A MIK RO TÖ RTÉ N E L E M H ATÁ RV IDÉ K É N

(1)

Sebôk Marcell:

H u m an is t a a h at á ro n

A ké s m á rki Sebas t ian Am bro s iu s t ö rt é n et e ( 1 5 5 4 – 1 6 0 0 )

(Mikrotörténelem 1.

S oroz a ts z erkes z tô K la nic z a y G á b or és S z íjá rtó M. Is tv á n)

L ’H a rma tta n, B u d a p es t, 2 0 0 7 . 3 9 8 old ., 3 5 0 0 F t

RE AL I T E R

N a g y on neh éz d olog eg y köny v nek ig a z á n jó c ímet a d ni. O ly a t kü lönös en, a mely mind v ég ig ott motos z - ká l a z olv a s ó fejéb en, a mely s eg ít ös s z efog ni eg y tör- ténet foly ton s z étb omla ni a ka ró s z á la it, a mely ny u g - ta la nító kérd és ként merü l fel ú jra meg ú jra , és a mely - re c s u p á n a z eg és z mû a d h a tja meg a z ig a z i v á la s z t.

S eb ô k Ma rc ellnek s ikerü lt ily en c ímet ta lá lnia monog rá fi á já h oz .¹ N em tu d h a tju k, h og y a z a lkotá s mely ik fá z is á b a n fog a lma z ó d ott ez meg , c s a k g y a nít- h a tó , h og y a leg v ég én. Á lta lá b a n ez a z u tols ó a la kító g es z tu s , a melly el a s z erz ô elv á lik tá rg y á tó l, és á ta d - ja a z t a z olv a s ó na k. A köny v rô l b es z élv e érd emes - nek tû nik töb b old a lró l is s z emü g y re v enni a c ím-

b en meg fog a lma z ó d ó p rob lémá ka t: a X V I. s z á z a d i ma g y a r történelem h a tá rkérd és eit.

S eb ô k Ma rc ell kötete a ma g y a rors z á g i kés ô h u ma - niz mu s eg y kev és s é is mert, s z inte teljes en elfeled ett, a lig ku ta tott a la kja , a kés má rki S eb a s tia n Amb ro- s iu s L a h m életú tjá t köv eti ny omon.² A feled és oka - in érd emes eltû nô d ni, d e fi g y elemb e kell v enni a z t is , h og y s a já t korá b a n Amb ros iu s ig en meg b ec s ü lt s z emély is ég v olt. E u ró p a leg nev es eb b entellektü el- jeiv el á llt s û rû lev elez és b en, ma g y a rors z á g i ku ltú r- körökb en is ked v elték – b es z éd es b iz ony ítéka ennek, h og y B a la s si B á lint eg y ik v erséh ez a z ô la tin H ora - tiu s -p a ra frá z isa (p ontos kifejez és sel – parodiája ) sz ol- g á lt mintá u l.³ É letra jz teh á t a köny v , a s z ó ered eti és mod ern értelméb en: a forrá s okb ó l kih ü v ely ez h etô es emény ek p ontos és rés z letes is mertetés e, eg y ú tta l s z ellemi p ortré és rend kív ü l a p ró lékos , körü ltekin- tô körny ez etta nu lmá ny . E kettô – „ élet és mû ” – lá t- s z ó la g konv enc ioná lis eg y s ég ét ú js z erû en és élv ez ete- s en tá rja elénk. Az immá r na g y h a z a i h a g y omá ny ok- ka l is rend elkez ô mikrotörténelmi ku ta tó mó d s z er és lá tá s mó d a z életra jz eg y má s t értelmez ô mets z eteinek formá já b a n mu ta tkoz ik meg .⁴ „ Amb ros iu s életp á - ly á já na k rekons tru kc ió ja és értelmez és e a töb b s íkon tev ékeny ked ô fô s z erep lô t a z (a ká r) eg y má s b a fonó - d ó kontex tu s ok réteg eib en p ró b á lja meg ra g a d ni” – olv a s h a tju k a köny v b ev ez etés éb en (17 . old .).

S eb ô k Ma rc ell teh á t nem éri b e a tá rg y a lt es emé- ny ek köz v etlen, h ely i kontex tu s á na k körü lh a tá rolá - s á v a l, h a nem mind ig a leg tá g a b b eu ró p a i s z öv eg kör- ny ez etb en, b ô s ég es nemz etköz i s z a kirod a lma t moz - g a tv a értelmez i Amb ros iu s tetteit és a lkotá s a it. Az elsô d leg esen feltá ru ló mets z et kép e még is loká lis kör- ny ez etéb en mu ta tja meg a fô s z erep lô a la kjá t. S eb a s - tia n Amb ros iu s története tény leg es en, v a ló s á g os a n a X V I. s z á z a d v ég i Ma g y a r K irá ly s á g h a tá ra in já t- s z ó d ik. Röv id eb b tá v olléteitô l eltekintv e eg és z életét s z ü lô v á ros á b a n, K és má rkon töltötte a v á ros lelkés z e- ként, és ez a z élet ös s z efonó d ott s z û keb b p á triá já na k, a köz ép kor ó ta kü lönleg es jog i s tá tu s t élv ez ô S z ep es - s ég nek a s ors á v a l. A s a jtp ia c á ró l (K ä s ema rkt) elne- v ez ett v á roska leg na g y ob b nemz etis ég ét a német a jkú c ip s z erek a lkottá k, d e la kta k itt ma g y a rok, s z lov á - kok, leng y elek is . A körny ék h a tá rv id ékjelleg ét erô s í- tette a z a körü lmény , h og y tiz enh á rom s z ep es i v á ros 14 12 ó ta L eng y elors z á g na k v olt elz á log os ítv a – ez ek a terü letek a s a jt ly u ka ih oz h a s onló foltok g y a ná nt mu ta tkoz na k a rég i S z ep es s ég térkép én. A leng y el u ra lom a la tt á lló v id ékek s z ta ros z tá ja a köz eli L u b ló n

