Minc, B.: A termelés és a munkatermelékenység növekedésének mérésére alkalmazott módszerekről – Új rendszer kidolgozására irányuló kísérlet

128

fordított arányban áll egymással és az ilyen mutatókra érvényes a tétel, hogy a vonatkozó statisztikai sokaságok között is ugyanolyan összefüggés áll fenn. Szerző a továbbiakban logikai indokolással és kép—

letek levezetésével bizonyítja, hogy az, ami érvényes a változó állományú in—

dexekre, nem érvényes annak koefficien- seire, ti. a változatlan állományú és az arányeltolódási indexekre. A munkater—

melékenység közvetlen mutatójával lv/

számított változó állományú indexből a változatlan állományú index—részleg nem egyenlő a közvetett mutató lw/ felhaszná—

lásával képzett változó állományú index-—

részlegével. Az eltérés oka az egymástól eltérő mutatók lv, w/ használata. Ugyanis mindkettő különbözőképpen feltett kér- désre válaszol. Az egyik esetben a statisz—

tikai sokaság eleme az időegység, a má- sikban a termék. Statisztikai szempontból tehát megváltozott a sokaság eleme és ez—

által maga a sokaság is. Az eredmények eltérősége tehát nyilvánvaló, mivel a két esetben kétféle sokasággal számolunk.

Szerző végül rámutat a munkaigényesség mutatójának felhasználásával számolt vál- tozó állományú index jelentőségére. A munkatermelékenység dinamikájának ki- számításához használjuk, bár a munka—

igényesség mutatója tulajdonképpen más kérdésre ad választ, nem a munka terme—

lékenységére. Reális jelentősége ennek a képletnek tehát csak akkor lehet, ha an- nak mérésére használjuk, amit valóban ki—

fejez (a munkaigényesség dinamikáiát).

Ilyen esetben a szerző helyesnek tartja a változó állományú munkaigényességi in—

dex képletének a kronológiát figyelembe vevő alakját:

Z"""1'11_—Z"w4)90 E 91 2 (lo

(Ism.: Beluch Imre)

Mine, B.:

A termelés és a munkatermelékenység növekedésének mérésére alkalmazott

módszerekről. — Új rendszer kidolgozására irányuló kísérlet

(Badania nad metodami mierzenia wzrostu produkcji l W.vdajnosci pracy —— Proba Opra- cowanla nowej metody.) —- Z m'ac Zakladu Nauk Ekonomicznych PAN. 1961. 1. az. 1——

11. p.

A szocialista népgazdaságban a gazda- sági fejlődés legfontosabb mutatói a bruttó és a nettó termelési érték, Jól ismertek azonban azok a fogyatékosságok, amelyek mind a bruttó termelési érték (és az áru—

termelés), mind pedig a nettó termelési ér- ték használhatóságát csökkentik.

Tökéletes mutatók megállapítására, a számítások természete miatt nincsen meg a lehetőség. A jelenlegi módszerrel megál- lapított mutatókra fogyatékosságuk elle- nére szükség van, mivel azok a tervezés, a statisztika és a gazdaságelemzés számára egyaránt nélkülözhetetlenek. Szükség van azonban más mutatókra is, amelyek bár szintén nem tekinthetők tökéletesnek,- de elősegítik a gazdasági fejlődés egyes kér- déseinek megvilágítását.

Az alább ismertetett új mutató alapja a vállalati módszerrel számított bruttó ter—

melési érték, mivel csak az igy megállapí- tott adat öleli fel a termelés egész körét.

Ez a mutató nem támaszkodhatik sem a nettó termelési értékre, sem pedig az egyes termékek termelési mutatóinak mérlegelt átlagára, mert ezek a termelés egy részét figyelmen kívül hagyják.

Az új mutató a bruttó termelési érték fejlődését mutatja olyan mértékű anyag—

igényesség feltételezése mellett, amilyen a bázisidőszakban fennállott. Ezt a mutatót a termelés változatlan anyagigényességű mutatójának lehetne nevezni. Kiszámítása a következő képlet szerint történhet:

Pcl'l'Pgl'mo Pgo ahol:

Pcl ——- a beszámolási (terv-) időszak nettó termelési értéke,

Pg, és Pg — a beszámolási (terv—) és a bázisidőszak bruttó termelési értéke,

m,, —— a bruttó termelés anyaghányada a bázisidőszakban.

