A közös és a háztáji gazdaságok kapcsolatának néhány kérdése termelőszövetkezeteinkben

A KÖZÖS ÉS A HÁZTÁJI GAZDASÁGOK KAPCSOLATÁNAK NÉHÁNY KÉRDÉSE

TERMELÖSZÖVETKEZETEINKBEN

SZABÓ FERENC

A mezőgazdaság szocialista átszervezésének időszakában igen nagy jelentősé—

ge van a háztáji gazdálkodásnak mind az ország ellátása, mind a termelőszövet—

kezetek közös gazdaságának kiépítése, mind pedig a szövetkezeti tagok jövedel—

mének emelése, anyagi ösztönzése és nevelése szempontjából. A háztáji gazdál—

kodás szükségszerű minden olyan országban, amelyben a szocialista nagyüzemi

mezőgazdaság artyel típusú termelőszövetkezetek útján alakul ki, és fokozottan

jelentős azokban az országokban, amelyekben —— mint például Magyarországon,

——- a mezőgazdaság magasabb kapitalizálódási szintet ért el, és így a parasztság jobban ragaszkodik a magántulajdonhoz.

A háztáji gazdálkodás a szocializmus építésének egész időszakában fennma—

rad, szerepe, feladata azonban Változik. Az átszervezés kezdeti időszakában a közös gazdaságok még nem elég erősek ahhoz, hogy ellássák az országot megfe-

lelő mennyiségű, minőségű és választékú áruval (elsősorban állati termékekkel),

tehát szükség van a háztáji gazdaságok árutermelésére is. A termelőszövetkezetek közös gazdaságainak megerősödésével a háztáji gazdaságok árutermelési funkció- ja fokozatosan visszaszorul, és elsősorban a tagok személyi szükségletére fognak termelni, majd ez a funkciója is fokozatosan megszűnik.

A háztáji gazdaságok szerepe azonban nemcsak időszakonként, hanem adott időszakon belül is változik: más a háztáji gazdaságok szerepe, súlya a fejlett kö—

zös gazdasággal rendelkező termelőszövetkezetekben, és más a gyengébb, a még nem eléggé kialakult közös gazdaságokban. Szoros kapcsolat van tehát a közös gazdaság fejlettsége és a hozzátartozó háztáji gazdaságok között.

Az elmúlt évben hazánkban is befejeződött a mezőgazdaság szocialista átszer- vezése, kialakultak a szocialista termelési viszonyok. A parasztság döntő többsége ma már a termelőszövetkezetekhez tartózik. A közös gazdaságok kiépítésének, megszilárdításának munkája azonban még nagyrészt most következik. A terme—

lőszövetkezetek közös gazdaságai jelenleg még nem tudják teljes mé rtékben biz-

tosítani minden termékből az ország, a lakosság zökkenőmentes ellátását, így az élelmiszerellátás biztosítása érdekében szükség van a háztáji gazdaságok áruter— ,

melésére is. A mezőgazdaság jelenlegi fejlődési szakaszában tehát a háztáji gaz—

daságok egyrészt átsegítik a parasztságot a tulajdonforma—Változásokon, másrészt biztosítják a tagok személyi-háztartási szükségleteinek kielégítését, pénzbevé—

telük folyamatosságát, és jelentős árutermelési funkciót is betöltenek.

14 ' , SZABÓ FERENC

A háztáji gazdaságok árutermelésének jelentőségét igazolják az adatok is, 1960. május 31—én a háztáji gazdaságok szántóterülete az ország szántóterületé—

nek 7,9, a termelőszövetkezetek szántóterületének pedig 15,2 százalékát tette ki, és ez az arány az 1960—1961. évi őszi—téli szervezés során még tovább nőtt. Az állattenyésztésben a háztáji gazdaságok még nagyobb súlyt képviselnek. 1960.

március 1-én az ország állatállományának (számosállatban) közel egyharmadát a háztáji gazdaságokban tartották. Ezen belül a tehén- és a sertésállománynak több, mint 40, a baromfiállománynak 44 százaléka volt a háztáji gazdaságokban.

A háztáji állatállomány — számosállatban számolva —- több, mint 30 százalékkal meghaladta a termelőszövetkezetek közös állatállományát. A háztáji gazdaságok—

ban több, mint kétszer annyi tehén, három és félszer annyi sertés és közel har—

mincszor annyi baromfi volt, mint a termelőszövetkezetek közös gazdaságaiban.

1961. tavaszán az ország szarvasmarha- és sertésállományának közel fele volt a háztáji gazdaságokban. Nyilvánvaló, hogy állatállomány ily nagy részének ter-' mékeiről a népgazdaság nem mondhat le.

A háztáji gazdaságok jellegéből következik, hogy szántóterületükön főleg

intenzív művelést kivánó, nagy termelési értéket adó növényi kultúrákat termesz-

tenek, és területükhöz viszonyítva igen sok állatot tartanak. Igy a háztáji gazda- ságok bruttó termelési értéke még azokban az években sem volt elhanyagolható, amikor a termelőszövetkezetek (és így a háztáji gazdaságok is) az ország szántóé területének csak igen kis hányadát foglalták el. 1959—ben például a háztáji gazda—

ságok szántóterülete az összes szántóterület 3,6 százalékát, bruttó termelési érté—"

kük pedig a mezőgazdaság összes bruttó termelési értékének 8,4 százalékát tetté ki. Árutermelésük aránya természetesen —-— a személyi-háztartási szükségletek kielégítésére felhasznált termékek miatt —— kisebb, mint bruttó termelésüké: az említett évben a mezőgazdaság összes áruforgalmának 7,6 százalékát adták a ház-' táji gazdaságok. (Az állattenyésztés áruforgalmának 12,6, a baromfitenyésztéa áruforgalmának pedig 25,8 százalékát a háztáji gazdaságok termelték.) A háztáji gazdaságok állattenyésztésből származó áruforgalmának volumene meghaladta a

termelőszövetkezetek közös állattenyésztésének áruforgalmát, baror'nfiból'pedig közel hétszer annyit értékesítettek áruként, mint a termelőszövetkezetek. _

A háztáji gazdálkodás jelentőségének tárgyalásakor azonban nem szabad

megfeledkezni arról, hogy a háztáji gazdaság gyakran akadályozza a közös gazda- ság termelését. Ezért a háztáji gazdaságok árutermelésének fokozása átmeneti;

szükségmegoldás. A fő cél továbbra is a termelőszövetkezetek közös gazdaságai—

nak fejlesztése, erősítése, árutermelésének növelése és ezzel a háztáji árutermeu lés jelentőségének korlátozása.

