STATISZTIKAI IRODALMI FlGYELÓ
1 043
a statisztikusok azonosítása (közszolgálati al- kalmazott—e vagy pedig szakértő) és a nem statisztikus személyzet pályafutása. ilyen kö—
rülmények között követelmény a magasan kvalifikált hivatásos statisztikus elismerése. A vezetés érdeklődése az egyén karrierje iránt is létfontosságú. A vizsgált országok többsé- gében bevezették az éves teljesítmények ér—
tékelését. Fontos, hogy a statisztikai szolgá- lat rangfokozatai és az igazgatás más terü- letein kialakított rangfokozatok összemérhe- tők legyenek.
A szakmai hozzáértés szinten tartása meg- követeli a gyakorlatot tekintet nélkül arra.
hogy általános vagy speciális statisztikusok- ról van-e szó. A személyzet képzettségének, gyakorlatának fejlesztése minden vezető szá- mára előírás. Az eszközök az állandó infor—
málástól (: megbeszélésekig és szemináriumo—
kig terjednek. A szolgálatok többsége ezen túlmenően ösztönzi a személyzetet, hogy részt vegyenek a munkájukkal kapcsolatos tanto—
lyamokon. szemináriumokon.
A munka .,rotálása" is része lehet a gyo- korlat fokozásának. Az Egyesült Királyságban például a szintek többségében a személyze- tet rendszeresen cserélik. A rotálós nem áll szükségképpen szemben a specializációval, az egymást követő munkahelyek gyakran ugyanabba a specializációba tartoznak."
A statisztikusok kötelessége, hogy a kor- mányzat által kijelölt témákban dolgozzanak.
Eközben szorosan együttműködnek közgazdá- szokkal, társadalomkutatókkal és az állam- igazgatási dolgozókkal. Ez fokozottan így van, ha olyan csoportok keretében működnek. a—
melyeket egy vagy több, egymással össze- függő probléma megoldása céljából hívtak életre. A vezetés számára gondot jelent a statisztikusok részvétele a vegyes összetételű csoportokban. Egyfelől bátorítania kell őket.
hogy vegyenek részt a munkában. Másfelől mérlegeltetni kell velük a közreműködés ész- szerű korlátait. Az elkövetkező évtizedben úgy tűnik, a legnagyobb feladat a rendel- kezésre álló személyzet ésszerű felhasználása lesz.
(Ism.: Vereskuti István)
BLAZEJCZAK. J.:
UKONOMETRIAI MODELLEK FINOMBESZABÁLYOZÁSA
(Feineinstellung ökonometrischer Modelle.) —- DIW. Vierteliahrshefte zur Wirtschaftsforschung. 1979.
4. sz. 416—423. p.
Az ökonometriai előrejelző modellek telje- sítőképessége különösen az Egyesült Államok- ban intenzív kutatások tárgya lett.,A figye- lem kezdetben a ciklikus tulajdonságokra összpontosult. A vizsgálódások kereteit később
7.
további kérdésfeltevések (például ex ante hi- baelemzések) tágították. A számos terjedel- mes vizsgálat eredménye tömören összefog- lalva az volt, hogy az ökonometriai modell nincsen semmiféle elméleti fölényben a töb- bi előrejelző eljárással szemben. Az egysze—
rű autoregresszív sémák rövid lejáratú előre—
jelzések céljára jobb eredményeket adhat- nak, mint a mechanikusan alkalmazott óko—
nometriai modell. A legjobb eredmények a tapasztalatok szerint az ökonometriai és a többi modell összekapcsolásával várhatók. Ez a felismerés megváltoztatta a magatartást az ökonometriai modellekkel szemben. Korábban szembeállították egymással az ökonometriai eljárásokat és a ,,szakértői gondolati model—
leket". amelyek tapasztalatokra és ítéletekre támaszkodnak tudakozódás útján. Ma az az uralkodó nézet, hogy az ökonometriai és a szakértői eljárások kombinálása kínál célra—
vezető utat. Az ökonometriai modellt mint- egy ,,logarlécnek" tekintik, amellyel valamely feltevéssorozat következményei meghatároz-
hatók: az ítéletek felülvizsgálatára, finomí-
tására szolgál azzal a kikötéssel. hogy a plauzibilitás ellenőrzése döntő marad. A becs- lési módszer kiszélesítésével ily módon telje—
sül az az alapvető követelmény, hogy az elő- rejelzési eljárásba valamennyi fontos infor- mációt be kell vonni.
