T H E L E K E S SY I M R E. 1497—1560.

24  Letöltés (0)

Teljes szövegt

(1)

T H E L E K E S S Y I M R E .

1497—1560.

M Á S O D I K K Ö Z L E M É N Y .

A tótországi h a d j á r a t szerencsétlen kimenetele s a m ú l t b a n szerzett más szomorú tapasztalatok u t á n , F e r d i n á n d n a k igen ketes kilátásai lehettek a r r a nezve, hogy a folytonosan ígért és sürgetett, de a szükség idején soha m e g nem érkező n é m e t birodalmi h a d a k jövetelében s a keresztény államok régóta tervezett szövetkezésének megvalósulásában t o v á b b r a is bizakodva, versenytársa és a török hatalom ellen egymagára d i a d a l m a s a n harczolhasson.

Nem örömest h a g y o t t fel csak rövid időre is azzal a törekvé- sevei, hogy egyedül uralkodbassek Magyarországon, de a viszonyok kényszerítő h a t a l m a következtében végre is be kellett látnia s meg ideje korán belátta, hogy n a p o n k é n t erősbödő ellenségeivel meg- mérkőzni gyönge ós fegyverei dicsőségében többé n e m bízhatik.

De jóllehet eszközeit gyakran, czélját azonban sohasem vál- toztatta, s a k á r m i t mondott és tett a mi azzal látszólag ellenkezett, a valóságban következetesen ragaszkodott föltett szándékához, s még egyszer annyi kudarcz sem lett volna képes őt attól eltántorí- tani és bírt a n n y i belátással, hogy a több ízben kínálkozó pilla- natnyi előnyökert a jövendő fontosabb érdekeit koczkára ne tegye.

Nem a nagy tettek véghezvitelére szükséges vas következe- tesség, de bizonyos makacs csökönyösség volt jellemeben, mely néha a viszonyok h a t a l m a fölé is kerekedett, és saját é r d e m é n kívül, úgyszólván veletlenül is nagy szolgálatokat tett neki czéljai keresztülvitelében. Kiválóbb uralkodói képességekkel egyáltalában nem volt fölruházva, de rendkívül szívós, kitartó s a türelemben

Hadtörténelmi Közlemények. I I . 14-

(2)

alig f ö l ü l m ú l h a t ó fejedelem volt; bár egyéniségéből m á s egyebek kö- zött a hősi lélek ö n t u d a t o s bátorsága is hiányzott, de azért sohasem csüggedt, a legnehezebb körülmények között sem esett kétségbe s hol a hős régen elbukott vagy dicsőséges halált halt volna, ő m i n t a gladiator egyszer-kétszer földhöz veretve, lerázta magáról a szé- gyenítő port s újból kezdé a harczot, melyből ha nem is diadal- m a s a n , de mindenesetre nyereséggel tért meg.

Midőn törekvései, hogy versenytársát a fegyver h a t a l m á v a l b u k t a s s a meg, sikerteleneknek bizonyúltak, elérkezettnek t a r t o t t a az időt arra, hogy kerülő ú t a k o n , n e m oly gyorsan, de annál biz- tosabb eszközökkel okozza vesztét. Elvonta őt a török szövetségtől, rövid időre helyet szorított neki m a g a mellett a trónon, hogy a m a g a jövendő érdekeit a n n á l sikeresebben megvédelmezhesse.

Szapolyay s a j á t részéről m á r őszintén óhajtotta a békét. Meg- ú n t a a folytonos harczot, és — ezzel az elismeréssel tartozunk neki, s a j n á l t a is pazarolni a honfivért. A béke megkötésében eddigelé F e r d i n á n d merev m a g a t a r t á s a és túlkövetelőzései, részben pedig a töröktől való félelem akadályozta őt, örömest bocsátkozott tehát tárgyalásokba, ha azok eredménye számára királyi pálczát, a nem- zetnek pedig n y u g a l m a t biztosíthat. Nem volt a n n y i r a önzetlen, hogy az előbbiért az utóbbit föl n e áldozta volna, de t a l á n épen azt hitte, hogy a F e r d i n á n d d a l való szövetkezés által mindkettőt elérheti s a pogányság fenyegető h a t a l m á t együttesen sikerűi meg- fékezniük.

F e r d i n á n d czélzatai más természetűek voltak. A magyar vér n e m lehetett becsesebb előtte m i n t az idegen zsoldosoké, sőt ez utóbbival szemben m é g több kíméletre intette őt a n a p o n k é n t üre- sedő kincstár. Két ellensége közül az egyiktől minden áron meg kellett szabadúlnia, a törökkel n e m boldogúlt, tehát János király- lyal szövetkezett s m i n d e n erejével a félhold ellen fordúlhatott.

Akár diadalra jut, akár meghiúsul a közös vállalat, őt veszély se- h o n n a n sem f e n y e g e t t e : g}Tőzelem esetén versenytársával könnyű lesz e l b á n n i a s m i u t á n eszközül h a s z n á l t a őt czéljaihoz, tetszése szerint eldobhatja ismét, h a n e m lesz többé szüksége r e á ; ha ellenben a török, m i n t előre látható volt, kettőjüknél is h a t a l m a - sabb lesz, helyre áll ismét a status quo ante, J á n o s király b ű n h ő d n i fog hitszegéseért s ő b e v á r h a t j a P r á g á b a n vagy Bécsben míg az oz-

(3)

m á n h a r a g j a lecsillapúl, s míg a n é m e t b i r o d a l o m n a k Magyarország .fölmentését czélzó nagy hadi vállalata a cselekvés stadiumába lép.

De még oly kilátásai is lehettek F e r d i n á n d n a k , hogy a Jánossal kötendő békeszövetség oklevele, egymagában is képes lesz előidézni a fényes p o r t á n versenytársa bukását, s hogy a hitszegő vasall megbüntetésének n a p j a , az ő diadalának n a p j a lesz. A következmények teljesen igazolják ezt a föltevést, m e r t tény, hogy F e r d i n á n d egy perczig sem habozott volna elárulni szövetségesét a portán, s hogy vádaskodásai daczára a dolog mégsem így történt, a n n a k pusztán az az oka, mert J á n o s királynak ki- p r ó b á l t hűségű tehetséges ügyvivői voltak a szultán környezetében, más részről pedig Károly császár is tisztességesebb fogalmakkal bírt e tekintetben m i n t F e r d i n á n d , s többször m e g a k a d á l y o z t a öcscsét abban, hogy ez uralkodóhoz nem méltó, de k ü l ö n b e n saját részéről is nagy koczkáztatással j á r ó árulását elkövesse.

Egyelőre azonban mindkét félnek érdekében állott a tárgya- lásokat titokban tartani, s ezt a körülményt F e r d i n á n d n e m keves ügyességgel t u d t a fölhasználni a m a g a j a v á r a .

A horvát- és tótországi rendek ugyanis m á r elvesztették belé helyezett b i z o d a l m u k a t ; vigasztalta ugyan F e r d i n á n d az a n n y i pénz- s véráldozatok daczára teljesen védelem nélkül hagyott szlavóniai nemességet, hogy az eszéki vereséget n e m a n n y i r a a török h a t a l m i túlsúlyának, m i n t inkább a királyi vezérek gondat- lanságának kell tulajdonítani,1) de midőn a rendek a végső vesze- delem kikerülését, országuk és f a j u k m e g m a r a d á s á t egyedül a b b a n az esetben látták biztosítva, ha F e r d i n á n d János királylyal szövet- kezik : a folyamatban lévő béketárgyalások daczára egy pillanatig sem késett azzal vádolni Szapolyayt, hogy az ország r o m l á s á n a k egyedül ő az oka, mert n e m lehet semmi módon rávenni, hogy közös ellenségük, a török ellen vele szövetkezzék.2)

Ily módon F e r d i n á n d a titok leplét ravaszúl saját önző czél- jaira használta fel, s míg egyfelől János királyt rágalmazta, más- felől soha be n e m váltott ígéretek és n a g y h a n g ú fogadkozások által m i n d e n t elkövetett, hogy a rendeket lecsillapítsa, m e r t

x) Fraknói Vilmos: Magyar Országgyűlési Emlékek. II. 178.

a) Fraknói Vilmos: Magyar Országgyűlési Emlékek. II. 177.

