Nem te lt bele több tizenegy esztendőnél, hogy P y rrh u s elm ent, s a róm aiak más idegen néppel, a karthagóiakkal keveredtek háborúba.
32 Karthago eredete.
1. K arthagó eredete. — Ha a térképre nézünk, látjuk, h o g y K arth ag ó városa A frika éjszaki partján , még pedig azon a helyen feküdt, m ely Siciliához legközelebb esik. Maga K a rth a g ó g y arm ata volt a phoinikiaiaknak, kik P alestina fö
lö tt Syria p artján laktak, s kiknek T y ru s és Sidon nevű nagy városaik voltak. Ezek a phoinikiaiak ugyanazon nép
voltak, a mi a kannaaniták, kiket a zsidók űztek kiP alestin á- ból. A zsidóval rokon nyelvet beszéltek, s ugyanazon nagy sém i fajhoz ta rto zta k , m elyhez a zsidó is. Régente nagy ke
reskedők v o lta k ; azt m ondják, hogy hajóik egész Galliáig vitorláztak el, s hogy B ritanniából ó n t szállítottak a tengeren -át. A zt m ondják, hogy K arthagó T y ru sn ak g y arm a tak é n t
alapúit, ioo évvel Róm a építése előtt, de sokkal gyorsabban h atalm aso d o tt el m in t Róm a, m ert kereskedéssel foglalko
zott. K arthagót ép úgy m int R óm át, nem király k o rm ányozta, hanem saját előkelői igazgatták, kik a kereskedelem ben nyert pénzen igen m eggazdagodtak. É jszak-A frikának egész nyugoti p a rtjá t K arthago birta, de a legyőzött népnek ö náluk nem volt oly jó dolga m int az itáloknak a róm aiaknál. Meg fogjuk látni, mily nagy befolyással volt ez a következő nagy háborúban.
2. A k arth a g ó iak Siciliában. — Siciliában találkoztak a róm aiak és karthagóiak e lő sz ö r; nagyon term észetes, hogy annak úgy kellett tö rté n n ie, m ert Sicilia szigete Itália és K arthago k özött fekszik. A sikélosok, kiktől Sicilia nevét vette, itál nép voltak, kezdetben ép olyan m int a latinok.
De a görögök Siciliában m ár 735 előtt te lep itettek g y arm ato kat, s a sikélosok elgörögösödtek. A görögök nagy kereskedők voltak, ép úgy m int a karthagóiak, a két nép te h á t mindig versengett, különösen m ikor a k arthagóiak Sicilia n y u g o ti p artján m egtelepedtek, s a görögöket kiszorítani iparkodtak.
Míg te h á t R óm ának Itáliában a régi háborúkkal volt dolga, addig Siciliában folyton folyt a háború a karhagoiakkal és a syrakusai ty ran n u s vagyis király a la tt levő görögök k özött.
3. Az első pún háború, — Ezen phoinikiai vagy pún háborúknak, a m in t a karthagóiakkal viselt h áborúkat n e
vezték, következő inditó oka volt. N éhány itáliai kalóz M essanában telepedett le, mely város a siciliai városok közül legközelebb esik Itáliához. A görögök és k arth a g ó iak egy
a rá n t kiűzni kív án ták ő k e t ; a kalózok te h át R óm át hívták segítségre, s Róma, kinek érdekében volt, hogy K arthago el ne foglalja M essanát, k ü ld ö tt is se g ítsé g e t; így kezdődött a h á b o rú ; ta rto tt huszonkét évig (204—2 4i).
A róm aiaknak nem voltak hajóik, mig a karthagóiak- nak, m inthogy nagy kereskedők voltak, hatalm as hajóhaduk volt. M ásrészt meg a róm aiaknak jobb szárazföldi seregük volt, m ert m indegyik róm ai k ato n a is volt egyszersm ind, s a róm ai hadseregben szolgáló itálok is szivesen harczol- ta k Róm áért. A k arthagóiak csak vezért k ü ld te k m aguk
Creighton. Róm ai nép tört. 3
A karthagóiak Siciliában. — Az első pún háború. 33
közül, a sereget alávetett népeikből b é re lté k ; ezek pedig nem tö rő d tek egyébbel, m int zsoldjukkal.
