EGYIPTOM ÉS A H E L L É N I Z M U S

PARTHIíNON T A N U L M Á N Y O K

EGYIPTOM

ÉS A H E L L É N I Z M U S

ÍRTA

D OBR OV IT S A LADÁR

P A R T H E N O N — F R A N K L I N - T Á R S U LAT

Egyiptom és a hellénizmus

Nem az egyiptom i helléniz­

mus, a görög k u ltú rán ak E gyip­

tom földjén való nagyszerű k i­

virágzása a tárgya ennek a könyvnek, hanem az ősi egyip­

tom i k u ltú ra és a kozm opoli­

táv á, világkultúrává váló görög m űvelődés szembenállása. Ami­

kor N agy Sándor fegyvereinek nyom án K elet népei nemcsak politikai függetlenségüket a d ­ tá k fel, de ősi m űveltségüket is felcserélték a göröggel, talán egyedül az egyiptom i nép ra ­ gaszkodott ősi hagyom ányai­

hoz, inkább vállalva a szolga­

so rso t is. De mégis, lassan ezernyi szál fűződött a görög­

ség és az egyiptom iak, a görög és egyiptom i k u ltú ra között.

A fejlődés tető p o n tjára ju to tt felszabadult görög művészet épp úgy ősi ro k o n át ism eri fel az egyiptom i m űvészetben, miként a felszabadult gondolkozás ál­

ta l veszélybe sodort görög v al­

lásosság is közeledik az évezre­

des hagyom ányoktól megszen­

te lt egyiptomi valláshoz. A gö­

rög gondolkozók is E gyiptom ­ ban keresik a bölcseség őshazá­

já t, s ta lá ljá k meg végül a bölcseséget az egyiptom i színe­

zetet ö ltő s egyre jobban terjedő m ágiában és csillagjóslásban, így válik a m eghódítottból hódító, így fogadja el a N yugat az E gyiptom ban évezredek óta otth o n o s uralkodókultuszt, így veszik á t a Róm ai Birodalom provinciái az egyiptom i iste ­ nek m isztérium ait, hogy azok végül is a pogányság végső m enedékévé legyenek.

p a r t h e n o n- f r a n k u n - k i a d á s

.

könyvtárából

P A R T H E N O N -T A N U L M Á N Y O K

9 .

D O B R O V I T S A L A D Á R

EGYIPTOM ÉS A HELLENIZM US

F R A N K L IN -T Á R S U L A T

M A G Y A R IR O D A L M I I N T É Z E T 'É S K Ö N Y V N Y O M D A

1943

EG Y IP T O M ÉS A H ELLEN IZM U S

Í R T A

D O B R O V I T S A LA D Á R

P A R T H E N O N

A KLASSZIKUS MŰVELTSÉG BARÁTAINAK EG YESÜLETE

1943

V L A D Á R G Á B O R ELNÖK

B A L O G H JÓ Z S E F L Á N G N Á N D O R H U S Z T I J Ó Z S E F M O R A V C S I K G Y U L A

R A D V Á N S Z K Y A N T A L b í r ó

EZT A K ÖT ET ET A SZERKESZT ŐBI ZOTTSÁG MEGBÍZÁSÁBÓL BÍRÁLTA ÉS SZERKESZTETTE

L Á N G N Á N D O R

B u d a p e s t , S z é p m ű v é s z e t i M ú z e u m .

1. Am ikor Nagy S ándor elindította seregeit a Perzsa Birodalom ellen, a régi Kelet már halott volt. Asszíria története a görögök számára Ninos és Sem iram is legendájává zsugorodott, Babilónia nyelvét m ár épp úgy nem beszélte senki anya­

nyelve gyanánt, akár a szent nyelvvé vált ősi sum ert. Az ősi K elet új urai, a perzsák, új gondo­

latokat és form ákat hoztak a régiek helyett. A tö r­

ténelem m enetét évszázadokra a görögök és p e r­

zsák küzdelm e határozta meg. S am ikor a Perzsa Birodalom bukásával a harc a görögök javára dőlt el és a makedón fegyverek nyomán diadalútra in­

d u lt a görög kultúra, a hellénizmus áradata ellen­

állhatatlanul ragadta magával a nemzeteket.

► T alán csak egy nép élt még ezelb en a száza­

dokban a régiek közül, az, am ely először alakult egységes nem zetté és létesített erős állam ot, még a K risztus előtti negyedik évezred közepe táján, az egyiptom i. Egyiptom maga és a környező világ is tudatában voltak ennek a régiségnek, sőt ez a tényleges, tiszteletrem éltó életkor mesés arányokba nőtt, a görögök tízezer évnél is töb bre becsülték az egyiptom i nép m últját és úgy tetszett nekik, hogy ezalatt a hosszú idő alatt változatlanul élt ez a titokzatos nem zet. Az egyiptomiak pedig m int örök gyermekekre néztek le a görögökre, kik között nincsen öreg, ahogyan az egyiptom i pap Solon- nak m ondta. Ez a sok évezredes m últ és az év­

ezredek alatt felépített és m egőrzött kultúra adott I. ELŐZMÉNYEK ÉS ESEM ÉNYEK.

erőt az egyiptomi népnek, hogy ellene szegüljön a hellénizm us diadalmas áramlatának, megőrizze egyéniségét a kozmopolitává, világkultúrává vált görög művelődéssel szemben, am ely pedig éppen Egyiptom földjén virágzott ki leggazdagabban.

Es mégis, a görög és egyiptom i nép, a görög és egyiptom i kultúra szembenállása egyúttal talál­

kozás és kiegyenlítődés is. Ezt kívánjuk bem utatni politikai, gazdasági és szellemi áram lataiban, az egész antik világ fejlődésének keretén belül.

2. Ősidők óta álltak fenn kapcsolatok Egyiptom és a görög föld között. M ár a nagy piram isokat fel­

építő Ó birodalom (K r. e. kb. 3000—2500) idején volt érintkezés K réta és a görög szigetek, illetőleg Egyiptom között. Az egyiptom i történelem m á­

sodik fénykora, a Középbirodalom (2000— l b . 1750) korában, úgy láts/ik , az Égei-tenger vidé­

kéről származó munkások dolgoztak a fáraók épít­

kezésein és hátrahagyták sajátos díszítésű agyag­

edényeik cserepeit. Égy, a Középbirodalom után Egyiptom fölött uralkodó barbár hikszoszok feje­

delm ének, Chiannak nevét viselő skarabeust a krétai királyok knossosi palotájának alapfalai köpött találtak meg s midőn a hikszoszok elűzésével az Ú jbirodalom (1580— 1100) idején Egyiptom három világrészben terjeszkedő birodalom urává lett, a krétai királyok siettek gazdag ajándékokkal m eg­

rakott követeket küldeni T hébába, Egyiptom szék­

városába, am int ezt az ottani sírok falfestm ényei­

ből tudjuk. Egyiptomiak is jártak K rétán, — követek és kereskedők — és a jellegzetes egyiptomi csörgőt, a sistrum ot rázó karve/ető — talán egyip­

tom i p?p — vezeti a krétai ifjak körm enelét a hagia-triedai váza dom borm űvén. A kréta-m ykenei (más néven égéi) és egyiptom i m űvészet kölcsö­

nösen hatottak egymásra. Az a népvándorlás, mely a kréta-m ykenei kultúrának is véget vetett és

GÖRÖGÖK ÉS EGYIPTOMIAK 7

Hellászba sodorta a dórokat, Egyiptom partj?in tö rt meg, m int a «tengeri népek vándorlást* (1100 K r. e.). de m egtörte Egyiptom nagyhatalmi állá­

sát is. A most követke/ő századokban Egyiptom idegenek uralm a alá kerül, előbb libyai zsoldosok, később ethiópiaiak, azután az asszírok zsákmá­

nyává lesz. A görög történelem néma századait alkotja ez a korszak, de ekkor — a görög kultúra m eginduló fellendülésével egyidejűleg — szövődnek az első kapcsolatok görögök és egyiptomiak között.

E^ek a kapcsolatok még nem közvetlenek, köz­

vetítőik a föníciaiak (fői ént IX —V II. század), kik K réta és Egyiptom bukásával a F öldközi-ten­

ger uraivá lettek. írásuk az gyiptomi írásból szár­

m azott s tőlük kölcsönöst k írásukat a görögök.