A közös gazdaság és a tagok háztáji gazdaságai között szoros üzemi—gazdasá;—

gi kapcsolat áll fenn. A kapcsolat többféle és többirányú. A közös gazdaság teszi

lehetővé például, hogy a háztáji gazdaságokban elsősorban intenzív művelést

kívánó, munkaigényes növényi kultúrákat (kukorica, burgonya, zöldségfélék

stb.) termeszthessenek, mert a közös gazdaságban termelik meg a kenyér'gabonát

és más fontos terményeket. Ennél sokkal jelentősebb a kapcsolat az állattartási tekintetében. Az alapszabály szerint a termelőszövetkezeti családok több állatot

tarthatnak háztáji gazdaságukban, mint amennyinek a takarmányát a háztáji:

területen meg tudnák termelni. A háztáji állatállomány takarmányszükségletének' jelentős részét tehát a közös gazdaságnak kell fedeznie. Az állatállomány

takarmányellátása, a munkaerő biztositása stb. szükségessé teszi annak vizsgála-' tát, hogy milyen kapcsolatot kell kialakítani a közös és a háztáji gazdaságok kö—

zött annak érdekében, hogy a termelés zavartalan legyen mindkét gazdaságban. ,

A KÖZÖS ÉS ,HÁZTÁJ'I GAZDASAGOK 15

A kapcsolatok kialakításánál természetesen szem előtt kell tartani a közös gazda-

ság elsődlegességét, és gondot kell fordítani arra, hogy a háztáji—termelés ne ősz-.—

tönösen fejlődjék, mert ez akadályozhatja a közös gazdaság fejlődését. Az arány- talanul nagy háztáji gazdaság például elvonhatja a közös állatállomány takarmá—

nyát, a munkaerő egy részét stb. A tervszerű fejlődést megfelelő gazdaságpoliti—

kai intézkedések biztosíthatják. A gazdaságpolitikai irányításhoz nélkülözhetetlen

annak feltárása, hogy a közös gazdaság színvonalától függően hogyan alakítsuk ki, miként befolyásoljuk, esetleg szabályozzuk a háztáji gazdaságok méretét és

szerepét. ' *

Az említett kérdések vizsgálatát a közös és a hozzájuk tartozó háztáji gazda—

ságok megfelelő adatainak csoportosításával végeztem el. 1960 tavaszán 36 ter- melőszövetkezetre és az ezekhez tartozó 1020 családra kiterjedően a Központi Statisztikai Hivatal adatfelvételt hajtott végre elsősorban abból a célból, hogy egy nagyobb arányú, a közös és háztáji gazdaságok kapcsolatára, a családok jöve—

delmére stb. vonatkozó reprezentatív adatfelvétel módszereit kipróbálja. A 36

termelőszövetkezet és az ezekhez tartozó 1020 család 1959. évi adataival szemben nem támasztottunk olyan követelményt, hogy ebből általános következtetéseket

lehessen levonni, de az adatokból néhány olyan jelenség és tendencia látható,

amelyek figyelemre méltók.

A rendelkezésre álló adatokat három ismérv szerint csoportosítottuk:

1. a termelőszövetkezet alakulásának ideje (1958. szeptember 30-a előtt és

után alakult) és 1959. I. félévi területnövekedésének mértéke;

2. az egy kat. hold termőterületre jutó termelési érték;

3. az egy tagra jutó részesedés.

A felsorolt három ismérv szorosan összefügg egymással. Az új és a területi- leg jelentősen megnövekedett termelőszövetkezetek termelési színvonala általá—

ban alacsonyabb, és így kevesebbet is osztanak. Mindhárom csoportosítás, tehát lényegében ugyanazt a képet, ugyanazt a tendenciát mutatja. Ezért az elemzés során nem vizsgálom minden csoportosítás anyagát, hanem elsősorban az egy tagrajutó részesedés szerinti csoportosítást használom, mivel a különbségek itt élesebben mutatkoznak meg.

Az elemzés során összevontabb csoportokat is használok: a gyengébb és a jobb termelőszövetkezetek csoportját. A gyengébb szövetkezetek közé sorolom az új és az 1000 kat. holdnál nagyobb területtel megnövekedett, valamint a 8000 forintnál kevesebbet osztó, a jobbak közé pedig a régi, 600 kat. holdnál kisebb területtel megnövekedett és a 11 000 forintnál többet osztó szövetkezeteket.

Mielőtt az adatokat ismertetném és elemezném, ismételten hangsúlyozni kí- vánom, hogy a felhasznált adatok csak 36 termelőszövetkezet adatai, és így csu—

pán arra alkalmasak, hogy tendenciákat mutassanak és tájékozódást nyújtsanak a helyzetről.

