jPctöft összes fiolfeményciaz alább megjelölt kiadásokban.

A z Athenaeum részv.-tá rsu la t kiadásában továbbá m e g je le n t:

jPctöft összes fiolfeményci

az alább megjelölt kiadásokban.

¿Petőfi S ándor összes költeményei

hazai művészek uj rajzaival és a költő arcképével. Több m int 150 műbecsii rajzzal. 2 kötetben. Tizennyolc előkelő magyar művész munkája. Ára két elegáns vászonkötésben, a címlapon a költő domborművű arcképével 72 kor. Pom­

pás selyemkötésben ... ... 84 kor.

¿Petőfi S ándor összes költeményei

4 részben. Ara négy csinos damaszt díszkötésben ... 20 kor.

¿Petőfi S ándor összes költeményei

4 rész, 2 kötetben. A két kötet ára diszes vászonköt. 10 kor.

¿Petőfi S ándor összes költeményei

Képes népkiadás. Ára vászonkötésben... 4 kor.

Petőfi S ándor összes költeményei.

Milleniumi kiadás. Ára fűzve 1 kor. Yászonkötésben 2 kor.

¿Petőfi összes művei,

Első végleges teljes kiadás. Életrajzi bevezetéssel ellátta Jókai Mór. Eredeti kéziratok és kiadások alapján rendezte, jegyzetekkel és variánsokkal kisérte Havas Adolf. H at kötet nagy 8-rét. Három rézkarccal. Á ra fűzve 38 kor., hat diszkötésben... ... 56 kor.

J{ magyar népköltés gyöngyei,

A legszebb népdalok gyűjteménye, összeállította Benedek Elek. Diszes kiállitásu kötet, diszkötésben á r a ... 6 kor.

lak. könyvi, előzék, 3079.

A z Athenaeum részv.-társu lat kiadásában továbbá m e g je le n t:

l O f n i AI K Ö N Y V T Á R CÍm a la tt egy gyűjteményes vállalat I u K U LA I MJ n i f I n ll indult meg, mely az új tanterv által ki­

jelölt irányban az ifjúság komoly irodalmi mívelésének szolgálatába lép.

Ezen iskolai könyvtár I. része :

Magyar Olvasmányok Tára

Szerkeszti BEÖTHY ZSOLT.

E z e n g y ű jte m é n y b e n e d d ig a k ö v e tk e ző m u n k á k je le n te k m e g , m e ly e k e t a n a g y m é lt.

v a llá s - és k ö z o k t. m in is t e r ú r a k ö zé p is k o la i k ö n y v tá ra k b a v a ló b e s z e r z é s r e a j á n l o t t :

1. P etőfi válogatott lyrai költem ényei. Kiadja Badics Ferenc. Á ra kötve ... ... ... 1 korona.

Engedélyezési szám 1889/13732.

2. Petőfi válogatott elbeszélő költeményei. K iadja Badics F.

Á ra kötve ... . ... ... 1 korona.

Engedélyezési szám 1889/13732.

3. Tasso, M egszabadított Jeruzsálem. K iad ja Pintér Kálmán. Á ra kötve ... ... 2 korona.

Engedélyezési szám 1900/3202.

4. Beöthy Zsolt, Széchenyi. K iadj a Tóth Rezső. Á ra kötve 1K 20 f.

Engedélyezési szám 1900/3202.

5. Madách, Az ember tragédiája. K iadja Alexander Bernát. Á ra k ö tv e... ...3 korona.

Engedélyezési szám 1900/3202.

6. Cervantes, Don Quijotte. K iadja Huszár Vilmos. Á ra kö tv e... 2 korona 50 fillér.

Engedélyezési szám 1900/2444.

7. Csokonai válogatott munkái. K iadja Tóth Rezső. Á ra k ö tv e... 1 korona 20 fillér.

Engedélyezési szám 1900/2444.

8. Berzsenyi Dániel költői és prózai müvei. Szemelvények.

Közzéteszi d r. Váczy János. Á ra kötve 1 korona 80 fillér.

Engedélyezési szám 3090/1901.

9. Az oktató m ese és szem elvények magyar meseírókból.

Szerkesztette d r. Koltai Virg il. Á ra kötve 1 kor. 40 üli.

Engedélyezési szám 3090/1901.

10. Katona József Bánk bánja. M agyarázta d r. Hevesi S. Á ra k ö tv e... 1 korona 80 fillér.

Kaphatók a kiadó-társulatnál, valamint minden könyvkereskedésben.

A z A thenaeum részi).-társutat kiadásában továbbá m e g je le n t:

^thenaeum ^Cézikönyvtára

egy-egy tudományszaknak vagy egyes részleté­

nek feldolgozását felölelő, első rangú hazai és idegen irók tollából eredő munkákat tartalmaz.

Az Athenaeum Kézi könyvtárának minden kötete csinos kötésben jelenik meg : a kötetek ára terjedelm ük szerint 1 kor. 20 fillér,

1 kor. 80 fill., vagy 2 kor. 40 fill. — Eddig m egjelentek : 1. A m agyar szépirodalom történ ete a legrégibb időktől Kis­

faludy Károlyig. I rta Kardos Albert. Kötve Ára 2 kor. 40 fill 2. Római régiségek. Irta W ilkins A. S. manchesteri tanár. Nyolc ábrával. H arm adik kiadás. K ö tv e... Ára 1 kor. 20 fill.

3^. A róm ai nép történ ete. I rta Creighton, oxfordi tanár. Tiz történeti térképpel. K ö tv e... Ára 1 kor. 20 fill.

4^. A görög nép története. I rta C. A. F y ffe, oxfordi tanár. Ford.

Öt történeti térképpel. Kötve ... Ára 1 kor. 20 fill.

5. Az ókori m űvészet története. Irta M énardf Ede. Franciából.

Kötve ... ... .. ... Ára 1 kor. 80 fill.

6. A görög irodalom története. Irta R. C. Jebb. glasgowi egy.

tanár. Ang. ford. Findczy Ernő. Kötve Ára 1 kor. 80 fill.

7. Ó-görög élet (Görög régiségek). Irta M ahaffy I. P. dublini egyet, tanár. Két képpel, Kötve ... Ára 1 kor. 20 fill.

8

A ngyal Dávid. K ö tv e... Ára 1 kor. 20 fii].

9. A ném et nép története. I r ta J. Sime. Angolból fordította A ngyal D ávid. K ötve... ... ... Ára 1 kor. 20 fill.

10. Az olasz nép és irodalom története, írtá k J . A. Symonds és A. B artoli. Angolból. Kötve ... Ára 1 kor. 20 fill.

11. Izrael népének történ ete Jeruzsálem második pusztulásáig I rta J. Wellhaiisen. Ford. Kardos A. Kötve Ára 1 kor. 20 fill.

12. Az őskor történ ete. Irta Sebestyén Gy. Kötve Ára 1 kor. 20 fill.

13^. Ókori földrajz. I rta H. F. Tozer. F ordította Lauko Albert.

Kötve ... .... ... Ára 1 kor. 20 fill.

14. Az észak-am erikai Egyesült-Á llam ok története. Irta Hig- ginson W. 1. Angolból. K ét rész. Egy történeti térképpel.

K ö tv e ... .r. ... ... Ára 2 kor. 40 fill.

15^. A ró m ai iro d alo m tö rté n e te . Irta W ilkins A. S. Angolból, Második javított kiadás. Kötve ... ... Ára 1 kor. 20 fill.

16^. A francia irodalom történ ete. Irta Saintsbary G. Angolból.

ford. Hegedűs Pál. K ötve... Á r a 1 kor. 20 fii.

17^. A esthetika. Irta Pilo Mario. Ford. Y a r tin J . Ára 2 kor. 40 fill.

18. A m agyar nyelv. Irta Balassa József. Fűzve 1 kor. 40 fill.

vászonkötésben ... ... ... ... ... ... . ... -. Ára 2 kor.

19^. B evezető a zenetudom ányba. I rta D r. M olnár Géza.

Á ra 2 kor. 40 fill.

AZ ATHENAEUM KÉZIKÖNYVTÁRA.

IRODALMI ÉS TÖRTÉNELMI SOROZAT. III.

cLYEGZQ

Budapest. Az Athenaeum r. társulat könyvnyomdája.

A R O M A I N É P

TÖRTÉNETE.

*

IRTA

M . C R E I G H T O N

oxfordi tanár»

A N G O L B Ó L .

T Í Z T Ö R T É N E T I T É R K É P P E L .

BUDAPEST.

AZ ATHENAEUM ÍROD. ÉS NYOMDAI R. TÁRS. KIADÁSA.

