ara ar

f

ar

·oK ''f

ara I

RÉGI MAGYAR KÖLTŐK TÁRA

X V I [. száza<l

A KÉT RÁKÓCZI GYÖRGY KORÁNAK KÖLTÉSZETE

( Hi:lO l!if\O) :-laj1ó al(i rPnclt•zk

T' ¹¹ rr1a l mre

Az rn:iO-Ull l!iilO-ig ^tPrjc•clő Pf!Z-

kndőklwn Erdély a RPthh·n G;íhor últal rrn·galnpozol.1, gazclftfiági vi - rúgzáRhttn éli\nk Hzt•llmni, tárRIL- dalmi <'>l<'kl t'>l1„ politikailag iR

„lm1alomnak Hz1ímított". A köl - t ész<'1 gazdagon v i r11 ll, éR tii krözfr a hékéR állapo1 olm1 at1 ól az időt<il

kPzdv<', hogy 1. l'túkóc·zi <lyörgy frjPclPlPmségc· nwgszilárclult. Hang- váltás J 1. l'tákó"zi ( :yörgy sw- r·t•nc·sétlPn ur·alkoclásával köszön - 1ött lw. Az iRmétl<idő török - tatár dt'rlások t<'ij<·s<'n 1önkr·ptctték a virúgzó országrészt. A fojPclPlc·msé- gérL folyta1ott áldatlan lrnrC' u.

költészl't h<'n iH lángrn lohhantot.ta IL gyíílöld tüzét.

Kötet.link a XVI l. század <' l<'g- kl'véshé foltárt három évtiwclének verses omlékPit tartalmazza. A fol- lwC'sülhetetlPn forrásértékíí politi- kai-történeti vc•rspk nagy résw nyomtatásban most jelenik meg

r·lőször. A gazdag jegyzetanyagban Varga Imr<' sok, idáigteljPsPn ism<'- 1'<'1,lPn koralwl i sz<>rző él dét é>s rn11nkásságál mutatja ])().

Rt:GI MAGYAR KÖLTÖK TÁRA XVII. SZÁZAD

9.

RÉC{I MAC{YAR KÖLTÖK TARA XVII. SZAZAD

9.

SZERKESZTI;

STOLL BHA

1. A TIZENOT!VES HÁBORÚ, BOCSKAY ts BÁTHORI QÁBOR KORÁNAK KOLTtSZETE 2. PfCSELI KIRÁLY IMRE, MISKOLCZI CSVLYAK ISTVÁN ts NYfKI VOROS MÁTYÁS VERSEI J, SZERELMI ts LAKODALMI VERSEK

~. AZ VNITÁll.IVSOK KOLTfSZETE s. SZOMBATOS tNEKEK

6, SZENCI MOLNÁR ALBERT KOLTOI M\IVEI 7. KATOLIKVS EQYHÁZI fNEKEK

8. BETHLEN QÁBOR KORÁNAK KOLTtSZETE

RÉQI MAQYAR KOL ^TÖK TARA

XVII. SZAZAD 9.

A Kt:T RAKóCZI GYORGY KORANAK KOLTt:SZETE

(1630 - 1660)

SAJTÓ Al.Á RENDEZTE:

VAllGA IMllE

AKAD~MIAI KIADÓ, BUDAPEST 1977

KBZOLT A MAQYAR TVDOMANYOS AKAD~MIA.

IR.ODALOMTVDOMANYI INT~ZET~BEN

-;;;,---~-/~-"''"""'

1

',' (.,. 1 ~ /,, ·~

:V::~„-.OLC

r

---

ISBN 963 05 10H 0

.. © ^Ak~~émiai K'fdó': ^Buda~t 1977

ELűSZO

A XVII. századi magyar költészet korpuszában a jelen kötet ugyan- olyan ^jellegű, mint az előző: keltezhető, a kor eseményeihez - ^főleg történeti eseményeihez - ^köthető szövegeket tartalmaz. Kronológiailag közvetlen foly- tatása az ^előző, Bethlen Gábor fejedelemségének idejét ^felölelő kötetnek: az 1630-1660 közötti három évtized anyagát tartalmazza. A ^következő két kötet előreláthatólag szintén ilyen ^jellegű lesz, s a 10. és a 11. kötettel körül- belül 1685-ig jutunk majd el.

Kötetünk jellegében és felosztásában híven követi sorozatunk ^előző, 8. kötetét. ^Első részében olyan ^szerzők verseit adjuk közre, ^akiktől viszonylag terjedelmesebb versanyag maradt fenn. A ^következő rész az 1630-1660 közötti

keltezhető versanyagot tartalmazza. Ennek gerince a politikai költészet:

Erdély történelmének szinte valamennyi fontos eseményét énekek kísérik.

Különösen gazdag az 1650-es évek tragikus eseményeit: II. Rákóczi György lengyelországi hadjáratát és az ezt követő tatár fogságot megverselő szövegek szép sorozata. E részt az ún. Rákóczi-eposszal zártuk, amely ugyan 1660-nál jóval ^később keletkezett, de nagyobb részében az 1650-es évek eseményeit tárgyalja. - A „Keltezetlen darabok" ^című fejezet az 1630-1660 között másolt kéziratok énekanyagát, a „Czerey János énekeskönyvének keltezetlen énekei" című fejezet egy háromszéki faluban, Osdolán elmondott halotti búcsúztatók szövegeit tartalmazza. A kötetet végül a naptárversekkel zárjuk.

LASKAI JÁNOS

1.

PASQUILLUS AD PROCERES REGNI HUNGARIÁE

AD ILLUSTRISSIMUM

5

10

15

PRINCIPEM GEORGIVM RAKOCZIUM 1. Az Istennek dolgat Rakoczi, forgassad,

Hiuatalod teölle vagion, jol megh lassad, Papa.sok tanaczat gyakran el mulassad, Hogi magad hazádhoz io moddal szabhassad.

AD STEFANUM BETHLEN PATREM 2. Melto chronicaban írni dolgaidat,

Alazatossaggal tartád megh hazádat, Akarad le tenni nagi meltosagodath, Hogi az vér ontastol menczet orzágodat.

AD SIGISMUNDUM KORNIS

3. Nemzeteden kerlek, Kornis, szegient ne tegi, Hanem érkeolczeöknek teis keovetteöie legi, Mind arulok voltak, tis onnat peldat vegi, S' el hizem, hogi hamar nekik utannok megi.

AD SIGISMUNDUM PRAEPOSTVARI

4. Praepostvari vram, sem prae sem post nem vagi, Beltek várát eörizd, hol jövedelmed nagi,

Arra viseli gondot, hogi teörben ne akadgi, Partolo vrak keözt ne legi elseö hadnagi.

AD NICOLAUM EZTERHASI 5. Eszterhasirais az ezterha cziorogh,

Palatinussaga mert cziak iregh forogh,

l II [A strófe. feletti címszó:] Ad Georgiu.m Re.koczi Principem. 3 II [A sor után:]

Kengyelidet igyenessen nyomgye.t 4 II Hogy iob moddal he.zze.dhoz sze.bhaBBad 5 II [A strófa feletti címszóból a paJ,rem hiányzik.] 7 II Nem szanad le tenni 8 II Hogy ver ontastol

?

[Címben: Ad Pe.le.tinu.m Nicalaum] is me.r az

9

Munkatsioth nem adgiak, haidukrais morogh,

20 Félven Zolyomitol hassa ugian korogh.

AD STEFANUM KOVACZIOZIKI 6. Kovaczioziki uram haniod az kelepczet,

De megh tuttak amazt, ugi forgasd az béczét, Az mise nem haznal, nemis fogsz geörliczet, Hanem hogi el buhas, ásd megh jol az pinczet.

AD STEFANUM HALLER

15 7. Vesd el magad Haller, mert vtannad vadnak, Haddel jozagodat, mert Cassán mast adnak, Büzt teöttel Erdeliben, fattia leöl hazadnak, Titkon romlasara tractalal vraclnak.

AD MELCHIOREM ALAGHI 8. Az fezket Alaghi Regetsben rakattia,

so Vakot vet az koczka, mert szemevel látja, Az neostennie magat sirván sipoltattja, Az horvat eneknek notaiat futattia.

35

AD PAULUM FORGATS

9. Fokhagimat eötel uolt Forgats uram, reggel, Hogi sokakat czialhas, eölhes megh mereggel, Az agi vetve vagion pokolba teövissel, Az katlanis egh már szamodra kenkeövel.