A közös és háztáji gazdaság kapcsolata —— a parasztság oldaláról tekintve —-—-

elsősorban a családok jövedelmében mutatkozik. A termelőszövetkezetekhez

tartozó családoknak több forrásból lehet és van jövedelmük. A jövedelem elsőd—

leges forrása természetesen a közös gazdaság. A közösből származó jövedelmet a

családok az általuk elvégzett munka arányában kapják részben természetben,

részben pénzben. Nem az elvégzett munka arányában kapják a tagok a földjára—

dékot, a szociális segélyt stb.

A családok másik jövedelemforrása a háztáji gazdaság. A háztáji jövedelem nagysága -— az időjárási tényezőket nem tekintve —- a család munkájától, gaz—

13 szam mene

dálkodási készségétől és attól függ, hogy mit és mennyit kap —— elsősorban takar——

ményt —— a közös gazdaságból. A jelenlegi viszonyok között a háztáji gazdaság

termelését, illetve az abból származó jövedelem nagyságát még jelentős mérték—

ben befolyásolja az is, hogy a családok milyen művelési ághoz tartozó területet

tartottak meg háztáji gazdaságnak

Egy-egy családot több személy, több családtag alkot, és így —— korlátozott

mértékben —- lehetőség van arra, hogy a család munkaképes tagjai a termelo—

szövetkezeten kívül vállaljanak munkát, és munkabérkeresetükkel növeljék a

család jövedelmét. Ezenkívül a család egyes tagjai kaphatnak nyugdíjat, öregségi járadékot foglalkozhatnak háziiparral, vállalhatnak időszaki munkát, napszámba

járhatnak stb.

Elsősorban a közös és háztáji gazdasáng származó jövedelmet vizsgáloip, hiszen ez származik közvetlen mezőgazdasági tevékenységből, és a cél az, hogy a termelőszövetkezeti parasztság jövedelme döntoen mezőgazdasági tevékeny- ségből származzék.

Az alakulási idő és területnövekedés mértéke szerinti csoportosítás azt mutatja, hogy azokban a termelőszövetkezetekben, amelyekben a területnöve—

kedés mértéke nem haladta meg az 1000 kat. holdat, egy család a közös gazda—

ságból 12000 forintnál többet kapott. Az új és az 1000 kat. holdnál nagyobb

területnövekedésű szövetkezetekben viszont a közösből származó jövedelem

családonként lényegesen kevesebb volt 10000 forintnál. Ezek a termelőszövet—

kezetek a kisebb részesedést is főleg természetben adták ki. A természetbeni részesedés aránya ebben a csoportban közel 70 százalék, az előző csoportba tar- tozó tennelőszövetkezetekben viszont csak 40—45 százalék. A természetbeni részesedés eltérő aránya mellett figyelembe kell venni azt, hogy az új, illetve nagymértékben megnövekedett termelőszövetkezetekben egy család kevesebb kenyérgabonát, takarmánygabonát, cukrot stb. kapott, mint a régi szövetkeze- tekben. így ezek a családok a közösből kapott termékeket elsősorban saját fo—

gyasztásukra használják fel. A régi és így jobb eredményt elért termelőszövet-

kezetek tagjai viszont szükségletüket meghaladó mennyiségű terméket kaptak

— természetben. A szövetkezeti parasztságban még erős —— az új belépőknél külö-

nösen erős -—— a természetbeni részesedéshez való ragaszkodás, de a természetbeni

részesedés nagyságát elsősorban nem ez, hanem a közös gazdaság fejlettsége határozza meg.

A háztáji gazdálkodásból származó nettó jövedelem1 a termelőszövetkezetek—

ben sokkal kiegyenlítettebb, mint a részesedés. Igaz, hogy az új, illetve a terü—' letileg jelentősen megnövekedett termelőszövetkezetekben valamiVel nagyobb a háztáji jövedelem, de a csoportok közötti legnagyobb különbség sem éri el a 2000 forintot, mig a közös gazdaságból származó jövedelemnél ez az eltérés eléri a 6000—8000 forintot. A háztáji gazdaságból származó jövedelem egyik csoportban sem haladja meg az előző csoportét 800 forintnál nagyobb összeggel, a közösből származó jövedelemnél viszont 1500—2000 forintos eltérések is vannak. Ez azt mutatja, hogy a háztáji gazdaságok termelési lehetőségeit a szővetkezatif tagok

közel egyformán használják ki az új és a régi termelőszövetkezete—kben. *

A családokösszes (mezőgazdasági és nem mezőgazdasági eredetű) jövedelme nem változik arányosan az alakulási idővel és a területnövekedés mérté—káva; - A régi és a területileg kismértékben megnövekedett termelőszövetkezetekbeii a családok összes jövedelme is nagyobb, mint a régi de területileg jelentősen megnövekedett szövetkezetekben. Az összes jövedelem azonban az új szöveth

! Az anyagjellegű ráfordításokkal csökkentett termelési érték.

A KÖZÖS ES HAZ'I'AJI GAZDASAGOK 17

zetekben a legnagyobb. Ennek az a magyarázata, hogy ezekben a termelőszö—

vetkezetekben a munkabér összege meghaladja családonként az évi 7000 forintpt, míg a régiekben csak 2000—3000 forint. A régi termelőszövetkezetekben a családok jövedelmének 85—90 százaléka mezőgazdasági tevékenységből szárma—

zik, az újakban viszont a mezőgazdasági eredetű családi jövedelem aránya alig haladja meg a 70 százalékot, a közös gazdaságból származó jövedelem aránya

pedig nem éri el az összes jövedelem egyharmadát sem.

A közös gazdaságból származó jövedelem összege és aránya annál kisebb,

minél nagyobb mértékű volt a területnövekedés. A termelőszövetkezeti családok

viszont megfelelő jövedelmi szint elérésére törekedtek. Ha a közösgazdaság ezt"

a jövedelmet nem biztosítja, háztáji gazdaságukat fejlesztik, és ennek felső kop—

látait elérve más úton növelik jövedelmüket: a Család munkaképes tagjai a termelőszövetkezeten kívül vállalnak állandó vagy időszaki munkát.

