• Nem Talált Eredményt

Az anyagi termelési ágak osztályozása

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "Az anyagi termelési ágak osztályozása"

Copied!
9
0
0

Teljes szövegt

(1)

P. MOSZKVIN:

AZ ANYAGI TERMELÉSI ÁGAK OSZTÁLYOZÁSN'

A szocialista gazdaság tervezésében ésstatisztikájában a népgazdasági ágak társadalmi termelési folyamatban elfoglalt szerepüknek megfelelő osz-

tályozása nagy jelentőségű.

A szocialista állam a szocializmus gazdasági alaptörvény-e és az ezen alapuló tervszerű, arányos fejlődés törvénye által támasztott követelmények—

nek megfelelően az állami népgazdasági tervekben meghatározott arányokat ír elő —— a termelési eszközök termelése és a fogyasztási javak termelése között, majd az ipar és a mezőgazdaság között, továbbá az anyagi javak termelése és. a szállítás között, a kitermelőipar és a feldolgozóipar stb. között.

Sztálin elvtárs ,,A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunió-

ban" cimű klasszikus munkájában rámutat arra, hogy a marxi újratermelés

elméletének számos alapvető tétele nemcsak a kapitalista, hanem minden

társadalmi alakulatra érvényes, köztük és különösen a szocialista társa—

dalmi alakulatra is. E tételek alkalmazását, tanítja Sztálin elvtárs, a szo-

cialista társadalom nem nélkülözheti a népgazdaság tervezésénél. A marxi

újratermelési elmélet Sztálin elvtárs által megnevezett alapvető t—étel—eihez tartozik a társadalmi termelés felosztása termelési eszközök termelésére és fogyasztási javak termelésére. A termelési eszközök és a fogyasztási javak termelése között meghatározott kölcsönös viszony a népgazdaság egyi—k leg—

fontosabb aránymutatója.

Sztálin elvtárs a szocialista iparosítással foglalkozó munkáiban a ter- melési eszközök termelése és a fogyasztási javak termelése közötti arányt a népgazdaság iparosítása legfontosabb mutatószámának tekinti. Sztálin elvtárs a párt XVIII, kongresszusán tartott beszédében rámutatott arra, hogy

a munkaeszközök és a termelési eszközök termelésének emelkedése az ipar fejlődésének általános volumenében döntő jelentőségű a népgazdaság iparo- ' sítása szempontjából. Sztálin elvtárs .azt tanítja, hogy a munkaeszközöknek meghatározó szerepük van a termelésben a többi termelési eszközhöz viszo—

nyitva.

Rendkívüli nagy jelentőségűek Sztálin elvtársnak az ipar és mezőgazda-

ság iegymáisközti arányára vonatkozó útmutatásai. ,,A szocialista társadalom

—— mutat rá Sztálin elvtárs ———- az ipari és mezőgazdasági dolgozók termelési és íogyasztási társulása. Ha ebben a társulásban az ipar nincsen összeegyez- tetve a mezőgazdasággal, amely a nyersanyagot és élelmiszert adja és az

ipar készítményeit felszívja, ha tehát az ipar és a mezőgazdaság nem alkot

egységes népgazdasági egészet, akkor ebből nem lesz semmiféle szocializ-i mus".1

* Vesztnyik Sztatyisztyiki, l952, 5. sz., 64—72. old.

1 Sztálin Művei, 7. kötet. Szikra, Budapest, 1952. 212. old.

(2)

118 _ ' moszmnn ;

Az országban folyó újratermelés közgazdasági elemzéséhez és az egyes népgazdasági ágak és alosztályok (közgazdasági főcsoportok) fejlődési ará—v nyalnak feltárásához szükség van ezek pontos elhatárolására.

A népgazdasági ágak és alosztályok helyes, tudományosan megalapozott elhatárolása csak a marxi-lenini újrateremelési elmélet alapján lehetséges.

Ha a népgazdasági ágak osztályozásának kidolgozása nem a marxi—

lenini újratermelési elméleten alapszik, kudarcra van ítélve és 'elkerülhetet-J

lenül a polgári statisztikára jellemző tisztán formális, tudományellenes osztá- _

lyozáshoz vezet. A népgazdasági ágaknak a polgári statisztika által alkalma-k ' zott osztályozása a polgári statisztika apologetikus lényegét tükrözi, a sta-

tisztikai adatok meghamisítását, a kapitalizmus kibékíthetetlen ellentmondá—

sainak elkendőzését szolgálja.

A Szovjetunió népgazdasági ágainak osztályozása megköveteli, hogy,"

minden oldalra kiterjedően figyelembe vegyük a szovjet népgazdaság szerke—

zeti sajátosságait és annak a kapitalista országok gazdaságának szerkezeté—

től való lényeges eltéréseit.