4. Róma hajóhada. — K ezdetben, mikor Siciliában a háború m egindult, a róm aiak visszaüzték a karthagóiakat, s a syrakusai görög királyt békekötésre kényszeríték, s arra, hogy a k arthagóiak helyett ő velük szövetkezzék. De a kar- thagói hajók annyira n y u g ta lan íto ttá k az itáliai p artokat, hogy a róm aiak belátták, hogy addig sem m ire nem m ehetnek, mig nekik is nem lesz hajóhaduk. T ö rté n t egyszer, hogy egy karthagói hajó az itáliai p arto n m egfeneklett. E zt m in tá
nak v ették s így építettek ehhez hasonló hajókat. Ugyan
azon idő a la tt pedig, hogy hajókat építettek, evezősöket is gya
koroltak be. Ezen időben a h ajó k at egym ás fölött sorban álló evezősök h a j to ttá k : nagy tengeri hajókon öt sor ilyen evezős is volt — úgy hogy jó sok gyakorlat kellett hozzá, mig a ha
jókkal bánni tu d ta k . 260-ban tengerre szállt az uj hajóhad. A róm aiak tu d ták , hogy győzhetnének, csak alkalm uk nyílnék a közelről való ü tk ö z e tr e : készítettek te h á t hosszú fahidakat, melyek az árbocokhoz voltak erősítve, s m elyeknek végén kampó volt. H a elég közel ju th a tta k valam i karthagói hajó
hoz, a hid at rádobták, s a horog oda erő sítette egym áshoz a két hajót. E k k o r a róm ai k atonák á tro h a n ta k a karthagói hajókra s könnyű szerrel elfoglalták. Ily módon n yertek a róm aiak két nagy tengeri csatát a következő négy év alatt, pedig nem voltak valam i jó tengerészek.
5. Regulus Afrikában (256). — Ezen felbátorodva a róm ai consul, M árcius Regulus, Afrikába vitorlázott, s elpusz
títo tta az egész országot. A karthagóiak igen m egrém ültek, s békét ajánltak, de Regulus nem ak a rt m ásra, m in t teljes alávetésre ráállani. Ekkor a karthagóiak hevenyében össze
g y ű jtö ttek egy hadsereget, ra jta estek a róm aiakon s meg
verték, R egulust is elfogták. Siciliában ezalatt a háború csak úgy folyt m int az előtt, 25o-ben a róm aiak m egnyertek egy csatát, melyben sok karthagói nem est elfogtak. A karhagóiak azokat visszaszerezni kívánván, Regulust küldték vissza Ró
mába, de m egigértették vele, hogy, ha nem sikerül neki a cserét létrehozni, visszajön K arthagóba. Regulus azonban azt 34 Róma hajóhada. — Regulus Afrikában.
Az első pún habon mák vége. — Rómának első provinciája. 35 vélte, hogy a róm aiak ezen csere által vesztenének, ki is
¡mondta ezt kereken, s azt tanácsolta a senatusnak, hogy ne cseréljen. íg y hát v isszautasították, s Regulus nem esen meg
ta rtv a szavát, o tth a g y ta Róm ában nejét, gyerm ekeit és ba- r á tja it s visszam ent karthágói fogságába meghalni.
6. Az első pún háborúnak vége. — A háború elhúzó
d o tt egész 24i-ig, m ikor a róm aiak nagy tengeri ütkö zetet nyertek. A karthagóiak bélefáradtak, s békét k ív á n ta k : nagy hadvezér is tám adt* köztük, H am ilcar, kinek mellékneve B a r c a vagyis V i l l á m volt, ki belátta, hogy a karthagóiak- nak nyugalom ra volt szükségük, hogy oly k ato n ák a t képez
zenek, kik a róm aiakkal szárazon is meg tu d n ak vívni. így te h á t a karthagóiak békét k ö tö ttek , s beleegyeztek, hogy R óm ának nagy pénzösszeget fizetnek, s neki Siciliát is á t
engedik. T e h á t m egkötötték a békét, de egyik fél sem h itt ennek tartósságában : m indketten időt kívántak csak nyerni, hogy uj háborúra készülhessenek.
7. Róm ának első provinciája. — Róm a m ost nyerte Itálián kivül fekvő első birtokát, Siciliát. N éhány évvel utóbb rá kényszerítette a karthagóiakat, hogy átengedjék neki Sar
dinia és Corsica szigeteket is. A siciliai néppel nem úgy bánt m int az itáliaival, hanem azt csinált Siciliából, a m it p ro v in ciának nevezett, és ez a la tt róm ai hatóság által k o rm án y z o tt országot é rte tt. A siciliai népnek nem volt része Róm a kor
m ányzásában, de még csak rem énye se, hogy valaha lesz: ok nem voltak R óm ának szö v etség e sei, hanem a la ttv a ló i. R ó
mából évenkint k ü ld ö tt hatóság igazgatta őket, s Róm ának trib u tu m o tj vagyis országuktól járó adófélét kellett fizetniük.