14*

(4)

attól félt, hogy ha a béketárgyalások befejezése előtt Horvát- és Tótország nyíltan Szapolyaihoz pártol — mire nézve c s a k h a m a r ezután veszedelmes mozgalom indúlt meg az említett ország- részekben — versenytársa h a t a l m a érzetében, ha nem is áll ugyan el a török ellen való szövetkezes eszméjetői, de bizonyára ő fogja dictálni a feltételeket s így messze látó terveit meghiúsítja : pedig F e r d i n á n d epen a békeszerződesben biztosított előnyök és a török ellen való együttes működésben kivívott hadi siker által remélte megerősíthetni m a g á t Magyarország t r ó n j á n .

Nem czelom a nagyváradi békekötés előzmenyeivel s egy- általában a n n a k érdekes történetével ezen a helyen bővebben fog- lalkozni, elég az hozzá, hogy az 1538-ik év február 24-én aláírt szerződések ertelmében F e r d i n á n d és Szapolyay egymást kölcsö- nösen legitimálták, véd- es dacz-szövetségre lépve ott a török ellen.

Igaz u g y a n , hogy e bekekötés hátterében ott lappang a szerződő felek kölcsönös rosszhiszeműsége, s alig lehet föltenni, hogy akár F e r d i n á n d , akár Szapolyay a n n a k m a r a d a n d ó s á g á b a n őszintén bíztak volna, mégis csodálkozunk János királyon, hogy epen az eszéki kudarcz után, midőn versenytársa számot tévő had- erővel n e m rendelkezett, Horvát- és Tótország átpártolása csak idő kérdése volt, a töröli h a t a l m a folytonosan növekedőben, m a g a pedig személye és vagyonára nezve teljes biztosságban vala s a további h a d a k o z á s n a k minden kedvező esélye az ő részén állott, hogy ily k ö r ű i m e n y e k között mondom, mikép fogadhatott el oly szerződést, mely saját vére s a benne diadalra j u t o t t nemzeti párt törekvései ellenere a Habsburgok Magyarország felett való ural- mának megszilárdulását idézhette elő s mely s z á m á r a egyedül azt a hiú, látszólagos, sőt n e m i tekintetben lealázó előnyt biztosította, hogy minek u t á n n a m á r Magyarország rendjei únnepelyesen meg- választották es Szent-István k o r o n á j a az Árpádok jogos örökébe a v a t t a őt, F e r d i n á n d is törvenyes királynak ismerte el.

Hogy Szapolyay b é k e h a j l a m a i n kívül más körűimenyek is közbejátszottak a nagyváradi szerződes létrejötténél, illetőleg hogy a n n a k elfogadása János király részéről sok be nem vallott, csupán gyanítható okokra vezethető vissza, m o n d a n u n k sem szükséges.

Nem lehet föltennünk, hogy Szapolyay tanácsosai s köztük a nagytehetségű F r á t e r György váradi püspök ennyire háttérbe e n -

(5)

gedték volna szoríttatni urok érdekeit, h a a békekötés m a r a d a n d ó - ságában bíztak volna, ellenben sok k ö r ü l m é n y oda m u t a t , hogy J á n o s király — ki föláldozta Horvát- es Szlavonországot, föláldozta u t ó d j a i jogát a trónhoz, lemondott a török szövetségről s kitette magát a szultán b o s s z ú j á n a k : — lelke mélyén azzal az utógondo- lattal írta alá a szerződést m i n t F e r d i n á n d , hogy lehetőleg hasznot húz belőle, de a vele járó kötelességek teljesítését a viszonyok alakúlásától teszi függővé.

Hiányzott tehát a szerződő felek jóhiszeműsége, hiányzott az erkölcsi alap a békekötésből. J á n o s király h á z a s o d n i készült s mert Lengyelország királya csupán a b b a n az esetben volt h a j l a n d ó hozzá adni leányát, ha F e r d i n á n d törvényes királynak ismeri őt el, a nagyravágyó ember kész lett volna bármire is, hogy czélját érhesse, s erre nézve alig lehetett volna kényelmesebb eszközt választani a békekötésnél az ő helyzetében.

Már ez a k ö r ü l m é n y m a g á b a n véve is sok m i n d e n t meg- magyaráz, és Szapolyay m a g a t a r t á s á t a békekötés előtt és azután némileg következetessé teszi.

Mert lélektani képtelenség, hogy egy Szapolyayhoz h a s o n l ó ember, egy megkoronázott király, ki úgyszólván egész életét a trónért való küzdelemben töltötte el, s ki végre czélját érve háza- sodni készül, hogy Magyarországban egy ú j virágzó nemzeti dynastiát a l a p í t s o n : egy pillanatig is k o m o l y a n gondolkozott volna egy oly szerződés föntartására, mely életének legfőbb törekvését, egyedüli czélját — melynek valósításáért a polgár- háború vérengzéseinek dobta oda nemzetét, s megtagadva atyái hírét, szent hagyományait, szövetkezett a pogány ellenséggel — n é h á n y szavával semmivé tette !

Természetes dolog azonban, hogy míg nagyobb fontosságú érdekei a békekötés föntartásával összeütközésbe nem jöttek, s míg reménye volt arra nézve, hogy a török t á m a d á s a esetére teljes ere- jével segíteni fogja őt Ferdinánd, — h ü szövetségesnek bizonyúlt s különben is tagadhatlan dolog, hogy a törököt lelkéből gyűlölvén, örömestebb választotta egy keresztény uralkodó szövetségét, és valódi lelkesedéssel látott a védelem szervezéséhez különösen Erdélyben, hol országgyűlést tartva, a nevezetesebb várak őrségét megerősítette, rendezte a nemesi fölkelést, bátorította, példájával

(6)

lelkesítette a vitézlő nepet a közeli véres napokra, a mikor a ma- gyar n e m z e t e n kívül a többi keresztény h a t a l m a k is meg fogják t á m a d n i a törököt és véget vetnek a félhold rettegett u r a l m á n a k ; de l e n n e n e k bár egyedül, ő m i n t m a g y a r király karddal kezében a seregek élére áll, és vagy visszaállítja a n e m z e t szabadságát, vagy dicső halált hal a csatatérén stb.1)

Mikor a z o n b a n látta, hogy m i n d e n igyekezete hiába való, m e r t F e r d i n á n d n e m fukarkodik a fényes ígeretekben ha meg van szorulva, de a kényszerítő szükség vagy a fenyegető veszély el- múltával, esze ágában sincs ígereteit beváltani, s mikor tapaeztalta, hogy F e r d i n á n d n a k legfőbb czélja az volt a szerződés által, hogy elvonja őt a töröktől s a n n a k pártfogása helyett inkább bosszúját idézze föl ellene s mikor alkalma nyílt meggyőződni arról, hogy a keresztény államok szövetkezése hiú dolog, melyben bízni nem lehet, F e r d i n á n d pedig b á r m i k o r kész adófizetője lenni a fényes p o r t á n a k , h a őt a s z u l t á n hitszegése miatt e l ű z n é : mindezt látva - és tapasztalva, m o n d o m felhagyott a hadi készületekkel, ellenben volt g o n d j a arra, hogy a váradi békekötést megsejtő szultán ha- ragját lecsillapítsa, s a n n a k pártfogását maga és fia számára t o v á b b r a is megtarthassa.

A török közeledése pár évig folytonos r é m ü l e t b e n tartotta Magyarországot. J á n o s királyt azonban őszintén kedvelték a fényes portán, és tanácsosainak főleg pedig a lángeszű államférfi Marti- nuzzinak mindannyiszor sikerűit kiengesztelni a szultán haragját, valahányszor F e r d i n á n d követeinek árúlkodása veszélyt hozhatott volna u r á r a .

Tisztában lehettek a z o n b a n a honfiak azzal, hogy az ország n y u g a l m á t sem János királynak a portára küldött fenyes ajándékai, sem F r á t e r György ügyes politikája, legkevésbbé pedig a nagyváradi békekötés biztosíthatja.

Szapolyaynak fia születvén, természetes dolog hogy a szövet- ségesek ismét versenytársakká lettek s bár a töröktől való félelem m i a t t óvakodtak fegyverhez nyúlni, de az összeütközés m á r csak idő kérdésé volt a két párt között es János királynak 1540 j ú l i u s

*) Fraknói Vilmos: Magyar Országgyűlési Emlékek. I I . 143. skkl.

(Erdélyi gyűlések 1537—1540.)