A Szovjetunió a szocialista iparosítás eredményeképpen hallatlanul rövid történelmi időszak alatt elmaradt agrárországból élenjáró ipari hatalommá;

vált. Erősen emelkedett az ipar és elsősorban a nehézfpar aránnylagos súlya;

A sztálini ötéves tervek sikeres teljesítésének eredményeként egész sor úl iparág jött létre, amelyek a cári Oroszországban nem léteztek. A nehézipar- nak és szívének a gépiparnak fejlődése volt az alapja az egész népgazdaság

újjáépítésének. **

A szocialista iparosítás teremtette meg a szükséges feltételeket a mező- gazdaságnak a munka új, kollektív, szocialista megszervezése alapján való újjáépítésére. A Szovjetunióban a kollektivizálás eredményeképpen létrejött a

világ legnagyobb, legjobban gépesített mezőgazdasága.

A szocialista gazdasági rendszer gazdasági ágai között igen fontos helyet foglal el az építkezés. A történelem nem ismer olyan hatalmas arányú építkezést, nem ismeri az építőipar olyan íélenjáro megszervezését, mint ami—

lyen a Szovjetunióban van. Világos bizonyítékai ennek a Lenin nevét viselő Volga—Don hajózható csatorna üzembehelyezése, a Volga, a Dnyeper és Amu—Darja hatalmas vízierőmű építkezéseivel kapcsolatos óriási arányú épit- kezési munkák.

A szocializmusban a népgazdaság egyes területei (szlérái) és ágai

közötti munkamegosztás tekintetében teljesen új arányok, új kölcsönös

viszony alakult ki. Egyszersmindenkorra megszüntették a kapitalizmus által

létrehozott nagyszámú élősdi foglalkozást.

A kapitalizmus élősdi jellege kifejezésre jut a nemtermelő munkában foglalkoztatott lakosság hatalmas számában (a kizsákmányoló osztályok személyi kiszolgálása, az adminisztratív igazgatási terület, rendőrség, had- sereg, a különféle szolgáltatásokkal foglalkozók hatalmas száma stb.).

A Szovjetunióban a. munkaképes lakosság túlnyomó többsége azokban

az anyagi termelési ágakban dolgozik, ahol a nemzeti jövedelmet létrehoz- zák. A lakosság jelentős része a dolgozókat szolgáló kulturális és jóléti ágak- ban dolgozik.

A szocializmusban megváltozott a viszony azok között az ágak között, amelvek közvetlenül az anyagi termelést szolgálják és azok között az ágak között, amelyek a forgalommal kapcsolatosak.

A szocializmusban sokkal kisebb azoknak az ágaknak az aránylagos

súlya, amelyek a termelésnek a termelés területéről (sziérájából) a fogyasztás ,.

(3)

ANYAGI TERMELÉSI AGAK OSZTÁLYOZASA 119

helyére való továbbításával kapcsolatosak, mint a kapitalizmusban. A szovjet

kereskedelem megszabadult a konkurrenciával, a Speki'lációval,_a felesleges

kereskedelmi szállításokkal, a tőkés reklámmal együttjáró, a kapitalista kereskedelmet jellemző hatalmas költségektől.

%

1:

A népgazdasági ágak osztályozásának egyik alapvető feladata az anyagi termelés területének meghatározása és az anyagi termelés egyes ágainak elhatárolása.

A marxizmus klasszikusai ismételten hangsúlyozták, hogy az anyagi

termelés az emberi társadalom létezésének kiindulópontját, nélkülözhetetlen alapját alkotja.

Sztálin elvtárs a ,,Dialektikus és történelmi materializmus" című mun- kájában rámutat arra, hogy a társadalom anyagi létfeltételeinek rendszeré- ben a legfőbb erő ,,...az emberek létezéséhez szükséges éíetíenntarlási esz-—

közö/e megszerzésének módja, a társadalom életéhez és fejlődéséhez elenged—- hetetlen anyagi javak —— élelem, ruházat, lábbeli, lakás, fűtőanyag, munka- eszközök stb. —— termelésének'módja."2

Az anyagi termelés területének meghatározó ismérve a társadalomban létrehozott társadalmi termék összességét alkotó anyagi javak termelése.

, Az anyagi termelés területe azokat az ágakat foglalja magában, ame- lyekben az anyagi termelés létrejön. Ezekhez az á—gakhoz tartoznak az ipar, építkezés, mezőgazdaság, teherszállítás, távközlés és a kereskedelem (a tisz—

ta forgalmi költségek nélkül számítva).

