1. A M ithridatessel való háború. — A sen atu sn ak n em csak a polgárháborúval gyűlt meg a baja. Az utolsó húsz esztendő a la tt keleten M ithridates p o ntusi király nagy biro
dalm at szerzett. P ontus, Kis-Ázsia éjszakkeleti részén Arm e- nia szom szédságában fekszik. M ithridates m ár jó ideje, hogy a szomszéd népeket h ó d ítg a tta ; ha a róm aiak beleszóltak, egy időre felh ag y o tt vele, de azu tán újból kezdette. Végre 88-ban, m ikor Lucius G ornelius Sulla le tt consul, a háború k itö rt ellene. A sen atu s Sullát bízta meg a háború viselésével.
2. M arius és S ulla. — De M arius, n o h a öreg volt már, m agának követelte a vezérséget, s e czélból P. Sulpicius Rufus nép trib u n n al szövetkezett, ki az u tá n a nép elé egész sor javaslatot hozott, melyek a senatus ellen irányultak, s melyek között azon in d ítv án y is volt, hogy a keleti háborúba Sulla h elyett M ariust küldjék vezérnek. Mikor Sulla serege ezt m eg
tu d ta, haragra lobbant, visszam ent Róm ába, M ariust kiűzte s Sulpiciust megölte. Ez volt az első eset, hogy R óm át saját hadserege v ette be, de nem volt az utolsó. Ezen idő óta R óm ában a fő h atalom ért harczolni kellett, s Róm a ad ta meg az árát, Sulla nem m aradt sokáig Róm ában, n eh án y tö rv én y t csinált, melyek a senatus h atalm át növesztették, a trib ü n ö két csökkentették, azu tán azon rem ényben, hogy m ost o tth o n béke lesz, elindult a M ithridates elleni háborúba.
3. Sulla keleten. — Idején volt elm ennie, m ert Mi
th rid ates hatalm áb a k e ríte tte Kis-Ázsiát, s elrendelte, hogy m inden itáliait öljenek m e g : azt m ondják, hogy i5o,ooo-et gyilkoltak le. G örögországba is k ü ld ö tt seregeket, hol a nép a róm aiak ellen fellázadt s hozzá pártolt. Mikor te h á t Sulla 87-ben G örögországban k ik ö tö tt, elég dolga le tt. Mégis elbánt azonban v e le ; s az a la tt meg M ithridates Kis-Ázsiában nép
szerűtlenné te tte m a g á t; így, mikor Róm ából uj sereget kü ld tek Ázsiába, M ithridatesnek békét kellett kérnie (84). Sulla békét k ö tö tt vele, m ert haza a k a rt m enni Itáliába, hol m egint zavarok m erültek fel.
4. M arius a szám kivetésben. — M iután ugyanis Sulla R óm át elhagyta, a k ét consul viszálykodni k ezdett, lévén az egyik Sullának, a m ásik M ariusnak p ártján . Végre L. Corne- lius G inna, ki a Marius pártjabeli consul volt, Összetoborzott egy sereget s visszahozta M ariust. M arius sok bajt állo tt ki, mikor Itáliából m enekülnie kellett. Azon hajó legénysége, m elyen A frikába a k a rt m enni, rávette, hogy M inturnae köze
lében szálljon ki, s akkor o tth a g y ta és elvitorlázott. Üldözőbe vették, s noha oly m ódon iparkodott m egm enekülni, hogy álláig egy m ocsárba á l l o t t ; mégis elfogták. M inturnaeben töm löczbe v etették , s a hatóság elk ü ld ö tt egy gallus ra b szolgát, hogy gyilkolja m e g : de m ikor M ariushoz belépett, a vén em ber szemei a sö tét börtönben oly borzasztóul villog«
tak, hogy az em ber, m ikor m eghallotta Marius s z a v a it: »Paj
tás, mered-e Gaius M ariust megölni?« k ard ját elvetette s elfutott. Erre a hatóság elszégyenült s M ariust szabadon bocsátotta. Á tkelt A frikába, de alig hogy p artra szállt, az otta n i hatóság azt üzente neki, hogy távozzék. Azok, kik
