Euler, M.: Reprezentatív jövedelmi és fogyasztási adatfelvétel, 1988

STATlSZTIKAl lRODALMl FIGYELÓ

211

és a bérköltség hányadosa volt. A több te- lephelyes vállalatok esetében tehát a ter- melési érték bérarányosan került felosztásra, az iparon kívüli ipari üzemeknél pedig az ágazat és az üzemnagyság függvényében meghatározott arányszám volt a termelési érték és a bérköltség üzemekre (telep—

helyekre) történő vetítésének az alapja. Az 1979. évi cenzus elsősorban az országos számbavétel célját szolgálta, ezért a regio- nális szintű adatok összeállításakor más —- döntően a költségszerkezet -- kérdőívre kel—

lett támaszkodni.

Az 1985. évi cenzus végrehajtását heves vita előzte meg. A cenzus mellett szólt azonban az, hogy a költségszerkezet-felvéte!

— mely sok tekintetben már 1979-ben is át- vette a cenzus szerepét - a termelési érték területi súlyozására nem alkalmas. Az adat- szolgáltató ugyanis itt a vállalat, s így ada- tai telephelyi bontásban nem jelennek meg.

Az üzemi (telepi) szintű teljesítmények gyűj- tésére, a regionális adatok előállítására to- vábbra is csak cenzus keretében volt lehe—

tőség.

Felépítésében az 1985-ös cenzus megegye- zett az 1979. évivel, az adatszolgáltatók terheinek csökkentése érdekében azonban a becslési eljárások alkalmazási köre tovább bővült. A legfőbb újítást az jelentette. hogy a mintegy 20 000 ..cenzusvállalat" — ezek azok, amelyek a költségszerkezet—kérdőívet nem töltik ki — többé nem kapott külön cenzus-nyomtatványt, hanem adataikat becsléssel állapították meg. A becslési mód—

szer lényege az volt, hogy a szakágazati hovatartozás és a foglalkoztatottak számá- ban kifejeződő méret szerint a vállalatokat 600, viszonylag homogén csoportra osztották, és a nettó termelési értéket szimulációs mód- szer segítségével ezek mindegyikére külön—

külön becsülték meg.

A cenzus másik kulcsfontosságú területe az ún. üzemi (telepi) cenzus. A nettó terme—

lési érték csaknem kétharmadát ugyanis a több telephelyes vállalatok adják, így a te- rületi adatok is csak a telepi statisztikára alapozhatók. Az üzemi teljesítmények szóm- bavételi módszere azonban 1979-hez képest szintén jelentősen változott. Míg akkor a számítás a tényleges vállalati nettó terme- lési érték alapján történt, addig 1985-ben már a vállalati adatok egy részét is becs- léssel határozták meg. A vállalati nettó termelési érték szétosztása a korábbi cen- zusnál a bérköltség alapján történt, így azt, hogy egy vállalat különböző (eltérő) te—

vékenységet folytató üzemeire eltérő tőke—

munka arány jellemző, ez a módszer figyel- men kívül hagyta. A becslési eljárás ható—

körének kíszélesítésével együtt — az adatok megbízhatósógónak fokozása céljából —— a végrehajtás módja is változott. A nettó ter-

7-

melési érték üzemenkénti felosztása már nem egységesen, hanem alkotórészeként és ennek megfelelően eltérő kulcsokkal történt.

így a bérköltség természetesen az üzemi és a vállalati bérköltség hányadosának arányá- ban került felosztásra. Az értékcsökkenés vetítési alapja az elmúlt öt év üzemi és vállalati beruházásainak hányadosa, a fo—

gyasztási adóé pedig a vállalati összes for- galomból az üzemre jutó rész volt. A válla- lati nettó termelési érték elemeinek üzemi szintü felosztásához szükséges bér-, beruhá- zási és forgalmi adatokat a rendszeres havi és éves statisztikák szolgáltatták. Az egyet- len olyan termelési érték alkotó, amelyet üzemi szintre nem lehetett elosztani, a bér- leti díj volt, ezért azt a beruházási kérdőív üzemi (telepi) lapjai a cenzus évében külön is kérdezték. A nettó termelési értékhez még hiányzó ,.maradvány összeg" a bér- költség, az értékcsökkenés, a fogyasztási adó, valamint a bérleti díj együttes összege arányában került az üzemek között felosz- tásra.

