1. A róm ai állam ot fenyegető veszélyek. — L átjuk, hogy m ennyi veszély fenyegette a róm ai állam ot, s hogy m iért féltetté k G ato és Scipio R óm át a jövőtől.
M ielőtt m egnéznök, hogy mikép a k a rtá k a bajokat elhárítani, jöjjünk tisztába, hogy m elyek voltak a z o k : —
1) A róm ai nép egész csöcseléknép kezd ett lenni, m elynek csak kis szám ú gazdag és önző nem es volt az élén.
kik ezen csőcseléket azért ta r to ttá k és m u la tta ttá k , hogy azt tétessék vele, m it ők m ondanak.
2) A szabad m un k án ak helyébe Itáliáb a n rabszolga- m unka lépett, s a szabad em berek szám a m ind kisebbre kez
d e tt apadni.
3) Róm a kem ényen b á n t az itálokkal s dölyfösen a latinokkal, m ert a róm ai csőcselék nem a k a rta m ás valakinek saját kiváltságait átengedni.
4) A provinciák népe m in d e n ü tt el volt nyom va.
2. Tiberius G racchus ja v ítá si terv ei. — 133-ban Ró
m ában kísérletet te tte k , hogy ezen bajok n éh á n y át m egszün
tessék. O tt élt T ib eriu s Sem pronius G racchus róm ai nemes, a ki Itáliának lá tta szom orú állapotát, és a spanyol h áborúk
ban részt vevén, az t is ta p asz talta, hogy mily rosszul b ántak a róm aiak a spanyolokkal is, és ki tud ta, hogy a róm ai
sereg voltaképen mily gyenge.
Haza jö tt tehát, hogy segíteni próbáljon a dol
gon. S ikerült 134-ben m agát n ép trib u n n ak m egválasztat
nia, s e g y ú ttal föld tö rv én y t indítv án y o zo tt. A róm ai állam földek ez időben igen terjedelm esek voltak, s a nem esek bir
Caius Gracchus javításai. 53 tokolták, kik az állam nak sem m it nem fizettek érte. T iberius G racchus azt k ívánta, hogy ezen földeket vegyék vissza, s osszák szét kis jószágokban a szegény nép között. A gazda
gok term észetesen nem p árto lták in dítványát, s mivel a tri
bünök tizen voltak, felfogadták az egyiket, hogy a T iberius G racchus javasolta törvény ellen tiltakozzék. Az volt rendje, hogy nem le h ete tt törv én n y é semmi, a mi ellen valam elyik tribunus tiltak o z o tt. De T iberius G racchus azt tan ácso lta a népnek, hogy ezt a trib u n u st előbb tegyék ki hivatalából, s úgy hozzák szóba a törvényt. A nép beleegyezett, s a törvény e lfo g a d ta to tt; de látjuk, hogy an n ak keresztül vitelénél m eg
szegték az állam nak régi törvényeit. Nem jó jel volt ez a jövőre n é z v e ; m ert m időn ezentúl nem tu d ta k változásokat ejteni a nélkül, hogy megszegjék a tö rv én y t, valószínű, hogy ezen változásokkal csak több bajt okoztak, m in t a m ennyi jót te tte k ,
T iberius G racchus nem sokára m eggyőződött erről.
A tö rv én y t nehéz volt végrehajtani, s a • szegény népen egyszerre még sem tu d o tt segíteni. A nem esek gyűlölték m iatta, s tu d ta , ha jövő esztendőben nem választják meg tri- bunnak, a nem esek megöletik. T e h á t igen fáradozott, hogy azzá legyen, a nem esek pedig azon voltak, hogy m egakadályoz
zák ; ebből zendülés tá m ad t, m elyben T iberius G racchus három század m agával elesett. Ez 133-ban tö rté n t s kezdete volt egy fo r r a d a lo m n a k, vagyis oly kornak, m elyben egyik fél sem tö rő d ö tt a régi tö rv é n y e k k e l; hanem m ind a k ét rész kész volt erőszakkal és vérontással is kivívni azt, a m it kívánt, ha m ás u tó n nem b írta elérni.
3. Caius Gracchus javításai. — T iz évvel Tiberius G racchus halála u tá n öcscse Caius Sem pronius G racchus ip a rk o d o tt ugyanazon te rv e t végrehajtani (i23). Hiába igyekezett anyja őt visszatartani. Ez m ár kicsi k o rukban büszke volt fiaira ; s egyszer, m ikor neki valam i róm ai nő sok szép ékszerét m u to g atta, Cornelia (ez volt a neve) b e h ítta fiait, s m ikor bejöttek, m agához ölelte őket s a z t m o n d o tta
»ime az én ékszereim.« Az egyiket m ár m egölték a fo rrad a
lom ban, s m ost a m ásikat féltette ugyanilyen haláltól.
