544 STATISZTIKA! lRODALMl FIGYELÖ
A szímpozionon részt vevő kutatók élénk érdeklődése és tudományos témáinak sokré- tűsége indokolttá tette, hogy 1981-ben ugyan—
csak Ausztriában, Bad Tatzmannsdorfban megrendezésre kerüljön a második és 1982- ben Magyarországon, Visegrádon a harma—
dik Pannoniai Szimpozion.
(lsm.: Móritz Pálné)
.
EULER, M.:
AZ 1983. ÉVI REPREZENTATIV JÓVEDiELMi ES FOGYASZTÁSI ADATFELVÉTEL
(Einkommens— und Verbrauchsstichprobe 1983.) — Wirtschaft und Stalistik. 1982. 6. sz. 433—437. p.
A lakosság jövedelmének, fogyasztásának és takarékossági magatartásának ismerete sok szempontból fontos. Az egész lakosságra vonatkozó ilyen jellegű adatok a nemzet—
gazdasági elszámolásokból rendelkezésre áll- nak. Ha azonban nem ismerjük azokat a té- nyezőket, amelyek a háztartások fogyasztási és takarékossági magatartását befolyásolják, ha nem ismerjük az egyes lakosságcsoportok magatartásában megnyilvánuló jellegzetessé—
geket, ezek időbeli változását, a jövedelmek eloszlását, akkor nehezen lehet céltudatos gazdaságpolitikát, szociálpolitikát vagy meg- alapozott vállalati terveket kialakitani.
A Német Szövetségi Köztársaságban egyet- len adatgyűjtés van, amely a lakosság min- den rétegére kiterjed: a reprezentatív jöve—
delmi és fogyasztási adatfelvétel. E megfigye- lésre 1963 óta nagyjából minden ötödik év- ben kerül sor. A közbeeső években csak há—
rom háztartástipusra gyűjtenek adatokat.
A felvétel elsődleges célja a jövedelmek forrásonkénti számbavétele és a jövedelmek felhasználásának megfigyelése. További ki- egészítő adatok: a háztartások tagjainak gazdasági és demográfiai jellemzői, a ház—
tartósak tartós fogyasztási cikkekkel való el- látottsága, vagyoni helyzete és lakáskörülmé- nyei. Mindezek az adatok egyben a kiadások számbavételének ellenőrzésére is szolgálnak.
Az 1983. évi felvétel során a nemzetgazda- sági elszámolások fogalmainak tartalmát igyekeznek érvényesiteni. lgy fogyasztásként a tényleges kiadások mellett számba veszik a saját üzemből történő felhasználást és a sa- ját tulajdonú lakások feltételezett lakbérét.
A nemzetgazdasági elszámolásoktól eltérően e tételeknél kiskereskedelmi árat alkalmaz- nak, hogy ily módon az egyes lakosságcso—
portok fogyasztása összehasonlitható legyen.
A reprezentativ jövedelmi és fogyasztási adatgyűjtés megfigyelési egysége mindig a háztartás. Háztartáson e felvétel esetén ro- konok vagy egyéb személyi kapcsolatban élők olyan csoportját kell érteni, akik mind jövedelmi, mind fogyasztási szempontból ösz—
szetartoznak. E személyek a családi jövede- lemmel, vagy e jövedelem egy részével kö—
zösen rendelkeznek és szükségleteiket teljes egészében vagy túlnyomórészt közös gazdál- kodásból fedezik. Az időlegesen a háztartás- tól külön élőket akkor tekintik a háztartáshoz tartozóknak, ha túlnyomórészt a háztartás jövedelméből élnek vagy fordítva, a saját jö- vedelmükkel jelentősen hozzájárulnak a ház- tartás létfenntartási költségeihez. Háztartási és egyéb alkalmazottak, albérlők, ellátásban részesülők nem számítanak a szállásadó, il- letve az ellátást adó háztartáshoz. továbbá azok sem. akik vendégként tartózkodnak az adatszolgáltató háztartásánál.
Vitathatatlan. hogy egyes esetekben nehéz eldönteni, hogy egy-egy személy a háztartás- hoz tartozik-e vagy sem. Ez a helyzet például a szülők lakóhelyétől távol élő diákoknál. ltt döntő szerepe van annak, hogy mennyire szo—
ros a gazdasági kötődés. Ha mindössze a ha- vi átutalás és esetleg néhány látogatás a szü- lők és távol tanuló gyermekük között a kap- csolat, akkor a gyermeket általában nem te—
kintik a háztartás tagjának.