AD STEPHANUM NIARI

10. Nyár vezteö Nyares immar teolben halász, Czu.kasa nem leven erdekli sok kalasz, Az vizben hasigh áll, az feien vakarasz,

•o

AD ANDREAM KAPI 11. Kapi Andras vram santalni eredtel,

Hogi felseö jozagbol puztulnia kezdte}, Melli miat vgy vagion nagi butis szenvedte}, Maradgi ^hűsegben cziak, megh lez az mit kertel.

19 11 sem a.dgyuk: 20 1 (Zyot) Zolyomito 11 Szolyomitol; ugyan borogh 221amazt11 [De hiányzik.] benczet 23 1 fogh 11 missa sem haszna! 's nem foghaz 25 11 magadat 26 11 joszagodat Ka.ssan 28 11 tractaltal 29 11 rekezben[!] 30 1latattia11 latya 31 1 maga.cl 11 mage.t 33-36 11 [16. strófaként.] 33 1 ^[Előbb:] Foghagimat 11 Feö hadi.mot [!] 34 11 czialhas es eölhes mereggel 36 11 katlan is szamodre. 37-40 11 [ 11. strófaként.) 37 11 Nyari's 38 1 erdekbli 11 Czuhaja nem leven Erdelyi [!) 39 1 hasighe.l 40 11 Vidra 41-44 11 [12. strófa.ként.] 42 I puztulne. 11 Mert; pusztulni 43 I bütis 11 sok but 44 I ^[Előbb:] Maraghi; az lez megh

AD STEFANUM BETHLEN FILIUM u 12. H1lséged magadnal nagiobba tettetett,

Ekes bezededdel edgiüvé keötetet, Elmeuelis Isten elessel szerettet,

Mind hdven szolgaltal valla. hun kellettet.

AD DAVIDEM ZOLJOMI

13. Solyom modra nyargalsz io vitezid eleöt,

&0 Kedvesseget niertely, vitessegedt kellet, Az keössegh nem vehet pihenest es szelleöt, Mert cziak Szekel hidra gyüteöd az sok velleöt.

AD CATARINAM

14. Meg trefa.la.d. magad Catharina aazszonny, El haniad kenczedet, ki neked nem haazon,

115 Az mell té lattrod volt a.rulodis azon, Cziaki miat lezen pendeliedis vazon.

AD STEFANUM CZIAKI

15. Hát neked mint teczik az vdvarbirosagh ^~ Örizd az el czialt penzt, mert maaé az orszagh, Alab, alab zaly cziak, talal az kocziBBagh,

80 S' nem ment Isten teölle, rád szál az lovássagh.

85

70

AD PETRUM BETHLEN 16. Nem talaltam nalad egiebbet hüsegnel,

Cziak hogi teobbet keöltez kis jeövedelmednel, Nem éred festekkel, bár meg göngerödnel, Tovab ne nyutoznal pokrocziod veginel.

AD CAPITANEUM TOKAIENSEM BAKOS 17. Bacchus ^termezetű Bakos, nez magadra,

Melly szép vagi, hogi füzhets olvassot nyakadra, Alunan keonieörgez, ugi nez az padlásra,

Uerebek hullatnak rezet aiakadra.

AD JOANNEM BORNEMIZZA 18. Wariak araniazo koszos Bornemiszsza,

Tericz az lo zaiat, takarodgial vizza, Mert el unod varni megh bé áll az Tizza, Megh akad az berken nyakadbeli lesza.

45-48 11 [9. strófaként, a címszóban filium helyett funiorem.] 45 1 tettet 11 tetettett 46 1 edgiüt 11 beszediddel edgyüe 48 1 hűve(t)n [A t ráírva az n-re.] 49-52 11 [15. stró- faként.] 52 11 gyuti 53-56 11 [13. vsz.-ként, Ad relictam Gabriel Bethlen címmel.] 53 11 trefe.lod 55 11 Az ki 57-60 11 [14. strófaként.] 591talam11 tsak talal 61-64 11 [10. stró- faként.] 63 I Nemered 11 pestekhel [!) bar megh geöngyörednel 64 11 nyutozal 65-68 11 [17. vsz.-ként, Ad Stephanum Bakos címmel.] 66 1 olvaBBod 11 füztel olvasod nyakra.

68 11 Ven ebbek; aiakidra 69 I [Előbb:) ara.nazo 70 11 vakaradgyal 7111 migh megh fogy 11

5

10

15

20

ADHAIDONES

19. Tippanos vitezek ugi serénkedgietek, Botskortok teleket szorossan füzettek,

75 Keri Janos hadat mezze kergessetek, Mert boytoriant akar hinteni keozzetek.

AD LECTOREM

20. Akarnad, iol tudom, k.i vagiok erteni, Az versekben vagio'n, ha ni'egh tudnad lelni, S-ezeknek végere ugi tudhatna! menni, ao Hogi az 'locum tenens keri vdvarlanni.

21. Oziak ne sie8, vard megh az gloriat, Es az orszaghnak sal:utatioiat,

Mert neked adgyak az Brachium regalt, Az melyet regen Bekes is aspiralt.

2.

[VERSES LEVÉL A CHARICLÉÁRÓLJ 1. Nagyságod levelét meg adván énnékem

Mint nagy groff urfitol beczüllettel vettem, Abban mit poronczol rendel meg értettem, De hogi méltatlanul szolgája tetettem,

Nagyságodnak szivböl azonnal engettem.

2. r;>e hogj éltedéglen választ nem tehettem Irásomban, és még eddig nem kerestem Nagyságodot, bizony modot nem lelhettem, Ez dologrul, kiröl meg boczássa vétkem, Kérem nagyságodot kegielmessen nékem.

3. Nagyságod im azért miként poronczolta Leveliben nékem és elömben atta, Valamint éneke két iffiunak tartya, Meg irván sietvén aztot puntrol puntra, Hogi lenne irasa mind czak egi manusra.

4. Mihelyt én kezemben akatt, ehez fogtam, Dolgomat érette azért hátra hattam, Az mint irni tudok, ejel ,s, nappali irtam, Almamat giakorta érte szakasztottam, Mint Epimenides, sokat nem aluttam.

73 1eerkendgietek11 [A versszak felett: Az haydunak.] serenkedgyetek 7411 telyekkit [!]

ezorosean keöesetek 75 11 viszsza kergesetek 77 11 vagyok meg tudni 78 1 [Előbb:] veeek- ben 11 vagyok; megh tudot 79 11 tudhattom 81-84 1 [Hiányzik.] 83 11 rege.t [A javítás a Conapiratio Kendiana alapján, valamint a rím miatt történt.] 84 11 Bekeet

25

30

35

40

45

50

55

60

5. Az Epímenidest mert Creta. szíged.oon·

Juhért küldte vala. a.z a.ttya ^mezö~n, Keresvén juhokat széllyel szigetekben,·

Fáradván ballaga edgi barlang közepben, Ott aluvék eotven heted esztendeiglen.

6. És mikor az után ott fel serkent volna, Ki jövén barlangbol mezöben meg álla, Szellyel szemeivel erössen vigi~za,

Juhokat valahol ha tálá.Uiatnája, Két .vagy három ora. estvéli al\iása.

7. Maga addig hova lettek, ki mondhattya, Még czak ször ^s~álatis senki nem tudhattja, Nem lelvén juhokot, mezött addig futtya, Haza menyen tehát, mind attja ,s, mind annya Régen meg holtanak, ninczis ma,rádekja.

8. De nagyságod erre honnan inditatott, Hogi poronczolatott errul nékem adott?

Ha nap fénytül mikor az eczak 'el zárlott, Itt szegény szállásán nagyságod meg szállott, Még edtsemél többszer éngemet nem látott.

9. Másik: nagyságodnak lám, deáki :vannak, Ejel és mind nappali, kik hiven szolgálnak, De hivatli:Ilyokban serényen forgodnak, Kig egi felé és kik más fele ^irk~lnak, E zeremnel, tudom, sokkall jobban írnak.

10. Gondolom, elébbi szolgált uram dolga, Az kinel ez ének nála vagyon irva, Réghi szolgálatért hogi meg nem utálta, Eo szegény szolgáját, de söt commendálta, Légfon az lstentöl érette meg áldva.

11. De mit mondgjak s irjak tehát ez énekre, Holott kellett néznem ·hárol,ll személlyek,re, Mindeuik fö réndü és uri nemzetre:;

Egyik s2101gált uram, ki ^poronc~lt erre, Meg irnám, intéset nem ^teh~tem-fü):re;

,., "

12. Másikat gondolam, hogi ezt ki szerzette, Németbül magjan;a. yerseklmn rendelte,.

&ép ryt)lmusok szerént e<igibe i;izedegette, Igaz szeretö~nek.kedvekre m,ivelte,;

Tudom, annak 11ev.ét n~ys\igod. ~rtette.