Milyen ísmérveken alapszik az anyagi termelés egyes ágainak elhatá- rolása? Az anyagi termelési ág olyan vállalatok összessége, amelyeket vagy az előállított termék, vagy a felhasznált nyersanyag közössége, vagy a tech- nológiai folyamat hasonlósága, vagy végül ezeknek az ismérveknek bizonyos kombinációja jellemez. Alapvető jelentőségű a vállalatok azonossága az elő—- állított termék tekintetében.

A különböző ágak elhatárolására vonatkozó kérdéssel kapcsolatban fel- merül az osztályozási egység kérdése. A vállalatok rendszerint nem egy, hanem több termékfajtát állítanak elő, az alapvető termelőtevékenység mel—

lett építkezési beruházással kapcsolatos mi'nkákat is végeznek, kisegítő gazdasággal rendelkeznek stb., nemcsak különböző termékek előállításával, foglalkoznak, hanem a dolgozók kulturális-jóléti kiszolgálálsával kapcsolatos bizonyos nem termelési jellegű funkciók teljesítésével is. A vállalatok, intéz-- mények és szervezetek állományában vannak olyan részlegek, amelyek a vál-

,lalatok, intézmények és szervezetek alapvető tevékenységével kapcsolatban-

nem álló funkciókat töltenek be. Ilyenek például a lakásgazdaság és köz- üzemi vállalatok, a káderképzéssel kapcsolatos tanintézetek, szervezetek,, óvodák stb.

Elsősorban azt a kérdést kell eldönteni, hogy mit kell az egyes népgazda- sági ágak osztályozási alapjának tekinteni, az egyes vállalatokat vagy az

egyes gyártási ágakat, értve ez utóbbin az egyes konkrét termékek terme—

lését. Ha az osztályozás alapjául az egyes termékek termelését tesszük, akkor ez sok esetben azt fogja jelenteni, hogy az egyes vállalatokat az elő—

állított termékfajták szerint részekre kell osztani és ezeket különböző nép—r

: Sztálin: A lenlnlzmus kérdései, Szikra, Budapest. 1952, 650. old.

(4)

__,

120

MOSZKWN * 5;

gazdasági ágakhoz kell sorolni. Nem beszélve a nagy gyakorlati nehézsé—

gekről és a számos feltételtől való függőségről, amelyek a kérdés ilyen-

megoldása mellett felmerülnének, elméletileg is helyesebb, ha osztályozásif

egységként nem az egyes termékek termelését vesszük alapul, hanem az egész—'

vállalatot teljes egészében. *

Ezt az elvet azonban számos feltételtől függően differenciáltan kell alkal- mazni, noha bizonyos esetekben elkerülhetetlen a fenti elvtől való eltérés.

Az adott vállalaton belül lehetnek olyan gyártási ágak (termelési rész—

legek), amelyeknek termelését a saját vállalat termelési szükségleteire fordít—

ják. Ilyen például a vasutak gördülőállományának folyó javításával (karban—

tartásával) foglalkozó javítómííhelyek termelése, a traktorok folyó javításá-

val (karbantartásával) foglalkozó, önálló mérleggel nem rendelkező gép- és

traktor-javító műhelyek termelése stb. —

A segédvállalatok termelését, amennyiben az alapvető vállalat ezt a ter-

melést, mint a termelési szükségleteszközeit felhasználja, nem kell számba

venni, mint a társadalmi termék értékének alkotóelemét, éppen úgy, mint ahogy a vállalat teljes termelésének kiszámításánál sem veszik számba a vál—

* *lalatban megmunkált és a vállalat keretein belül további megmunkálásra,

kerülő félkésztermékek értékét. Ezért az ilyen termékeket gyártó segédválla- latokat ugyanahhoz az ághoz kell számítani, amelyhez az alapvető vállalatot

számítják. *

Másként áll a dolog azzal a termeléssel, amelyet az akkumuláció cél- jaira, nem, termelési jellegű szükségletekre fordítanak, vagy értékesítenek

Ez a termelés végleges termelés és úgy kell tekinteni, mint a társadalmi

termék részét. Ezért az ilyen termékeket gyártó segédvállalatokat, még akkor is, ha nincs önálló mérlegűk, mint a megfelelő népgazdasági ághoz tartozó

önálló vállalatokat kell számbavenni.

Az osztályozásnál a vállalat nemtermelő tevékenységét el kell határolni a termelő tevékenységtől és a megfelelő népgazdasági ág vagy a társadalmi munka egyes fajtái szerint kell számbavenni, minthogy ez a tevékenység az alapvető termelő tevékenységtől eltérő, más jellegű. Ezen az alapon a válla—

, latok mell-ett működő lakásgazdaságot a lakásgazdasági ághoz, ai fürdőket,

mosodákat, borbélyműhelyeket a jóléti szolgáltatásokhoz, a tan'intézeteket a közoktatáshoz stb. kell számítani.

