1. A rabszolga háború Siciliában. — Caius G racchus halála u tá n a nem esek az t te tté k R óm ában, a mi nekik t e t szett. A földtörvénynyel többé nem gondoltak, s az állam ügyei Itáliában m ind rosszabb lábon kezdettek állani. A nnyi volt a rabszolga, hogy csak nagynehezen le h e te tt őket re n d ben ta rta n i. Siciliában a m egszökött rabszolgák nagy h áb o rú t tá m aszto ttak , s egész hadsereget állíto ttak ki, m ely öt évig állott ellen a róm aiaknak (104—99).
2. Ju g u rth á v a l való háború. — A nem esek épen nem törődtek Róm a becsületével, hanem csak saját zsebükkel.
Rosszul is korm ányoztak, meg is v eszteg ettették m agukat az idegen királyok által, kiknek, ha eleget tu d ta k fizetni, azt le h ete tt elérniök, a mi nekik te tsz ett. E zt különösen jól le
A rabszolga háború Siciliában. — Jtigurthával való háború. 55
56 Caius Marins.
h e te tt lá tn i egy afrikai háborúban. M iután K arthagó elpusz
tu lt, N um idia le tt A frikában a legnagyobb állam. Numidia királya a róm ai népnek b arátja volt, s vele harczolt vala K arth ag ó ellen. íg y te h á t Róm a sokat érin tk ezett Numidiá- val, s a num idiai nép gyakran segítette háborúban Ró
m át. i i8*ban jn e g h alt Num idia egy királya, s királyságát két saját fiára és Ju g u rth a nevű fogadott fiára hagyta. Ju g u rth a eltökélte, hogy ö egym aga lesz a király, s a királyfiak közül az egyiket megölte, a m ásik ellen pedig h áb o rú t v is e lt; de ez Róm ába m en t segítségért. A se n atu st azonban Ju g u rth a meg
vesztegette úgy, hogy az m indent a m it te h e te tt, az ö kedvére t e t t ; végre Ju g u rth a ostrom alá fogta testv érét G irtában, s mi
ko r a várost bevette, egész seregestól leölte (112). M ost a ró
m aiak szükségesnek lá ttá k , hogy beavatkozzanak ; de J u gu rth a még több pénzzel rá v e tte a senatust, hogy könnyű szerrel átsiklani engedje. E ljö tt maga R óm ába, hogy a nép e lő tt védje m agát, s míg o tt ta rtó z k o d o tt, a num idiai király
fit, a kitől félt, m agában R óm ában m egölette. A tőle meg
vesztegetettek h atalm asbak voltak m int a törvény, s nem esett sem m i hán tása ; m ikor Róm ából távo zo tt, h á tra te k in te tt s a z t m ondta : »Oh te m egvesztegethető város, m agadat is eladnád, ha vevőd akadna«.
A róm aiak azu tán mégis háb o rú t üzentek Jugurthá- nak, de m ost m egvesztegette a vezéreket, s három év hosz- szat alig te tte k valam it ellene. Végre 108-ban egy jó had
vezér Q uintus Metellus m ent ellene, ki meg nem veszteget- te tte m a g á t; s ez ö t le is győzte. M etellus be ak a rta végezni a háborút, de 106-ban elvették tőle a fövezérséget, s oda a d tá k Gaius Marius consulnak.
3. Caius Marius. — Gaius Marius alacsony szárm a
zású em ber volt, de igen jó katona. A háborúban vitézsége által tű n t ki, s R óm ában h ivatalokat k ap o tt. T iszt volt Metel
lus seregében, hol a k özkatonák igen szerették, m ert i*nint ők
•maguk is, durva szokásu em ber volt, elbeszélgetett velők, s az ö m ódjukra élt. A zt m ondják, hogy M etellus' öt ala
csony szárm azásáért kigúnyolta, s Marius ezóta őt halálosan gyűlölte. A frikában valami jövendőm ondó azt jósolta
Mari-usnak, hogy igen nagy em ber lesz belőle, nagyobb m int va
laha rem élte volna. Marius o tth a g y ta te h á t A frikát s vissza
m ent Róm ába, hogy m agát consullá tétesse, a mivé 106-ban le tt is. A nép előtt h ib á z ta tta M etellust, s azt m ondta, hogy ö jobban vinné a háborút. A nép m egválasztá te h á t consul- nak, sőt még Metellus helyébe A frikába vezérnek is meg
te tte . E nnek előtte a senatus parancsolta meg a consulok- nak, hogy m it te g y e n e k ; de a G racchusok óta a népgyülések m ind nagyobb befolyással kezdtek lenni az állam ügyeiben.
M arius befejezte az afrikai háborút, s Ju g u rth á t io4- ben diadalm enetben hozta Itáliába. L átjuk, hogy a dolognak nem kellett volna h áborúra kerülni, ha a senatus becsüle
tesen k o rm á n y o z ; s ha m ár m egtörtént, sokkal gyorsab
ban véget érh e te tt volna, ha m egint a hadvezérek becsülete
sebbek. A m int a h áborúnak vége szakadt, M arius a* legha
talm asabb em ber le tt Róm ában. O volt a n éppártnak s egy
ú tta l a seregnek is vezére.
4. A hadseregnek hatalma Rómában. — H annibal ideje ó ta a hadsereg igen m egváltozott. — A róm ai katona nem volt többé polgár, ki akkor harczol, m ikor a haza ügye kivánja, s azu tán h azatér dolgára. A háború m ost szünte- lenü 1 folyt, s hozzájm ég távolországokban, úgy, hogy az előbbi állapot nem m a ra d h a to tt meg, hanem a sereg olyanokból állt, kik a kato n a életet hivatásuknak nézték. Marius ked- veltje volt ezen k a to n á k n a k : maga is hivatásból volt k a
tona, s m int ilyen ragadta m agához a h atalm at az állam ban.
M egjegyzendő te h át, hogy M ariusnak consullá való választása jele volt annak, hogy jövőre a korm ányzásban a sereg ép úgy fog részt venni, akár a nép, vagy a nem esek.
5. A teutonok és kimberek elleni háborúk. — Mari- usnak nem sokára egy m ásik háborúba kellett menni. Két nagy éjszaki barbár néptörzs m egtám adta az Alpok nyugoti oldalán lakó gallokat, s m ár annyira voltak, hogy kiűzik a róm aiakat, sőt Itáliát is m egtám adják. A sszonyostul, gyer
m ekestül jöttek, m in t valami vándornép, mely h azát keres.
Igen különöseknek te tsz e tt ez a kékszem ü, kenderhaju nép a róm aiaknak. A harczban vitézül küzdött, nagy hevesség
A hadseregnek hatalma Rómában. 57
58 Marius Rómában. — Marius Livius Drusus.
gél rohanva az ellenségre. Először déli G alliában verték meg a róm ai h ad a k at a kim berek. O tt t. i. a róm aiak a R hône m entében m eghóditották volt az országot, s provinciát csináltak belőle. A róm aiak ezen veszteség u tá n , féltvén a várost a barbárok által való m ásodik leégetéstöl, M ariust te tté k meg consulnak, s öt évig egym ásután évről-évre újra m egválasztották. Ez egészen a szokás ellen volt, s ed
dig soha nem tö rté n t meg. Ebből látni, hogy m ilyen nagy volt a róm aiak félelme, s milyen hatalm as volt Marius.
102-ben a kim berek és teu to n o k m egindultak Itália meg
tám adására, de M arius két nagy ü tk ö z etb e n legyőzte őket.
Mikor Róm ába diadal-m enetben visszatért, oly nagy le tt a hatalm a, hogy az állam ban azt te h e tte volna, a mi neki te tsz e tt. A nép igen hálás volt iránta, a kato n ák isten ítetté k , és a nem esek re tteg te k tőle.
6. M arius Rómában. — De Marius nem sokat tö rő d ö tt az állam jólétével : sokkal több gondja volt neki saját nagyságára, s arra, hogy m ikép lehetne ő még nagyobb. Kez
detben te h á t a nép p ártjára szegődött, s m ikor Lucius Appu- leius S aturninus néptribun Caius G racchus törvényeihez hasonló néhány tö rv én y t h ozott szóba, xMarius az ő pártjára állt. De ennek zendülések le tte k a következm ényei s a senatus kérte M ariust, hogy segítse a zendüléseket m egszüntetni.
Egy ideig h abozott, hogy m it tegyen, végre felfegyverezte a népet s S atu rn in u s elesett (99). De ezentúl egyik p á rt sem szerette többé M ariust, m ert egyikhez sem volt hü, s m e rt csak azt te tte , a m iről azt vélte, hogy még hatalm asabbá fogja öt m agát tenni. Valószinü volt te h át, hogy jövőben M arius nem igen sokat fog te h e tn i az állam pártküzdelm eiben.
7. M arcus L ivius D rusus. — A zavarok igen nagyra kezdettek nőni ; m ert az itálok m ind jobban elkeseredtek azon bánásm ód m ia tt, m elyben Róm a őket részesítette.
A la tin o k n a k is, kik közül sokan R óm ában laktak, m egparan
csolták, hogy hagyják el R óm át, m ert a nem esek közül n éh án y an gyanakodtak, hogy a népgyülésekben ellenük sza
vaznak. A nnak m egakadályozására, hogy ezen elégületlenség háborúba ne törjön ki, M arcus Livius D rusus trib ú n 91-ben azt
indítványozta, hogy adják meg a róm ai polgárjogot valam ennyi itáliai népnek, úgy hogy valam ennyien egyenlők legyenek a R óm ában élő néppel. De m ind a nemesség, m ind a nép, igen m egharagudott D rususra ezen törvényjavaslat m ia tt, s azon napon, m ikor szavazni kellett volna felette, D rusust meggyil
kolták. A kkor szú rták le, m ikor a házába be a k a rt lépni, s a ezen szavakkal halt m e g : »Mikor lesz a hazának m egint olyan polgára, m in t én voltam ?«
8. Az itálokkal való háború. — A gyilkosságnak h íre egyszerre fe lle n d íte tte az itá lo k a t: lá ttá k , hogy maga jószán
tából Róm a soha nem fog nekik sem m i jogokat a d n i: te h á t erőszakkal iparkodtak valam ihez jutni. A zendülők közt fők voltak a sam nitek. Kr. sz. e. 90. évben k ezdődött a h áborúr mely Itáliát k ét egym ás ellen küzdő részre o sz to tta . Az első év végével a róm aiak m ár érezték, hogy nekik kell engedniök.
De csak lassankint e n g e d te k : kezdetben azoknak ad ták a polgári jogot, kik nem tá m ad tak f e l : azu tán m indazoknakr kik két hónap a la tt leteszik a fegyvert. Ily m ódon vissza
nyerte Róm a m indazokat, kik nem voltak nagy ellenségei, s így azután elm eh etett S am nium ellen, mely m egint színhelye le tt a sam nit háborúk régi hevességének.
Ezen háborúban a róm aiak kö zö tt egy új hadvezér tám ad t, Lucius Cornelius Sulla. Nemes szárm azású volt s a hadi tu d o m á n y t a Ju g u rth a elleni háborúban Marius a la tt ta n u lta ; ő nem igen k ívánkozott valam i állam i hivatalt el
nyerni, s nem igen tolak o d o tt előre. 89-ben a sam nitek ellen ö volt a vezér s le is győzte őket.
9. A szövetségesek elleni háború következményei. — A 89. év végével Sam nium és L ucania lakosságának kivételé
vel, Itália valam ennyi népe alá v etette volt m agát R óm ának, s m egkapta a róm ai polgárjogot. A szö v e ts é g e se k ellen való e$en h á b o rú n a k nem sokára vége szakadt. R óm ának engednie kellett, s vissza kellett térnie azon régi tervéhez, hogy a többi népet m agához hasonló ran g ra emeli, s hogy időről időre az állam ba uj polgárokat vesz fel. Ezen eljárást a nem esek egy időre félretették, s Róm a an n ak következtében a legnagyobb veszélynek m ent elébe. Ezen háború m ajdnem annyi házat
Az Hálókkal való háború. — A szőve Is. stb. következményei. 5 9
6o A polgárháboríik okai. — Mithridatesi háborít.
és földet p u sz títo tt el Itáliában, m int a H anniballal való háború. Az volt a következm énye, hogy a jószágok szám a még kisebb lett, s hogy sok em ber, ki az előtt földm űves volt, k ato n án a k m ent.
10. A polgárháborúk okai. — L á tju k te h á t, hogy Róma hadserege m indig jobban gyarap o d o tt, s hogy azok, kik k ato n áknak m entek, többet értek, m in t azok, kik R óm ában m a ra d tak s o tt tu n y á lk o d ta k , kiket a senatus ta r t o tt el, kik m inden id ejüket a fürdőkben és circusjátékokban tö ltö tté k . A zt is látjuk, hogy a hadsereg hatalm asabb k ez d ett lenni m int a nép, s a sereg vezérei befolyásosbak m in t az állam hatóságok. Mikor a dolgok ennyire ju to tta k , világos volt, hogy a korm ányzási ügyeken többé nem fognak egyezkedni, hanem azokért harczolni fognak. így is l ö n : a k orm ány a hadsereg vezérei ellen sem m it sem te h e te tt. A következő ötven év a polgárháborúk kora lett.
VIII. F E JE Z E T .