47 va.nn [A szótagszám miatt javítva.] 51 énekbe [A következő sorok rúnei {l.l!J.pján javítva.]

85

70

?&

80

110

115

100

13. Noha tellyességgel el nem végezhette, Ez éneknek rendit végben nem vihette, Mivel ez nélkülis elég dolgát lelte, De nagi bölcz elméjet ebben addig törte, Hogi iffiaknak elég például rendelte.

14. Harmadikat fellyebb ighen meg gondoltam, Hogi az tékentetes ur levelét láttam, Poronczolattyának azonnall helyt attam, Nagyságodtol reá mihelyt indittattam, Ez historiáczkát mindgjárt irton irtam.

15. Annak irásával nemis sokat késtem, Nappali dolgomtul mert mihelyt ürültem, Deli álmaibol vagi hogi ha ebrültem, Azonnall iráshoz siettséggel kezdtem, Isten meg engette, már végbennis vittem.

16. Bizony dolog, czudas, hogi az Teagenes Minden erkölczében felette igienes, Az ö mátkájához ollyan szerelmetes, Az Caricleais abban pedig edgies,

Méghis nem árt nékik Amor, noha merges.

17. De tisztán áldozták az Hymenaeusnak, Az ki volt istene szüzesség virágnak, Noha sokat széllyel edgiütt bujdosta.nak, Az mellett néhányszor rabsagra jutottak, De méghis nem tutták izit házassagnak.

18. Mert idö nap elött nem akartak élni, Szent házasság kivül egi mást meg ismérni, Diánátis inkább akarták tisztelni,

Hogi sem mint Venusnak okalbol [ I] aldozni, Elöbb hazájokban de akartak menni.

19. Itt lehet azerten elöb Cariclea, Szerelmes mátkáját eleiben hija, Mert tudgja, ferfinak természeti buja, Mind addig szép szoval Teagenest vija, Valamig hitivel azt fel nem fogadgia,

20. Míg haza nem emek, addig hogi nem bántja, Leányi voltábol meg nem a.szszonyitya., Az kívül semmiböl ötet meg nem tiltya, Szerelmét az felöl ugian véle ta.rtya.,

Nem egiéb hálálna.l tölle meg sza.ka.sztye..

90 hazátokban 95 azt (ö) fel [A Jogadgia javítás, rá.írva. az olva.she.te.tle.n eredetire.

105

110

115

120

125

130

135

1'0

21. Az Teagenesis arra reá hajla, Mert eo kurvaságát felette jovallya, Nagi erös hitivel megis confirmállya, Hogi ö fogadását igazán meg állya, Magát életével nékijs ajánlya.

22. lliyen nagj szerelme vala két iffiaknak, Kiknek szép mátkájok nállok jegjben vannak, Edgiiket nevezték vitéz Cyampusnak [ I], Másikat pediglen az Menelausnak [ I], Kik atták magokat giakron vadászatnak.

23. Midön edgjkor azért vadászni mennének, Sok kopot, s, agarat véllek ki vivének, Otthon eo mátkájok kéttsegesse lönek, Hogi szeretöjekhez néha czéllengnének, Czak hamar utánnok ökis eredenek.

24. Meg akarván látni, hova járkálnának, Hogi ollyan giakorta hazul indulnának, Egi czerében titkon ökis bé állának, Ebekkellis azok czerében oszlának,

Nagi sok kialtassall hajcz szokot mondának.

25. De mint esik dolgok, hogy ott sulognának, Leányok czerében ketten lomoznának, Bokrok köszt a' kopok addig cziholának, Agarakis végre rájók akadának,

Vadak gianánt oket ott mind el szaggaták.

26. Az két vitéz urfi hogi oda jutának, Meg ismere testett kiki mátkájának, Nagi soka felettek keményt jajgatának, Azért szerelmekért ugi tanáczkozának, Mindenik fegiverben bé boczátkoznának.

27. Nem kicziny dolog hát hidgjed az szerelem, Venustol származott mert a' giözedelem, Ki sokaknak lészen czupa czak sérelem, Némellyeknek pedig feje veszedelem, Másoknak viszontak neve pökedelem 28. Mert szolyak .Asopus király leányarul,

Kit az Capaneus vett volt házas tarsul, Ez olly fö vitez volt, nem félt semmi harcztul, Hanem végre egböl, fel fuva.lkodasbul,

Az Juppiter istent hitte. volt ba.jnokul.

l07 vala [A rímek alapján javítva.] 136 [A leányarul szóban az u o-ból javítva.] 119 eg(y)böl

ló

1'5

150

155

180

185

170

175

180

29. Azt irja Statius, azzall ö azt nierte, Iuppiter haragját fejére gerjeszte, Nagi meny kövel ötet égböl agion Utte, Eo érdemes soldgiát azzall meg fizette, Fel fuvalkodasert ezen végét érte.

30. Kit hogj feleséghe keményen siratta, Ez Evadne aszony sokat ohajtotta, Holt teste égetni rakás fát hordatna, Hammát koporsoban hogi bé czinálhatná, Eszt emlekezetül házánál meg hadná.

31. Azonban rakás fa hogj keményen égne, Az holt testel edgiütt ighen füstelegne, Várja, hogi az tüznek szernjeb langja lenne, Ura szerelméjert ö bele szökelle,

Igi mind a' két test ott hertelen meg ége.

32. Lycurgus lányátis Amor ebben hozta, Tracliria királynét de meg nem válásztá, Phyllis aszonyt tüze mérge ugi giulasztá, Demophoon szerelmét annyéra ohajta, Egj mondula fára magát fel akaszta.

33. Pyra;mus iffiuis az miatt mint jára, Tyshé szép leánnyii,l ugi végeszték v:ala, Babyllonián kül vagion e.dgi híres fa, EjeU az városbol ki mennének oda,

Ott meg várnák egi mást, meddig elé jutna.

34. Leány hagjott hellyre elébb .oda jq.ta, Tehát ö az alatt edgi 6rosz1ányt· láta, Ruháit njakábol ha.mar ki forditta, Eleiben földre sietve hagittá, Eo maga bokorban sietve bé futa.

35 .. Oroszlány ruháját ott mind el SZ:aggata, Rut véres tajtékos fogaival i;-ága, ·· . Azis, futván onnét, foltonkén~ ott hii.gia, Pyramusis juta, az ruhát .meg láta, Az vad szaggatta el leányt, azt álitá.

36. Leá.nynak halá.lán felette busködék, Rut veres ruháján sokat siránkozék, Végre ö magábi.i:n ·addig g_o_ndolkozék, Halálnak mérgével ·érössen ·bltkózék, Éles fegiverében belé boczátkc>Eék.

Í.44 eolOgiát <147 [.Az ·ohnftotta javitva:ohdjtna"ból.] :16! Tybé 17.0[A futa /"jé f-MI javít- va.]

185

190

195

200

205

210

215

220

37. Leányis nem soka fához visza méne, Nagy félve czellengve mikor oda ére, Láta, szerelmének nagi meszsze foly vére, Öis holt testinél ott addig keserge,

Belé boczátkozék ott azon fegiverbe.

38. Nemellyikét pedig Amor meg trefállya,

Kicziny vagi nagi rendü, ö azt nem gondollja, Hamis kiztikivel mind addig onszollya,

Nagi mérges tüzével foggattya ,s, furdallya, Hogi végre sokkeppen ötet meg gugollja.

39. Az Thebas városban Cadmus király leánt, Meg szerette vala Juppiter formáját, Erte feleséget meg unta Junojat, De végre Junois meg álla buszuját, Semelje leányon igi tölte ki buját.

40. Mikoron leányhoz nagi gjakorta járna, Juppiter sok képpen hozzája kullogna, Szerelmessen ketten vélle mulatozna, Kedvessenis azzall sokszor vigadozna, Juno czalárdtságot rolla igi gondola.

41. Vala Semelenek egi vén szolgáloja, Környüllötte valo igen jo bábája, Latogatott sokszor ez aszszony hozzája, Királyis leányát bízta ö reája,

Mivel az ^előttis volt néki dajkája.

42. Az bába képében Juno hozzá mene, Az leányhoz titkon éjel házban lepe, Sok dolgokrol vélle akkor beszélgete, Beszéd köszt nékie illyen szokot ejte, Az mire kerdelek, kellek, felely erre.

43. Mond meg, ha Juppiter valoban szerete, Tegedet, aszszonyom, jo szível kedvelle, Mikor veled vagyon eszedben vehedde, Valami fogadást néked ha tészene, Avagy czak hejáben tölled el megiene 1 44. Semele bábának azt felelé, s, monda,

J o vén aszszony, bizony éngem kerdesz nagira, De mikor Juppiter mellém jö az agira,

Szerelmében nekem eszküszik ,s, fogadgia, Valamit kévánok eo tölle, meg adgia.

