Termelési és jövedelmi különbségek a mezőgazdaságban

TERMELÉSI És JÖVEDELMI KULÖNBSÉGEK A MEZÖGAZDASÁGBAN

DR. VÁGI FERENC

Napjainkban egyre gyakrabban esik szó a termelés differenciáltságáról s ennek víútozásáról.1 Ez nem véletlen. A mezőgazdasági üzemek helyzete, gaz—'

dálkodásánek eredménye igen erősen, ha nem is kizárólagosan a termelés szín-'

vonalától függ. Mindennapos tapasztalat viszont, hogy a temnelés üzemenként nagyon különböző, s a kialakult különbségek az egész mezőgazdaság fejlődő—r sét befolyásolják. Érthető az érdeklődés e kérdés iránt, s a mezőgazdaság; irá-*

nyításában mind nagyobb szükség is van a termelés üzemi diffenenciáltságának sokoldalú ismeretére, hogy ennek bintokában azután figyelembe vegyék (a gaz—

dálkodás különböző színvonalán rálló gazdaságok fejlődésének adottságait.

Mi is értendő *a termelés differenciáltsagán? A fogalom mai értelemben új

keletű, 3 termelőszövetkezetek összehasonlító vizsgálatában alakult ki, s vált ma mar általánosan használttá, anélkül, hogy szabatosan megadták volna a közgazdasági tartalmát. A termelés differenciáltságán értendő egyrészt a mező—

gazdasági üzemek egy vagy egyidejűleg több termelési tényezőre vetített ter—

melési és jövedelmi mutatóinak arányai szerint, másrészt a mutatók valame—

lyikének nagyságrendje szerint azonos típusú üzemi (soportoknak az országos termelésben betöltött szerepe. Végső soron ezen tehát a gazdálkodás színvona- lának különböző fokán álló temelőszövetkezetek és állami gazdaságok egySég—

nyi termelőeszközne jutó termelési és jövedelmi mutatóinak nagysága, egymástól való eltérése és a szektor termeléséből való részesedésük értendő.2

1. A TERMELÉS ÉS A BRUTTÓ JÖVELDELEM DIFFERENCIÁLTSÁGA A TERMEIÓSZÖVETEKEZETKBEN

A texmelőszövet'kezetek tenmelésének differenciáltságát több oldalról is:

mutatják az 1. tábla adatai.

Melyek a legfőbb sajátosságok?

Először: legnagyobb a differenciáliság e területegységre jutó termelésben,

majd ezután sorrendben a dolgozó tagra, az./élőmunke—ráforditásra, végül a

1 A differenciáltság kérdéseivel foglalkozott a Magyar Közgazdasági Társaság és az Agrár- tudományi Egyesület által közösen rendezett 1964. április 15-i vitaülés, melyen vitaindító előadást dr. File Jenő tartott ,,A termelőszövetkezetek termelésének differenciáltsága" címmel. (Az elő- adás átdolgozott változatát lásd a Statisztikai szemle 1964. évi 11. számában.) A temelöszövetkeza,

tek egyenlőtlen termelési és jövedelmi eredményeit, valamint az azokat kialaldtó szubjektív és, objektiv tényezőket dr. Fazekas Béla mutatta be ,,A mezőgazdasági üzemek fejlődése lme—1964"

c. tanulmányában (Statisztikai Szemle, 1966. évi 1. sz. 3—28. old.)

? A téma kidolgozásához a Központi Statisztikai Hivatal ltal—1964. évi adatait használom.

Adatforrásra ezért csak akkor hivatkozom külön is, ha máshonnan vett adatokat is felhasználok.

DR. VAGI: TERMELÉSI ÉS JÖVEDELMI KÚLÖNBSÉGEK 585

lekötött állóalapra jutó termelési mutató differenciáltsága következik. Ez a

sorrend egyben a termelésben alkalmazott termelőerők kihasználtságában meg——

levő különbségek rangsorát is jelzi, amit nem lehet a véletlennek tekinteni.

A jó termelőszövetkezetekben a termelőerők minden elemének külön-külön és együttesen is jobb a kihasználása, mint a gyengélnben. Az, hogy éppen a föld kihasználásában legnagyobb arányú a különbség, 5 hogy olyan kiemelkedő ez, voltaképp .a mezőgazdasági népességnek össznépességen belüli viszonylag nagy arányára és a magas agrámépsűrűségre vezethető Vissza. Mezőgazdaságunkban ma törvényszerű összefüggésnek tekinthető, hogy az alkalmazott termelési ersz- közök közt a föld kihasználásának előtérben kell állnia., s ennek kell a leg-

jobbnak lennie. Megköveteli ezt az, hogy a parasztság végzett munkájához mér- ten tisztességes, a munkásokéval és az alkalmazottakéval többé—kevésbé ará-

nyos jövedelmet érjen el.

1. tábla A termelés differenciáltsága a termelőszövetkezetekben

2000 2500 3000 3500 4000 4500 5000

Mutató forint egy kat. hold termőterületre jutó halmozatlan termelési értéket elért termelószövetkezetek az országos termelószövetkezeti átlag százalékában

I. II. III. IV. V. VI. VII. ' VIII. IX.

_1500 1501— 2001— 2501— 3001— 3501— 4001—I4501— 5000_

Halmozott termelési érték egy kat. hold termőterü-

letre ... 50,6 68,3 82,4 96,1 llO,3 l2l,5 136,6 152,5 192,4 száz forint állóalapra . . . . 79,2 84,9 90,6 99,1 104,7 107,5 ll2,3 ll7,0 113,2 száz forint álló- és forgó—

alapra ... 80,5 85,7 90,9 98,7 l()3,9 106,5 109,l ll3,0 113,0 egy munkanapra ... 72,3 82,2 92,0 lOO,3 105,7 110,4 lll,6 ll4,6 117,4—

egy dolgozó tagra .* ... 64,6 76,4 89,1 lOl,3 108,4 lll,6 llö,4 l27,0 126,6 Halmozatlan termelési érték

egy kat. hold termőterü-

letre ... 43,1 62,1 77,2 93,6 llO,4 l27,3 l45,0 162,0 219,3 száz forint állóalapra . . . . 68,1 76,4 84,7 95,8 105,6 112,5 119,4 125,0 129,2 száz forint álló— és forgó—

alapra ... 69,2 78,8 86,5 96,2 105,8 lll,5 117,3 l2l,2 128,8 egy munkanapra ... 61,6 74,7 86,2 97,6 105,8 115,7 118,5 121,8 l33,8 egy dolgozó tagra ... 55,0 69,5 83,5 98,6 108,5 116,9 123,6 l34,9 1443 Árbevétel

egy kat. hold termőterü-

letre ... 45,l 61,7 78,5 94,4 108,8 l24,7 143,4 161,6 220,1 száz forint állóalapra . . . . 70,5 77,0 86,9 98,4 104,9 111,5 118,0 124,6 13l,1 száz forint álló- és forgó—

alapra ... 72 7 79,5 88,6 97,7 104,5 lllA 115,9 120,5 131,8 egy munkanapra ... 64,3 74,8 87,8 99,1 105,2 ll3,9 117,4 l21,7 134,8 egy dolgozó tagra ... 57 6 69,1 84,9 99,5 107,0 114,6 122,3 l34,6 ll4,9 Az árbevétel

a ^értékhalmozottszázalékábantermelési. . .