1 8 9 8 .

B e v e z e t é s .

1. Miként m agyarázza meg a róm ai történelem a m os­

tani Európát. — Ha E urópa m ostani népeit te kintjük, azon­

nal szem ünkbe ötlik, hogy azok nyelv, törvények, szokások és sajátságok tekintetében igen elütnek egym ástól. De egy ú t­

tal az t is látjuk, hogy ezen különbség dacára mégis nagy a hasonlatosság köztük, mely m egkülönbözteti őket a többi világ­

rész népeitől. A róm ai tö rté n e t m ondja el azt a fontos dolgot, hogy E urópa népei hogyan fejlődtek, s mikép tö rté n t, hogy ám bár egym ástól sokban különböznek, mégis Ázsia vagy A frika lakosságával összehasonlítva, csaknem egy n ép ­ nek tű n n ek fel.

M ert hogy Európa népei oly sok te k in te tb en meg­

egyeznek, annak föoka az, hogy valam ennyien törvényeik, szokásaik és ism ereteik nagy részét a róm aiaknak köszönik, kik őket m eghódították és korm ányozták. H ogy pedig egy­

m ástól elütnek, az onnan van, m ert egyikök többet, m ásikuk kevesebbet v e tt át a ró m a ia k tó l; az egyik jobban hozzá sim ult a róm aiak eszejárásához, a m ásik meg inkább a ger­

m ánok szokásait fogadta el, kik a róm aiak u ralm át m e g tö r<

ték, s uj népeket alk o tta k Európában.

2. Mit ta n ít a római történelem a régi időkről. — De a m ellett, hogy arra ügyelünk, mikép fejlődtek E urópa népei Róma befolyása alatt, azt is fogjuk szemmel kísérni, hogyan terjedt Róm a hatalm a régi időben m ind ezen népek m eghódítása közben. L átn i fogjuk, hogy a róm aiak m indenek előtt Itália többi népei fölött vergődtek túlsúlyra,

Creightoii. Római nép tört. I

2 A római történetnek főpontjai.

s hogy csak azután haladtak tovább m indazon népek meghó dításában, melyek a Földközi tenger körül laktak. A zt is lá t­

juk, hogy ezen nem zeteket nem csak legyőzték, hanem a maguk törvényeit is rá ju k szabták, s kisebb-nagyobb m értékben saját m agukhoz hasonlókká te tté k őket. A kkor am a népek, melyek a K özéptenger körül laktak, voltak az egyedüliek, kik városokban laktak, kik m aguknak törvényeket szabtak, könyveket írtak, s az voltak, m it m ost c iv ilizá ltn a k nevezünk.

A rom aiak tö rté n ete teh át, m int m ajdnem m inden nagy nem zeté, a régi időket és egyúttal saját napjaink tö rté n eté t is m egvilágitja. Róm a a világ tö rté n eté n ek nagy kapcsa — m ert a régi kor valam ennyi népét Róm a győzte le, mind a h atalm a alá került, mig azután m inden m ostani európai nem zet Róm a elpusztulásából keletkezett, és sokat tőle eltanult.

3. A római történetnek főpontjai. — K övetkezők a főpontok, m elyeket Róma történetében m egjegyeznünk k e ll:

1. M iképen vált Róma oly nagy hódítóvá?

2. Hogyan folytak hódításai ?

3. Mily eszközökkel b izto síto tta foglalásait ? 4. Mikor a világ ura lett, mi módon korm ányozta ? 5. M iért dőlt meg ?

I. F E JE Z E T .

Mikép keletkezett Róma városa.

1. Itália a régi korban. — Róma, m int tudjuk, I tá ­ lián ak fővárosa : Itália pedig a középső azon három félsziget közül, melyek E urópa déli részét képezik, s m elyeknek p a rtja it a K özéptenger mossa. Jelenleg Itáliát éjszakról az Alpok határolják. De a 75 3. évben Kr. sz. e., m ikor R óm át alapították, a nagy síkság, mely az Alpok és az A penninek kö zö tt fekszik, s m elyet m ostanság L om bardiának nevezünk, a galloké volt, s G alliának nevezték. T ovábbá a n yugati p arto n az A penninek és a Tiberis folyó között az etrus- kok laktak, kik akkoriban a félszigetnek legnagyobb népe voltak. Azon vidéknek, a hol laktak, róluk m ost is Toscana a neve. Délre a galloktól és etruskoktól Itália népei estek, kik kö zö tt a la-tinok voltak a főfaj. A latinok a T iberistől délre elterülő síkságon laktak, s földet művelő nép voltak. Helysé­

gekben laktak, s m indegyik helység a maga dolgát vitte, de időn kint közös ügyek érdekében össze is gyülekeztek s ezt a gyülekezetet lig á n a k nevezték.

2. R óm a alap ítá sa . — Űgv látszik, hogy K. e.

kö rü l ezek a latinok a Tiberis m ellett gy arm ato t telepítettek, hogy a folyót a félelm etes etruskok ellen megvédhessek. E zt a g y arm ato t R óm ának nevezték, s mivel Itália ezen részének nagy folyója mellé rakták, csakham ar forgalmi fontosságra is ju to tt.

4 Róma alapításáról szóló regék.

3. Róma alapításáról szóló római regék. — V olta- képen csak ennyit tu d h a tu n k bizonyosat Róma alap ításá ró l;

m aguk a róm aiak azonban a következő regét m ondják róla.

Á lba L ongában Am ulius nevű gonosz király uralkodott. Meg­

fo szto tta volt b áty ját a királyságtól, s annak fiait megölette, de

leánya iker-fiukat szült, kiknek Mars isten volt az apjuk. A m u­

lius m egparancsolta, hogy vessék őket a Tiberis folyóba ; de megmenekülve, lefelé úsztak a folyón, míg felakadtak azon hely közelében, hol később Róm a épült. Elsőben egy anya­

farkas táplálta, m ajd pedig valami juhász találta meg, s úgy v e tte m agához őket. M ikor később felnövekedtek, m egism erkedtek nagyatyjukkal, és m iután a gonosz A m uliust agyonütötték,, visszahelyezték ő t királyi székébe. A zután az ifjak, kiket Rom u-

Róma városa. — Róma lakossága. 5 Tusnak és R em usnak hívtak, elhatározták, hogy a Tiberis mel­

le tt várost fognak építeni. E m unka közben azon vesztek ősz- sze, hogy kié legyen a város, s czivódásuknak vége az lett, hogy Rom ulus megölte Rem ust. így te h át Rom ulus ép ítette a várost, és saját nevéről R óm ának is nevezte. O volt az első királya s nagy háborúk á ltal hatalm at is szerzett neki. A tyja Mars végre magához az égbe ragadta, és a róm aiak istenként tisztelték.

M iután eltű n t, a nép a Numa Pom piliust v álasztotta k i­

rályának, ki békeszerető király volt, s nekik törvényeket a d o tt s vallásra o k ta tta őket. U tánna m egint háborút kedvelő király következett, Tullus Hostilius, ki legyőzte és elfoglalta A lbát, nem rendes harczban, hanem hárm as párviadalban, melyben mindegyik részről három -három testvér harczolt.

N egyedik király volt A ncus M artius, ki Róm a h atalm át a latinok fölött még tovább terjesztette.

Jelenleg m ár nincs kétség, hogy mindez csak rege, de annyi egészen bizonyos, hogy m ind ez idő alatt Róm a hatalom ban folyton öregbedett, s noha a latin telepek között a legfiatalabb volt, ő le tt a latin helységek ligájának (vagyis gyülekezetének) feje. L átju k tehát, hogy Róm a elejétől fogva hódító volt.

4. Róma városa. — Róm a a Tiberis partjain épült, vagy három m érföldnyire a torkolatától. Kezdetben csak nehány ház volt a folyó közelében fekvő kis halm on, mely köré falat em eltek. M ikor azonban az oda telepedő népnek szám a jobban és jobban gyarapodott, más halm okat is bele­

foglaltak a városba és a falat k örülöttök foly tatták . Nem te lt bele i5o esztendő Róm a alapítása óta, s m ár hét halom volt a falon belül, m elynek közel egy mérföld volt a kerü­

lete. Innen van, hogy R óm át néha »a h éthalm u városnak«

is nevezik.