*

Vizsgáljuk meg részletesebben az anyagi termelés területéhez tartozó

népgazdasági ágak osztályozásának kérdését.

A népgazdaság vezető ága az ipar. A Szovjetunió hatalmas iparának fej- lődése az egész népgazdaság növekedésének alapja. Az ipar mint népgazda-

sági ág magában foglalja a nyersanyagkitermelésével, megmunkálásával

és az ipar, a mezőgazdaság és az erdőgazdaság által termelt nyersanyag fel-

dolgozásával foglalkozó összes termelő vállalatokat. Az ipar feloszlik kitér—_

melő és feldolgozó iparra.

A kitermelő ipar jellemző ismérve, hogy ez ,,...mint a bányászat, vadaszat, halászat stb. —— munkatargyat a termeszetben keszen találja.. . '3

A kitermelő ipanhoz tartozik a fémes és nem fémes ásványok kitermelé— _ etén kívül a mesterségesen újra nem termelhető növényi és állati nyersanyagok termelése is (fakitermelés, halászat, vadászat stb.). "

8 Marx: A tőke, I. kötet, Szikra, Budapest, 1949, 195, old.

:)

(5)

ANYAGI TERMELÉSI AGAK OSZTALYOZASA K 121

A feldolgozó ipar olyan munka—tárgyakkal foglalkozik, amelyek az elő—

zetes megmunkálás bizonyos szakaszain már átmentek. A feldolgozó ipar

ágai" olyan tárgyakkal foglalkoznak, amelyek nyersanyagnak számítanak,

azaz olyan munkatárgyakkal, amelyek már átestek a munka behatásán. A fel-

dolgozó iparhoz tartoznak mind az ipari, mind pedig a mezőgazdasági ere—

detű nyersanyag megmunkálásával és feldolgozásával foglalkozó termelő vállalatok.

Az iparnak, mint népgazdasági ág határainak megállapításánál meg kell oldani azt a kérdést, hogy minek tekintsük a kolhozparasztok és részben a munkások és tisztviselők kisegítő gazdaságaiban lévő ipari nyersanyag be- gyűjtését; a faanyag, a tűzifa, a tőzeg begyűjtését, a gomba, a bogyós- és egyéb gyümülcsök, stb. lakosság által végzett szedését, úgyszintén a nyers—

anyag feldolgozását: a vaj házi elkészítését, a házi állatvágást stb. Más szóval az úgynevezett háziiparról van szó, azaz arról a termelésről, amely- ben az ipar szorosan összekapcsolódik a mezőgazdasággal. Itt az iparnak mezőgazdaságtól való elválása különleges, sajátságos formában jelentkezik, azonban ennek az elhatároláxsnak ténye teljesen vitán felüli; az ipari terme- lést jellemző ismérvek megvannak és ezért a tevékenység e fajtáit az iparhoz kell számítani és háziiparnak kell tekinteni.

A mezőgazdaság, mint a nyerstermékek egyszerű termelése vagy mint

olyan termelés jelentkezik, amely a feldolgozó ipar számára nyersanyagot

szállít. Ez a körülmény a mezőgazdaságot közel hozza a kitermelő iparhoz.

A mezőgazdaság és a kitermelő ipa'r között azonban lényeges különbségek vannak. Marx rámutatott arra, hogy a mezőgazdaságban nyert termékek nem a természet adományai, hanem előző emberi munka eredményei. ,,Az állatok és a növények, — mondotta Marx —, amelyeket általában természeti termé—

keknek tartanak, nemcsak talán az előző évben végzett munka, hanem ——

mai alakjukban — nemzedékek egész során át, emberek ellenőrzése és embe- rek munkája révén véghezvitt átalakulás termékei."4 A kitermelő iparban azorjjian olyan munkatárgyakkal van dolgunk, amelyeket Marx kifejezése szerint a földdel való közvetlen kapcsolatukból csak ;ki kell szakítani.5

A mezőgazdaságnak, mint önálló népgazdasági ágnak az a jellemező

ismérve, hogy ebben az ágban az újratermelés egybeesik az újratermelés ter—

mészetes folyamatával. ,,Újratermelés — írta Marx -— a termelés minden ágában van; de ez az ipari újratermelés a természetes újratermeléssel csak

a földművelésben esik egybe, a kitermelő iparban azonban nem."6 Ennek

megfelelően a mezőgazdasághoz tartozik a növénytermelés és az állat—

tenyésztés, valamint az állatok és baromfi levágásától nem függő állati ter- mékek termelése (tej, gyapjú stb.). A mezőgazdasághoz tartozik úgyszintén

a haltenyésztés és a vadtenye'sztés. A mezőgazdasághoz tartoznak a gép- és

traktorállomások is, amelyek önálló állami vállalatok és, melyek a maguk különleges termékét —— a különböző mezőgazdasági munkákat termelik.