öl,? 52,4 55,2 56,9 57,2 59,5 60,9 61,5 66,3 a halmozatlan termelési

érték százalékában . . . 89,3 84,7 86,7 86,0 84,0 83,5 84,3 85,0 85,6

Megjegyzés: A továbbiakban a kilenc termeléslérték—csoportot a táblában feltüntetett római számokkal jelölöm.

Másodszor: az ún. halmozatlan termelési érték differenciáltsága fokozot- tabb, mint a halmozott termelési értéké. A halmozott és a halmozafclan ter—

melési érték mint statisztikai mutató elsősorban abban különböznek egymástól,

3586 ' I . 1 ) DRa,VÁGIFEBENC*

.hogy a halmozott termelési érték a termelésben felbasmált vásárolt mezőgazda— _ sági termékek értékét is tartalmazza, míg a halmőzatlan nem. A*jó termelő-—

szövetkezetek területegységre számítva,.ugyan több mezőgazdasági terméket

vásárolnak, mint az átlagos es a gyenge szinvonalon gazdálkodók,'termelésük

színvonalához viszonyitva azonban nem. Minél magasabb színvonalú, valamely

iez-rnelőszövetkezetben az egységnyi területre jutó termelés értéke, a mezőgaz-

dasági termékekkel kapcsolatos termelő fogyasztását annál magasabb fokon elé——

gíti ki. Mivel a tennelőszövetkezetek mezőgazdasági termékek címén főként

"takarmányokat, hizlalásra és tenyésztésre alkalmas növendékállatokat vásárol—

nak közvetlenül az államtól vagy közvetítésével, esetleg anélkül másszövetke—

:zeti gazdaságoktól is, a jobb termelőszövetkezetekben megalapozottabb az állat-

állomány takarmánybázísa, a tenyész- és hízó állatok utánpótlása. Végső soron

tehát ezek termelésében a belső üzemi összefüggések kialakulitabbak és hanno—

nikusabbak, mint a gyengébbekben, noha temnelésük semmivel sem univerzáli—

sabb. Nálunk ma ez általában annál inkább érvényes, minél magasabb szín—

vonalon termel egy tennelőszövetkezet. *

Harmadszor: a termelőszövetkezetek termelési mutatói közül legdifferen—

*ciáltabb az árutermelés. Ez a különböző gazdálkodási szinvonalon álló termelő—

-szövetkezebek árbevételeinek arányában tükröződik, bár ennek differenciáltsága

nem sokkal erőteljesebb, mint a balmozatlan termelési értéke. Az árutemnelés fokozottabb differenciáltsága érthető. A saját termelésű termékek üzemi ésa!

tagok személsz szükségleteire történő felhasználása ugyanis nem egyenes, ha— ; ; nem fordított arányban áll a termelés szinvonalával. Ezzel ellentétes hatású az

"a már említett körülmény, hogy a jobb gazdaságokban :a saját tennelésű mező—

gazdasági termékek üzemi felhasználása nagyobb arányú, s az is, hogy a jobb

gazdaságokban a mgsűrűség is magasabb, így viszonylag nagyobb számú népes—

séget kell a legfontosabb mezőgazdasági termékekkel közvetlenül ellátni. A

jobb gazdaságok egységnyi tetmelőerőre, de különösen egységnyi földterületre számítva nemcsak abszolút mennyiségben, hanem termelésükhöz képest is több terméket adnak a népgazdaságnak, mint a gyengébb gazdaságok.

A. jó termelőszövetkezetek egységnyi területen elért, a gyengékénél nagyobb termelési umekébm a magasabb temnéSátlagok és hozamok, valamint az inten-

zívebb termelési struktúra hatása egyaránt kifejeződik. Nézzük előbb a hoza-

"mok kérdését. (Lásd 18. 2. táblát.)

Az adatokból kitűnik, hogy a búza termésátlaga többé kevésbé hű mércéje

a gazdálkodás színvonalának. A növényi tennék—ek termésátlagának az országos

termésátlaghoz viszonyított arányai a gazdaságok egyes csoportjaiban alig tér- nek el a búzáétól. Az állati hozamokra vonatkozóan ez kevésbé mondható. Ettől

függetlenül a növénytermesztés eredményei a gazdálkodás minden fokán meg-

határozzák az állattenyésztés színvonalát. A növényi teimésátlagok és az állati hozamok differenciáltsága kisebb, mint akár a halmozott, akár a halmozatlan term—elési értéke. Ez érthető, hiszen ez utóbbiak differenciáltságában a termelési

struktúra hatása is kifejeződik, és megmutatkozik az is, hogy a növénytermesz—

tésnek nagyobb a szerepe a termelés differenciáltságában, mint az állattenyész- tésnek. Ez temészetesen azt is jelenti, hogy az állattenyésztés színvonala a leg- jobb termelőszövetkezetekben sem felel meg a korszerűség követelményeinek.

A különböző színvonalon gazdálkodó termelőszövetkezetek tetmelaési struk—

túrájában is lényeges különbségek vannak. Melyek ezek közüla legfontosabbak?

1. Eltérés figyelhető meg a termőföld műVeléci ágak szerinti hasmosításá—

Yban. A területegységről nagyobb termelési értéket adó texmelőszövetkezetek

TERMELÉSI És JÖVEDELMI KULÖNBSÉGEK 587

mezőgazdaságilag hasznosított területében nagyobb a szántóföld, kisebb viszont .a rét, a legelő, az erdő és a nádas aránya. A legjobb temaelőszövetkezetektő]

eltekintve kisebb továbbá a kert-, a gyümölcs—, a szőlőterület aránya is, ami

kétségtelenül ellentétes az előbbivel. A legutóbb említett művelési ágak területe

azonban —— bármelyik termelési színvonalon gazdálkodó termelőszövetkezeti cso-

portot tekintjük is — együttesen csekély nészét teszi ki a hasznosí tott területnek,

eloszlása többé—kevésbé egyenletes, ezént nem uközömbösiti a nagyobb arányú szántónak termelési volument növelő hatását.

2. tábla A főbb növényi termékek. termésátlagai és a fajlagos állati hozamok az országos

termelőszövetkezeti átlag százalékában 1963—ban

! I. II, III. IV. ' V. , VI. VII. VIII. IX.