Az üzemi cenzus ezen új -— alapvetően becslésen alapuló —- módszere csak nagyfokú gépesítés és a beruházási adatgyűjtés orszá- gos méretű végrehajtása mellett volt beve—

zethető. A nettó termelési érték területi bontásban való elkészülését a tartományok közötti adatáramlás — a más tartományi székhelyű adatszolgáltatók üzemi kérdőívé- nek a székhely szerinti statisztikai hivatal ré- szére történő megküldése — biztosította.

Összességében az 1985. évi cenzus az elözőkhöz hasonló megbízhatósággal, de az adatszolgáltatók lényegesen kisebb megter- helésével biztosította a kívánt adatokat, és egyben a teljes körű adatösszeírás nélkül is sikerült az ENSZ által kijelölt cél elérése.

(Ism.: Lakatos Judit)

EULER, M.:

REPREZENTATIV JÓVEDELMI ÉS FOGYASZTÁSl ADATrFELVETEL. 1988

(Einkommens- und Verbrauchesstichprobe 1988.) —- Wirtschaft und Statlstik. 1987. 8. sz. 662—667. p.

A lakosság fogyasztói megtakarításának elemzésében a német statisztikának jelentős hagyományai vannak. Ernst Engel, a Szász Királyi Statisztikai Hivatal igazgatója, már 1857—ben felfedte -— belga ipari munkások háztartási költségvetéseinek vizsgálata alap- ján — azt az azóta is érvényesnek tekinthe- tő törvényszerűséget, mely szerint az élelmi- szer-kiadások aránya az összkíadásból annál magasabb, minél szegényebb egy háztartás.

Ugyancsak ő mutatott rá arra, hogy az élel- miszer-kiadások hányada alkalmas mutató—

szám egy háztartás. a háztartások egy cso-

212

portja vagy akár az összlakosság pénzügyi helyzetének jellemzésére.

Az első nagyobb méretű német háztartás- statisztikai adatgyűjtés (1907—ben) a kiskere- setű családok vizsgálatára korlátozódott.

Csak az 1927. és 1937. évi adatgyűjtések terjedtek ki közepes és magasabb jövedel- mű családokra. Ehhez nemcsak a minta ki- bővítésére volt szükség, hanem néhány sta—

tisztikai probléma megoldására is. Ilyenek például a saját tulajdonú lakások feltétele—

zett bérének kiszámítása vagy a saját ter- melésű javak fogyasztásának számbavétele.

A háború utáni német szövetségi köztár- sasági statisztika két adatforrás alapján tá- jékoztathat a háztartások fogyasztói maga- tartásáról. 1949 óta folyamatos adatgyűjtést végeznek három jellemző háztartástípus ház- tartási költségvetéséről. Ez a statisztika jól tükrözi az adott háztartástípusok homogén csoportjának fogyasztását, illetve ennek idő- beli fejlődését, de az adatok nem reprezen- tálják az összlakosság költségvetését.

Az összlakosságra kiterjedő reprezentatív adatgyűjtésre csak akkor kerülhetett sor, a—

mikor - a statisztikai módszertani problémák megoldása mellett —- az elektronikus beren- dezések lehetővé tették nagymennyiségű

adat feldolgozását.

A Német Szövetségi Köztársaságban az összlakosságot reprezentáló első jövedelmi és fogyasztási adatgyűjtés 1962—1963—ban ké- szült, ezt követték az 1969-es, az 1973-es, az 1978-as és az 1983-as ilyen jellegű adat- gyűjtések. Jelenleg folynak az előkészületek az 1988. évi reprezentatív jövedelmi és fa-

gyasztási adatgyűjtésekhez.

A megfigyelés területét az 1981. évi, a ma- gánháztartások költségvetési adatgyűjtésére vonatkozó statisztikai törvény szabályozza.

Ennek alapján a megfigyelés a következő adatokra terjed ki:

1. a háztartások bevételei források szerint;

2. a bevételek felhasználása

—- magánfogyasztásra (egyben a fogyasztás módja. mennyisége és összege).

—adákra és egyéb elvonásokra.

-társadalombiztosítási hozzájárulásokra, va—

lamint egyéni biztosításokra,

—— felhalmozásra.

—egyéb célokra;

3. a háztartások személyi összetétele, gazdasági és társadalmi körülményei. valamint a háztartások tartós fogyasztási cikkekkel való ellátottsága.