Sül la keleten. — Marius a számkivetésben. 61
62 Cinna és Sulla. — SitUa győzelme.
ezt neki m egvinni jöttek, K arth ag o rom jain ülve találták, s m ikor elm ondták üzenetjüket, azt felelte nekik: »Mond
játok meg, hogy Caius M ariust K arthago rom jai k ö zö tt talál
tátok.«
5. Cinna és Sulla. — Marius a sok átszenvedett baj
tól feldühödve jö tt vissza Róm ába. C innával e g y ü tt leölették m indazon föem bereket, kik nekik ellenszegültek volt. Öt n a
pig voltak Róm a kapui bezárva, s M arius végig já rta az ut- czákat egy csapat katonával, kik leölték m indazokat, a kiket Marius kijelölt. 86-ban M ariust hetedizben te tté k meg con- sulnak. De nem igen sokáig ö rü lt hatalm ának. H etven évnél idősebb korban h a lt meg, kegyetlensége m iatt gyűlölve m in
denkitől.
C inna m e g ta rto tta 84-ig a föh atalm at, m ikor Sulla egy időre bevégezve a M ithridatessel való háborút, Itáliába készült visszatérni. C inna jobbnak ta r t o tta elébe m enni s vele keleten találkozni, — de A nconában sa ját katonái ölték meg, épen m ikor indulni akart. Midőn Sulla Itáliában kikö
tö tt, nem volt több 4o.ooo em berénél, mig a consuloknak 100,000 em berük volt. Nem le h e te tt neki te h á t egyenesen Róm ába indulnia, hanem o tt m arad t déli I tá liá b a n ; o tt meg
ny erte a népet nyájasságával, s leverte az ellene kü ld ö tt seregeket.
6. Sulla győzelm e. — 82-ben a pártviszály még jelen
tékenyebb lett. A sam nitek, kik a szövetséges háború óta még nem h ódoltak meg, a régi Marius p á rtta l szövetkeztek.
Sulla m inden oldal felé bizto síto tta állását, s midőn végre a sam nitek és M arius pártiak kétségbeesésükben R óm a felé húzódtak, s azt lerom bolni akarták, u tá n u k eredt s épen Róm a falai a la tt nagy csatát vívott velük. A sam nitek nagy nehezen legyözettek, s Róm a meg volt m entve.
M ost te h á t Sulla volt az ur R óm ában, s a z t te h ette, a mi neki te tsz e tt. L átjuk, hogy az utolsó öt esztendőben a h atalom m indig egy em bernek volt a kezében, s a senatus és a korm ányzás régi m ódja elm aradtak. De Sulla elh atá
rozta, hogy a régi korm ány form át helyreállítja s újra meg
alapítja a nem esség uralm át.
7. Sulla korm ányzása. — Sulla ép oly kegyetlennek m u ta tk o z o tt, m in t a m ilyen Marius volt. Úgy látszik, hogy k orm ányzásának nyugodalm at és békét oly m ódon a k a rt sze
rezni, hogy m inden ellenállót leoletett. N aponkint egész név
la jstro m a it te tté k közzé azoknak, kiket elitéltek, s kiket m in
den kihallgatás nélkül bárki m egölhetett, sőt érte pénzt is k apott. Az m ondják, hogy 4700 róm ai előkelő v eszett el ily módon, s m inden b irto k u k a t az állam javára ad ták el. Bor
zasztó m ódja volt ez egy békés k o rm án y m egalapításának, s alig is érte el czélját. Elképzelhető, mily rossz befolyása volt ennek azoknak erkölcsére, kik átélték . N ém elyek rögtön m eggazdagodtak, még többen azt rem élték, hogy valam it sze
rezh etn ek abból, ha m ásokat legyilkolnak. Sokáig ta rto tt, hogy m indenki re tte g e tt s nyu g talan volt.
Mikor Sulla az u tá n m inden ellenségétől m egszabadult, kezdte rendbeszedni a k orm ányt. D ictatorrá v álasz tato tt, s m int ilyen, egész sor tö rv én y t v itt keresztül, melyek a sena- tus h a ta lm á t növesztették. M időn ez megvolt, m egválasztatta m agát consulnak (80.), hogy m egm utassa, mi m ódon kell egy consulnak korm ányoznia. Sok nagyszerű játékot rendezett, s több napon át az egész róm ai népet m egvendégelte. A zután R óm ából és a nyilvános élettő l visszavonult falusi lakába, a hol 78-ban m eghalt. A legnagyszerűbb tem etéssel tisztel
ték meg, m elyet valaha R óm ában lá tta k .