(7)

23-án közbe j ö t t halála ismét vérbe, lángba borította Magyar- országot.

Ismeretes dolog, hogy Szolimán pártfogásába vévén a Sza- polyay-párt által királynak választott csecsemő J á n o s Zsigmondot, hadai rövid idő a l a t t elözönlötték az országot, azon szín alatt, hogy azt Ferdinándtól J á n o s fia részére visszafoglalja. H a s z t a l a n ú l hivat- kozott az a nagyváradi békekötésre, h a s z t a l a n ú l igyekezett adó- fizetés által megnyerni a szultánt, Izabella királyné párthívei a gyermeket akarták látni Szent-István t r ó n j á n , a török pedig csak elősegítve hitte ez által s valóban úgy is volt, — Magyarország elfoglalását s a mindig gyűlölt H a b s b u r g o k elüzesét czélzó törek- véseit.

De a török ha félelmes ellenség, kétségtelenül veszedelmes barát is volt. 1541 augusztus 29-én az özvegy királynétól elvette Budavárát, melyet Martinuzzi és más J á n o s Zsigmond-párti urak F e r d i n á n d h a d a i ellen — a német párt, sőt az általa behálózott Izabella királyné cselszövései daczára is — oly hősileg védelmeztek.

Szolimán a vár elfoglalását azzal indokolja, hogy a csecsemő és az özvegy királyné n e m lesznek képesek B u d á t F e r d i n á n d ellen megvédelmezni, addig tehát ő veszi h a t a l m á b a , h a a z o n b a n J á n o s Zsigmond felnő, Magyarországgal együtt ismét visszaszállítja reá.1) Történetíróink egy része m i n d e n kigondolható módon gya- lázza a törököt, B u d á n a k csalárd módon való elfoglalása miatt, s bár igen érthető természetes dolog, hogy a magyar ember elkese- redik ha a 150 esztendős török igára gondol, mely B u d a elfoglalá- sától kezdve nehezedett súlyosan a nemzetre, mindamellett az az egyoldalú és szitkozódáshoz n a g y o n hasonlító ítélet, j o b b a n illenek egy az őrséghez tartozó vitéz, mint a törtenetíró szájába.

A török ellenségünk volt és h a t a l m á t m i n d e n rendelkezésére álló eszközzel terjesztette. Hogy egyik várat r o m m á löveti, másikat

Még azt sem lehetne bebizonyítani, hogy a szultán ezen ígérete rosszhiszemű volt, mert a török, valószínűleg megállja hitét, ha látja, hogy a magyarok szakítva a Habsburg-házzal, János király fia mellett tömörülnek.

De esztelenség lett volna tőle visszaadni Budát, mikor János király a váradi szerződésben, halála esetére Erdélyt is Ferdinándnak engedte át, és a szultánnak így is nagy erőfeszítésbe került megakadályozni az ország egyesítését, melynek valósítása további hódításainak ú t j á t állotta volna.

(8)

csellel, f o n d o r l a t t a l veszi be, ez t u l a j d o n k é p e n keveset változtat a dolgon. H o g y B u d á n á l a segítségül j ö v ő b a r á t és g y á m a p a n e m e s álarczát öltötte fel, s így űzte világgá a csecsemőt és özvegyet, bi- z o n y a m i f o g a l m a i n k szerint n e m volt szép Szolimántól, de h á t a b b a n m e g n e k i volt igaza, h o g y m á s k ü l ö n b e n B u d á t elfoglalja F e r d i n á n d , h a n e m is a fegyver h a t a l m á v a l , de árulással, a mi az e r e d m é n y t t e k i n t v e , t e l j e s e n egyre megy. Á r u l ó pedig o k v e t e t l e n ü l a k a d t volna, t a l á n a n é m e t polgárok közül, v a l ó s z í n ű b b hogy Iza- bella, de m é g az is föltehető, hogy m a g a M a r t i n u z z i szemé- l y é b e n , a kivel s o h a s e m lehettek t i s z t á b a n k o r t á r s a i s a kinek s o h a m e g n e m é r t e t t törekvései és j e l l e m e i n k á b b g y a n ú t m i n t b i z a l m a t keltettek n e m csak a török, de m é g s a j á t felekezeténél is.

I g e n rossz h a d v e z é r lett v o l n a Szolimán, h a B u d a elfoglalását e l m u l a s z t j a , és föl kell t e n n ü n k róla, hogy e fontos erősséget m i n d e n á r o n h a t a l m á b a kerítette v o l n a . T e r m é s z e t e s e n reá nézve kényel- m e s e b b volt véráldozat n é l k ü l j u t n i a n n a k birtokába, de szükség e s e t é n azt sem kímélte v o l n a , a mi k ü l ö n b e n , m í g B u d a az Izabella- p á r t i a k h a t a l m á b a n volt, alig képzelhető el s az egykorú m e m o i r - és t ö r t é n e t í r ó k m i n d e n s i r a l m a d a c z á r a azt biszszük, hogy h a az erősséget S z o l i m á n a J á n o s Z s i g m o n d n a k n y ú j t a n d ó p á r t f o g á s fejé- b e n j u t a l m ú l követeli, a k o r m á n y t a n á c s b i z o n y á r a átengedi azt neki a n n á l is i n k á b b , m e r t F e r d i n á n d e l ő b b - u t ó b b elfoglalta v o l n a azt, s ily kedvezőtlen kilátásokkal szemben t e h á t , n e m lett v o l n a taná- csos a s z u l t á n b a r á t s á g á t koczkáztatni.

De ne f e l e d j ü k azt sem, hogy a török m e g h ó d í t o t t földnek t a r t á h a z á n k a t , s m i n d S z a p o l y a y t m i n d J á n o s Z s i g m o n d o t r a b - s z o l g á j á n a k t e k i n t e t t e , a kiket p u s z t á n kegyelemből ültetett be s a j á t jogos t u l a j d o n á b a , ily fölfogás mellett n e m c s o d á l k o z h a t u n k t e h á t , hogy B u d á h o z is jogot f o r m á l t s legföljebb a n n a k á l n o k m ó d o n való érvényesítése e l l e n lehet kifogást emelni, de h a s o n l ó e l j á r á s m i n d e n ü t t j e l l e m z i a törököt és B u d a elfoglalásának t é n y e i n k á b b k ö v e t k e z m é n y e i b e n vált oly n a g y horderejűvé.

Nem sokkal e z u t á n F e r d i n á n d és Izabella kibékültek, a nagy- v á r a d i békekötés a l a p j á n . H o g y B u d á n a k török kézbe j u t á s a m e n y - n y i r e befolyásolta J á n o s Z s i g m o n d p á r t j á n a k e l h a t á r o z á s á t , tula j - d o n k é p e n k i m u t a t n i n e m lehet, s bár t ö r t é n e t í r ó i n k széltére h a n - g o z t a t j á k , hogy B u d a eleste m i n d e n p á r t é r d e k e t h á t t é r b e szorított,

(9)

az események vizsgálata meggyőz b e n n ü n k e t a felől, hogy a ki- békülés más tényezők h a t á s a alatt j ö t t letre, az eddigivel sok tekintetben ellenkező politikai irány- és czélzatok működtek közre, miknek személyesítője Martinuzzi György volt.

Az 1543-ik év tavaszán a török ismét h a d d a l t á m a d t a meg Magyarországot, s Yalpót, Siklóst, Pécset elfoglalván, j ú l i u s 22-en Budára érkezett s míg rabló csapatjai, a körülbelől 80,000 tatár, Veszprémben, Győrben és a szomszédos vármegyékben foszto- gattak, m a g a a fősereggel Esztergom vívására indúlt.1)

Minthogy Esztergom védelmében Thelekessv Imre is részt vett, szükségesnek látjuk az ostrom és megadás történetével kissé bővebben foglalkozni.