—. 1. tábla

A vizsgált 36 termelőszövetkezethez tartozó családok jövedelme 1959-ben

Az egy családra jutó nettó jövedelem a régi

200 kat. __ __ 1001 kat. (

A jövedelem forrasa holdmil 128; 13331 gála 11333 boldnál az új i

kisebb nagyobb

területtel növekedett

termelószóvetkezetekben

Forint

A közös gazdaságból :* ,

természetben ... 5 878 6 010 _ 4 815 3 504 ; ő 312 pénzben ... 6 857 7 379 7 636 1 525 2 941

egyéb ... 392 7 46 401 387 599

Összesen ... 13 127 14 135 12 912 5 416 8 852 A háztáji gazdaságból ... 9 777 10 568 10 620 11 156 ll 400 Közösből és háztájiból összesen ... 22 904 24 703 23 532 16 572 20 252 Munkabérből ... 3 210 1 333 _ 4 398 4 294 7 423 Egyéb forrásból . .k ... ,. . . . 594 318 382 400 566,

Öaszeaen 26 7 08 26 354 _ 28 312 21 266 28 241 Százalékos megoszlási

A közös gazdaságból:

természetben ... 22,0 22,8 17,0 16,5 - 18.8

pénzben ... 25,6 28,0 27,0 72 10.4

egyéb ... 1,5 2,8 LG L8 211

Összesen ... 49,1 53,6 45.6 25,5 31.3

Háztúji gazdaságból ... 36,6 40,1 37,5 * 52,5 40,4

Közösből és háztájiból összesen ... 85,7 93,7L 83.l 73,0 71:7

Munkabérből ... 12,1 5.1 15,5 202 263

Egyéb forrásból ... 2,2 1,2 1,4 1.8 210

Ósazesen 100,0

100,0 100,0 100,0 100,0 ' Közterhek nélkül.

2 Statisztikai Szemle

18 szaso manner

A régi és területileg csak kismértékben növekedett tennelöszövetkezeteknél

a' családok munkaképes tagjainak 15—10 számléka dolgozik szövetkezeten kivüli munkahelyen, az új és a területileg jelentősen megnövekedett termelőszövetke—

zeteknél viszont a máshol dolgozók aránya meghaladja a 20 százalékot. Emellett.

az új termelőszövetkezetekben a szövetkezeti tagok kisebb mértékben vesznek részt a közös munkában, mint a régi szövetkezetekben: a régi szövetkezetekben egy tag átlagosan 150 munkaegységgel teljesitett többet, mint az újakban, és

ennek következtében másfélszer több emberi munkát forditottak egy kat. holdra.

Lényében ugyanezt a képet kapjuk akkor is, ha a családok jövedelmét a.

szövetkezetek termelési színvonala vagy az egy tagra jutó részesedés szerint vizsgáljuk. A termelőszövetkezetek egyes csoportjai között így még nagyobbak a különbségek. Figyelemre méltó például, hogy a tagonként 5000 forintnál ke—

vesebbet osztó szövetkezetekben a közösből származó jövedelem a családok összjövedelmének egynegyed részét sem teszi ki, míg a tagonként 15 000 forintnál, többet osztó szövetkezetekben a közösből származó jövedelem eléri az összes,

jövedelem kétharmad részét.

A háztáji gazdaság nettó jÖVedelme a közös gazdaságból származó jövedelem növekedése esetében sem csökken lényegesen. A kevesebbet osztó termelőszö—

vetkezetekben valamivel magasabb az egy háztáji gazdaságra jutó nettó jöve- delem, és ez az összes jövedelem 40—50 százalékát teszi ki. A többet osztó szö—

vetkezetekben az egy háztáji gazdaságra jutó jövedelem valamivel alacsonyabb,, az összes jövedelemnek Viszont csak 25—35 százalékát teszi ki.

Megállapítható az is, hogy minél nagyobb részesedést kapnak a tagok a közös—

ből, annál magasabb a mezőgazdasági jövedelem aránya. Azokban a termelő—

szövetkezetekben, amelyekben a tagok jövedelme eléri a havi 1000 forintot, a mezőgazdasági jövedelem aránya meghaladja a 90 százalékot. Ez azt jelenti, hogy ha a tagok megtalálják számításukat, nem mennek el más munkahelyre dolgozni. Ezzel szemben azokban a termelőszövetkezetekben, amelyekben tagon- ként 5000 forintnál kevesebbet osztottak, a munkaképes családtagok nagy részig:

nem a szövetkezetbe jár dolgozni, hanem máshol vállal munkát. Az ebbe a csoportba tartozó családtagoknak a munkabérjövedelme akkora, mint a közös gazdaságból származó: az összes jövedelemnek egynegyed része a közösből, egy—'s negyed része munkabérből, fele pedig a háztáji gazdaságból származik. A 15 000

forintnál többet osztó termelőszövetkezeteknél az összes jövedelemnek kétharmad,

része származik a közös gazdaságból, a háztáji gazdaság és a munkabér együtte—

sen az összes jövedelem egyharmadát adja.

A családok jövedelmének vizsgálatából tehát az derül ki, hogy minél erő—

sebb a közös gazdaság, a családok jövedelmének annál nagyobb hányada szár—

mazik a közösből.

A közös gazdaságból származó jövedelem növekedésével egyidejűleg kissé csökken a háztáji jövedelem abszolút nagysága, de a háztáji jövedelem csökke—;

nésének mértéke sokkal kisebb, mint a közös jövedelem emelkedésének mértéke.