Termék

tennelésiérték—csoporthoz tartozó termelószövetkezetekben

Öszi búza ... 73,0 84,6 92,3 lO0,0 103,8 109,6 114,4 122,l 122,1 'Öszi árpa ... 76,8 83,3 89,8 98,1 101,8 109,2 113,8 116,6 124,0 Kukorica ... 72,3 79,1 85,8 97,5 105,5 111,6 115,3 l25,1 122,6 cukorrépa ... 82,4 86,3 88,3 95,4 102,5 105,8 112,9 114,9 118,1 Burgonya ... 73,3 86,6 93,3 104,4 113,3 117,7 115,5 115,5 122,2 Lucerna. ... 85,8 90,7 94,4 96,9 101,2 107,4 108,0 111,1 130,2 Napraforgó ... 69,2 78,4 86,1 98,4 110,7 116,9 129,2 133,8 127,6 Tej ... 77,2 84,l 91,5 98,1 103,9 109,8 112,8 115,8 l24,4 Tojás ... 76,9 73,6 84,6 91,7 106,5 103,2 119,2 67,5 158,7 Gyapjú ... 93,3 96,6 100,0 ll3,3 106,6 106,6 110,0 ll0,0 110,0

Élősúlytermelés

egy szarvasmarhára . . . . 85,4 90,9 95,8 102,0 101,3 106,9 106,9 107,6 113,1 egy sertésre ... 89,2 93,1 97,0 98,0 lOl,9 103,9 103,9 105,8 106,8 egy baromfit-a ... 95,l lO2,4 109,7 92,6 97,5 97,5 100,0 112,l 92,6 egy számosállatra ... 73,4

84,1 91,7 101,2

104,5 lll,5 115,2 116,7 118,2

2. Nem egyforma a szántóterület hasznosításának színvonala. A kenyér- gabona vetésterületének aránya mindegyik csoportban szinte azonos. Ez a kenyérgabonavetés adminisztratív előírásának a következménye. Korábban -— 1963 előtt —- minden évben kisebb volt a területegységről nagyobb termelési értéket nyújtó szövetkezetekben, 1963—ban és 1964—ben viszont csupán egyetlen

— a legjobb —— termelőszövetkezeti csoportban volt kisebb a kenyérgabona vetés—

területének aránya, mint a gyenge tenmelőszövetkezetekben. E csoportban azon—

ban jelentős a fővárosi és nagyvárosi virág—, zöldség— és egyéb más speciális termékeket termelő szövetkezeteknek a száma, amelyek kenyérgabona-termesz—

téssel alig, vagy egyáltalán nem foglalkoznak. A kukorica, a cukorrépa, ra zöld- ség, az évelő pillangós—ok s általában a szálas takarmányok, tehát egyrészt az egységnyi területről önmagukban is magas termelési értéket adó, ún. élőmunka—

intenzív ipari árunövények, másrészt a takarmányok vetésaránya —— a kenyér- gabocnával ellentétben —— a gyenge termelőszövetkezetektől a jók felé haladva nemcsak nem marad változatlan, hanem csoportról csoportra jelentősen nő.

A takarmánynövények vetésa-rányának növekedése a magasabb temésátlagok—

kal együtt a jó termelőszövetkezetekben megteremti a nagyobb állatsűrűséghez

és a magasabb hozamokhoz szükséges takarmánybázis alapját.

3. Eltérő az állatsűrűség és az állatállomány összetétele. A jó termelőszövet—

kezetek több állatot tartanak, és állománywkban nagyobb a sertések súlya.

Ebben az ágazatban a lekötött eszközök összege viszonylag kisebb, rövidebb a

588 DR. VAGI FERENC

tenyésztési, illetve tartási idő, ezért az eszközök körforgása is gyorsabb. Ezeket az előnyöket a jó termelőszövetkezetek jobban kihasználják, mint a gyengék,

ennek következtében az állatállományon belül a sertés—, ezen belül is a hízó és

a hizlalásra alkalmas növendékállatok állományának differenciáltsága a legna- gyobb. Mindazonáltal a jó tennelőszövetkezetekben a szarvasmarha—állomány is

sűrűbb, ami a talaj karbantartása és a talajerő pótlása révén a növényi temesv—

átlagok emelésének nélkülözhetetlen feltétele.

8. tábla

Az állatsűrűségi mutatók a termelőszövetkezeti szektor országos átlagának százalékában 1964-ben

I. ' II. III. ! IV. ! V. ! VI. ' VII. ' VIII. IX.

Megnevezés

termelésiérték-csoporthoz tartozó termelőszövetkezetekben

Szarvasmarha ... 64,5 87,1 95,0 101,7 109,6 111,0 118,8 l32,5 118,8u Ebből tehén ... 63,2 86,8 95,1 102,1 109,4 111,0 120,4 130,8 118,8 Sertés ... 51,9 71,0 85,7 102,2 115,2 l23,4 137,7 147,6 142,0, Ebből koca. ... 59,7 73,9 96,6 102,2 114,6 119,4 132,6 142,3 132,4

— Számosállat* ... 73,2 86,6 95,8 100,0 107,0 109,2 116,9 126,1 120,4

' Baromfi nélkül.

A jó tennelőszövetkezeteknek a gyengebbekénél magasabb termésátílagai és hozamai, valamint a temelés szerkezete külön-külön is, de különösen együt—

tesen nagyon is aktív tényezői a jó termelőszövetkezetek területegységre jutó magasabb termelési értékének. Dr. File Jenő a Statisztikai Szemlében meg-- jelent cikkében3 már 1961-ben kimutatta, hogy a szántó, a szőlő, a gyümölcsös területének az összterülethez viszonyított aránya és a termelési érték közötti korreláció koefficiense 0,90144, az állatsürűség (a száz kat. hold mezőgazdasági területre jutó számosállat) és a termelési érték [kölcsönös kapcsolatának a kor—

relációja pedig még szorosabb, 0,99338 volt 1959-ben a temelőszövetkezeti szek- torban.4 Különösen akkor mutatkozik meg .a termelési struktúra termelési érté—

ket alakító szerepe, ha a temelési irány szerint csoportosított vtermelőszövet-

kezetek termelési értékének alakulását állítjuk egymással szembe. A Központi

Statisztikai Hivatal elsősorban a tenné—kek termelési aránya, de még más szem—

pontokat is figyelembe véve, általános árutermelő, sokféle és egyiket sem domi—

nánsan termelő, növénytenmelő, állattenyésztő, kertészeti és egyéb termelési szerkezetű termelőszövetkezeteket különböztet meg. Ezek közül területegységre számítva legnagyobb termelési értéket a kertészetiek, majd az állattenyésztési jellegűek adnak. Az előbbiek egy kat. holdra jutó halmozatlan termelési értéke 33, míg az utóbbi—eke 19 számlákkal volt nagyobb 19634ban és 1964—ben is, mint az országos termelőszövetkezeti átlag. Az általános árutermelő termelőszövet—

kezetekben a területegységre jutó tennelés az országos szinten áll, a növény—

termesztő termelőszövetkezetekben pedig mintegy 40 számlákkal kisebb annál.

Ez utóbbiaknál a termelési érték színvonalában nagyon kiütközik a megfelelő állattenyésztés hiánya, a növényi termékeknek az állattenyésztésben való tovább—

felhasmálása, az állattenyésztésnek a növénytermesztésre gyakorolt hatása is nagyon alacsony fokon érvényesül.

, 3 File Jenő: A kombinációérték szerepe a mezőgazdasági üzemek belterjességi modelljelnek meghatározásában. Statisztikai Szemle. 1961. évi 4. sz. 493—514. old

4Ugyanaz a két korrelációs együttható 1958—ban 0,907 és 0,923 volt. (Lásd File Jenő elöző jegyzetben idézett cikkét.)

TERMELÉSI ÉS JÖVEDELMI KULÖNBSÉGEK 589

Miként tükröződik a termelés differenciáltsága a tenmelőszövetkezetek bruttó jövedelmének mutatóiban?