Esztergom m á r természetes helyzeténél fogva is a l e g j o b b a n megerősített, és sikeresen védelmezhető erősségek egyike volt a d u n a i vonal m e n t é n . Maga a vár középmagasságú hegyen emelkedett a D u n a jobb p a r t j á n , falai szilárdak valának, és előre láthatólag hosszú ideig daczolhattak a XVI. század sok tekintetben kezdetleges ostromló szereivel. Az ostromot különben már az a körülmény is rendkívül megnehezítette, hogy a védelem nem szorítkozott pusztán a várfalak s az ezt ővedző sánczok és földhányásokra, h a n e m m i n t az egykorú történetíró megjegyzi, — s a mit k ü l ö n b e n a helyi viszonyok ismerete s a vár r o m j a i n a k vizsgálata folytán m a is constatálni lehet — négyszeresen is védelmezhető volt.2)

A várral szemben ugyanis a Szent-Tamás hegyi erőd, a vár- hegy tövében a vízivárosi torony, m a g a a jól megerősített város, s az alatta elfolyó Duna, külön-külön kitűnő védelmi tárgyakúl szol- gáltak, s n e m csak megosztották, de egyenként kemény próbára is tették az ostromló tábor erejét.

Tapasztalta ezt a török m á r az 1532-ik év folyamán is, midőn előbb J á n o s király, később Gritti vezérlete alatt, a legnagyobb erő- feszítés daczára jelentékeny veszteség mellett kudarczczal távozott

J) Mikor vette kezdetét Esztergom ostroma, szorosabban meg nem határozhatjuk. Tény azonban, hogy a szultán még Budán időzött, midőn hadai már körülzárolták a várat, de a tulaj donképeni ostrom csak meg- érkezésével, minden valószínűség szerint, augusztus első napjaiban, kezdő- dött el.

2) Istvánffy XV.

(10)

Esztergom alól, pedig a n n a k őrsege, igaz ugyan hogy vitéz, jól fegyelmezett, de mindössze is 1000 főnyi spanyol katonából állott.1) De mi volt ez az ostrom a jelenlegihez képest, midőn Szolimán egész táborával megszállotta a várat, r o p p a n t h a j ó h a d a elzárta a D u n á t s a 15—20,000 főre m e n ő tatárság pedig rendszeresen pusz- tította a környéket, hogy utolsó esetben kiéheztetés által b í r j a fel- adásra az őrséget.

Tudvalévő dolog, hogy a török hadviselésnek ez a legjellem- zőbb t u l a j d o n s á g a . A sáska es jégeső együtt véve sem lett volna képes j o b b a n elpusztítani egy-egy vidékét, m i n t a keresztül vonúló török tábor, mely mérföldekre fölégetett, kirabolt minden ember- lakta hajlékot, ugy hogy a föld népe seregestől hagyta el tűzhelyét, hogy a rabláncztól vagy az éhhaláltól m e n e k ü l j ö n ; a körülzárolt várak örsegei pedig, h a csak a p a r a n c s n o k Zrínyi Miklós hős lel- kével n e m bírt, kenytelenek voltak m e g a d n i magukat, m e r t segítség nagy r i t k á n érkezett, ós többnyire m á r későn.

E b a r b á r , kissé hosszadalmas, de a n n á l biztosabban czélhoz vezető eszközt a z o n b a n Esztergom ellenében sikerrel nem alkalmaz- h a t t a Szolimán, először m e r t az őrség m á r el volt készülve a táma- dásra, s mielőtt a tatárok elpusztították volna a környéket, bősé- gesen összegyűjtötte az elelmi szereket, másodszor és legfőképen azért, mert hosszú időt n e m tölthetett Esztergom alatt, s ha az őrség m é g n é h á n y napig is t a r t j a magát, valószínűleg felhagy a vár ostromával.

Igen kedvező volt a védelemre nézve m á r az a körülmény is, hogy Szolimán a vár ostromát kezdettől fogva hibásan intézte.

A helyett ugyanis, hogy m i n d e n erejével szárazon és vízen egyszerre n y o m ú l t volna Esztergom alá, megvonván ott a szoros ostromzárat, előbb Ahmet beglerbéget küldé az európai lovassággal a vár meg- szállására, ki a helyi viszonyok ismerete nélkül, egy p á r fonto- sabbnak látszó positiót elfoglalt ugyan, de az őrseget nem volt kepes megakadályozni a b b a n , hogy érintkezésbe ne tegye magát a K o m á r o m körül táborozó királyi h a d a k k a l s hogy az élelmi szerek beszerzéséről az utolsó pillanatig ne gondoskodhassek.

így t ö r t é n t , hogy mielőtt Szolimán a fősereggel megérkezett

Istvánffy XI.

(11)

volna, a teljesen szabadon hagyott D u n á n az őrség 600 főnyi segít- séget kapott a k o m á r o m i táborból, a szárazon pedig Horváth Ber- talan, az esztergomi ersek h a d n a g y a , m i n d e n veszedelem nélkül 200 ökröt s más élelmi szereket szállított a várba.

Az ekkep nyert segédcsapatokkaJ a védő sereg száma meg- haladta a 2000-et, éhségtől n e m lehetett tartani, lőpor, ágyú és golyó nagy bőségben voltak itt felhalmozva, úgy hogy a p a r a n c s - nokok egész bátorsággal nézhettek az ostrom elébe.

Ügy látszik azonban, hogy a valódi katonához illendő ön- tudatos nemes bátorság nelyét a p a r a n c s n o k o k b a n elbizakodott üres dicsekvés, spanyol önhitt fölfuvalkodás, és olasz gyorsan lobbanó, gyorsan kialvó szalmaláng pótolta. Lascano Márton és Salamanca Ferencz kapitányok széltére telt torokkal dicsekedtek, hogy vadászebeket, sólymot és sast küldenek az ellenségnek, hogy az ostrom t a r t a m a alatt meg ne unják magokat.1)

Olasz és spanyolokon kívül még németek voltak a várban, m i n d a n n y i a n zsoldosok, kiket a hazaszeretet csodákat mívelő érzése nem lelkesített, pénzért harczoltak m a itt s h o l n a p talán a világ ellenkező részében, a m i n t a k ö r ü l m é n y e k hozták magukkal. Fog- lalkozásuk, kenyérkeresetük a kardforgatás, éltető elemük a liarcz volt, egyedül a zsoldért lelkesedtek, s a hadi z s á k m á n y t többre becsülték a lovagi tisztességnél; senki sem m ú l h a t t a őket felül a dicsekvesben, míg távol volt az ellenség, de a kislelkűségnek gyalázatos példáját adták igen gyakran, h a személyük veszélyben forgott.

Történetíróinknál nem találom n y o m á t annak, hogy az őr- séghez magyarok is tartoztak volna, minthogy azonban Thelekessy Imréről teljes bizonyossággal t u d j u k , hogy Esztergom védelmében reszt vett, alig tehetjük föl, hogy ő lett volna az egyedüli m a g y a r a várőrségben, sőt valószínű, hogy midőn Pál esztergomi érsek kapitánya az említett Horváth Bertalan híradására a K o m á r o m b a n táborozó Ungnád, Tournier és Diskau Ottó vezérek Esztergomba segítséget küldöttek, a 600 főnyi c s a p a t b a n valószínűleg magyar

J) Istvánffy XV. Szalay id. 256. Lascano honfiúsított magyar volt, érdeme úgyszólván semmi, de összeköttetései igen előkelők; ennek köszön- heti, hogy a vár feladása után a hadi törvényszék halálra nem ítélte.

(12)

lovasok is lehettek, a kikre ott valóban nagy szükség is volt, m e r t a spanyol, olasz és n é m e t őrség kivétel nélkül gyalogokból állott.1) Az ostrom kezdetén a várbeliek t a g a d h a t l a n ü l vitézül viselték m a g u k a t . Előbb m i n t s e m Szolimán a fősereggel és r a b l ó tatár- jaival megérkezett volna, az őrség egy kedvező p i l l a n a t b a n kirontott

a várból, s az igen közel fekvő török tábort fölvervén, sokat megölt, sokat megszalasztott az ellenségben. Az elesettek között volt a próféta törzséből származó Omer bég is, kit a csata hevében zöld t u r b á n j á r ó l ismertek meg s el lehet képzelni, mily vadászatot t a r t o t t a k a drága z s á k m á n y r a , ki mindazonáltal csak halva került a győzők kezébe.2)

Szolimán, hogy a vár megszállásakor elkövetett mulasztást s az ebből származó károkat némileg helyre üsse, m i n d j á r t az ostrom kezdetén cselhez folyamodott, mely kedvező siker esetén, igen megkönnyítette volna feladatát.

Míg ugyanis követei — h á r o m , az olasz, spanyol és német nyelveket beszélő renegát — Esztergom parancsnokaival értekeztek a vár feladását követelve s ellenkező esetben kardélre való hányással fenyegetvén az örséget, a czélzatosan hosszúra nyújtott tárgyalások alatt, ágyúit és egyéb ostromszerszámát a közeli Szent-Márton hegyére vonatta, hogy eképen a mitsem gyanító várbelieket meg- lepve, egy kevésbbé védett ponton a falakat meghágja.