5. Róma lakossága. — A város népessége szüntele­

nül növekedett, m ert az em berek oda sereglettek, s o tt él­

tek a falon belül, hogy ellenségeiktől m egmenekedjenek. Ez em berek közül sokan kereskedők voltak, s csolnakjaikon föl- és lejártak a Tiberisen. De a nagyobb részük földműves volt, kik a város körül fekvő talajt művelték. A m int a

6

város lakókban gyarapodott, birtokuk szintén tovább-tovább terjeszkedett. Az együttlakó polgároknak term észetesen gon­

d o sk o d n a k kellett, m ikép védjék m agukat ellenségeiktől és földjeiket a pusztításoktól. A zért közös javukra m ár kezdet­

ben összeállónak ; vagyis, am in t m ondani szokás: á lla m o t alkottak. A közjóról való gondoskodást pedig a k o r m á n y r a bízták.

5. Hogyan korm ányozták Rómát régi időkben. K ezdet­

ben igen egyszerű volt Róm a korm ánya. Az állam ot a csalá­

dok összesége képezte, s m indegyik családot annak feje igazgatta. Az állam ügyeinek elintézése végett a családok fejei, kiknek p a tr e s vagyis a ty á k volt a nevük, a senatus- ban vagyis a vének g y ű lé sé b e n gyülekeztek össze. A király feje volt a senatusnak, s aty ja az állam nak, m elyet valam i nagy családnak le h e te tt ta rtan i.

Mikor azonban Róm a hatalom ban gyarapult, sok új népség seregien oda, mely nem fért el a régi családokban, a m elyeknek nem volt része a korm ányban. Az ősnép megve­

te tte ő ket s plebesnek vagyis csőcseléknek nevezte. Ily m ódon képződött Róm ában az a risto c ra tia vagyis az előkelők k o r m á n y a , m elynek tagjai, a p a tr íc iu s o k , igen rosszul b án ta k a közönséges néppel fa p le b e ju s o k k a l), mivel ennek nem volt része a korm ányzásban. Róm a te h á t saját keblé­

ben viszálykodott s m ajd m eglátjuk, mire fordult ez a v e r­

sengés. Jó hosszú időre m egállította Róm a h ó d ítá s a it: hogy is h ó d íth a to tt volna meg m ásokat, m ikor saját felei ellen kellett küzdenie?

7. Mikép lett vége a k irályságnak. — Meg is g y űlt az A ncus M artius u tá n következő három királynak o tth o n n a baja. Először T arquinius Priscus, ki a latinok ellen is viselt háborút, próbált meg ném i változásokat tenni az állam­

ban, de az előkelők m egakadályozták benne. U tána követ­

kezett Servius Tullius, a kinek sikerült a vagyon szerint való uj népbeosztás által a plebejusokon ném it segíteni. O tudniillik az t rendelte, hogy m inden férfi vagyonának meg­

felelő fegyvert viseljen, s hogy az egyforma fegyverzetű fér­

fiak ce n tu riá kb a n , vagyis szá za d o k b a n eg y ü tt gyakoroljanak

Róma mint köztársaság

.

és szolgáljanak. Idővel, m inthogy a sereg igen fontos dolog lett, a k o rm án y n a k sok ügye fö lött a c e n tu riá k gyülekezeté­

ben végeztek. Ilyform án a plebejusok közül a gazdagok m ost igen jól jártak. De nagy le tt az elégedetlenség a nem esek között, s a jó Servius király t saját v e je : Lucius T arquinius gyilkolta meg, s kö v ette is a trónon. A róm aiak superbus va­

gyis dölyfös m elléknévvel illették, m ert csak a maga ak a rata szerint u ralkodott. V iszálykodásaikat hasznára fo rd íto tta , s tyranussá lett, vagyis olyanná, ki a m aga ak a ra ta szerint kor­

m ányoz s nem az állam törvényei szerint. A hely ett, hogy aty ja le tt volna az állam nak, urává te tte m agát. Nagy har- czos volt, s R óm ának h a ta lm á t L atiu m b an még öregbitette.

De végre a róm aiak nem tű rh e tté k tovább, feltám ad tak ellene, családostul elűzték, s elhatározták, hogy többé nem kell király.

A királyfutás 509 K. e. tö rté n t, a királyoknak 244 évnyi uralkodása u tá n ; de ezen királyok felöl, vagy azon időről, m elyben éltek, nem tu d u n k elég bizonyosat, m ert a róm ai irók jóval később éltek ezen kor u tá n , s oly tö rté n e ­ teknek, m elyeket az írók három -négyszáz esztendővel utóbb irtak, nem a d h a tu n k m indenben hitelt.

8. Róma m int köztársaság. — A m int a róm aiak el­

határo zták , hogy többé nem választanak királyokat, úgy látszik, hogy elsőben a király tisztjét egy em berre ruh ázták , ki azt csak egy évig birta, s k it dictatornctk neveztek. Később úgy vélekedtek, hogy ezen hatalom nagyon is sok egy em ­ bernek, te h át azt évenkint v álaszto tt két em berre bízták, kiket kezdetben p r a e to r o k n a k (elüljáróknak), később consu- ló k n a k (főtanácsosoknak) neveztek el. De e m ellett még a d ic tato r hiv atalát is fö n ta rto ttá k , s ha az állam nagy veszély­

ben forgott, külön d ic ta to rt neveztek ki, ki hat hónap hosz- szat egym aga volt a hatóság, s ki az állam fölött a régi királyi h atalm at birta. A zonban a rendes hatóság a consulok voltak, kik a senatusban elnököltek, s kik a sereget is vezé­

relték. így azu tán az egy évi hatóság alatt sokkal nagyobb lett a senatusnak hatalm a, m in t a milyen a királyok alatt volt : Továbbá a népgyülés is, m elyet k atonai fegyverzetük szerint

8

beo szto tt ce n iu rid kb a n hívtak össze, sokkal hatalm asabb le tt, m inthogy a törvények szerzésénél szükség volt bele­

egyezésére.

9. A k ö ztársaság n ak első zavarai. — M indezeknek m eg­

alkotása jó időbe került, s Róm a a köztársaság első ide­

jében nem volt hatalm as, m in t királyai alatt. M egtám ad­

tá k a többi latin városok és az etruszkok, s ők n agy zavar­

ban voltak. F öldjeik elpusztultak, s az etruszkok Róm a városát is ostrom olták, s m ajd hogy el nem foglalták. Mikor végre ezeket visszaüzték, a plebejusok estek nagy nyom orba.

L egnagyobb részük földm űves volt s földjeiket a háború teljesen elpusztította. M agukat is kötelesek voltak eltartan i a hadseregben, a nélkül, hogy valam i fizetést h ú z ta k volna, ső t ha az állam bajban volt, még bizonyos összeget fizetniök is kellett. Nem is lehet te h á t csodálkoznunk, hogy a plebeju­

sok adósságba verték m agukat, s m inthogy a patríciusoktól kértek pénzt kölcsönbe, ezek, úgy látszik, kizsákm ányolni kí­

v án ták azoknak zavarát, hogy saját h a ta lm u k a t az állam ban gyarapítsák. A régi kölcsöntörvénv igen szigorú volt, s az adóst egészen a hitelezőnek hatalm ába e j t e t t e : ha ak arta, elcsu k ath atta, ha úgy te tsz e tt neki, rabszolgának a d h a tta el.

V oltak börtönök is a patríciusok házaihoz építve, m elyek tele­

voltak plebejus adósokkal.

10. Hogyan szereztek a plebejusok sa já t hatóságot. — Végre 494. évben, csak tizen h at esztendővel a királyok el­

űzése u tá n , a plebejusok azon meggyőződésre jutottak*, hogy a dolgok állapota nem m a ra d h at meg tovább igy. T e h á t valam ennyien együttesen kiindultak Róm ából, s n eh án y mér-

öldnyi távolban a várostól egy halm on telepedtek meg, kijelentvén, hogy o tt új plebejus várost fognak alapítani, s hogy a patríciusokat o tt fogják m agukra hagyni Róm ában.

Elképzelhetni, a patríciusok nem igen örültek, hogy igy cserben h a g y a tta k ; el is küldtek hozzájuk egy bölcs férfiút, M enenius A grippát, a ki, hogy visszatérésre birja őket, el­

m ondott nekik egy m e s é t: »Egykor a testn ek többi tagjai összeesküdtek a gyom or e lle n ; az t m ondták, hogy m inden m u n k át nekik kell végezniük, míg a gyom or szép nyűgöd-

A patríciusok és plebejusok közti küzdelmek. Q ta n o tt fekszik a test közepében s henyélve élvezi azt, a m it ok hoznak neki. B e szü n tették te h á t a m unkát, s m eg­

jegyeztek abban, hogy addig éheztetik, ‘ mig meg nem hu- nyászkodik. De míg a gyom rot éh e ztették , az egész te st is k ez d ett sinleni, s a többi tagok azt v ették észre, hogy m aguk is sovánvodnak. Ép így ti plebejusok is, meg fogtok győződni, hogy a patríciusok m egrontásával m ag ato k at is tö n k re fogjátok ju ttatn i.« A plebejusok á tlá ttá k , hogy sok ebben az igazság, s elhatározták, hogy visszatérnek, de azon föltétel m ellett, hogy nekik is legyenek saját tisztjeik, kik o k ét megvédjék.