4. táble

A bruttó jövedelem az országos termelőszövetkezeti átlag százalékában 1964—ben

I. II . III. IV. V. VI. VII. VIII. IX.

Mutató

a termelésiérték-csoporthoz tartozó termelószövetkezetekben

Bruttó jövedelem

egy kat. hold termőterü-

letre ... 44,0 59,9 75,1 92,4 110,5 129,1 147,6 167,3 224,0 egy forint állóalapra . . . . 68,3 75,6 82,9 95,1 104,9 ll4,6 122,0 129,3 131,7 száz forint álló- és forgó-

alapra ... 70,0 76,7 83,3 93,3 103,3 113,3 116,7 123,3 130,0 egy munkanapra ... 63,6 72,7 84,4 97,4 106,5 118,2 l20,8 126,0 l37,7 egy dolgozó tagra ... 56,2 67,0 81,2 97,3 108,6 118,6 125,8 139,3 l47,3 Pótlási alap (c) a. halmozott

termelési érték százaléká-

ban* ... 77,8 71,9

69,1 65,3 63,2 60,8 59,3

58,7 54,1

* Az országos átlag 84,1 százalék.

A. tenne—lés differenciáltságát pontosan követi a bruttó jövedelemé, más mutatóknál azonban különbségek is vannak, Először az, hogy a bruttó jöve——

delem differenciáltabb, mint az előzőkben vizsgált xbámme—lyik termelési és áru—

termelési mutató. Ez abból következik, hogy a jó temelőszövetkezetekben a

pótlási alapnak, a holtmunka-náfordítás költségeinek aránya a teamelé'si érték—

ben kisebb, mint a gyengékben, s a gyengéktől a jók felé haladva csoportról csoportra csökken. A jó termelőszövetkezetekben a növényi termesát—lagokra és állati hozamokra jutó holtmunlnaköltség is kisebb, mint a gyenge termelőszö—

vetkezetekben. Másodszor, s ami megint csak a holt munkának a termelési érték—

hez viszonyított aránya csökkenésével van összefüggésben, a bruttó jövedelem esetében a jó termelőszövetkezetek mutatóinak a termelőszövetkezeti átlagtól való elténése nemcsak nem kisebb, hanem még nagyobb is, mint a gyenge ter- melőszövetkezetekének ettől való elmaradása. Feltehető tehát, hogy a jó termelő—

szövetkezeteknél a bruttó jövedelem differenciáltsága még erőteljesebb, mint amit a termelési mutatóknál tapasztaltunk, s a jó .és a gyenge tenmelőszövetke—

zetek bruttó jövedelmének differenciáltsága még fokozottabban különbözik egy- mástól, mint a temelési mutatók eseteben.

A termelési és a bruttó jövedelmi mutatók arányai önmagukban nem ad—

nak teljes áttekintést a termelés differenciáltságáról, ehhez ismerni kell még azt is, hogy ,a különböző termelési színvonalon álló gazdaságok milyen arány—

ban részesednek az egész termelőszövetkezeti szektonból. (Lásd az 5. táblát.) Az adatok nagyon érdekesen tükrözik a tennelőszövetkezetek differenciált—

ságát. Álljon itt csupán két ellentétpár az átlagosnál jobb és az átlagosnál gyen—

gébb termelőszövetkezetekre vonatkozóan. A jó tenmelőszövetkezetek legna—

gyobb arányban a nettó és a bruttó jövedelem és legkisebb arányban a ter-

melőszövetkezetek számából és földterületébőxl részesednek. A gyenge termelő- szövetkezetekre mindez éppen megfordítva igaz. Egyszóval a különböző szim- vonalon gazdálkodó temelőszövetkezetek aránya az egesz temnelőszövetkezeti szektor legfontosabb gazdasági mutatóiból nem azonos. Egyoldalú képet kapunk

590 DR. vAex mmm:

n—tehát, ha csupán a termelőszövetkezetek számának és földterületének megoszlá—

sát Vizsgáljuk a gazdálkodás színvonala szerint, ahogy az eddig általában köre—;

tént.

- ; : f.! i ;

a. tábla A különböző termelésiérték—csoporthoz tartozó termelőszövetkezetek részeéedése

a szektor fontosabb gazdasági mutatóiból (százalék)

*' Ánó_é8 Halmo- Halmo—

Gazda- Termó- Dolgozó forgó. zott. zatlan

Termelésiérték-csoport súgok terulet tagok eszkö— —————————-——— Bruttó Nettó

"ám "ám lök termelési érték

I. ... 12,2 10,2 8,0 6,3 5,1 4,3 4,4 3,5 II. ... 14,2 13,2 11,8 10,4 9,0 s,1 7,9 7,2

IH. ._ ... 18,2 18,3 16,9 16,4 15,0 14,1 *13,7 [13,8

Átlagosnál gyengébbek

(I— III.) együtt ... 44,6 41,7 36,7 33,1 29,1 26,5 26,0 245

IV. (átlagosak) ... 17,2 18,4 17,4 17,9 17,7 17,2 17,0 l7,8- V. ... 13,4 14,4 14,7 15,1 15,8 15,9 15,9 15,9' VI. ... 8,6 8,8 9,7 10,0 10,7 11,2 11,4_ 11,9 VII. ... , ... 6,2 7,0 8,3 8,8 9,6 10,2 10,4; 10,1 VIII. ... 3,8 3,9 4,7 5,2 5,9 6,3 6,5 6,5 IX. V ... 6,2 5,8 8,5 9,9 11,2 12,7 12,8 13,3

Átlagosnál jobbak (V—IX.)együt'o

Termelőazövetkezetek összesen

100,0

38,2

100,0

39,9

100,0

45,9

100,0

49,0

100,0

53,2

100,0

56,3

100,0

57,0

100,0

57,7

Az adatok jól mutatják, hogy a területegységre jutó halmozatlan 'nemmelés

nagysága szerint csoportosított temelőszöVetkezetek milyen részt képviselnek az egész szövetkezeti szektorban, és milyen szerepet töltenek be a szövetkezeti szektor összes termelésének és összes bruttó jövedelmének létrehozásában. A bermelőszövetkezeti szektor gerincét a III., a IV. és az V. csoportba tartozó ún.

közepes színvonalOn gazdálkodó termelőszövebkezetek képezik. Ezek a gazda-

ságok 1964—ben a tennelőszövel'kezeteknek 48,8 százalékát tették ki, s a szövet- kezeti szektor bruttó jövedelmének 46,6 százalékát adták. Az átlagosnál jobb

tennelőszövetkezetek szám— és területárányukban ehnaradnak az átlagosnál gyengébbektől, a szövetkezeti szektor termeléséhez és bruttó jövedelméhez azonban nagyobb arányban járulnak hozzá, mint a gyengék. A jó termelőszö—

vetkezetek gazdasági szerepe és ereje ma már nagyobb, mint a gyengéké; közel

60 százalékos. Ez a termelőszövehkezeti szektor fejlődésének komoly eredménye mégakkor is, ha — mint később látni fogjuk —— a jó temmelőszöveükezetek a

gymgékhez viszonyítva is erősödtek. A szövetkezeti szektor fejlődése tehát

döntő mértékben a jó teamelőszövebkezeteken nyugszik, s ezt a jövőt illetően

pozitív vonásnak kell tekinteni azért is, mert ezután már fokozottabb figyelmet lehet szentelni a gazdasági vezetésben a gyenge termelőszövetkezetekmek,

Külön is szólni kell az I. temeléeiérbék—csoportba tartozó termelős—zövetke—

zebekről. 1964—ben ebbe a csoportba. tartozott a szövetkezetek 12,2 százalé—ke.