54 Hogy. veszett el Cams Gracchus.
Caius G racchus sokkal tovább m ent m int bátyja. Úgy látszo tt, m in th a az egész k o rm án y t m indenestül fel akarná forgatni. T rib u n u s volt s törvényeket a k a rt hozni oly módon*
hogy egyenesen a néphez fordult, s a nélkül, hogy a sena- tusra vagy consulokra ügyelt volna. L ecsapni a k a rta a nem e
sek k o rm án y á t s népk o rm án y zato t szervezni, m elynek ö lenne a feje. A népet m indenek előtt avval n y erte meg, hogy keresz
tül v itt egy tö rv én y t, melynél fogva igen olcsó áron m indig k a p h a tta k gabonát. A zu tán m egnyerte a maga részére a nem e
sek ellen a lovagokat avval, hogy több alkalm at a d o tt nekik a provinciákban való pénzszerzésre, s azon rendeletével, hogy jövőben ne a senatusból, hanem a lovagok közül válasszák az esküdteket. Ily m ódon a törvényszékek m inden h atalm a a lo
vagok oldalán volt, úgy hogy egészen egyenlők voltak a se- natussal. E ddig a gazdagok a nem esekkel voltak szövetségben, m ost szem közt állo tta k egym ással. Caius G racchus erről azt m o n d ta : ö egy tö r t v e te tt el, hogy vele a nép ellenségei egy
m ást meggyilkolják.
4. Hogy veszett el Caius Gracchus. — Mikor Caius G racchus a népet és a lovagokat ily m ódon a m aga részére m egnyerte, keresztül v itte a földtörvényt, s a szegény nép szám ára sok g y arm a to t szerzett Itáliában is, egyebütt is. De második trib u n a tu sa a la tt (122) m ár azt indítványozta, hogy valam ennyi la tin t róm ai polgárokká tegyék, s hogy a la ti
noknak ugyanazon törvényeik legyenek, m in t a róm aiaknak*
A róm aiak ezt nem jó szem m el n é z té k ; úgy vélekedtek, hogy sokkal jobb, ha m aguknak ta rtjá k előkelő állásukat,.
— vagyis olcsó k enyerüket s az ingyenes játékokat, — s G racchusnak ezen törvényét nem fogadták el. Nagy k á r volt, hogy el nem fogadták, mivel a róm ai állam nak igen nagy hasznára le tt volna. M ert egy városnak lakossága nem birta az egész világot korm ányozni, hacsak nem állt rá, hogy bárkit befogad a városába, a ki törvényeinek kész engedelm es
kedni. Pedig a latin o k m ajdnem egy voltak a róm ai néppel, s m indég szövetségesei voltak, engedelm eskedtek is Róma törvényeinek s vitézül k üzdöttek m ellette. Ha Róm a városa nagyobbodott, jobb új polgártársakat m in t a latin o k at nem is
szerezhetett. Ha pedig nem gyarapodott, alattv aló it erőszak
kal kellett korm ányoznia, pedig egy város kevés népének lehetetlen volt puszta erőszakkal uralkodni az egész világon.
Meg fogjuk látni, hogy ezen baj később újra fel fog merülni*
s hogy a róm aiaknak végre mégis engedniük k e ll; de ekkor m egm entette volna őket sok nyom ortól, ha elég okosak le t
tek volna Caius G racchus tanácsa szerint saját jó szántuk
ból befogadni a latinokat. A rákövetkező évben 121-ben Caius G racchus nem le tt tribunussá. N yugodtan ak a rt élni Róm ában, de nem sokára zendülés tá m ad t, m elyben a nem e
sek öt és tá rsa it m egtám adták. Sokan estek el, köztük Caius G racchus is.
Ebből látjuk, hogy mily rossz állapotban volt Róm a, s hogy m ennyire különböztek a patriciusok és plebejusok régi idökbeli zavargásai a m ostaniaktól. A kkoriban még m eg tar
to ttá k a törvényeket, s nem öldösték egym ást, m ost nem igen tö rődtek a törvényekkel, hanem az erőszak és önérdek lá t
szott m indenben döntőnek.
VII. F E JE Z E T .