Sicilia igazgatásának ezen m ódját h asználta később Róm a m indazon népeknél, m elyeket le g y ő z ö tt: jól kell ezt megjegyeznünk. Más-más m ódon igazgatta a latin o k at, az itálokat s a provinciák népeit is.
8. A karthagóiak Hispániában (Spanyolországban). — L áttu k , hogy az első pún háborúnak azért szakadt vége, m ert m ind a két fél kim erült, s m ert H am ilkar oly hadsere
get a k a rt terem teni, melylyel a róm aiak ellen is harcolni le
hessen. R ábírta a karthagóiakat, hogy Hispániába küldjék ő t, 3*
36 Hogyan támadt a második p ú n háború.
hol az u tá n kato n ái m egtanulnak vitézül h a rc z o ln i: m ert Spa
nyolországban akkor számos szegény és vitéz törzs volt, kik csak m akacs küzdelem u tá n hódoltak meg. M ielőtt K a rth á gót elhagyta, H am ilcar sokat áld o zo tt az is te n e k n e k ; ál
dozás közben odahivta m agához kis fiát, H annibalt, ki m ég csak kilenc éves volt, s m egkérdezte tőle, ha szeretne-e vele a háborúba menni. H annibal a z t felelte, hogy »igen«. »Es
küdjél meg tehát«, m ondja atyja, »hogy soha nem leszesz a róm ai nép barátja.« A gyerm ek m egesküdött s elm ent az a ty já v a l: meg fogjuk látni, hogy m ennyire nem feledkezett meg soha Ígéretéről.
H am ilcar haláláig h a rc o lt H ispániában, s m eghódí
to tta K arthagó szám ára egész H ispániát egészen föl a T agus (Tájo) folyóig. M ikor m eghalt, veje H asdrubal fo ly ta tta a hódításokat, mig 221-ben m eggyilkolták, s H annibal le tt h u szonhat éves korában a sereg vezére.
E za latt a róm aiak sem tu n y á lk o d ta k ; nagy háborujuk volt éjszakon a gallokkal, a kik et vissza is űztek Éjszak-Itália nagy folyója, a P adus (Pó) mögé. Olyféle egyességet is k ö tö t
tek K arthagóval, hogy ez H ispániában ne terjessze foglalásait az Iberus folyón, a m ostani E brón túl.
9. Hogyan tám adt a m ásodik pún háború. — 219-ben H annibal úgy vélte, hogy m ost m ár elkészült a ró m aiakkal való háborúra, s m egkezdte azokkal a nagy háborút, m ely tizenhét évig (219—202) ta rto tt. A háború következő m ódon indult meg. Volt H ispánia keleti p artján egy S aguntum nevű város, mely görög gyarm at volt. S aguntum m egrettenve Kar- thagónak hatalm átó l, Róm ával egyességet k ö tö tt úgy, hogy szövetségese lett. H annibal azonban ö sszetűzött S aguntum - mal, m egszállta, s a lakosság kem ényen harcolt ellene. Végrer tizenegy hónapi megszállás u tá n , a város főem berei látván, hogy tovább nem bírják, nagy tü z et ra k ta k , abba belevetet
té k kincseiket, s u to ljára ön m ag u k at égették meg benne, így esett el S aguntum . E kkor a róm aiak követeket k ü ld ö t
te k K arthagóba ez ellen tiltakozni, s követjeik egyike a kar- thagói tanács elé lépvén, összefogta a köpenyét, m in th a vala
m it vinne benne, s azt m o n d ta : »békét és h áb o rú t hozok
Hannibal tervei. — Hannibal elé gördült akadályok. 3 j nektek, válasszatok« ; a karthagóiak erre azt felelték : »adj a mi neked tetszik«; erre fe ltá rta köpenyét, »tehát nesztek a*
háború«, s a karthagóiak erre nagy lárm ával ezt felelték :
»úgy legyen«.