A föníciaiak az egyiptom iaktól anulták a hajózást és üvegkészítést és továbbad ák ezt a tudom ányu­

kat a görögöknek is. Vallás k is telve volt egyip­

tom i elemekkel s am erre m g ordultak, eredeti és utánzott egyiptomi am ulettel és bronz istenszob­

rok töm egét hagyták hátra, s? Görögországban és a szigeteken is. K ereskedtek bronztálakkal, csé­

székkel és pajzsokkal, melyeknek díszítését szintén az egyiptom i mitológiából vették. Ilyen egyiptom i- főniciai pajzsok em lékét látják sokan az Iliásznak

— amely a mesés, százkapujú T hébát is em líti — Achilles pajzsát megörökítő verseiben is.

A föníciaiak hatalmának a görög gyarmatosítás vet véget, a görögök a K elet népeivel közvetlen érintkezésbe kerülnek. Ekkor jelenik meg görög földön a m onum entális szobrászat is. N oha az archaikus görög plasztikában sok az EIő-Ázsiára em ­ lékeztető elem , hinnünk kell a görögök tanúság­

tételének, am ely szerint a s brászatot az egyip­

tom iaktól tanulták. Valóban, a ruhátlan em beri testnek a középpontba állítás , a ballábbal kilépő álló szobrok, a hajviselet részi tei és a szemformák

a görög archaikus szobrokat egyiptomi szobrok­

hoz teszik hasonlókká. Csakhogy, am ikor a legelső görög szobrászok a puha szürke mészkőbe farag­

ják elfogódott alkotásaikat, am ikor szobraik arc- kifejezését még az archaikus mosoly határozza meg, az egyiptom i szobrászat már évezredes m últú tú lére tt művészet, amely eljutott az anatómiai pontosságú, sőt néha a lelki életet is visszaadó portraitig. A görög művészi tevékenység kezdettől fogva önállónak, görögnek m utatkozik. Valahogy úgy kell képzelnünk a helyzetet, hogy az egyiptom i szobrászat volt az a nagy m intakép, amely a görö­

gökből kiváltotta a művészi alkotásnak bennük szunnyadó vágyát, amelynek láttára m onum en­

tálisát alkotni nekik is törekvésűiké vált. T u d a ­ tosan kísérelték meg a m intakép görög visszaadását.

A görög és egyiptom i művészet ősrokonsága tudatában m aradt a görögöknek. íróik nem egy­

szer rám utattak az archaikus és egyiptomi szobrok rokon szellemére. A görög szobrászat korai szá­

zadaiban uralkodó a frontalitds törvénye, am ely az egyiptom i szobrászatra annyira jellem /ő. A fron­

tálisan szerkesztett szobrok, akár előrelépve, ülve, térdepelve ábrázolják az em beri alakot, egy kép­

zeletben a fejük és mellkasuk közepén, orron és köldökön át fektetett síklpppal két teljesen egyenlő értékű félre oszthatók. Változatos kar- és lábtartás m ellett is m indig hom loknézetben szembe tek in ­ tenek, oldfÍr?fordulást, elhrjlást nem végezhetnek.

A szobor kötö'ten áll a térben, az álló vagy lépő szobornak testsúlya m ind a két lábra egyformán nehezedik. A festészetben és különös! ép a relief­

ben az archaikus m esterek, akár az egyiptomiak, kerülik a perspektívát, a kép egységét nem a szem ­ lélőben létrejövő látszat, hanem a képsík bizto ­ sítja. Ahhoz idom í'ják, a szemlélőtől mintegy fü g­

getlenül, síkfelületekké bontva az ábrázolandó té r­

beli tárgyakat, a képből az egységes nézőpont hiányzik.

De a VI. százaid folyamán megindul és az V.

században teljes diadalra jut a görög művészet nagy forradalm a. A perspektivikus ábrázolásmód váltja fel a síkszerűt, a szobrászatban megtörik a frontalitás hatalm a, a szobrok a térben kötetlenül állanak, testsúlyuk csak egyik lábukra nehezedik, szabadon végeznek m ozdulatot és fordulatot. Egy­

idejű ez a művészeti felszabadulás a gondolkozás felszabadulásával, a görög filozófia nagy fellendü­

lésével, amely a dolgok m értékévé az em bert tette meg, megbontva az archaikus világlép egységét, amelynek keretébe alárendelten illeszkedett bele az em ber.

* Forradalm i kísérletektől eltekintve, az egyip­

tom i m űvészet ezt az u tat nem járta végig. D e k ü ­ lönös, hogy Egyiptom mégsem szűnt meg a nagy m intakép m aradni, művészetben, gondolkodásban, állam életben, még egy Platón számára is.

3. Am ikor Pszam m etik, Sais fejedelme K r. e.

663-ban fegyvert ragadott hűbérura, Assurbanipál ellfn , hogy E gyip'om ot az a ssrír fennhatóság elói felszadedítsa, a kard hatalm át számára a Páriai és görög zsoldosok adták. U ralkodói bölcseségét bi­

zonyítja, hogy felism erte, melyikre vár a két nép közül a nagyobb jövő. Ezért pártfogolta a görög kereskedőket is, és pedig azért, hogy az asszír u ra­

lom alatt m aradt főriciaiak befolyásától tartsa távol országát. Nyilvánvalóan az egyiptomiak féltékeny­

sége volt az oka, hogy Amasis fáraó Kr. e. 560-ban a kanopuszi N ílus-ág keleti partján fekvő egyetlen kikötőre korlátozta a görög kereskedők tevékeny­

ségét. M ég ez a korlátozás is a görögök javára v á lt : más nem zetbeliek itt nem tám aszthattak versenyt hejóiknak és N aukratis Egyiptom egész tengeri kereskedelm ét magához ragadta.

NAUKRATIS 9

Igaz, hogy az ország többi része zárva m aradt a görögök előtt, hacsak valami kényszerítő k örü l­

mény kivételes helyzetet nem terem tett. D e az­

által, hogy itt egy terü letet a fáraó teljesen nekik engedett át, m integy kiszakította azt magából Egyiptom testéből. A görögök otthon voltak itt és görög világot terem tettek. N aukraiis nem volt görög gyarmat abban az értelem ben, m’nt M as- silia (M arseille) vagy Pantikrpaion (Keres), ahol az ú j város a környező v ’dékkel együtt teljesen görög terü le tté vált az anyaország messzire sodró­

d o tt része gyanánt, elválasztva a mögöttes ország­

rész kulturális és politikai egységétől, — N aukratis nemcsak Egyiptom ban, de Egyiptomé is m aradt.

Első példája a görög életnek idegen földön, idegen nép környezetében, avval organikus egységet al­

kotva és mégis tőle függetlenül. Azokban a száza­

dokban, am ikor szüntelen harcban voltak egym ás­

sal a görög állam ok, am ikor a görög egység tu d a tá ­ ban még tö b b a negatív vonás, N aukratis a görög egységnek első gyakorlati megvalósulása. Noha M iletosnak alapítása, a többi város is részes benne.

S b ár a leszármazás tu d ata még századokig élet­

ben m arad lakóiban, gyakorlatilag most m ár nau- kratisiak, azaz kizárólagosan görögök, akik otthoni korm ányform ájukat, a polisnak, a görög város­

államnak demokrácián alapuló autonóm életét az isteni király által korm ányzott abszolút monarchia keretén belül is megőrizték.

De N aukratis alapítása mégsem egyszeri és egye­

dülálló s benne a görögök nem élték elzárva a m a­

guk gyarm ati életét. Hasonló, m onopolizált ki­

kötőket idegenek számára régóta létesítettek az egyiptomiak ; N aukratis helyén is állt már egy egyip­

tom i város, am elyben görögök is laktak Pszam m etik ideje óta. E zt tűzvész pusztította el, ekkor tö rtén t a görög N aukratis m egalapítása, de az egyiptom i

város is újra épült, s benne o tt állott Ámonnak, az istenek királyának s T hotnak, a Bölcseségnek tem plom a, a görög városban pedig felépült a Hellenion, a görög egység kifejezője s m ellette a samosiak, aiginaiak és miletosiak templomai. Ámon tem plomában fogadalmi sztélék hirdették a görö­

gök tiszteletét a thébai Zeus iránt.

A m erre hellének jártak, elkerültek a naukratisi edénygyár jellegzetes stílusú vázái, de elkerültek a naukratisi fajánszskarabeusok, egyiptomi isten­

szobrok és az egyiptom i motívumokkal ékesített tridacna kagylók. Szem ünk elő tt váltják le a gö­

rögök a főniciaiakatj m int az egyiptom i divat te r­

jesztőit és közvetítőit. A Saishoz, a műemlékekkel telt fejedelmi városhoz közel fekvő kikötő maga is élénk művészi tevékenység középpontjává vált.

Az archaikus görög plasztikának nem egy fontos emléke kerü lt itt elő. Nemcsak az Egyiptomba tartó kereskedők, hanem az ország kultúrája iránt érdeklődő görög íróknak és előkelő utazóknak, így Solonnak is állomása v o l t : ránk maradtak a H ero- dotos nevét viselő, itt felajánlott áldozati vázák.

Ezek a tudós utazók megfelelő társaságot, virágzó szellemi életet találhattak itt ; N aukratis ebben is, mint fényűzésében és szorgalmában is, Alexandria előképe volt.

4. Pszamm etik országa függetlerségét ión és káriai zsoldosokkal vívta ki, kiket Gyges, Lydia királya küldött a saisi fejedelem segítségére. Gyges- nek érdekében állott m indent m egtenni az asszír hatalom gyöngítésére. E ttől az eseménytől fogva Egyiptom a görögök politikai érdeklődéséből többé el nem tű n t. Pszam m etik ellenfeleinek elkobzott birtokait zsoldosai között osztotta szét, katonai kolóriákat létesítve, m int évszázadokkal később a Ptolemaiosok. A görögök növekvő jelentőségét, am it a Pszam m etiktől létesített tolmácsok rendje

A PERZSA HÁBORÚK KORA I I

is igazol, az egyiptomiak itt-o tt m egnyilvánuló ellenszenve nem tudta visszaszorítani. Pszammetik fia, Necho görög zsoldosok élén tört elő az Eufratesz partjáig és győzte le Józsiást, a jám bor judcbeli királyt, aki maga is halálos sebet kcpott a megiddói csatában (612), a fáraó pedig az ütközetben viselt páncélját fogadalm iejándékkéntelküldtea B ranchi- dák Apollon-szentélyének. Ez a nagyhatalmi poli­

tika nemsokára m eghátrált ugyan a babilóniaiak előtt, de a határok őrzése a görög zsoldosok feladata m aradt. Az E 'hiópia elleni hadjárat alkalmával vésték fel neveiket az ión és káriai katonák az abus7Ímbeli sziklatemplom falaira, ilyrródon az ión ábécé egyik legrégibb emlékét hagyva reánk.

Amikor Apries fáraó görög zsoldosai nélkül akart görög terü letre nyom ulni, Kyrene ellen vereséget szenvedett seregei Amesist kiáltották uralkodó­

juknak ki (K r. e. 569). D e Amasis sem térh e tett ki a körülmények által rákényszerített helyzet elől és a leggörögebb fáraóvá vált. U ralm a a görög szellem nagy fellendülésének idejére esik s a gö­

rögök vidám történeteket meséltek róla, amelyek jórésze a későkori egyiptomi novellairodalom alko­

tásaiból származik. A m it Apries nem ért el erő­

vel, elérte ő ügyes p olitikájáv al; K yrenét, az afrikai görög állam ot, Egyiptom nagy nyugati szom széd­

ját hatalm i körébe vonta. Házassága folytán félig magát is görögnek érezve belevegyült Hellász ügyeibe is, ahol a bölcseségéről híres fáraót döntő­

bíróul is felkérték. A görög szentélyeket ajándé­

kaival halm ozta el, áru t, pénzt és jellemző íródon Egyiptom isteneinek szobrait küldve oda. G örög tudósokat barátságába fogadott s öröm mel vette a görögök töm eges bevándorlását. T ö b b volt ez, mint szimpátia, vagy meghejlás a hellén kultúra előtt. Ez a Földközi-Hengerre irányított politika hagyomány volt, az Ú jbirodalom nagy fáraóinak

s Amasis elődeinek öröksége, amely ugyanakkor északkelet felé tekintett. Amasis teljes m értékben felism erte a nagy Perzsa Birodalom megalakulá­

sában rejlő veszélyt, középpontjává lett egy Kyros elleni nagy koalíciónak, amelynek tagjai Bábilónia, Lydia, Cyprus, S párta és Amasis jóbarátja, a samosi Polykrates voltak. A perzsák ezeket a szö­

vetségeseket egyenként verték le, a görög száraz­

földet Dareios csak később rohanta meg. — Egyip­

tom Amasis halála után vesztette el függetlensé­

gét, am ikor Kyros fia, Kambyses IlI.P szam m etiket Pelusium m ellett legyőzve, országát perzsa p ro ­ vinciává tette (525 K r. e.).

A perzsák uralm a azonban nem jelentett fenn­

akadást a görögök és egyiptomiak kapcsolatában.

A kisázsiai görögök, m int perzsa alattvalók járták be ezt a leggazdagabb perzsa ta rto m á n y t; ekkor utazott itt H erodotos is, aki ránk jutott nagy m ű­

vében részletesen leírja Egyiptom földjét, törté­

netét, kultúráját, a görögökhöz való viszonyát és rokonszenvét. A z anyaországbeliek pedig, akikre a perzsák elleni küzdelem m int nem zeti kötelesség szállt, Egyiptom ban fegyvertársat láttak. Nem is volt itt lázadás, vagy felkelés, melyet a görög álla­

mok — elsősorban Athén — ne támogattak volna s nem volt olyan lázadó vagy később Egyiptom önállóságát egy időre újra kivívó fáraó (K r. e.

408—342), ki zsoldjába ne fogadott volna görö­

göket s ne szövetkezett volna görög államokkal, leginkább a tengeri hatalomm al bíró Athénnel.

Azonban Athén és S párta versengése, a peloponne- sosi háború és a nyom ában járó erkölcsi és poli­

tikai anarchia zavart és kiábrándulást hozott a görögök és egyiptomiak viszonyába. H a Athén tám ogatta Egyiptom ot, S párta ellene fordult s a zsoldosvezéreknek az a szüntelen egyik oldalról a másikra állása, am it azoknak anyavárosuk politi­

A PERZSA HÁBORÚK KORA 13

kája és anyagi érdekük diktált, mélyen aláásta a görögök tekintélyét az egyiptomiak előtt. A gö­

rögök pedig ekkor még kevés ériékkel bírtak az egyiptom iak sajátos hősiessége iránt, amely a re ­ ményt nem vesztő kitartásban, a zsarnokság vára­

kozó eltűrésében nyilvánult meg. Az egyiptomiak kezdtek a görögökben nem fegyvertársakat, de érdeküktől vezetett kalandorokat látni, kezdtek tőlük is, m int m inden más idegentől, ehárkózni, ami az ősi egyiptomi szellemtől eltérő jellemvonás.

Az egyiptomiak kezdtek befelé fordulva csak ön­

maguknak élni — az egyiptomi kultúra későkora evvel indul meg igazában.

5. Am ikor Nagy S án dor 333-ban Issosnál le­

győzte III. D areiost, a perzsa birodalom lábai előtt feküdt. Nagy S ándor mégsem igyekezett keletre, hanem délnek fordult. N em tű rh ette, hogy az el­

zárt és gazdag Egyiptom ellenséges erődként m a­

radjon háta m ögött. Egyiptom elfoglalásával vált a M editerraneum keleti fele zárt makedón birtokká.

De hogy S ándort Egyiptomba nem csupán racio­

nális meggondolások vezették, azt az Ám on- oázisba te tt útja igazolja. Vallásos cselekedet ez, zarándoklás a sivatag mélyén lakó E lrejtett Isten­

hez. A király Ám onban a nagy jósistent látta, aki­

nek hírét a kyreneiek évszázadok óta elterjesztet­

ték a görögök között. Az egyiptom i istenek ősrégi királya volt ő, akitől S ándor világuralm i igényei­

nek megerősítését várta és el is nyerte. T alán csak itt Szívában, az Á m on-szentély látogatásakor vált tudatossá előtte történelm i hivatása ; m indenesetre jellemző, hogy a legendák m ár életében Ámon fiá­

nak hirdették, az oázis főpapja pedig nyíltan, m int az isten fiát fogadta és annak jelentette ki.

Az egyiptomiak részéről ez nem volt hízelke- dés. Az ő királyuk — és öröm m el vállalták S án ­ d o rt annak — az istenség testszerinti fia. A S ándor-

regénynek egy Egyiptom ból származó változata szerint Alexandros epja maga a nagy varázsló, a perzsák elől M akedóniába m enekült utolsó fáraó, N ektanebó, aki Zeus-Am m on alakjában közele­

d e tt Olyrr.piashoz. A történetnek ez a változata vigasztalásul szolgálhatott az egyiptomiaknak, ha­

sonlót m eséltek annak idején Kambysesről is, más­

részt racionális továbbfejlesztése annak a dogmá­

nak, hogy a király az isten földi megtestesülése, testszerintvaló fia. Olyan királynál, kinek atyja is a trónon ü lt, a dogma és valóság közt nincs ellen­

té t, hiszen a királyi atya egyúttal maga is a legfőbb istenség m egtestesülése. Am ikor új dinasztia kez­

dődik a királlyal, vagy legitim voltához fér két­

ség, akkor volt szükség az efféle megerősítésre, am ilyet például az V. dinasztia királyairól (az Óbirodólom idején) m ond el a pcpyrus W estcar- ban m egőrzött egyiptom i novella vagy amilyen maga a S ándor-regény.

Egyiptom szempontjából az istenfiúságnak ez a kihirdetése nem volt több és kevesebb, mint hogy Alexandrost legitim uralkodónak ismerik el. Nagy S ándor szempontjából azonban annál jelentősebb volt a szívai kinyilatkoztatás, noha nem előzmény nélkül való. A görögök királyai és előkelő nem zet­

ségei is szerették leszármazásukat héroszokig és rajtuk k eres/tü l istenekig felvinni. A lényeges k ü ­ lönbséget itt azonban a közvetlen istenfiúság ha­

tározott kijelentése teszi. Ebből származik azután Sándor istenvoltának tantétele is. Ez m ár teljesen eltér a görög felfogástól. H alott királyoknak isteni tiszteletben való részesítése nem volt ismeretlen a görögök elő tt, s a halottak heroi/álásának e kor­

ban m ár m inden rétegben elterjedt szokása csak rzáy lépés volt ettől. De hogy valakit még életében iegennek ismerjenek el, semmiképpen sem magya- sth a tó az itt-o tt feltűnni látszó görög előzmények-

NAGY SÁNDOR. 15

bői. A döntő lépés Sándor részéről éppen az, hogy ezt az istenítést nemcsak az egyiptomiaktól fo­

gadta el, hanem megkívánta a görögöktől is. Ez a görög és egyiptomi szellem érintkezésének első

pontja, ahol a görög vált legyőzötté.

A kor szelleme, paradox módon ugyan, d e­

megkönnyítette Alexandros istenségének elfoga­

dását a görögök számára. Az em beri és isteni k ü ­ lönbségét oly élesen hangsúlyozó görög életérzés m ár nagyrészt halott volt. A hellénizm us vallásos­

ságában kétféle tendencia is az em beri és isteni határainak elmosását szolgálta. A vallásnak a ra­

cionálishoz, az em beri szférához való közelítése (Euhem eros tanítása, amely szerint az istenek a földön egykor élt kiváló em berek) nem vette tra ­ gikusan az isteni határának lejjebb szállítását, á t­

lépését. Ez párosulva az egyéniségnek avval a k u l­

tuszával, am ely főleg Nagy Sár.dor nyomán te r ­ jedt el, de amely m ár magának Sándornak fellépé­

sét is lehetővé és érthetővé teszi, sokak számára te tte elviselhetővé a négy király iste n íté sé t: ezek talán egy szim bolikus kifejezést láttak ebben és semmi több et. A vallásos elm élyülés viszont a fo­

kozott istenközelség érzését hozta és az isten és em ber közti határ átlépésére éppen az em ber fel- emelkedésén, az istennel való azonosulásán át ke­

reste az utat. A héroszkultusz maga is könnyen vezethetett oda, hogy a hérosszáválást — am int ez Lysandros spártai királlyal is tö rtén t — a nagy kiválasztottaknak m ár életükben is előlegezzék.

A nagy eksztatikusok útja volt ez s ezt használták később üzelmeik leplezésére a tyanai Apollonios- hoz, a csodatévő bölcsésshez (K r. u. I. sz.), vagy az abonuteichosi Alexandroshoz, a fanatikus pró­

fétához (K r. u. II . sz.) hasonló jelenségek is.

A misztériumbeavatások is ezt az utat jelölték meg, hiszen a m isztérium is az istennel való egyesülést,

a vele bizonyos szem pontból való azonosulást, gyakran éppen az istenhúságot közvetítette. Nagy S ándor s<.ívai fogadtatása nagyon közel állt a be­

avatáshoz, találkozása Anionnal egyértelm ű lehe­

te tt a vele való egyesüléssel, az Ámon által való adopció m isztikus tényének kihirdetésével.

Ámon : teoretikusan még ekkor is az egyip­

tom i istenek királya volt és nevéhez kapcsolódott a most m ár m itikus arányokba nőtt egyiptom i világ- birodalom . Az egyetlen egyiptomi isten, kihez földi uralom is fűződött a thébai és elhiópiai teokra- tikus államok ré v é n ; ezek m intájára alakulhatott a szívai oázis közössége is. ö az E lrejtett, az Ism e­

retlen, — jól illett ehhez a lényéhez a sivatag távoli oázisa — jósislen, kinek orákulum a feltétlen bizo­

nyosságot jelent. Ez időben azonban m ár nemcsak egyiptom i, de görög isten is. K yrene és Egyiptom határán feküdvén oáiisa, a k y rtn tiek benne ism er­

ték fel Z eust és jóshelyének hírnevét messze el­

terjesztették : Kioisos fordult hozzá és Pindaros ódát ajánlott neki. A föníciaiak sem feledkeztek meg róla s az első, ki a hellének közül életében isteni tiszteletben részesült, Lysandros spártai király, maga is Ámonhoz fordult jóslatért. Ámon döntése tehát egyszerre szólt egyiptomiak, görögök és ázsiaiak felé, tény volt, mellyel szemben közöm­

bösen, m int S párla tette, csak kevesen mehettek el.

Nagy Sándor egyiptom i tartózkodásának másik nagy eseménye is, akárcsak az uralkodó kultuszá­

nak kihirdetése, évszázadok sorsát határozta meg.

Alexandros itt alapította meg Alexandriát (331 K r.

e.), az elsőt a nevét viselő számos város közül, amelyek a görög szellem elterjesztését, a K elet és a görögség találkozását voltak hivatva szolgálni.

Akárcsak N aukratis, A lexandria is görög város volt idegen földön. De akkor az egyiptomiak voltak az urak, most a görögök. Alapítójának szándékai

2 D obrovits: Egyiptom és a hellénizmus.

NAGY SÁNDOR 1 7

szerint Alexandria sem volt főváros, a főváros M em phis m aradt, így egyelőre nem volt kiáltó az a tény, hogy Alexandria kiszakíttatott az ország közösségéből. A görög város-államok szerint való ú. n. polis-szervezetét még Nagy Sár.dor hatá­

rozta meg, hiszen érte tt hozzá m ásutt is, hogy a polis szabadságát a birodalom egységével és a satrapia kereteivel egyesítse. Akárcsak N aukratis, A lexandria sem volt m erőben új v áro s; helyén feküdt Rakole (ez m aradt egyiptom i neve m ind­

végig), am ely egyiptomiaktól lakott negyedének is nevet ad ott. Alexandria még sokkal fokozottabban nyugat felé nézett, m int N aukratis, de nem az or­

szág belsejében, hanem szélén, olyan helyen, am e­

lyet m ár az egyiptomiak is csak félig számítottak Egyiptomhoz. N oha helyét földrí jzi adottságok szabták meg, mégis egyúttal a Földközi-tenger, a görögség felé való fordulást jelképezi, Egyiptom A lexandria számára csak háttér, a talaj, amelyből táplálkozik, am ely felé a kapu. Ez a nyugat felé fordulás sem teljesen új és nincs ellentétben az egyiptom i nem zeti politikával sem. A világbiro­

dalom ban vagy Nagy S ándor első birodalm ában, am ely a M editerraneum keleti medencéjét foglalta magában, a kiszakítás is m egokolt. T ragikussá még egy csak Egyiptom ra korlátozott államon belül sem válik, am íg a székváros az ország belsejében m arad. A kettősség, Alexandriának Egyiptom fölé való em elkedése, akkor kezdődött, am ikor I. P to- lemaios székhelyét M em phisből végleg Alexandriába te tte át.

N agy S ándor kétszer is járt M em phisben s ünnepet rendezett i t t : áldozatot m utatott be ágon kíséretében Zeusnak és áldozott Apisnak és a hely tö b b i isteneinek. A görög és barbár szertartások összeolvasztása is m utatja, hogy a király nem a íé r t jö tt, hogy makedónok vagy görögök szűk rétegé­

nek uralm át biztosítsa. Olyan világ fölött kívánt uralkodni, am elyben görögök és barbárok egyenlő jogokkal és kötelességekkel vesznek részt, m int a Birodalom tám aszai és alattvalói. Ezért engedett oly ham ar szerepet a perzsáknak is, ezt hang­

súlyozta házassága és a susai nagy kibékülési ü n ­ nep. A perzsák a görögökkel még az ő "szemükben is egyenrangú nép, de nem voltak hátrább valók a «barbárok legkiválóbbjait, az egyiptomiak sem.

Alexandros őket is részesíteni kívánta a korm ány­

zásban s több egyiptom it akart megbízni, s aki el­

vállalta, azt meg is b ííta e legfontosabb tartom ány vezető tisztségével. Görögök, perzsák és egyip­

tom iak : valóban, az a három nép, am ely a szám ­ ban csekély és politikailag jelentéktelen zsidóság m ellett eljutott ez időben a nem zeti korlátokhoz nem kötött em beri fogalmáig. Hogy ebből nem alakult ki a népeken felül álló egyetemesen em ­ beri, az nem volt N agyS ándor hibája. M eghalt 323 késő tavaszán Babilónban, a világvárosban és holt­

testét kívánsága szerint Egyiptomba vitték.

O tt kívánt nyugodni, azon a földön, ahol vilá­

gossá lett előtte küldetésének tudata, ahol először ism erte meg egy nagy nem -görög kultúra életét és hatalm át, ahol életében megisteniesült. S ár dór hitt küldetésében, hitt Á irontól nyert istenségében is. Ezért kívánta, hogy Szívában temessék el, isteni atyja közelében. Ptolem aios a2or.ban M e n p h is- ben tem ettette el. Ebben reálpolitikai meggor.do- lások is vezették. U ralm ának legitim itását igazolta, hogy székvárosában nyugodott a B ircdalom akpító Isten tetem e s am ikor átteszi székhelyét Alexan­

driába, N agy S ándor holttestét is magával viszi.

D e más és tö bb is vezette őt. S ár dór M e n p h is- ben áldozott az Apisnak és a többi isteneknek.

Ptah, a világot terem tő intellektuális erő istene és házanépe lehettek ezek. D e ki tu d ja ezidőben el­

ső

NAGY SÁNDOR 19

választani az élő Apistól a halott Apist, az Osirisszá vált A pist, azaz S arapist? N incs jogunk Sarapist kizárni azok közül az istenek kőiül, — am int ezt m odern kutatók tették •— akiknek Nagy S ándor M em phisben áldozott. És am ikor M én phisben eltem ették, a halottak leghatalmasabb istenének, Sarapisnak városában tem ették el őt. M ikor I. Pto- lemaios átteszi Alexandiiába székhelyét, az alapító hérosz tetem eivel együtt érkezik meg oda az új idők nagy istene is, Sarapis.

6. N agy S ándor halála után hadvezérei m eg­

osztoztak birodalm a területén. A csakhamar egy­

más ellen fordult diadochosoV k ő iü l I. Ptolemaios S oter, Lagos fia, Egyiptom satra pája tö rt leghatá­

rozottabban az önállóság felé. E bben a törekvé­

sében tartom ányának sajátságos helyzete és tö r­

téneti hagyománya tám ogatta. Amikor 305-ben M em phisben ősi szertartások szerint királlyá ko­

ronázták, úgy látszott, hogy Egyiptom visszanyerte önállóságát és királya idegen származása ellenére is egy lesz a fáraók közül. De megakadályozta ezt a görög öntudat, megakadályozta ezt Alexandria.

T alán m ert maguk is makedónok, a görög világ életébe csak nemrég bekapcsolódott nem zet sarjai, lettek a diadochosok a görög gondolat előharcosai.

Céljuk nem annyira a hellénizálás, de a hellén ural­

kodóréteg tisztaságának és kiváltságos helyzeté­

nek megőrzése volt. U ralm uk ezért bizonyos m ér­

tékben elfordulást jelentett Alexandros hagyomá­

nyától. Szükségképpen össze kellett ütközniök alatt­

valóik széles tömegével, elveszteniök a görög világ­

tól távoleső, elzárt tartom ányaikat s Hellász felé fordulniuk. Fölötte való hatalm uk a legfőbb erő­

forrás volt, fegyveresek, gyarmatosok seregét és a görög k ultúra közösségét jelentette.

A legtovább talán Ptolemaios tarto tt ki Ale­

xandros gondolata m ellett, hiszen Egyiptom volt

az egyetlen a diadochos-állam ok közül, melyet zárt és egységes k ultúrájú nép lakott. De m indez gyö­

keresen m egváltozott, am ikor Ptolemaios szék­

helyét M em phisből Alexandriába tette át. Elfor­

dulás volt ez Egyiptom tól és a hellén világhoz való szoros kapcsolódás. E bben a pillanatban kezdődik a hellénizm us és Egyiptom problémája, a kettő évszázados küzdelm e. Akkor, am ikor Egyiptom régi nem zeti területén újra önállóvá vált, vesztet­

ték el végleg függetlenségüket az egyiptomiak s lettek idegenek gyarmatává vált földön m eghódított néppé. Eddig sem m iféle idegen uralom nem je­

len tett szám ukra ilyen veszélyt. Az idegenek vagy hozzáhasonúltak az egyiptom i földhöz és k u ltú rá­

hoz, vagy pedig az uralom súlypontja Egyiptomon kívül m aradt s az ország lényegében változatlanul élte életét.

1 A görögök nem azért jöttek Egyiptom ba, hogy dolguk végeztével hazatérjenek. O tthon érezték m agukat itt és görög életet terem tettek. És ez a görög élet és kultúra az egyiptom i életet és ku l­

tú rá t létének alapjaiban tám adta meg. A Ptole- maiosok, vagy am int a dinasztia alapítójának apjá­

ról, Lagosról nevezték, Lagidák, átvették a fáraók korm ányrendszerét s az egész országot korlátlan sajátjuknak tekintették. És b ár ügyeltek arra, hogy a pap.'ágot, melynek vezető jellege az idegen u ra­

lom alatt fejlődött ki, magukhoz lárcolják, mégis az egyiptom iakat teljesen kikapcsolták országuk sorsának intézéséből. A tem plomokat is bevonták adórendszerükbe s a királyi földek tekintélyes részét szétosztották makedón és görög katonák között. Ezek a földbérlő-birtokló katorák a kléru- choszok. Az egyiptomiak gyakran ezek jobbágyaivá lettek s kizárták őket saját országuk megvédésé­

nek jogából is ; segédszolgálatoktól eltekintve, nem lehettek katonák. Az állam fenntartásának többi

A PTOLEMAIOSOK 21

terh e , a sok m onopólium annál súlyosabban n e­

hezedett rájuk. A köz igazgatásban — a Lagidák bürokráciája a fáraók Egyiptoménak öröksége volt

— nélkülözhetetlenek maradtak az egyiptomiak, de befolyásos állásba nem kerülhettek s a király környezete kizárólag görögökből állott. A jog­

rendszer is élesen elkülönítette az ősi egyiptom i jogot megőrző egyiptom iakat és a városaik jog­

szokásai szerint tagozódó görögöket. A görögök a három kiváltságos város, Alexandria, Ptolem ais és N aukratis polgárai voltak s ezeken belü l, az állam egységének és az autokrata uralom keretei­

nek m egőrzése m ellett, szabadok. Az országban szanaszét lakó földhöz ju ttato tt görög katonák, a kléruchoszok, akik fegyveres erejükkel tarto tták megszállva Egyiptom ot, vidékek szerint szerve­

zett polgári közösségeket, politeumákat alkottak.

Az ország lakosságának egymás felett álló ré­

tegei közül csak az egyiptom iak voltak teljesen alávetettek és korm ányozottak. Görögnek lenni, valamely polishoz kapcsolódni, a gym nasium körül csoportosulni,, a fegyveres erőhöz tartozni — ez jelentette a teljesjogú polgárságot és anyagi elő­

nyökkel is járt. Eltekintve az eltérő adórendszer­

től, a kereskedelm i élet is a görög városokban össz­

pontosult, a m onopólium okat és adóbérletek et görögöknek adta át az állam és az ő vállalkozásai­

kat tám ogatta. Az állam görög volt, görög volt hi­

vatalos nyelve is és az a szellem i élet, am elyet a királyok oly szeretettel ápoltak. A z alexard riai könyvtárban a görög irodalom k incseit gyűjtöt­

ték össze és eveket dolgozták fel a filológusok. A k ü ­ lönösen ÍI. Ptolem aios P hiladelphos udvara körül csoportosult költők, elsősorban K allirraclios, nyel­

vükben, anyagukban, felfogásúiban az anyaország tradícióit őrizték. A hellénizm us A lexardriában és vele Egyiptom ban görög m aradt mindvégig.