A közösből származó jövedelem növekedésével párhuzamosan növekszik a me—

zőgazdasági eredetű jövedelem aránya, és csökken a munkabérkereset nagysága és aránya. Ez úgy hata termelőszövetkezet munkaerő—helyzetére, hogy azokban a szövetkezetekben, amelyekben a közösből származó jövedelem nagyobb, töb- ben és többet dolgoznak a közösben.

A családok jövedelmének nagyságában és megoszlásában mutatkozó különb——

ségek több okra vezethetők vissza. A következőkben ezekkel az okokkal kívánok foglalkozni.

A KÖZÖS ES HAZ'I'AJI GAZDASAGOK 19

A közös és a háztáji gazdaságból származó (tehát a mezőgazdasági) jövede-

lem nagysága a termelés feltételeitől, a termelés színvonalától függ. A mező—

gazdasági termelésnek számos feltétele van. Ezek közül csak néhánnyal foglal—

kozom, elsősorban azokkal, amelyek döntő mértékben befolyásolják a, termelés

nagyságát mind a közös, mind pedig a háztáji gazdaságokban.

A növénytermesztés termelési értékének nagyságát befolyásoló tényező a művelési ágak aránya, a vetésterület szerkezete. A vizsgált termelöszövetkeze- tekben az összes közös területnek 75—80 százaléka szántó, 0,5—1,0 szőlő, 1—2 százaléka kert és gyümölcsös, 7—10 százaléka rét, 8—15 százaléka legelő és 3 százaléka egyéb művelési ághoz tartozó terület. A jobb szövetkezetekben valami—

vel nagyobb a szántó, a szőlő, a gyümölcsös, kisebb a rét, a legelő aránya, de az egyes csoportok közös területének összetételében lényeges különbségek nincsenek.

A háztáji gazdaságok területének művelési ágak szerinti összetétele nagyobb eltérést mutat. A gyengébb termelőszövekezetekhez tartozó háztáji gazdaságok összterületének 5—7 százaléka szőlő, 7—12 százaléka kert, gyümölcsös. A jobb termelőszövetkezetekhez tartozó háztáji gazdaságokban viszont a szőlőterület aránya csak 1—2, a kert, gyümölcsös aránya pedig 3—5 százalék. Ennek az a magyarázata, hogy a régi megszilárdult szövetkezetek főként agrárproletárokból és kisparasztokból alakultak, elsősorban azokon a vidékeken, ahol az intenzív kulturák aránya alacsony. A legújabban alakult termelőszövetkezeteket viszont már főként középparasztok alakították, akik nagyrészt a jól jövedelmező szőlőt, gyümölcsöst tartották meg háztáji gazdaságukban. E kulturák arányának emel—

kedését még az is előmozdította, hogy az elmúlt 2—3 évben nagyrészt az inten—

zívebb gazdálkodást folytató tájak parasztsága csatlakozott a termelőszövetke—

zetekhez, illetve szerveztek új szövetkezeteket.

A gyengébb termelőszövetkezetek vetésterületének szerkezete kedvezőtle—

nebb: közös szántóterületüknek nagyobb hányadán termesztenek kalászosokat,

főleg kenyérgabonát, kisebb részén szálastakarmányokat, ezen belül lucernát, vörösherét, alacsony az intenzív művelést kívánó, nagy termelési értéket adó ipari növények aránya.

A háztáji gazdaságok szántóterületükön elsősorban kukoricát termelnek: a gyengébb szövetkezetekhez tartozó háztáji gazdaságokban a kukorica vetés—' területének aránya 70, a jobbakban pedig 80 százalék. Az utóbbiakban a bur—

' gonya, a zöldségfélék és az egyéb növények vetésterületének aránya alacsonyabb.

A termelőszövetkezeti családok jövedelme, illetve a jövedelem megoszlása az állattartással is szorosan összefügg. A jobb szövetkezetekben általában sokkal nagyobb a közös és sokkal kisebb a háztáji állattartás mértéke, mint a gyen-

gébbekben. (Lásd a 2. táblát a 20. oldalon.)

A jobb termelőszövetkezetekben nagymértékű a közös állattartás és emellett a családok kevesebb állatot tartanak a háztáji gazdaságokban. Ennek ellenére ezeknek a termelőszövetkezeteknek közös és háztáji állatállománya együttesen jóval nagyobb, mint a gyengébb szövetkezeteké.

Az adatok még egy dologra mutatnak rá: a jobb termelőszövetkezetekben a háztáji állattartás főleg a sertésekre alapozott. Azokban a termelőszövetke—

zetekben, amelyekben egy tag 8000 forintnál kisebb részesedést kapott a közös

gazdaságból, majdnem minden család tart tehenet, míg azoknál a termelőszö-

vetkezeteknél, amelyeknél a részesedés a 11 000 forintot meghaladja, a családok felének sincs háztáji tehene, viszont több sertést tartanak. Ez a jelenség főként két okra vezethető vissza. Először: a régi tagok, amikor háztáji állatállományu—

kat megalapozták, elsősorban sertést kezdtek tenyészteni részben azért, mert a

2.

20 ( smo mamut:

malac olcsóbb és malacot a közös gazdaságból is kaptak, részben pedig azért, mert a sertéstenyésztéshez az állattenyésztéssel korábban nem foglalkozó agrár—

proletár is ért. Másodszor: a termelőszövetkeztek nagymértékű közös állattartá—

sának és fejlett közös gazdaságának hatása a háztáji állattartásra abban ismeg—_

mutatkozik, hogy sok szövetkezeti család a szükséges tejet nem maga termeli meg és ezek a családok a háztáji gazdaságban a tehéntartás helyett inkább a jobban jövedelmező sertéstenyésztéssel foglalkoznak.

