkeríthetők. íg y Bécsben maradt, s csak évek múlva került előd a periratok két fasciculusa, köztük Martinovics periratai és a LaczkoviCsra vonatkozó iratok egy része, továbbá Hajnóczy levelezése stb.

Bár így a magyar jakobinusok felségsértési és hűtlenségi perének iratai ma sincsenek mind az Országos Levéltárban, azt egész bizonyossággal állít­

hatjuk : a perre vonatkozó iratanyag immár teljes egészében ismert. Egyes levelek, naplóföl jegyzések előkerülése részletekben színezheti még az itt közreadott anyagból rajzolható képet, de lényegében már nem változtat rajta.

*

Végezetül köszönetét mondok munkám bírálóinak, Mályusz Elemérnek, Mérei Gyulának, Tolnái Gábornak és mindenekelőtt Pauhnyi Oszkárnak, kik megjegyzéseikkel, tanácsaikkal hozzájárultak szerkesztői munkám minél jobbá tételéhez.

Budapest, 1952 január 1.-én.

iL d. Fraknói Vilmos, Martinovics élete. Bp, 1921. 5. 1. A belügyminisztériumi iratok túlnyomó része aztán 1929-ben elégett.

s A bécsi állami levéltár kölcsönzési naplójából megállapíthatóan naponta 2—3 iasciculust nézett át. A nádor irataiba pl. bele sem lapozott. Ekkori kutatásai alapján írta az előző jegyzetben idézett munkáját.

3 Eckhardt Sándor A francia forradalom eszméi Magyarországon. Bp, 1924 c.

munkájához és Mályusz Elemér Nándor Zapoí %údo?* ÖYüaünak kiadása alkalmából.

3 A Vertrauliche Akten sorozatból Magyarországra került : 18 fasciculus teljes egészében, 3 fasc. pedig részben. Az Országos Levéltár a fasciculusok számozását és beosztását változatlanul meghagyta, ezért a megosztott Csomók esetében ugyanaz a levéltári jelzet megtalálható Bécsben és Budapesten is.

3 Az 1930-as évek elején Varga Endre levéltámok Bánffy Miklós megbízásából ismételten kereste az iratokat Bécsben, de eredménytelenül. Csak 1938-ban kerültek elő.

IRATOK

2 Benda: Magyar jakobinusok!!.

RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKÉ

a) Levéltári jelzések

Dep, — departumentum; etil, — einöki; f — fons; fasc, — fascicutus; fok — fotio ; hív, — hivata)os;

Ms. — manuscriptuni,-i : pos. — positio ; prot. — protocoilum ; praesid. — praesidialia.

Hazai gyűjtemények:

1. O. B. — Országos Levéltár, Budapest Balassa — A Balassa-család levéltára

Berzeviczy lt — A Berzeviczy-család kakaslomnici ágának levéltára

— Curiai levéltár

Afar%tM,ovtcs /use. —: Martinovics fasciculus Vorvt. — Normalia

Pruestd. Tuö. Bsy. — Acta praesidialia incl. Tabulae Regiae Iudiciariáe Proí. Ta&. Bey. — Protocolla incl. Tabulae Regiae Iudiciariae Pro%. Tuö. TvtruZ. — Protocolla exc. Tabulae Septemviralis Brd. Ku/ic. — Az Erdélyi Kancellária levéltára

PorydcA — A Gr. Forgách-család levéltára

— A m . kir. Helytartótanács levéltára AfuddcA Z%. — A Madách-család levéltára

Aí. Kutte. — A m . kir. Udvari Kancellária levéltára Aí. Kumuru — A m . kir. Kamara levéltára

VúdoW í. — Nádori titkos levéltár

Po%t%.— Ad politiam et regni securitatem spectantia Prtvu%&tM. — Hungarica aus der Privatbibliothek Sr. Majestät Bztdt/ovszÁx/ — A Sulyovszky-család levéltára

TeZeBt ZZ. — A Gr. Teleki-család gyömrői ágának levéltára Törzs u. — Törzsanyag

FerZr. A. — Vertrauliche Akten

Vörös A. <72/%?%. — Vörös Antal gyűjteménye

2. Bp. KvZ. — Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Könyvtára, Budapest 3. Eöegr2//M%37%ey2/3^ KvZ. — Főegyházmegyei Könyvtár, Esztergom