A rugalmasan megfogalmazott törvény- szöveg lehetővé tette azt, hogy az adatgyűj- tés és -feldolgozás súlypontjának eltolásá- val — kis költségtőblettel -— olyan problémák is elemezhetők legyenek, amelyek 1961-ben még egyáltalán nem vagy nem a későbbi formájukban léteztek.

Ugyanakkor vannak olyan adatok, amelye- ket minden körülmények között be kell gyűj—

teni. Ilyen például a lakások nagyságára,

komfortosságára és építési idejére vonatkozó információk. Csak ezek segítségével számít- ható ki a saját lakások feltételezett bére, ami elengedhetetlen a saját tulajdonú la- kásban és a bérlakásban lakók kiadásai szerkezetének összehasonlításához.

Hasonlóképpen szükség van a vagyon bi—

zonyos elemeinek felmérésére is a vagyonból származó jövedelmek számbavételéhez. Ezek egy része ugyanis készpénzben nem jelenik meg. így a háztartási feljegyzésekben sem szerepel. Ugyanakkor befolyásolják a fo- gyasztói vagy a takarékossági magatartást.

Például 1983-ban a magánháztartások taka- rékbetét-állománya az év eleji 524 milliárd márkáról az év végéig 555 milliárd márká- ra, tehát kereken 31 milliárd márkával nőtt.

ebből azonban 21 milliárd a kamatjárandó—

ság volt.

A háztartási költségvetési megfigyelések- nél mindíg problémát jelent az üdüléssel kapcsolatos költségek számbavétele, különö—

sen egyéni utazások esetén. Ezért a Német Szövetségi Köztársaságban az adatszolgál- tatóktól olyan adatokat kérnek (az üdülés- ben részt vevő családtagok száma, az üdü- lés időtartama, módja. helye, az igénybe vett közlekedési eszköz, a szállásforma), amelyek- nek alapján megítélhető a bejegyzett üdü- lési kiadások realitása, illetve adott esetek- ben a hiányzó költségtételek becsléssel pó- tolhatók. Az üdülési kiadások megfelelő számbavétele fontos feladat, minthogy sok háztartásnál ezek a rendelkezésre álló anya- gi eszközök számottevő hányadát jelentik.

A jövedelmi és fogyasztási adatgyűjtés mintanagyságát a már említett törvény al- kotói a háztartások 0,3 százalékában maxi—

máltők. A megfigyelésnek valamennyi lakos- ságcsoportot fel kell őlelnie, de nem terjed ki az intézeti háztartásban élőkre.

Az eddigi háztartásstatisztikai adatgyűjté- sekbe nem vonták be a külföldi állampol- gárok háztartásait, egyrészt nyelvi problémák miatt, másrészt mert ezek közreműködési készsége kétséges volt. Nem hivatalos sta- tisztikai adatgyűjtések tanúsága szerint ma már a külföldiek együttműködésére is lehet számítani. A külföldi állampolgárságú csalá—

dok körében —- szinte kivétel nélkül —— van legalább egy olyan családtag, aki tud any- nyira németül, hogy az adatgyűjtési nyom- tatványok tartalmát a többi családtagnak megmagyarázza. Ezért az 1988—ban végre- hajtásra kerülő adotgyűjtésbe első ízben a külföldiek háztartásait is bevonják, pénzügyi és személyi problémák miatt egyelőre csak korlátozott számban. Ez alkalommal tapasz- talatot szereznek majd a külföldiek közre—

működési készségéről, a nyomtatványok meg—

felelő kialakításáról és az alkalmas kérdő- biztosi gárdárál. E próba alapján az 1993-as adatgyűjtésbe feltehetőleg már a német ház-

STATISZTIKAI IRO DALMI FIGYELÖ

213

tartásokhoz hasonlóan vonják be a külföldi—

ek háztartásait is.

A jövedelmi és fogyasztási reprezentatív adatgyűjtés számbavételi koncepciója nagy- mértékben illeszkedik a nemzetgazdasági el- számolások koncepciójához. Igy kiadásnak csak (: vásárlásokat és néhány ,.feltételezett"

vásárlást tekintenek (saját lakások feltétele- zett bére, saját üzleti raktárból való felhasz- nálás stb.), de nem számítják ide a kapott ajándékokat vagy az államtól, vállalatoktól ingyen vagy mérsékelt áron kapott juttatá—

sokat. Ennek következtében egyes lakosság- csoportok -— elsősorban a gyerekes családok -— helyzete az adatok alapján a valóságos—

nál kedvezőtlenebbnek tűnik.