10. Hannibal tervei. — H annibal ezú ttal nem a tenge
ren ak a rta a h áborút viselni, hanem seregét egyenesen Itáli
ába vinni s R óm át saját országában m egtám adni. O úgy szá
m ított, hogy a gallok, kiket Róma nem rég gy ő zö tt le, arra haragusznak s készek lesznek ellene feltám adni. A zt is h itte, hogy ha a ró m aiakat egy vagy két csatában legyőzi, a z itálok is m ind az ö részére fognak pártolni, s igy R óm á
n ak m ajd engednie kell.
11. A Hannibal elé gördült akadályok. — M indazonál
ta l m agába Itáliába ju tni m indenképen nehéz volt, m ert előbb a Pyrenéeken kellett átkelnie, hogy Hispániából kijus
son ; azután a R hodanuson átkelnie (Rhone), a mi épen nem volt könnyű, m ert a folyó igen sebes ; de meg az Alpok ezen oldalán lakó gallus törzsek sem nézték jó szemmel, hogy H an nibal országukon m egy keresztül, s ebben m egakadályozni próbálták. T eh át, mig az Alpokhoz elju to tt, a gallokon is ke
resz tü l kellett m agát vágnia ; azután még csak seregével ke
resztül törnie a hidegen, havon, jégen s m indazon veszélye
ken, melyek ily magas hegységen való átkeléssel együtt jár
nak. Mindezen keresztül kellett mennie, mig e lju to tt az A lpokon inneni gallok országába, a m ai Lom bardiába ; a róm aiak pedig azt hitték , hogy ők utóvégre is meg fogják rútjában akasztani.
Mindezen nehézségek legyőzése te tte hiressé H annibal- n a k Italiába való ú tjá t. A róm aiak meg ak a rták tám adni, m ikor még az Alpok nyugati oldalán levő gallok között volt, s akkor soha sem m iképen nem ju th a to tt volna el Itallába.
C sakhogy nagyon is fürge volt, és sokkal gyorsabban haladt előre, m int a róm aiak h itté k felőle, úgy, hogy ők mindig
¡későn jöttek. Ily módon a róm aiak akkor értek a Rhodanus- hoz, mikor H annibal m ár három napja átkelt rajta, te h á t
"vissza kellett vonulniok és az Alpokon inneni Galliában wagyis Lom bardiában rája várniok.
38 Hannibal titja Italiába. — Hannibal megveri a rómaiakat.
12. Hannibal útja Italiába. — Hannibal igen gyorsam
• kelt át a R h o d a n u so n ; két nap a la tt beszerezte a csóna
kokat, melyekre szüksége volt, hogy katonáit átszállítsa- A gallok a másik parton voltak, hogy megakadályozzák az átkelést. T e h á t jó csapat katonát k ü ldött el éjjel, hogy odább*
fölfelé vonuljon a folyó mentében, s o tt keljen át, hol a gal
lok nem látják. E zután valamennyi nagy csónakot össze- köttette, úgy, hogy az áram lás erejét m egtörték, s most ezeken alul em bereit rászállította kisebb csónakokra, oldalúkor^
úsztatván a lovakat. így várakozott, mig a gallok h áta m ögött füstöt lá to tt felszállani, m ert ez volt a jele, hogy előre kül
dött katonái a folyón átkeltek. Ekkor m egparancsolta em
bereinek, hogy m ind erősen evezzenek. Mikor a parthoz értekr a gallok rájuk rohantak, de hátuk m ögött egyszerre nagy rivalgást hallottak, sátraik kigyúltak, s Hannibal k atonáit onnan lá ttá k jönni, honnan nem is várták. E rre nagyon»
megrémültek, s elfutottak, a katonák pedig könnyen partra szánhattak. Sokkal nehezebb volt ennél H annibalnák az:
Alpokon átkelni, m ert a hegyilakók nagy köveket gördítet
tek katonáira, s hátulról akkor ü tö tte k rajt, m ikor azt nem is várta. De még ez sem volt oly baj, m in t a nagy hideg, s a hó és jég okozta veszélyek. Ez leginkább volt érezhető az.
Alpokon inneni Galliába levezető ú t o n ; az utak csak jégbe lévén vágva, eltöredeztek, s az emberek elcsúszva a meredek falakon, összezúzódtak. Elképzelhetjük, mily nehéz út volt ez^
ha meggondoljuk, hogy H annibalnak 59,000 embere volt, mikor a Rhodanuson átkelt, s mire az Alpok tövébe eljutott,, csak 26,000 embere m aradt.