181 visza (juta) méne 191 Theas 192 [A sor után a másoló a 198-200. sort írta le, majd ezeket áthúzta.]

""' ^/'

2 Régi Magyar

KO!tők

(j/~

225

230

235

2'5

250

255

260

45. Vén aazszony leánynak ismét igi felele, Aszszonjom, ha volnék bizony én Semele, Juppitertöl kérném, mikor égböl jü le, És agiamban mellem oldalára dülne, Olly pompáson velem, mint Junoval élne.

46. Esztelenül azért hogj azt kérte volna, Juppiter az égböl agion ütte vala,

Egj menkövel szegényt, ki miatt meg hala, Mivel hogi ö néki azon eskütt vala,

Valamit kévánna, mindent ö meg adna.

47. Leány Juppitertöl de terhesült vala, J ollehet méhében még giermek nem vala, Noha meg idétlen, de ki vette vala, Leanybol, s-Juppiter aazt mivelte vala, Maga ágiékában be czinálta vala.

48. Ideje el jövén giermek hogj születék, Szinte az fársángban világra adaték, Az nevét eo néki Bacchusnak nevezék, Bornak istenének végre tisztelteték, Sok poharok borrall mert akkor töltetnek.

49. Más trefálásais volt Juno aazszonynak, Mert Argeusoknak az eo királyoknak, Inachus királynak egi szép leányának, Nevezeti szerént neveszték Jonak, De foglyava lett volt ezis Cupidonak.

50. Juppiter ennekis esett szerelmében, Mellyet hogi az Juno vett volna eszében, Meg haragván reá erössen szüvében, Változtatta leányt tinonak kepeben, -S- Argussal hajtatta Nemesis erdöben.

51. Az Argusnak vala száz szeme fejében, Azoknak kettei állott czak fektiben, Többivel vigiázott mindenkor czerébe, Meg hatta, örizze erdöben, mezöbe, Ne lophaasak el azt Archadia földébe.

52. Juppiter ez dolgot értvén, azt mivele, Mercuriust szárnyon hamar oda külde, Meg hagiá, az Argust mellette meg ölne, Az tinot keziböl onnat ki mentene, Bosphorus tengeren Aegiptumban vinne.

!44 junonak !57 Mercuriet

285

270

275

280

285

280

285

300

53. Mercurius gjorsan Argushoz repüle, Mivel isteneknek eo volt fö követe, Bübájos verseket ott addig énekle, Argus el aluvék, s, a' földre le düle, Kit Mercuriusis azonnali meg öle.

54. Midön az tinoval onnat meg indula, Az Aegjptum felé szép lassan ballaga, Junonakis hamar tuttára lett vala, Azonban sok darást utánnok támaszta, Mig oda jutnának, mardosnák oldalba.

55. De méghis nehezen ö el vitte vala, Noha darás miatt vélle baja vala, Mert széllyel imide ,s, amoda fut vala, Szarvon fogva vízen által vitte vala, Elébbi képiben változtatta vala.

56. Aegjptumban kiraly az Osyris lakott, Kit az ország akkor beczülletben tartot, Mercurius leányt ott el házasított, Feleségül ennek az királynak adott, De Jonak neve az után hivatott.

57. Juno pedig Argust ott fel kerestette, Feiböl szemeit mind ki szedegette, Majorban azonnali azokot vitette, Egi páva farkára edgienként helyezte, Juno madarának azt osztán nevezte.

58. Mit mivel az Amor iffiu Herculesnek, Szerelmében ejté szep leány Desnek [ !], Kinek az ös attya thebasbelieknek, Ö királya vala Euritus ezeknek, Sokan ö utánna leányaért lesnek.

59. Hercules az leányt annyéra szerette, Sokaig szolgálok köszt hevert mellette, Végtére szerelme ötett arra vitte, Leány ruhájában öt fel öltöztette, Ejel nappali kösztök font, azt czelekette.

60. Az szerént Achilles jára Siriában, Hogi Lycomedesnek laknék udvarában, Király leányának esék amorjában, Fel öltözött öis leányi ruhában, Deidamiával ugi lakot házában.

280 Iunonak 290 lee(z)nek 295 az 297 Laomedeenek 298 (Az) Király 300 Laomedontával

2• ₁₉

305

310

315

320

325

330

335

340

61. Mint jára Maedusa, Phorcisnak leánya, Pallás templomának menven aldoznia, N eptunusis fogván oda ballagnia, Amor tüze kösztök kezde szikráznia, Nem Pallast, de Venust kezdék aldoznia.

62. Kiért Pallás isten reája haragvek, Maedusaval illyen dolgot czelekedek, Chimaera érette ighen boszonkodék, Minden szál hajai kégyova változék, Hagi ö tölle minden az után irtoznék.

63. De Caricleának ö igaz szerelmit És eo mátkájával edgiütt vala létit, Az isten aszszonyok nem bánták életit, Sem nem irigilették az eo szép szemeljit, Söt mindenik atta néki segittséghit.

64. Mert baráttya vala amaz Pándorának, Példáját követte az kemény aszszonynak, Ki nagi kedvében volt Pallásnak Venusnak, Az nagy Apollonak és Mercuriusnak,

Kik nagi ajándekkall ajándekozának.

65. Pallás bölczességét atta az aszszonynak, Apollo tanittá rendit musikának,

Ki nagi kedviben volt Pallásnak, Venusnak, Vénus nagi szépséget ád ábrázattyanak, Mercurius tudomanyt njujt Pándoranak.

66. Ez bölcz tudományok Caricleábannis Benne femlettenek, söt bujdostokbannis, Szerelmek edgjezét még rabságokbannis, Álhatatos voltak meg maradt ebbennis, Az mint írva vagyon historiábannis.

67. Az Teagenesés kész vala halnia, Miként czelekedék amaz szép Panthea, Mikor Cyrus menne Babyloniara, Haddall le vágaték nagi szerelmes ura, Magátis mindgiárást adá az halálra.

68. De mit mivelt réghen Stráton felesége, Melly Straton Sidonnak volt ö fejedelme, Az várost persaknak meg szállá ereje, Féltvén az ö urát, meg öletnék ebbe, Maga fegjverével az urát meg ölte.

315 segittséghet 336 Stránta

345

350

355

380

365

370

375

380

69. És holt urát szépen öltöztette vala, Városra ellenség azonban rohana, Bástyáit erössen az nép ostromollya, Az ura fegiverit ismét hamar rántya, Által utvén magát, urára borula.

70. Ezekert szomjuzot sokat Cariclea, Az eo szerelmének de nincz semmi héja, Az ura halálan pedig Cecilia

Nagy szörnjen bánkodván éseg addig szója [ I]

Senkinek nem szolván, lelkit el ki fuja.

71. Az Caricleaban nem volt rut fösvénység, De benne tündöklöt nagj szemérmetesség, Ugi viselte magát, hogi sok tolvaj népseg Nem bántaná, hanem éppen az szüzesseg Benne meg maradott leányi tisztesség.

72. Igj feljtette réghen az eo tisztességet, Az Thebas városban Timoclaea hiret, Mikor Alexander az városnak nepit Meg vévén, praedára hánta volna kénczit, De vitezek közül szeplösitték testit.

73. Ezen tisztes aszszony igen háborodot, Amaz pedig tölle azon tudakozott,

Sok aranyat és pénzt hogi eo hova dugott, Mint edgi szeretöit ugi tulajdonított, Aszszonj boszujában néki igjen szollott.

74. Mivel ellenséget gjakron reám vartam, Meg hidgied jo legény, sok aranyat dugtam, Ezüstet és kénczet im ez kutban hántam, Fris ruháim follyüll czak azokra szortam, Szárazonnis kutat azért czináltattam.

75. Gondolkodik legény erössen magában, Mi képpen láthassa marhát kut kávaban, És koporithassa czak maga markába, Többinek ne jutna benne tarsojaban, Az aszszonnyal oda mene az orában.

76. Mikor legény nézne oda alá kutban, Meg ragadá lábát, taszita be abban, Ugj teczik, nyavalyás belé ugjan dobban, Sok kövekkell aszszony benne veri agiban, Ezt mivelé rajta nagi gialázassaban.

350 [A Senkinek javité.sként ráírva Lelki-re.] 352 [A nagj ráírva a nött-re.] 363 tugott 376 az kutban 377 az lábát 380 gialáza.ssa.n

21

385

380

385

4.00

4.05

uo

'15

420

77. Az Alexandernek dolog hirre esék, Igazán mint történt, néki meg beszéllék, Tisztesség rontása czak semmiben mulék, De az mi marháia tölle praedaltatek, Valamit mondhatott, minden meg adaték.