Egyiptom ősi kulúrájával az állam nem sokat törődött. De tem plom okat épített és helyreállított, m ert úgy vélte, hogy Egyiptomban a papságon kívül nincs erő, mely szembeszállhat vele. Hiszen az egyiptomi kultúra m indig erősen vallásos kul­

tú ra volt s a politikai és gazdasági önállóság el­

vesztése után az elszegényedett szellemi élet még fokozottabban vallásos köntösben jelent meg. De azért a késő századok egyiptomi kultúrája mégsem m egm erevedett papi kultúra. A hatalmas edfui H orus-tem plom , melynek építése a Ptolem aios- kor végéig ta rto tt, vagy a denderai H athor-tem p- lom, melyen még a császárkorban is építkeztek, az újbirodalm i minták továbbfejlesztései, a hódi ó görögök építési stílusából mitsem vesznek át. A kis kioszk-szentélyek pedig az új elem eket harm oni­

kusan egyesítették az ősi hagyománnyal. A perzsa idők végéről szárm azó berlini ú. n. «/öld fej» cso­

dálatos anatóm iai tu d ást és elmélyülő lélek ábrá­

zolást m utat. A késői kor irodalm ának legnagyobb alkotása, az alvilágjárásáról nevezetes Szetna- regény m ágikus légköre m ellett is lélektanilag töké­

letes. A tudom ány is szinte a görög tudom ány ma­

gasságába em elkedett m ár a Pszammetikok és Amasis kofában. A Ptolem aios-korban m inden tem plom hoz tudom ányos, főleg asztronóm iára és geom etriára vonatkozó könyveket tartalm azó könyv­

tá r is tartozott. Az egyiptomiak teljes fegyverzet­

ben kívántak résztvenni a népek között szellemi téren is folyó m érkőzésben, melynek katonái az írással foglalkozóknak Egyiptomban oly széles rétegei voltak, papok, orvosok éfe tisztviselők.

M égis egy írni alig tudó görög H éruchosz társa­

dalmi tekintetben magasabban állt, m int a ré p es kollégium élén álló egyiptom i pap, hacsak fel ré m vették azt a görög polgárok közé. M űvelt em ber­

nek pedig csak az szám ított, akinek görög m űvelt­

A PTOLEMAIOSOK 23

sége volt. Ilyenek s?ép számmal akadtak az egyip­

tomiak k ö /ö tt is. Hiszen a görög nyelv ism erete nélkül faluja határán tú l nem m ehetett az egyip­

tom i. A 7 epyiptomiak ősei ezer évvel előbb babiloni eposzokból tanulták az ékírást, ők sem fordultak kevesebb érdeklődéssel Homeros f e lé : a dém o­

tikus-nyelvű Petubastis-epikus ciklus a görög epika nyilvánvaló hatását m utatja. De hiába volt valaki görög értelem ben is m űvelt em ber, kivételektől eltekintve, alexandriai polgár vagy stratepos sem belőle, sem gyermekeiből nem válhatott. M ert, ha

— ahogy hisszük — a házasság görögök és egyip­

tom iak között ezidőben még nem volt tilos, az ezekből a házasságokból származó gyermekek soha­

sem részesedhettek a tiszta vérű görögök jogaiban.

Egyiptomiak és pörögök elrárkó/nak a graeco- egyipfomiak elől, kik k u ltú rájú ib an inkább pörö­

gök, jopilag epviptomiak s számra nézve felülm úl­

ják a tis~tavérű görögöket is. Az egyiptomiak is, kik a pöröp k u ltú rát felvették és a görögök közé akarna^ iu tri, pörög re v ek et választanak, leginkább lefordítják ePvipfomi nevüket görögre s a kettőt eaymás meHett b a b rá ljá k , rrin t a Dionysios- Petosarapis vapy a Hierax-Pachom . K ésőbb görög születésiek is viselnek egyiptom i hangzású neve­

ket, s különösen görög-egyiptomiaknál lesz szo­

kásos a görög és epyiptom i nevek közös haszná­

lata, m integy evvel is kifejezve, hogy egyszerre tekint)]*- m apukat görögökrek is, egyiptomiaknak is. M ert két egymás m ellett élő és összefonódó népet éppoly kevéssé lehet egymástól elzárni, mint két k u ltúrát, mely egyazon országban virágzik. Az em bereket e /e r és ezer szál köti össze, ezer és ezer szál fűződik a két kultúra k ö /ö tt is. S a hellén előretörés elől passzivitásba húzódott egyiptom i nép és egyiptomi k u ltú ra lassan újra követeli az őt m egillető helyet.

A Ptolemaiosok külpolitikáját is Alexandria határo7ta meg : a görög világ felé való fordulás.

E zért foglaltak el városokat és szigeteket az Égei- tengernél és Kis-Ázsiában, ennek a területileg is félig hellén birodalorrnak Alexandria nem a s/élén, hanem a közepében feküdt. De láttuk, ez az észak­

nyugat felé tekintő, északkelet felé figyelő politika egyiptomi örökség is. A K elet nagyhatalmaival szemben foglaltak így állást a fáraók s hasonló po­

litikát folytattak a Lagidák is a Ssleukidákkal szemben. így volt ősi örökség a háború S íria b ir­

tokáért közöttük. Ezt a politikát az egyiptomiak is magukénak érezhették. E zért álltak a dinasztia mellé a/ egyiptomi «népfölkelők» (H-á/ifioi), am i­

kor a SeleuWdák m ár végső pusztulással fenye­

gették azt. K r. e. 217-ben, a raphiai ütközetben megm entették Egyiptomot s vele a dinasztiát is.

De ezért a fegyveres szolgálat jogával együtt az állam életében való részvételt is megkívánták. Pto- lemaios Philopator, ha m érsékelten is, nekik is ju tta to tt a katonai H éruchiák földjeiből. Ettől k e 'd v e az egyiptomiak ism ét országuk urává kí­

vántak lenni, m ert a sorsába azért valamennyire ed d ie is beleszóltak.

Philadelphos óta egész sor emlékét bírjuk nagyrés/t kőbevésett dekrétum ok formájában az egyiptomi p-pok évről-évre m egtartott zsinatai­

nak. Ilyen a híres rosettei, a Ptolemaios Epiphanes tiszteletére hozott határozatokat (K r. e. 196) ta r­

talmazó kőtábla, melynek egyiptomi és görög nyelvű, három féle: hieroglif, dém otikus és görög­

írásban adott S7övege lehetővé tette C harrpullion- nak a hieroglif-írás megfejtését. E zsinatok ülései­

nek hosszú ideje kijárja, hogy pusztán formaságok lettek volna. A dekrétum ok eleinte kim erülrek a királynak a templomokkal szemben gyakorolt jó­

tetteinek dicséretével, vagy m int a perzsák által

A PTOLEMAIOSOK. 2 5

elhurcolt tem plomi szobrokat hazahozó Ptolemaios Euergetes esetében, győzelmi ünnepeket rendel­

nek el a tiszteletére. D e a sorok között olvasni tudónak elmondják a dekrétum ok, miként lépnek fel e zsinatok, melyekre m inden neves tem plom elküldte utasításokkal ellátott képviselőjét, Egyip­

tom parlam entje gyanánt. Egyedüli megnyilatko­

zása ez az egyiptomi népnek az idegen állam hata­

lommal szemben. A zsinat is magát «Egyiptom tervein gondolkozónak* tü n tette fel, azonosítva magát a bennszülött elem mel. M aguk a királyok szánták ezt a szerepet neki, akik úgy vélték, hogy a papsággal jó viszonyban maradva, Egyiptom egész népét kezükben tartják. D e a papok tu d fák, hogy a dicséreteik fejében kivívott m inden kis kiváltság az idegen hatalm at gyöngíti. S a raphiai ütközet után, melyben Ptolemaios Philopater döntő módon legyőzte a szíriai N agy Antiochos királyt, m eg­

változik a dekrétum ok hangja. A zsinatok szék­

helyét Alexandria helyett M em phisbe teszik. A la- pidáris görög formák helyett a körülményes egyip­

tom i form ulák jönnek ism ét divatba és a zsinat ism ételten kér és valószínűleg kap is kegyelm et a fellázadt thebaisi vezetők számára.

A raphiai ütközet óta ugyanis a T hebaisban, ahol a nagy m últ emlékei, Ethiópia szomszédsága s a görögök csekély száma éltette a nem zeti ö ntu da­

to t, lázadás ért lázadást a Ptolemaiosok uralma el­

len. A felkelések ve/etői közül többen a fáraó címét is fölvették, úgy, hogy Egyiptom gyakorlatilag két állam ra oszlott, a bennszülött királyok uralm a alatt álló T hebaisra és a makedón uralkodóhoz hű m a­

radt területekre. A makedón harcrend a győzel­

m et a Ptolemaiosok számára szerezte meg. K r. e.