A mezőgazdaság teljes termelésének kiszámításánál, a kolhozok teljes term—e- lésével együtt kell számbavenni a gép- és traktorállomások által végzett

mezőgazdasági munkák értékét is. A mezőgazdasághoz számítják az ennek

_az ágnak kiszolgálásával kapcsolatos számos vállalatot és intézményt is:

! Marx: A tőke, I. kötet, Szikra, Budapest, 1949, 195—196. old.

5 U. G., 192. old. , ,

6 Marx: Az értéktöbblet elméletei, 1936, II. kötet, !. rész, 149. old., öroszul.

?, Statisztikai Szemle _ 4-1

(6)

122 moszxvnr ,_ , állatorvosi rendelőket, állatgyógyászati intézeteket, az agrokémiai laborató—

riumokat, a zöldség- és burgonyazosztáulyozó állomásokat stb.

Az anyagi termel-és önálló ága az erdőgazdaság. Ide tartozik: az erdők. ,

gondozása, az erdők védelme, az erdők helyes kitermelésének megszervezése-

Az erdőgazdaság, amely lényegében a növénytermelés válfaja, attól azonban;

számos specifikus sajátossága miatt különbözik, minek következtében az erdőgazdaságot önálló népgazdasági ágnak kell tekinteni. Az erdősítés speciális jellege elsősorban a termelési idő hosszú tartazmában van, A tőkés termelési mód viszonyai között az_ erdőgazdaságban a termelési idő

különösen hosszú tartama az egyik oka annak, hogy ez az egyik legelmara—

dottabb ág, amelyet a kapitalisták a legnagyobb fokú rablógazdálkodással'

zsákmányolnak ki. ,,A hosszú termelési idő (amely viszonylag csupán jelene 'téktelen munkaidőt tartalmaz) és ezzel összefüggésben a megtérülési idők szakok hosszúsága az erdősítést a magán, tehát a kapitalista vállalatok szá-

mára előnytelenné teszi, -—— hiszen a tőkés termelés lényegét tekintve magán—' termelés még akkor is, ha egyes tőkések helyett társult tőkések szerepelnek, A kultúra és általában az ipar fejlődése már régi idők óta olyan erősem

mutatkozott meg az erdők pusztításában, hogy ezzel összehasonlítva minden,,"

amit az erdők fenntartására és telepítésére a kapitalizmus tett, egészen jelen-

téktelennek tekinthető".7 ,. _

A szocialista társadalomban az erdőgazdaság fejlődésére széleskörű lehetőségek vannak. A Szovjetunióban sikeresen valósítják meg a sztálini

nagy természetátalakító tervet a mezővédő erdősávok létesítésének hatalmas

programmja segítségével. , ,

Az erdőültetvényektől eltérően, amelyek külön ágat alkotnak, az egyéb

évelő növények telepítése (bogyós- és egyéb gyümölcsök, ipari—, virág- és

dísznövények ültetése) a mezőgazdasághoz tartozik.

Az építkezéshez tartoznak az épületek és építmények telepítése, vala——

mint azok az építkezés számára végzett geológiai kutató és talajjavító mun-—

.kák, amely—ek meghatározott objektummal vanna-k összefüggésben és a,,föld alatt végzett munkák (fúrások, kutatási munkák stb.). Az építkezésnek, "tnint népgazdasági ágnak sajátossága, hogy az építőipari termelési folyamat a fel—4 építendő épületek, építmények és egyéb építkezési objektumok leendő műkö—-

dési helyén megy végbe. Az építkezésben a termelés ipari jellegű, ugyanúgy,, mint a feldolgozó iparban, olyan tárgyakkal van dolga, amelyek maguk is munka termékei.

A szállítás olyan népgazdasági ág, amelynek rendeltetése a teherrako—f mányok és az emberek térbeli áthelyezése. A szállítási iparban . . a munka tárgyát meghatározott anyagi" változásnak— térbeli változásnak —— helyvál—

toztatásnak teszik ki."3 A teherszállítás az iparban vagy a mezőgazdaságban—*

termelt anyagi javaknak a fogyasztás helyére (a termelési vagy személyi fogyasztás helyére) való eljuttatásának funkcióját tölti be. Ennek értelmében a teherszállítás az anyagi termelés területéhez tartozik. A szovjet statisztikai gyakorlatban a személyszállítás nem az anyagi termelés, hanem a szolgál—' tatások termelésének területéhez tartozik. *

Az anyagi javaknak nem minden térbeli áthelyezése tartozik a szállítás-'- hoz, mint népgazdasági ághoz. A szállítási funkciók magának az anyagi ter—

? Marx: A tőke, II. kötet, 241. old., oroszul.