Ugyanezt az eredményt kapjuk akkor is, ha az alábbi egyenletből indulunk ki:

Pc : Pg, __ng - m1

ahol:

mi —- a beszámolási (terv—) időszak anyaghányada.

Ebben az esetben a termelés növekedé- sének változatlan anyagigényességű muta—

tója az alábbi képlet szerint állapítható meg:

Ingi'[1i(m1"'mo)]

Pgo

Ugyanezt az eredményt adja:

[___—ML' 1_(ml—m0) 2 00 Po

J.:

STATISZTIKAI IRODALm FIGYELÖ

129

ahol: _

91 és 90 —— a termelés mennyisége a bé- :zis— és a beszámolási (terv-) időszakban,

Po —— változatlan árak.

A fenti képletek felhasználása esetén a munkatermelékenység alábbi új mutatójá—

hoz jutunk:

91131 [1—(m1—monl— ili-Po

1 : -

.fz'1 T.,

.aholz

To és TI -— a munkaráfordítás a bázis- és a beszámolási (terv—) időszakban.

Ez a mutató hasonló a munkatermelé—

Vkenység Sztrumilin által kidolgozott muta—

tójához. Attól azonban főleg abban tér el, hogy az új termékek figyelembevételét is lehetővé teszi, emellett alkalmazása annál sokkal egyszerűbb.

Ezek" a mutatók nem pótolják a terme—

lés és a munkatermelékenység szokásos mutatóit. Alkalmasak azonban arra, hogy ezt a két problémát új oldaláról világítsak meg és így —— a régebbi mutatókkal együtt

—— közelebb visznek a bonyolult gazdasági valóság megismeréséhez.

(Ism.: Hajpál Gyula) Niitamo, 0. E.:

A finn ipar termelékenységi függvényéről

(Zur Produktivitátsfunktion der finnischen Industrle.) — Weltwtrtschaftliches Archiv.

1961. 1. sz. 86—102. p.

A tanulmány a szerzőnek a finn ipar termelékenységéről irott terjedelmes disz—

'szertációját ismerteti.1 A kérdést a polgári közgazdaságtannak, a termelési tényezők termelékenységével kapcsolatos ismert fel- fogása alapján tárgyalja, a tanulmány módszertani megoldásai azonban érdeklő—

désre tarthatnak számot.

A szerző abból a feltevésből indul/ki, hogy a termelés a munkának (L) és a tő—

kének (K) a függvénye. Ilyen szempont- ból az L és a K mellett más változók fi- gyelembevétele olyan szükségmegoldásnak tekinthető, amelynek célja az eredmények pontosságának javítása. A következő lépés lehet az olyan instrumentális modell fel—

építése, amelynek további változói a gazdaságpolitika célkitűzéseinek megfelelő irányba tökéletesítik az eredményt.

! Ntitamo, O.: The Development of Pro—

ductlvity in Finnlsch Industry 1925—1952. Eco- nomic Studies Pubi. by Economic Society, Helsinki, 1959.

9 Statisztikai Szemle

Az említett vizsgálatok alapjául az alábbi egyszerű modell szolgált:

? : f (L', K') ahol:

0 :: a nettó kibocsátás (értéknövekedés), L' a munka által lelőidézett értéknö—

K' a tőke által jvekedés. M

A modell operatív szempontok szerinti realizálása az alábbi tagoláshoz vezetett:

L' ::f (L, a) és

K' :! (K. 5),

!! Il

amikor a nettó termelésnek teljesítmény- egységekben való mérése a célkitűzés.

A* gyakorlati megoldás során az L és a K változóknak olyan homogén egységek—

ben való mérése jelentett nag! nehézsége- ket, hogy a szükséges aggregálás után is szoros kapcsolat legyen a fenti két változó és a 9 fejlődése között. Ezt a problémát afdalábbi függvény keretében kellett meg- o ani:

(A) ():-zaL'lKő

(B) 0:alfh..li"kfl...kím

: kai___ ki":

Az 11 l,, itt a munkaráfordítás kü—

lönböző nemeit (testi munka, szellemi munka) jelölik, míg a ki km a tőke—

ráfordítások fajtáit képviselik. Az a,. . .mi és a 131 ám a megfelelő ráfordítási rugalmasságok.

E modell továbbfejlesztése során jutott el a szerző az alábbi modellhez:

OzaLa.KB-Wy.Hó

W W 8