A MIK RO TÖ RTÉ N E L E M H ATÁ RV IDÉ K É N

Ç$41Ç-

'Q I[XaCWhY[bbWp'//&#[il[a[b[`jba[pZl[\e]bWbae # p_ajhjd[j_Wdjhefeb]_|lWb"WpjWl][pc_ahejhjd[j_akjW # j|ieaWj$JXX[]o[j[c[d_ieajWjejj¸`[b[db[]WApf#;khfW

ahX[dc[]lWbikbjcW]oWh¸^ebbWdZ[]ojjcaZid[a¸

[dd[aa[h[jX[daed\[h[dY_|aWjip[hl[p[jj$JXX]o`j[cdo[i aj[j[jip[ha[ipj[jj"b[]kjXXW9ebb[]_kc8kZWf[ij(&&+#X[d c[]`[b[dja_WZl|do|j0H[fkXb_Ye\B[jj[hi">kcWd_ic">kcW # d_j_[i$I[b[Yj[ZFWf[hie\j^[mehai^ef^[bZWjj^[9ebb[]_kc 8kZWf[ij_dYeef[hWj_edm_j^D?7IX[jm[[dDel[cX[h(+WdZ (."'///$;Z$CWhY[bbI[Xa$9ebb[]_kc8kZWf[ij"8f$"(&&+

Mehai^efI[h_[i"'+$

(Q 7aj[j[bpcdo[0I[XaCWhY[bb0 I[XWij_Wd7cXhei_ # ki"Waic|ha_^_jl_j|p^kcWd_ijW$;]o',$ip|pWZ_b[jjipW # aWipW_dWah[aedijhkaY_`W'++*¸',&&$F^:#hj[a[pi";BJ;"

8f$"(&&&$

)Q Ip[djc|hjed_IpWX=pW0ËGk[cjk"ikcc[:[ki"

*Q ;pp[bWaj[jj[b_cc|h^WhcWZ_a\eboWcW_dZkb[bW C_ahe#

AehWbb"'/¸(&$(&&+((*¸()*$ebZ$

(2)

székelt. Késmárk nem volt szabad királyi város, tehát a helység mindenkori földesura nagy befolyással ren- delkezett. Az Ambrosius megjegyzése szerint meis- seni dialektust beszélô polgárság mégis jelentôs sza- badságot élvezett, Mátyás királytól kapott árumeg- állító joga révén részesült a külföldre irányuló keres- kedelem hasznából.

Hová tartozott tehát egy Ambrosiushoz hasonló,

„átlagos” késmárki lakos a XVI. század végén? Elsô- sorban saját városához, másodsorban a hasonló jog- állású, cipszerek lakta szepesi városok szövetségé- hez, harmadrészt Szepes vármegyéhez, negyedrészt a Magyar Királysághoz, melynek ez a vármegye a része volt, ötödrészt a Leonard Stöckel által 1549-ben meg- fogalmazott helyi lutheránus hitvallást (Confessio Pen- tapolitana) elfogadók vallási közösségéhez, a XXIV szepesi város fraternitásához… és ezek csak a legké- zenfekvôbb emberi kötôdések voltak. Hiszen aki a

„távoli” Késmárkról nézte a világot, annak az ország politikai centrumai, P ozsony és Bécs szintén messzi- nek tûnhettek, míg egyéb, külhoni központok elérhetô távolságban voltak. Így történhetett, hogy Ambrosius sokkal közvetlenebb kapcsolatokat alakított ki a szom- szédos Sziléziában lakó ismerôseivel, mint Magyaror- szág távoli tájain lakó kollégáival.

Milyen „nemzetiségû” volt Ambrosius? – vetôd- het fel a másik kérdés. Magyar? Német? Mindkettô vagy egyik sem? A magyar történeti szakirodalom jobbára magyarosan Ambrosius Lám Sebestyénnek írja a nevét, noha mûveit latinul és németül jelentette meg, és származását tekintve szinte bizonyosan maga is cipszer volt. Jellemzô módon S eb astianu s A m b ro- siu s H u ng aroS c epu siu s név alatt jelentek meg írásai.