78. Cyane leányis apjával mint jára, Nagy reszegséghiben ö hozzá járula, Ötet szüzességben keményen meg rontya, Feltiben leányis erössen titkollya,

Az mellyért nagi pestis városokra szálla.

79. Templumon azerton mikor áldozának, Városbéliekis ott sokan volnának, Ketten az apjával ökis ott álnának

Az eo modgiok szerént hogi imátkoznának, Az oraculumtol illy szok mondatának.

80. Vároabol az pestis addig meg nem szünik, Miglen itt egi ember meg nem büntetödik, Az leány gondolá, hogi rolla értödik, Nagi sugva attyára érette feddödik, Hogi vetkéért pestis városban tülüdik.

81. Azonban az apját üstökön ragada, Űstökinél fogva az oltárhoz ránta, És ötöt késivel ottan fel mészárla,

Aldozat gjanant legjen - ez ottan mondá, Magátis meg ölvén, ott a' testnél hala.

82. Hát mi képpen veszte Pitsenena [ 1] magát, Mikoron szolgálna edgi romai polgárt, Felette szereté gazda szolgáloját, Sokat feddi ,s, igir néki, ha virágát Meg engedi szedni s-venni akarattyát.

83. Mindgjárt több nymphaknak kezde remánkodni, Hogi ne hadnák ötet, azon remenkedni,

Mert Pán tisztességhet akarja veszteni, Hirében nevében ötet meg rontani, Toban nád szálakká kezdé változtatni.

84. De mikor az Pánis oda jutott volna, Láta, hogi nádakka változtatott volna, Giorsan bé gázola azon öis toba, Az edgiik nád szálbol egi sipot tsinála, Azon keservessen notakat fuvalla.

412 remenkedik 414 [A Hireben javításként rá.írva az olva.shata.tlan eredetire.] 418 gé.- zol(n)a

&25

'30

'35

uo

U5

&50

'55

460

85. Nem czuda az leány ha elötte futna, Utálatos néki az ö ábrázattya,

Homfokában ki nött két igjenes szarva, Mellyin alá függett rut borzos szakálla, Lábai voltanak mint keczkének lába.

86. Az felett nagj botott ö nála hordozott, Mezöben ,s, berkekben szelljel ugi ballagot, Mindenkor hét száru sipot nála tartott, Ha kedve volt, notákat azon fuvallott, Minden pásztor ötet tisztelte ,s, imádott.

87. Nem hagjom el amaz Daphne szép leántis, Kit igen szeretett Appollo istenis,

Egikor szegényt kezdé széllyel kergetniis, Elötte szaladni foga az leányis,

Ijettiben futva czak meg nem halais.

88. Meg akar nevének felelni Apollo, Mert neve nékie mondatik

a

Nem teczik, de Daphné hogi mondgia Apollo, Hanem azt akarja, hogi legien ujulo,

És az mindeneknek sebei orvoslo.

89. Ez a' Dáphné vala Peneus leánya, Ki Arcadianak akkor volt királlya,

Vagi mint mások mondgiak, Thessália ura, Látván Apollotol hogi nem szaladhatna, Szép borostyán fáva magát változtatta.

90. Irásom tovább már nem njujtom, mert bánna, Edgjütt olvasniis nagyságod meg unná,

És egiéb dolgait érette el hadná, Noha irást pennam meg szaporithatná, Több historiakkall mert azt állathatná.

91. De inkább nagyságod boczánatott adgja, Olvasott elméjét ha ebben fárasztya,

Vagi valami modon, hogi ha meg bántodgia, Nehézséget rajtam nagyságod ne hadgja, Ez irásoczkámot mikor olvasandgia.

92. Mert én nagyságodnak ajánlom magamat, Hogi ha nem nézendi méltatlan voltomat, Sem én érdemetlen kis állapatomat, Meg nem vonszom soha én szolgálatomat, Szolgálok, mig Isten fenn tartya nap6mat.

421 czude. (ha.) e.z; [A futna szóban e. t beszúrva..]

23

93. Ez mellett az Isten adgjon minden jokat, Nagyságodnak érni szerenczés napokat, Boldogul heteket és sok holnapokat, Egésségben elis mulatni azokat,

485 Sok jo esztendökkell lásson illy ifiakat.

3.

RITHMI HUNGARICI IN OBITUM ILLUSTRIS

AC MAGNIFICI DOMINI DOMINI COMITIS STEPHANI BETTHLEN JUNIORIS ALBAE JULIAE DECLAMATI

1. Vesd le, oh magyar nép, az friss öltozetett, Ládd, nem illett teged, mint egyéb nemzetett, Az szüntelen sok gyász ugy meg környékezett.

2. Bar az vigasságot mar te meg se emlits,

5 Dolgod tsak az legyen, hogy köntöst feketits, Teljes eletedben tsak sírj és tört készíts.

10

15

20

25

6 eir 10 te

3. Mert mi haszon néked az gyászt leis vetned, Rövid idö mulva ha meg fel kell venned ? Hiszem, jobb örökké hollo szint viselned.

4. Különbet se tehecz, ha jól meg gondolod, Melloled mind el húlt régi ös gyámolod, Tsak nem támasz nelkült vagyon mar oldalod.

5. Tekintsd el, számláld meg az ország fö rendit, Sok nagyságos nemnek erted immar vegit, A kik vadnak, vjjak, kevesett látz regit.

6. Ne hozzam bár elö amaz nagy vrakat, Dóbót, Kendit, Magotsit, többeket, sokakat, Kiknek ritkán latod mar maradekjokat, 7. Tsak említsem az nagy Báthori nemzetett,

Ki Erdellynek sok jó fejedelmet nemzett, Az töröknek penig gyakor igyet szerzett.

8. Hova lött? Bathori Andrasban el fogyott, Mert ö fiu ágot vtánna nem hagyott, Magyarsag, ha látod, kárt vallotta! nagyott.

9. Jo fad szaradott ki, tsak szálly magadban, Mert hazádnak sürü haboruságában

Sokszor meg nyugodtal ennek árnyekában.

10. De immár ki aszott, többé meg sem zöldül, Ki dölt törzsökiböll, fiatal sem zöldül,

30 Azért már székedben Báthori vr sem ül.

11. Bizony ez esetenn volna igen méltó, Böv könyvezesedböl hogy aradna melj tó, Ha volna közzüled valaki hálá adó.

12. De nintsen, nintsen, mert emlekezetijs

35 Majd el töröltetik, nem szanya senkiis, Vrak, tanuljatok, mint járhattok tiis.

13. De talam magadat ezzel vigasztalod, Az Báthori nemnek noha fogytát látod, De az Betthleneket ö heljette látod.

40 14. Szép vigasztálás ez, tsak volna állando, De melly bizonytalan és melly változando, Ihonn bizonyságod lehett az koporsó.

15. Mellybe szegeztetett ifju Bethlen István, Maradekja sintsen egyis holta utánn,

45 Reménseged azert ebben maradt csonkánn.

16. Öreg Vrunkban is bizodalmad csekélly, Mert már sok ideje, hogy ö nagysága él, Nem tudod, mely oránn eltének véget ér.

17. Ifju Betthlen Péter maradhat egyedül,

50 Az bokrosonn fel nött nagy Betthlen nemzetböl, Az kit allathatnál elödbe reményül.

18. De ö nagyságais vagyon még társ nélkült, Sok irigyis forog iffju feje körül,

Nem tudom, ennekis szive meddig örül.

55 19. Felek, hogj mint Jonas regenten, tsak ugy jársz, Hajlekot hervado borostyanbol tsinálsz,

Meg ragják gyökerét, árnyékától meg válsz, 20. De az Isten dolgat hat ne hánytorgassuk,

80 Jövendö karunkat bar ne hánytorgassuk, Tsak az jelen valot mostan sirathassuk.

21. Mert ha ez szomoru 'sellyére tekintek, Méltánn két orczamra sürü könyvet hintek, Es igy siralomra minden rendet intek.

85 22. Sirasd Magyar ország ifju Betthlen Istvánt, A ki mig elhetett, meg kerdette, ki bánt, S- melletted mindjárást ki tamadni nem szánt.

53 fe(l)je

25

23. Az kereszténysegnek vólt eröss bástya.ja., Kinek bátorsa.gga.l rejtezett a.lája

Minden csendülesbenn körül Várad tája..

7o 24 Eszét s- vitézségét látta. Bodrog, Tisza., Ellenségit rajta. mint kergette viszsza, Sirjatok, s- ne legyen hát vizetek tiszta.

