Minta-metodika tömeggyártással előállított termékek minőségének összesített gazdaságstatisztikai értékelésére

662

kivül munkát stb. A vidéki lakosság túlnyomó része mezőgazdasági foglal- kozású és ezekben a családokban a gyer—

mek is újabb munkaerőt jelent, aki hasznos segítség a házkörüli tennivalók ellátásában.

Az itt bemutatottakon kívül még szá- mos tényező hatását elemzi szerző. Ezek közül csak egyre utalunk: a halandó—

sági színvonal szerepére. Számba vehető

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

korreláció figyelhető meg pl. a gyer—

mekhalandóság és női termékenység mértéke között. A halandóságnak egyéb hatásai is megfigyelhetők. Ezek azon-—

ban már kisebb jelentőségűek. Ilyen pl. a házastársak együttélésének idő- tartama is. Ezzel kapcsolatban szerző utal arra, hogy a 15—49 éves nők 123

százaléka özvegy.

(Ism.: Csikós Mihály)

lPARSTATISZTIKA

MlNTA-METODIKA TÖMEGGYÁRTÁSSAL ELÓÁLLITOTT TERMÉKEK

MINÓSÉGÉNEK összssiTET'r

GAZDASÁGSTATISZTIKAI ÉRTÉKELÉSÉRE

(Primernaja metodika szvodnoi ékonomiko—

sztatiszticseszkoj ocenki kacsesztva produkcii maszszovogo proizvodsztva.) Moszkva. 1964.

Sztatisztika. 40 p.

A kiadványt megjelentető Számító—

központ- és Gazdasági Információrend- szer—tervező Tudományos Kutatóintézeti igazgatója, A. Bojarszkij hangsúlyozza, hogy a szabványok és tipizálási útmuta—

tások által közölt paraméterek nem elég—

ségesek ahhoz, hogy valamely termék

—-—- minőségének megfelelő -— hatékonysá—

gát, használhatóságát (a termék felhasz—

nálási folyamata során) kellően, értéki mutatókban is kifejezzék. Ezért szükség van összesített, komplexebb mutatók és indexek számítására. Ehhez a kiadvány—

ban tárgyalt minta-metodika ad az egész iparra vonatkozóan olyan alapot, melyet aztán az egyes ágazatokra, —— sajátsá—

gaik szerint —— tovább lehet fejleszteni.

speciálisabbá lehet tenni. Ez utóbbi mun—

ka az egyes iparági kutatóintézetek fel- adata, a Kutatóintézettel történő konzul—

tálás segítségével.

A metodika szerkezetét és tartalmát az alábbiakban foglalhatjuk össze.

A metodika a minőség fogalmából indul ki. Megkülönböztet ,,termelői" és ,,fel—

használói" minőséget. Az előbbit a ter—

mék műszaki-technológiai sajátosságainak összességével lehet jellemezni, az utóbbit pedig a termék felhasználása révén, a felhasználási folyamat meghatározott eredményével. A ,,kétféle minőség" idő—

ben elkülönül egymástól, de korrelációs kapcsolat áll fenn köztük. Minthogy a ,,termelői minőség" a terméknek a ter—

.! Naucsno-Iszszledovateiiszkih Insztitut po Proektirovaniju Vücsiszlitel'nüh Centrov ! Szisztem, Ékonomicseszkoj Informacii (NI!

CSZU SZSZSZR).

melési folyamat során nyert objektív sajátossága, s így nem függ a íelhasz—

nálói folyamat változataitól, továbbá más oldalról e változatok csak a felhasználás konkrét eredményeivel állnak kapcsolat—

ban —— megvalósítható, hogy a ,,termelői"

minőségnek a felhasználásban történő megjelenését változatlan, rögzített fel—

használási feltételek között Vizsgáljuk.

Ezen az alapon történik —— a termelésre és a felhasználásra is vonatkozó speciális statisztikai adatszolgáltatások bevezeté—

sével ——- a termékminőség gazdaságsta- tisztikai értékelő indexeinek számítása.

A továbbiakban a megfigyelés körének, a számba vett termékek termelői és fel—

használói minőségi jellemzőinek, a szá- mításokhoz szükséges ,,bázis—minőség"

megállapításával stb. foglalkozik a ki—

advány, majd a termékminőség—jelentés megszervezésének, bevezetésének ismer- tetése után a termékek minőségi, illetve megbízhatósági indexeinek kiszámítására az alábbi képleteket adja:

EM

] ___— ___GP, 1

m 2191) ! !

ahol

Im ,_,— a minőség indexe,

M '_.- a tárgyidőszak minőséggel kap—

csolatos adatai a bázisadatokhoz viszonyítva,

9 a termék termelése, természe- tes mértékegységben,

P _- a termék egységára.

EM gp

I mb : b [2]

291)

ahol

Im,, M. a megbízhatósági index,

M;, --_: a tárgyidőszak megbízhatóság—

gal kapcsolatos adatai a bázis- adatokhoz viszonyítva,

mint fent.

!

993?)

STATISZTIKAI IRODALNII FIGYELÖ

663

A kiadvány a vizsgálatok során szerzett adatokból, konkrét, számszerű példát is közöl a minőségi, illetve megbízhatósági indexek számítására vonatkozóan.