! Marx: Az értéktöbblet elmélete, 1986, I. kötet. 265. old., oroszul.

(7)

ANYAGI TERMELÉSI AGAK OSZTÁLYOZASA 123

melési folyamatnak szükséges elemeit alkotják az iparban, a mezőgazdaság—

ban és az építkezésben. Marx például rámutatott arra, hogy a gyapotnak

a kártoló műhelyből a fonódába való továbbítása, vagy a szénnek a bányát—

ból a felszínre való szállítása olyan térbeli áthelyzés, amely szerves részét alkotja a fonal termelési vagy a szén kitermelési folyamatának. A szállítás—

hoz, mint önálló népgazdasági ághoz tartoznak az önálló szállítási vállalatok, amelyek termelésüket, azaz a teher vagy személyszállítás terén nyújtott szol- gáltatás-okat értékesítik. Ezért a szállításhoz, mint népgazdasági ághoz tar-

tozik a közforgalmú szállítás, a vasúti, folyami, tengeri, légi, gépkocsi—, foga- tolt, valamint az utasszállítás. A szállításhoz, mint népgazdasági ághoz tar-

toznak az olaj- és gáz—fővezetékek is. Az olaj- és gázvezetékek önálló gazda—

sági vállalatok, amelyek késztermékek —— olaj és gáz szállítását termelik, hasonlóan ahhoz a szállításhoz, mint amilyet a vasutak végeznek. Ezeknek a

szállítási fővezetékeknek műszaki sajátosságai nem változtatnak a dolog

lényegén. Ami az üzemen belüli szállítást illeti, e szállítási mód által telje—

sített szállítási funkciók azokhoz a megfelelő népgazdasági ágakhoz tar—

toznak, ahol a szállítandó anyagi javakat termelik.

A távközléshez, mint népgazdasági ághoz tartozik: a posta, a távírója

telefon és a rádió. Ugyanúgy, mint a szállításnál, a távközlé—shez, mint nép- agazdasági ághoz önálló távközlési vállalatok tartoznak; nem tarto-zik ide a Közlekedésügyi Minisztérium és egyéb minisztériumok és főhatóságok posta- és távírószolgálata. A távközlést felosztják az anyagi termelés területét szol- gáló távközlésre és a lakosságot, valamint a nem termelési területhez tartozó vállalatokat és intézményeket szolgáló távlközlésre. A szovjet statisztikai gya- korlatban a távközlés az első esetben a— termelés területéhez, a második eset- ben a nem termelési területhez tartozik.

A szállítás mellett a terméknek a termelőtől a fogyasztóhoz való továb-

* bításával foglalkoznak az olyan népgazdasági ágak, mint a kereskedelem és a begyűjtés. A szocialista tervgazdaságban a kereskedelemben túlsúlyban vannak a termelési funkciók —— a termék csomagolása, kiszerelése, szállítása, tárolása, stb. A tisztán forgalmi költségek aránylagos súlya a szovjet keres- kedelemben nem jelentős. Ennek következtében gyakorlatilag a kereskedelem a szovjet statisztikában teljes egészében az anyagi termelés területéhez tar- tozik. Még fokozottabban vonatkozik ez a begyűjtési tevékenységre.

Különleges sajátosságánval tűnik ki a közétkeztetés mint népgazdasági ág. Itt egy vállalatban rendszerint egyesül az ipari és mezőgazdasági ter- mékek feldolgozása a kiskereskedelmi értékesítéssel.

Az anyagi termelési ágak meghatározásánál felmerül az a kérdés, hogyan határoljuk el ezeket a nem termelési ágaktól. Lényeges jelentősége van annak a kérdésnek, hogy minek tekintsük a gazdasági irányítás és veze- tés különböző láncszemeit. Ismeretes, hogy a tőkés állam magánál a kapi- talista társadalom természeténél fogva nem tölti be a társadalmi termelés szervezőjének funkcióját: a tőkés állam az elnyomás apparátusa, a kizsák- mányoló osztályok elnyomó szervezete a kizsákmányolt osztályokkal szemben.

A szocialista szovjet állam egyik legfontosabb funkciója a gazdasági- szervezési funkció. A kommunista párt által vezetett Szovjetállam betölti a népgazdaság irányításának funkcióit, az ország gazdasági és kultúrális építésének funkcióit. A szovjet statisztikai gyakorlatban a termelés területé- hez csak a gazdasági vezetés szigorúan megkülönböztetett funkciói tartoz- nak. így például a gazdasági minisztériumok apparátusa a nem termelési területhez tartozik, ugyanakkor, amikor a trösztök, amelyek közelebb állanak

3—

(8)

124 moszxeiVIr—t ) a termelési folyamathoz a termelés területéhez tartoznak. Az ilyen megoldás!

előnyét mutatja az is, hogy a minisztériumok apparátusának fenntartása az állami költségvetés terhére történik, ugyanakkor, amikor a tröszt fenn-_

tartása a vállalatok termelésének terhére történik.