A lakosság háztartási költségvetési adat- gyűjtésére vonatkozó jogszabály alapján a magánháztartásoknak maximálisan 0.3 száza- léka vonható be a megfigyelésbe, ez 1983—
ban mintegy 70000 háztartást jelentene. Ta- karékossági okokból már a múltban is csaka háztartások 0.25 százalékának megfigyelés:
tűzték célul, rétegenkénti arányos kiválasz- tással. Az 1983. évi reprezentativ jövedelmi és fogyasztási adatfelvételnél első ízben ter- vezik a nem arányos kiválasztás megvalósi—
tását, aminek alapja a megfigyelési egysé- gek várható száma. és ahol az alapsokaság különösen nagy rétegeire (alkalmazásban ál- lók háztartásaira és bizonyos nagyságú nem aktív háztartásokra) vonatkozóan alacso- nyabb a kiválasztási arány, mint a kisebb ré- tegekre. Ezáltal újabb megtakarításra van le- hetőség, ami ugyanakkor -— főként a kisebb szövetségi tartományokban -— esetleg infor- mációveszteséget jelent, A tartományi statisz- tikai hivatalok ezért tetszésük szerint alkal-
mazhatják a nem arányos mintavételt.
A törvény a felvételben való részvételnél nem írt elő kifejezett adatszolgáltatási köte—
lezettséget. Az újabb joggyakorlat szerint vi- tatható, hogy azoknál a kérdéseknél, ame- lyek a háztartások olyan messzemenően sze- mélyes szféráját érintik, mint a jövedelmek megszerzése és felhasználása, egyáltalán szabad—e törvényes kényszert alkalmazni.
Az ilyen jellegű kérdések önkéntes megvála- szolására a Német Szövetségi Köztársaság- ban sosem mutatkozott nagy készség, ez a hajlandóság az utóbbi években különböző okokból (adatvédelmi viták, a bürokrácia mi- atti kellemetlenségek stb.) még tovább csök-
kenhetett.
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ 545
Ezért a szakemberek szükségesnek tartják az ún. kvóta-eljárás alkalmazását. A koráb- ban végrehajtott 1 százalékos mikrocenzus háztartásokra vonatkozó adatait a háztartás- fő társadalmi állása. a háztartás nagysága és nettó jövedelme szerint rétegezték, 5 en- nek alapján határozták meg —— rétegenként eltérő arányban — a rétegenkénti minta- nagyságot. Névre szóló levélbeni megkere- séssel és széles körű propagandával kívánják majd a szükséges háztartásszámot biztosíta- ni. A vállalkozási készség rétegenként elté- rő, Az ebből, valamint a nem arányos min- tavételből adódó torzításokat a teljeskörűsí- tésnél a mikrocenzus rétegarányaival korri—
gálják.
A folyamatos adatgyűjtésnél az adatszol- gáltató háztartások egész éven keresztül ösz- szes bevételüket és kiadásukat havonta rész—
letesen beírják háztartási naplójukba. Ha ezt a módszert kívánnák alkalmazni a jövedelmi és a fogyasztási adatfelvételnél, akkor az ér—
tékelhető adatokat szolgáltató 50 OOOI háztar- tás 600000 havi háztartási naplóját kellene ellenőrizni, egyeztetni és jóváhagyni_ Erre azonban megközelítően sem elegendők a rendelkezésre álló pénzügyi és személyi lehe—
tőségek.
Ezért a reprezentatív jövedelmi és fogyasz- tási odatfelvételre olyan módszert kellett ki- alakítani, amely egyrészt a háztartások és a statisztikai apparátus megterhelése szempont- jából még elfogadható, másrészt megfelelő—
en pontos és lehetőleg részletes adatokat eredményez. Ez a módszer — ami alapjaiban már az 1962/63-as első felvételnél megvaló—
sult —— a következő elemekből áll:
1. a háztartás összetételére, tartós fogyasztási cikkekkel való ellátottságáro. Iakásviszonyaira vonat- kozó adatok. továbbá a háztartás egészére és egyes tagjaira vonatkozó társadalmi—gazdasági adatok
gyűjtése. a mindenkori adatgyűjtés elején az ún.
