A szászvári apátság adományozásakor Martinovics ezirányú kérvényei, a Kancel

lária és a M. Kamara állásfoglalása : O. L. M. Kanc. 1793 : 1390., 1937. és 3599. sz. Ld.

még az I. k.-ben közölt iratokat.

2 1793 nyarán meghalt Makó Pál, a pesti egyetem tanára, a Helytartótanács mellett felállított tanulmányi bizottság előadó tanácsosa. Martinovics — noha ezzel az állással csak évi 1500 Ft. javadalmazás járt, tehát éppen annyi, mint a számára engedélye­

zett kegydíj volt — megpróbálkozott ennek az állásnak a megszerzésével. Gotthardihoz fordult, hogy kísérelje meg a rendőrminiszter révén kineveztetését keresztülvinni.

Levelében hivatkozott eddigi érdemeire, s arra, hogy új állásában minden feltűnés nélkül sok szolgálatot tehetne a rendőrségnek. Egyszersmind felajánlotta, hogy a franciák ellen küzdő koalíció védelmére egy röpiratot ír. Leveléhez csatolta jelentését a magyar- országi jakobinusok szervezkedéséről. Gotthardi azonnal továbbította barátja kérvényét a rendőrminiszterhez. Az éppen távollévő Pergen helyett Saurau vezette az ügyeket, aki az uralkodónak pártolólag terjesztette fel Martinovics kérelmét. Felemlítette, hogy az apátban megvannak a hivatal ellátásához szükséges képességek, és bár — írta — új állásában lehetősége nyílnék arra is, hogy káros és veszedelmes elveket hirdessen, ettől visszatartaná őt a félelem, hogy eltávolítják. Mivel pedig Magyarországon a titkos rendőrség még nincs megszervezve, Martinovics ezen a téren komoly szolgálatokat tehetne.

A Martinovics által említett röpirat megírását kívánatosnak tartja, annál is inkább, mert Magyarországon az utóbbi időben megnövekedett azoknak a száma, akik rokon­

szenveznek a francia rendszerrel. Figyelmébe ajánlta az uralkodónak azt is, hogy a kinevezéssel megtakaríthatja az eddigi kegydíjat. — Ferenc király azonban minden indo­

kolás nélkül elvetette Saurau javaslatát. (A bécsi rendőrminisztérium levéltárában őrzött, időközben elpusztult iratok ismertetése: .Marímouicg 80—81. 1.)

4 Benda: Magyrr jakobinusok H.

1794 AUG. 13, MARTINOVICS VALLOMÁSA

50

überall in lautes Murren ausgebrochen sind.i Die aufgeklärtere Theil murrte, dass man wieder die alte Finsterniss einführen, und die öfentlichen Lehr­

kanzeln, so wie überhaupt alle Plätze nur jesuitisch gesinnten ertheilen wollte.

Die Bauern beschwerten sich über den Druck, welchen besonders die Unter -thanen von geistlichen Dominien erdulden müssten. Die untere Geistlichkeit beklagte sich mit recht über die willkührliche und despotische Benehmungsart der Bischöfe und höheren Geistlichkeit, wie z. B. die Behandlungsart mit dem Geistlichen, welcher den Abbé Milot übersetzt hat, äusserst üble Wirkung hat hervor bringen müssend Die unter der Hand veranlasste Subsidien und wider die Gesetze vorgenommene Rekrutenwerbung hat gleichfalls die Ungarn in Gährung gebracht. Sie nannten es eine elusionem legis, und dieses brachte sie noch mehr gegen den a. h. Hof auf.

Hiezu kam noch der kostspielige Krieg mit Frankreich, welcher der Ungarn immer schaden, aber nie nutzen könnte ; Ferners die Praeterirung verschiedener ungarischen Officiere, welche teutsche Generale, besonders Clairfaits veranlasset haben sollen. Dann die Furcht, dass die Russen durch die neue Occupation in Pohlen den Gränzen immer näher rückten,* und fol­

glich auf die Neugung der Griechen^ immer mehr zählen könnten. Auch erregte bei den Ungarn eine sehr widrige Empfindung die Vereinigung des hiesigen Kabinets mit dem russischen und preisischen gegen die Insurrection in Pohlen.6

Diese Stimmung bemerkte ich.

Martinovitsch m. p.

Fortsezung vom 13. August 1794, nachmittags.

Hier fallen mir noch einige Beweggründe bei, die ich heute vormittags anzuführen vergessen habe.

Die Bürgerschaft in den königl. Städten, vorzüglich aber jene in Pest, beklagten sich dass ihnen mancherlei Gerechtsame vom höchstseeMyew.

Kaiser Leopold zugesicheret, aber unter der dermaligen Regierung vorent­

halten worden seyen.

Ferner war ein Gegenstand der allgemeinen Beschwerde, dass auf dem Landttage der Nazion zugesicheret worden seye Landeskinter sowohl hier

1 Valószínűleg az 1792. szept 25,-i rendeletre céloz, mely a vegyesházasságokból született gyermekek egyházi hovatartozását és vallási neveltetését a protestánsok hátrányára szabályozta. A rendelet a protestánsok körében országszerte nagy nyugtalan­

ságot keltett, s főként a keleti megyék sorozatos fölterjesztésekkel fordultak ez ügyben

az uralkodóhoz. '

s Ez Vérségi Ferenc volt, akit Miliőt könyvének f d e Z'/Ms%ow*e gréwéraíe BMCtewwe, 1772) lefordításáért (A' %őző?Méyas A régd we?%ze%e&. I—H.