BuMAyú^y — Batthyány kéziratgyűjtemény 4. HdZ. Bz. — Hadtörténelmi Levéltár, Budapest

PöBudpB. — A magyarországi főhadparancsnokság levéltára 5. Heves m. ZZ. — Heves megye levéltára, Eger

6. PesZ ZZ. — Pest megye levéltára, Budapest Közgy. jegyzk. — Közgyűlési jegyzőkönyvek KúZ/. -r— Kútfők

7. Priwtdst ZZ. — Prímási levéltár, Esztergom PttöZ. eccZ. — Publico ecclesiastica

FtZugd ZZ. — Világi levéltár

8. Buda2/ KvZ. — A Dunamelléki Ref. Egyházkerület Ráday Könyvtára, Budapest 9. BúrospuZuBt KvZ. — A Sárospataki Ref. Kollégium Könyvtára

10. BzécAe%2/3 KvZ. — Országos Széchenyi Könyvtár, Budapest

11. Tud. AB. — A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Budapest Töri. Btz. —- Az Akadémia Történelmi Bizottságának másolatai Külföldi gyűjtemények :

1. AZZgr. Ver tv. A. — Allgemeines Verwaltungsarchiv, Wien Peryeu A. — Pergen-Akten

AeZZ. PoZZzet A. — Aeltere Polizei-Akten

RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE

20

2. /8%. A. — Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Wien K. Franz A. — Kaiser Franz-Akten

FerZr. A. — Vertrauliche Akten FammeZb. — Sammelbände 3. Kr. A. — Kriegsarchiv, Wien

Ho/%:WeygraZ — Archiv des k. k. Hofkriegsrats yaÁ;oMncr A. — Jakobiner Akten

b) Rövidítések a szövegközlésben a. c. — anni currentis.

a. y. — allergnädigst, -er a. L — allerhöchst, -er a. M. — allerunterthänigst, -er

cap. — caput

c. y. — exempli gratia F . Fa?z. — Euer Excellenz F . Ai. — Euer Majestät F . KdiMyZ.

HoAeá% — Euer Königliche Hoheit ca?c. — excelsus

Fa?c. F. — Excellentia Vestra /Z. — florenus

J. Ai. — Ihre Majestät

$ncí. — inclitus

Z?. &. — kaiserlich—königlich

&dyMyZ. — königlich,-er Aiyr. — Magister Ai. F. — Majestas Sua Ai. F. — Majestas Vestra

Ai. F. Fs— Majestas Vestra Sasratissima sZ. — sanctus

/S. Ai. — Sua Majestas Sa Majesté Seine Majestät

/S. Ai. Fs. — Sua Majestas Sacratissima Ferew.. — Serenissimus

<&SeZOO — Status et Ordines irr. — Kreutzer

Z%. — titulus

c) Gyakrabban idézett forrásművek

Aba/Z — Abafi Lajos, A 3za&ad&őm%va9sey ZdrZéneZe Aiayyarorgzáyow. Bp. 1900.

FaZZayí — Ballagi Géza, A poZ^%aá ^rodaZom Aiayyarorszáyon. i#25-fy. Bp. 1888.

FerzevZczy — [Berzeviczy Gergely:] Fér AiayegZäZgprozegg ün Unyam. H. n. 1800. (Közölve a III. k.-ben.)

FcZjbardZ — Eckhardt Sándor, A /roncsa /orradaZom eszmei AiayyarorNzáyon. Bp. é. n.

[1924] )>Ember és Természet« 7. sz.

Foygdyom napZoya — Kazinczy Ferenc, Foysayom napZdya. Bp. 1951. Sajtó alá rendezte Tolnai Gábor (1795 szept. 25.-ig terjedő része közölve a III. k.-ben.)