Ez a névalak hármas kötôdést mutat: a szepességit, a magyarországit és a humanisták „köztársaságához”, arespu b lic a litterariához való tartozást. Helyes tehát, hogy Sebôk Marcell következetesen a latinos Sebasti- anus névalakot használja. Nem célszerû visszamenô- leg „elmagyarosítani” az Ambrosiushoz hasonló hun- garusokat – miként ez ma is szokásban van –, akik magyarul talán nem is beszéltek, hiszen hungarus mivoltuk nem a modern értelemben vett nemzethez tartozást, hanem a regnumhoz, az országhoz kötô- dést jelöli. A monográfia sokat foglalkozik Ambro- sius második vezetéknevének, a német Lahm (’sán- ta’) ragadványnévnek a kérdésével. A vitapartnerek, ellenfelek soha nem mulasztották el, hogy gúnyolód- janak nagyapai örökségként reá szállt nevén. C sak- hogy ez a mûvelt emberek közt dívó humanista szo- kás volt, a közember nem találta furcsának az effé- le nevet. Sebôk Marcell már-már megsajnálja hôsét

„szerencsétlen” ragadványneve miatt. A valóság az, hogy a kor névhasználati szokásrendjében rendkívül nagy szerepe volt az efféle ragadványneveknek: a R é g i m ag y ar c saládnev ek sz ó tára végtelen sok Sánta nevû személyt sorol fel, hasonlóan a Balog vagy Tar nevû

„szerencsétlenekhez”.⁵

A mikrotörténelmi megközelítésmód nem valami- féle módszertani szabvány, melyet a monográfia szer-

zôje következetesen magára kényszerít. Nem is érvé- nyesíthetô minden vonatkozásban. A helyi környezet rajza sok általános „szepességi” vonalból és nagyon kevés személyes utalásból – a szepességi latin isko- lák mûveltséganyagából és a w ittenbergi pereg rina- tio ac adem ic a meghatározó élményeibôl – áll össze az adatok hiányában is pontos közelképpé. Az egyik jel- lemzô zsánerjelenet a késmárki kakasviadalok külö- nös szokását ábrázolja. A Szent Gál napján tartott véres viadal kedélyesen bensôséges brutalitása mint- egy anticipálja a Szepességben zajló szellemi, értel- miségi csatározások hangulatát. A Szepesség szûkös fizikai és társadalmi terében az indulatok is határok közé szorultak.

FIGURALITER

Ambrosius 16 00 októberében halt meg, több ezer társával együtt a Szepességben pusztító pestis áldo- zata lett. Halálának idôpontja sok szempontból szimbolikus. Nemcsak közvetlen ismerôsei, barátai, ellenfelei, kollégái pusztultak el ekkor vele, hanem a szá- zaddal együtt eltûnt vagy letûnôfélben volt az értel- miségnek az a típusa, amelyhez Ambrosius is tartozott: jelentôségüket vesztették és kihaltak a huma- nisták, akik a korábbi két évszázad szellemiségének a legjavát adták.⁶ Helyüket – tekintélyüket, megbecsü- lésüket és társadalmi pozícióikat – mások: módszere- sebb és céltudatosabb entellektüelek vették át. A vál- tozás persze nem egyik napról a másikra következett be. Ambrosius élete – a XVI. század második fele – a kései humanizmus kora volt, amikor már mindenki igyekezett valamilyen irányban átlépni a stu dia h u m a- nitatis XV. században kiépült korlátain. Ebben a kép- letes értelemben is „a határon”, a humanista stúdi- umok határterületén tevékenykedô alkotó volt a kés- márki Ambrosius.

Sebôk Marcell sokszor hangsúlyozza hôsének szellemi kvalitásait, amelyek Európa-szerte kiváltották

+Q A|pchC_abi0H]_cW]oWhYiWb|Zd[l[aipj|hW"'*¸'-$

ip|pWZ$CW]oWhDo[bljkZec|do_J|hiWi|]"8f$"'//)$

,Q L$IpWX7dZh|i0>kcWd_ijWfifaa$?d0K0H[ifkX#

b_YWb_jj[hWh_W$8WbWii_"8f$"'///$H]_cW]oWhAdolj|h$JWdkb#

c|doea"($/¸()$ebZ$

-Q Fb_^|bAWjWb_d0>Wp|da_ic[h[jb[djhaf[W',$ip|pWZ l]hb$9Whje]hWf^_YW>kd]Wh_YW" )$'//)$c|`ki)(¸)/$

Ip[ha$IpWX7dZh|i$EIPA¸Ei_h_i"8f$"(&&-$',)¸'-+$ebZ$

'//&$7ZWjj|h',¸'.$ip|pWZ_ip[bb[c_cep]WbcW_dajhjd[j#

^[p"'&((+¸((/$ebZ$1I[XaCWhY[bb07cXhei_kiI[X[ijod b[l[b[<eh]|Y^?chd[a'+/-$BocXki$Cl[bZijhjd[j_J|h"

+$'//*)+¸*&$ebZ$

(3)

kortársai egyértelmû elismerését. Ambrosiust egyen- rangúként fogadták el a respublica litteraria legna- gyobbjai Németországban, Svájcban, Ausztriában és Sziléziában. Ez a társaság tudvalevôleg határoktól függetlenül mûködött, nyelvi, földrajzi és társadal- mi tekintetben egyaránt. Egyszersmind elmondható, hogy Ambrosius humanizmusa nem volt olyan öncé- lú, mint száz évvel korábbi társaié. A kor szokásá- hoz híven ô mindig konkrét szándékkal mozgósította klasszikus mûveltségét.