E tisztviselőket trib u n o k n a k n e v e z té k ; kötelességük az volt, hogy a plebejusokat m inden igaztalanság ellen meg­

védjék. B árkit k isz a b a d íth a tta k a patrícius hatóság k e z é b ő l;

házaik m enedék-helyei voltak minden ü ld ö z ö ttn e k ; k ap u ­ juk éjjel-nappal nyitva állt. Sőt mi több, ha valaki m egsér­

te tte vagy b ántalm azni m erte őket, azt szám kivetésbe k ü ld ­ té k ; szem élyük oly szent volt, akár a követeké.

Ily m ódon a consulok a la tt álló patrícius állam mel­

le tt, trib ü n tisztviselőket bíró plebejus állam alakult. A két osztály viszálykodásai annyira m entek te h á t Róm ában, hogy az többé nem volt egy állam, hanem kettő.

11. A patríciusok és plebejusok közti küzdelm ek. — A róm aiak úgy h itték , hogy túlesnek bajaikon, ha Róm a falain belöl^egy állam ból k e ttő t alk o tn ak . De elgondolhatjuk, hogy ez nem erősbítette R óm át, s nem igen segítette hódító pályá­

ján való előrehaladásában. De Róm a m indem ellett nagy hódi­

tóvá lett. Mi volt ennek az oka?

Egyik főoka az volt, hogy a róm ai köztársaság első 200 éve (5oo—3oo) a patríciusok és plebejusok közt szüntelen viszálykodásokban folyt le ugyan, de m ind a két p árt igen ragaszkodott R óm ához s annak intézm ényeihez.

M indegyik párt a m ásikat polgártársainak te k in te tte , habár egyes dolgokban sokszor is iparkodott neki ellenére lenni.

A viszálykodás nagy m érséklettel folyt. Igen ritk á n o m lo tt vér, s a viszályokból soha nem le tt polgárháború. Elég volt az ellenség R óm án kívül, a k i v e l harczolniok k e lle tt; nagyon

10

is gyakran félre kellett tenniök saját per-patvaraikat, — a k á r milyen hevesek voltak is azok — s együtt indulniok a harczba.

12. Mire o k ultak viszálykodásaikból a róm aiak. — Ez a küzdelem jó iskola volt a népnek nagygyá nevelésére..

M egtanulta, hogyan lehet h ajth a ta tla n n a k , de a m ellett igaz­

ságosnak is lenni. M egadta m inden em bernek az em bertársai vagyis az állam irá n t való szigorú k ö te lesség tu d á st; rávitte,, hogy m inden erejéből küzdjön azért, a m it elérni a k a r; m ert mindig volt valami, a m iért küzdeni kellett. A plebejusok tisztelték a patriciusokat, s tu d ták , hogy csak úgy tehetnek túl rajtu k , ha a közös ügy m ellett nagyon buzgólkodnak, s ily m ódon bebizonyítják, hogy megérdem lik a követelt jogo­

kat. A patriciusok meg, amig lehetett, erősen ta rto ttá k kiváltságaikat, de ha valahol vereséget szenvedtek, csak­

ham ar m egtanulták a plebejusokat m éltányolni; mikor m á r nem győzték tovább az ellenzést, akkor engedtek s rajta voltak, hogy leh ető szép szerrel m egalkudjanak. Ily m ódon ta n u lta meg a róm ai nép az engedelm eskedést, a m agán való uralkodást és k ita rtá st. így nem csak m agán-dolgaikban ta ­ n ultak meg élelmességet, hanem a közös nyilvános életben is, m in t társpolgárok és ugyanazon állam tagjai. Ezen úgy­

nevezett »politikai okosságuk« később nagyon hasznukra volt. M ert bár erősen ragaszkodtak régi intézm ényeikhezr meggyőződtek, hogy néha kell változásokat ejteni rajtuk, s- m egtanulták, hogyan kell azokat meggondolva és lassankint eszközölni, a nélkül, hogy a dolgok rendes során többet rontanának, m int lendítenek, m ert m egtanultak engedni,, ha engedni kellett, s bölcsen és meggondolva változásokat e jten i; azért tu d tá k a róm aiak korm ányozni a világot isr mikor m eghódították.

13. Min viszálykodtak a patriciusok és plebejusok. — Most nehány dologról akarunk szólni, melyek fölött a p a t­

riciusok a plebejusokkal viszálykodtak. E gyenetlenkedésük közel kétszáz évig ta rto tt, de ezen időt két korszakra oszt­

h atju k fel.

I. 4q4—45o K. sz. e. Ö tven év, mely idő a la tt a plebe­

jusok azon voltak, hogy nyom oruságukból kiszabaduljanak*.

Spurius Cassiusnak agrarius (Fold) törvénye.

II. 45o—3oo K. sz. e. Százötven "£v, mely a la tt a plebe­

jusok rajta voltak, hogy a korm ányzásban oly rész jusson nekik is, m int a patríciusoknak.

14. Spurius C assiusnak agrarius (föld) tö r v é n y e . ---- Az első kísérlet, mely arra irányult, hogy a plebejusoknak sanyarúságán könnyítsen, Spurius Gassius földtörvénye volt, K. sz. e. 486. Maga Spurius Gassius patrícius volt, consul is volt, s consulsága idejében jó szolgálatot te tt az állam ­ nak, a m ennyiben oly békét k ö tö tt a latinokkal, hogy ezen­

túl R óm ának szövetségesei lettek. — Á tlá tta ö a plebejusok szomorú á lla p o tá t; látta, hogyan kell belebukniok az adós­

ságokba, s hogy ez tönkre- és nyom orba ju tta tja őket. A zt javasolta tehát, hogy az állam földekből egyes részeket a szegény plebejusok között osszanak szét. Az állam földek azon földek voltak, melyeket háborúkban nyertek, s melyek az állam hoz ta rto zta k . Némelyeket ezen földek közül, m ikor elfoglalták, a polgároknak adtak, m ásokat meg tem plom ok­

nak adom ányoztak a róm aiak által tisztelt istenek szolgála­

tának ellátására. Ez az állam ra nézve igen rossz dolog v o l t : az állam tudniillik eddig a patríciusok voltak. A patríciusok az állam földekre h a jta ttá k legelőre m arháikat, s úgy használ­

tá k azokat m int s a já tju k a t; Spurius Gassius pedig azt javasolta, hogy egy részét a földeknek oszszák ki a szegény plebejusok között, s hogy a patríciusok, kik a többi földeken legeltetik m arhájukat, az állam nak a legeltetés fejében bizonyos díjat fizessenek. Úgy látszik, hogy ezen törvényt keresztül is vitték*

de mivel a patríciusok nehézségeket g ö rd íte ttek elébe, soha életbe nem lépett. G yűlölték is ők Spurius Cassiust ezen törvényéért, s avval vádolták, hogy népszerűségre törekedik,, hogy így királylyá le h e sse n ; s ezen vád alapján halálra ítél­

tek (485 K. sz. e.)

De ezen agrarius törvény eszükben m aradt, s nekünk is meg kell ta rta n u n k em lékezetünkben, hogy mi volt czéljar m ert a tö rté n e t folytában még fogunk róla hallani.

15. Hogyan ju to tta k hatalom ra a tribunusok. — Gassius halála u tá n a nyom or még nagyobb lett, s ennek következ­

tében a néptribunusok hatalm a is növekedett. A plebejusok

«3 2 Hogyan jutottak hatalomra a tribunusok.

-csak a saját hatóságukra, a tribunusokra h a llg a tta k ; s ezek szokásba vették, hogy felm erülő kérdések m egvitatására a népet összehívják. Ha a tribunusok a plebejusokat összehívták, azok gyülekezetükben tribusaik (törzseik) szerint meg is sza­

v a z ta k ; de kezdetben befolyásuk csak az volt, mi a mi nép- .^gyüléseinknek, m ert h a tá ro z a ta ik a t érvényre ju tta tn i nem volt h atalm ukban. A patríciusok nem jó szem m el nézték

^ezeket a gyűléseket, s próbálták is szétzavarni. De a plebe- usok csak annál sűrűbben ta rto ttá k meg, ugv, hogy csak még fontosabbak lettek. S ezentúl valóban két állam volt R óm á­

b an ; a consulok a senatussal tanácsk o ztak s azu tán a centu- riák gyűlésén a nép beleegyezésével csinálták a törvényeket.