Azonban csúfos kudarczot vallott, m e r t a várbeliek ideje- korán megsejtvén alattomos szándékát, gyanútlanságot színleltek, de a közben ágyúik nagy részét hasonló óvatossággal ők is a falakra vonták, s mielőtt Szolimán ostromló szerei fölállításával elkészült, s a támadáshoz hozzákezdhetett volna, jól védett positiójukból egész váratlanul nagy tüzeléshez fogtak és a r o h a m r a készülő janicsárokat, a tüzérséget ágyúikkal együtt teljesen tönkre tettek.

De Szolimánt legkevésbbé sem rettentette vissza az első kí- sérlet sikertelen volta. Az ostromot n a p o n k i n t megújította s míg a török tábor egy része Esztergom külvárosai felől támadva, itt a védelem hanyagsága miatt kellőleg meg nem erősített falakat töreté, más része a vár alatt közel a partokhoz fekvő Dunaszigetről

») Istvánffy XV.

s) ü. o.

(13)

mozsárágyúkkal lövette a vízivárosi bástyatornyot, úgy hogy a n n a k bomladozni kezdő falain a janicsárok a t á m a d o t t réseket m á r - m á r meghágták.

Az ostromlott vár p a r a n c s n o k a i pedig a helyett, hogy m i n d e n erejöket az ekkep m e g t á m a d o t t és komolyan fenyegetett pontok vedelmére s a megrongált falak kijavítására fordították volna, bátorságukat veszítve az esztergomi polgároktól r a b l o t t kincseikkel együtt lassanként a belső várba vonultak, n y o m u k b a n a törökökkel, kik a külső védműveket aláaknázva, a falakat szakadatlanúl lövettek, úgy hogy az őrség tehetetlen rémülésében m á r - m á r meg- adásról gondolkodott.

A belső vár o s t r o m á n á l a z o n b a n kétségbeesett harcz fejlődött ki. Az őrség, mely eddigelé a még j o b b á r a épségben álló, s az ellenség erejével kellő védelem mellett könnyen daczolható falakon keresztül gyávaságból-e vagy menthetetlen könnyelműségből csak- n e m testéhez engedé férkőzni a törököt, a döntő p i l l a n a t b a n hallatlan erőfeszítéssel két egymásután megujuló r o h a m o t vert vissza, nagy kődarabokat hengergetve, szurokból és lőporból készí- tett tüzes szerszámokat szórva az ellenségre, mely — m i u t á n az utolsó het óra hosszat s z a k a d a t l a n ú l tartó r o h a m is vissza lön verve, kénytelen volt egy időre felhagyni az ostrommal.1)

E r r e az örseg fölbátorodva az alig r e m é l t győzelmen, kirontott az ostromlott várból s a r e n d e t l e n ü l visszavonúló török táborra vetvén magát, azt hirtelen támadásával zavarba hozva, megfordította s űzőbe vette, úgy hogy csak nagy nehezen voltak kepesek h a j ó i k r a m e n e k ü l n i és gyors egyesülésükkel a tábor teljes szetszóratását megakadályozni.

Az esztergomiak azonban a D u n á n állomásozó h a j ó k közül is elsűlyesztettek t i z e n h á r m a t , s Istvánffy az őrség 200 h a l o t t j a elleneben az ellenseg veszteségét a sebesülteken kívül 3000 e m b e r r e teszi. Az a r á n y o k a t ós a kirohanásban resztvevő maroknyi csapatot tekintve, kétségtelenül túlzott a szám, de hogy a győzelem jelenté- keny volt, azt a török kudarcza felől országszerte szállongó és F e r d i n á n d h o z P r á g á b a n is c s a k h a m a r eljutó hírek, nagyon való- színűvé teszik.

Istvánffy XV. Ferdinánd levele Martinuzzihoz. Tört. Tár. 1875). évf.

328. lap.

(14)

Ismerve hasonló esetekben a könnyű lovasság közreműködé- sének döntő fontosságát, föl sem lehet t e n n ü n k , hogy e gyors s az ellenség rengeteg táborát épen villámszerű bevágásával megzavaró v a k m e r ő t á m a d á s t , Esztergomnak idegen s a hadakozásnak egészen más m ó d j á h o z szokott gyalog őrsége intézhette volna. Magyar huszárság kellett oda, Thelekessyhez hasonló, merész jó lovasok, a kik ifjúságoktól kezdve gyakorolták m a g u k a t s úgyszólván n a p o n - ként részt vettek ily b r a v o u r o k b a n , n e m spanyol és olasz zsoldosok, kik eddigelé még törököt sem láttak s a védelemnél tanúsított m a g u k t a r t á s á b ó l ítélve, ily kétségtelenül sok koczkáztatással j á r ó dicsőségért n e m is igen r a j o n g h a t t a k !

Ezen, hadászatilag azt hiszem teljesen méltányolható okon kívül, más körülmenyek is nagyon valószínűvé teszik, hogy Esz- tergom védelmének egyetlen dicsősége is magyar fegyvereknek köszönhető.

Tény ugyanis, hogy Thelekessy I m r e Esztergom vívásakor igen kitűntette magát, s magasztaló szavakban dicséri őt Ferdinánd, hogy kevesed magával megszalasztván az ellenség sokaságát, nagy öldöklést és vérontást vitt véghez közöttük.1) Minthogy pedig tör- téneti emlékeinkben nincs n y o m a a n n a k , hogy Szolimán t á b o r á t E s z t e r g o m ostroma alatt a királyi hadak, avagy csupán egy merész lovascsapat — mint Kőszeg vívásakor Pekry huszárjai — egyáltalá- b a n háborgatták volna, sőt a Mosony és Komárom körűi fekvő német birodalmi hadak, Esztergomot sorsára hagyván, egyedül az osztrák szélek s közvetve Bécs védelméről gondoskodtak, Thelekessy, Fer- dinánd által bizonyított vitézségét, szükségképen csak az esztergomi őrsegnek most leírt vagy m á r előbb említett kirohanása alatt tanú- síthatta. — És a mennyiben az őrségnek az ostrom kezdetén tör- tént első kirohanása kisebb jelentőségű hadi tény volt, aligha csalódom, midőn a könnyű lovasság közreműködését, az utolsó ós eredményére nézve sokkal fontosabb k i r o h a n á s n á l látom inkább érvényesülni. Kétségtelenül ennek a hőse volt Thelekessy Imre is s csak itt nyílhatott valóban a l k a l m a ármális levelében megörökí- tett és jeles csapatvezetőhöz méltó vitézsége bebizonyítására.

De bármily kevesed magával rontott is az ellenség soraira,

*) Hadtörténelmi Közlemények, 1889. évf. 1. Okmánytár.

(15)

föl kell t e n n ü n k , hogy vitéz bajtársai huszárok v o l t a k ; mit keresett volna k ü l ö n b e n Thelekessy egyes egyedül E s z t e r g o m b a n ? hogy vállalkozhatott volna m i n d e n bátorsága mellett is ily merész tettre, mely mind a mellett is kellő óvatosságot s nagy gyakorlatot igényel, ha csak n e m kipróbált h u s z á r j a i v a l ?

Esztergom p a r a n c s n o k a i a z o n b a n n e m voltak képesek e szerencsés fordulatot h a s z n u k r a fordítani, s a helyett hogy az ellen- ségen nyert győzelem u t á n a további sikeres védelmet szervezték, a megrongált de még bármily erős és hosszú ostromot megálló falakat kijavítgatták volna, a szultán h a r a g j á v a l rémítgették az őrséget, rablott kincseik megmentését is előbbvalónak t a r t o t t á k a hadi becsület és tisztesség törvényéinél.

F e r d i n á n d Prágából 1543 augusztus 12-en írott levelében tudósítja Martinuzzi Györgyöt, ki m i n d e n eshetőséggel számot vetvén, megfizette u g y a n a s z u l t á n n a k J á n o s Zsigmond nevében a szokott évi adót, titkon a z o n b a n m á r F e r d i n á n d , illetőleg az ország egyesítése mellett működött, hogy az esztergomi őrség hősiesen feltartóztatván a töröknek egy hét óra hosszat tartó r o h a m á t , re- m é n y ű , hogy Isten kegyelméből megszégyeníthetik a kereszténység örökös ellenségét.1) E k k o r a z o n b a n Esztergom kulcsai m á r Szoli- m á n kezében voltak, m e r t 1543 augusztus 10-én a p a r a n c s n o k o k feladták, az őrség gyalázatosan elárúlta azt.