A finombeszabályozás fogalmába tartozó eljárások kimerítően nem sorolhatók fel. A tanulmány olyan csoportosítást követ, amely egyfelől a hasznosított információ fajtájára, másfelől az előrejelzés készítésének egyes mozzanataira utal. A finombeszabályozás menetébe azok a beavatkozások tartoznak.
amelyek a modell adatbázisában még fel nem ölelt információkon alapulnak.
Az előrejelzés készítésének mozzanatai:
— specifikáció,
— végleges becslés,
—— exogén változók továbbvezetése.
— modell előrejelzés,
— finombeszabályozás, olyan információk alapján, amelyek az adatbázisban nem voltak benne.
— módosított előrejelzés.
Jóllehet a különféle modellek összekapcso—
lásának előnyeit általánosan elismerik. nyit—
va maradt az a kérdés. hogy melyik eljárást kell alkalmazni és mikor. Ez a körülmény az
eljárásoknak kísérleti jelleget kölcsönöz. A már megtörtént alkalmazások azonban lehe—
tőséget adnak tapasztalatokgyűjtésére. A ta- nulmány egy ilyen már elvégzett munkából leszűrhető tapasztalatokat ismertet.
Az eredeti modell, amelyet a teljes foglal- koztatottság újbóli eléréséhez szükséges stra- tégia kidolgozásához szerkesztettek, kereslet- orientált, és az 1985-ig terjedő időszakra 130 milliárd márka nagyságú programot fogal- mazott meg 1970. évi árakon számítva. Ezt a bonni modellt 1979 elején felülvizSgálták.
1 044 STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELO
A bonni előrejelzési modell berlini változata néhány kibővítés és kiegészítés mellett a ma- gánszektor keresletét részletesen leképező.
valamint a jövedelemeloszlást és az állam- háztartás összetevőit magyarázó változatok összekapcsolásával állt elő. A felülvizsgálat elvégzéséhez az adatbázison túlmenően az információk alábbi csoportjai álltak rendelke-
zesre:
— az endogén változók számított és tényleges ér- tékeinek eltérései;
—a becslési időszaknak és az előrejelzés készí- tésének vége között eltelt idő;
— a jövendő fejlődés várható alakulása.
A finombeszabályozási eljárásokat a tanul—
mány a beavatkozás helye szerint rendszere- zi. A lehetőségek a következők:
-— az endogén változók exogénesítése; ez feladja az ökonometriai modellek egyik lényeges előnyét, kon- zisztens eredmények garantálását a nemzetgazdasági elszámolási rendszerben;
— az emelkedés módositása; a regressziós egyenlet forgatásának felel meg:
— az állandó módosítása; az egyenlet párhuzamos eltolását jelenti;
— :: rezíduum módosítása; átmeneti eltérést de- finiál a regressziós egyenlettől (a reziduum és az ál- landó módosításának közös vonása mindig színvo- nal-módosulással jár).
A rendelkezésre álló információ jellege és a modellbe történő beavatkozás természete között a hozzárendelésre nincsenek általános
szabályok. A beavatkozás mikéntjét végső so- ron az érintett egyenlet tulajdonságai szab—
ják meg. Az emelkedés módositására külö—
nösen akkor kerülhet sor. amikor az informá- ciók olyan együtthatókra vonatkoznak, me—
lyek közgazdaságilag jól értelmezhetők (pél—
dául elaszticitások).
