Nikitin, V. – Koleszova, K.: Az értékesítési mutató kiszámítása és alkalmazása

(1)

A STATISZTIKA ÁLTALÁNOS ELMÉLETE ÉS MÓDSZERTANA MATEMATIKAI

NIKITIN, V. —-— KOLESZOVA, K.:

Az ÉRTÉKESITÉSI MUTATÓ KISZÁMITÁSA És ALKALMAZÁSA

(Metodologicseszkie voproszü iszcsiszlenija l primenenija pokazatelja realizacil.) -- Planovoe Hozjajsztvo'. 1967. 7. sz. 51—63.p.

A közgazdászok többsége az értékesítés mutatóját tökéletesebbnek véli a bruttó

árutermelés mutatójánál. Bevezetésének szorgalmazásával egyidejűleg szükséges

megvizsgálni a felmerülő elvi és mód—

szertani kérdések megoldási lehetőségeit.

Vannak akik a tervezésnél csak egy ér-

tékmutatót kívánnak alkalmazni — az értékesítés mutatóját —, míg mások az

új _mutatószám mellett az összes eddigi mutató megtartását is indokoltnak látják.

Szerzők egy értékmutató alkalmazása

mellett szállnak síkra, legfeljebb az át—

meneti időszakban tartanak elképZelhe—

tőnek kompromisszumos megoldást.

A tisztázandó kérdések egyike az ér- tékesítés mutatójának tartalma. Az ipar- vállalatok ugyanis nemcsak saját áruter-

melésüket értékesítik, hanem például me—

zőgazdasági kisegítő üzemeik termékeit, elfekvő anyagkészleteiket is, ezenfelül nem ipari jellegű szolgáltatásokat végez—

hetnek. Az új tervezési rendszerre áttérő

vállalatok számára csak az árutermelés—

ből származó értékesítés mutatóját írják

elő, az egyéb értékesítést és a nem ipari szolgáltatásokat figyelmen kívül hagyják,

annak ellenére, hogy egyes vállalatoknál ez utóbbiak részaránya is jelentős. Meg

kell jegyezni, hogy míg az értékesített

termelés volumene teljes egészében a vállalat termelő tevékenységének ered—

ményétől függ, az ,,egyéb értékesítés"

gyakran független ettől (például vásárolt

áruk, elfekvő anyagok, göngyölegek érté-

kesítése esetén). Problematikusr 'a szer-

kesztő, tudományos kutató és kísérleti munkák elbírálása is. A vállalatok saját termelési tevékenységéhez kapcsolódó

STATISZTIKA

ilyen tevékenység a termelési érték részét képezi s így az értékesítés mutatója is tartalmazza, míg más vállalat részére szerződés alapján végzett ilyen munkák nem ipari szolgáltatásnak minősülnek, így a" termelés és értékesítés körén kívül

maradnak.

A tanulmány szerzői ezután az árak szemszögéből vizsgálják a vállalati mun—

ka értékelésének problémáit. Megállapít—

ják, hogy a bruttó termelői (árak és a tényleges értékesítési árak között számos

esetben jelentős különbség áll fenn. En- nek főbb okai: az értékesítési zónaárak létezése, az elszámolóárak alkalmazása, a fogyasztók szerint differenciált árak, az adott árengedmények különböző mér—

téke, az évközi árváltozások stb. Ez oda- vezet, hogy a tervteljesítés mérésére a

bruttó termelői árakat, a nyereség meg- határozására pedig a tényleges értékesi-

tési árakat veszik alapul, ami akadá-

lyozza a vállalati munka egységes szem- léletű értékelését. Célszerű lenne e ket—

tősséget megszüntetni és a tervezésben is az értékesítési árakat alkalmazni, ami azonban azért nem jelent'tökéletes meg- oldást, mert a tényleges áruértékesítés

során elkerülhetetlen a tervezett értéke-

sítési arányoktól való eltérés.

