1
5
13.
ELEGIA AVTORIS DE PASSIONE D. J. C.
adhuc Juvene et Studioso composita. Christus in cruce pendens et in agone constitutus loquitur.
Qvi me cernis homo, te cerne tuumque reatum, Na.m sine morte forem, tu nisi mortis eras.
Quod pa.tior tuA culpa facit, quodque impleo legem, Justicia.m mereor, tu modo crede, Tibi.
a A cruce tu pende, namque in cruce pendeo pro te, Qui DEUS et qui sum crimine purus Homo.
Sed pro labe tus factus reus ante Parentem, Qua.e tu debueras, ha.ec cruce solve mea.
Te finxi, pro te solvi, a.tque ex hoste recepi,
Sum TUUS, e.tque meum fit meritum omne tuum.
Quid ma.gis potera.m dare, vel Tu poscere majus;
Magnus a.mor certe est, hostis amore mori.
En ce.putl ut spinis urgetur; ut e.emule. soli Lwnina mox tenebre.s omnia mortis ha bent?
Os quoque, quo verae tre.do pre.ecepta se.lutis, Inficitur tristi felle e.marore gravi.
En fe.ciem! qua se.ncte. oculos gens pascere ge.udet, Quam pugnos et quam livida sputa tulit?
Cerne pedes unco fixos, quibus aequora pressi, Summa, quibus colubri, frango nocentis opus.
Cor, quod e.more Tui flagre.t, terebrabitur hasté., Vixque habet in nobis je.m nova ple.ge. locum.
Restat lingve. favens hosti, et le.ta e.rva le.troni, Discipulo Me.trem, dans, e.nimamque Patri.
Omnia complevi V e.tum monumente. priorum, Ergo meae Vitae finis origo tue.e est.
Ejusdem Paraphrastica Hunnica Versio
1. 0 Minden fak-közöt, ékessebben fel-nöt, Christusnak kereszt-faja, Kit szepen meg-festet, vérével meg-kent, ö szents~ges óldala,
Mint Rósa szép szággal, drága Balsamommal, el-tölt már földnek tája.
2. 0 bóldog, áldot, töviskböl bé-font igen kemény Corona, Szents~ges fejét, annak tetejét az ki nyomja vala,
Eörök tisztess~günk, mennyei nagy kéncsünk az által reánk arada.
59
3. 0 bóldog szegek, bóldog mély sebek, avagy hoszszu nagy darda, Mely szent óldalat valóba ki-váyt, és igen el-szaggatta:
Ertünk bünösökért, gyarló esendökért, ezekre magát adta.
1o 4. Adta erre magat, hogy az ö sajattyat, piros vérevel ménese, Testi rusnyaságból, az bünnek átkából, egyszer el-ki-vezesse.
Eleszsze, gerjeszsze, mennyeivé tegye, és örökke szeresse.
5. Vay-ha amaz keserö, valóban emelgö eczet vólna italom, Mellyet az Ur szája, áldot haylékocska be-vöt s-óltalmam,
15 Lenne kinaimban, halál nyílaiban, óltalma szomjuságom.
6. Ez ital énnékem, szerzi-meg életem, édesb minden ray-meznel, Kinek ártó merge, vagy keserüs~ge, lággyabb az erös éreznél, Gyengébben táplállya, édesdebben tarttya, az szep fejeres Teynél.
7. Mely epének mérge, keservetes kérgye, bennem kévanom maradgyon.
20 Söt nem csak mint szinnel, külsö tekintettel, szivemben el-bé-hasson, Hanem által jarvan, azt jól meg visgalván abban óltart rakhasson.
25
30
35
40
8. Igy azért Christusom, édes Kalauzom részeltess kinaidban, Hogy az élet után, mikor altal jutvan léphessek Orszagodban, Az holot f~nyess~g. dücsöss~g és szeps~g helyheztetet vigságban.
9. ~n rút ocsmany ember, kit bünöm gyakran ver, vagyok ennek fö oka, Ki miattam függesz, Kereszt-fádon levegsz, vegre mégy az halálra, Artatlan te lévén, semmi bünt nem tévén, vagy illyen_nagy kénokban, 10. Mert nem csak fen függesz, másképpen-is evesz, náddal fejed veretik,
Szent óldalad nyílik, orczád-is verettetik, piros vered ki-omlik, Gyenge te szep kezeid, azon-szerént lábaid, szegecke [ !] liggattatik.
U. Söt értem te-néked, kit Meny és föld retteg, fejedben tetettetik, Töviskes koszoró, szomorűsag hozó, Sidoknak mert igy tetczik, Hozzám nagy szerelmed, édess~ges kedved, nyilvánsággal már f~nlik.
12. Tested sebbel rakva, tellyesen marczongva vagyon ártatlanúl, Mellyet te en értem kit nem erdemlettem, föl vettél hamarsagúl, Azt szakadoztattad, vered ki-hűllattad, maracz halhatatlanul.
13. Sírjatok, sírjatok, jaygatvan sirjatok, hat ti fene allatok,
Kietlen erdöben, melys~ges völgyekben lakozó kemeny Parduczok, Barlangok fenekén, sötetes tömlöczen Tigris, Medve, Oroszlanyok.
14. Ti-is ő halandók, veres földböl valok, gyarló emberek, sírjatok, Velem edgyüt noszsza, mint az üdö hozta, kereszt-fa.hoz jarűllyatok,
Lelki Orvosunkat, édes Christusunkat mert érdemli, aldgyatok.
15. Oh ha ez Bay-vivónk, erössen Harczolónk, mellettünk nem vólt vőlna, Avagy Zalag-keppen Attya eleiben ö bé nem lépet vólna,
45 Egyenesen bünert, pokolra hirtelen alá szállottunk vólna.
16. De oh Keresztyenek, Istenes hü lelkek, bünnek véget vessetek, Ezer hat szaz negyven-kettöben, az ki-nyilt esztendöben, velem igy
zengedezzetek.
Lánt, Hárffa, Musica, szomoru Melodia gerjezgesse sziveteket AMEN, 14.
[A „CENTURIA" VERSES RÉSZLETEI]
a) Anno
Pro nobls passVs aC MortVVs, Istls ln angVstlls Defenset nos;
az az:
KI ml érrettVnk szenVedet S-meg-hólt tarcsa-meg életVnket.
b)
Az Anya-szentegyháznak régi Doctora és Tanitója-is Bernhard, az keresztyén embernek szép és szüks~ges instrnctiót ád edgyüt és azt mondgya:
Quotidiana hominis Christiani lectio, Debet esse CHRISTI JESU Passio, Et ejusdem ardens meditatio.
az az:
Leczkéje és minden-napi tudománya
Mi légyen embernek; minden jól meg-tanúllya, Nem egyéb bizonnyal, hanem Urunk halála, Nagy szenvedéssel járó keserves fáydalma.
Erröl sokszor s-gyakran ember elmélkedgyél, Es kereszted közöt serénnyen vitézkedgyél:
Ebböl keress eröt vagy végy vigasztalást s-véle ély, Eördögtöl, haláltól, sötétes pokoltól, Te ne f~ly.
[3. számozatlan lap]
e)
~szn<;>s dolog a Krisztus szenvedéséről való elmélkedés,] bizonittya azt Eusebius, or igy szól: Nulla salus cernitur, ubi Passio Christi
a
memoria alongatur:az az,
Urunk testéböl ki-omlot szent vérét, Es kinockal érzet ö szent szenvedés~t,
61
Az ki el-feleiti és azzal ö szivét
Nem biztattya, tarttya: érzi halál mérgét. [4. számozatlan lap]
d)
[Ha Krisztus szenvedéséről elmélkedünk, a bűneink miatt ránk mért keresztet]
békes-s~gessebben szenvedhettyük, a' mint Gergely Doctor ékessen mondgya: Si Passio Christi ad memoriam revocatur, nihil adeo durum, quod non aequo animo toleretur.
az az:
Christus szenvedés~nek emlekezeti szerzi,
Hogy ember azzal maga keresztit könnyebbitheti. [6. számozatlan lap]
e)
Kiváltképpen penig Bernhardus azt irja: Nihil dulcius, nihil optatius in tribulatione, qu8.m Passionem Christi recogitare; hac enim meditatione omnis crux et acerbitas fit dulcis, quemadmodum injecta. arbore, aquae in Mara dulces reddebantur, az az:
Semmi job vigasztalás szüks~gben nincsen, Mint gondolkodni Christus kinnyairól éppen, Gyakorta valaki gondolkodik arról,
Vagy üdejében nagy bölcsess~ggel szól:
Annak keresztye édess~ tétetik, Mint keserü viz, méz-ízre változik.
Mellyet meg-innya egéss~ges vólt,
Az Pusztában attól senki ot meg-nem hólt.
NI, Fatúl édess~ keserü Mara-vize lön,
Mellyet az Moyses Ur parancsolattyából vön.
[6. számozatlan lap]
f)
Az keresztyén Anya-szentegy-ház-is imigy énekel:
Urunk kemény kinnyait az kik meg-böcsüllik, Het szent szavait szivekben bé-kötik, Azokat Isten-is kegyelmesen tarttya,
Kereszt szél-veszei sokáig nem bántya:
Hanem it-is földön jóval van hozzájok, Amot Meny-országban lészen bóldogságok.
[6. számozatlan lap]
g)
•.• a' mi Apastali és keresztyéni Anya-szent-egy-házunkban a' szent Vacsoráról énekelni szoktuk:
h)
Eö egyedül az, kiröl méltán és igazán mondhattyuk:
Csak te-hozzád én Christusom, buzog lelkem, Tied vagyok, mert te vagy én reménségem.
J 61 tudom te vagy erös vigasságom, Te nálad-nélkül nincs semmi uyjúlásom, Kezdettül-fogvást nem vólt soha senki,
Nem-is lészen soha, ki lelkem ki-mentheti, Szükségéböl: Oh JESUS ! csak egyedül Te vagy,
Kérlek szerelmedért, engem ne hadgy. [11]
i)
Minek okáért az az ember gonosz és átkozot lészen, üdvöss~gétül-is távúl vagyon, a.' ki vigasztalást és üdvöss~get csupa-puszta emberben keres, és nem az fel~ges Istennél és
méltóságos Umál. Mert:
A'ki ez kívül más czélra röpül meg-csalatik kárával,
Az Jesus kivül; arra sok gond gyül, és támad ellensége hamár,
Eördög rút-Madár kivel fút sok kár, Csalárdságával rettent:
Távtil-távúl légyen tüllünk,
Isten legyen mi mellettünk, Amen. [ 11]
j)
Némellyek azt állattyák: hogy a' Paradicsom a.' víz-özön elöt azon a' helyen vólt, a' mellyen a.' víz-özön-után a' Sidó-Ország állot, és a' tiltot fa, a' jó és gonosz meg-tud~ak fája, a.z Galgatha hegynek tetejében vólt fel-állatva, melyre a' Christue fel fesz1tteték1 ••• Mellyet egy keveBB~ el-váltóztatot igécke] ki-fejezvén, erröl így szoktunk
énekelni-Adam vetue quod polluit, Adam novue hoc abluit;
Jumens, quod ille deijcit, Humilimus hoc erigit.
az az:
A'mit Adamban az idegen bűnért el-vesztettünk-vala, Mely miá mindnyájan meg-keseredtünk-vala, De az idegen kegyelem, a' Jesus Christusban,
Elö-vén bennünket s-vagyunk uyjulásban.
Es mikor Adámnak esete-által vólnánk halálban, Már Isten Fia, halálával szerze Meny-országban [38]
1 fel-feszitteék
63
k)
[Isten a.z egész emberiségért áldozta. fel fiát.] Es ez a.ránt az Isteni-fels~gnek•is, szive-szerént-való kedve nyugot-meg rayta, a.ma.z tudot versecske-szerént:
Actio displicuit: Passio grata fuit.
a.z a.z:
Sidók gonosz cselekedetit, Bánta Isten, tanácskodásit, Urunk penig hogy meg-sebesittetet,
Az nékünk idvöss~get szerzet, Ezt cselekedte kedvéböl Isten,
Hogy bé-szállyon a' f~nyes Menyben. [48]
1).
[Krisztus keresztha.lá.la.va.l megfizetett bűneinkért.] Es arról a.' keresztyén Anya.-szent-egy-ház-is imigy énekel:
A' Pokolnak kinnya közepiben búsit bennünket büneink, Hol keressünk vagy vegyünk segedelmet, hogy éllyünk:
Csak egyedül te nálad áldot Ur Christus:
Ki véredet ki-öntéd, és büneinket el-vévéd. [50]
m)
[Krisztus ha.lá.láva.l megfizetett bűneinkért.] Es innét egy keresztyén Poeta.-is helyesen énekdegél:
Vulneribus Christi, quisquis sua. vulnera. jungit:
lile potest cunctis fortior esse ma.tis.
a.z az:
A'ki szivének sebeit és annak tellyes mérgess~git,
Viszi hamár sebeihez; Urunk gyógyitó érdeméhez:
Talál eröt, egéss~get, víg kedvet és elégs~get,
Meg-gyözi avval a' halált, pokol, ördög tülle el-ált. [51]
n)
minden keresztyén lélek, Dyonisius Püspöckel méltán imigy imá.dkózha.tik és ezt mondhattya.: Domine JESU Christe, ultimum verbum tuw::ll in cruce, sít ultimum meum verbum in ha.e luce: Et cum amplius fari non possum, exaudi fina.libus cordis mei
deside-rium:
Az az:
Uram JESUS Christus, szent utólsó szavaid, Az fán nagy erövel meg zendült kiáltásid, Legyenek énnékem utólsó Oramon,
Lelkem testemböl ki-menvén, légy biztató óltalmam, És ha többet én már ackor nem szólhatnék,
Vedd végsó fohászkodását, még-is én szívemnek. [65-66]
o)
Es a' keresztyén Anya-szent-egy-házzal-is ezt mondhattya:
Aldot Isten, lelkem ajánlom kezedben, Istenem, Istenem, ne távozzál-el tüllem, Kezed óltalmában helyeztess-bé engem, Ah! erös Istenem! vezérem énnékem. [66]
p)
[Az ember emlékezzék Krisztus hét szavára, hogy] minden szenvedésiben-is békess~ges türö lehessen ... A' mint az Anya-szent-egy-ház-is arról énekel:
Az ki Christusnak halálát és kinnyait,
Meg-böcsüli s-gondollya hét szents~ges szavait, Isten-is ajánlya annak áldomásit,
Söt kegyelmével meg-is környékezi,
Az után az f~nyes Meny-Országban bé-viszi. Amen. [67]
r)
Valamennyiszer a' Christusn keresztye alá. állunk, és a' ki-feszitet keresztre tekintünk, gondollyuk-meg, nem a' végre állatot az a' mi szemeink eleiben, hogy azt valamint imádnánk: Nem semmi-képpen, mert azzal nagy bálvány-imádást cselekednénk, hanem
inkáb im ez két Versecskéhez igazgassuk magunkat:
Effigiem Christi dum transis (vel cernis) semper honora, Non tamen effigiem, sed quem designat, adora.
Az az:
Mikor a' Christus képe mellöl te mégy, Buzgó ahétatos emlekezetben légy:
Tiszteld mindenkor te a' keresztet, De üdvöss~gedért kérlek tégedet:
Azt ne imádgyad. Hald-meg beszédemet, Hanem a' Kereszt, a'mire mutat
Azt tiszteld és imád, jól látod dolgodat. [81]
s)
[Krisztus szeretetből szenvedett.] A' keresztyéni Anya-szent-egy-ház-is erröl igy énekel eggyüt:
Meg-száná Isten nyomoruságinkat, Testi-lelki sok-f~le nyavalyainkat, Irgalmassága juta néki eszében,
Melyre nézve minket véve-is kedvében, Atyai szent szívét forditá mi hozzánk,
Drággább kéncs~vel meg-ajándékoztatánk:
Szerelmes Fiának illyenképpen szóla:
Imé az üdö ! melyben szívem fel-indúla.
Meny-el azért Fiam szívemnek öröme,
5 Ré11l Magyar Költők Tára 9. 65
A' szegényeknek légy te üdvöss~ge,
Söt segicsd-ki öket a' bünnek sárából, Keserü halált-is öld-meg te erödböl,
S-éllyenek te veled örökké szerelmedböl, Amen [85]
t)
... mi-is igen helyesen e.z Isten f~lö Monice. Aszszonynye.l, Agostonne.k Annyáve.l, e.z öröcké-ve.16 mennyei öröm-életre, mellyet nékünk e.' Jesus Christus szenvedése és ha.Iá.le.
által egyedül meg-szerzet, szivünk-szerént örvendezhetünk és ezt mondhe.ttyuk:
Evolemus, Evolemus hinc fideles:
Kellyünk-fel, kellyünk-fel én kedves szerelmesim, Kellyünk-fel, kellyünk-fel kedves Atyám-fiaim, Kellyünk-fel, kellyünk-fel én szerelmes húgaim, Minnyájan kellyünk-fel én hivö édes társaim.
Ez siralomnak völgyéböl, az örömnek Palotájában, Jer mennyünk-bé kévánt édes hazánkban.
Az mennyei dücsöss~gnek és fels~gnek házában, JESUS Urunkhoz; az hallhatatlanságban. Amen. [94]
u)
Ismét:
Intre. expe.nse. mihi tua bre.chie. Christe Redemptor, Vivere sufficie.t, sufficie.tque mori.
Uram Jesus szent kezedben vagyon élet és halál, Engemet Te óltalmaztál és magadhoz foglaltál, Elég nékem igy életem, csak te légy bár én vezérem,
Hogy ez testböl ki-költözvén vigy menyben engem. [94]
v) Ismét:
Vita. mihi Christus, mora est mihi nobile lucrum, Et dum funus e.go, nil nisi fe.enus e.go.
Eletem az Christus, halálom fö nyeres~gem:
Végezvén életém, lészen menyben tellyességem. Amen [94]
15.
REGGELI HÁLA-ADÁS ÉS KÖNYÖRGÉS 1. Halat adok Uram a-te jó-vóltodért,
S-ez el-múlt éjyel rám viselt gondodért, Kiben Szent óltalmad minden felöl ugy ért, Hogy semmi ártalom személyemhez nem tért.
2 réám 4 árte.tle.n [Értelemszerűleg e. Cantua catholici e.le.pjé.n javítva.]
7 élte
5 2. Eép egésségemre hoztad fel a' Napot, Raytam martalékot ördög nem kaphatot, Noha veszélyemre sokat olalkodot, Gondviselésedben de ö meg-akadot.
3. Terjezd-ki lelkemre Lelkednek világát,
10 Hallhassák füleim szent Igédnek hangját, Szivernröl ircsák-le tévelygések gazzát, Igéd értelmének vegye az igazát.
4. Józan mértékletes testi táplálást ad.gy, Lelki kenyérböl-is ehezövé ne hadgy,
15 Ellenségem ellen ügyemben ki-támadgy, Vehessék eszekben hogy óltalmam te vagy.
5. Adgy az elégségben elégséget vennem, Es az elégséget adgyad-is ismernem, Ki élvén ne-is hadgy telhetetlenkednem,
20 Szorgalmatoskodó, kapdósóvá lennem.
25
30
5
6. Gyarló és halandó éltemet gyámolicsd, S-meg-rettent lelkemet kedvedböl bátoricsd, Minden jóra penig rest elmémet ebricsd, S-bálra tért vóltomat job-kéz-felé téricsd.
7. Igy vártassad velem a' Nap nyugodalmát, Ki végezze raytam áldással forgását, En könyörgésemnek hald-meg kivánságát, Es azoknak velem eresztessed hasznát.
8. Kiért dicsirettel hogy áldgyam nevedet, lgyekezetemhez add segedelmedet, Viseld felettem-is vezérlö kezedet, Zárhassam jó véggel bé az jó kezdetet.
16.
ESTVÉLI HÁLÁ-ADÁS ÉS KÖNYÖRGÉS 1. Mi kegyelmes Atyánk, tégedet dicsirünk,
Hogy nap Estvéjét engetted meg-érnünk, Bocsásd-megh kegyessen vétkeinket nékünk, Tudva, tudatlanúl kiket cselekedtünk.
2. Mint a' Napnak f~nyét Ey el-enyésztette, Világát föld-alá nyugovással vitte,
Bününket elötted ugy emészted el te, Büntetést, vádolást ne vegyünk érette.
67
10
15
20
25
30
3. Adgyon kegyelemre az csak néked okot, A'ki mi képünkben szenyvedett kénokot, Es meg-engesztelte a' te haragodat, Mind bé-pecs~telvén az áldozatokat.
4. Ugy lelki mind testi nyugalommal áldgy, A' te itileted ellenünk legyen lágy,
Hiszszük, hogy világod setets~gben nem hágy, S-nem vét párnát alánk, pokolbéli tüz ágy.
5. Maradgy Uram velünk mert el-setétedet,
Szüks~günk vagyon rád, terjezd-ki f~nyedet.
Zárd áklódban azt-is, az ki el-tévedet, Csak te jártadhatod velünk ösvényedet.
6. Fedez-bé bennünket, szárnyad árnyékával, Ne telhess~k ördög töllünk mint praedával, Vallyon gyalázatot sok praktikállásával, Födöztessed Tóbiás-úti Angyalával.
7. Szabadics minket-meg minden ellens~gtöl,
Eyjeli szörnyü rettenetess~gtöl,
Ne sebesittess~k lelkünk-is kéts~gtöl,
S-testünk se bántass~k sullyos betegs~gtöl.
8. Szent akaratodnak terjedgyen ránk árja, Virratát hogy szivünk vig örömmel várja, Ki-ki már álomra szemét húnnya, zárja, S-reggel szent nevedet szánk dicsirje, áldgya.
10 kénoka.t 22 röllünk 27 kétsegtül