Kapcsolathálózatát vol- taképpen a nyilvános- ság fórumaként hasz- nálta, az európai értel- miség humanista csator- náin keresztül igyekezett kibontakozni, érvelni és érvényesülni.

Ebbôl a célelvû mûveltségeszménybôl következik személyi- ségének – s egyúttal a róla szóló monográfi- ának – bizonyos fokú kiegyensúlyozatlansá- ga: a könyv címe egy humanista portréját ígé- ri, ám az olvasó egy hit- vitázó teológus portré- ját kapja. El kell ismerni, hogy Ambrosius számos humanista mûfajban és több mûvészeti ágban megcsillogtatta tehetsé- gét. Latin nyelvû alkal- mi költészete elérte a legjobbak színvonalát, német egyházi énekei szintén népszerûek voltak a cipszerek között, dalainak gyûjteménye halála után többször is megjelent nyomtatás- ban. Ezekhez a dalla-

mot is maga komponálta, talán mégis elhamarko- dott dolog zeneszerzôként emlegetni ôt (282. old.).

Fontos adaléka életmûvének az a nemrégiben felfe- dezett Kelet-Közép-Európa-térkép, amely Ambrosi- us közremûködésével készült.⁷ Sebôk Marcell joggal hangsúlyozza könyvének zárófejezetében, hogy Amb- rosius „nemcsak jobb minôségû alkotásokat hozott létre, hanem sokkal többféle területen, mûfajban és szerepben próbálta ki magát barátaihoz képest” (338.

old.). Mégis szembeötlik bizonyos hiány (nem hiá- nyosság), olyasvalami, ami a klasszikus értelemben vett humanista aktivitás alapvetô velejárója, és ami- nek nyoma sincs Ambrosius életmûvében. Szemlá- tomást nem foglalkozott az ókori kultúra primer for- rásaival annyira behatóan, amennyire az egy vérbe-

li humanistától elvárható volt. Nem Petrarcával vagy Erasmusszal, hanem térben és idôben közeli társaival, Z sámboky Jánossal, Dudith Andrással vagy Veran- csics Antallal összehasonlítva is kevesebb ideje jutott az elmélyülésre a klasszikus antikvitás emlékeiben.

Tudományos munkát is jóval kevesebbet végzett, mint például barátja, Szenci Molnár Albert.⁸ Persze kivá- ló könyvmûveltséggel, latin nyelvtudással rendelke- zett, jártas volt a humanista divatokban, gyûjtötte az

antik pénzeket, szeret- te a ritka könyveket, foglalkozott botanikával, és mindenekfölött kifo- gástalanul beszélte azt a nemzetek feletti, értel- miségi mûnyelvet, ami a XVI. században (is) elen- gedhetetlen feltétele volt annak, hogy valakit felve- gyenek az igazán mûvelt kevesek klubjába.

Ez a „kapcsolati tôke”

– barátainak megbecsü- lése – volt az, amit Amb- rosius igazán sikeresen kamatoztatott. Hozadéka az a mind ez idáig szinte ismeretlen, különösen gazdag levelezés, amely Sebôk Marcell könyvé- nek egyik tudományos újdonsága.⁹ A különbözô európai archívumok- ban található feldolgo- zatlan és jórészt kiadatlan Ambrosius-levelek tanulmányozása révén a magyarországi késô humanizmus kapcsolat- rendszerének, kommu- nikációs csatornáinak szövevényes hálója raj- zolódik ki. Valószínû, hogy a további kutatá- sok során újabb levélcsoportok bukkannak majd elô, és remélhetô, hogy az episztolák eddig kiadatlan kor- pusza nyomtatásban is olvasható lesz Sebôk Marcell gondozásában. Nehéz lenne itt felsorolni mindazokat – fôként az európai reformáció kiválóságait –, akikkel Ambrosius levelezett. Most inkább a kapcsolatépítés technikája, a hírnév mesterséges, szervezett növe- lésének módozatai lehetnek érdekesek számunkra.

Tudvalevô, hogy a humanista levelezésbôl nehezen, sokszor sehogyan sem ismerhetôk meg az egymással kapcsolatot keresô felek valós szándékai. A kifino- mult utalások, az érthetetlenségig bonyolított allú- ziók mögül ritkán bukkan elô az igazi tartalom.

Ambrosius homályos körülmények között tûnt föl a humanisták virtuális társaságában. 1577-ben

(4)

tért haza Wittenbergbôl, ahol két évig tanult. Az ezt követô tizenhárom év során teljesen lekötötték a Sze- pesség evangélikus egyházi életének ügyes-bajos dol- gai. 1590-ig nyoma sincs annak, hogy bárkivel humanista levelezést folytatott volna. Csak ekkor, halá- la elôtt tíz évvel lépett ki – képletesen – az eldugott Szepességbôl a nagyvilág színe elé. Ezt a lehetôséget és az ebbôl fakadó sikert egyetlen szerencsés isme- retségének, a sziléziai Jacobus Monaviusszal kötött barátságának köszönhette.¹⁰ Monavius rendkívüli elismertségnek örvendett a nemzetközi elit köreiben, jó barátságban volt többek közt Justus Lipsiusszal, a humanisták koronázatlan fejedelmével is.¹¹ Nagyon valószínû – bár erre Sebôk Marcell nem utal –, hogy elôször Ambrosius tehetett Monaviusnak olyan szí- vességet, amelyet a sziléziai híresség azzal hálált meg, hogy bevezette ôt a respublica litteraria belsô köreibe.