. !. tibh

A száz családra jutó állatállomány a vizsgált termelőszövetkezetekben 1959. június 30—án

A száz családra jutó állatállomány az

5001— 8001— 11001—

5000 15001 :

Megnevezés forintnál 8000 11000 15000 forintnál (

keveeebb

több ' forint

egy tagra mó részesedést mm termelószövetkazetekben * A száz családra jutó közös állatállomány (darab) Szarvasmarha ... 49,2 109,7 105,0 105,9 1743 , Sertés ... 53,4 1254 237,0 274.2 , 3243

Ló ... 23,7 24,0 30,5 32,0_ , 2844 Juh ... l4.5 181,6 352,5 255,6 , 681,0 Ösazesen azámoaállat 65,6 1343 160,9 160,0 849,5

Baromfi ...

A száz családra. jutó háztáji állatállomány (darab) Szarvasmarha ... 97,1 92,7 61,7 452 4768 Sertés ... 296,7 356.4 2975 318,2 3883 * Ló ... 3.3 0,4 0,0 0.0 0.0 _ Juh ... , ... 13,3 15,8 34,6 , 12,8 12,7

Összesen számosállat 1 1 5,1 116,2 8 5,7 7 3,1 83,5

Baromfi ... 41703 3856,8 4100,8 5325,0 4485,0

A száz családra jutó összes állatállomány (darab) Szarvasmarha ... 146,3 * 201,4 166,7 151,1 222,0 Sertés ... 350,1 481,8 534,5 590,4 713,0 , Ló ... 27,0 24,4 30,5 32,0 28,4 Juh ... 27,8 1914 387,l , 268,3 593.7 Összesen számosállat '180,7 250,5 246,6 233,1 324.0 Baromfi ...

Az adatok további elemzése olyan tényeket is megvilágít, amelyek az előbbi

átlagokból nem derülnek ki. A jobb szövetkezetekben ugyanis —— annak ellenére,

hogy egy családra átlagosan több sertés jut -— kevesebb család tart sertést, mint a gyengébb szövetkezetekben, amelyeknél kevesebb sertés jut átlagosan egy családra. (Lásd a 3. táblát.)

A közös és a háztáji állatállomány aránya a vizsgált termelőszövetkezetek két nagy csoportjánál igen eltérő. A gyengébb szövetkezetekben a háztáji

szarvasmarha—állomány közel kétszerese,—a jobb szövetkezetekben csak egynegyed

része a közös állománynak. A gyengébb termelőszövetkezetek háztáji gazdasá—

i'.

A KÖZÖS Es HAZ'I'AJI GAZDASAGOK 21

gaiban 5 és félszer annyi sertést tartanak, mint a közösben, míg a jobbaknál a közös ésa háztáji sertésállomány közel egyenlő. Az egész állatállományra vonatkozóan megállapíthatjuk, hogy a számosállatban kifejezett háztáji állat—

állomány a gyengébb szövetkezetekben 1,7-—szerese,* a jobb szövetkezetekben

viszont egyharmad része a közös állománynak.

a. tábla Az állattartó családok aránya (százalék) a vizsgált termelőszövetkezetekben

Az állattartó családok aránya (százalék) az 5001 —— 8001 -— 1 1001 —-

6000 15001

Megnevezés forintnál 8000 11000 15000 forintná!

kevesebb több

, forint

egy tagra jutó részesedést fizető termelóezövetkezetekben

Szarvasmarhát tart ... 56 56 47 28 21

Tehenet tart ... 52 52 32 24 17

Sertést tart ... 85 86 78 82 79

A jobb termelőszövetkezetek közös állattenyésztésében a hozamok is na?- gyobbak. Nagyobb a tehenek tejhozama, a fialási átlag, a fajlagos élősúlytermelés

stb. A nagyobb állomány és a magasabb hozamok következtében ezeknél a szövetkezeteknél az egy családra jutó közös állattenyésztési termék mennyisége is nagyobb. Igy például az 5000 forintnál kevesebbet osztó termelőszövetkezetek közös gazdaságában a sertésélősúly—termelés egy családra számítva 42, a 15000

forintnál többet osztókban pedig 255 kilogramm. A gyengébb termelőszövetke—

zeteknél mind a közös, mind a háztáji gazdaság egy családra számitott sertés-

élősúly-termelése sokkal alacsonyabb, mint a jobb szövetkezetekben, amelyeknél

a szövetkezeti családok saját háztartásuk részére több és nagyobb súlyú serté—

seket vágnak le, de emellett több sertést is adnak el mind darabban, mind súlyban.

4. tábla

A sertésforgalom száz családra számított néhány mutatója—

a vizsgált termelőszövetkezetekben

Az

5001— 8001— 11001—

5000 15001

Mumu, forintnál 8000 11000 15000 forintnál

kevesebb

több forint

egy tagra jutó részesedést fizető termelószövetkezetekben Háztáji gazdaság

Sertésélősúly-termelée (mázsa) ... 265 324 269 314 446

bevágott sertések száma (darab) ... 144 139 124 137 155

súlya (mázsa) ... 204 203 169 196 223

Eladott hizók száma (darab). . . . , ... 48 65 69 85 108 Eladott sertések súlya. (mázsa) ... 57 82 [80 107 145 Eladott süldők száma (darab) ... 61 96 55 _ 51 136 Saját sertésvágás a hústermelés

százalékában ...' ... 7 7 63 63 62 50

Közös gazdaság

Sertésélősúly-termelés (mázsa) ... 42 I 121 I 248 I 252 255

22 , SZABÓ WC

, A saját fogyasztás és az áruként értékesített sertésélősúly-termelés között 1-8 kedvezőbb az arány a jobb szövetkezetekhez tartozó háztáji gazdaságokban- A gyengébb termelőszövetkezeteknél az összes háztájiban megtermelt él" amit;

nem egészen egynegyed részét, a jobb szövetkezetekben pedig felét értékesítették.—

A gyengébb szövetkezetekhez tartozó családok tehát, mivel kevesebb sertést tar- tának, kevesebb árut is termelnek. A jobb szövetkezetek háztáji gazdaságában

sok sertést tartanak és termelésük jó részét áruként értékesítik.