Ennek a 417 termelőszöve'tkezetnek jelentősebb része annyit sem termelt, hogy ' az állami kedvezményekkel csökkentett halmozott termelésük értékében a ter—

melése-e felhasznált alap— és segédanyagok köl-tsége megtérült volna. Ezek tehát

TERMELÉSI ÉS 'JÖVEDELMI KÚLÖNBSÉGEK

59E

ún. abszolút veszteséges termelőszövetkezetek, amelyek gazdasági tevékenysé-

gük emedményeként semminemű jövedelemhez nem jutottak. Ennek természe—

tesen a korábbi árszínvonal is oka, és nemcsak arról van szó, hogy ezek a ter——

melőszövetkezetek nem jól gazdálkodnak, hanem arról is, hogy rossz természeti

feltételek között termelnek, eszközellátot'cságuk sem kielégítő, jóllehet ez alig

rosszabb a gyenge termelőszövetkezetek átlagos ellátottságánál. Hasonló —— bár' némileg jobb eredményt felmutató — termelőszövetkezetek a II. temelésiérték—

csoportban is vannak. E termelőszövemezetekben a termelés elemi feltételei is—

hiányoznak, ezért nagyon nehezen tudnak előbbre lépni, fejlődésük vontatott?

megszilárduláswk üteme nem kielégítő.

2. A TERMELÉS ÉS A JÖVEDELEM DIFFERENCIÁLTSÁGA

AZ ÁLLAMI SZEKTORBAN

A termelőszövetkezeti gazdálkodás differenciáltságának megismerése után?

érdekesnek ígérkezik ugyaneZt megvizsgálni az állami gazdaságok vonatkozá—4 sában is. A hasonlóságok és a különbségek az állami gazdaságok magasabb tennel—ásd szinvonalán, sok tekintetben tanulságosak lehetnek a termelőszövet- kezetek fejlesztésére nézve is. Itt azonban előre kell bocsátani, hogy a halmo—

zatlan termelési érték szerint csoportosított állami gazdas ágoknál egy-egy érték—r—

interval-lumba tartozó gazdaságok száma általában kevés, minthogy az állami:

gazdaságok összes száma is csak 216. Ebből következően esetenként az adatok—

ban mutatkozó összefüggés nem mindig tekinthető jellemzőnek, noha szinte min——

den esetben az adatokból helyes következtetésre lehet jutni.

6. tábla

Az állami gazdaságok legfontosabb gazdasági mutatóinak dífferenciáltságu 1964—ben

; Az egy kat. hold A száz

termőterületre jutó fgró'ing Egg Egy;

Az e kat. hold

á ' s mun a- munk s- Ö ; teráső A. erüle tre %egzleffggízgggg halmo— halmo- áru- " f orgó- napra ra. k ágysz;

Sorszám' jutó halgnfzéatggg_{terme s} a halmozott ZOH' zatlan alapra a hgzam'

1-

- az .a-

(forint) SZázalékába" termelési érték JutíÉmÉTÁ$ÉátéÉu lékám-

az országos állami gazdaság! átlag százalékában

I. — 3000 ... 63,4 49,0 44,3 53,0 73,6 77,2 77,5 161,9*

II. 3001 — 3500 ... 61,8 74,5 65,7 78,2 85,2 83,4 84,7 158,2 ' III. 3501 — 4000 ... 61,9 86,6 76,5 95,9 94,7 88,0 88,8 1443?

IV. 4001 — 4.500 ... 67,9 87,7 85,0 92,6 100,6 95,2 96,3 149,5-x V. 4501 — 5000 ... 66,8 101,6 96,9 101,() 98,7 98,3 99,1 133,1 VI. 5001 — 6000 ... 71,5 110,3 112,7 108,1 104,2 105,2 105,1 13496 VII. 6001 —— 7000 ... 74,0 122,6 129,6 ll9,9 llU,7 107,7 107,0 l30,8 VIII. 7001 —— 8000 ... 79,0 133,1 150,l l46,6 102,6 99,2 100,5 125,4 IX. 8000— ... 75,5 186,8 201,6 164,5 111,2 118,6 115,8 124,6v Összesen 70,0 100,0

100,0 100,0 100,0 100.0 100,0 137,T'

* A csoportokat a továbbiakban az állami gazdaságoknál is római számokkal jelölöm.

" A növényi és álla'ti eredetűjermékek értékesítés

Az állami gazdaságokban az egységnyi területre jutó termelés szélesebb skálán mozog, mint a termelőszövetkezetekben. Az állami gazdaságok termelés?

értékének alsó szintje tulajdonképpen a termelőszövetkezetek átlagos szín-- vonalánál kezdődik, s a legjobb állami gazdaságok termelésének szintje jóval feletteáll a legjobb termelőszövetk'ezetek termelési szintjének. A legjobb és a,

592 — . _ DB. VAGI'FERENC leggyengébb állami gazdaságok egy kat. hold termőterületre jutó halmazatlan tennelési értékének a különbsége 1964—ben mintegy 50 százalékkal nagyobbaz állami gazdaságok esetében, mint a tennelőszövetkezetekben, vagyis a mező—

gazdaság állami szektorában a termelés differenciáltsága nagyobb fokú, mint a termelőszövetkezetekben. Ezt mindenesetre érdemes jól megjegyezni. '

Emellett meg más figyelemre méltó eltérések is vannak az állami gazdasá—

gok termelésének differenciáltságában a termelőszövetkezétek termelésenek dif—

ferenciáltságához viszonyítva. Vegyük ezeket sorra.

Először: amíg abban a tekintetben azonosság mutatkozik, hogy a terület—

egységre jutó balmozatlan termelési érték differenciáltsága nagyobb, mint a halmozott termelési értéke, addig úgy tűnik, hogy az árutermelés differenciált"

sága az állami szektorban nem erőteljesebb, mint a halmozott vagy a halmazat- la—n termelés differenciáltsága. Ez közvetett kifejezése annak, hogy a gyenge állami gazdaságoktól a jók felé haladva az árutermelés foka csökken. Ezmeg—

lepő, mert egyébként általános szabályként éI'Vényesül, hogy .a termelés maga—

sabb szintjén az árutermelés foka is nagyobb. A halmozatla—n termelésnek a halmozotthoz viszonyított nagyságaa gyenge gazdaságoktól a jók felé haladva fokozódik, ezért vele együtt növekszik az üzemen belüli önellátás foka, azaz a saját temnelésű termékek felhasználása is. Feltehetően ez lehet fő oka annak, hogy a jó gazdaságok magasabb termelési szinvonalán az árutermelési hányad alacsonyabb.

Másodszor: a területegységre jutó halmozottés halmozatlan termelési érték differenciáltsága az állami gazdaságokban is csakúgy, minta termelőszövetke-

zetek—ben felülmúlja az egy munkanapra és az egy munká'sra jutó termelési

érték differenciáltságát, de itt az egy munkásra jutó termelési érték differen—

ciáaltsága nemcsak (nem nagyobb, hanem kisebb is, mint az egy munkanapra jutó termelés diffenenciáltsága. Ez a külömbség nagyon lényeges momentum.