8. Sulla h alála utáni zavarok. — Úgy látszott, hogy R óm ában m ost béke leszen, de a régi bajok nem sokára újra k itö rte k . A szövetségesek elleni háború, és u tá n a a polgár- háború Itá liá t elpusztította, s lakosságát még jobban fogyasz
to tta . Igaz ugyan, hogy Sulla háborúinak végeztével, k ato n á i
nak jószágokat a d o tt Itáliában, s úgynevezett k a to n a i g y a r m a to k a t alapított. De a k a to n ák n a k nem volt m aradásuk s nem sokára eladták földjeiket, s elm entek a városokba lakni, s Itália ism ét a rabszolga gazdálkodásra té rt vissza.
A senatus és a nem esség, m iután h ata lm u k a t Sulla visszaszerezte, újra oly m ódon kezdtek korm ányozni, m intha az állam arra való volna, hogy pusztán nekik szolgáljon.
Pénzszerzés volt fő gondjuk, inkább m int valaha ; sokan k ö Sül la kormányzása. — Suli a halála utáni zavarok. 63
64 A Sertorius elleni háborti Hispániában. — Keleti zavarok.
zülök szerfölött meg is gazdagodtak. U ralkodásuk o tth o n haszonleső, kifelé gyenge v o l t ; s így nem sokára m inden oldalról zavarok tám adtak.
9. A S ertorius elleni háború H ispániában. — Először is Spanyolországban tö rt ki a forradalom Róm a ellen, Q uin- tus Sertorius róm ai em ber vezérlete alatt. Ez a Sertorius elébb M arius pártján volt vezér, de m ikor Sulla győzött, Hispániába m enekült. I tt maga köré g y ű jtö tte a spanyolokat,, és sok rom ait is, kik vele együtt kim enekültek. Igen jól tu d o tt a barbárokkal bánni, k özöttük élve, csakham ar rá ta n í
to tta őket m indarra, am iben a róm aiak k itűntek. Sok esz
tendeig a róm aiak nem tu d ta k ellene b o ld o g u ln i: elküldték ellene legjobb hadvezérüket Gnaeus P om peiust, de ez sem bírt vele. Végre a spanyolok a hosszú háborútól és a báború okozta nyom ortól kim erültek. Sokan m egszökdöstek Serto- riustól, s a m egm aradtakban sem bízh ato tt. N ehány tisztje össze is esküdött ellene, s estebédnél saját táborában meg
gyilkolták (72). H alála u tá n a forradalom m egszűnt, és Spa
nyolország m eghódolt.
10. Keleti zavarok. — Más zavarok tá m ad tak , m elyek a róm aiaknak szintén sok b ajt okoztak. A Földközi tenger hem zsegett a kalózoktól, kik a róm ai kereskedelm et egészen tönkre ju tta tjá k . M irthridates pedig P ontusban csak azt v árta, hogy erejét összeszedhesse, s 7 4-ben újra háborúba elegyedett a róm aiakkal. Először Lucullus róm ai vezér m egverte ugyan M ithridatest s kiűzte királyságából,] de [később ez segítséget kapott A rm enia királyától s 6 7-ben ö v erte meg L ucullust s visszatért P ontusba. Eddig te h á t a róm aiak a háború által sem m it nem nyertek. A középtengeri kalózok ellen irányult kísérletekkel sem m ent sem m ire a róm ai hajóhad.
11. A gladiátorok lázadása. — Mindezen dolgok m u ta t
ják, hogy mily tehetetlen volt a sen atu s korm ánya a kül- ügyekben. O tthonvaló gyengeségét pedig ugyanazon időben azon borzasztó háborúból le h ete tt látni, mely Itáliát újra pusztasággá tette. A g la d iá to r o k elleni háború volt ez, mely 73-ban tö rt ki. A g la d iá to r o k oly em berek voltak, kik ma
gukat a bajvívásra begyakorolták, s aztán a róm aiak m
ulat-Pompeius a hatalomra ju t. — Pompeius keleten. 65 ta tá s á ra egym ást a circusjátékokban leöldösték. Ezen em be
reket szabályszerűen ta n íto ttá k borzasztó m esterségükre s Itália különböző részeiben gladiator-iskolák is voltak.. So
kan közülük hadi foglyok voltak, kiknek m ost életük kocz- k áz ta tásá v al legyőzőiket m u la tta tn i kellett. Egy csapat ilyen gladiator Gapuából S partacus nevű vitéz vezér a la tt a fogság
ból m egszökött. Szám uk igen gyorsan növekedett, m ert a rabszolgák és a gladiátorok m indenünnen m egszökdöstek, és S partacus serege csakham ar felszaporodott 4o,ooo em berre.