A kiadások számbavétele a termékeknek (: háztartásba kerülési időpontjában törté- nik, függetlenül a fizetés módjától.

Az 1988. évi adatgyűjtés rendszere — a korábbiakhoz hasonlóan -— a következő.

1. Az adatgyűjtésbe bevont, mintegy 50 000 háztar- tás januárban ún. alapkikérdeze's során ad felvilá- gosítást a háztartás személyi összetételéről, a ház- tartás tartós javakkal valá ellátottságáról és lakás- körülményeíről. Decemberben kerül sor az ún. záró kikérdezésre. Ennek középpontjában a vagyon egyes elelíneire és az adósságokra vonatkozó kérdések áll-

na .

2. Az adatgyűjtés időszaka egy naptári év. El- vileg mind az 50000 háztartástól 12 havi részletes adatszolgáltatás! kellene kérni. Ez azonban túlsá—

gosan nagy terhet róna az érintett háztartásokra.

amellett a hatalmas adatmennyiség feldolgozása sem pénzügyileg, sem a személyi feltételeket tekintve nem lenne megoldható. Ezért ún. négyhavi füzetet alakítottak ki. amelyekbe a háztartások a négy hő—

nap alatt befolyt összes jövedelmüket, a kiadások közül azonban csak a megadott kiadási csoportok—

ba tartozőkat jegyzik fel. Ezek a kiadások egyrészt olyanok, amelyeknek nagy súlya van a háztartási költségvetésben (tartós fogyasztási cikkek vásárlása.

ingatlanvásárlás, értékpapír-vásárlás. építési előta—

karékosság stb.), másrészt olyanok. amelyek a ház- tartási költségvetésben ritkán fordulnak elő (tüzelő—

vásárlás, kórházi, orvosi költségek, üdülés stb.). Az év során minden háztartás három ilyen füzetet ve- zet. Igy a háztartások viszonylag kis megterhelésével az összkiadásoknak átlagosan mintegy 70 százaléká—

ról éves információk állnak rendelkezésre.

3. Az adatgyűjtési év minden hónapjában az adat- szolgáltató háztartások egy része háztartási naplót vezet az összes kiadásáról. Ebbe a háztartási nap- lóba egy hónapon keresztül időrendi sorrendben fel—

jegyzik a legapróbb kiadásaikat is, a vásárolt ter- mékek (részben ezek mennyiségének) pontos meg- jelölésével. A háztartási napló vezetésének hónap- ját a háztartások számára egy bizonyos rotációs módszer alapján előre megadják. Ily módon bizto- sított a különböző társadalmi rétegekhez tartozók egyenletes megoszlása az év 12 hónapjában.

A reprezentatív adatgyűjtéseknél az adat—

szolgáltatók véletlenszerű kiválasztása bizto- sítja azt, hogy a minta jo'l tükrözze az alap- sokaság összetételét. Ez az eljárás azonban feltételezi, hogy a kijelöltek nagy része haj- landó az együttműködésre. A jövedelmi és fogyasztási adatszolgáltatás módja és tartal- ma miatt a lakosság együttműködési kész—

sége azonban lényegesen kisebb, mint más adatgyűjtéseknél. Már az 1962/1963-05 adat-

gyűjtést megelőző próbafelvételnél a kijelölt háztartásoknak csak 16 százaléka mutatko- zott feltétel nélkül hajlandónak adatszolgál—

tatásra, további 7 százalék csak bizonyos fel—

tételek mellett, a háztartások közel 70 szá- zaléka pedig eleve visszautasította :! háztar- ási költségvetési adatgyűjtésekben való rész- vételt. Ez az arány azóta több okból kifolyó-

lag nyilván még romlott.