Az tükröződik benne, hogy az állami gazdaságokban a munka dija alapjában nem függ .a realizált bruttó jövedelem színvonalától, s ezért nem fűződik anyagi

érdekeltség az egy dolgozóra jutó bruttó jövedelem növeléséhez. Ez természe—

tesen érvényes az állami iparra is és ez egyben azt is jelenti, hogy gyakorlatilag az állami szektorban nem kielégítően érvényesül az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem maximalizálásának elve. Ez átmenetileg kisebb vagy nagyobb mér—

tékben, esetleg egészében is indokolt lehet a mezőgazdasági termékek keresleté—

hez való igazodás miatt. Az ország anyagi erőforrásainak gyarapodását, a mező—

gazdasági munkaerő—el'látásban szezonálisan jelentkező s helyenként már egész évre állandósult hiányt illetően azonban nem tekinthető kedvezőnek, mert az üzemeken belüli kihasználatlan munkaerő—tantalékokna utal.

A lekötött alapokra —— itt történetesen az állóeszközökre —— jutó termelés

differenciáltsága az állami gazdaságokban szintén másként alakul, mint a ter—

melőszövetkezetekben, amennyiben a száz forint álló— és forgóalapra, valamint az egy munkaerőre és az egy munkanapra jutó halmozni-lan termelés többé—

kevésbé azonosan differenciált. Az állami gazdaságokban tehát a ternielési

tényezők közt észrevehetően előkelőbb helyen áll 'az alkalmazott technika ki—

használása, mint a felhasznált eleven munkáé vagy munkaerőé, ami szintén eltér a termelőszövetkezebekben tapasztaltaktól. Ebben kétségtelenül szerepet játszik az, hogy az állami gazdaságok a munkások felvételét és alkalmazását a

termelés igényeihez igazítják, és számukra általában úgy jelentkezik a kérdés,

hogy adott munkaerő—létszámmal rendelkeznek, s munkások foglalkoztatásáról

gondoskodniwk kell. Az adatokban konkrétan mutatkozik meg, hogy korántsem

TERMELÉSI ÉS JÖVEDELMI KULÖNBSEGEK 593

mindig annyi munkaerőt alkalmaznak, amennyire valóban szükség van, így az alkalmazott munkaerő egy bizonyos része kihasmálatlan. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a lényegesen jobb álló— és forgóeszköz—ellátottságú leg- jobb gazdaságoan a gyengékhez viszonyítva csak alig valamivel áll magasabb

szinten az időegységre jutó tenmelés, mint az egy munkásra jutó termelés.

Látható, hogy milyen jelentős különbségeket eredményez a termelőerők kihasz—

nálásaban az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek eltérő üzemi érde-

keltsége. Ebben jelenleg temészetesen annak is szerepe van, hogy az állami gazdaságok terveit nem igazítják kielégítően az egy lakosra jutó nemzeti jöve—

delem :maximalizálásának elvéhez. Az állami gazdaságokra is érvényes az, hogy leginkább differenciált az egységnyi területre jutó termelés, hogy a legjobb állami gazdaságokban is az egy kat. holdra jurtó termelés haladja meg leginkább a gyengéket. Az egységnyi területre jutó myeneség maximalizálása irányába való előrehaladás is csak úgy valósulhat tehát meg, ha a termelőerők kihasználásá-

ban a föld áll az első helyen.

A mezőgazdaság állami szektorában is — hasonlóan a termelőszövetkezeti- hez —— a gazdálkodás magasabb szintjén álló gazdaságok gyengébbekéhez viszo—

nyított nagyobb kat. holdankénti termelési éntékben a magasabb termésátlagok

s az intenzívebb vetésszerkezet hatása együtt tükröződik.

"l.—tábla A főbb növényi termékek termésátlagai és az állati hozamok

az országos állami gazdasági átlag százalékában 1964—ben

I. ! II. ! III. : IV. 1 V. ! VI. ! VII. 1 VIII. ] IX.

Termék

termelésíérték—csoporthoz tartozó állami gazdaságokban

őszi búza ... 73,3 90,3 97,7 101,4 102,9 106,6 ll4,8 104,4 114,8 Öszi árpa ... 79,5 95,6 93,4 lO2,l 99,2 100,7 113,1 ll2,4 104,3 Kukorica ... 77,2 88,3 lO3,7 lO0,0 114,2 97,8 106,8 89,9 102,6 Cukorrépa ... 72,4 86,4 lOO,9 91,9 92,0 101,7 112,4 117,0 112,4 Burgonya. ... 73,8 92,7 107,2 ll7,0 l25,6 101,8 103,2 72,2 103,0 Lucerna ... 115,'7 109,l 93,9 94,9 100,5 106,0 110,l 108,6 104,5 Napraforgó ... 83,6 73,4 104,0 124,4 118,3 97,9 102,0 87,7 69,3 Tej ... 98,6 94,7 100,2 102,6 96,l 100,4 lOl,l 106,4 101,9 Tojás ... 108,3 92,3 94,4 lO2,7 116,7 90,9 99,3 64,3 101,3 Gyapjú ... 100,0 95,l 95,l 97,5 104,8 102,4 lO0,0 117,0 95,l Élősúlytermelés

egy szarvasmarhára . . . . 85,7 92,8 100,0 107,l 107,l 92,8 ll4,2 114,2 100,0 egy sertésre ... 82,1 91,0 102,9 96,0 105,9 108,9 96,0 101,9 101,9 egy baromfira ... ll3,l 78,9 76,3 81,5 94,7 l39,4 100,0 150,0 71,0 egy számosállatra ... 51,4 88,5 102,8 lO0,0 105,7

108,5 102,8 ll4,2 128,5

A jobb gazdaságok magasabb termelési értékében a növénytermesztés és az állattenyésztés hozamainak hatása egyaránt kifejezésre jut. A gyenge gazda-

,ságoktól a jók felé haladva azomban a termésátl—agok és a hozamok növekedése

kevésbé kiegyensúlyozott, s a búza termésátlagának színvonala a többi termek termésátlagába—n nem tükröződik olyan egyértelműen, mint a tenmelőszövefbke—

zetekben. Az állami gazdaságokban végső soron tehát az ágazatok helyzete, az

egyes növények termésátlagának és az állattenyésztési ágak hozamainak alaku—

lása kevésbé egyöntetű, mint a tenmelőszövetkezeti szektonban. Ez nyilván nem pozitivum, a gazdaságok feltehetően nem tudnak egyidejűleg kielégítő mérték—

3 Statisztikai Szemle

594 ' ' DR. VÁGI FERENC

ben anyagi eszközöket összpontosítani valamennyi termékükre, s ennek követ—

keztében üzemi belső összefüggések kielégítésében időleges fennakadások for—

dulh—atnak és fordulnak is elő.