(AtZydg — Gulyás Pál, Aiayyar ^rd^ éZeZe és sorozat I—VI. Bp. 1939— 1944.

irodZőrZ. — irodaZo?M.ZőrZé7teZ.

irodZőrZ. KőzZ. — irodaZowZőrZé^eZf KözZeméM-ye^

Ja^csd —- Jancsó Elemér, A mayyar gzabadA;dmtZveggéy ^rodaZ^ ég maveZddégZdrZéyteZt szerepe a X F iZ i. században. Kolozsvár, 1936.

Jeyyzd&őw-yv — Sándor Lipót nádor ügyviteli jegyzőkönyve. (Közölve a III. k.-ben.) Jdzse/ %ádor üraZat — Domanovszky Sándor, Jozse/ ^ádor traZat. i —Z ii. Bp. 1925— 1935.

^Fontes Historiae Hungaricae Aevi Recentioris.«

Kazinczy üswereZZe^ ZeveZe^ — Benda Kálmán, Kazwczy Ferenc M?%ereZZe% ZeveZet -Z7P4-bdZ.

irodZörZ. 1949.

Kaz^wczy yeyyzése^ — Kazinczy Ferenc jegyzései Szirmay Antal JacoM%or%m Fti?tyartcoray^

HísZor^a c. munkájára. (Közölve a III. k.-ben.)

Kazinczy ZeveZezése — Váczy János (és Harsányi István), Kazwczy Ferewcz ZeveZezése.

I—x x n . Bp. 1880— 1927.

KewpeZeM, — Kempelen Béla, Aiayyar Mewes cgaZádoZ?. I—X I. Bp. 1911— 1932.

KZráZyZ Kd%yve& — Illéssy János — PettkóBéla, A Z?iráZy^A:ö^yveÁ;. Jeyyzé&e a ben^tZA;

/oyZaZZ /temesséy, czb%, cz^wer, eZd^év és Ao^ossáy adományozásoA^aA;. 1527—Z5d7.

Bp. 1895.

RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE 2!

JUagrpnr FznZAeon — Kazinczy Ferenc, Jíuyyar PanZAeon. ^ZeZrayzoA; éZeZray'zü yeyyzeZe&.

K. F . öMze^7nMnZ?3^, V. k. Kiadta Abafi Lajos. Bp. é. n. [18841. Nemzeti Könyv­

tár XXXVI. sz.

.Af3rcz<3%3 — Marczali Henrik, Az 179^/97-^ orgzdypydZes. I—II. Bp. 1907.

JlfnrZ^novZcg éZeZe — Fraknói Vilmos, JfarZwouZcs éZeZe. Bp. 1921.

JíarZMtoincs ás Zdr&3t — Fraknói Vilmos, JíarZtnovZce ég ZdrgaZnaA; öggzeggA:nvége. Bp. 1884 (2. kiad.)

.MaríwMMMCs nyZZZ ZeveZe — Bçnda Kálmán, AfarZZnotncs nyíZZ ZeveZe Ferenc cedezdr ás AdrdZi/Aoz. ^zdzadoA;, 84 (1950)

MarZtnoinas. ^zdzndoA? — Fraknói Vilmos, AfarZZnotncs ée Zdrg3Zn3Á; öggzeeg&nvége. FzázadoA:, 12— 13 (1878—79)

Nogry Jván — Nagy Iván, JÍ3<y?/3ror.sz3(7 cgaZddat czü?nereÁ:A;eZ ás ne?nzedé&rend^ Zd&Zá^ÁroZ.

I—XII. és pótk. Pest, 1857— 1868.

FdZy^n FntZé^ezeZe — Kazinczy Ferenc, PdZydnt F/nZé&ezeZe. Bp. é. n. Sajtó a l á ren­

dezte Lengyel Dénes.

&índorídpdZw*nZ3^— Mályusz Elemér, *Sdndor L^pdZ /d/Zercey-nddoriraZa^. I7P0—I7Pd.

Bp. 1926. ))Fontes Historiae Hungaricae Aevi Recentioris.«

/Sztnnye^ — Szinnyei József, Jíayyar %rd& éZeZe ás man^d^. I—XIV. Bp. 1891— 1914.

