Menges, Günter: A nemzetközi statisztika meghatározása

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

773

normatíva—rendszerre van szükség. Ezek—

kel a normatívákkal szemben most a fo—

kozott pontosság követelménye áll fenn.

A különböző részadatok összedolgozása

ezen túlmenőleg megköveteli az egységes módszertant is (tehát például az azonos egységekben történő számbavételt stb.).

f) A tervezés és a statisztika kapcsolata nem újkeletű. A tervezési és a statisztikai mutatószámrendszerek egymásra épülnek,

és feltételezik egymást. A matematikai

módszerek bevonása új lehetőségeket biz—

tosít. Elektronikus számológépek felhasz—

nálásával például népgazdasági szinten lehet önköltségét számítani.

g) Az érték kiszámítása szintén mate- matikai módszereket igényel.

h) A lineáris programozás szorosan kap—

csolódik a statisztikához.

i) Az áruk minőségének statisztikai

vizsgálatában felhasználják a valószínű—

ség— és a korrelációszámítást. A való—

színűségszámítást a statisztikában tehát nem kizárólag a mintavételi eljárásban lehet felhasználni, hanem igen sok más területen is (például a kommunális ellátás vizsgálatánál, az energiakapacitás számí- tásánál stb.).

Szerző rámutat arra, hogy a statisztikai munka gépesítése nem szükségszerűen csupán a számológépek alkalmazását je- lenti. A jövőben lehetőség nyílik majd egész munkafolyamatok, az adatok továb—

bításának és átvételének antomatizálásá—

ra is (például a rádiótechnika felhasz—

nálásával).

Befejezésül szerző felveti a káderkép—

"zés problémáit és hangsúlyozza a mate- matikai oktatás fokozásának szükséges- ségét, ugyanakkor kiemeli, hogy a súly—

pontnak továbbra is a gazdaságstatisz—

tikán kell maradnia.

(Ism.: Szelényi Iván)

MENGES, GUNTER:

A NEMZETKÖZI STATISZTIKA MEGHATÁROZÁSA

(Zum Begriff der internationalen Statistik.)

—-—— Statistische Hefte. 1960. 1—2. sz. 8—21. p.

Amikor a statisztika mint fogalom a

XVII. században felmerült, a ,,nemzet—

közi statisztika" megjelölés szószaporítás—

nak tűnt volna, mivel a statisztika akkori megjelenési formájában nemzetközi volt,

az államok számszerű összehasonlításával foglalkozott. A_ tudományos statisztika 1660—ban az ún. egyetemi statisztikával vette kezdetét, s ez adatait, módszereit, elméletét és fogalmát tekintve is kétsé—

gen kívül nemzetközi volt. Más szemszög—

7 Statisztikai Szemle

ből, de nemzetközi jellegű volt a politi- kai aritmetika irányzata is. '

A ,,nemzetközi statisztika" megjelölés először a múlt század első felében me——

rült fel, hogy pontosan mely évben, az

nem ismeretes, de minden esetre legké—

sőbb 1853—ban, amikor Guetelet a nem- zetközi statisztikai kongresszusokat

_ életrehívta.

Túlnyomórészt a XIX. század első fe—

lében sorozatosan kialakultak a nemzeti statisztikák, s a központi statisztikai hi—

vatalok megalakulása a különböző orszá-

gokban a korábbiaknál sokkal pontosabb, de csak nemzeti keretek között egybe-

vethető számanyagok összeállítását tette lehetővé. Ekkor merült fel a nemzeti sta- tisztikák nemzetközi összehasonlításának problémája,. Az egyetemi statisztika he—

lyét a politikai aritmetika és a valószínű—

ségszámitás összeolvadása révén elfog—

lalta egy újfajta statisztika, amely alap—

vető jellemvonásait napjainkig is meg-

őrizte. A statisztika elmélete és módsze—

rei szempontjából közömbös annak nem—

zeti vagy nemzetközi volta, az adatoknál viszont fennáll a nemzeti statisztikák nemzetközi összehasonlíthatóságának prob—

lémája.

A szerző felveti a kérdést, hogy lehet—e a nemzetközi statisztikának elmélete? A cikk nem ad határozott Választ a kér—

désre, de úgy véli, ha jogerős Flasküm—

pernek az az állítása, hogy minden sta—

tisztikának megvan a tárgyi logikája,

a nemzetközi statisztika elmélete szüksé—

gessé válhat.

A továbbiakban a cikk felveti az integ-

rált, a nemzetközi és nemzetek feletti

(supranacionalis) statisztikák közötti meg—

különböztetés kérdését, és a nemzeti és

nemzetközi statisztikák körülhatárolására

az alábbi definiciókat ajánlja.

Nemzeti statisztikának nevezhető az a

statisztika, amelyik területi kifejezőere- jében egyetlen jogi értelemben vett auto—

nóm állam területére korlátozódik.

Nemzetközi statisztikának nevezhető az a statisztika, amely egynél több nemzeti statisztikából tevődik össze.

A nemzeti vagy nemzetközi statisztika abban az esetben nevezhető integrált'nak,

ha az több, statisztikai értelemben önálló

ország vagy országrész statisztikáiból te—

vődik össze, és e statisztika részeit te—

kintve összehasonlítható.