A művelési ágak intenzitásának termelési értéket fokozó hatása az állami gazdaságoan még erőteljesebb, mint a termelőszövehkeze'tekbem. Az állami gazdaságokban a szántóterület aránya kisebb, a kert, a szőlő és a gyümölcsös

aranya viszont lényegesen nagyobb az egységnyi területről nagyobb * értéket

elérő gazdaságokban. Végeredményben ezekben a gazdaságokban a szántó, a kert, a szőlő és a gyümölcsös együttes területének aránya is nagyobb. Például 1963-ban a 3001—3500 forint halmozatlan hermelési értéket elért gazdaságok cm—

portjában a szántóterület aránya 71,6, a szántó a kerttel, a szőlővel és agyil- mölcsössel együtt pedig 74,7 százalékot tett ki. Ugyanez a 6001—7000 forint

termelési értéket adó gazdaságoan 66,9, illetőleg 78,5 százalék. Az egy kat.

holdról 4500 forintnál nagyobb termelési értéket elérő állami gazdaságokban 10,3 százaléktól 18,9 százalékig terjed a kert, a szőlő és a gyümölcsös aránya az összes művelt területben. Ezek közt már több olyan gazdaság is van, amely dominánsan kertészeti termekeket termelő vagy éppenséggel egyoldalúan mono-w

kulturás szőlőtermelő gazdaság.

Az állami gazdaságokban a gazdálkodás szinvonalának minden lépcsőfokán

lényegesen nagyobb az állattenyésztés szerepe minta tennelőszövetskeze'bek közös gazdaságaiban. Főként ez az oka annak, hogy a texmelőszövetkezetek terület——

egységre jutó termelési értéke jelentősen elmarad az állami gazdaságokétól,

jóllehet ebben olyan tényezők is közrejátszanak, mint az előbbiekben tárgyalt kert—, szőlő- és gyümölcsösterületi arány, valamint az állami gazdaságok által szinte minden egyes terméknél elért magasabb termelési hozam.

8. tábla

A száz kat. hold termőterületre jutó átlagos állatállomány 1964-ben

Szarvasmarhák Sertések Juhok Számosállatok

Az egy kat száma a (az)

hold termőtei'ü- ,

_ mezőgaz- mezőgaz- mezőgaz- mezőgaz—

letre jutó ter ' állami dasági ter- állami dasági ter- állami dasági ter— állami dasági ter—

melési érték .

gazdasá: melószö- gazdasá; melőszó- gazdasá— melőszö— gazdasá— melőszö—

gokban vetkeze- gokban vetkeze- gokban vetkeze- gokban vetkeze-

tekben tekben tekben tekben

— Átlagosnál

alacsonyabb . 13,4 8,5 45,0 16,8 57,2 25,1 20,9 l2,4

, átlagos ... 16,6 10,1 55,2 23,6 37,8 21,0 23,3 14,2

tlagosnál

magasabb . . . 15,8 11,5 55,7 29,5 26,0 18,4 22,4 16,0

Az egységnyi területre jutó termelés szinvonala s ennek differenciáltsága

az állami szektorban is meghatározólag hat a gazdaságok üzemi eredményére.

(Lásd a 9. táblát.)

A termeléshez hasonlóan az üzemi eredményességem kifejező jövedelmi mu- tatók esetében is azt tapasztaljuk, hogy az állami szektorban a differenciáltság

nagyobb, mini: a termelőszövetkezetiben. Ez most még szembeszökőbb, mert

egyrészt itt is -— mint: korábban a temnelőszövetkezebeknél —— a jövedelmi

mutatók differenciáltsaga erőteljesebb, mint a. termelési mutatóké, másrészt

TERMELÉSI ÉS JÖVEDELMI KULÖNBSÉGEK 595

azért is, mert mindez fokozottabban érvényes a bruttó jövedelemre, de külö—

nösen a nettó jellegű eredménymutatókra vonatkozóan.

§. tábla Az állami gazdaságok üzemi eredménye és főbb gazdasági mutatóinak megoszlása

A munka- A munkabér

V a a ne A nettó A gazdasá- _ A halmo-

Termelésiérték_ eredmény eredmény ággá? vállalati gok számá: Aga-gél zatlan ter—

csoport "'*'—"__— eredmény" nak melési érték

alapján számított bruttó jövedelem

az országos átlag százalékában megoszlása (százalék)

I. ... 33,5 28,9 —— 343,8 — 417,1 13,8 18,0 7,9

II. ... 44,4 37,5 — 493,3 —— 595,7 5,7 6,5 4,3

III. ... 65,3 59,6 — 276,8 — 406,2 7,6 6,7 5,1

IV. ... 76,2 81,2 — l28,0 — l90,7 10,5 13,5 11,5

A V. ... 104,6 104,3 -l- 196,0 — 28,5 13,8 14,3 13,9

VL ... 117,8 ll7,8 %286,7 4- 27,8 15,7 17,2 19,4

VII. ... 139,7 142,2 4-409,0 4— 124,2 13,8 10,9 14,1

VIII. ... 170,5 167,8 % 518,8 4- 152,1 5,2 3,7 5,7

IX. ... 218,2 226,l %— 972,7 4- 532,8 13,9 9,2 18,l

Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0

100,0 100,0 100,0

* Vállalati ered'mény: üzemi nyereség, illetve veszteség az állami támogatással, árkiegészítés- sel és veszteségtéritéssel együtt.

** Nettó vállalati eredmény: üzemi nyereség, illetve veszteség az állami támogatás és a költségvetési befizetések egyenlegével csökkentve.

Az állami gazdaságok az 1964. évi mezőgazdasági ának és termelési szín—

vonal mellett szektorátlagban veszteségesek, realizált bruttó jövedelmük nem fedezi a kifizetett munkabéreket. Az egész szektor állami dotációk révén ad évről évre szerény nyereséget. Ezen lényegesen nem változtat a felvásárlási

árak ez évi felemelése sem. A többletbevétel ugyanis az amortizációs költségek fedezésére szolgál a termelőeszközök korábbi áremelésének ellentételeként. Nem kétséges, hogy az állami szektor mai anyagi-műszaki felszereltsége mellett több nyereséget is adhatna. Ennek ellenére mégsem volna helyes úgy értékelni .a helyzetet, hogy az állami gazdaságok fenntartása tulajdonképpen az állami költségvetésből történik, a mezőgazdasági termelői árak ugyanis továbbra is fa

termékek értéke alatt állnak.

Érdemes megjegyezni, hogy nemcsak 'az átlagos, hanem az átlagosnál némi- leg jobb, az egységnyi területről 4500—5000 forintot, tehát viszonylag magas termelési értéket nyújtó állami gazdaságok is veszteségesek. Ezek temelésí szintje elég jelentősen meghaladja a jó termelőszövetkezetek egy ket-. holdra jutó halmon—tlan termelési értékének átlagát. Végső soron tehát feltétlenül magas az a termelési színt, amelynél a gazdálkodás állami gazdaságainkban nyereséges. Az állami dotáció különben a temneIési érték nagysága szerint cso- portosított állami gazdaságok ált—alános összképérn alíg Változtat, mindössze egy

csoporttal emeli feljebb a nyereségesség alsó határát, és csak csekély mértékben ellensúlyozza az érték alatti árakból következő bevételkiesést. A veszteséges

gazdaságok az állami szektor nagyobb részét teszik ki, s az állami szektor föld- területének közel 60, összes halmozatlan termelésének közel fele, s következés—

képpen bruttó jövedelmének nagy része ezekre a gazdaságokra jut.