¿Másik részről meg a tribunusok ta n ác sk o zta k a plebejusok­

kal á tribusok gyülekezetében, s bár nem volt szabad tö r­

vényeket alkotniok, mégis igen h atalm asak voltak. M ert ha

~a consulok valami tö rv én y t hoztak, m ely a plebejusoknak nem te tsz ett, a tribunusok azt, ki ezt a tö rv én y t megszegte, ..a bün tetéstő l m egóvhatták : a törvény te h á t nem léphetett

jógérvényre.

16. A decemvirek. — A dolgok ily állapotban nem m a ra d h attak meg sokáig. 461-ben a plebejusok azt követelték, hogy jövőben se consulok, se tribunusok ne legyenek, hanem válasszanak tíz hatósági szem élyt, egyaránt ö tö t-ö tö t a p a trí­

ciusok és plebejusok közül. Ezen hatóságnak az legyen a kötelessége, hogy a törvényeket kidolgozza, s azokat a f ó r u ­ m on, vagyis a vásártéren, a hol a nép összegyűlni szokott, k iírja ; hogy o tt m indenki m egism erkedhessék velük és senkit e z en tú l jogtalanul elnyom ni ne lehessen. Eddig csak a p a trí­

ciusok é rte tte k a törvényekhez, úgy hogy a plebejusok fölött .saját kény ük-kedvük szerint Ítélhettek. Tiz esztendő hosszat hevesen viszálykodtak ezen indítvány fölött, míg végre 451-ben m egválasztották a tíz új hatósági tagot, kiket szám ukról decem vtrinek, vagyis i í j fé r fiú n a k neveztek el. A plebejusok nagy öröm ére ezek közzé is te tté k a törvényeket. De a decem ­ virek közül az egyik, Appius Glaudius, patrícius, büszke és dölyfös em ber volt, ki a maga kénye szerint a k a rta az ügyek

^sorát vinni. Szolgálójának valami V irginius nevű plebejus

Hogy lettek a censorok.

leányát k ív á n ta ; felfogadott te h át egy em bert, kivel azt.

hireszteltette, hogy Virginia, ez volt a leánynak a neve,, voltaképen nem Virginius leánya, hanem annak valami rab ­ szolgájáé. A dolgot azu tán Appius Glaudius elé vitték, h o g y abban Ítéljen, s Appius Glaudius kijelentette, hogy Virginia rabszolganő. E rre az atyja, ki katona volt, s táb o rb an időzött, haza sietett, félrehivta leányát, m in th a neki istenhozzádot m ondana, azután pedig fölkapott a vásártéren egy m észáros- 'kést s beledöfte leánya szivébe, e sz av a k k al: ez az egyetlen, út, hogy fölszabadítsalak. — E fölötti elkeseredésében a nép*

fellázadt Appius ellen, elűzte a decem vireket, s újból válasz­

to tt consulokat és tribunusokat.

Csakhogy a plebejusok azt nyerték, hogy m ost törvé­

nyeik voltak, s hatalm uk igen m eggyarapodott, úgy, hogy a decem viratus után (45o K. sz. e.) nem voltak többé oly nyom orúságos állapotban, m int azelőtt.

17. Hogy lettek a censorok. — 45o—3oo, m ikorára a két párt közötti viszálykodás egészen bevégzodött, a plebe­

jusok azon voltak, hogy nehánvan közülök is ép úgy, m int a patríciusok, b íráknak és népkorm ányzóknak tétessenek meg.

45o-ben a plebejusok semmi állam hivatalra nem tu d ta k még.

szert tenni, de 3oo-ban m ár bárm elyiket viselhették, melyre m egválasztattak ; sőt b iz to síto ttak m aguknak nehány tis z t­

séget, m elyeket patrícius nem viselhetett. A fő tisztség, melyre a plebejusok törtek, a consulság volt. K étségbeeset­

ten harczoltak a patríciusok, hogy azt m eggátolják; s m ikor m ár nem bírták megakadályozni, m egnyirbálták a consulok hatalm át az által, hogy újféle tisztségeket alk o ttak , m elyeket kizárólag csak patríciusok viselhettek. K ezdetben 443-ban censorokat neveztek ki, kik öt évig ta rto ttá k meg hivatalu­

k at ; ez abban állt, hogy censust vagyis n é p szá m lá lá st kellett végezniük, s jegyzékeket kiadni, m elyektől m inden polgár rangfoka függött. Ezen censorok bárkinek a magaviselete- u tá n tu dakozódhattak, s ha úgy te tsz ett, rangjától m egfoszt­

h a ttá k ; így te h á t igen nagy volt a hatalm uk. A népszám ­ lálást most is censusnak nevezik, csakhogy a rómaiaknál?

eszközül szolgált a népnek rangfokozatokba való beosztásárai

i 4 A tribus gyűlések hatolnia. — Licinius és Sextius.

is, s nem csupán, m int m ost, m egszám lálására. Látszik, hogy -a róm aiak m ennyire szerették a rendet m indenben, a m it 'Csináltak.

18. A tribusok gyűlésének hatalm a. — Ez időben, a m in t lá tn i fogjuk, R óm ának háborúkkal gyűlt meg a dolga, s a plebejusoknak az által, hogy elism ert jó k atonák voltak, o tth o n is g yarapodott a hatalm uk. Az egyik út, melyen ezen hatalom jelentősége önm agától növekedett, a tribusok gyüle­

kezete volt. A plebejusok azt követelték, hogy az, a m it o tt h atáro zta k , ép úgy legyen állam törvénynyé, m int azon tö r­

vények, m elyeket a consulok és a centuriák gyűlésén csinál­

nak. A patríciusok kényszerítve voltak ugyan ennek engedni, de a plebejusok gyűlésén csinált törvényeknek soha nem

■engedelmeskedtek. így te h á t a viszálykodás csak folyt tovább.

19. Licinius és S extius törvényei. — Végre 376-ban

‘Caius Licinius Stolo és Lucius Sextius tribunusok elh atáro z­

ták, hogy megszerzik a plebejusoknak a consulságot. H árom törvényt szerkesztettek s kim ondták, hogy m ind a hárm at -egyszerre kell m egnyerniük. Ezen három tö rvény kedvezett egyrészt a gazdag plebejusoknak, m ásrészt a szegényeknek is; m ert a plebejusok közt sok gazdag volt, de az ös p atrí­

cius családok még mindig csak m egvetették őket. A plebeju­

sok teh át, szegények és gazdagok egyform án, buzgóikodtak e javaslatokért. A törvények a következők voltak :

1) Hogy a szegénynek m egkönnyítsék adósságainak fizetését.

2) M ihelyt a szegénység adósságait lerótta, kapjanak részt az állam -földekből; a gazdagoknak azokból csak bizo­

nyos részeken legyen szabad szántani, vagy legeltetni.

3) A consulok egyike m indég plebejus legyen.

Ezen nagyfontosságú törvényeket, szerzőjük után, Lici- niusi törvényeknek nevezték. T íz esztendeig a legnagyobb m akacssággal k ü zd ö ttek a patríciusok ellenük. De Liciniust és S extiust évről évre újra m egválasztották tribunusoknak, s ők trib u n u si h atalm u k at a lehető legjobban zsákm ányolták ki. Ö t éven keresztül m egakadályozták a consuloknak és

*egyéb hatóságnak m egválasztását, m ert azt m ondták, hogy

A patríciusok és plebejusok közti küzdelem vége. i5 o k tribunusi hatalm ukkal m ajd m indenkinek p á rtjá t fogják, ki ezen hatóságoknak nem ak ar engedelm eskedni: te h á t hiába le tt volna a m egválasztás. Végre m it te h e tte k egyebet a patríciusok, engedniük kellett, s 366-ban m egválasztották az

«első plebejus consult.

20. A p atríciusok és plebejusok közti küzdelem nek vége. — Ez a 366. év a plebejusok győzelm ének az éve. Mind- azáltal a patríciusok ellen folytatniok kellett a küzdelm et, h ogy meg is tartassák velük a liciniusi törvényeket, m iután a népgyülés azokat elfogadta. E zu tán rák é n v sze rítették a patríciusokat, hogy osszák meg velük a többi h ivatalokat is, s a 3oo. évben a patríciusoknak és plebejusoknak, mi az igazságszolgáltatást és korm ányzást illeti, R óm ában egyenlő jogaik voltak. V oltaképen a plebejusoknak még jobb dolguk v olt m int a patríciusoknak, m ert nekik azonfelül saját tribu- nusaik is voltak, mig a patríciusoknak nem volt külön h a tó ­ ságuk. Továbbá az egyik consul szükségképen plebejus volt, s a m ásik is, ha a szavazás ép úgy esett, szintén az lehetett.