Egy Massa J á n o s nevü olasz zászlótartó ugyanis h a r m a d - magával titkon a törökhöz szökött, és a p a r a n c s n o k engedelme nélkül alkudozni kezdett a vár föladása felől, ha Szolimán javaikkal együtt szabad elmenetelt biztosított az őrség számára. A parancs- nokok, Lascano és Salamanca, a helyett hogy példásan megbün- tették volna a török követek kíséretében visszatérő árulókat, rövid és csak látszólagos ellenkezés u t á n — állítólag az olaszok lázadá- sától tartván — elfogadták a föltételeket, s erre a janicsárok kése- delem nélkül megszállván a k a p u k a t és falakat, az őrségtől a fegy- verek átadását követeltek.

De nem ez volt az egyetlen és legnagyobb gyalázat, mely a kötelességükről megfeledkezett katonákat s az árulókkal való- színűleg titkon egyetértő p a r a n c s n o k o k a t érte.

*) Történelmi Tár 1879. évf., 328. 1.

(16)

Fegyvereik elszedése után meg egy álló napig szegyenszemre é t l e n - s z o m j a n E s z t e r g o m b a n t a r t a t o t t az őrség s a rablott kin- cseiktől megfosztott s félmeztelenre vetkőztetett k a t o n á k a t bottal kényszeritettók a m á r feloszlásnak induló bűzhödt török hullák eltakarítására, a sánczok kitisztítását § egyeb lealázó m u n k á t végeztetven velők.

Végre Szolimán elbocsátván őket, a kiéheztetett, mezítlábos, inkább söpredékhez m i n t kardforgató vitézekhez hasonlító s a győzők g ú n y j a es megvetésének kiszolgáltatott tömeg, Esztergomban h a j ó k r a , Zsitváról pedig szekerekre r a k a t v a Pozsonyba szállíttatott, á r u l á s u k n a k ekkep méltó j u t a l m á t vévén.-)

Egyáltalában nincs ugyan bizonyítékunk a r r a nézve, hogy az E s z t e r g o m b a n lévő magyarok is ne osztoztak volna az őrség közös sorsában, mindamellett szeretnők s talán nemileg j o g u n k is van hinni, hogy a török, ki meg tudta becsülni a jó vitézséget, s m i n t s z á m t a l a n példa igazolja, a m a g y a r o k a t soha sem nezte úgy le, m i n t F e r d i n á n d n a k , különösen pedig a Szolimán által mód- felett gyűlölt Károly császárnak mindenfelől összetoborzott idegen zsoldosait, — ez a l k a l o m m a l is kíméletet tanúsított n e m z e t ü n k i r á n t . De a magyarság különben is lovasokból állván, k ö n n y ű szerrel m e n e k ü l h e t e t t , köztök vagy épen élükön Thelekessyvel, a kinek talán egyes egyedül nem volt oka szégyenleni, hogy Esztergom őrségéhez tartozott, m e r t jó kardjával ott is dicsőseget tudott sze- rezni m a g á n a k .

Esztergom eleste u t á n , melynek hűtlen kapitányai a meg- érdemlett halálbüntetés helyett rövid ideig tartó fogság u t á n sza- badon bocsáttattak, Tata parancsnoka, az olasz Tasso H a n n i b á l , r é m ü l t é b e n az ellenállást meg sem kísértve, nyakra-főre hódolt Szolimánnak, a miért aztán K o m á r o m b a n fejét is vettek'2) s most S z e k e s - F e h é r v á r r a került a sor, mely azonban kemeny m u n k á t a d o t t a töröknek, mert az őrség vitézül vedte magát és csak a ka- pitány, Varkócs György, hős halála s a kétségbe esett városi polgárok kenyszerítésere adta föl a várat, bár az 500 főre olvadt őrség még

') Istvánffy id. m .

2) ü o. Szalay id. m. IV. 257.

(17)

akkor is kész lett volna Szolimán 40,000 embere elleneben a végsőkig küzdeni.1)

Szolimán 1543-iki h a d j á r a t a Székes-Fehervár elfoglalásával véget ért. így Magyarország h á r o m legnevezetesebb históriai em- lékű városa, melyre m i n t letűnt régi dicsőségének s egykori nagysá- gának t a n ú j á r a , annyi kegyelettel nézett a nemzet — B u d a , Eszter- gom, Fehervár, török kézre j u t o t t . Megkísérlette ugyan F e r d i n á n d , ki Szolimán hódításai, főleg Fehérvár ostroma alatt Bécsért re- megve, tekintélyes hadseregével tétlenül vesztegelt P o z s o n y n á l s az osztrák széleken, hogy F r á t e r György segitségével, ki nehéz hely- zetében míg egyfelől a törököt volt kénytelen ellátni élelmi sze- rekkel, másfelől F e r d i n á n d o t igyekezett biztosítani hűségéről, — hogy az elvesztett várakat a szultán kitakarodása u t á n visszafog- lalhassa, — de már ekkor minden késő volt.

A birodalmi, főleg pedig a F e r d i n á n d d a l k ü l ö n b e n is elége- detlen cseh és morva h a d a k a t semmi se lett volna képes megaka- dályozni a b b a n , hogy Szolimán eltávozásának hírére, késedelem nélkül h a z á j u k b a vissza n e térjenek. Példájokat követték a többiek, úgy hogy a nagy lelkesedéssel hadba szállott m a g y a r nemesség méltó elkeseredésére rövid idő alatt az egesz sereg felbomlott, s a n é m e t birodalomnak oly jogosúlt fenyes r e m e n y e k k e l kezdődött hadi vállalata véget ért a nélkül, hogy belőle h a z á n k n a k vagy általában a kereszténysegnek legcsekélyebb h a s z n a is származott volna.

A török várak, őrségei pedig fölhasználván a kedvező alkalmat, folytonosan terjesztették h a t a l m u k a t , s az 1544-ik év tavaszán a D u n á n túl fekvő vármegyék tekintélyes részét behódították.

Elesett egymás után Visegrád, Nógrád, H a t v a n , Simontornya, Döbrőköz, úgy hogy a török alig talált v a l a m e r r e ellentállást, csak egy n é h á n y vitéz kapitány, m i n t Nyáry Ferencz, Ráttkay Pál és Thury György, a horvát széleken pedig a m á r előkelő hírnévnek örvendő Zrínyi Miklós b á n tartóztatta föl őket, egyszer-másszor fényes győzelmet nyerve rabló csapataikon.2)

Akkor sem fordúltak j o b b r a a viszonyok, midőn a sokfelől

*) Istvánffy id. h. Szalay id. m. 257.

a) U. o. és Salamon Ferencz: Az első Zrínyiek.

Hadtörténelmi Közlemények. I I . 15

(18)

zaklatott F e r d i n á n d n a k hosszas könyörgés után 1547 j ú n i u s 19-én sikerült végre öt esztendőre szóló békességet kötni a szultánnal, 30,000 a r a n y a t fizetvén érte minden esztendőben.1)

Mindenki t u d j a , hogy a fényes portával kötött efféle szerző- dések, csak az egyik, a békességet megvásároló félre nézve bírtak kötelező erővel, mindazonáltal ennek sem békét sem fegyver- szünetet nem biztosítottak. Igaz ugyan, hogy ez alatt az idő alatt maga a szultán vagy a nagyvezér derék h a d j á r a t o t n e m indított s a magyarországi szandsákoknak meg volt tiltva, hogy erősségeket o s t r o m o l j a n a k , de már azért hiába emeltek panaszt, ha a basák és bégek behódoltatták a várak közelében fekvő helységeket, adóval és más elviselhetetlen terhekkel sanyargatván a föld népét s össze- m é r v é n szablyáikat a szomszédos erősségek vitézeivel, felégették, elpusztították mértföldekre a vidéket, megrablották a városi pol- gárt s m i n d e n tőlök kitelhető módon zsarnokoskodtak h a z á n k b a n .