1590-ben Monavius személyesen kereste fel Amb- rosiust késmárki otthonában. Biztosan nem tudni, miért ment oda, de nagyon valószínû, hogy nem csak a késmárki lelkésszel folytatott tudós csevegés volt a célja. Ambrosius bensôséges viszonyban állt patrónu- sával, a késmárki vár urával, Thököly Sebestyénnel, aki a Magyar Királyság egyik leggazdagabb embere volt akkoriban. A nagyszombati marhakereskedôbôl bárói rangra emelkedett földesúr a császári udvart is komoly pénzkölcsönökkel támogatta, késôbb jelen- tôs részben ô állta a tizenöt éves háború költségeit.

Alighanem Thökölyhez, vagyis az ô pénzesládájához egyengette ekkor Ambrosius a boroszlói humanista útját. Ezt bizonyítja, hogy Thököly öt évvel késôbb Monaviushoz küldte a fiát tanulni, Ambrosius kísé- retében. Ambrosius ismét találkozott Monaviusszal, és meglátogatta az általa gyarapított boroszlói könyv- tárat. Ekkor kapta ajándékba azt az 1587-ben nyom- tatott héber nyelvû Bibliát, amelyet ma a Budapesti Egyetemi Könyvtárban ôriznek. A Biblia címoldalán látható Monavius-bejegyzésekre Mikó Árpád buk- kant rá nemrégiben, a M átyás király ö rö ksége. K ésô reneszánsz mû vészet M agyarországon címû nemzeti galériabeli kiállítás rendezésekor.¹²

Monavius nemcsak ajándékokkal fejezte ki hálá- ját. A határon túlról jött látogató segített Ambrosius- nak abban, hogy kilépjen a szepességi partikularizmus szûkösségébôl. Ettôl kezdve a késmárki pap Monavi- usra hivatkozva kereshette fel leveleivel a legbefolyáso- sabb humanistákat Bécstôl Bázelig. Az már külön lap- ra tartozik, hogy a kelet-európai értelmiség jó szokása szerint hazájának belsô problémáival traktálta nyugati barátait – akik jószerével nem is tudták, hol van „a Kárpátok lábainál fekvô Késmárk” –, és Ambrosius a külföldiek jóindulatát fegyverként használta itthoni ellenfeleivel szemben.

SPIRITUALITER

Ha valaki fogalmat szeretne alkotni arról, hogy kik- kel és mi okból keveredett hosszan tartó, ádáz hit- vitákba Ambrosius, akkor valóban mikroszkopikus

nagyításokat kell készítenie az életrajz vallási vonat- kozásairól. Ambrosius lutheránus volt, miként a szepesi cipszerek nagy része. Ellenfelei szintén lutherá- nusok voltak. Ez mégsem tartotta vissza ôket attól, hogy egyfelôl „bálványimádónak”, másfelôl pedig

„báránybôrbe bújt farkasnak”, „undok bûzt ter- jesztô” „ördögi” lelkületû embernek nevezzék egy- mást. Magyarán arról van szó, hogy az evangéli- kusok egyik csoportja (Ambrosius és barátai) azzal vádolta a másikat, hogy alig különbözik a „pápista”, katolikusoktól, akik megengedik templomaikban a képek tiszteletét. Ô k viszont (Ambrosius ellenfelei) azt vetették az elôbbiek szemére, hogy eltérnek az egyedüli igaz vallástól, az eredeti lutheri tanoktól, és titokban a kálvinistákhoz húznak. Másként megfo- galmazva és jócskán leegyszerûsítve: sokak szemében úgy tûnt, és úgy tûnik ma is, hogy ortodox lutherá- nusok és valós meggyôzôdésüket titkoló reformátu- sok (kryptokálvinisták) harcoltak egymás ellen. A helyzet persze ennél jóval bonyolultabb volt. Tud- valevô, hogy az ekkor érvényben lévô magyarorszá- gi törvények szerint a kálvinista és az antitrinitárius tanok tilalom alá estek, míg a lutheránusok szaba- don gyakorolhatták vallásukat – éppen ezért a „tisz- tes színlelés” különféle módozatai alakultak ki.