13. Hannibal megveri a róm aiakat. — Gondolhatni^
hogy a róm aiak m entül előbb kívánták Hannibalt megállí
tani, m ert az alpokon inneni gallok is, kik a Padus vagyis a Pó m entén levő völgyekben laktak, a m int H annibal remélte*
volt, kezdtek a seregéhez csatlakozni. Az első csatát (218>
a Ticinus folyó m ellett, a Padus éjszakról jövő mellékfolyó
jánál, vívták. A róm aiakat visszaűzték, s H annibal átk elt a Paduson. E zalatt egy második római sereg jött, m elynek vezére Tiberius Sempronius Longus rögtön meg ak art ütközni.
A Cannaei ütközet. — Kóma kitartása a háborúban.
A Trebbia nevű kis folyó feküdt a k ét hadsereg között, s egy hideg reggelen a róm ai vezér k ato n áit a vizen keresztül m enesztette H annibal ellen. A róm aiak teljesen m egverettek, s G&lliából kiüzettek.
Ily módon egész éjszaki Itália H annibal hatósága alá került, s annak népei az ö b arátjai le t t e k ; következő évben 217-ben, H annibal elm ent E truriába, s délnek ta r t o tt egyene
sen Róm a felé, m in d en ü tt pusztítván a hol járt. A róm ai consul, Gaius Flam inius Nepos, elm ent elébe, s a T rasim enus tó p artjain m egütköztek. Ködös nap volt, s H annibal a róm aiakat, kik utána m entek, k ö rülvette s m e g le p te : teljesen m egverte őket, consuljok is elesett az ütközetben. E kkor nagyon m egrettentek a róm aiak, s d ic ta to rt v álaszto ttak , Q uintus Fabius M axim ust. Ez látta, hogy nyilt ütkö zetn ek H annibal ellen nem volt haszna, te h á t messziről kisérgette és szemm el ta rto tta , s csak kis csetepatékba ereszkedett vele alkalom adtán : innen nevezték c u n c ta to r n a k , vagyis halo
gatónak.
14. A Cannae m elletti ütközet. — Noha ez a halogató mód igen célszerű volt, a róm aiaknak még sem volt ked
vükre, m ert H annibal d ú lh a to tt, a m in t neki te tsz ett, s a m ellett m indig k ellett attó l tartan i, hogy a többi itálok hoz
zája szegődnek Róm a ellenében. A következő évben te h á t a róm aiak erős kísérletet te tte k , hogy tőle m egszabaduljanak.
M indakét consult, az övénél kétszer te nagyobb sereggel ellene küldték, de C annae m ellett újra vereséget szenvedtek. 70,000 em ber esett el közülük, mig H annibal seregéből csak 6,0 0 0; legjobb katonáik m ind oda vesztek, s úgy lá tsz o tt, hogy m in den rem ényük is elveszett.
15. Róma k ita rtá sa a háborúban. — De egyes győzel
mek nem h ó d íta n ak népeket. H annibal azt rem élte, hogy a cannaei ütközet u tá n az itálok m ind hozzája szegődnek, s cserben hagyják R óm át. N éhányan ugyan így te tte k , de va
lam ennyi latin város s m ind a róm ai g yarm at Róma mel
le tt m aradtak. Mig a dolog így állt, Róm a nem volt legyőzve.
A kárm ilyen gyorsan n y erte is a csaták at H annibal, mégis sok idejébe k erü lt m indazon városokat m egostromolni, me*
Ivek még Róm ával ta rto tta k , s ehhez sokkal nagyobb seregre is volt szüksége, m in t a milyen övé volt. Uj k ato n ák a t m£g nem tu d o tt k a p n i: — a róm aiak H ispániába is kü ld tek egy sereget s H annibalnak testv é ré t H asdrubalt o tt foglalkoztat
tá k ; így h á t nem tu d o tt bátyjának Itáliába seregeket kül
deni. A k arth a g ó iak sem ak a rta k küldeni, m ert megijedtek H annibal h atalm ától, s nem ism erték a dolgok állását Itáli
ában. T e h á t azt felelték leveleire, m elyekben k ato n ák a t kért, hogy ha oly nagy csaták at nyert, m inek kíván még seregeket.