A háztáji állattartás a jobb termelőszövetkezetekben a sertések javára tolódik el, és a háztáji gazdaságokból jelentős mennyiségű árusertésre lehet és kell számítani.

A gazdálkodás, a termelés színvonalát a termelési érték mutatója jól jel-—

lemzi. Természetesnek tekinthetjük, hogy a már megszilárdult, fejlett közös gaz- dasággal rendelkező termelőszövetkezetek területükhöz viszonyítva többet ter-

melnek, és így többet osztanak. A közös gazdaság termelési színvonala viszont

hatást gyakorolhat a háztáji gazdaság termelési színvonalára is. A kettőt tehát;

egymás mellett, egymással összefüggésben kell vizsgálni.

A közös és a háztáji növénytermesztés együttes vizsgálata azt mutatja, hogy

a közös növénytermesztésben a jobb szövetkezetek 40—50 százalékkal többet termelnek, mint a gyengébbek, a háztáji növénytermesztésben— viszont 15—20

százalékkal kevesebbet.

5. tábla

Az egy kat. hold termőterületre jutó termelési érték a vizsgált termelőszövetkezetek egyes csoportjaiban

Növénytermesztési termelési érték az első csoport százalékában Egy tagra jutó részesedés ___________

(mm) a közös , a háztáji

gazdaságokban

—— 5000 ... 100,0 100,0 5001 —— 8000 ... 106,7 98,9

8001—11000 ... 118,3 83,6

11001—15000 ... l46,9 85,2

15001 —— ... 148,2 80,3

A adatok alapján felvetődhet az a megállapítás, hogy a közös növénytermesz—

tés színvonalának emelkedésével párhuzamosan — ha nem is egyenes arányban

—- csökken a háztáji növénytermesztés színvonala. A fenti adatok ugyanis ilyen tendenciát mutatnak. Ennek magyarázatát azonban nem a közös és a háztáji nö:

vénytermesztés kapcsolatában kell keresni. Korábban már szó esett arról, hogy

a jobb termelőszövetkezetekben nagyobb a föld nélküli és a kisparaszti családok,

a gyengébb szövetkezetekben pedig a középparaszti családok aránya, és ez utób- biak háztáji gazdaságaiban igen nagy jelentősége van az intenzívebb, nagyobb termelési értéket adó növényi kulturáknak. Ez a legfőbb oka annak, hogy a jobb termelőszövetkezetek háztáji gazdaságaiban a növénytermelés termelési értéke

alacsonyabb, mint a gyengébb szövetkezetekben.

Az állattenyésztés termelési értékét — mivel két különböző típusú gazda-—

ságot hasonlítunk össze —— nem viszonyíthatjuk a területhez. A háztáji állattartás ugyanis nincs szoros kapcsolatban a földterülettel. Erre való tekintettel viszonyí—

tási alapként a számosállatok számát használom.

A KÖZÖS ÉES HÁZTAJI GAZDASÁGOK 23

Gtábla ,(

Az egy számosállatra jutó állattenyésztési termelési érték a vizsgált termelőszövetkezetek egyes csoportjaiban

Termelési érték

az első csoport százalékában

Csoport ___—'"—

a közös a háztáji gazdaságokban

Régi termelőszövetkezetok, amelyek- nél a területnövekodés (kat. hold)

—— 200 ... 100,0 100,0

201— 600 107,5 100,7

601 —— 1000 ... 97,4 79,1 1001— ... 87,3 72,2 Új termelőszövetkezetek ... 71,4 65,2

Egy kat. hold termőterületre jutó termelési érték (forint)

—— 2500 ... 100,0 ,100,0 2501— 3000 ... 128,8 -97,8 3001— 3500 ... 158,0 1853 3501— 4000 ... 155,8 136,1 4001— ... 162,6 156,9 Egy tagra jutó részesedés (forint)

-— 5000 ... 100,0 100,0 5001— 8000 ... 119,4 101,4 8001—11000 ... ' 141,1 ,lll,3 11001—15000 ... 152,1 140,8 15001— ... l43,9 , ,156,1

Ezek az adatok azt mutatják, hogy a jobb termelőszövetkezetekben nemcsak

a közös állattenyésztés, hanem a háztáji állattenyésztés színvonala is magasabb.

,A 36 termelőszövetkezet, illetve az 1020 család adatai szerint a közös állattenyésztés színvonalának növekedésével párhuzamosan emelkedik aháztáji állattenyésztés

színvonala. A kapcsolat azonban nem olyan szoros, mint azt a fenti adatok mu-

tatják: ti., ,hogy a közös állattenyésztés szinvonalának növekedésével szinte egye——

nes arányban növekszik a háztáji állattenyésztés színvonala is. A háztáji—állat—

tenyésztés színvonalának emelkedésében ugyanis döntő szerepe van az állatállo—

mány faj szerinti összetételének, illetve a sertéstartás mértékének. A jobb szö- vetkezetekhez tartozó családok nagyobb arányú sertéstartása — amelynek okaival már korábban foglalkoztam -——- eredményezi azt, hogy egy számosállatra számítva ezekben a szövetkezetekben nagyobb termelési érték jut.

Befejezésül a növénytermelési és állattartási termelési értéket együttesen vizsgáljuk. Ha a családok számához viszonyítjuk az együttes termelési értéket, akkor azt látjuk, hogy egy családra a jobb termelőszövetkezetekben sokkal több

közös és közel ugyanannyi összes háztáji termelési érték jut, mint a gyengébb

szövetkezetekben. (Lásd a 7. táblát a. 24. oldalon.)