M egverték a róm ai vezéreket, s Róma nagy veszélyben for
gott, hogy m egtám adják. Spartacus m aga derék em ber v o l t ; ő k övetőit az A lpokon át hazájukba, Galliába és G erm ániába ak a rta vezetni. De ezek látván, hogy Itáliában kedvükre ra bolhatnak, o tt m arad tak , s jóform án egészen szabadon űzték ra b lá s a ik a t; csakhogy nem sokára m aguk kö zö tt is elkezdet
tek egvenetlenkedni, s végre 7 1-ben M arcus Crassus róm ai vezértől m egverettek. Ugyanazon időben Cnaeus Pompeius, kit Spanyolországból hívtak vissza, m iu tán S ertorius m eghalt, a rabszolgák seregének m arad v án y át m egtám adta s m ajdnem egészen elpusztította.
12. Cnaeus P om peius hatalo m ra ju tá sa . — Sokan m ost azt v árták, hogy Pom peius úgy fog tenni, m int Sulla, R óm át seregével beveszi, s m agát m egteszi a korm ány fejének. De ő békésen jött, s a 70. évre Crassussal consulnak v á la sz ta to tt meg. Ezen idő ó ta Pom peius volt a leghatalm asabb em ber Róm ában. Azon volt, hogy m ind a nem ességnek, m ind a nép
nek tetszését birja. A nép azt hitte, hogy ö az egyetlen em ber, ki véget tu d n a vetni a háborúknak, m elyekbe bele vol
tak k e v e rv e ; 6 7-ben te h á t a népnek külön megbízásából h ad vezérnek té te te tt meg a kalózok ellen. H árom hónap a la tt a K özéptengert a kalózoktól meg is tis z títo tta ; őket Kilikiába űzte, s v áraikat lerom bolta.
13. Pom peius keleten. — E zalatt Á zsiában M ithridates folyvást ellen állt, s a sen atu s k ü ld ö tte vezér teh ete tle n n ek m u tatk o zo tt. Az egyik trib u n u sn a k in dítványa folytán az Ázsiában való vezérkedéssel te h á t P om peiust bízták meg. A senatus ellenkezett, de hiába. A nép sokkal hatalm asabb
Creighton. Római nép tört.
-6 -6 Pártviszályok Rómában. — Róma főemberei.
volt nálánál, s a senatus m ost lá tta , hogy a k it a nép ked
vel, az m indent elérhet.
Pom peius 66-ban te h á t elm ent M ithridates ellen. Ki
űzte -királyságából, Pontusból, s A rm eniába is követte, a hova előle m enekült. I t t egy darabig M ithridates még fo ly ta tta a küzdelm et, de végre saját fia tá m a d t fel ellene, s ő m ost, hogy a róm aiak kezébe ne essék, 63-ban maga v e te tt véget életének. P om peius ezután elm ent Syriába, m elyet Róm a uralm a alá h ó d íto tt. Syriából átm en t Judaeába, s noha Je
ruzsálem m agát m egadta, neh án y zsidó a tem plom hegyen e lle n á llt: de végre egy szom bati napon m eglepte őket, m ert e napon nem volt nekik szabad harczolni. Pom peius bem ent a tem plom ba, s nagyon csodálkozott, hogy abban sem bál
v ányt, sem szobrot nem lát, a róm aiak t. i. nem ism erték a zsidók vallását. E zu tán P ontus, Kilikia, Syria és K réta m ind róm ai provincziákká lettek, s 6i-ben Pom peius m in t győzel
mes hód itó jö tt vissza R óm ába.