Nyilvánvaló, hogy sem a trösztökben, sem a gazdasági igazgatás más láncszemeiben,a vállalatokban termelt anyagi javakon kívül, az anyagi javak

semmiféle többletmennyisége nem jön létre. A gazdasági vezetés egyes lánc- _ szemeinek a termelés területéhez való sorolása azt jelenti, hogy a közvet- lenül a termelő vállalatokban foglalkoztatott dolgozók mellett a gazdasági_

vezetés e láncszemeiben foglalkoztatott dolgozokat, az anyagi javak terme-

lésében résztvevőknek tekintik

Jóllehet a trösztöket és a gazdasági vezetés egyéb láncszemeit a terme—

lés területéhez számítják, mégis az egyes népgazdasági mutatószámok kiszá— ,

mításánál (a munkások és alkalmazottak létszáma, a munkabéralap, stb.) ezeket az anyagi termelés valamely ágának állományában külön tételben

kell kimutatni.

Az anyagi termelési ágak és a nem anyagi termelési ágak elhatárolásáü

val kapcsolatos másik kérdés a következő. A legtöbb esetben az egyes válla- latokat közvetlenül az egyik vagy másik területhez lehet sorolni. Egyes nép—

gazdasági ágak tekintetében azonban a vállalatoknak az anyagi termelés.

területe és a nem termelési terület között való megosztását nem végezhet jük közvetlen besorolás útján Ez vonatkozik a szállítási és távközlési válla-

latokra. Ezeknek a tevékenységi fajtáknak a termelési és nem termelési terü-

letek közti megosztását csak bizonyos feltételek mellett végezhetjük.

Véleményünk szerint a kérdésnek az a helyes megoldása, amely két

szempontból való osztályozást vesz fel. Az egyik fő szempont, hogy a szállí-

tási vállalatokat vagy a távközlési vállalatokat teljes egészében, ezek min—

dennemű széttagolása nélkül a szállításhoz vagy a távközléshez, mint nép- gazdasági ágakhoz sorolják. A másik szempont, hogy számítások alapján különválaszthatjuk a teher- és a személyszá—llításra vonatkozó mutatószámo—

kat, illetve az anyagi termelés ágait kiszolgáló távközlésre vonatkozó mutató—

számokat és a lakosságot, valamint a nem termelési ágakat kiszolgáló táv—

közlési mutatószámokat. .

A népgazdasági ágak osztályozásának alapvető kérdéseihez tartozik

' ezeknek termelési eszközöket és fogyasztási javakat termelő ágakra való felosztása Ennek a felosztásnak alapja a társadalmi terméknek termelési eszközökre és fogyasztási javakra való csoportosítása Ezt a csoportosítást kétféleképpen végezhetjük el vagy a termelés alapvető rendeltetésének, vagy tényleges felhasználásának ismérve alapján. A társadalmi terméknek a ter- melés alapvető rendeltetése szerinti csoportosítása valamely terméknek a

termelési eszközökhöz vagy a fogyasztási javakhoz való sorolását jelenti,

attól függően, hogy az adott terméket tülnyomórészben hogyan használják fel. Például a szenet legnagyobbrészt, mint termelési eszközt használják fel, jóllehet ennek egy része fogyasztási cikk, mint például a lakások fűtésére szolgáló szén. A cukor föként fogyasztási cikk, ámbár bizonyos részét mint termelési eszközt használják fel például a cukrászioarban nyersanyagként felhasznált cukor. Ha a társadalmi termék csoportosításának alapjául a ter- melés alapvető rendeltetését vesszük, akkor minden szenet teljes egészében a termelési eszközökhöz, minden cukrot pedig a fogyasztási javakhoz kell

sorolni. Ha pedig a társadalmi termék csoportosítását—nak alapjául a terme-

(9)

ANYAGI TERMELÉS! AGAK OSZTALYOZASAÚ 125

lés tényleges felhasználása szolgál, akkor a lakások fűtésére szolgáló szenet a fogyasztási javakhoz kell sorolnunk, a cukrásziparban felhasznált cukrot pedig a termelési eszközökhöz.

Melyik ismérvet kell alapul venni a népgazdasági ágaknak termelési eszközöket termelő és fogyasztási javakat termelő ágakra való felosztásánál:

az előállított termékek alapvető rendeltetésének, vagy tényleges felhasználá-

* sának ismérvét? Elméletileg vitathatatlan, hogy ha nem is az összes, de -minden esetre igen sok kérdés megoldásánál helyesebb lenne a csoportosí-

tásnál a termelés tényleges felhasználásának ismérvét venni alapul.