Pest, 1790—91.) a cenzurarendelet kijátszásának címén háromhavi fogságra és a munka elkobzására büntettek 1793-ban.

2 Clerfait Károly gr. tábornagy, 1792—95-ben a franciák ellen harcoló osztrák sereg parancsnoka.

* Lengyelország második felosztásakor, 1793-ban.

s A magyarországi görögke!etieket érti.

" Kosciuszko szabadságharcának kitörésekor, 1794 tavaszán, Ausztria, Oroszország és Poroszország egyaránt sietett hadait felvonultatni, nehogy valamelyikéjük kimaradjon Lengyelország harmadik felosztásából.

A FORRADALOM ELŐKÉSZÍTÉSE 5!

bei dem Department der auswärtigen Geschäfte, als auch bei dem Berg­

werken anzustellend Dieser Zusage seye aber bis nun zu keine Genüge geleistet worden.

Diese Ursachen haben bei der Ungarischer Nazion die Stimmung her­

vorgebracht, sich selbst Hilfe zu verschaffen, und durch eigene Kraft eine Staats-Reform zu bewerkstelligen.

[VIII.] Der Plan hiezu war folgender :

[VIII. 1.] Zwei geheime Gesellschaften, welche die allgemeine Meinung zum Zwecke der Revolution bei der Nazion hervorbringen sollten. Die Erste erhielt den Namen die Gesellschaft der Reformirten, in welche nur geringere Adeliche und ärmere Magnaten aufgenommen werden sollten. Die zweite wurde unter dem Namen : Gesellschaft der Gleichheit und Freiheit eingeführt.

Die Erste erhielt ihren Anfang im Anfang des Sommers verflossenen Jahrs unter Leitung des Professors der Polizey-und Finanz Wissenschaft G y u r k o v i c s , 2

und die zweite den 1. May dies Jahrs unter meiner Leitung. Seit dem Tode des oberwähnten Professors wurden beide von mir geleitet.

Die Gesellschaft der Reformirten hatte zum Zweck, Ungarn zu einer unabhängigen Republik, mit Errichtung zwei Kammern, umzuschaffen.

Die zweite hätte die Unternehmung der Ersten unterstützen sollen.

Durch die erste Gesellschaft hofte man die meisten Comitats-Beamten, welche ihren Adel behalten hätten, zu gewinnen, und auch die Revolution

leicht zu bewirken.

Von der zweiten Gesellschaft war jedes Mitglied auch Mitglied der Ersteren. Ein Mitglied der Reformirten Gesellschaft hingegen durfte von der Existenz der Gesellschaft der Freiheit und Gleicheit keine Wissenschaft haben.

Das Institut beider Gesellschaften gieng auf dem nemlichen Zweck, und bestand in folgenden Punkten : s

i Az 1790 : 17. tc.

s Gyurkovics Ferenc (1772— 1793 dec. 9.) egyetemi'tanár — Martinovics szerint a Reformátorok Társaságának alapítója. Fejérmegyei katholikus köznemesi családból származott. 1772 óta a pesti egyetemen a politikai és kamarai tudományok prof esz-szóra, közben többször dékán és rektor is. Előadásaiban Martini és Sonnenfels tanait hirdette, s nincs nyoma annak, hogy akár a katedrán, akár irodalmi téren (Xavéri Szent Ferencet dicsőítette és Beccaria olasz büntetőjogászt fordította magyarra) Habsburg -ellenes vagy antifeudális elveket hangoztatott volna. 1701-ben megjelent anonym röp- irata, melyben az országos közpénztár felállítása mellett tör lándzsát és a jobbágyság szempontjait is igyekszik tekintetbe venni, felvilágosult nemesi reformert mutat. (DpÚMo de (yaaZfíer ad e//ecíM?M, dedecendo af%. XX7. praeíedapsa a. 7791 co%cZ%sa dáae&z cow- d^o, efrea erecitowem e% do%a%ío%em /awdf regwccdaWs. Pest, 1791. — Kosáry Domokos szíves közlése.) Mindezek az adatok nem valószínűsítik, hogy az élesen dinasztiaellenes célokkal induló Reformátorok Társaságának Gyurkovics lett volna az alapítója.

Martinovics, állításának igazolására a későbbiekben Fodor József helytartótanácsi titkárra hivatkozott tanúként (v. ö. 633. s köv. 1.), de rá is csak azután, hogy öngyilkosságáról értesült. A per folyamán lefoglalták Gyurkovics hátrahagyott iratait, de az ügyész semmi »gyanúsat« nem talált bennük. Sőt az egyetem kérésére özvegyének nyugdíját még fel is emelték. Még arra sincs adatunk, hogy szabadkőműves lett volna.

Egyébként Martinovics kivégeztetése előtt visszavonta rá vonatkozó vallomásait. (Ld.

7ra%o& 106. sz. — V. ö. iSzMWM/e^, IV. 183. h. — Pauler Gy., A &%dapes%f w. %dr. TadomdiM/- eyye^eTw. %ôr%éwe%e. Bp. 1880. 380. 1. — Eckhart F., A yoy- ég dKam%Mdo7Má?M/f &ar %őr%é%eíe.

CA &M*. mayy. Pdzmdm/ P. Padomá^yeyye^em íőr%é%e%e. II.) Bp. 1936. 212. 1. és Jey^/zó-

&ŐM2/U No 185/2, 215/7. . ^

3 V. ö. a Titkos társaságok felvételi szabályaival az I. k.-ben.

1794. AUG. 13, MARTUNOVIC^ VALLOMÁSA

52

1. Ein einziges Individuum war der Mittelpunkt dieser Beiden GeseilE