88-ban Ptolemaios Alexandros csapatai bevették Théfcát s felgyújtották magát a szent várost. De az ellenállás nem volt hiábavaló. N em a hol ke­

gyetlen, hol elnéző m egtorlás, nem az adott cse­

kély engedmények tartották meg a Lagidákat Egyiptom tró rjá n , hanem az ellentéteket kiegyen­

lítő fejlődés. Ú gy látszott, hogy a két nép közötti mérkőzés a görög k ultúra és az egyiptomi nép javára fog eldőlni. Az utolsó Ptolemaiosok alatt gyakorlatilag m ár nem volt különbség egyiptomiak és görögök között. O tt vannak az egyiptomiak is az alexandriai korm ány vezető állásaiban és a ta r­

tom ányi strategosok között, a Thebais m eghódí­

tója maga is egyiptom i volt. De közben lejárt az idő a Ptolemaiosok állam a fölött és az események messzebb vetették az egyiptomiakat céljaiktól, m int voltak valaha Ptolemaios Soter ideje óta.

7. A második pún háború óta a hellenisztikus államok politikájába avatkozó Róma ellensége lett a s, íriai Seleukidáknak és ezért az egyiptomi La- gidák barátjává vált. 168-ban K r. e. az Alexandriát fenyegető IV. Antiochos Epiphanest Róma kö­

vete, Popilius LaenaS kiparancsolta Egyiptomból, a Lagidák megm enekültek, de Róma vazallusaivá lettek. Az a papírusztöredék, mely egy római sze­

nátor egyiptomi látogatásáról szól (1. M oravcsik : A papirusz ok világa. 50 o. nr. 23), m utatja az egész állami szervezet igyekezetét, hogy a hatalmas baráti birodalom képviselője kellemes benyom á­

sokkal távozzék. Ennek ellenére a rómaiak tö b b ­ ször gondoltak Egyiptom annektálására, így Cras- sus, kinek javaslatát Pom peius belpolitikai okok­

ból szavaztatta le. M égis, Egyiptom bukását köz­

vetlenül a rómoi belpolitikába való bekapcsolódása okozta. A róm ai terjeszkedés folyamatát Egyiptom vazallusi helyzete csak ideig-óráig tudta fenntar­

tani és az országot belesodorta a Római Birodalmat feldúló polgárháborúba. Közism ert Julius Caesar és az egyiptomi királynő, K leopatra kapcsolata.

K ettőjük fia, XVI. Ptolemaios Caesarion volt az

RÓMA 2 7

utolsó, aki a fáraók koronáját viselte. A Caesar halála után a K eletre siető Antonius K leopátrát feleségül vette és tőle szárm azott gyermekeinek róm ai tartom ányokat ajándékozott. Antonius m ár arra gondolt, hogy Róma rovására Alexandriát tegye egy, a K eletre is kiterjedő világbirodalom székhelyévé. De az actium i vereség (K r. e. 31) véget vetett terveinek. Antonius és Kleopatra ön­

gyilkosok lettek, Egyiptom pedig római tartom ány.

A diadalm as Octavianus — a kéoőbbi A ugustus — első cselekedete azután az volt, hogy megölette a gyermek Csesariont, aki veszélyes volt Róma szá­

mára, m int Lagida, és Octavianus, Caesar fogadott fia számára, mint Caesar vérszerinti fia.

így ért véget Egyiptom függetlensége, három és fél évezredes polilikai története és a Ptolem ai- osok három évszázados uralm a. K itűnő ősök örök­

ségét elprédáló gyenge utódok, az utolsó Ptole- maiosok uralm a belső harcok, gyilkosságok és meg­

aláztatások sorozata volt. De a görög kultúra egyip­

tom i nagy felvirágzásának eredm ényeit, főként II.

Ptolemaios Philfdelphos alatt összegyűjtött kincseit ők is megőrizték és kötelességüknek érezték az ale­

xandriai szelletni élet ápolását a róm ai császárok is.

Egyiptom m eghódí'ásár Róma számára a k ü l­

politika és a belső fejlődés egyaránt parancsolta.

Róma város ellátását Egyiptom gabonája biztosí­

totta. Egyiptom annektálásával vált a Földközi­

tenger M aré N ostrum -m á. S a Köztársasággal szemben el kellett tűnnie az utolsó hellenisztikus monarchiának is, hogy így, az élő ellentét meg­

szűntével, a respublica megtehesse a döntő lépést a monarchia felé. Egyiptom mindvégig 1 ísérleti terü let m aradt a római császárság fejlődésének lassú útján. A monarchia gyökerei egyrészt ugyan mélyen visszanyúlnak régi római hagyományokba, másrészt — a néhol felism erhető iráni példa m el­

lett — a tu datosító és formaadó a Ptolemaiosok Egyiptoma volt. Am íg A uguslus és ulódcü Rómá­

ban és Itáliában óvatosan tiszteletben tartották a köztársaság intézm ényeit s hatalm ukat köztársasági funkciók és hatáskörök m agukra ruháiásával épí­

tették fokról-fokra ki, addig Egyiptomban rögtön m int isteni magasságban álló uralkodók jelennek meg. Amíg Róm ában a császárok egyelőre még hallani sem akarnak istenvoltukról, haláluk után is csak a consecratio hosszadalmas processzusa ú 'ján lehet őket divusszá, istenivé nyilvánítani, addig Egyiptom ban és tőle nem függetlenül a hel- lenizált Keleten a császárnak már A uguslus ide­

jében tem plom okat építenek, kultuszt és ünnepet rendeznek. A császár trónraléptével kapcsolatos elképzelések a visszatérő aranykorról megtalálják őseiket az egyiptom i koronázási him nuszokban, a közvetítők a Ptolemaiosok voltak. Egyes ese'ek- ben a császári tem etés és születés szertartásai is egyiptom i szertartások m intájára alakultak. Nem csoda, ha azok a császárok és előttük mindazok, akik Rómában nyiitan az egyeduralomra törtek, Alexandria csodáiéi voltak : Caesar, Antonius, majd N ero és D om itianus gondoltak arra, hogy székhelyüket ide helyezik.

De függetlenül a monarchia szellemi hátterétől, az anyagi alapot is jórészt Egyiptom szolgáltatta.

A katonailag, pénzügyeiben és közigazgatásában közvetlenül a császárnak alárendelt provinciában a kormányzást a császártól függő lovagrendi­

ekre bízták. Egyiptom gabonaterm ése a császár kezében lévén, evvel a Róma-városi népet is kezében tarth atta. Alig is volt olyan, az egységes és cbszolút monarchia kiépítését szolgáló intézke­

d é s , — kezdve a leiturgián : császárkori értelm é­

ben a kényszertisztségek rendszerén, azaz a helyi m agisztrátusoknak tekintélyes és tehetős férfiakra

RÓMA 2 9

való ruházásán, akik így az állam i rendért, első­

sorban az adók behajtásáért vagyonukkal feleltek, folytatva az adórendszeren és végezve a jogszolgál­

tatáson — am elyet ne Egyiptomban vezettek volna be először, illetőleg ne innen kölcsönöztek voln».

Term észetesen ezen az úton is sok idegen, egyip­

tom i elem juto tt a róm ai életbe.

Egyiptom szempontjából persze ez a különle­

ges helyzet nem volt előnyös. Jogilag Egyiptom az utolsó helyen állt a provinciák között. N em ­ csak a praefectus Aegypti, aki a különállónak te ­ k in tett A lexandria kormányzója is volt, de m inden számottevő tisztviselő lovagrer.dű római, közöttük legfontosabb az idios logos, a pénzügyek vezetője.

Az ország lakói — de csak a görögök — legfeljebb a kerületi strategos tisztségét tölthették be : itt nyilvánult meg a római politika divide et impera elve. A görögöket és egyiptomiakat kiegyenlítő évszázados küzdelem m inden eredm énye m eg­

szűnt. A római uralom látszólag úgy jelent meg, m int a görögök szabadságának és kiváltságának helyreállítója a Lagidák abszolutizmusával és az egyiptomiakkal szemben. A görög városok au to ­ nómiáját m indenütt visszaállították, Alexandria is visszanyerte a Ptolemaiosok alatt elvesztett taná­

csát, amelynek élén persze a praefectus Aegypti állt. A görögök és egyiptomiak közötti keveredést m egszüntetni, sőt visszacsinálni igyekeztek, nagy­

arányú őskutatást vezetve be, am iről az idios ló­

gósnak adott utasítás tájékoztat minket. Egyip­

tomiak csak a közigazgatás legalsóbb állásait ér­

hették el s számukra a felsőbb osztályokba való emelkedés jóformán lehetetlenné vált azáltal, hogy a római polgárság elérését az alexandriai polgár­

jogtól tették függővé. S mivel — eltekintve a mise- num i flottában való szolgálattól — az egyiptom ia­

kat a fegyveres erő köréből is újra kirekesztették,

a róm ai polgárjog elnyerésének ezt a legfontosebb útját is elzárták előlük. S őt, am ikor Caracalla K r.

u. 212-btn a birodalom m inden szabad lakosát róm ai polgárjogban részesítette, a Constitutio A n - toniniana az egyiptom iakat kifejezetten kirekesztette ezek közül s Caracalla 215-ben magából Alexan- driából is kitilto tta őket. A rómaiak ott tám adták meg az egyiptom i életet, ahová az az idegen u ra l­

mak idején m enekült. N em elégedtek meg a tem p ­ lomi vagyon m egnyirbálásával és ellenőrzésével, hanem beleszóltak a papság ügyeibe is. Egyrészt általánossá tették a ptolem aiosi időkben is elő­

fo rd u lt szokást, hogy a legfontosabb papi tisztsé­

geket a legtöbbet Ígérőnek ad ták el, m ásrészt a pepi osztály tisztasága ürügyével itt is szigorú ősvizsgálatot rendeltek el s csak régi p ip i család­

ból szárm azókat, akik m agukat rituális előírások­

nak, elsősorban a körülm etélésnek alávetették, en­

gedtek e tisztségekbe. Ilyen módon azonban- kedvük szerint valókat helyezhettek e fontos pozí­

ciókba, kizárva annak lehetőségét, hogy az ellen­

állás menedéke a p tp sá g legyen. Valóban, éppen a papok között találjuk a legtöbb római polgár­

joggal bíró egyiptom it, Rómához húzó, görög kul­

tú rájú em bert. A pepi zsinatokról nem hallunk többé, ha fenn is m aradtak talán, jelentőségük ki­

m erült a császár egyiptom i trónneveinek és kul­

tuszának m eghatározásában. Ez a kultusz azonban nem volt azonos a hivatalos, állam i császárkultusz- szal, mely róm ai intézm ény m aradt, s papja is római szárm azású róm ai polgár volt. E gyiptom ban még a császárkultusz sem szolgáltatott önálló tarto ­ mányi élet és tartom ányi gyűlés kifejlődésére al­

kalm at. Ilyenek tartását a rómaiak kifejezetten meg is tiltották. M inden autonóm iát csírájában foj­

tottak el itt — a görög városok látszat-autonóm iája nem jelen tett veszélyt.

RÓMA 31

M i vezette a róm aiakat Egyiptommal szemben követett visszautasító politikájukban? A császári uralom anyagi alapjainak megőrzése m ellett az a felism erés, hogy Egyiptom népének ereje m inden romanizációnak éppen úgy ellenállt volna, ahogy a helleniz álásnak is ellene állt. így tehát a teljes alávetés és elkülönítés látszott a legjobb eszköz- nek a Birodalom keretében való m egtartás szá- m ára. M ert az egyiptomiakban még m egm aradt a régi öntudat. Vallásukat és nyelvüket m egőriz­

ték, — m egőrizte ugyan még sok más alávetett nép is, de ez az egyiptomi vallás és nyelv egyértelm ű volt az ősi kultúrával. S ez a kultúra passzivitásba kényszerült, de egyelőre még életben m aradt.

Nem egyszer azután a fegyveres ellenállásra is sor került. így már A ntoninus Pius alatt, am ikor a fel­

kelés parasztlázadás formáját öltötte magára s M arcus A urelius idején, am ikor a papi vezetés alatt k itört birodalom - és hellénellenes zendülés magát Alexandriát is fenyegette. És a gátak le­

omlása akár a Ptolemaiosok alatt, mégis m egindult.

M ár az egyiptom i-m ániától eltöltött H adrianus Nagy Sándor politikájához té rt vissza, am ikor m eg­

engedte, hogy az újonnan alapított A ntinoe város lakói házasságot kössenek egyiptomiakkal, amivel azonban tű k jd o n k ép p en a valódi helyzetnek te tt koncessziót. A t a körülm ény pedig, hogy a rómaiak pepi állásokba csak nekik kedves, gyakran polgár­

jogot elnyert em bereket engednek, csak elősegí­

tette a válaszfalak leom lását, az egyiptomiak és a hellénizm us, az egyiptomi gondolat és az Irrperium között m egindult kiegyenlítődést. Ebben a folya­

m atban pedig győztesnek m egint az egyiptomiak látszottak. Am ikor Alexandria római pénzverdé­

jének veretein az állam i eszmét és a hellén k u l­

tú rát propagáló ábrázolások m ellett az egyiptomi istenségek is megjelennek, ez a jelenség nem m a­

gyarázható pusztán Egyiptom provincia viszo­

nyaiból.

M ert az egyiptom i istenek megjelentek olyan császárok pénzein is, — így Caracalláén is, akik az egyiptomiakkal szemben súlyos intézkedéseket hoztak. És éppen Caracalláról tudjuk, hogy ő, aki őket saját fővárosukból utasította ki, eresztette be isteneiket Rómába a pomoeriumon belül is (Kr.

u. 217). M ás volt tehát Róma m agatartása az egyiptomi néppel és más volt az egyiptomi gon­

dolattal szemben. A népet Róma alávetve ta rt­

hatta, de az Egyiptomból származó gondolat meg­

hódította Rómát m a g á t: az egyiptomi istenek képei megjelennek a birodalom többi pénzverdéinek ve­

retem is, elsősorban Róma városéin, hogy tovább maradjanak o tt, akár a Ju p p iter C apitolinus. M ás jelenség ez, m int Ju p p iter és Juno képeinek meg­

jelenése az alexandriai pénzeken, m int az Egyip­

tom ban berendezett hivatalos császárkultusz, az állam hivatalos hatalmának kifejezése, hiszen a C onstitutio Antoniniana egyik célja is a hívek to­

borzása az államvallás száxr ára. D e ez a hivatalos császárkultusz Egyiptom ban gyökeret verni nem tu d o tt, míg Nyugaton elválaszthatatlan és hiva­

talosan is elism ert szövetséget kötött az egyiptomi isteneknek és a császárnak kultusza. Az egység ez, amely felé az antik világ haladt s nem az egysége­

sítés, amelyet Róma a k a r t; logikus következménye ez annak a folyamatnak, am ely Nagy Sándor szívai látogatásával indult meg. Az uniformizálás is dia­

dalm askodott Egyiptom fölött akkor, am ikor D io- cletianus alatt Egyiptom szintén olyan szervezetet kapott, m int a többi provincia, helyesebben, am i­

kor a többi provincia is hasonult szervezetében ahhoz, am i Egyiptom ban m ár régen megvalósult.

De az egyiptomi kultúra életben m aradt, amíg az egész antik civilizáció életben m aradt. Még

3 Dobroyits : Egyiptom és a hellénizmus.

RÓMA 3 3

D iocletianus alatt is épültek egyiptomi stílusú ten plotr ok s a császár nevét hieroglifákkal írták fel falaikra. S a császár salonai palotáját egyiptomi szobrokkal díszítették. Pedig a hieroglif-írás akkor m ár elvesztette m inden gyakorlati jelentőségét, hiszen a praktikus életben leszármazottját, a d é­

m otikus írást is lassan kiszorította a görögbetűs kopt ábécé. M isztikus spekulációk hordozójává, képrejtvénnyé, form ulává vált ez ez írás ; a misz­

tikus spekulációkm-k a Késő-antik gondolkozásban való nagy szerepéről még meg fogunk em lékeim , a formalizm us pedig béklyóiba verte a késői csá­

szárkor világát. A róm ai uralom nem tö rte meg az egyiptomi kultúra erejét, de a római politika pasz- szivitásba szorította és term éketlenné tette : pasz- szivitásba szorult és term éketlenné vált lassan az egész antik világ. S azt a gazdasági fellendülést, am ely a Birodalom hoz való csatlakozás első szá­

zadaiban beköszöntött, felváltotta a válság, arrely a II I. században az egész római világot alapjaiban rázta meg. A leiturgia tönkretette a városok ga;dag görög polgárságát, az adóprés, a Róma város élel­

mezésére való gabonamennyiség, annona-szállítás és a nagybirtok nyomorba döntötte az egyiptom i p a ra s z to t; a barbárok ott leselkedtek a határokon, núbiaiak, blemm yek, a belső erőket pedig elszívta a diadalm as kereszténység. Ugyanígy leselkedjek a D unánál a germánok és a hunok, hasonló okok m iatt szegényedett az egész birodalom és sorvadt m indenütt a görög és római kultúra is. És m ikor 393-ban T heophilos, a keresztény alexandriai patriarcha ledöntötte Sarapis alexandriai szobrát s levágatta, m int Rufinus m ondja, magának a b ál­

ványimádásnak a fejét, akkor halt meg a haldokló antik világgal egyidőben és együtt az ősi Egyip­

tom is.