25. Kemeny termeszetü tuis, vitéz hajduk, Lagyitsak sziveteket avagy tsak most az búk,

75 Mikor kinek kinek két füle jajjal zúg.

26. Mert amaz jo szivü, ókós vezéretek, Kinek botya utann bizvást mehettetek, El esett, szanyatok, ime elöttetek 1

27. Hát te gyászban borult szép hazam, Erdélly föld,

80 Mint tetzik az pohár, mellyet Isten meg tölt 1 Vgy latom, tavaszod hogy fekete, s- nem zöld.

28. Tavasz erdöt, mezöt gyaszbol vetkezteti, Sok szép külömb külömb szinben öltözteti, Erdellyben az embert gyászban fertezteti.

85 29. Tavaszszal az el ment madarak meg térnek, Hazunkonn, padunkonn tölünk szállást kérnek, Erdellyben varaink töllünk bútsút vesznek.

90

30. Tavaszszal az meg hólt fergek fel tárna.dnak, Minden sok allatok akkor szaporodnak, Erdellyben emberek ki vesznek és fogynak.

31. Siralmas hát neked, Erdelly, ez az tavasz, Mellyben illyen hasznos fiatal fád ki asz.

Kitsoda, kerdedé 1 Gróff Betthlen lstva.n az.

32. Ha. szülsz és ha ^neve~ ij fiat, nem tudom,

95 Istvan korona.d volt, a.zt vallom es hallom, Meg hervadt kószórud, azert azt mondhatom.

33. Tekintetes vrunk, kegyes fejedelmünk, Ebböl el értheted, most miért kesergünk, Ezert, mert igen nagy kárt vallott nemzetünk;

100 34. Mellyenn nagyságod.is méltan kesereghet, Mivel-hogy réáis ez kár ki terjedett, Mert elötted halva la.dd egy nagy hívedet.

35. Ez, kihez hasonlo körüled sok nem vólt,

Mert minden ügyedbenn veled együtt elt s hólt,

105 Mást nem gondolt s nem volt, az mint elötted szólt:

- - - -

68 alájok 70 Bodrog (taja)

36. Alexandert hallom, hogy griff madarakonn Egy allatt repesett felhök közt magosson, Nagyságodis majd igy járt Betthlen Istvánonn.

37. Te nagyságod penig, az Zollyomi David,

110 Nem szomorkodiké, mint régen szent Dávid, Mikor az gonosz hirt gyilkos szolga meg vitt 1 38, Ki mihelt meg hallá holtát Jonathannak,

Mint ö szerelmetes lelki baratyanak, Botsatkozik mingyárt im illyen sirásnak:

m 39. „Öh lzráélnek (ugy mond) ekéssége, Oh sidok vezere, seregek istene, Latodé, mint veszett az nép erössége 1 40. Ne mondjátok azt meg Ascalon varosban,

Se ne hirdessetek Gadnak vtzájában,

120 Hogy ne tapsolyanak az ö halálában.

125

41. Te Gilbo hegyei és ti, magoss mezök, Ne szallyanak rátok harmatok és esök, Mert Sault s- J onathant tölleték el veszték."

42. „Oh jo atyam fia, oh vitéz pajtársom, Kellemetes, serény ifju Jonáthánom, Ennekem kész halál tölled meg válásom."

43. Teis, mondok, ekképpen ott nem sirattadé 1 Ne hirdessék széllyel, meg nem tiltottadé 1 Halalanak hellyet meg nem atkoztadé 1 uo 44. Mert ez volt egyetlen egy hu Achatesed,

Tegedet, mint magát féltö Piladesed,

135

Egy szoval: sogorod mint tulajdon lelked.

45. Ketseges dolgokban volt bizonyos tanátsod, Szandekodnak végben viteliben másod, J ódonn örvendezö s- kártól örzö társod.

46. Erössek voltatok, mint két oroszlán fi, Meg löt, akartatok valamit ketten ti, Ellenetek nem mért motzánniis senki.

47. Török, nemet, lengyel tudta neveteket, ao Kerdezte s- becsülte vitéz hireteket,

48. Tsudalatos vala az ti egyessegtek,

Ettöl félt s- rettegett minden ellenségtek, Mert tudta, boszút áll mástokért egyitek.

~32 volt mint [A szótagszám miatt javítottuk.]; lelket 141 [A másoló a sor helyét üresen s.gyts..]

27

m 49. De jaj, el valatok, s- egyedül maradál, Oh szép pár tarsaság, két felé szakadál ! Erötlen vagy immár, hogy meg hasonlottál.

50. Mar Zollyomi vram, vigyázz, s- ód magadat, Többed magaddal járd, s- ne éjjel, vtadat,

150 Mert majd el temeted leg föbbik strásadat.

51. Meg nezd falattodat, s- úgy mártsad az tálban, Meg lásd, s- ugy igyál, mi vagyon a pohárban, Mert aki vigyázott, ezentúl száll porban.

52. Ez utánn, el higyed, találkoznak többek,

155 A kik eletedre titkonn s- nyilván törnek, Ha okosonn nem jársz, bizony, megis ejtnek.

53. Szép hírrel tündöklö Betthlen família, Erzedé szamodnak, hogy egyik nagy hijja 1 S- tsórba vagy, mert meg hólt egy jó atyad fia.

160 54. Kitsinyböl hirtelen nagyá névekedtél,

165

170

Felek rajta viszont, az mint hozza kezdtél, Ennél hirtelenben meg ne kevesegyél.

55. Vram, Betthlen Peter, sirszé avagy vigyász 1 Vendegeket torba vagy lakasba hivacz?

Mert örömmel, buval most egy arant vihacz.

56. Menyegzöd elötted, azonn örvendezhecz, De viszont eltedben azonn kesereghecz, Hogy batyad vraddal ott nem tisztelkedhecz.

57. Natsagos asszonyom, Zollyomi Davidne, Hajadon kis asszony es te Gyulaffine, Eszes batyatokat nem konyveziteke?

58. Hozzad nemis szollok, natságos asszonyom, Szomoru özvegység akit az földre nyom, ldegenn földön vagy arva, nehez, tudom.

175 59. Söt natsagodnakis buját nem nevelem, Atyai szívedet szoval nem terhelem,

180

Hanem mint Timanthes régen, azt mivelem.

60. Volt Agamemnonnak hajdonn egy léánya, Kinek neve vala szep Ifigenia,

Ez egykor viteték fel aldoztatnia.

166 [Az 66. strófa a méaolatbe.n az 67. versszak után é.ll, a másoló számozással jelölte meg a margón a helyes rendet.] 177 Time.thee

61. Hanem egy setét gyászt borita réája, Jelentvén, hogy senki kép iro pennája A szülék banatját ki nem rajzolhatja.

62. Enis tsak azt mondom, mint Jakob kis fian

1e5 Vagy az nagy Tobiás kissebbik Tobián,

Kis Betthlen Istvánon ugy sir Bethlen Istvan.

63. Te penid ö neki sok kedves joszága,

Melly volt benned Magyar es Erdély országa, Keseregj, mert el költ vrad vrasága.

190 64. Leg elsöbenis te, szep eröss ház, Deva, Sirankozz, kiálts fel nagy keserven, ejha, Mért hogy meg evéd az almát, anyank, Eva!

65. Hogy már mindeneknek meg kelletik halni, Meg kell varaitol s- jovaitol válni,

195 Es az föld gyómrában rothadasra szalni 1

200

66. Nyisd fel szemeidet, tekincs meg, tés, Hunyad, Az halál völgyeben te vrad hol szunyad, Mar szemed alomra nints ki enyet hunjad.

67. Az tót, mely körül vett, könyveiddel, Eczed, Tölts meg, mert epeszti szived erös eczet, Hogy kegyelmes vrad belölled ki esett.

68. Csudálom szep orczád, te neked is Várad, Az könyv hullatastol ha mostan meg szárad, Midönn minden jonak szeme könyvel labbad.

205 69. Máramaros, sirasd jámbor ispánodat,

210

Oh, Transylvania, vri fö szolgadat, Egygyel kevessebben kivanyak sok jodat.

70. Sok az vralkodo, ritka az hü szolga, Veszö-felben azert az orszagnak dolga, Sirját minden szijja, jovát kevés folgya.

71. Feltem, igen feltem azert szegény Erdellyt, Hogj rövid idönn er ez valami veszélyt, Mert el szedett Isten sok fö kegyes szemeljt.

72. Kinek ha neveket kezdeném számlálni,

215 Beszedemben ollyat gond volna találni, Verseimet azért fogom ebben hagyni.

73. Gyakor könyörgéssel tsak az Istent kérjük, Ne engedje, hogy mi az idöt meg erjük,

Hanem fö . nkel magunk egy mást tégyük.