14. P ártv iszály o k Rómában. — Mig Pom peius kifelé rendet csinált, addig m agában R óm ában a senatus hatalm a folytonosan gyengült. A G racchusok ó ta m indig volt egy nép
p árt, mely a nem esekkel és a senatussal folyton ellenkezett.
L á ttu k , hogy mily keveset n y e rt ezen p árt M ariusnak és seregeinek segítségével: Sulla egy időre tönkre verte, s a h a ta lm a t a se n atu sn a k kezébe helyezte vissza. De az utolsó n ehány év a la tt a se n atu sn a k ereje m egint csökkent, mig a n éppárté ism ét növekedett. Pom peius b ará tja volt Sullának, te h á t a nem esek pártjához t a r t o z o t t ; de a nem esek féltéke
n yek voltak reá s így ö sem b íz h ato tt m eg bennük.
15. Róma főemberei. — A legkülönb em ber a nem esek k ö zö tt M arcus Porcius Gato v o l t ; ez a régi róm ai jó erköl
csök szerint élt, s szerette volna, ha a régi róm ai uralkodási m ód megm arad. Nagy befolyással biró em ber volt Marcus Licinius Grassus, ki igen nagy vagyont szerzett, m elyet még folyton g y a r a p ító it: ez m ind a k ét p ártn a k tetszeni kívánt, s így a m it csak tu d o tt, megszerezte m agának. Marcus Tullius Cicero is nagy h atalm ú em ber volt R ó m á b a n : nem volt valami ős családból való, igen gazdag se volt, hanem saját
Catilina összeesküvése.
tehetségein n ő tt nagyra, kivált nagy szónoki és rábeszélő ereje által. Egyike volt a legnagyobb o ra to ro k n a k, vagyis szó n o k o k n a k , kik valaha éltek, s még megvan sok beszédje, a m it a római népnek ta rto tt, melyek sokat elm ondanak ezen idők történetéből. Ez m érsékelt em ber v o lt; R óm ában a békét szerette volna fentartani, s véget vetni a fő vissza
éléseknek. A senatus korm ányának régi alakját átidom ítani kívánta, de azt m ással felcserélni nem ak arta. A néppárt fő vezetője Gaius Julius Caesar volt, aki nem es családból szár
m azott ugyan, de M arius elvette volt nagynénjét, ö m aga pedig Ginna leányát b irta n ő ü l; a nép te h á t igen szerette. Ez elha
tározta, hogy m egdönti a senatus uralm át, s R óm át maga fogja korm ányozni a nép nevében. De mivel még nem volt serege, leste Róm ában az alkalm as időt, hogy rá szert tehessen.
16. Catilina összeesküvése. — Hogy Róm ában a dolgok mily veszélyes állapotban voltak, kitűnik Lucius Sergius C atilina összeesküvéséből. Nemes szárm azású volt, s Sullának egykor barátja, de igen beleverte m agát adósságokba, s m ost szóvivője lett egy sereg tön k re ju to tt fiatal em bernek, kik a z t rem élték, hogy sok pénzt szerezhetnek, ha a ko r
m ányt erőszakosan felforgathatják. Catilina te h á t a nép
párthoz szegődött, s Pompeius távolléte a la tt consulnak ak a rta m agát m e g v ála sztatn i: de 63-ban nem öt választották meg, hanem Cicerót. A zt m ondják, hogy Catilina m ost Cicerót meg ak a rta gyilkoltatni s az u tá n fellázadni, a várost felgyúj
ta n i s társaival kedve szerint rabolni. Noha a senatus ezt tudta, mégis félt C atilinát elfogni. Catilina te h át elhagyhatta R óm át s összetoborzott egy hadsereget, de b ará tjait Cicero parancsára R óm ában kivégezték. A következő esztendőben C atilina a senatus serege ellen v ívott ütközetben elesett, seregét pedig szétszórták. L átjuk, mily csekély volt R óm ában a törvény és rend iránt való tisztelet, ha valakiről azt lehe
te tt hinni, hogy csak azért akarja a consulságot elnyerni, hogy h iv atalát Róm a kifosztogatására használhassa. A nép jóform án azt se tu d ta, hogy C atilina tervei törvényszerüek-e vagy törvényellenesek ? Később még Cicerót szám űzték is, m ert Catilina társait bevádolás nélkül végeztette ki. Ez m u
5*
ta tja , hogy mily nehéz volt Róm ában a hatóságnak tudni, miképen járjon e l ; a p ártérzület h atáro zo tt m indenben, a haza javával alig törődtek.