Nemzetek feletti (supranacionalís) sta—

tisztikának nevezhető az a statisztika, amely részei tekintetében (összehasonlít—

ható) és amelyik jogilag autonóm államok jelentős összességének területéről aggre- gatív megállapítást tesz. (Ilyen jellegű statisztikára példa a következő megálla—

774

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELD

pitás: Az Európai Gazdasági Közösség

népessége 1956 közepén kereken 163 mil—

lió fő volt.) Minden nemzetek feletti sta- tisztika egyben integrált és nemzetközi statisztika is.

(Ism.: Kármán Tamásné)

SCHÁFFER, KARL AUGUST:

RÉTEGEZETT MINTAVÉTELEK TERVEZÉSE ELÖRE MEGADOTT HIBASZINT ESETÉN

(Planung geschichteter Stichproben *bei Vor-

gabe einer Fehlerabstufung.) —— Allgemeines Stattstisches Archiv. 1961. 4. sz. 350—361. p.

A véletlen törvényszerűségén alapuló mintavételi eljárásnak a többi szintén reprezentatív jellegű módszerrel szem—

ben egy lényeges előnye van: véletlen mintavétel esetén a reprezentatívmeg—

fígyelésekkel kapcsolatos valószínűség- elméleti meggondolások alkalmazhatókká válnak. Amennyiben az ismérvek szóró- dása és a minta nagysága vagy aránya ismeretes, meghatározható az ún. vélet—

len hiba nagysága, vagy megfordítva: a

veletlen hibá nagyságának előírt határai

mellett megállapítható a minta kellő nagysága.

Jóllehet ez a minta nagysága és az

eredmények pontossága között fennálló összefüggés elméletileg viszonylag egysze—

rű formában megfogalmazható, alkalma—

zása terén a gyakorlatban mégis rend—

szerint nehézségek lépnek fel. így ha több ,

ismérv vizsgálatáról van szó, de csak egyetlen pontossági követelmény van megadva, először el kell dönteni, hogy az melyikre vonatkozzék. Sok esetben azon—

ban a megfelelő döntés

vagy egyáltalán nem lehetséges, vagy

igen nagy nehézségbe ütközik. Ilyenkor a megengedett hibahatárokat tartalmazó előírások számát szaporítani kell: egy—

idejűleg több ismérvre is kell határokat adni

Az előírások egy—egy ilyen csoportját célszerű egy függvénnyel helyettesíteni, mely formális kapcsolatokat teremt az ismérvek értékei és a hibahatárok között.

Például: azoknál az ismérveknél, melyek—

nek értékei nagyok, viszonylag szükebb hibahatárokat, azoknál viszont, melyek—

nél az ismérv értékei kicsinyek vagy kö—

zepes nagyságúak, tágabbakat enged meg stb.

A tanulmány egy olyan eljárást ismer—

tet, mely rétegezett mintavétel tervezé- sénél lehetővé teszi, hogy a rétegek nagy- ságának célszerű megválasztásával az egyes rétegekben az eredmények hibaha—

tárainak kijelölése megfeleljen egy függ-

vénnyel megadott hibaszintnek. Az is—

mertetett módszer két feltételezésből in—

meghozatala

dul ki. Az egyik az, hogy a rétegekre vo—

natkozó eredmények — amelyek pontossá-

gának elöirányzása a cél —— mindig a tel-—

jes megfigyelés meghatározottrész'ét kép—

viselik. A másik az, hogy a mintavétel alapját képező nyivántartások tartalmaz;

zák azokat az adatokat, melyekből kié—

indulva a mintavételi egységek valame—

lyik r_észsokasághoz való tartozását egy-

értelműen el lehet dönteni.

Rétegezett mintavétel esetén a rétegek

egymás közti arányának meghatározása.

szempontjából lényeges különbséget ,_ je-

lent, hogy csupánaz egész mintára vonat—

kozó eredmények legnagyobb pontosság- gal való meghatározása—e a cél, vagy az egyes rétegekre vonatkozó részeredmé- nyeknek is eleget kell tenniök valamilyen pontossági előírásnak. A tanulmány ez utóbbi esetet tárgyalja, (Az első esetben a Neumann—Csuprov—féle eljárás ad op—

timális eredményt.) Abból indul ki, hogy valamilyen eredmény pontosságának *mé—

résére a standard hiba szolgál. A relatív

standard hiba becslése a minta adatai alapján:

1 _

TIE: f VX

f ' N

ahol

N —— az alapsokaság elemeinek száma, 1: —— a minta elemeinek száma,

V X— a becsülendő átlagra vonatkozó variációs koefficiens értéke.

f : n/N .

Feltéve, hogy az alapsokaságot a minta-

vétel előtt L rétegre bontottuk, az egyes

rétegekre vonatkozó megfelelő képlet:

- l —

%th fh th

fh Nh

Legyen mármost'a h—ik rétegben az

eredmények megengedett standard hibája

eh . Ezt az értéket Ugh helyébe írva, az

egyes rétegeken belül a minta aránya

/hnl,2,...,Lf

Lmeghatározható: csak a fenti képletet fh —ra meg kell oldani.

. Vix/ei

/h:l,2,...,L/

Ez a képlet minden egyes rétegre meg—

adja a kiválasztandó hányad nagyságát,

ha minden egyes rétegre külön-külön ad—

va van a pontossági követelmény. _

A következő lépés a pontossági követel—.

mények alárendelése a függvénnyel meg-—

adott hibaszintnek:

Enzo/N;