219 [A fö szó után egy szónyi helyet üresen hagyott a másoló.]

29

KISMARJAI VESZELIN PÁL

4.

[A „KEGYES ES ISTENES BESZELGETESEK" VERSES RÉSZLETEI]

a)

(Jó, hogy senki sem tudja. e. he.lál óráját.] Melyre nezve ige.ze.n e.z Poete.:

Mora certe., incerte. dies, bora. e.gnite. nulli, Extreme.m quo.re, quemlibet eBBe pute..

Az e.z

Oh emberi állat! bizonyos az halal, Bizontalan napja, oraval sem kénal, Mint gyenge füszalat veletlen le kaszal,

Azert minden napra vigyazz, es ne jatzal [9-10]

b)

[A pápáne.k senki sem mer ellene szólni.] Ezert szokta. monda.ni.

Sic volo, sic jubeo, sit pro re.tione volunte.s.

lgy legyen, igy akarom: Mit? ki mit mondhat ez ellen 1 Tetszesem, kedvem nekem ez; igy akarom. [21]

e)

[Megromlottak az Úr pásztorai.] Innet mondotta. Pe.lingenius Pontifices nunc belle. juvant, sunt coetere. ^nug~

N ec praecepte. Patrum, nec Christi dogma.te. curant.

az az:

Az Papok az harczot szeretik most, minden hazugsag Ez kivül ö nallok: az Atyaknak szent végezesit

Meg pökik: az Christust s- tudomanyat semmire tartyak. [126]

d)

[Senki nem bántja azt, e.ki a pápa lábait csókolgatja, ha. üldözi is az ige.z hív6ket], e.z honnet ve.gyon imez vers:

Sis fur, sis latro, sicophe.nta, et turpis adulter, Ce.lvinum ferias fuhnine; me.gnus eris.

az az:

Legy lopo, legy tolvay, parázna legy, es rut eretnek, Szidgyad Calvinust: hidgyed igy Urra lehetz. [128]

3 Régi Magyar Költők Tára 9. 33

5

10

15 li

10

5.

KEGYES INTES A PAP AS ECCLESIAHOZ, mellynek utalatossagi ez könyvetskeben ki-jelentetnek

0 Babylon 1 élted gyalazat rut rusnya pironsag, Ez könyvetske mikent meg tanit arra teged:

Tisztatalan vagy te s- Kiralyod Sodomita parazna A tudomany nállad lelked emesztö szalak.

Vérszopok az fiaid, lelki vaksagba tevelygök, Vldözik

a

Ismerd meg magadat, jobbuly meg, f~llyed az Istent, Míg az Ur hozzad tér idvözit-is tegedet.

Oh nem jobbulz meg! jay langozo gehenna jutalmad Fergek, tüz, szomoru jaygatas es siralom.

Poklos fekelyes Bált szentsegére nevednek Gyogyistd [ I] meg kérlek szent seregeknek Ura:

6.

DEBRECZEN VÁRASANAK KESERVES SIRALMA ES ESEDEZÉSE 1640 ESZTENDOBELI ROMLASABAN mely bizonyos ritmusokban foglaltatott imez Enek notajara:

Uram Teged valamikor kezd, etc.

1. Veghetetlen, nem kegyetlen Istene ez világnak, Felsö Ura, bölcs birája, teremtet állatoknak,

Füled haycsad, meg se tarcsad, szavára siralmimnak.

2. El ájultam, meg fárattam, szörnyü veszedelmemen, Az kik látnak, csudálkoznak, iszonyu esetemen, Sirok rivok es ohaytok raytam löt szörnyüségen.

3. Szörnyü romlás rut pusztulás, esék raytam véletlen, Meg hanyatlék, földre szállék, jay mint járék hirtelen, Ur haragja, rám burula, estem bé ^m~ly veremben.

4. Ellenségim rut hohérim imé rám dühötenek, Ucsáinkban házainkban tüzes taplot reytének,

Ugy égetnek es süllyesztnek, Oh jay mayd meg-emésztnek.

5. Lóthért Soárt, mely tüzet várt, régen miként meg tartad, Egy darabját, házam falát tüztül ugy oltalmazád,

Azt-is ^f~ltem, hogy el-vesztem, hagyattam Uram reád.

10 dühötek 11 hazáinkban 13 Lothárt

6. ltileted, tekinteted, haragos Uram raytam,

Megh érdemlem, jol ismerem, mert bünnel meg rakottam, Ha ram nem nész, es jol nem tész, el-veszek által lattam.

7. No mit tégyek, mit mivellyek? fárat elmém nem tudgya,

20 Sok ^bűneit, álnakságit lelkem elö forgattya, Csak rettegek, es rezketek, szívem veszélyét várja.

8. Pünköst hava, szép folyása, lön jay bu s-keserüség, Mi jot várjak? csak ohaytlak, téged mennyei felség,

Ha meg nem szánsz, hozzám nemláts, maydan lészek szörnyüség.

25 9. Aldot vagy te mind örökké: Ez te róllad beszédem.

Akar mit tégy, csak velem leg, hozzád megyen kerésem.

Te meg rontasz, s-meg gyogyitasz, vagy tehát reménségem.

10. Lelkem ohayt, teged suhayt, vár hogy hangos füledet, Hozzám haycsad, meg mutassad kegyes tekintetedet,

30 Mely éppicsen, jomra légyen, né hadd-el szent helyedet.

11. Kicsiny nyájad, kedves fiad vagyon mégh Debreczenben, Kik tégedet, szent nevedet tisztelik kegyességben,

Nézz azokra, szent Fiadra, ne hadgy veszedelemben.

12. Istenem vagy, kérlek né hadgy, hiszem sajátod vagyok,

35 Magyaroknak, szent nyájadnak annya eggyik én vagyok, Szent plantaid, csemetéid kegyes daykája vagyok.

13. Sir az Schola, s-hivek akla, mert pusztulását lattya, Meg bomlását el romlását nagy darab föld megh bánnya, Orvoslását el költ javát hol talallya ki tudgya?

40 14. Megh fog szünni, el kezd kélni Ifiak szép éneklese, Lelki ehseg, lészen ketseg, hiveknek el esese.

Aldot Isten, ne ad legyen bennem lelkek veszese.

45

15. Az kik minket, híveidet, keméletlen rongyolnak, Egy csöp vizben, percsentésben, el-veszteni akarnak, lay praedául, martalékul, né adgy ez harpyaknak.

16. Rettencsed-meg, söt roncsad meg vér-szopo hohérinkat, Mit forraltak, meg koholtak, boncs el rosz szándékokat, Pironsággal, mint rut nyállal burits bé orcsájokat.

50 17 · Igy mi rollunk, téged kérünk, Isten, engedelmeddel, Szív ébreztö, vidámito, felséges kegyelmeddel, Haragodat, bus voltodat, fordics-el sietseggel.

18. Az pusztaság, kormos rutság, igy fog rollam le szálni, Szép házakkal, palotákkal fog

a

Seregeknek Ura kérlek, ne hadd ez jót el mulni.

:---

Z 9 tekintedetet 30 kelyeket 33 Fiadba 35 nyájaidnak 47 szándákokat 53 hazákkal

a•

65

60

19. Ismerjek meg, es lássak megh, kik romlásunkat várják, Örökséged kedves néked Debreczen, kik ezt láttyák, Irgalmadat, raytam jodat mindenek magasztallyák.

20. Ezt ha teszed, veghez viszed, mindenek ^f~lnek teged, En-is szivel vig örömmel, dicsirem áldot neved, Amen légyen. Oh szent Isten, engedgye ezt felséged.

21. Ezer öt száz, negyven, s-meg száz esztendö folyásában, Szivem ronto, meg emésztö, siralmas romlasában, Ezt éneklém, Urhoz küldém, tellyes bizodalomban.

7.

PSALMUS CXXX.

Ugyan azon notara irattatott.

1. Chérubimok, Séráphimok Ura Iehova Isten,

Menynek földnek m~ly Tengernek igazgatoja, Isten, En beszédim ohaytásim, reád néznek szüntelen.

2. Inségimnek, szükségimnek, m~lyseges örvényiböl, s Kiáltottam, ohaytottam, csak te hozzád szivemböl;

Igazulást, szabadulást, tölled kértem mindenböl.

10

15

20

3. Sies haycsad, meg né tarcsad, lah kegyes füleidet, Azt mondottam, kiáltottam onszolván felsegedet:

Figyelmes légy, szóm halgasd meg, várom kegyességedet.