L átju k tehát, hogy a patríciusok bárm ilyen m akacsan ipar­

kodtak is m indent m aguknak m egtartani, valóságban csak v eszte tte k a hosszú harczban.

Valóban csodálatos dolog a patríciusok és plebejusok közti hosszú viszálykodás, m ert nem szabad m egfeledkeznünk, hogy m ind a k ét p árt ugyanazon városban élt, s az utczán egym ással m indig találkozott. De csak nagy ritk á n volt csődü­

lés, verekedés vagy zendülés. V iszálykodásaikban mindég csak olyant te tte k , m it a törvény engedett, s a plebejusok is, bár m egváltoztatni kívánták, mindig engedelm eskedtek a törvé­

nyeknek. M indkét párt m akacsan harczolt ugyan, de m értéket t a r t o t t : nem h am arkodtak, m ert tudták, hogy végre az erő­

sebb fél mégis győzni fog. Anglián kívül nincs ország, mely valaha ily bölcs és m érsékelt le tt volna pártviszályaiban.

10 Itália népei.

II. F E JE Z E T .

Hogy lett Róma Itália ura.

1. Itália népei, — Mig a patríciusok és plebejusok k ö zö tt a viszálykodások folytak, Róm a nem tu d o tt valóban nagy nem zetté lenni. De azért félelm etessé mégis le tt Itáliá­

ban ; s hogy a patríciusok végre mégis engedtek, az részben

azért volt, m ert a plebejusok oly hősiesen h arczoltak R óm a ellenségei ellen.

H ogy tiszta kepet szerezzünk Róm a háborúiról, jól kell tu d n u n k , hogy kik voltak a k ö rü lö ttü k lakó népek. Em léke­

Róma régi háborúi. — Caius Március Coriolanus. 17 zünk még, hogy az A lpoktól délre a gallok la k ta k : azu tán a n y u g a ti ten g erp art hosszában, R óm ától éjszakra az etru sz­

kok ; mig a keleti parton, R óm ától délre, egész sereg virágzó város volt, m elyeket görög gyarm atosok alap íto tta k . Nagy és gazdag görög városok voltak o tt, egész a siciliai partig.

Italia többi részeit tiszta italiai törzsek birták, m elyek közül a z egyik, a latin nép, Róm a környékén la k o tt. De ezen itáliai törzsek szokásaikban és életm ódjukban igen elü tö tte k egy­

m ástól, s volt köztük ném ely harczias is, kik az A penninek völgyeiben laktak, s kiktől a latinok is igen retteg tek .

2. Róma régi háborúi. — 494-ben Spurius Gassius con- sul szövetséget k ö tö tt Róm a nevében a la tin o k k a l; nem sokára egy m ásik törzs járult hozzá, a hernikusok. Ez a három szövetséges egym ást védte ellenségei ellen. Róm a kez­

d etb en igen gyenge volt, s 4o5 körül k ét törzs ellen, tőszom - sz é d ja i: az aequusok és a volszkusok ellen kényszerült har- c z o ln i; a térkép m u tatja, mily közel lak tak ezen törzsek Róm ához, s R óm ának kezdetben milyen csekély volt a birtoka.

Igen keveset tu d u n k ezen háborúk felöl, csak k ét tö rté n e te t m ondunk el, m e rt érdem es őket elm ondani.

3. Caius Március Coriolanus története. — Gaius M ár­

cius Coriolanus tö rté n ete m u ta tja , hogy m ennyire lesilányí- to ttá k R óm át az o tta n i viszálykodások és eg y ú ttal azt is bizonyitja, hogy a róm aiak m ennyire tisztelték szüleiket.

Gaius Március patricius volt s nagy hős. E gykor részt v e tt a róm ai hadseregnek a volszkus Corioli város ellen in d ito tt ostrom ában. A volszkusok kijö ttek harcolni, de a róm aiak visszaverték, s Caius egész a városukba űzte őket. De a többi róm ai nem k övette s ö egy m aga rekedt benn az ellenség k ö zö tt. Oly hős volt azonban, hogy a volszkusokat egym aga ű zte el a kapuktól, és k in y ito tta azokat a róm ai hadsereg­

nek. íg y foglalták el Goriolit, s Cajus M árciusnak h ő ste tté é rt C o rio la n u s le tt a mellékneve.

Később egyszer nagy éhség tá m a d t R ó m á b a n ; m időn pedig a Siciliából H ozatott gabona m egjött, a senatus azt kivánta, hogy adjanak belőle a szegény plebejusoknak is. De Gajus Március a z t m o n d ta : »addig ne ad jato k nekik gabonát,

Creighton. Római nép tört. 2

i8 A Róma körül lakó népek.

mig a patríciusoknak nem engedelmeskednek.« Mikor ezt a plebejusok m egtudták, roppantul felháborodtak s a tribunu- sok Gaius Márciust vád alá helyezték. Caius tudta, hogy el fogják ítélni, tehát elmenekült a volszkusok királyához, s

annak felajánlta szolgálatát. A volszkusok királya nagy sere­

get adott neki, s ö megindult Róma ellen. A rómaiak megré­

m ültek, s békét kérőket küldtek hozzá. Elsőbb a fö senátoro- kat küldték, kik az előtt Gaius Márciusnak barátjai voltakr de ö visszautasitotta őket. A zután elküldték a papokat

Lucius Quinctius Cincinnatus. ₁₉ az istenek képeivel, de Caius ezeket sem ak a rta m eghall­

gatni. E kkor nagyon kétségbe estek, m ert nem volt rem ényük, hogy m egszabadulnak, m ikor valaki azt találta m o n d a n i:

»T alán az anyját meg a feleségét m eghallgatja.« A nyja, neje és gyerm ekei indultak te h á t elébe, velük m en t sok előkelő róm ai nő is, m ind h alo tti ru hába öltözve. Mikcr Caius Már­

cius m eglátta az anyját, elébe szaladt, hogy fogadja, de az f e lk iá lto tt: »Ne csókolj meg addig, mig nem tudom , fiamhoz vagy ellenségemhez jöttem -e« ; azután anyja, neje és gyerm ekei térdre b orultak elő tte és kérték, hogy kim élje meg R óm át.

E rre Coriolanus sirva fakadt és azt m o n d ta : »A nyám , fényes győzelm ed ez neked és R óm ának, de veszedelme és gyalázata fiadnak.« Seregét visszabocsátotta. S Róm a felszabadult. Nem­

sokára a volszkusok k ö z ö tt halt meg.

4. Lucius Q uinctius C incinnatus története. — Egy m ásik tö rté n e t, mely az aequusok elleni valam ely h áborúban esett, m u tatja, hogy m ily egyszerű volt az életm ódjuk a ró m aiak ­ nak, s hogy m inden polgár m ennyire kész volt h azájának szolgálni. Minucius consul az aequusok ellen harcolt, de ezek egy keskeny m eredek völgyben körül fogták s a kijárást elfoglalták, úgy, hogy o nnét nem birt kiszabadulni. R óm ába ju to tt ennek a hire, s a senatus azt m o n d ta : »Csak egy em ber van, ki rajtu n k segiteni t u d n a : Lucius Q uinctius, tegyük meg dictatornak.« K öveteket küldtek Lucius Quinc- tiushoz, kinek cin cin n a tu s, azaz göndörhaju volt a m ellék­

neve. O tth o n , a hol élt, a jószágán, találták a senatus k ü l­

döttjei, ép m ikor pőrén ingujjban sz án to tt. Mikor őket meg­

látta, csak akkor h o za tta elé feleségével a tógáját, hogy meg­

adhassa a követeknek a kellő tiszteletet*. K ik iá lto tták dicta­

to rn ak s elvitték Róm ába. O azt rendelte, hogy m inden fegy- verbiró em ber gyorsan készüljön fel az útra, vigyen magával élelm i szereket és tizenkét hosszú karót. így indult ú tn ak seregével, s éjjel elju to tt az aequusok mögé. Most katonáival nagy zajt csap a to tt, a mivel a consult és em bereit k ita rtá sra biztatá, m ert jele volt, hogy segítség j ö n ; ra jta is ü tö tte k hát az aequusokon. Lucius ekkor azt parancsolta em bereinek, hogy ássanak árk o t az aequusok körül s karóikból körös­

20 A z etruszkok elleni háborúk.

körül k erítést em eljenek. M indezt még éjjel té te tte meg, s reggelre kelve, az aequusok az t látták , hogy m ost ok vannak megfogva. E kkor m egadták m ag u k at a d ic ta to r n a k ; így sza­

b a d íto tta meg a consult, s diadallal jö tt haza. D ictatori h iv a talát azonban rögtön le tette és haza m ent a jószágára.