Megnehezíti az eltérô álláspontok helyes elkülö- nítését az a körülmény is, hogy a Szepességben az ortodox lutheránusok militáns fellépése viszony- lag új keletûnek számított, míg az Ambrosiushoz hasonló „reformerek” régi hagyományokra tekint-

'&Q7ip_bp_W_^kcWd_ij|aaWfYiebWjfji_ijhWj]_|_hbb|iZ

>emWhZBekj^Wd0J^[Gk[ij\eh9ecfhec_i[$F[WY[cWa[hi _d9ekdj[h#H[\ehcWj_edL_[ddW$9WcXh_Z][Kd_l[hi_joFh[ii"

9WcXh_Z]["'//-$

''Q D_Yeb[jj[Cekj0:_[feb_j_iY^[J^[eh_[_dZ[h8_bZkd]

Z[h;b_j[d$:_[B_fi_ki#H[p[fj_ed_d8^c[dkdZKd]Whd$?d0 IjdZ[\h[_^[_jkdZIjWWji][ijWbjkd]_dEijc_jj[b[khefW $>]$

@eWY^_c8W^bYa[">Wdi#@h][d8c[bXkh]"DehX[hjA[hia[d$

Kd_l[hi_jjil[hbW]B[_fp_]"B[_fp_]"'//,$(*)¸(,*$ebZ$1K0 ËM^_Y^johWdjYkhjW_bico\h[[c_dZ5»B_fi_kiWdZj^[h[Y[f # j_ede\:[YedijWdj_W'+.*$?d0 B_fi_ki_dB[_Z[d$IjkZ_[ied j^[B_\[WdZMehaie\W=h[Wj>kcWd_ijedj^[EYYWi_ede\^_i

*+&j^7dd_l[hiWho$;Z$AWhb;d[da[b"9^h_i>[[iWaa[hi$<beh_ # lWbb_i"B[_Z[d"'//-$'()¸'*&$ebZ$

(&&.$aWj$ip$???¸'$

')QzjliFj[h0J^ehWYedockiC|jo|i$ 7YjW>_ijeh_W[B_j # j[hWhkc>kd]Wh_YWhkc$7YjWKd_l[hi_jWj_iIp[][Z_[di_iZ[7jj_#

bW@pi[\Dec_dWj[$I[Yj_eB_jj[hWh_W"'($'/-((/¸),$ebZ$

'*Q I[XaCWhY[bba_[]o[diboepejjaf[jWZWaed\[iip_edW#

b_p|bZ|iaehW`aeh_\eboWcWjW_hb"iea^[bo[d|hdoWb`W"cZeij#

`WWjkZec|doeiZ_lWjeac[djd^WbWZlb[cdo[a[j$>Wied#

b|bb|ifedjej\e]WbcWpc[][XX[dWahZiX[d`WXXWdL_d # Yp[>WddWEhieboW0J^[Feb_j_Yie\JhWdibWj_edWdZJhWdic_i # i_ed$J^[8[]_dd_d]ie\Feb_j_YWbJ^[eh_i_d]_dj^[>kd]Wh_Wd L[hdWYkbWh$F^::_ii[hjWj_ed$9;K"8f$"(&&-$

'+Q7adol^ebbjhbWpWbXkcWc_YehkceaakjWj_"Cedea

?ijl|d"<bZ[i_<[h[dYiBWjpael_jiC_abii[cjkZjWaj|`aep#

jWj|ijWZd_$

',QC|jo|ia_h|bohai]["aWj$ip$L??#)-$

'-Q H]_CW]oWhAbjaJ|hW$',$ip|pWZX[b_cW]oWhabja cl[_$J_p[d[]o[Z_aaj[j$7aWZc_W_¸Eh[n"8f$"'///$*-($ebZ$

(5)

hettek vissza. Ezen a vidéken ugyanis a wittenbergi reformáció híveinek többsége nem (illetve nem csak) az ôseredeti Luther-féle katekizmusokat, hanem az augsburgi hitvallás Philipp Melanchthon által átdol- gozott változatait tekintette irányadónak. Köztudo- mású, hogy Melanchthon egész életében küzdött a protestáns egység fennmaradásáért – híveit, elveinek hirdetôit „filippistáknak” nevezték. A szepesi protes- tánsok között meghatározó szerepet játszottak a filip- pisták, köztük Ambrosi-

us tanára, a szlovák szár- mazású Thoraconymus Mátyás (Matej Kabát).¹³ A melanchthoniánus értelmiség hosszú ideig befolyásolta Szászország vallási és politikai éle- tét. Az 1570-es évektôl kezdve azonban új sze- lek kezdtek fújni arrafe- lé. Evangélikus teológu- sok egy csoportja kidol- gozta, majd hivatalossá tette a Luther „eredeti”

nézeteit összegzô Formu- la Concordiaet, az E gye- zség könyvét. Az ebben foglalt úrvacsoratan a helvét iránnyal rokon- szenvezô protestánsok számára elfogadhatatlan volt. Krisztus szavait,

„vegyétek és egyétek, ez az én testem”, az ortodox evangélikusok betû szerint értették, míg a sváj- ci irányzatok hívei képle- tesen. Az ortodox luthe- ránusok és a Melanch- thon-követôk sok évti- zedes vitájában végül az utóbbiak maradtak alul.