; Gyakorlatilag azonban a népgazdasági ágaknak termelési eszközöket

és fogyasztási javakat termelő ágakra való felosztása a termelés alapvető

rendeltetésének ismérve alapján történik. Ennek az a magyarázata, hogy a termelés tényleges felhasználásának ismérve alapján történő csoportosítás

igen bonyolult és csak az egyes termékek beszámolási mérlegének és az egész

néggazdasági beszámolási mérlegének összeállítása mellett volna megvaló- sí ató.

A másik kérdés, amely a statisztikában a társadalmi terméknek ,,A" és ,,B" csoportra való felosztásánál felmerül, a következő. Mint ahogy fent rá—

mutattunk, a népgazdasági ágak osztályozásánál az egyes vállalatokat ágak szerint csoportosítják. Ez vonatkozik a társadalmi terméknek termelési esz- közök termelésére és a fogyasztási javak termelésére való csoportosítására is.

Ha valamely vállalatban csak egy bizonyos terméket termelnének, akkor a vállalatok szerint való csoportosítás egybe esnék az egyes termékeknek

alapvető rendeltetésük szerint történő csoportosításával. Rendszerint azon—

ban a vállalatokban többféle terméket termelnek, emellett ugyanabban a vál- lalatban a termelési eszközök mellett fogyasztási javakat is termelhetnek,

például a gépgyárakban a gépgyártás mellett tömegfogyasztási cikkeket,

azaz fogyasztási javakat is termelhetnek. Ezért a társadalmi terméknek a vállalatok alapján való felosztása ,,A" és ,,B" csoportra bizonyos mérték- ben kevésbbé pontos eredményt ad, mint az egyes termékek szerinti cso- portosítás. Figyelembe kell azonban venni, hogy a termelési eszközök ter—

melése és a fogyasztási javak termelése közötti arányok jellemzésére a dol—

gok természeténél fogva törvényszerűen éppen a vállalatok szerinti csopor-

tosítást és nem az egyes termékek szerinti csoportosítást használják. Hiszen valójában a gépgyár nem szűnik meg gépgyárnak lenni attól, hogy itt a gépeken kívül tömegfogyasztási cikkeket is termelhetnek. Úgyszintén figye- lembe kell venni, hogy a társadalmi terméknek közgazdasági alosztályok szerint való csoportosítása szükségessé teszi, hogy az ,,A" és ,,B" csoportot ne csak a termelési mutatószámok alapján jellemezzék, hanem az olyan mutató—

számok alapján is, mint az állóalapok terjedelme, a munkások és alkalma- zottak létszáma, stb. Világos, hogy ilyen esetekben a tisztán feltételezett

számítások elkerülése végett a társadalmi termék csoportosításánál kiindu-

lási egységként az egyes vállalatokat egészükben kell venni. Mint fent rá- mutattunk az alapvető ismérv, amelynek alapján az egyes vállalatokat vala-

mely ághoz sorolják az ott előállított termékek alapvető rendeltetése.

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

A kereső népesség megoszlása népgazdasági ágak szerint 1939-ben a következő volt: az anyagi termelés ágazataiban volt foglalkoztatva az összes keresők 85,6, ebből az

lés, valamint az árrendszer sajátosságait, különös tekintettela népgazdasági ágak közötti (és az ezeken belüli) strukturális eltolódásokm; Az ágazatok érintett

laló, tömör képet ad a társadalmi termelés legfontosabb folyamatairól, mint amilyen a társadalmi termék és a nemzeti jövedelem keletkezése népgazdasági ágak szerint,

optimálisnak tartott gazdasági szerkezethez rendelünk hozzá konzisztens el- számolást biztosító értékelési rendszert. Ez az értékelési rendszer definiálja azután azt

Az egyes ágazatokban tehát a fogyasztással, felhalmozással vagy az export- tal kapcsolatos nettó termelések értéke egyenlő a végső felhasználás megfelelő oszlopvektorainak,

Ebben kimutatásra kerül mind az egyes ágazat termelésének felhasználása termelő fogyasztásra anyagi termelési ágak szerint, nem termelő fogyasztására (személyes

— a szükséges és meglevő munkaerő képét kellett adniok —, és ennek megfelelően a keresők csoportosítása mindig népgazdasági ágak szerint történt. Ez önmagában

Annak, hogy a népgazdaság anyagi termelőágazatai összes beruházásain be- lül az egyes népgazdasági ágak beruházásainak aránya az elmúlt több mint két évtizedben