Ilyen körülmények között a mintakialakítás csak keretszámok meghatározására szorít- kozhat. E keretszámok megadják azt, hogy az egyes lakosságcsoportokból hány háztar- tást kell a mintába bevonni, illetve lehető—

séget adnak a mintában jelentkező torzítá- sok kiküszöbölésére az ismert arányokkal tör- ténő teljeskörűsítéssel. A jövedelmi és fa- gyasztási reprezentativ adatgyűjtés mintája mindenkor az előző évi mikrocenzus alapján készül. A mikrocenzus adatai lehetővé teszik, hogy a háztartásokat olyan ismérvek alapján rétegezzék, amelyek alapvetően befolyásol- jók a kiadások nagyságát és szerkezetét.

Ezek: a főkereső (a ,,hivatkozási személy") társadalmi—foglalkozási csoportja, a háztar- tás tagjainak száma és a háztartás havi net- tó jövedelmének nagysága. Az 1988. évi adatgyűjtés mintájának kialakításánál — az előző mintától eltérően —— az egyes lakos—

ságcsoportokra vonatkozóan nem egységes kiválasztási arányt alkalmaztak, hanem a na- gyobb csoportokra (például az inaktív ház—

tartásokra) alacsonyabbat, más csoportokra pedig az átlagosnál magasabbat. Az eltérő kiválasztási arány előírásánál figyelembe vet- ték az egyes rétegeknek az eddigi tapasz—

talatok alapján várható eltérő adatszolgál- tatási hajlandóságát is. Mindezek után el—

készültek a tartományonkénti táblák az adat—

szolgáltatásba bevonandó háztartások szá—

máról, a már korábban említett három is- mérv szerinti megoszlásban. Ennek megfele- lően szervezik be a szükséges ismérvekkel rendelkező, önként jelentkező adatszolgálta- tákat.

Az adatok teljeskörűsitésénél természete- sen csak az említett három ismérvvel kap- csolatos torzítások küszöbölhetők ki. Egyéb forrásokból adódó szisztematikus hibák csak akkor lennének veszélyesek, ha ezek mind egy irányba hatnának. Gyakran hallani olyan ellenvetést, hogy a jövedelmi és fogyasztói adatgyűjtésben részt venni hajlandók értel- mesebbek, takarékosabbak, jobban gazdál- kodók, mint az azonos rétegbe tartozó többi háztartás. Ezeket az érveket az eddigi fel- vételek adatai egyáltalán nem támasztják alá. A kérdezőbiztosok tapasztalatai szerint igen különböző okok motiválják az adatszol—

gáltatók részvételi hajlandóságát. Egyesek éppen azért vállalkoznak az adatszolgálta—

tásra, mert nem jönnek ki a rendelkezésükre álló pénzből, és a kiadások rendszeres fel-

214 STATlSZTlKAI IRODALMI FlGYELÖ

jegyzésétől remélik pénzügyi problémáik o- kainak felfedését.

Az 1988. évi jövedelmi és fogyasztási adat- gyűjtést a Szövetségi Statisztikai Hivatal és a tartományi statisztikai hivatalok közösen végzik. A tartományi hivatalok az adatgyűj- téssel közvetlenül kapcsolatos tennivalókat végzik (az adatszolgáltatók munkáját irányi—

tó kérdezőbiztosok szervezése. oktatása, az adatszolgáltatók szervezése). A Szövetségi Statisztikai Hivatal feladata a módszertani és előzetes technikai munkák elvégzése. va- lamint az adatok feldolgozása. Az adatszol- gáltatás centralizálását azért tartották szüli- ségesnek, mert az adatok teljességének és realitásának megitélése olyan szintű munkát igényel, amit az időlegesen alkalmazott, kü—

lönböző felkészültségű kérdőbiztosok felte- hetőleg nem tudnának nyújtani.

A megfelelő számú adatszolgáltató bevo- nása a felvételbe csak intenzív, széles körű felvilágosító munkával érhető el. A Szövet—

ségi Statisztikai Hivatal feladata az általá- nos ismertetés az adatgyűjtés céljáról és szükségességéről, a tartományi hivatalok in—

kább az egyes háztartások meggyőzésével foglalkoznak.

Az adatszolgáltatásban részt vevő háztar- tások az év végén egyszeri díjazásban ré—

szesülnek. Ez 1988-ban országos átlagban feltehetőleg 70—80 márka lesz.

(ism.: Nádas Magdolna)

FRANZ. A. ÉS SZERZÖTARSAI:

AUSZTRIA NEMZETI JUVEDELME. 1986

(Usterreichs Volkseínkommen 1986.) - Statístische Nachrichten. 1987. 8. sz. 626—634. p.