gú

"596 " " DR. VÁGI maniac

3. A DIFFERENCIÁLÓDÁS TENDENCIÁJA

Különösen a termelőszövetkezeti szektorban nagyon fontos kérdés, hogy

miként változik a temelés és a bruttó jövedelem differenciáltsága. Ez a körül- mény arra késztetett, hogy :a kérdést nagyon tüzetesen vizsgáljam. A vizsgá-

lathoz a termelőszövetkezeteket három -— jó, átlagos és gyenge —— csoportba Soroltam. Az átlagos csoportot ismét hármfélekepp vettem figyelembe. Az első

variációban a Központi Statisztikai Hivatal 'egy ket. hold termőterületre jutó

halmozatlan termelési érték szerinti csoportositásából az egymást követő évek-—

ben [azokat ,a termelőszövetkezeteket vettem átlegosaknak, amelyek ugyanabba

az 500 forintos értek—intervallumba tartoztak, mint az országos egy ket. holdra jutó halmozatlan termelési érték. A második variációban az elsőhöz hasonlóan

jártam el, azzal az elténéssel, hogy az átlagos csoponthoz hozzákapcsoltam a közvetlenül mellette levő 500 forinttal kisebb és 500 forinttal nagyobb érték—

intervallumba tartozó szövetkezeteket is, s végeredményben így az ún. közepes színvonalon gazdálkodó ter-melőszövetkezetek csopontját kaptam. A harmadik variációban a FöldműveléSügyi Minisztérium termelőszövetkezeti zárszámadá-

saiban évek óta alkalmazott csoportosítás szerint közölt adatokat vettem

figyelembe. Eszerint gyenge temnelőszövetkezetek azok, amelyekben az egy szántóegységre jutó gazdálkodási eredmeny 1200 forintnál kisebb; közepesek', amelyeknek gazdálkodási eredménye az 1200—2200 forintos intervallumba tar—

tozik; jók azok, amelyeknek gazdálkodási eredménye meghaladja a 2200 forin- tot. A differenciálódás tendenciája mind a három variációban ugyanazt a képet

adta, eltérés csupán a részletkérdéseknél mutatkozott. Em'e való tekintettel a következőkben csak az első variáció szerinti adatokat közlöm. (Lásd a 10. táblát.)

A mezőgazdaság szocialista átszervezését követően e termelőszövetkezeti

szektorban a gazdálkodás szinvonalának különböző fokán álló termelőszövetke—

zet—ekben átmeneti visszaesés után bontakozott ki csak a termelés növekedése.

Ebben az általános folyamatban a jó gazdaságok gyorsabban halad—tak, mint a gyengék, ezért a differenciáltság igen erőteljesen ebnélyt'ult. Figyelembe kell azonban venni, hogy ha 1960 helyett az 1962. évet választanánk (bázisul, akkor némileg más eredményre jutnánk. Az 1962. évi eredményekhez viszonyítva ugyanis a jó és az átlagos színvonalon álló gazdaságokban többé—kevésbé azonos

arányban nőtt a termelés mégpedig úgy, hogy a legjobb termelőszövetkezetek-

ben valamivel kisebb arányú volt az előrelépés, a gyenge temelőszövetkezetek- ben pedig nagyobb arányúnak mutatkozik ,a termelés növekedése, mint a köze—

pes termelőszövetkezetekben. A gyenge gazdaságok 1962—ben megkezdődött és azóta fokozódó állami támogatása, az állami támogatásnak a jóktóla gyengékhez való nemi átcsoportosítása tehát e tekintetben eredményesnek látszik, és az egész olybá tűnik, célba is talált, mert a gyenge tennelőszövetkezetek kat. hol—

dankénti termelésének az átlagosnál nagyobb arányú növekedése látszatra a

differenciálódás gyengülésére enged következtetni. Megmutatkozik azonban az is, hogy a gyenge termelőszövetkezetekben a termelés nagyobb arányú fokozó—

dását még inkább növekvő álló— és forgóalap—ellátottsággal érték el, tehát a termelés tőkeigényessége a gyenge gazdaságokban erőteljesebben fokozódott, mint a jókban. A gyakorlatban tehát nem igazolódik, hogy a termelőszövetke—

zeteknek alacsonyabb termelesi színvonalról könnyebb előrelépniök, s hogy ezek- ben a gazdaságoan a termelés növelése kisebb költségekkel érhető el, mint a

magasabb színvonalon álló gazdaságokban.

TERMELÉSI ES JÖVEDELMI KÚLÖNBSÉGEK 597 !

10. tábla

A termelés, valamint az álló- és forgóalap növekedése a gazdálkodás szinvonala zerint a termelőszövetkezeti szektorban

(Index: 1960. év : 100)

Az egy kat. hold termőterületre ! 1961- 1962— 1963- 1964- )"utó termelési érték

évben

Az egy kat. holdra jutó halmozatlan termelési érték

Átlagosnál magasabb ... 103,3 98,0 116,9 12o,2 Átlagos ... 99,9 93,2 1 14,2 1 13,9 Átlagosnál alacsonyabb ... 94,5 88,9 107,s 114,8

Országos 94,4 97,7 105,8 nem

Az egy kat. holdra jutó álló- és forgóalap Átlagosnál magasabb ... 113,s 125,9 161,2 181,5 Átlagos ... 107,s 120,7 157,2 174,5

Átlagosnál alacsonyabb ... 107,2 118,8 162,0 190,6

Országos 106,2 125,3 154,2 185,7

Az egy dolgozó tagra jutó halmozatlan termelési érték

Átlagoénál magasabb ... 103,1 101,0 115,9 132,1

Átlagos ... 99,1 97,9 118,6 1 31,0 Átlagosnál alacsonyabb ... 94,0 91,8 112,3 129,6

Országos 9ő,0 100,6 111,2 134,2

Az egy tagra jutó álló- és forgóalap

Átlagosnál magasabb ... 113,5 129,7 159,s l99,6

Átlagos . . . ... 106,9 126,8 163,3 200,7 Átlagosnál alacsonyabb ... 106,6 122,6 168,7 215,1

Országos 107,5 128,4 16],3 206,5

A differenciálódás kérdése további tüzetesebb vizsgálatot érdemel, de köve—

tel is meg. A differenciáltság változását a továbbiakban kettős szempontból közelítem meg. Egyrészt a termelőszöve'dkezetek említett csoportjainak az egész tenmlőszövetkezeti szektor főbb gazdasági mutatóiból való részesedését vizs—

gálom. másrészt azt, hogy 43. jó és a gyenge termelőszövetkezetek gazdasági

*mutatóinak abszolút különbsége hogyan változott 1960 útán.

A 11. tábla és az említett másik két számítási variáció adataiból is két jel- lemző folyamat kibontakozása olvasható ki. Először: az átlagosan gazdálkodó, tehát a többé—kevésbé közepes színvonalon álló termelőszövehkezetek csoport- jába való tömörülés lényegében nem fokozódott, a csoport aránya lényegében

változatlan maradt. Másodszor: a jó termelőszövetkezetek aránya némileg foko-

zódott, a gyengéké pedig csökkent. Ezen általános folyamaton belül azonban nagyon érdekesen mutatkozik meg, hogy évenkénti váltakozással következikbe a jó a a gyenge tennelőszövetkezetek arányának növekedése, illetőleg csökke—

nése: 1961—ben és 1963—ban a jó termelőszövetkezetek aránya csökkent, a gyen-