(Ism.: Laczfalvi József)

*

SZEMENOV, A.:

A MEGMUNKÁLÁS NORMATíV ÉRTÉKMUTATÓJÁNAK ALKALMAZÁSA

(O primenenii pokazatelja sztoimoszti obrabotki.) ———' Vjajsztvo. 1963. 10, sz. 36—40. p.

A Szovjetunió konfekció— és nyomda—

iparában 1957. évtől a megmunkálás normatív értékének új mutatóját alkal—

mazták. Az 1963. évi tervek összeállítá—

sánál a teljes termelés mutatója helyett még néhány iparág (például a konzerv- ipar, a gyapjúmosó ipar) vállalatainál is te mutató került megállapításra.

A módszer bevezetésére irányuló kí- sérletek értékelése folyamatban van. A legnagyobb érdeklődésre a Tatár Auto—

nom Köztársaság tapasztalatai tarthat—

nak számot, minthogy legelőször ott ve—

zették ezt be teljeskörűen.

E kísérlet feladatai közül a legfonto—

sabb az új mutatók elemzése, a teljes termelés mutatójától való eltérések vizs- gálata, a módszer célravezetőségének bizonyítása és metodikájának pontosab—

bá tétele.

A normatív érték a munkabért, a mű—

helyi és az üzemi általános költségeket tartalmazza. A gépipari vállalatoknál ezeken kívül az üzemen belüli szállítás költségeit, a saját termelésű csomagoló- eszközök értékét, a különleges szerszá—

mok értékcsökkenését is magába foglal- hatja. A normatív értékek megállapítá—

sánál a termékek 1961. évi utókalkulált önköltségéből indultak ki, és valameny—

nyi, a teljes termelésnél figyelembe ve—

endő tételre, azaz a késztermékekre, a generáljavításokra, a tartalékalkatrészek—

re stb. kiszámították azt (mintegy 7000 adat). A tapasztalatok szerint a norma—

tív értékek kidolgozása, felülvizsgálása és jóváhagyása viszonylag rövid idő alatt megvalósítható. A kőolajkitermelő ága—

zatnál a normatív érték helyett a tény—

leges önköltséget, a villamosenergia—ipar—

ban és a javító ágazatoknál az árjegyzéki árakat alkalmazták.

A megmunkálás normatív értékének aránya a teljes termelési értékhez a köz—

társasági ipar szintjén 31,6, a gépgyár- tás és fémfeldolgozó iparban 43,4, a tű—

zelőanyagiparban 3337, a vegyiparban 24,4,

normativnoj Planovoe Hoz-

a könnyűiparban 15,0, az élelmiszeripar—

ban 9,4 százalék volt.

A nagykereskedelmi árak és a meg—

munkálás normatív értéke között mutat—

kozó eltérés vállalaton belül, konkrét termékekre is vonatkoztatható. Szerző által felsorolt példákban figyelemre méltó, hogy az egyik vállalaton belül e mutató az egyes termékekre vonatkozóan 34 és 84 százalék között ingadozik.

A nettó termelés értékétől annyiban tér el a megmunkálás normatív értéké- nek mutatója, hogy az anyagköltségek egy részét magába foglalja, ugyanakkor azon- ban nem tartalmazza a nyereséget. En—

nek az a magyarázata, hogy az egyes termékek és a vállalat gazdaságosságára a vállalattól független tényezők egész sora gyakorol hatást.

A vizsgálatok eredményei azt mutat—

ták, hogy a termelés növekedése az új mutatószám alapján egyes esetekben je—

lentősebb mértékben eltért a teljes ter—

melési érték segítségével kimutatott nö—

vekedéstől. A termelés 1963. évi terve- zett növekedése a megmunkálás norma- tív értéke alapján az egész iparban 115,2, az építőiparban 100,6, a gépgyártásban 117,8, a húsiparban 108,4, a teljes ter—

melési érték alapján pedig — megfe-

lelően —— 112,2; 102,7; 119,9; 112,2 stb.

A normatív érték alkalmazásának elő—

nye, hogy pontosabban körülhatároljaa termelékenység növelésére hozandó in- tézkedéseket, elősegíti a termelő munka mélyebb elemzését, az anyagi ösztönzés módszereinek tökéletesítését. A teljes termelés módszerével számított értékmu—

tatók alapján álló termelékenységi muta—

tókra torzító hatást gyakorol a termelés tervezett összetételétől való eltérés, a ko- operáció megváltoztatása. Mindennek kö- vetkeztében az új mutatószám alkalma—

zása értelmetlenné teszi a termelés anyagigényességével való manipulálást.

Az ismertetett kísérlet adataiból kivi- láglott, hogy a teljes termelési érték és az ennek alapján megállapított termelé- kenységi mutató tervét majd minden vál- lalat teljesítette, ugyanakkor azonban a megmunkálás normatív értéke alapján álló azonos mutatók tervét 25, illetve 32 vállalat nem teljesítette.

A termékek normatív értékének megál—

lapításánál kérdés az, hogy csoportos vagy egyedi normatívák kidolgozása a célravezetőbb—e? Az egyedi normatívák mellett szól az, hogy alkalmazásuk ese—- tén a termékek ,,gazdaságosságának"ha—

tása — ami a teljes termelési érték mód—

szerének alapvető hiányossága -— maxi—

mális mértékben kiküszöbölődik, a ter—