C annae m ellett m érte H annibal legnagyobb csapását a róm aiakra : többet m ár nem te h e te tt. A róm aiak m egtan u ltak várakozni s vigyázóknak le n n i: nem is vívtak többé nagy csatá k at, hanem évrül-évre gyarapodtak, mig H annibal gyen
gébb lett. A legnagyobb város, mely H annibálhoz á tp á rto lt, Capua volt, de 2 11-ben a róm aiak újra elfoglalták, s H annibal nem volt m ár elég erős, hogy ezt m egakadályozza. C apuának föem berei annyira retteg te k attó l, hogy a róm aiak kezébe esnek, hogy m aguk m érgezték meg m agukat. Ez u tá n vala
m ennyi itáliai város, m ely H annibálhoz csatlakozott volt, visszapártolt tőle.
16. H asdrubal elesése. — Végre 207-ben sikerült Has- drubalnak H ispániát otthagyni, s az Alpokon átkelve, b áty já
nak segítségére m enni. Itália keleti p artja hosszában vonult le, hogy H annibálhoz délen csatlakozzék. De küldöttjei, kik
nek H anniballal tu d a tn io k k ellett volna, hogy jön, a róm aiak kezébe e s te k : s Caius Glaudius Nero, ki H annibalt délen szemm el ta rto g a tta , titk o n éjszaknak fordult, hogy a másik consullal egyesülhessen. H asdrubalt a M etaurus folyó p a rt
jain m egverték és m e g ö lté k ; Nero erre visszajött s bedo
b a tta H asdrubal fejét H annibal táborába. Ez volt az első hír, hogy öcscse Itáliában van, s ez azt is elm ondta neki, hogy ezentúl nincs semmi rem énye, hogy R óm át valaha elfoglal
hatja.
17. A hires Scipio. — Eddig sem H ann ib al nem hagyta el Itáliát, sem a róm aiak nem próbálták őt kiűzni, hanem a háborút m áshová v itték át s végre ta láltak hadvezért, ki H annibálnak m éltó párja le h ete tt. 209-ben H ispániába küldték 4o Hasdntbal elesése. A híres Scipio.
A zamai ütközet. — Hannibal vége. 4 i Publius Gornelius Scipiót, kinek aty ja és öregatyja is róm ai
hadvezérek v o lta k ; jó bánásm ódja által az o tta n i népet a k arth a g ó i részről elédesgette a róm ai párthoz. H asdrubal lialála u tá n a róm aiak h atalm a folyton növekedett H ispá
niában s 206-ban Scipio teljesen kiűzte a karthagóiakat.
18. A zamai ütközet. — Mikor Scipio visszajött R ó
mába m ár kész volt terve, Afrikába berontani. M egtetette m agát h á t consulnak s 2o4-ben k ik ö tö tt A frikában. T ö n k re t e t t e a karthagói sereget, azáltal, hogy éjnek idején sátraikba üszköt v e tte te tt, s m enekvés közben leöldöste okét. Ezen veszteség u tá n a k arthagóiak kénytelenek voltak H a n n i
b á lé rt Itáliába küldeni. 202-ben Zam a m ellett esett a nagy csata. Az ü tk ö zet hosszú ideig ta r t o tt és véres volt, de Scipionak jobb lovassága volt, m egszalasztotta H annibal lovas
ságát, azu tán a h átu l levő gyalogságot tá m a d ta meg. E zt csaknem utolsóig levágták, s igy H annibal serege meg volt -semmisítve.
19. Hannibal vége. — E zután K arthagónak term észe
tesen békét kellett k ö tn ie ; nagy összegeket ta rto z o tt fizetni R óm ának, s le kellett m agát kötelezni, hogy Róm a enge- delm e nélkül nem fog háborúkat viselni. H annibal még meg
kísértette h azáját felsegíteni, de a róm aiak résen voltak, m ert igen féltek tő le ; fu tn ia kellett te h át K arthágóból s úgy járt egy ik királytól a m ásikhoz, mig m eghalt. M indegyik király félt, ha országában ta rtó zk o d o tt, m ert tu d tá k , hogy a ró m aiak ezt rossz szemmel nézik. így ű zték országról-országra, mig végre, hogy a róm aiaknak ne essék kezébe, m aga m ér
g e z te meg m agát C183).
20. A háború eredményei. — A róm aiak és H annibal közti háború egyike volt a legnagyobb háborúknak, m elye
ket a világ lá to tt. E gy nagy em ber és egy nagy nem zet közt
ket a világ lá to tt. E gy nagy em ber és egy nagy nem zet közt