E mögött az acsarkodás mögött az európai refor-

máció belsô megosztottsága, a felekezeti különbségek kiélezôdése, az egyház világi patrónusainak érdekel- lentétei, vagyis a manapság oly sokat emlegetett kon- fesszionalizálódás ellentmondásos, olykor áttekinthe- tetlen kuszaságú folyamatai húzódnak.¹⁴

Ambrosius már pályája kezdetén világossá tette, hogy nem fogadja el a Formula Concordiae-t, hanem Melanchthon irányadását tartja követendônek, miszerint az úrvacsorában részesülôknek Krisztus teste és vére úgymond „fel van ajánlva, ami egy- aránt lehetôséget adott az evangélikusoknak a tény- leges fizikai vételre, és a filippistáknak, illetve a refor- mátusoknak a szimbolikus vagy szellemi egyesülés- re” (103. old.) – írja Sebôk Marcell, józan megfon- toltsággal hangsúlyozva, hogy könyve nem vállalko-

zik a felmerülô teológiai kérdések kimerítô történeti analízisére. Így persze olyan helyzet áll elô, hogy az érdeklôdô, ám nem szakteológus olvasó a lexikonok- ra szorul, például a communicatio idiomatum vissza- visszatérô kérdésében.

Tudniillik ilyen – Krisztus isteni és emberi termé- szetének viszonyait boncoló – vitapontok körül zaj- lott a teológiai harc Sebastian Ambrosius és leghí- resebb ellenfele, Horváth Stansith Gergely nagyôri

birtokos nemes között, aki az ortodox lutherá- nusok legfôbb támoga- tója volt a Szepességben.

Horváth nem volt humanista, de az sem igaz, hogy rossz latinságú, félmûvelt ember lett volna, miként ellenfele állí- totta. Lappangó album amicorumának tanul- sága szerint (az egykor Nagyôrön volt díszes Stammbuchnak magam is hiába jártam utá- na, úgy látszik, nyoma veszett)¹⁵ Európát járt, széles körû ismeretekkel rendelkezô nemesember volt. A helyzet különös- sége, hogy mind Hor- váth Gergely – a török- verô szigetvári kapi- tány, Horváth Márk fia –, mind Thököly Sebes- tyén, Ambrosius patró- nusa, új betelepülôk voltak a Szepességben, ráa- dásul magyar ajkúak, a többségében németek és szlovákok lakta vidéken.

Az elmérgesedô teoló- giai harc mögött tehát a világi birtokosok hatal- mi aspirációi is meghú- zódtak. Nagyôr (ma: Stráž ky), ahol Horváth Gergely szép reneszánsz kúriát épített,¹⁶ és iskolát is alapí- tott, Késmárk közvetlen közelében fekszik: a késmár- ki Thököly-vár és a nagyôri Horváth-kastély tehát mind szó szerinti, mind szellemi értelemben ellen- séges szomszédváraknak számítottak.

Horváth és Ambrosius elsô vitája a templomi oltár- képek devóciós funkciója körül folyt. Tudvalevô, hogy ebben a kérdésben erôsen megoszlottak a wittenbergi, illetve a svájci irányú reformáció nézetei. Amikor például egy külföldi utazó 1587-ben Ráckevén meg- látogatta a református Szegedi Kis István kápolná- ját, ott egy leterített asztalon és néhány széken kívül semmit sem látott.¹⁷ A szepesi evangélikusok templo- maiban ugyanekkor továbbra is megmaradtak a kato-

>X[h8_Xb_W7cXhei_kiadolj|h|Xb

(6)

likus oltárképek és más ábrázolások, noha szerepük és jelentôségük megváltozott. Ambrosius és barátai módosításokat sürgettek a képek egyházi használatá- ban, Horváth viszont ragaszkodott a régi kegytárgyak- hoz. Tény, hogy a nagyôri uraság arra biztatta a kés- márki magisztrátust, hogy mozdítsa el lelkészi állásá- ból Ambrosiust, mivel az bezáratta a késmárki templom fôoltárát. A monográfia ismételten foglalkozik a szepesi szárnyasoltárok reformáció kori funkcióváltá- sával, mégis van lehetôség rá, hogy pontosabb képet nyerjünk a két „antagonista” nézetkülönbségérôl.

„Amikor a késmárki fôoltár nyitva volt, a hívôk és Ambrosius láthatták a névadó Szent Kereszt feszü- letet” – olvassuk a könyvben (130. old.). Ez volt tehát az oltárkép, amelyet Ambrosius a szárnyak behaj- tásával elzárt a gyülekezet elôl. Azt is tudjuk, hogy Horváth „összegyûjtette a templomokból kikerült képeket, saját temploma számára pedig ezüstözött feszületet csináltatott” (128. old.). A kegyúri temp- lomában, Nagyôrön felállított feszület önmagában is az evangélikus mecenatúra ritka megnyilvánulá- sa. Gesztusértékû akció volt ez, hiszen az újonnan elkészült kegytárgy ugyanúgy a megfeszített Krisz- tust ábrázolta, ahogyan a késmárki Szent Kereszt- templom Ambrosius által bezáratott fôoltára. Nyil- vánvaló tehát, hogy a szepesi evangélikusok hitvitá- ja nemcsak a szavak szintjén, hanem a gesztusok, a képek, a kegytárgyak vizuális nyelvén is folytatódott.