Az egy családra jutó, háztáji gazdaságból származó összes termelési érték kiegyenlítettsége az eddig elemzett tényezők, adatok segítségével könnyen meg-—

magyarázható. Az adatok szerint a háztáji növénytermesztés színvonala a jobb termelőszövetkezetekben valamivel alacsonyabb, a háztáji állattenyésztés szín,—é vonala pedig jóval magasabb, mint a gyengébb szövetkezetek háztáji gazdaságai—

ban. A háztáji földterület nagysága mindenütt közel egyforma, a háztáji állat,—

24 SZABÓ FERENC

tartás mértéke és az állatállomány, összetétele azonban eltérő: a jobb szöVetke—

zetekben kisebb mértékű a háztáji állattartás, de több Sertést tartanak, mint a gyengébb szövetkezetekben. A nagyobb arányú sertéstartás magasabb termelési értéke eredményezi azt, hogy a jobb szövetkezetekben is a kisebb háztáji állat- állomány ellenére egy családra közel akkora termelési érték jut, mint a gyengébb termelőszövetkezetekhez tartozó háztáji gazdaságokban.

7. tábla

Az egy családra jutó összes temetési érték a vizsgált termelőszövetkezetekben

Összes termelési érték az első csoport százalékában Egy tagra into részesedés

(""m" a közös a. háztáji

gazdaságban

-— 5 000 ... 100,0 100,0 5 001— 8 000 ... 151,0 104,6 8 (NH —— 11 000 ... 182,3 83,3 11 ODI—15 000 ... 210,l 90,2

15 001— ... 274,2 108,1

A vizsgált 36 termelőszövetkezet és 1020 termelőszövetkezeti család adatai.

igazolják azt a feltevést, hogy a közös és a háztáji gazdaságok között mind a termelést, mind az árutermelést, mind pedig a jövedelmi viszonyokat tekintve a közös gazdaság fejlettségétől függően meghatározott üzemi—gazdasági kapcsolat van. Az adatok elemzése lényegében azt mutatja, hogy a régebben alakult, a megszilárdult, a fejlettebb közös gazdasággal rendelkező termelőszövetkezetekben kezd megváltozni a háztáji gazdaságok szerepe, és csökken a háztáji gazdaságok

jelentősége. Ezt a következők bizonyítják. _ _

1. A szervezetileg és gazdaságilag megszilárdult termelőszövetkezetekben a' tagok jövedelmének lényegesen nagyobb része származik a közös gazdaságból és kisebb része a háztájiból, illetve munkabér—keresetekből: a gyengébb szövet—f kezetekben a háztájiból származó jövedelem a családok összjövedelmének felét,, a jobb szövetkezetekben pedig alig egyharmadát teszi ki. A jobb termelőszövet- kezetekben a közös gazdasáng származó jövedelem több, mint a gyengébb sző——

vetkezetekben a közös és a háztáji gazdaságból származó jövedelem együttesen.

2. A szilárdabb közös gazdasággal rendelkező termelőszövetkezetekben a családok háztáji állattartásának mértéke lényegesen kisebb, mint a gyengébb szövetkezetekben.

3. A háztáji állatállományon belül a jobb szövetkezetekben jóval kisebb a?

szarvasmarhák és jóval nagyobb a sertések aránya.

4. A háztáji gazdaságban meghízlalt sertéseknek a jobb termelőszövetkezetek közel felét, a gyengébbek pedig csak kb. egynegyedét—egyharmadát értékesítet—

ték áruként.

Az adatok azonban meggyőzően bizonyítják azt is, hogy a termelőszövetke—

zetek jelenlegi fejlődési szakaszában a háztáji gazdaságból származó jövedelem—

nek és a háztáji gazdaságok termelésének fontos szerepe van mind a szövetkezeti tagok, mind az ország lakossága szükségleteinek kielégítésében. A szövetkezeti

A KÖZÖS Es HAz'rAn GAZDASAGOK

25 családok háztáji gazdaságból származó jövedelme nagyjából egyforma minden

csoportban függetlenül attól, hogy a közös gazdaságból mekkora jövedelem származik. A háztáji gazdaság jelentőségének csökkenése a jelenlegi viszonyok!

között tehát nem úgy megy végbe, hogy csökken a háztáji jövedelem volu—

mene, hanem a háztáji termelés, illetve jövedelem kismértékű növekedése

vagy csökkenése, esetleg stagnálása mellett lényegesen nő a közös gazdaság terb melése és a tagoknak a közös gazdaságból származó jövedelme. A termelőszövet—

kezetek közös gazdaságának nagymértékű fejlődése előidézheti és előidézi a ház- táji termelés és jövedelem volumenének csökkenését is. Ez a jelenség azonban a vizsgált jobb szövetkezeteknél semáltalános. Egyelőre a szövetkezeti családok

—- akár jó, akár gyenge termelőszövetkezetheztartoznak -— közel egyenlő mér-—

tékben használják ki a háztáji termelés lehetőségeit. Természetesen, mint azt az adatok is igazolják, a közös gazdaság fejlettsége már most is bizonyos változáso-

kat idéz elő a háztáji termelésben.

Befejezésül megállapíthatjuk, hogy a szövetkezeti termelés szinvonalát első-—

sorban a közös gazdálkodás fejlesztésével lehet növelni. A közös gazdaság terme—- lésének növelése a tagok közösből származó jövedelmének emelkedését és egy-

úttal a háztáji gazdálkodás jelentőségének csökkenését eredményezi. Tekintettel

arra, hogy a háztáji gazdálkodás jelentősége csak ezen 'az úton csökkenthető, ez

is kiemeli a termelőszövetkezetek közös n'öv énytermelése és állattenyésztése fej—

lesztésének, a közös gazdaság termelési szinvonala emelésének fontosságát.