Ilyen em berek, m int Lucius G incinnatus, ki ha a haza kívánta, o tth a g y ta az ekét és vezérnek m ent, s a z u tá n vissza­

té rt s újra m egelégedett az ekével, ezek nyerték meg R óm á­

n ak csatáit és ezek te tté k nagygyá.

5. Az etru szk o k elleni háborúk. — Az aequusok és volscusok ellen viselt háborúk b ajt okoztak ugyan R óm ának, de valóságos nagy háborúk még sem voltak. R óm ának azon­

ban készen kellett állnia régi ellenségei, az etruszkok ellené­

ben is. Neki kellett a latin o k at] az etruszkok ellen megvé­

deni. Az etruszkok nagy nép voltak, m ely városokban lakott, nagy épületeket ra k o tt, és sok szép dolog készítéséhez é rte tt.

Nagy kereskedést is űztek, voltak hajóik, s régi időkben ők és a karthágóiak voltak a F öldközi tenger urai. De a siciliai és italiai görögök, kik ezen tengeren szintén a k a rta k kereskedést űzni, az etruszkok és a karthagóiak ellen háb o rú t in d íto tta k s 474. évben az etru szk o k at nagy tengeri csatában teljesen leverték. E hhez hozzájárúlt, hogy az etru szk o k at éjszakról a gallok szárazon is m egtám adták, hatalm u k te h á t k ezdett csökkenni. M ikor a róm aiak ezt látták , ők délről estek nekik, s 4o5-ben m egszállták a legközelebbi etruszk várost Vejit.

T íz évig ta r to tt a megszállás, mig végre a róm aiak nagy vezére M arcus Furius Camillus az t bevette. A zután tovább indulva, sok más etruszk várost is elfoglalt, s így Róm a birtoka a Ciminus hegyig terjeszkedett. Camillus tiszteletrem éltó jellem is v o l t ; Falerii ostrom ánál egy napon k ijö tt táborába a városnak valam elyik iskolam estere, s k ihozta m agával vala­

m ennyi ta n ítv á n y á t, a legfőbb polgároknak gyerm ekeit. A zért hozta őket Cam illusnak, m ert m int m ondá, ha ezek h atal­

m ában vannak, rákényszerítheti a ty áik a t, hogy m egadják m agukat. Camillus erre igen m egharagudott, h á tra k ö tte tte a ta n ító n a k kezeit, s m egparancsolta a gyerm ekeknek, hogy verjék egész a városig, s o tt m ondják el apáiknak, m it te tt

Gall betörés.

az alávaló. Falerii népének ezért oly nagy volt jóhite Camillus felöl, hogy saját jószántukból ad ták meg m agukat.

6. A gallok győzelme a róm aiakon. — De nem sokára a róm aiak nagy vereséget szenvedtek, a legnagyobbat, m ely ra jtu k valaha m egesett. A gallok ugyanis az etruszkok orszá­

gát éjszakon foglalták el, míg a róm aiak délen h ó d itg a ttá k az etruszkok földjét. Később azonban a róm aiak az etru szk o k at a gallok ellen s e g íte tté k ; erre a gallok nekim entek a róm ai­

aknak, s az Allia folyó m ellett (309.) legyőzték őket. E z u tán m agának R óm ának indultak.

7. A gallok elfoglalják Rómát. — A róm aiak anynyi em bert v esztettek a csatában, hogy rem ényük se volt a várost m egvédhetni. A nép te h á t m ind elm enekült, s csak néhány, legvitézebb k ato n a m aradt, kik bezárkóztak a Capi- to liu m b a, Róm a fellegvárába, s kik elhatározták, hogy ezt nem engedik bevenni. O tt m arad tak sokan a legöregebb p a t­

ríciusok közül is, kik nem a k a rtá k vén korukra azt a várost elhagyni, m elyet annyira szerettek. F elöltözködtek m ind a legjobb ruháikba, s beültek helyeikre a senatusba. A gallok ropp an tu l csodálkoztak, m ikor b e ro n to tta k a városba és azt üresen t a lá l tá k : csak ezeket a nagycsendesen ülő vén em be­

reket lá ttá k . V égre egy gallus Marcus P apiriusnak, a papok egyikének, hosszú fehér szakálát sim ogatni kezdte, m ire ez felharagudva, a kezében levő elefántcsont pálcával a gallusra rá ü tö tt. A gallok erre nekik estek s m indn y áju k at m egölték, a várost pedig felgyújtották. A zután a G apitolium ot a k a rtá k hatalm u k b a k eríteni, de nem tu d ta k sehol odavezető u ta t találni, m ert a sziklák m eredekek voltak. Végre ta lá lta k ös­

vényt, s éjjel egy csapat gallus oly lopva m ászott fel, hogy a róm aiak közül senki nem hallotta. V oltak azonban a Capi- tólium ban Juno istennőnek szentelt lu d a k ; m ikor a gallusok m ár tetejébe értek, a ludak elkezdtek gágogni, s lárm ájukkal egy bátor róm ait, M arcus M anliust felébresztették, ki épen jókor o tté rte az első gallust, a m ikor a szikla szélén felm á­

szott. E zt a pajzsával le lö k te : a gallus leesett s esése közben levert többeket, kik u tá n a m ásztak- vala. A róm aiak ezalatt felébredtek, s visszaverték a többieket is. így m enekült meg

a Capitolium ; nem sok időre rá a gallok visszam entek saját országukba, m agukkal vivén a sok zsákm ányt.

8. Róma ezen elpusztulásának következm ényei. — Je­

lenleg m ár sem m i kétség nincs, hogy R óm ának a gallok által való bevétele és leégetése az oka, hogy oly kevés bizonyosat tu d u n k R óm ának régi tö rtén etéb ő l. M ert azon időkben a papok jegyezték fel m indazt, a mi évenkint tö rté n t s ezen ira to k a t tem plom aikban ra k tá k le. Mikor te h á t a tem plom o­

k a t a gallok leégették, m ind eme jegyzetek és évkönyvek is o tt égtek, s igy nem tu d h a tu n k bizonyosat azokról, melyek ezen idő a la tt tö rté n tek . De később tö rté n te k m ár bizonyo­

sabbak, s ez időtől kezdve többet is tu d u n k a róm aiak viselt dolgairól.

9. M arcus M anlius és a plebejusok. — Mikor a róm aiak visszajöttek s lá ttá k , hogy városuk fel van dúlva, kezdetben arról beszéltek, hogy o tt hagyják R óm át, s elm ennek Vejibe lakni. De Camillus ráb irta őket, hogy m aradjanak és épitsék újra fel városukat. Súlyos te h er volt ez a szegény plebeju­

soknak, s nagy nyom orba, nagy adósságokba estek m ia tta . Egy napon egy derék k a to n á t hurco ltak adósság m ia tt fog­

ságba ; M arcus Manlius, ugyanaz, ki a G apitolium ot m e n te tte meg, ezen elkeseredett, kifizette adósságát s a k a to n á t kim en­

te tte . A zt is m ondta Manlius, hogy mig ő neki csak valamije lesz, nem fogja engedni, hogy valam elyik polgártársa adósság m ia tt rabszolga legyen. Nagyon m egszerették ezért ö t a plebe­

jusok. A nnál jobban haragudtak rá a patriciusok. Avval vádol­

ták , hogy királylyá akar lenni, s halálra Ítélték (383). Ebből a plebejusok lá ttá k , hogy nem egyes em berek, hanem csakis jó törvények védhetik őket az elnyom atástól.

10. A gallok betörésének eredményei. — A gallok ezen betörése voltaképen nem volt valami nagy szerencsétlenség a róm aiakra nézve. Igaz ugyan, hogy k á rt vallottak, de nem annyit, m int régi ellenségeik az aequusok, kik ezentúl soha nem bántották* többé R óm át. T ovábbá m egtanulták fegyvere­

iket jobban használni, s a csatában elővigyázóknak lenni.