alapkikérdeze's során:
2. a jövedelmek és a kiadások részletes feljegy- zése háztartási naplóban. egy hónapig (ez az ún.
finom feljegyzések hónapja az egyes családoknál ro- táciős rendszer szerint változik, ami azt biztosítja, hogy az adatgyűjtés 12 hónapjában minden társadal—
mi réteg mindig egytizenketted arányban vesz részt az adatgyűjtésben és így biztosított az erősen sze—
zonjellegű kiadások számbavétele is);
3. a többi hónapban minden jövedelem ugyan- csak részletes feljegyzése a háztartási naplóba (1983- bon egy naplóba négy havi adatot lehet beírni), a kiadások feljegyzésének csak néhány olyan kiadási csoportra korlátozása mellett. amelyek a háztartási költségvetésben nagyságuk miatt különösen jelentő- sek (tartós fogyasztási cikkek vásárlása) vagy erő- sen szezonális jellegűek. például az üdülési kiadá- sok (a kiadásoknak ez a rövidített feljegyzése -— a folyamatos háztartási költségvetéshez viszonyítva —a háztartásoknak számottevő tehermentesítését jelenti, ennek ellenére a megfigyelt kiadások nagy volume- ne miatt a kiadások összegének mintegy 70 száza- lékát —- ideértve az adókat, társadalombiztosítási di- jakat. a biztosítási befizetéseket és az adósságok visszafizetését — az egyes háztartások az adatgyűj—
tés teljes évében feljegyzik);
4. a naptári év végén egy befejező interjú kere—
tében adatok gyűjtése a háztartás tulajdonában lé- vő vagyontárgyakról és a háztartás tartozásairól. va—
lamint véleménykutatás a gazdasági és szociálpoli- tikai körülményekről,
A statisztikai munka gondos előkészítése el- lenére a megfigyelés sikere döntő mértékben attól függ, hogy sikerül—e megfelelő szám—
ban olyan háztartásokat találni, amelyek haj- landók lesznek egy éven át a szükséges in- formációkat pontosan, a tényleges helyzetet tükrözően megadni. Az utóbbi évek légköre nem kedvez a lakossági adatgyűjtéseknek. To- vább nehezíti a számbavételt a vásárlási szo- kások átalakulása (a nagyobb időnkénti nagy élelmiszer-bevásárlásokból könnyen kimarad—
nak tételek) és a készpénzkímélő fizetési mó- dok egyre nagyobb mértékű elterjedése.
(Ism.: Nádas Magdolna)
GAZDASÁGSTATISZTIKA
ABERCOMBIE, K.:
AZ ÁLLATÁLLOMÁNY lNTENZIV TAKARMÁNYOZÁSA
(Intensive livestock feed'lng.) — FAO Ceres. 1982.
1. sz. 38—41. p.
Az utóbbi három évitzedben gyorsan növe- kedett a gabonafélék takarmányozási célú felhasználása. (A szerző ezt érti intenzív ta- kormányozáson.) Mivel a gabonafélék az em—
beriség nagyobb részének alapvető élelmi—
szerét is jelentik, indokolt a növekvő meny- nyiségű takarmányozási felhasználás és a ví—
lág élelmiszer-ellátása közti kapcsolat vizs- gálata.
Az 1978. évre vonatkozó FAO-felmérés sze- rint a takarmányozási célú felhasználás a vi- lág gabonafogyasztásának 43 százalékát tet-
7 Statisztikai Szemle
te ki. (A rizst, amelynek kevesebb mint egy százalékát etetik állatokkal nem vették figye- lembe.) A kukoricának 61, az árpának 68 százalékát használták fel takarmányként. E két termény közül a kukoricát főként Afriká- ban és Latin-Amerikában, míg az árpát ki- sebb mértékben Észak-Afrikában fogyasztják.
A búzának körülbelül 17 százaléka került ta- karmányozásra. (Magyarországon ez az arány normál években 50 százalék felett van.) Az előbbi három növény a takarmánygabonák- nak több mint 80 százalékát tette ki. A fenn- maradó részt a köles. a cirok, a zab, a rozs és a pohánka jelentette.
A gabonaféléket főként a fejlett országok- ban használják takarmányozásra. A világ ta- karmánygabona-felhasználásábál az Egyesült