17. Pom peius, Caesar és C rassus. — így álltak a dolgok, mikor Pom peius 8i-ben visszaérkezett. M egint azt hitték, hogy seregével együtt fog Róm ába jönni s ura lesz a senatusnak.
De ö azt még sem tette, hanem egyszerű polgárként jö tt vissza. Mikor azonban az első hálaérzet m egszűnt, lá tta , hogy hatalm a nem oly nagy, a m ilyennek hitte. N em sokára m in
denféle apró dologért vitatkoznia kellett a senatussal. Cae
sar lá tta ezt, s hasznot h ú zo tt belőle. M egegyezett Pompe- iussal és Crassussal abban, hogy m ind a hárm an játszanak egymás kezére, hogy m indegyikük elérhesse, a m it kiván.
5g-ben Caesar le tt consullá, s m int ilyen, keresztül v itt egy földtörvényt, melynél fogva Pom peius veteranusainak földe
k e t osztogattak. A zu tán a néppel törvényben kim ondatták, hogy Caesar öt évre legyen Gallia korm ányzója, s tétessék meg egy nagy sereg vezérének.
Caesar m ost elérte, a m it k iv á n t: megvolt az alkalom , hogy m agát nagy hadvezérnek m utasssa, s hogy ezen utón Róm ában népszerűséget szerezhessen. Versenyre k elh etett most Pom peiussal, s rem élte, hogy nem sokára nagyobb em
ber lesz nála, M indenekfölött pedig oly sereget n evelhetett m agának, mely ö hozzá ragaszkodott, s mely m indent meg
te tt, am it o m ondott.
18. Caesar Galliában. — Caesar elm ent te h á t 58-ban Galliába, hol nem sokára elég dolga lett. A következő h é t esztendőben sikerült neki a Pyrénéektöl éjszakra és a R aj
nától n y u g atra eső egész vidéket elfoglalni. Sőt átk elt Bri
tanniába is (54), noha nem volt czélja azt m e g h ó d íta n i; ö volt az első, ki a róm aiakat arra a földre vitte, hol most az angol nép la k ik ; akkor csak még a b ritte k laktak o ttan . Galliában m e g m u ta tta Caesar, hogy ö igazán nagy em ber.
Bár igen tevékeny volt Gallia m eghódításában, még sem vesz
te tte szem elöl a z t sem, a mi Róm ában tö rté n t. Igen ügyes hadvezér volt, de egyúttal ép oly nagy író is, s saját galliai háborúinak maga irta meg tö rté n e té t. Galliában a róm ai
Caesar befolyása Rómában. 69 k atonák ép úgy szerették, m int a bennlakók. Nyájas volt azokhoz, kiket m eghódított, de arra is volt gondja, hogy tö kéletesen legyőzze őket. Caesar Galliában országutakat épí
te tt, s a gallokba róm ai n ézeteket és szokásokat o lto tt, tisz t
jeit pedig rá sz o k ta tta , hogy nyájasan bánjanak a néppel. Ily m ódon sikerült neki a gallok közül azokat, kik el nem estek, vagy kiket rabszolgáknak el nem ad tak , a róm ai uralom mal m egbarátkoztatni. N oha mindössze csak tiz esztendeig volt o tt s elm enet seregét is m agával vitte, a gallok még
sem lázadtak fel. G alliának ezen m eghódítása a legfőbb példa a róm ai tö rté n etb e n , hogy Róm a mily m ódon tu d o tt egy országot nem csak legyőzni, hanem a legyőzöttet m agához is fűzni. Ez egy ú ttal Róm a jövőjére nézve is igen fontos volt. L á ttu k , hogy Itália népe m ind szám ra, m ind erélyre nézve m ennyire sülyedt. A gallok Róm a gyerm ekei lettek, s nem sokára m eglátjuk, hogy R óm ának több nagy em bere Galliából szárm azott. G alliának Caesar által való m eghódí
tása hozta először a ró m aiak at E urópa azon vidékeibe, hol
tása hozta először a ró m aiak at E urópa azon vidékeibe, hol