A gallok ezután évről-évre előjöttek a Pó m entében levő országukból, s a hol m egfordultak, m in d e n ü tt p u s z títo tta k ; 22 Marcus Manlius és a plebejusok.

de ezentúl a róm aiak soha nem ereszkedtek velük elham ar­

kodott ütközetbe. Lassan-lassan űzték őket vissza, mig u to l­

jára m ár nem m ertek tám adni. A 35o. esztendő u tá n beron- tásaik felöl m ár nem hallunk sem m it, mig R óm ának az ellenük való h arcokban h atalm a növekedett, s a k ö rü lö tte lakó törzsek őt védőjüknek tekin tették .

11. A sam nit háborúk kezdete. — Az aequusokon kivül a gallok még m ásokat is elnyom tak, tudniillik a görög váro­

sokat, melyek R óm ától délre C am pania nevű ta rto m á n y b a n feküdtek. Ezen városok igen gazdagok, hanem nagyon gyön­

gék is voltak. A zért m iután a gallok m ár elvonultak, egy merész italiai törzs tá m a d ta meg ő k e t ; tudniillik a sam nitek, kik az Italia közepén végigfutó apennini hegyek közt laktak.

A sam nitek am a görög városok egyikét Gapuát an n y ira zak­

la ttá k , hogy ez 343-ban R óm át hivta segítségül. Ez volt a sam nit háborúk kezdete, melyek 290-ig te h á t 5o évnél tovább ta rto tta k .

A sam nit háborúk ideje R óm ára nézve a legnagyobb fontosságú v o l t ; ez alatt dőlt meg, hogy fog-e uralkodni Róm a Itáliában vagy sem. A szam nitek voltak a legedzettebb és legvitézebb ellenség, melylyel Róm a eddigelé ö s s z e tű z ö tt;

ép oly k ita rtó k voltak, m int m aguk a róm aiak, s m ajdnem oly erősek is. Az első sam nit háború nem ta r to tt Sokáig, eredm énye sem volt n a g y : m indkét p árt szivesen k ö tö tt bé­

két, kivált a róm aiak, kiknek latin szövetségeseikkel g yűlt meg ekkor a bajuk.

12. A latin o k k al való háború. — Hogy a gallok elvo­

nultak, a latinok nem ak a rták tovább is a róm aiakat uralni.

34o-ben követséget k ü ldtek a róm aiakhoz, s azt követelték, hogy velük egyranguakká tétessenek. A bba beleegyeztek, hogy ezentúl is Róm a legyen a szövetség fővárosa, hanem a senatus tagjait kétszerezzék meg, s esztendönkint két latin és két róm ai consult válasszanak. A róm aiak ebbe nem a k a r­

ta k beleegyezni, s igy keletk ezett a nagy latin háború, m ely­

ben el kellett dőlni, hogy a k ét hatalom közül m elyik ural­

kodjék a másik fölött. T a r to tt három évig (34o—338) s igen makacs volt. A legnagyobb csatá t ezen háborúban a Vezúv

/ . Samnit háborúk. — A latinokkal való háború. 23

24 A latinokkal való háborúk.

Manlius Ítélete. — Róma kormánya Latiamban. 2 5 hegy tövében vívták, s a győzelem igen sokáig volt kétes- M ikor azonban a róm ai consul Publius Decius Mus m eghal­

lotta, hogy azon rész fog győzni, m elynek vezére maga m eg y a halálba, fejére b o ríto tta a köpenyét, s úgy ro n to tt az ellen­

ség közé, hol meg is halt. E kkor a győzelem lassankint a róm aiak javára fordult.

13. Manlius ítélete. — Következő esetből, m elyet a m á ­ sik consulról, T itu s M anliusról beszélnek, m egláthatjuk, hogy milyen szigorúak voltak a róm aiak. M egparancsolta volt M an­

lius, hogy senki ne m erjen egyes párviadalra b o csátkozni az ellenséggel. E gy napon saját fia valam i m ódon össze­

k erült egy ellenséges harczossal, m egvívott vele, m egölte, s- elhozta annak fegyvereit is. Mivel hogy nem engedelm eske­

dett, aty ja m egparancsolta, hogy fejezzék le, s maga is o tt állt, hogy lássa. Borzalom k ap o tt meg m indenkit, de m inden­

kinek el kellett ism ernie, hogy M anlius Ítélete igazságos volt.

14. Hogyan korm ányozta Róma a latinokat. — H ogy a latin o k at legyőzte, Róm a valam ennyi városukat elfoglalta.

De különféle jogokat a d o tt nekik, s valam ennyiöket rászok­

ta tta , hogy m ag u k at R óm ának alárendeljék, s jobban ragasz­

kodjanak hozzá, m int egym áshoz ragaszkodtak volt. Róm a nem te k in th e tte idegenekül a latin o k at, m ert hisz ezek igen régi szövetségesei voltak. Hisz a róm ai és latin egym ásnak oldalán harczoltak, ugyanazon fegyverekkel vívtak, s úgyszól­

ván testvérek voltak. T e h á t m ikor Róm a ők et legyözter nem hogy rosszul b án t volna velük, hanem inkább gondja volt rá, hogy ne tám adjanak újra ellene. A zt azonban nem engedte meg, hogy a latin városok egym ás kö zö tt keresked­

jenek ; valam ennyien csak Róm ával ű zh ettek k ere sk e d é st;

így Róm a lett a fővárosuk. Abbeli rem ényt is ad o tt nekik,, hogy róm ai polgárokká is lehetnek, ha hívek m aradnak hozzá. így a z u tá n a latinok feledni kezdték, hogy legyőzték őket, s büszkék voltak, hogy Róm a uralkodik fö lö ttü k . Róm a pedig m eg tan u lta ezúttal, hogyan fűzze m agához a legyőzött népet úgy, hogy az né próbáljon ellene feltám adni.

Később is, m inden háborúja után, u g y an azt t e t t e : elkülöní­

te tte egym ástól a m eghódított városokat, s m indegyiknek

II. savinit háború. — III. samnit háború.

ad o tt rem én y t, hogy elveszi ju ta lm á t, ha híven m egm arad m ellette.

15. A m ásodik sam nit háború. — Jó volt R óm ának, hogy k ielégitette a la tin o k a t, m ert 327-ben kezdődött a m á­

sodik sa m n it háború, mely 3o5-ig, huszonkét évig ta rto tt. Oly háború volt ez, m elyben m ind a két rész m akacsan harczolt, m e rt tu d tá k , hogy a m elyikük győz, az lesz Italia vezérál­

lam a. A sam niteknek igen derék vezérök volt, Gaius Pontius, ki egy esetben m ajd hogy tönkre nem te tte a róm ai hadse­

reget. Úgy te tt, m in th a seregestöl m egfutam odnék, s a róm aiak legrövidebb ú to n u tá n a k e lte k ; de b ez árattak egy völgybe, m elyet a sam nitek körülfogtak, úgy hogy nem b irta k kijutni.

Meg kellett m ag u k at adniok P ontiusnak s ö békét k ö tö tt ve­

lük, szabadon is b o csátotta őket. De az o tth o n levő róm aiak nem a k a rtá k elismerni ezt a békét, azt m ondták, hogy jogo­

sa n csak a senatus k ö th e t békét s vissza küldték P ontiusnak foglyokul a consulokat, kikkel a békét m egkötötte. P ontius e rre azt m ondta, hogy hiszen ha neki úgy te tsz e tt volna, m egsem m isíthette volna az egész sereget, s akkor majd rá kén y szerith ette volna őket, hogy békét k ö sse n e k : ha nem a k a rn a k békét kötni, ám küldjék vissza seregüket oda a cau- dium i szorosba. De a róm aiak visszautasitották ezt, s azt m ondták, hogy o tt a consulok, vissza k ü ld té k őket neki, ezek a vétkesek, ők m aguk nem ta rto zn ak felelni egyébről. P on­

tius visszaküldte a consulokat, s a háború újra kezdődött.

A háború folyam ában az etruszkok m egfélem ledtek Róm a h atalm ától, s a sam niteket tá m o g atták , de Róm a m ind a k e ttő jü k e t m egverte. Végre 3o4-ben a sam nitek fegyverü­

ket lerakni kényszerültek.

16. A harm adik sam nit háború. — A béke azonban nem ta r t o tt so k á ig ; 3oo-ban kezdődött a harm adik sam nit háború. V alam ennyi italiai népet, kik ezen időig egym ás ellen harco ltak , a R óm ától való közös félelem e g y e s ite tte ; s így

•ezen háború kétségbe esett viaskodása volt a sam nit, etruszk és gall népeknek, hogy R óm ának igáját lerázzák, 295-ben S en tin u m m ellett nagy csatát vívtak, m elyben Róm a vala- m ennyiöket legyőzte. K ét évvel később a sam nitek derék