A cikk szerzői az osztrák nemzeti jövede—

lem, bruttó hazai termék, valamint a rendel- kezésre álló áru- és szolgáltatásvolumen alakulását vizsgálják. Megállapítják, hogy 1986—ban a gazdasági helyzet kedvezőtlenné vált, az osztrák gazdaság növekedése lelas- sult. Ennek oka a külső— és a belső kereslet csökkenése. A külső kereslet csökkenését részben az OPEC-tagországok és a kelet- európai országok elmaradt vásárlásai, rész- ben pedig belső strukturális hiányosságok és a versenyképesség hiánya okozta. A ke—

reslet mérséklődésére az ipar a foglalkozta- tottak létszámának csökkentésével válaszolt.

A kedvezőtlen helyzet a fogyasztókat is érin—

tette, bár a mérsékelt áremelkedésnek kö- szönhetően a háztartási szektor számottevő nyereségnek örülhetett. A megtakarítás mér- téke jobban nőtt, mint a fogyasztásé. A kül- kereskedelmi árak alakulása a kőolaj és más nyersanyagok esetében Ausztria szá- mára olyan kedvező volt, hogy az export csökkenése ellenére pozitív egyenleget ered-

ményezett. Más országokkal összehasonlítva azonban az importárak csökkenése és a cse- rearányok alakulásából származó nyeresé—

gek kisebbek voltak, és a végső fogyasztók- hoz különböző módon jutottak el. Ennek megfelelően az infláció, bár történelmileg nézve rendkívül alacsony, mégis meghaladta az összehasonlitásba bevont országokét.

Tovább nőtt a munkanélküliség. bár ez még mindig kisebb, mint a legtöbb OECD-tag- országban. '

A leírt helyzet lényegében megfelel a nemzetközi körülményeknek. Az OECD—tag- országokban - mind világ, mind európai viszonylatban - 1986—ban mérséklődött a növekedés, a külkereskedelmi mérlegek ja—

vultak, az árak csökkentek. Ausztria nem vonhatta ki magát a világgazdaság ilyen irányú fejlődéséből, amely elsősorban a nyersanyagárak. a csökkenő dollárárfolyam és a nemzetközi tőkeáramlás tekintetében érvényesült. Ausztria ilyen körülmények kö- zött őrizte meg valutája konvertibilitását, bér- és pénzpolitikai intézkedésekkel meg- kisérelve az ezzel járó nehézségek mérsék-

lését.

Az elmúlt években a gazdasági fejlődést elsősorban a tartós, de mérsékelt növekedés, a viszonylag kiegyenlített külgazdasági fej- lődés, a kibocsátói és felhasználói oldalon párhuzamos infláció. a csökkenő bérhányad és a visszafogott beruházási tevékenység jel- lemezte. A felsoroltak egyikénél érdekes vál- tozás tapasztalható. A külkereskedelem ré—

szesedése 1986-ban nominálértékben pozitív, mig reálértékben negativ. Ennek megfelelően a hazai kereslet növekedése reálértékben meghaladta a bruttó hazai termékét, a cse- rearányok jelentős mértékben javultak, a belső felhasználásban enyhült az árfelhajtó hatás. A lakossági jövedelmek nominálérték- ben 1986—ban a bruttó hazai termékkel nagy—

jából azonos mértékben emelkedtek, sőt a csekély fogyasztói áremelkedésnek köszönhe—

tően reálértékben még jobban is. A szűkebb értelemben vett vállalati jövedelmek jobban növekedtek, mint a tulajdonosi jövedelmek, az előbbi növekedése a cserearányok javu- lására. az utóbbié a kamattételek csökkené- sére vezethető vissza. Felhasználói oldalról nézve a magánfogyasztás kifejezetten ala- csony értékű maradt, a közösségi fogyasztás viszonylag erősebben nőtt. A készletfelhal- mozás, úgy tűnik. ismét növekedett. A beru—

házásokat a közúti járművek és az építési tevékenység területén erőltették, amivel a közösségi beruházások nem tudtak lépést tar- tani. Az építési konjunktúra ismételt jelent—

kezése örvendetes még akkor is. ha nem egy—

formán mutatkozik az egyes területeken. A beruházási konjunktúra összességében elma- radt a várakozástól, de még mindig növeke- dési tényező. A finanszírozások növekvő mér—