— Szirmay Antal, Jaco&ZnoraTn Han^aWcorant H^eZorZa. (Közölve a III. k.-ben.) TareZnaZ rendeZeZ — Mályusz Elemér, A ZäreZ?nZ rendeZeZ. 71. Jda.se/ ás 3 magr^/ar proZee-

ZanZZawag. Bp. 1939.

Warz&ac^ — Wurzbach, Constant v., BZ5ZZogrrap^ZecAeg LeaZ&on deg KaZeerZ^aw OegZer- reZcA. I—LX. Wien, 1857— 1892.

I.

A BÉCSI VIZSGÁLÓBIZOTTSÁG IRATAI

1.

1794 július 21, Becs

(rf. Ferewc 032%m% f M/ö^eyyegz^eáe uz ^m^o^óAoz.

Je^ewzt a 6éc<$t A;ó'z^Á: Æ%y%t%ovtC3, íevéÁ:eyty-

^éyé^, yavaso^a e^/oyct^tt^aL

1880 körül készített másolat a bécsi rendőrminisztérium levéltárában őrzött, időközben elpusztult, eredetiről : Széchenyi Kvt. Ms. Fol. Germ. 1071. sz. 72. föl.

A'reíidőrség már 1794 tavasza óta szemmeltartotta a bécsi polgárok egy kis cso­

portját. Alig voltak néhányan, de demokratikus elveket vallottak és sűrűn összejártak.

A rendőrség megbízottja Degen könyvkereskedő volt, akinek sikerült bizalmukba férkőznie. Degen elmondta jelentéseiben,^ hogy legszámottevőbb közöttük Br. Riedel András alezredes,! Ferenc király volt nevelője.* Mellette főként Hebensteit főhadnagy tevékenykedik.^ A társaság Anis kereskedőnél szokott összegyűlni. Céljuk »a francia

* Br. Riedel András alezredes, az" osztrák demokraták legkimagaslóbb tagja, a bécsújhelyi akadémián volt a metematika tanára. Onnan hívta meg őt II. Lipót, akkor még csak toscanai nagyherceg, fiai, a későbbi Ferenc király és testvére Ferdinand főher­

ceg nevelőjéül. Később wegen seiner Wunderlichkeit« elbocsátották ; több éven át Firenzében élt visszavonultan. 1790-ben, amikor Lipót a császári trónra lépett, Bécsbe költözött és a kabineti titkári állásáért folyamodott, ele radikálisan demokrata elvei miatt nem kapta meg. 1791-ben Versuch einer Ankündigung c., az uralkodóhoz beadott memorandumában kidolgozta egy új alkotmány tervét, amelyben a népfelség elvére helyezkedve javasolta, hogy a francia forradalom vívmányait vegye át Ausztria is, s hogy a királyi hatalom gyakorlásának szabályozását bízzák az országgyűlésre. Ferenc trónralépése óta röpiratokban harcolt az egyre érezhetőbb reakció ellen. Ezekben az arisztokrácia uralma, a Franciaország elleni háború és a monarchikus államforma ellen szólalt fel. (V. ö. 108. 1.) A haditörvényszék nemességének elvesztésére, vagyonelkob­

zásra és 60 évi szigorított fegyházra ítélte. (1795 július 18.) Fogságában, — előbb Kuf- steinban, majd Grácban, utóbb Munkácson — a magyar jakobinus perben elítéltek közül is többel együtt volt. Különösen Kazinczyval barátkozott össze. 1806-ban a brünni minoritákhoz került, ahonnan a várost elfoglaló Davoust francia tábornokkal 1810-ben Párisba ment. Napoleon bukása után Bordeauxban telepedett le. V. ö. Bartsch Rudolph,

Æw z%

VII. (1906) 504. s. köv. 1. ; Riedel Kazinczyhoz írt levelei : Kazinczy %eve%ezése, XXII.

144—211. 1.

s Hebenstreit Ferénc főhadnagy, a bécsi helyőrség tisztje, a hadbíróság ítélete szerint : forradalmi röpiratokat és költeményeket írt, a franciák és a lengyelek számára hadigépet készített, 500 latin hexameterből álló Homo hominibus c. munkájában a királyság és az egyház ellen izgatott, Eipeldauer Lied c. bécsi nyelvjárásban írt költe-