A beavatkozások sorrendjére sincsen sza—
bály. Az emelkedés módositása mindeneset—
re súlyos beavatkozás, ezért célszerű. ha az emelkedés módositása előzi a szinvonal—mó- _ dosulásokat.
A továbbiakban a szerző gazdag példa—
anyaggal illusztrálva bemutatja a bonni mo- dell berlini változatával végrehajtott előle—
jelzésnél az emelkedés- és a szinvonal-módo—
sításra gyakorlatban bevezetett megoldása-
kat. *
Befejezésül a tanulmány megfogalmazza azokat a fő irányokat, amelyeken haladva a kutatásokat tovább kellene folytatni:
.
- az ex ante előrejelzéseket, amelyekatanulmány—
ban körvonalazott szabályok alkalmazásával adottak, eredményességi ellenőrzésnek kellene alávetni;
— konkretizálni kellene azokat a kritériumokat, a—
melyek alapján el lehet dönteni, hogy a regressziós egyenletben szerkezeteltolódás következett—e be:
— :) software—t az ökonometriai modelleknél úgy kellene továbbfejleszteni. hogy az a tanulmányban ismertetett eljárások kivitelezését előmozdítsa.
(Ism.: Csepinszky Andor)
GAZDASÁGSTATISZTI KA
GALLI, A.:
AZ OPEC-TAGÁLLAMOK KULKERESKEDELME
(The foreign trade of the OPEC states.) —- Inter- economies. 1979. 6. sz. 278—285. p.
A cikk az OPEC-tagállamok hetvenes évek- ben megváltozott külkereskedelmi helyzetével foglalkozik, és számba veszi a legutóbbi nagymértékű olajáremelések lehetséges kö- vetkezményeit is. Az elemzés az ENSZ, a GATT és az IMF statisztikáin alapul.
A figyelembe vett statisztikák több ok mi- att nem tükrözhetik valósághűen az OPEC—
országok külkereskedelmének alakulását. lgy
— többek között -— valószínű, hogy a valósá- gos import értéke a statisztikailag kimutatot- tat hozzávetőleg 10 százalékkal meghaladja.
Ebben szerepet játszik, hogy az olajszállítás biztosítása már önmagában is kedvezmények- hez, a cseretermékeknek a világpiaci árnál alacsonyabb áron történő szállításához ve- zethet. szerepe van annak, hogy a pénzfor- galmat elkerülő közvetlen termékcsere értéke nem tükröződik a statisztikákban, és nincs kimutatva a vásárolt fegyverek értékének je- lentős része sem. Az eXportadatok sem meg- bízhatók, mert az OPEC országok a világ
számos olyan válsággócába is szállítanak olajat, ahonnan ezek nagyságáról semmilyen adat nem kerül nyilvánosságra. Megjegyzen- dő, hogy pusztán technikai oldalról tekintve sem egyértelmű, teljes körű és naprakész az OPEC-országok közzétett statisztikája.
A fenti okok miatt a részletekbe menő elemzések statisztikai alapja meglehetősen bizonytalan. Összességében az adatokból ie- vonható következtetés egyértelmű: a hetve- nes években az OPEC—országok áruforgal- mának —- a fejlődő országok történetében —- egyedülállóan gyors növekedése és struktú- raátalakulása következett be. 1970 és 1978 között exportjuk értéke 17.6 milliárd dollár- ról 141.7 milliárdra növekedett — azaz évente átlagosan 29,8 százalékkal. Az import növe- kedése még ennél is gyorsabb volt —- évente átlagosan 35,7 százalék —, és összege 9,9 mil—
liárd dollárról 113,5 milliárdra nőtt. Az OPEC-országok részesedése a világkereske- delemből évről évre fokozatosan növekszik:
az export esetében az arány 5.7 százalékról 11 százalékra emelkedett, az import eseté—
ben 3.1 százalékról 7,6 százalékra. Míg az import növekedése egyenletes volt, addig az export'emelkedési ütemét -— az olajár válto—