Egyes iparágak tanulmányozása alap—

ján szerzők arra a következtetésre jut- nak, hogy nem mindenütt egyformán előnyös az értékesítés mutatójának be—

vezetése. így például a hosszú termelési ciklusú vállalatoknál (itt a hajógyártást említik) nem látják indokoltnak az új

_mutatóra történő áttérést, hasonlóképpen a cukoriparban sem jelent különösebb

előnyt a termelési szemléletről az értéke—

sítési szemléletre való áttérés, mivel ez

utóbbi iparág cikkei tekintetében nem kell attól tartani, hogy a kereslet: össze—

. tétele elszakad a termelés összetételétől;

Merőben más a helyzet a konzervipar—

ban. A konzervgyárak viszonylag rövid időszakban nagymennyiségű gyümölcs- "és

(2)

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

zöldségfélét dolgoznak fel és ugyanazon

nyersanyagból különféle minőségű, mun—

kaigényességű és eladási áru konzervet

készíthetnek. Ez a körülmény a konzerv—

ipart arra csábítja, hogy gyakran.—olyan termékeket állítsanak elő, amelyek elő-

mozdítják a terv teljesítését, jóllehet a

fogyasztói kereslet más készítményekre irányult. Bonyolitja a helyzetet, hogy a termelés és az értékesítés fázisa között gyakori a 6—8 hónapos eltolódás, más—

szóval az értékesítés jóval a termelési folyamat befejezése után következik be.

Nehézségekbe ütközik ebben az iparágban

a termeléshez kapcsolódó anyagi ösztön—

zési rendszer megteremtése, mivel a ter—

melésben részt vevő nagyszámú idény- munkás az értékesítés idején már nem dolgozik a vállalatnál.

E problémák nem korlátozódnak csu-

pán a konzerviparra. A termelés szerke- zetének megváltoztatása, a nagyobb nye—

reséget jelentő termékek arányának fo-

kozása más iparágakban is előnyös lehet az üzem számára, de nem biztos, hogy ez

a fogyasztó érdekével találkozik. Az anyagi ösztönzés rendszerének kidolgo—

zása mindenütt körültekintő munkát igé- nyel, különösen, ha szem előtt tartják az ösztönzési alapok képzésére szolgáló normák megbízhatóságának és stabilitá—

sának követelményét.

(Ism.: Arányi Emil)

SU RENDRA K. SRIVSTAVA:

BECSLÉS-KONSTRUÁLÁS MINTAVÉTELEKBEN SEGÉDINFORMÁCIÓ FELHASZNÁLÁSÁVAL

-(An estimator using auxiliary information in sample surveys.) —- Calcutta Statistical Association Bulletin. 1967. június—szeptember.

12_1——32.p.

* A mintavétel elméletéből ismeretes,

hogy bizonyos esetekben, amikor a min—

tavétel" célja az alapsokaság ismeretlen

'? átlagának a becslése, a mintaelemek

egyszerű számtani átlagánál jobb becslés

is található, ha ismerjük egy, az Y is—

mérvvel szoros korrelációban álló másik ismérv (X) alapsokaságbeli átlagát 'X—t.

Az ún. hányadosbecslés:

.t. _X'

Y R y __- /1/

a:

akkor ad jobb becslest Y-ra nunt y, ha

1 0,(

e)——'

2 Gy

ahol e az Y és X közötti korrelációs együttható, C 7, illetve Cx pedig az Y,

7 statisztikai Szemle

441

illetve X ismérv relatív szórásának el- méleti értéke. Ha viszont

10

g(—-—___..

20), akkor az ún. szorzatbecslés:

/2/

ad y—nál hatékonyabb becslést Y—ra. Ha pedig

tehát a mintaeleniek közönséges számtani

átlagát célszerű Y becsléseként használni.

Szerző fenti eredményeket ál_taláno—

sítva az alábbi becslést javasolja Y becs-

lésére:

__ 'a? a

You : yí: ) /3/

X

E becslésnek akkor lesz minimális a szórásnégyzete, ha

C

az : _egy_. (4/

x

Ezt az az értéket szerző optimálisnak

nevezi. Ahhoz, hogy a l3/ alatti becs—

lést használhassuk a /4/ alatti a konstans értékét ismernünk kell. a becslése vagy

egy régebbi időpontban végrehajtott vagy egy a tulajdonképpeni felvételt megelőző

próbafelvételből történhet. Az 7; becs-

lés_ abban az értelemben jobb, mint

az _YR,—§'p illetve y becslések, hogy szó—

rásne'gyzete kisebb ezek szórásnégyzeté—

nél meglehetősen tága értékközben és a

legtöbb esetben torzítása is kisebb ?

és Yp becslések torzitásánál.

Szerző megadja ?, aszimptotikus elmé-

leti szórásnégyzetét és ennek egy 'n elemű mintából számítható becslését is: