23.
LVPVJ VAIDAROL VALO ENEK
Midön maga fel-fuvalkodotságában, Havasalföldi Máthé Vajdára mentébe, Isten tsudálatos-képpen meg-büntette, és nagy szégyenbe hozta, Mathé Vajda és az Erdélyi Fejedelem által, etc. Esa: 37. 20. Mostan azért Uram, mi Istenünk szabadits-meg minket az ö kezéböl, hogy ez földnek minden Országi
ismérjék-5
10
15
20
meg, hogy egyedül te vagy az Ur.
1. Edgy új dolgot hozzunk elé, Mert Havasalfölde felé, Mennek Máthé Vajda mellé, Ki-ki hartzon állyon elé.
2. Két Oláh-Országi Vajda, Edgybe vadnak háborodva, Vagyon Isten elött látva, Nem Fejedelmünk az oka.
3. Egéss~ggel Mathé Vajda Nagysagodat Isten áldgya,
Egéss~gedet meg-tartsa, Országodat oltalmazza.
4. Az Erdélyi Fejedelem, Lészen tenéked védelem, Töle mégyen segedelem, Tiéd lesz az gyözedelem.
5. Vagyon vitéz öltözetben,
Ellens~gre készülésben, Villog az fegyver kezében, Nem retteg semmit szivében.
6. Ellens~gre bátran készül, Biztat sokat népe közzül, Ne féllyenek ellens~gtül,
Maga-is ott lesz ezentül.
30
35
45
50
55
00
29 kép
7. Noha maga személyében, Nintsen jelen az seregben, De ott vagyon erejében, Jó vitézi álnak rendben.
8. Sok szép hadát melléd küldi,
Ellens~ged azzal üzi, Az kit el-ér le-is veri, Országod Lupujtol félti.
9. Ne f~ly azért mert nem hadnak, Az Magyarok igen szánnak, Melletted fegyvert-is vonnak, Ha kelletik vért-is ontnak.
10. El-futott Lupuj elötted, Népét le-vágtad s' meg ölted, Magát havason kergetted, El-folyt híred vitéz neved.
11. Kevés néppel sokat gyöztél, Ellenségedtöl sem féltél, Bátran vélek szemben mentél, Népében sokat meg-öltél.
12. Mert te biztál az Istenben, Lupuj bizott sok kintsében, Meg-verted ötet sok izben, Hoztad ötet nagy szégyenben.
13. Fút elötted Kozák, Tatár, Nem tarthattya-meg Jászvásar, El-széledett köztök Jantsár, Népét szabadon vágjad bár.
14. Szaladgy Lupuj ha szaladhatz, Mert elötted vagyon nagy hartz, Utánnad sok holt testet hadtz, Országodban sem maradhatz.
15. Mathé Vajda ütközetben, Nyargal elöl az seregben, Sokat le-vág ellens~gben,
Fegyvere véres kezében.
16. Forgodgyatok jó Magyarok, Fút az ellens~g. láttyátok, El-fogjatok kit kaphattok, Akar penig le-vágjátok.
85 17. Vitézkedgyél hü Magyarság, Fút elötted az Kozákság, Meg-hült bennek az bátorság,
Oda Lupujtul az Ország.
18. El-fogták Generalissat,
70 Örizi Szamos-újvárat, Sohajtya szegény hazáját, Kiváltképpen házas társat.
19. Meg-fizet Isten Lupujnak;
Mint olly hamis vén latornak,
75 Ki ugy örül az predának, Mint az farkas az báránynak.
20. Neve-is nem tisztess~ges,
Maga-is nem embers~ges,
Hamissaggal igen hires,
80 Veszszen gonoszul el ő-is.
21. Sietet Mathé Vajdára, Akart menni Országára, Onnét mi szegény hazánkra, De lön szégyen vallásara.
85 22. Lupuj Vajda most ugy jára, Mint Aesopus komondora, Ki kontz árnyékához kapa, Gyomra üressen marada.
23. Ö-is Erdélyt szomjuhozta,
90 Havasalföldét kévánta,
De Erdélyt Magyar nem adta, Havasalföldét sem hadta.
24. Moldovát-is nem birhattya, Mert onnét-is ki-szorula,
95 Addig vágya nagyobb kontzra, Az vén ag eb im mint jára.
25. Szégyen valva el-szalada, Tsuhája nálunk marada,
100 Azt az Magyar húzza vonnya, Miglen el-szakad galléra.
26. El-fogták feles~gét-is,
Véle edgyütt gyermekét-is, Fel-osztották kintseit-is, El vették töle Sutsvát-is.
sg
105 27. Kozákok-is kik jöttenek, Lupuj mellé segitségnek, Az santzban igen éheztek, Végre fejekkel fizettek.
28. Az Kozákok döggel laktak,
110 Borzát burjánt egybe ráktak, Mert egyebet sem kaphattak, Éhs~g miá el-száradtak.
29. Havasalföldi Oszpodár, Ki árúlók tanátsán jár,
115 El-veszett volna feje bár, Nem lött volna magyarban kár.
30. Igen vesztek Magyarokban, Többen vesztek Kozákokban, Noha nintsenek ök számban,
120 Vadnak sok halom rakásban.
31. Az többi-is el-veszszenek, Magyarokra ne törjenek, Egyebekre se mennyenek, Veszszen vége nemzeteknek.
125 32. Atkozzák az Kozákokat, Moldovában Clastromokat, Fel-rontották Templomokat, Ki-vitték minden jóvokat.
33. Egye rosda Szablyájokat,
130 Verje Magyar táborokat, Rontsa Lengyel Országokat, Égesse tüz hazájokat.
34. Azt gondolták az Kozákok, Az Magyarok tsak Szúnyogok,
135 De ollyanok mint Darások, Erejekben Oroszlányok.
35. Adgy Ur Isten jó szerentsét, Fegyverünknek vér ontó élt, Kozákok kik ontottak vért,
140 Álly boszszút ránk támadás~rt.
36. Vitézt illet az jó fegyver, Éles fegyvert vérben kever,
Ellens~gben sokat le-ver, Sutsva körül sok test hever.
145 37. Az Sutsvai komondorok, Kozák testén hiztak latrok, Sebben hever büdös tagjok, Varjak gyomra koporsojok.
38. El pusztult Sutsva városa,
150 Azt az Magyar el-rontotta, Az Lengyel-is húzta vonta, Tábori nép tüzre horta.
39. Oh melly nagy kár olly épület, Kinek mássa alig lehet,
155 Szárnyára mikoron kelhet, Mi idönkben az nem lehet.
40. Moldovának pusztulása, Lupuj miat lön romlása, Minden magát sohajtozza,
180 Hogy hazáját pusztán láttya.
41. Isten verjen Lupuj Vajda, Szerentsés napod ne adgya, Életedet el-fogyassa,
Gyermekidet árván hadgya.
185 42. Miattad sok vitéz veszet, Két fél népben sok el-eset, Kozák sántzban bé-rekedet, Éhs~g miatt ott epedet.
43. Mikor Magyar talpon állot,
170 Jesust, Jesust hogy kiáltot, Akkor az Kozák orditot, Ebek módgyára ugatot.
44. De öket Isten meg-veré,
175 Az Sántzban meg-éhezteté, Népét Magyarral veszteté, Testét ebekkel éteté.
45. Sok szép Zászlót el-nyerének, Kozákoktol el-vövének,
180 Magyarok serénkedének, Jó hirt nevet ök lelének.
46. Vzik Lupujt sok ezeren, Szalad által az Neszteren, Mint oly sebes folyo vizen, Nézi Sutsvát keservesen.
91
185 47. Nem siet Kozák Országra, Mert nintsen ott állapottya, Nints senkihez bizodalma, El-lötetet Hetmány fia.
48. Lupuj Vajda szomorkodik,
lUO Éjel nappal tsak bánkodik, Színe gyakorta változik, Éte, ita, mert nem tettzik.
49. Nints semmi jo állapottya, Roszszul vagyon feje allya,
1U5 Sokszor vét vakot kotzkája, Alig füstölög konyhája.
50. Szalada Tatár Országra, Mint kedvetlen szállására, Nem fér ló hús az fogára,
200 Mert szokatlan ahoz gyomra.
51. Az mit észik nem jó izü, Italát mondgya keserű, Ortzája hirvadot szinti, Szemébül könyve sokszor jö
205 52. Elöbbeni állopottya, Jút eszében vig lakása, Magát sem musikáltattya, Búra fordult minden dolga.
53. Légyen néki ö kereste,
210 Magának lön veszedelme, Mathé hada meg-kergette, Az Magyar éröleg érte.
54. Sok kéntsétöl meg fosztaték, Uraságbol le-vetteték,
215 Országábol ki-üzeték, Idegen földre bújdos~k.
55. Ott Lupuj el-felejtette, Hogy szakállát meg-festesse, Haja vállára eresztve,
220 Belé borult gyazba, szenybe.
56. Meg-szokta Isten büntetni, Valaki magát el-hiszi, Más állapottyát irigyli, Az mint Lupuj kezde járni.
225 57. Az ki más alá vermet ás, Maga esik belé nem más, Arról tanit az Szent Irás, Lupujrol erröl példát lás.a
230 58. Lupuj Vajda mostan ugy járt, Azt tudta azzal másnak árt, De magának tön véle kárt, El-vették Sutsvát, Jászvásárt.
59. Mind örökké oda veszszen, Hazájába se térhessen,
235 Mathé vajda örülhessen, Fejedelmünk hon lehessen.
60. Fejedelmünk vigan vagyon, Szive lelke örül azon,
Hogy ellenst;ig távoly vagyon,
240 Hazánk-is ollyat ne lásson.
61. Máthé Vajda sem bánkodik, Országában uralkodik, Rákocinak kedveskedik, Egésst;igejért-is iszik.
245 62. Ezeket ép szeretettel, Szent Ur Isten edgyesst;iggel, Ruházzad-fel eszesst;iggel, Ellenségünket oszlasd-el.
63. Edes hazánk tés örvendezz,
250 Semmi bánatot ne érezz, Háboruságot se szerezz, Háládo légy Istenedhez.
64. Országunkban tsendesst;iget, Adgy Ur Isten békest;iget,
255 Lakó földönkben böséget, Egymás között edgyess~get.
65. Tselekedd ezt jó nagy Isten, Ellenségünk hogy el-veszszen, Ez békest;ig álhasson fenn,
260 Mig az Nap fenn lesz az égen.
a Prov 26. 27.
251 serezz
93
66. Ezeket az ki szerzette, Hazáját igen szerette, Az nagy Istent azon kérte, Maradhassunk békeségbe.
2es 67. Ezer hat száz ötven három, Mezö-Tsáváson ezt írom, Mert az hadat igen szánom, Hogy haza jött azt akarom.
24.
AZ HAVASALFÖLDI HARTZROL VALO HISTORIA Ez Havasalföldi Enek,
Mellyet nem régen szerzének, Magyarok emberkedének, Ellenséget meg-verének, Istentöl segittetének.
Prov. 21. v. 31. Az lo el-készíttetik az ütközetnek napjára, de az Uré a' meg-tartás.
5
10
15
20
Nota: Varom Uram Isten fejemre etc.
1. Embernek elméje gondollya-meg utát, Isten igazgattya annak ö járását.
Fejedelmeknek-is szíveknek szándékát, Vezérli hogy tegyék néki akarattyát.
2. Valakinek utát az Isten kedvelli, Annak ö járását boldogul vezérli, Még ellenségét-is baráttyává tészi, Mindeniket szépen egyben békélteti.
3. Ellenben pediglen ö azt cselekeszi, Valakinek utát bánnya s' nem kedvelli, Annak ö járását nem szerencsésiti, Joakaroját-is ellenséggé tészi.
4. Hadaknak vezére, táborok mestere, Ki jo moddal állatsz mindeneket helyre, Szépen rendeled-el öket ütközetre, Adsz eröt népednek a' gyözedelemre.
5. Hadat hirdettenek, táborban készülnek, Dob szoval erednek, zászlokat emelnek, Mely alá vitézek szépen seregeinek, Majd hirével lészen Havasalföldének.
25
30
155
160
6. Máthé Vajda meg-holt, országunknak nagy kár, A' mi szerencsénkre élne ne bánnok bár,
Mert a' meddig éle volt ollyan mint vég vár, Nem jöhetett reánk könnyen Török Tatár.
7. Havasalfödében sem lett volna romlás, Nem hallatott volna annyi sivás rivás, Sem pedig másoktol sok el-huzás vonás, Az miolta meg-holt nem támatt ollyan mas.
8. Holta után hamar pártütés támada, A' Szi
39 ..
Szegény Magyarokra ollyan törvényt raktak, Fö rend s' köz vitézböl rabokat hajtsanak, Fejedelmünk penig vigyék a' Császárnak.
40. A' Szimijén azért ottan el-készüle, Minden készségével táborunkra üte, Lövö szerszamival erössen lötete, A' tábor-is azon mindgyárt fel-zendüle.
41. Fejedelmünk hamar vévén ezt eszében, Hogy ellenség vagyon tábora széliben, Ottan a' sereget állattya szép rendben, Trombitát fuvának sátor ellenében.
l65 42. Mindgyárt Fejedelmünk tábori ruhában, Fel-öltözvén hamar karvasban sisakban, Biztattya a' népet forgodik azonban, A' vitézek voltak elöl csatázásban.
43. Noha egy elöször népünket meg-tolyák,
170 Egy kevessé öket viz mellé szoriták,
175
180
De a' gyalogokat nékie forditák,
Németekkel edgyüt menten meg-inditák.
44. Vigan vagyon ezen a' Magyar nemzetség, Hogy Fejedelmünkben vagyon olly mérészség, A' melytöl meg-ijed az hitlen ellenség,
Féltékben sokakat le-üt a' betegség.
45. Isten fel-ruházta ötet eszességgel.
Es fel-öltöztette hathato fegyverrel, Hogy midön meg-indul tábori népével, Imitt amott láttya ellenségét széllyel.
al"-'
1
ao
[Két levél, aze.z a 30-153. sor hiányzik. A' Szi 6rszóként olvasható a levél J ... n.95
185
190
195
200
205
210
215
220
46. Igaz Ura s' tagja mi szegény hazánknak, Nem ád semmiben helyt rosz akaroinak, A' kik alattomban Erdélyre szomjuznak, Fegyvere éliröl innya ád azoknak.
4 7. Dávid vitézinek illyen képpen szolla, Mennyetek-el ugy mond elöttem a' hadba, En-is utánnatok el-megyek azomba, Nem maradok ithon el-szántam magamba.
48. De a'vitézi rend néki igy felele,
Ne jöj-el mi velünk mert ha lész el-esve, Annyit tész egyedül személyedre nézve, Mint ha mi közzülünk tiz ezer el-veszne.
49. Lehettek ollyanok Fejedelmünk körül, A' kik igy szollottak a' vitézek közzül, Vallyon Fejedelmünk hadba miért készül, Véghez vihetnek ott mindent nála nélkül.
50. Mert ha valamiként a' dolog történik, Hogy mi Fejedelmünk a' csatán el-esik, Tiz ezer vitéznél károsbnak tartatik, Azért honn maradni jobnak ítéltetik.
51. De azt Fejedelmünk magában el-szánta, Hogy országgal eggyüt el-mennyen az hadba, De már nem azért hogy magát mutogassa, Hanem forgolodgyék ha szükség kivánnya.
52. Ha Molduvában-is benn lehetett volna, Magyarban annyi kár ott nem eset volna, Kozákokban többen el-hullottak volna, Fegyvernek élire mert hányattak volna.
53. Kemény Jánosis már vagyon fel-üléssel, Biztattya a' tábort szerén szerte ezzel, Hozzá vitéz hozzá a' Jesus hírivel,
Nékünk adgya Isten legyünk rajta kézzel.
54. Gyalog Kapitány-is nem kevessé fárad, Mert sok bisztato szo szájábol ki-szakad, Ellenséget ölni ott a' csatán szabad, Mind addig kell vini mig az Nap el-halad.
55. Mikesis mint vitéz magát nem kimilli, Ellenségnek népét igen üzi s' veszti, Vérrel fordul viszsza fegyverének éli, Mind addig kergeti mig Ploest el-éri.
56. Barcsaival eggyütt vitézek fárattak, A' nagy viadalban igen el-lankattak, Lovok-is alattok felette bádgyadtak, Addig el-setétült míg Ploesig juttak.
225 57. Boros hü kapitány igen megyen elöl, Jo vitézit láttya mellette két felöl, Bátor ö népével nem-is fél senkitöl, Fénlik a' fegyvere ellenség vérétöl.
230
235
24.0
58. A' másik Borosis bátorsággal mégyen, Ellenség népében hogy sokat ölhessen, Jo vitézit inti beszédével szépen, Nosza jo vitézek minden ember légyen.
59. Gaudi Kapitány-is vitéz Németekkel, Lötet ellenségre rettenetességgel, Forgodik maga-is nem gondol senkivel, Ellenség elötte fut nagy reszketéssel.
60. Maxfel Kapitány-is vitezit biztattya, Seregével ö-is ellenségnek válta,
A' Szimin táborát egymástol szaggattya, Magát népeivel vitézül forgattya.
61. Gellyén Kapitánnyal vitézek nyargalnak, Kösztök betsüje nincs a' rosz katonának, A' kik véle vadnak ellenséget ontnak, Lovaiknak lábok vé1Tel festve vadnak.
245 62. Bánházi Kapitány ha kezével nem-is, Mint hogy el-költ töle a' régi idö-is, De mint probált vitéz még a' nyelvével-is, Biztattya vitézit ne féllyen senki-is.
63. Kovács Kapitány-is fegyverét forgattya,
25o Ellenségnek népét igen üzi s' hajtya,
255
260
A' kit kézre vehet életben nem hadgya,
Hogy jol nem forgodott senki nem mondhattya.
64. Jármi Kapitány-is siet ellen.&égre, Jo vitézit nézi két felöl mellette, Ellenséget hánnak köztök kézröl kézre, Ö vitézségeknek meg-vagyon a' híre.
65. Szilágyi Kapitány seregivel siet,
Ellenségnek népén meg-láttya mit tehet, Kimillést nem teszen a' kit elé vehet, Vitézivel edgyüt forgodik mint lehet.
7 Régi Magyar Költők Tára 9. 97
66. Harsányi Kapitány vitéz Hajdusággal, Vágja ellenségét olly nagy harsogással,
Meg-szédült Szimin már vagyon el-omlással, Nem gondolnak semmit holt test tapodással.
2es 67. Puskások Hadnaggya által ment Téláson,
270
1!75
280
Az ellenség véle láttya szemben vagyon, Vitézi forgodnak vagdalkoznak bátron, Láttyák hogy vér csepeg nem irtoznak azon.
68. Nosza hozzá Magyar elötted a' proba, Menny elé a' csatán mit busz a' bokorba, Vond ki fegyveredet ne tartsad tokjába, Tisztességed lészen ha jöhetsz hazádba.
69. A' Magyarság elött Szimin hull és esik, Mezö és a' bokor holt testel rakodik, Az égi madarak válogatva eszik,
Sok ki-omlott vérböl föld-is bövön iszik.
70. Magyarok elöttök ellenséget hajtnak, Le-om
101. . . . .
Stéphán és Kosztándi két Oláh Vajdátol, Mikor el-butsuztak mind hárman egymástol, Nem titkolhatták-el magok könnyhullástol.
405 102. Fejedelmünk azért mi szegény hazánkat, Birhassa békével romlott országunkat, Ne láthassa senki szomoruságunkat, Tölthessük örömmel el-folyo napunkat.
uo
415
420
103. A' Stephán Vajda-is Molduva országát, Birhassa békével mint szintén hazáját, Várhassa örömmel nap fel-támadását, Békével láthassa el-is nyugovását.
104. Kosztándi Vajda-is Havasalföldében, Uralkodgyék vigan ö lako helyében, Tartsa-meg hüségét hozzánk mindenekben, A' mellyet fogadott sátor közepiben.
105. Áldassék az Isten mi tölünk érette, Hogy mi táborunknak maga lön vezére, Fejedelmünket-is szerentséssé tette, Boldog örömmel lött onnét meg térése.
278 [Két levél, azaz a 278-401. sor hiányzik. A Le-om őrszó.]
444 á.rhe.sson
106. Ez után-is minden hadi viselésben,
Légyen ollyan erös mint nap fény dél szinben, Hogy mikor ellenség jövend véle szemben, Fusson és szaladgyon elötte féltében.
m 107. Havasalföldében bánattal nem mentünk, Sem pediglen onnet szomorún sem jöttünk, Mert ellenség népén diadalmat vettünk, Mellyért Istenünknek Innepet szenteltünk.
4.30
4.35
uo
108. Mint hogy Fejedelmünk hadaival benn volt Táborunk ezt látván bátorságot vett volt, De ellenség gyözö nem csak mi népünk volt, Hanem kiváltképpen a' mennyei Ur volt.
109. Senki azért magát ezzel el ne hidgye, Háta megé penig Istenét se vesse, Hanem a' ki tudgya elötte visellye,
Mert nem tudgya senki mit hoz nap fel-jöte.
110. Istenünknek neve áldassék érette, Hogy Fejedelmünket kedvelte szerette, Mert a' menyi földön el-terjedet hire, Mind annyi nemzetség ismérkedik vele.
111. Valamig a' nap s' hold az égen fenn lesznek, Sürü szép csillagok oda fel fénlenek, Mind addig békeség adassék földünknek, Ne árthasson senki szegény nemzetünknek.
us 112. Ezer hatszáz felet irván ötven ötben, Nagy háboruság lön Havasalföldében, Kérjük a' szent Istent mi könyörgésünkben, Ne essék illyen sors soha mi földünkben.
113. Irtam munkálkodtam sokat gondolkodtam,
450 Havasalföldében noha benn nem voltam, De kik oda voltak töllök tudakoztam, Mezö-Csávás az hol versekben formáltam.
4.55
114. Ez éneket irák egy fö Ur kedvéjért, A' Fejedelemnek eggyik Ur hivéjért, Régi jo Urának emlekezetiért,
Ha mi vétek benne ne vessed meg azért.
99
25.
ERDELYNEK ES MAGYAR ORSZÁGNAK SZÖRNYŰ ROMLASAROL ES AZ NEPEKNEK RABSAGRA VITELERÖL V ALO RÖVID HISTORIA
5
10
15
20
25
30
35
1. Erdélj -s- Magyar ország erkezék nagy gondod, Ved eszedben magad, valtozás te dólgod, Mert idegen földön njomorog magzatod, Pogánjok közt hever sok szep szavu dobod.
2. El esék fejünknek ekes koronája, Bura, gondra fordult hazánk allapatya, Mert népünket pogánj szintén el fogyattya, Méltán azért magát minden sohajthatya.
3. Békességben valánk, de el romlánk, omlánk, Egész országostól búdúlásra jutánk,
Szenjben borúla bé szegenj édes hazánk, Az sok sohajtásban el hervadot órczánk.
4. Pásztorunk el hagya, jutánk árvaságra, Nem akar viselni gondot országunkra, Meg vonta ö magát, nintsen óltalmunkra, Kiert szörnjü romlás borula hazánkra.
5. Mikor gerlicze jutand árvaságra, Mind adig sem akar szállani zöld ágra, Sem siet repülni tiszta viz italra, Valamig nem talál el veszet társára.
6. Jaj, mert országostól ügyünk juta arra, Felsö és alsó rend a nagy árvaságra, Mind addig nem juthat lelkünk vigaságra, Valamig nem érünk regi állapotra.
7. Hallatlan dolog az, az mi rajtunk forog, Azert meg gondolniis rettenetes dolog, Menji kereszténjség pogánj közt njomorog, Kiknek ö testekböl az vér böven tsorog.
8. Apro gyermekeket az földhöz paszkoltak, Kiket ö magokkal el nem hurczolhattak, Gyenge leánzókkal éktelenül bántak, Meljek nagy kénokban az halálra valtak.
9. Nemzetes fö rendek és nemes aszszonjok, Meljeket el vittek rabságra pogánjok, Sírván kísérték el öket szólgálójok,
Kiknek, mint az dob szó, oljan vólt siralmok.
10. Dali köntösöket meljeket viseltek, Mikoron házoknál békességben éltek, Kiváltképpen hogj ök innepeket értek,
f.o Mind azokkal együt poganj kézbe estek.
45
50
SS
60
65
70
75
11. Semit nem vittek el egjebet hazoktól,
Hanem az nagj jaj szót, kit tönek magoktól, Sirván bútsúztak el minden jószágoktól, Kik pusztán maradtak fene pogánjoktól.
12. Terhes aszszonj népet lovakra kötözték, Hogy terhesek vóltak, azért szidták, verték, Szép ruházatyokból már le vetkeztették, Magzattyokat véllek erövel szültették.
13. Az leányzokatis ugy el vesztegették, Kezeket rab szijjal az földre kötözték, Véllek fertözödvén vérekben keverték, Es kévánságokat rajtok el töltötték.
14. Aenáés Sylvius Constánczinápolynak Romlását hogj látá az szép palotának, Siralommal kezdé bánatyát el annak, Végre fel kiáltván igj szól az várasnak:
15. „Jaj te néked, váras 1 De jaj az népednek, Jaj az gyermekednek es emlön függőnek, Jaj a szép szüzeknek -s- aszonj embereknek, Jaj az öregeknek -s- jó korban élöknekl"
16. Látván ö sokaknak sebben heverését, Apró gyermekeknek falhoz veretését, Verrel fútatták ki véllek anjok tejét, Minden féle népnek fegjver éré végét.
17. Vajha, edes hazank, mostan itt járhatna, Aenéás Sylvius tegedis láthatna,
Keserves siralmat rajtad indithatna, Éppen ezen szokkal megis sirathatna.
18. Jaj azért néked.is, Három szék, szep hazám, Meljben ez világra éngem hoza anjám,
Tsak nem hasat szivem, hogj romlásod hallám, Erted való banat hervasztya az orczám.
19. Kellemetes népek belölled szármoznak, Kik gyermekségekböl fel gjarapodtanak, Szegénj házánk mellet njughatatlankodtak, Szükségek idején fegyvertis ragadtak.
101
20. De te, edes hazám, jaj mire jutottál, Dali nepeidtöl mind ki fordittattál, Magzatot neveltél -s- másoknak tartottál,
80 Mint az szedet szölö, majd tsak úgj maradtál.
21. Mert ezer hat százban és az ötven hétben Orszagunknak szine esek tatár kézben, Kikért nagj sok bánat rekede szivünkben, El sem felejthetyük eletünk rendiben.
85 22. Most ismét ujjabban ötven njóltzadikban, Vgyan azon pogány nyargal országunkban, Dúl, rabol és praedál, eget is azonban, Lako szép földünket hagyák pustaságban.
90
95
100
23. Hegyek, völgyek zengnek, az hol rabok mennek, Nagy sziralmat tesznek, igen keszeregnek, Regi állapatról kik meg emlékeznek,
Tsak nem hasad meg már hártyája sziveknek.
24. Zuhogó patakok éyel nappal foljnak, Széles nagy tengerre mikor alá jutnak,
24. Zuhogó patakok éyel nappal foljnak, Széles nagy tengerre mikor alá jutnak,