Az 1960. évi nemzetközi mezőgazdasági statisztikai adatfelvételek programja

382

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

kében a vállalatok mesterségesen növelik a befejezetlen termelés állománykülönbö- zetét.

5. A vállalat szervezeti felépítésének

változása esetén sem a bruttó termelés mutatója, sem a természetes mértékegy- ségen alapuló mutatószámok nem türözik helyesen a termelés terjedelmének és a termelékenység szinvonalának változását.

6. Ugyanez a torzítási lehetőség áll fenn a kooperációs kapcsolatok változása ese—

tében.

7. Az iparágon belüli halmozódások nö—

vekedése vagy csökkenése esetén (pél-

dául átszervezés, kooperációváltozás kö—

vetkeztében) a bruttó termelés mutatója

hamis képet adhat az iparág teljesítmé—

nyeinek alakulásáról.

Jobb mutatószámok alkalmazásának

gyakorlati lehetőségei a vállalatok egyeni munkateljesítménye'nek reális kifejezése érdekében.

1. Természetes mértékegységben kife—

jezett mutatószámok. Alkalmazási terü—

letük (egynemű iparágak) igen korláto—

zott. A szervezeti és kooperációs változá—

sokra a bruttó termeléshez hasonlóan reagálnak. Nem tükrözik a beszámolási időszakban végzett össz—munkamennyisé- get (ipari szolgáltatások, befejezetlen ter- melés stb.).

2. Az árutermelés mutatószáma. A be—

számolási idöszakban befejezett értékesit—

hető termékek volumenét fejezi ki. Fon—

tos szerepe van a népgazdaság ágazatai közötti kapcsolatok és arányok tervezé—

sében. A bruttó termeléssel kapcsolatban

tárgyalt hiányosságok csaknem mind elő—

fordulnak ennél a mutatószámnál is.

3. A vállalati termelőmunka norma—

órákban kifejezett mutatószáma. A mun- kások teljesített termelőmunkájának ter—

jedelmét méri, a vállalatnál érvényes

munkanormák alapján. Alakulását nem befolyásolja az átvitt munka viszonylagos

súlyának változása. Általános alkalmazá-

sát akadályozza a műszaki normák hiá—

nya és a különböző vállalatok munkanor—

mái közötti eltérés. Emellett csak a normában dolgozó munkások teljesitmé—

nyét fejezi ki és nem tükrözi a különbsé- get a kvalifikálatlan és a magasabb szak—

tudást igénylő munkák között.

4. A ,,normalizált munkabér" változat- lan áras mutatószáma. A bruttó terme—

lés mutatójánál tárgyalt hibák nagy ré-

szét kiküszöböli, s az előző mutatószám- mal szemben elfogadhatóan kifejezi a

végzett munka különböző minőségét is.

Alkalmazásának főbb akadályai: munka—

igényessége, a bérnormák gyors ,,kiöre—

gedése".

5. A ,,vállalat által hozzáadott érték"

mutatószáma változatlan árakon. A mu—

tató a bruttó termelésnek csak azt a részét fejezi ki (változatlan áron), ame—

lyet a társadalmi termelés adott szaka—

szában hozzáadtak a feldolgozott munka—

tárgyhoz, tehát a Vállalatnál a termelés—

hez felhasznált élő munka értékét, illetve

a munkaeszközök leírásait (amortizáció—

ját).

A mutatószám alkalmazásával a bruttó termeléssel kapcsolatban tárgyalt hibák hatása vagy erősen csökkenthető vagy teljesen kiküszöbölhető. Néhány hiányos—

sága: a vállalat által hozzáadott érték volumenét befolyásolják az árak szerke—

zete és az árképzés sajátosságai; a ter- melőeszközök leírása az értékeléstől füg—

gően eltérő lehet a különböző Vállalatok- nál, sőt ugyanannál a vállalatnál is, pél—

dául olcsóbb gép beszerzése esetén. Ezek' alapján a vállalat által hozzáadott érték mutatója sem tükrözi helyesen a válla—

lati termelési teljesítményt.

6. A nettó termelés mutatószáma, válto—

zatlan árakon, vállalati szinten számítva.

A nettó termelésnek a vállalat által elő—

állított új érték teljes összegét (v Jr- ra) kell kifejeznie. A szocialista árrendszer sajátosságait figyelembe véve ez a mu—

tató csupán az ipar egészére állapítható meg helyesen, vállalatonként nem. A mutatószámot az előállított kész— és fél—

késztermékeknek és ipari szolgáltatások—

nak a változatlan ár megfelelő részével

(munkabér és a nyereség) történő közvet—

len értékelése útján kapjuk meg. Bár csökkentett mértékben, de ennél a muta—

tónál is fennáll az ,,előnyös" és ,,előny—

telen" termékekkel kapcsolatos veszély.

Javaslat: A vállatt termelőmunka ösz—

szes közgazdaságilag hasznos eredményé—

nek mutatószáma. '

A szerző véleménye szerint ez a muta- tószám tükrözi legreálisabban a vállalat

STATISZTlh'Al IRODALMI FIGYELÖ

383

termelőtevékenységét. A mutatószám a be—

számolási időszakban előállított késztermé- kek, félkésztermékek, ipari szolgáltatások

ésabefejezetlen termelés állománykülön—

bözetének értékét tartalmazza, levonva eb—

ból a termeléshez felhasznált munkatár—

gyak és az állóeszközök leírásainak érté—

két (változatlan árakon). Ha az anyag—

felhasználás változatlan árakkal közvet—

lenül nem értékelhető, az árváltozások kiszűrésére használt korrekciós együtt—

hatót a bruttó termelés változatlan áras és folyóáras értékének szembeállításával kell meghatározni.

Következtetések,

A bruttó termelés mutatója nem alkal—

mas a vállalat, főhatóság stb. egyéni ter—

melőtevékenységének meghatározására,

így szükség van további mutatószámok bevezetésére.

A vállalat munkájának premizálás szempontjából való elbírálását négy mu—

tatószám: 1. árutermelés, 2. az összes köz—

gazdasági hasznos eredmény, 3. munka—

termele'kenység (2. sz. mutató alapján

számítva), 4. önköltségcsökkentés mutató—

száma alapján kell elvégezni.

(Ism.: Tűű Lászlóné)

MEZÖGAZDASÁGI STATISZTIKA

Az 1960. évi nemzetközi mezőgazdasági statisztikai adatfelvételek programja

Programme du rccensement mondial de l'agri- culture en 1960_ Rome. 1937. FAO. 81 p.

A tízévenként világviszonylatban meg- tartott mezőgazdasági cenzusok célja, hogy nemzetközileg jól összehasonlítható statisztikai adatokat adjanak, amelyek a nemzeti statisztikák ellenőrzéséhez is támpontokat nyújtanak, továbbá, hogy a mezőgazdasági statisztikai módszereket azokban az országokban is bevezessék, amelyek ez ideig nem rendelkeztek ilye—

nekkel, vagy amelyekben ezek kiegészí—

tésre szorulnak. A cenzus programterve—

zetét 1957—ben Rómában, Kairóban, Washingtonban, Lisszabonban és Bang—

kokban tartott regionális statisztikai ér—

tekezleteken vitatták meg és a javasolt

változtatások végrehajtása után a FAO 1957. novemberben tartott kilencedik ér—

tekezlete hagyta jóvá.

A program, mely az 1950. évi mezőgaz- dasági világstatisztikai felvételek tapasz—

talataiból indul ki, nagyobb súlyt helyez a tulajdonjogi viszonyok, a mezőgazdaság gépallományának és a vetésterület meg—

oszlásának számbavételére. A program az egyes országok különleges adottságai

miatt sok kérdést, illetve statisztikai táb—

lát fakultatívnak minősített. Az egyes or- szágok viszonyaiknak megfelelően kivá—

laszthatják a részükre megfelelő táblá—

zatot. Míg a múltban általában az összes

jelenségeket teljes adatfelvétel útján vet- ték számba, az új terv messzemenően figyelembe veszi a különböző részleges

(reprezentatív) felvételi módszerek alkal—

mazásának lehetőségeit.

A program az adatfelvétel tárgyának megfelelően tíz fejezetre oszlik (O : az üzem, a termelő és tulajdonjogi viszo—

nyok, 1 : művelési ágak, 2 : vetésterü—

leti megoszlás, 3 : állatállomány, 4 : munkaerő, 5 : a mezőgazdasági üzemek lakossága, 6 : gépek, energia, szállítási

eszközök, 7 : öntözés és lecsapolás, 8 :

trágyázás és talajjavítás, 9 : erdészeti és halászati termékek). Minden fejezet egységes egészet alkot és 1. bevezetésből, 2. a javasolt kérdések felsorolásából, 3.

a fogalmak meghatározásából, valamint magyarázó szövegből és 4. a javasolt sta—

tisztikai táblákból áll.

A program nem tartalmaz alsó határt a felvétel tárgyát képező üzem nagysá- gát, állatállományát vagy termelését illetően.

Az 1960. évi program —— az 1950. évi—

vel szemben —- lényegesen növeli a meg—

küldésre szolgáló táblák számát, s hang—

súlyozza, hogy az egy hektár nagyságú

vagy azon aluli üzemek adatai is feldol—

gozhatók nemzetközileg összehasonlítható formában.

A FAO a gazdaságilag fejletlen, illetve a statisztikai felvételekhez és azok fel- dolgozásához szükséges ismeretekkel nem rendelkező országokat megfelelő útba—

igazítással (nyomtatványok, tanulmányok) látja el.

A mezőgazdasági statisztika általában

csak a mezőgazdasági üzemben élő sze—

mélyekre terjed ki. A FAO felhívja a figyelmet arra, hogy az 1960. évi népszám—