De mikor a mi vitézeink is bosszúra gerjedve, egvszer- másszor véres megtorlást szereztek magoknak a rabló szomszédon, vagy a feldühödt nép agyon vert itt-ott egy-egy z s á k m á n y é r t kó- borló török csapatot, m á r egymást érték a fenyegető levelek és üzenetek a várkapitányokhoz, hogy féken tartsák vitezeiket, kü- l ö n b e n megszegettnek tekintik a békét s a győzhetetlen török császár h a r a g j a siralom völgyévé változtatja az országot! E s lön rom- lás, pusztúlás a b b a n a f a l u b a n , hol egy-egy hitvány pribéket rablás- k ö z b e n agyonvertek. H a csak a bírák fejét ütöttek volna le, még h a g y j á n , de fölperzselték ilyenkor az egész helységet, korra és n e m r e való tekintet nélkül leöldösven vagy rabságba hurczolván a lakosságot.

Történeti emlékeink tele v a n n a k h a s o n l ó eseményekkel, főleg a hódoltság terjedésével, mikor a török-magyar érintkezések m i n t m á r említettem is, egészen m á s természetűekké válottak m i n t eredetileg voltak, s az évszázados viszony engesztelhetetlen gyűlö- letet hozott létre közöttük, mely a magyar részéről egész a jelen századig tartott s csak a l e g ú j a b b kor eseményei változtatták át azt őszinte rokonszenvvé.

T ö r t é n e t ü n k idejében azonban a béke és fegyverszünet alatt

») Szalay id. m. 270. 1.

(19)

folyó csatározások még napirenden voltak, és reánk nézve kevesebb veszélylyel jártak. Fenyegetőzött ugyan a török egy-egy érzéke- nyebb vereség után, de utóvégre is neki több haszna volt a jól megfizetett fegyverszünet föntartásában, mikor h a t a l m á t épen ezen idő alatt könnyű eszközökkel, csekély áldozattal terjeszthette. Ezért tehát a szandsákok is sokat elnéztek a magyar vitézeknek, örömest eltitkolták a magok népének rablásközben szenvedett kudarczát, jó alkalomra várván, hogy a kölcsönt kamatostul adhassák vissza.

Alig volt a magyarországi szandsákok között nagyobb rabló, tagadhatatlanúl jobb vitéz — mint a perzsa származású Veli aga, Székes-Fejérvár, később Fülek és más erősségek parancsnoka, kinek nevével igen gyakran találkozunk amaz idők történetében.

Ez a Veli aga, némely íróinknál később Velizsán bég1549-ben az esztergomi és budai őrséggel egyesülten szokása szerint ismét rabló h a d j á r a t r a indúlt, s míg a körülbelől 4000 főnyi sereg na- gyobb része a Győr és Pápa között fekvő földet pusztította, maga a Bakonyban Veszprém felé portyázott, midőn Thelekessy Imre hírtelen útját állotta.

Thelekessy vitézi híre úgy látszik Esztergomnál kezdődött;

eddigelé — bár sok ütközetben forgott, tapasztalt katona volt — több hasonló bajtársa között nem igen vette őt észre senki. Esz- tergomnál tanúsított magatartásával azonban m á r magára vonta Ferdinánd figyelmét is, úgy hogy 1545 november 16-án hü szol- gálatai fejében egy nemes udvarházat ajándékozott neki a fejedelem szülőföldjén Zala vármegyében2) s a merész bravourjairól m á r ismeretes hadnagyot csakhamar főbb tisztségre is emelé.

Thelekessy ez ideig még nem tartozott egyik őrség vitézei közé sem, de mindenütt megjelent, a hol a törökkel kellett vere- kedni s legtöbbb valószínűséggel szabad csapatot vezérelt, n é h a Ferdinánd zsoldján, máskor általános szokás szerint hadi zsákmá- nyon tartva huszárjait. Az 1548-ik év folyamán azonban mái- Veszprém várának kapitányságát viselte s ugyanaz év október 9-én

Történetíróink néha Velichián-nsik, Budai Ferencz Veligián pasának nevezi.

2) Nevezett udvarház Sáros-Debrethén állott, tőszomszédságában a Thelekessy-nemzetség birtokainak. Orsz. Lvtár. Lib. Reg. I . 334.

(20)

egy Kaszaháza nevű p n e d i u m m a l jutalmazta őt F e r d i n á n d1) s mindkét körűimeny arra mutat, hogy kiváló érdemeket szerzett magának a hadi életben, különben e fontos végház oltalmát nem bízták volna reá, és ember is akadt elég, kit egy-egy gazdátlanná válott jószággal lekötelezhetett volna magának Ferdinánd.

Imre kapitány tehát neszét vévén a török garázdálkodásainak, t ü s t é n t ertesitette Ráttkay Pál pápai kapitányt, ki mint Zrínyi Miklósnak egy pár ütközetben diadalmas bajtársa, a kiválóbb magyar vitézek közé tartozott, hogy ültesse föl az őrséget, de csat- lakozásra szólította föl egyszersmind a győrieket is, mert a szál- longó hírek a rablók nagy számáról beszéltek s így nem tartá tanácsosnak koczkáztatni a vállalat sikerét.

De az enyingi Török-nemzetség pápai gondviselője, Marton- falvay Imre deák is, értesűlven a rabló csapat közeledeséről, nosza beüzent Győrre Horvátinovics Bertalannak'2) és Nádasdy Tamás 100 lovagját maga mellé veven, elindúlt a hevenyében össze- toborzott vitézekkel törököt fogni.

Thelekessy azonban nagy harczi kedvében nem várta be a segítség megérkezését, hanem még a devecseri őrséggel egyesülve elhatározó gyorsasággal a törökre csapott, s azt váratlan támadá- sával aránytalanül nagyobb száma daczára zavarba hozván, üldö- zőbe vette.

Ez alatt más oldalról Imre deák is megérkezett s látván az ellenseg sokaságát, tanácsolta Thelekessynek, hogy jobb lesz be- várni a győri vitézeket, mert a török úgy is elfáradt s nem lesz képes egy húzamban Fejervárig menni.

De Thelekessynek épen az volt a terve, hogy a meglepetés által okozott zűrzavart fölhasználva, szét szórja a tábort, mielőtt az harczrendbe fejlődnék, s épen azért oda sem ügyelve Imre deák beszédenek, üztön űzé tovább a törököt, «mert irigy az magyar nemzet» — sóhajt fel naplójában a magát ez által sértve érző j á m b o r ferüú — kiki magának kívánja a tisztességet.3)

x) Orsz. Levéltár Lib. Reg. I. 437.

2) Horvátinovics Istvánffy szerint Zay Ferencz után rövid ideig Szolnok parancsnoka volt, 1550-ben pedig, a mint ezt az országos Levél- tárban lévő iratok igazolják (Pozsonyi kamara levelei 1550—1559. A.) a lévai kapitányságot viselte.

3) L. alább.

(21)

A török a z o n b a n — mint Thelekessy helyesen számított reá — egyóbbre sem gondolt mint menekülésre, a magával hurczolt tete- mes zsákmány és rabok miatt pedig szabad mozgásában akadályozva s igen fáradt is lévén, Porvához közel Veszprémben egy völgyben pihenőt tartott. Ebben a pillanatban érkezett meg Thelekessy is huszárjaival, és habozás nélkül az ellenségre ütvén, megszalasztotta, szétszórta a törököt, s a magyar rabok megszabadításán kívül a zsákmány egy részét is elfoglalta tőlök.

Veli aga azonban még elég korán észrevevén az üldözők cse- kély számát, nagy nehezen megállította a szaladókat, s rendbe szedvén seregét, homlokot fordított Thelekessynek, üldözöttből hirtelen támadóvá válván. De Imre kapitány sokkal gyakorlottabb vitéz volt, semhogy ily túlerő ellenében nyílt csatát fogadjon el, h a n e m egy árok mellé vonúlva kéményén védte magát, mikor egy- szer csak nagy dobpergés s trombitaharsogás között törnek elő a győri vitézek*) Gyulaffy László, Paksy János, Gregoróczy Vincze, másoldalról pedig Ráttkay Pál és Petry Gergely, kik nagy erővel megújítván a harczot, élükön Thelekessyvel heves küzdelem u t á n teljes diadalt nyertek a törökön, a szép hadi zsákmányból 13 zászlót küldvén Ferdinándnak.2)

Nincs határozott tudósításunk az ellenség számáról. Istvánffy 4000 főre menőnek m o n d j a a rabló kalandozásban részt vevő török tábort, de csak hallomás után beszél; Martonfalvay ellenben 500 főnyi csapatról emlékezik naplójában, a mely viszont csak egy töredéke lehetett az egész tábornak, s mely a leírt ütközet alkal- mával — mint az ő különben gyakran ellentmondó elbeszéléséből is láthatjuk — hihetetlenül megszaporodott. Minthogy azonban az elfogott törökök számát történetíróink — bár szokás szerint kissé nagyítva — de egyező értelemmel mindannyian 600-ra teszik, két- ségtelenül jelentékenyebb ütközet forog szóban, a mit különben az abban részt vevő vitézek előkelő volta is igazol.

Thelekessy Imre, Ráttkay Pál, Paksy J á n o s mind jól ismert

*) «Hamar azonközbe érkezének az győriek az öreg dobbal és trom- bitákkal® írja Imre deák. Monum. Hung. XXXI. 153.

2) V. ö. Martonfalvi id. m. Istvánffyval. L. továbbá Budai polg.

Lexicon III. 403. 1. és Petthő Gergely Magyar Krónikáját, az 1547-ik esztendőnél.

(22)

nevek a török e l ő t t ; az ifjú Gregoróczy, vagy m i n t Istvánffy nevezi Gregorics Vineze akkor győri tiszt, később a Székes-Fejérvár és Esztergom bukása u t á n nagyfontosságúvá lett erősségnek egyik kapitánya volt, ésTkelekessy Imre Anna nevű leányát vette nőül.1)

A székes-fejérvári Yeli agán nyert diadal volt Thelekessynek legelső kiválóbb tette, melyet a történetírás is följegyzett.

Eddigelé j o b b á r a csak az armális levél u t á n ismertük hadi működését, ezentúl a z o n b a n , ha nem is lépten n y o m o n de a kor- szak m a j d m i n d e n nevezetesebb eseményénei találkozunk nevével, es szakadatlanúl követhetjük életpályáját, míg Magyarország leg- m a g a s a b b katonai méltóságainak egyikére emelkedik.

Hej de még addig bőségesen o n t o t t a vérét, és egyszer-más- szor sok kopját tört a pogánynyal.

Hogy meddig viselte a veszprémi kapitányságot, határozottan meg nem m o n d h a t j u k , csak az bizonyos, hogy ezen idő alatt még többször is győzedelmes ütközeteket vívott a törökkel, s a sze- rencse, mely egyszer hozzá szegődött, hosszú hadi pályáján, soha- sem hagyta őt cserbe.2)

U t ó d j a Paksy J á n o s lett, s jóllehet ez m á r a várnak 1552 j ú n i u s 1-én történt feladásakor a komáromi kapitányságra válasz- tatott el F e r d i n á n d által, de a m e n n y i b e n a gondjaira bízott erős- seget az ú j parancsnok megérkezése előtt a közelgő veszély pilla- n a t á b a n h a g y t a el, legnagyobb részt ezen könnyelműségének lehet t u l a j d o n í t a n i , hogy távollétében az őrség Vas Mihály várnagy ellen föllázadva, Ali budai basa k ö n n y ű szerrel h a t a l m á b a kerítette a k ü l ö n b e n jól megerősített és sikeresen védhető várat.3)

Thelekessy ezután Léva várának kapitányságát vette át s az 1550-ik év f o l y a m á n m á r megkezdődött s most m á r az eddiginél nagyobb merveket öltött török h á b o r ú idejen, jelentékeny szolgá- latokat tett u r á n a k .

Mert a fegyverszünet, mint azt előre lehetett látni, nem volt tartós. Mihelyt a szultán meggyőződött arról, hogy F r á t e r György Magyarország egyesítésén fáradozik, Erdélyt és a tiszántúli r ó -

x) Orsz. Levéltár N. R. A. Fasc. 121. m. 10. s még több helyen.

2) Hadtörténelmi Közlemények 1889. évf. 1. Okmánytár.

3) Istvánffy i. h. Forgách Comment. 45. 1. Akadémiai kiadás.

(23)

szeket, melyek különben török szempontból már a hódoltsághoz tartoztak — J á n o s Zsigmond érdekei ellenére is kész levén Ferdi- nánd kezére játszani, h a ez viszont az ország egysegét és régóta nélkülözött n y u g a l m á t a törökkel szemben elég erős lesz meg- védelmezni : h a l a d é k t a l a n ú l kiadá rendeletét vezéreinek s a magyar- országi szandzsákoknak, hogy szolgáját, J á n o s Zsigmondot, ültessék vissza, atyja és az ő kegyelméből reá szállott örökségébe.

F r á t e r György e sokféleképen megítélt ós rágalmazott s úgy a kortársak, m i n t a későbbi nemzedék által félreismert egyetlen államférfi, ki az őt terhelő minden sötét g y a n ú daczára nagy és nemes czélok valósításáért a viszonyok és a szükséghez kepest, n é h a kétszínű politikával, de szakadatlanúl a nemzet m e g m a r a d á s á n munkálkodott, elbukott ugyan az emberi erőt meghaladó küzde- lemben, de á r t a t l a n ú l kiontott vére még engesztelő áldozatúl sem szolgálhatott a nemzet megváltására.

A barát életének tragédiája a F e r d i n á n d lelkére nehezedő alvinczi orgyilkossággal be lett fejezve, de vele együtt az ország egyesítésének r e m é n y é t is eltemették.

Azzal vádolják, hogy egyedül az ő személye állott ú t j á b a n a n n a k , hogy F e r d i n á n d a tiszántúli részeket és Erdélyt a nagy- váradi szerződes értelmében birtokába vehesse, és íme h a l á l a u t á n egyfelől a török egész h a t a l m i súlyával, másfelől a J á n o s Zsigmond visszahozását sürgető párt zendülésével szemben, h a s z t a l a n ú l pazarolta a vért F e r d i n á n d , hogy Erdély különválását megakadá- lyozza, bekövetkezett az sokkal h a m a r á b b , sem m i n t a m a r e n d - kívüli ember csontjai elporlottak volna, ki nagy tehetségével egy- magára képes volt saját hatáskörében úgyszólván irányt adni az események folyamának.

A török nagy erővel t á m a d t , s F r á t e r Györgyben kidőlt az egyedüli ember, ki ügyes politikájával a szultánnak a történtek fölött erzett h a r a g j á t csillapítani képes lett volna. Mert h a s o n l ó esetekben mindig a b a r á t volt a villámhárító, és rendszerint sike- rült is neki legalább a g o n d j a i r a bízott országreszt megóvni a török bosszújától. Most azonban F e r d i n á n d ígéretei és adófizetési kész- sége által föl n e m tartóztatva, vad diadallal n y o m ú l t előre.

És bár a magyar m i n d e n t elkövetett, a mire egy a h a z á j á t rajongó lelkesedéssel szerető s atyáitól hősi erényeket öröklött

(24)

232 DÍ KOMÁROMY ANDRÁS. T H E L E K E S S Y IMRE.

nemzet a létért való küzdelemben képes, de mit tehetett e marok- nyi nép a török roppant erejével s z e m b e n ?

Az erősségek egymás után estek el. Dobó és az egri vitézek hősiessége, Losonczy és Szondy György nemes önfeláldozása nem menthették meg Magyarországot, főleg miután Ferdinándnak ta- pasztalatlan vagy könnyelmű idegen vezérei, ismeretlenek lévén ugy a török mint a magyar faj harczképességével, kiváltképen pedig hadviselése módjával, inkább kárunkra mint hasznunkra voltak.

A hódoltság terjedésével az eddigelé másodrangú s néha épen elhanyagolt erősségek is emelkedtek fontosságukban, mert Ali basa Veszprém bevétele után seregét a Dunántúlra vezetvén, az ország északi vidékein folytatta tovább hódításait. És miután Dré- gely, Gyarmat, Szécsény, Hollókő és Buják várakat rövid idő alatt elfoglalta, a bányavárosok felől az eddig jelentéktelen Léva, a Tisza vidékén pedig a nem régiben ú j o n n a n épült és gróf Salm Miklós országkapitány igyekezete folytán rendkívül megerősített Szolnok képezték a legfőbb védelmi pontokat.

D r . KOMÁROMY A N D R Á S .

Ábra

Updating...

Hivatkozások

Kapcsolódó témák :