A megfeszített Krisztus „jelenléte” a templom szak- rális terében felidézte az aktuális úrvacsoratani dis- putákat, az ubiquitast (vagyis a Megváltó misztikus testének mindenütt jelenvalóságát), amirôl Ambro- sius és Horváth hosszú éveken keresztül vitatkoz- tak, és amirôl a késmárki lelkész legfontosabb teo- lógiai mûvét, az Antithesis ubiquitatist (1591) írta. A képek ilyetén párbeszéde is jól mutatja, mennyire oktalanság Ambrosius és Horváth Gergely antago- nizmusához a „jó” és a „rossz” kategóriáival közelí- teni. Négy évszázad elteltével nem dönthetô el, hogy a kétségtelenül tágabb látókörû humanista, vagy a képzômûvészet lelkes patrónusa hagyott-e mélyebb nyomot maga után.

Ez volt az a vita, amelyet Ambrosius „kivitt” a humanisták nemzetközi fórumára. Fontos kérdés – melyet Sebôk Marcell többször is feltesz –, hogy vajon milyen céllal tette ezt a késmárki prédiká- tor? Azért-e, hogy tovább szakítsa a lutheranizmu- son belül meglévô hasadást, vagy hogy összevarrja?

Egyszerûbben fogalmazva: kálvinista lett-e Ambro- sius? A monográfia konklúziója egyértelmû: „nem, nem lett kálvinista, hiszen kapcsolata az európai kál- vinizmus képviselôivel természetszerûleg követke- zett a közép-európai filippizmus századvégi helyze- tébôl […], ennek középpontjában a szélsôséges dog- matika elutasítása állt, ami egyaránt vonatkozott az orthodox lutheranizmusra és kálvinizmusra. Ez az álláspont ötvözôdött a sokoldalú humanista érdek- lôdéssel, a filológia, a botanika, a költészet, a tör- ténetírás és a zene kultiválásával, ami Ambrosius-

nál is tetten érhetô […] Ambrosiust, árnyaltan fogalmazva, »félúton« álló filippistának nevezhetjük, aki ebben az értelemben is egyedülálló volt a Szepessé- gen.” (338–339. old.)

Ehhez az értékeléshez hozzátehetjük, hogy nagyon keveset tudunk még azokról a protestáns mozgal- makról, amelyek a vakbuzgóságában eltökélt luthe- ránus és kálvinista ortodoxia mérsékelt felfogású, humanista ellenzékét alkották. Sokan hisznek abban, hogy ez a szabadgondolkodókból álló nemzetközi ellentábor még a XVII. század elsô harmadában is létezett, és idôrôl idôre aktivizálódott.¹⁸ Mások – és azt hiszem, Sebôk Marcell is közéjük tartozik – szkeptikusabban ítélik meg a XVI. század végi pro- testáns „liberálisok” cselekvési lehetôségeit. Valójá- ban nem sokat tehettek. Ha valamit mégis, az nem volt több, mint intellektuális vigasz azoknak, akik ellenséges és türelmetlen vallási környezetben éltek, és, titokban bár, de ragaszkodtak saját belsô meg- gyôzôdésükhöz.¹⁹

Ilyen ember lehetett Sebastian Ambrosius is. Nem ellenfeleinek megsemmisítéséhez keresett támoga- tást Nyugat-Európában, hanem esélyt kért a túlélés- re azoknak, akik hozzá hasonlók – az „igazhitûek társaságának” nevezte ôket –, akik valójában nem kívántak egyik táborhoz sem tartozni, egyszerûen azért, mert másként gondolkodtak az egyházról, hit- tek a protestáns felekezetek közti határok átjárható- ságában és a reformáció eredeti célkitûzéseiben. Ez a törekvés a XVI. század végén voltaképpen már idejét múlta. Ebben és még sok más értelemben is jól illesz- kedik a könyv címe és mondandója Ottlik Géza Isko- la a határon címû regényének sokat idézett passzusá- hoz: „Fura dolognak látszik a nyugati határ szélén védeni egy kis várat a belülrôl jövô töröktôl, amikor az ország már elveszett, s az ellenség itt már éppen kifelé menne. Nem is lett volna értelme, ha a védôk nem tudják, hogy a hazájukon kívül még egy sokkal kisebb és egy sokkal nagyobb hazájuk is van; s ezt mind a kettôt megvédték: a városukat, ahol születtek, és a világrészüket, ahol senki sem borotválta a kopo- nyáját.” Mindez persze akkor és csak akkor érvényes Sebastian Ambrosiusra, ha tekintetbe vesszük: nem csak a külsô ellenség, nem csak a török pogányság fenyegette ekkor az országot. R

'.Q A[i[h8|b_dj0:[h<Wbb?ch[Ù`\Wbl_¸:_[h[\ehc_[hj[

Effei_j_ed_dEijkd]WhdkdZZ_[C[bWdY^j^ed#7d^d][h_d IWY^i[d$?d0:[kjiY^bWdZkdZKd]Whd_d_^h[d8_bZkd]i#kdZ M_ii[diY^W\jiX[p_[^kd][dm^h[dZZ[hH[dW_iiWdY[$>]$M_b#

^[bcA^bcWdd"7djedIY^_dZb_d]$<hWdpIj[_d[hL[hbW]"Ijkjj # ]Whj"(&&*$9edjkX[hd_kc",('.+'/-$ebZ$

'/QL$7bWijW_h>Wc_bjed0J^[<Wc_boe\Bel[$@Wc[i9bWha[

WdZ9e$"9WcXh_Z]["'/.'$