4. Mi büneink, álnaksagink, sokak mint Tenger vize, Másás ónnál, so bádognál sullyossab nehessége, Gyalázatos, utálatos, elötted undok böze.

5. Azok-szerint, voltok-szerint, ha megh itélsz bennünket, Megh rostálod es meg tartod, meg-regzöt büneinket, Mind el veszünk, pokol helyünk, ördög gyötri lelkünket.

6. Rád marattunk, hagyattattunk, Uram, nállad kegyesség, El-estekhez, tevettekhez, vagyon engedelmesség,

Hogy dicsirjünk, téged ^f~llyünk, nekünk légy kegyelmesség.

7. lesus Urunk, idvösségünk, kereszt-fán meg holt ertünk, Büneinkért, szép piros vért ontot, s-el vette vétkünk, Igy tégedet meg engesztelt, né hadgy azert el vesznünk.

8. Az mi rám néz, szivem rád néz, vár csak teged egyedül, Ohaytással, suhaytással kér hog el jöy Siónrul,

Szent igédben, beszédedben, remenlek en boldogul.

25 9. Inkáb várlak, ohaytalak, Uram, az vigyázóknal, Kik az strasan, Vár-vartáján reggelt várják hómálynál, Az vigyázók, Vár-vérrasztók, nem serénybek nálamnál.

10. Példa lészek,

a

11. Azert intlek, téged kérlek, Izrael az lehovát, Híven várjad, mert te hozzád irgalmának bö javát, Mint bö-kezü, ajándéku Ur nyujtya vig orcsáját.

12. Leszen rajtad, mint meg látod Urtul nag kegyelmesség,

as Büntül megh ment, mert hozzád tért, Izrael az kegyesség, Hogy öt áldgyad, es azt mondgyad: Isten tijéd dicsöség.

8.

[AZ „OKTATO ES VIGAZTALO PRAEDICATIOK"

VERSES RÉSZLETEI]

a)

Isten álde.sa. es boldogite.sa. nelkül e.z embereknek minden munke.jok es fa.ratse.gok vigye.ze.sok es gond-viselesek csak semmi, mellyet regen Gregorius Nazie.nzenus in distich.

sentent. vers. 225. tom. 2. Görög nyelven igy mondot ki:

<?Jeoii őwóvTO!;', oiiőev luxvei rpf}ovo!;' Kal µ~ ŐWÓVTO!;', ovőev luxvei llovo!;',

melyet Joa.nna Graja Angliai orsze.gban az Suffolciai Hercsegnek tizenhat esztendös leanye. Görög es Dee.k nyelven tudos leven ki e.z Ker. ve.lle.sert

a

a

ilyen igekkel

Deo juve.nte, nil ve.let timor me.lus.

Et non juve.nte, nil juve.t le.bor gre.vis.

e.z az,

Retteges es ^f~lelem, valahol vagyon Uri segitseg, Semmit nem használ, nincsen-is annak helye.

Hol meg vonszod Uram segedelmed, munka faratsag Semmit nem használ, nincsen-is haszna bizony.

b)

melyre nézet ama.Nemetek tuköre Philippus Mele.nchtonne.k imez ekes versben fogle.lta.tot sententie.ja.

Nullis est foelix cone.tus et utilis unqve.m Consilium si non detque juvetque Deus,

az e.z

Gondos firfi tanács, söt akar mely munka faratsag Nem boldog s-hasznos, valahol nincs Uri segitseg.

37

MADARÁSZ MÁRTON

9.

[„BOLDISAR MEISNER SZ. ELMELKEDESINEK"

VERSES RÉSZLETEI]

a)

Oh melly szép joságos cselekedet az alázatoBBágl Trita beat, damnat corde. superba Deus.

Az Isten a' töredelmes sziveket bódogíttya, A' kevély szivüeket pedig kárhoztattya. [56]

b)

... az irégység putredo ossium tetemek (csontok) rothadása., Prov. 14. v. 30.

Justius invidiA. nihil est, quia protinus ipsum Autorem torquet; discrutie.tque suum.

Az irégységnél igazbb;

Nincs semmi s-ártalmaabb:

Mert mindgyárást ö szerzöjét Csuda mint gyötri szüléjét. [69]

e)

Az Elö szám-ki-vetés e.' Kristus-é. . . Ha Szent Felsége meg-szenvedte érettünk e.' szám-ki-vetést, miért nem akarnánk ö véle ideigh szém-ki-vestésben lenni T

Terra Dei est, et ubique surnus sub tegmine coeli Exulis e.uxiliurn, qui fuit exul, erit.

Az az:

Istené a' föld, azért az égh-alat légyünk akar holott A'szám-ki-vettetnek mindenüt segitsége lesz,

a'ki szám-ki-vetet vólt. [95]

d)

Az Isten ugyan a' magasságba le.kik, de az alázatosokat nézi, Pse.l. 113. v. 6.

Trita beat, de.mne.t corde. superba Deus.

Töredelmes szívet Isten bóldogít,

Kevély szívet pedig pokolra taszít. [142]

41

e)

A világ, mellyben élünk, tenger: Az Anya-szent-egy-ház, mellynek ta.gja.i va.gyúnk, hajó, a.ma' versecske-ként:

Mundus et est pelagus, sic est Ecclesia navis.

Az a.z:

Miként tenger a' világh:

Ugy hajó az Anya-szent-egy-ház. [148]

f)

mihelt a' keresztségben ki-megyünk a.' bün fogságából, a.' pokólbéli Fara.ó nem szünik-meg bennünket az ö fegyverével csa.pdosni.

Nunque.m bella piis, nunque.m discrimina desunt, Et quocum certet mens pia semper habet.

Az az:

Az Isten-félök hadakozás-nélkül Nincsenek soha, és veszél-nélkül.

S-vagyon mindenkor a' kegyes elmének Kivel küzdeni, a' jámbor embernek. [226]

g)

A' kereszt, jó Tanitó-mestere a' könyörgésnek. Es ismét: Ubi non est crux et tentatio, ibi non est vera oratio. az az: A' holott nincs kereszt és késértet, nincs ott igaz könyörgés-is.

A' holott kereszt és fáydalom nincs,

Ott szívböl származott könyörgés sincs: [245]

h)

Most az üldözések habjai támadnak, most az eretnekségeknek szél-veszi csapdosnak bennünket. De

Dura.te, et vosmet rebus servate secundis.

Allyatok megh, és a' jó szerencsés állapotra tartozzatok. [278]

i)

Végezetre e' tengeren-is által költözünk:

dabit Deus his quoque finem.

Végét szakasztya ezeknek-is az Isten. [278]

j)

A Dicséretes tanítónak két tulaydonsági vannak, mellyek benne szükség-képpen meg- kévántatnak: 1. Az élet fedhetetlensége. 2. A' te.nitás tisztasága. Honnan költ e' két

versecske:

Quem non doctrine.e vitium, non crimine. vita.e Accusant, tutus spemere cuncte. potest.

Az e.z:

A' kit tanítása és élete vétke nem kárhoztat,

Az mindeneket nagy bátorságoson meg-utálhat. [285]

k)

Gye.lé.ze.t igassé.got mondani, és gonoszúl élni . . . Esméretes Mathesiusne.k ama' ver- secskéje:

Regula. virtutum pulcherrime., Vita. docentis.

A' jámbor Tanítóknak élete peldája,

Jószágos cselekedetek szép regulája. [290]

1)

Szent Ne.zianzenus-is azt mondgye.:

V el non doceto, vel doceto moribus.

Az az:

Vagy ne taníts, vagy jó erkölcsöddel taníts. [290]

m)

[Le kell vetnünk a hitetlenség és istentelenség ^bűnös leplét,] a' Kristussal lepedök-nélkül té.madgyúnk:-fel.

Quid re.tio in sacris, nisi deliteratio, rebus.

Az e.z:

Az okosság a' Szent Irásokban micsoda 1

A' szent dólgoknak rút meg-homályositása. [318]

n)

Várjad e.' te.nítvé.nyokke.l szintén estveig: Bizonyoson el-jö a' te ldvözítöd, és örülsz lé.tvé.n e.z Urat. Honnan igazán mondották a' régiek: Horae Dei sunt tardae, sed valde¹

grata.e. e.z e.z: Az Istennek óré.i késedehnesek, de igen kedvesek.

Mennél tovább hallasztya Isten segítségét,

Annál inkább vigasztallya az ember szívét. [326]

o)

Hinni kell a' titkokat, de hogy meg-értessenek; nem érteni, hogy hijessenek. Igazán énekli Prosper az emberi okosságról:

Quanto plus gre.ditur, tantó [1] longinquius errat.

Az az:

Mennél többet jár,

Annál meszszeb vár. [330]

1 velde

43