STATISZTIKAI iRODALMI FIGYELÖ
323
az ország hús—, tej- és tojástermelésének töb'a mint egyötödét, a gyapjútermelés 44 száza—
lékát,
A szűzföldeken termelt gabonafélék lehe—
tővé tették az egész ország állattenyésztésé—
nek gyors fejlesztését. A beruházásokra for—
dított összegek több milliárd rubel jövedel—
met eredményeztek. Nem elhanyagolható je- lentőségű a területi munkamegosztás fejlesz—
tésében betöltött szerepük. Ennek hatására Ukrajnában —— a felszabadult gabonatermő területeken — a cukorrépa és a napraforgó vetésterületét két évtized alatt megkétszerez—
ték.
A jelentős eredmények azonban csak le—
kozatosan, nem ritkán visszaesések árán szü—
lettek meg. Különösen az 1960—as évek elején merült fel több akadály: nem bizonyult he—
lyesnek az ország más vidékein bevált agro—
technikai eljárások alkalmazása, nem volt elegendő műtrágya és növényvédőszer. A kezdeti eredmények után a termésátlagok csökkentek, annak ellenére. hogy 1963—ig nem volt kedvezőtlen időjárású év. Nagy volt az eróziós kár. Bebizonyosodott, hogy a visz- szaesés a helytelen agrotechnika következ- ménye. A klimatikus és a tolajviszonyokhoz igazodó újfajta művelési eljárással — amely T. Sz. Mal'cev akadémikus nevéhez fűződik
— ezek a káros jelenségek megszűntek. Az alacsony hozamok miatt rossz volt a jövedel—
mezőség, ami a káderek fluktuációját vonta maga után, rontotta a termelés szervezettsé- gét.
A kedvezőtlen folyamat visszafordítására a Szovjetunió Kommunista Pártjának 1965 márciusi plénuma komplex intézkedéssoroza- tot hagyott jóvá. Ezekben helyt kapott a gaz- dasági szabályozás, az új agrotechniko be—
vezetése, a helyi körülményekhez igazodó gépek gyártása és még sok más. a művelés eredményességét célzó intézkedés.
A szűzföldeken nemcsak a mezőgazdasági termelés fejlődött, hanem a szó szoros értel- mében vett agráripari komplexum, a mező- gazdasági gépgyártás, a műtrágya- és nö—
vényvédőszer-termelés és az élelmiszeripar is.
Jól szemlélteti ezt Kazahsztán példája, ahol az ipari termelés ez idő alatt kilencszeresére növekedett. Teljesen átalakult a mezőgazda- ság technikai bázisa, az egy dolgozóra szá—
mított gépellátottság háromszorosára nőtt.
megközelítette a 40 lóerőt. A gabonafélék termelését teljesen gépesítették. 2000 új szovhozt szerveztek, amelyek gabona—, hús- és tejtermeléssel foglalkoznak. Óriási terüle- teket tettek öntözhetővé. Utak, vasutak, szo—
ciális és kulturális létesítmények hálózata épült ki.
Az öntözés különösen eredményesnek bizo—
nyult a szűzföldeken. Lehetővé tette a rizs, a zöldség. a szőlő és a gyümölcs meghono- sítását a hajdani félsivatagos vidékeken.
T':
megnőtt a gyapottermelés is. Nagy lendület—
tel fejlődik a kukorica termelése, az öntözött övezetekben a silókukoricáé. Kazahsztánban termelik az országban felvásárolt összes ke- mény búza több mint háromnegyedét. Aszűz- földeken termelt gabona kiváló minőségű.
A szűzföldek termővé tételének gazdasági hatékonysága és fontossága csak távlatok—
ban és népgazdasági méretekben mérhető.
Az viszont egyértelműen megállapítható, hogy (: szűzföldek művelésbe vétele jelentősen hoz—
zájárult a szovjet mezőgazdaság színvonalá- nak emeléséhez.
(Ism.: Molnár István)
VOLODIN, V. — GURVICS. l. —— DUBNOV, B.:
A HATÉKONYSÁGI ELEMZÉSEK TÖKÉLETESITÉSÉNEK KÉRDÉSEI A
MEZÖGAZDASÁGBAN
(Voproszü szoversensztvovanija ékonomicseszkogo analiza( e'ffektivnoszti szel'szkohozjajsztvennogo pro—
izvodsztva.) — Vesztník Sztatisztíki. 1979. 5. sz. 30——
41. p.
Az utóbbi években gyarapodott és sokré—
tűbbé vált a hatékonyság elemzésének mód—
szere, amit elsősorban az állami statisztikai rendszer technikai és módszertani fejlődése teremtett meg. Ennek megfelelően a mező- gazdasági statisztikában is kialakult az ado- tok begyűjtésének, tárolásának és feldolgo- zásának elektronikus módja. Ezzel párhuza—
mosan létrejöttek a termelési folyamatok ha—
tékonyságának vizsgálati módszerei. Az adat—
bázis a mezőgazdasági vállalatokról készi- tett regiszter, amely magában foglalja a statisztikai beszámolási rendszer és a számvi—
tel szolgáltatta információkat.
A vállalati regiszter azonos feldolgozási programmal készül, végterméke közlési táb—
lák sorozata és lehetővé teszi az adatok ren- dezését területi, közigazgatási vagy más bon—
tásban. A rendszert Észtország Statisztikai Hi—
vatalóban dolgozták ki Minszk 32 típusú szá—
mítógépre, bevezetésére 1978-ban került sor, s 680 mutatóra terjed ki.
A hatékonyság méréséhez szükséges mu- tatószámok a beszámolójelentések adataiból közvetve állíthatók elő (a kérdőívek alapada- tokat tartalmaznak). A szükséges mutatószá- mokat 28 beszómolójelentésből alakítják ki, amelyek közül 16 a szovhozok és kolhozok éves beszámolója, 9 a Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatala által központilag gyűj—
tött, 2 nem központilag gyűjtött beszámoló—
jelentés és egy az irányító szerv beszámol- tatásához tartozik. Az adatok rendezését te- rület (körzet, köztársaság), társadalmi szek- tor (kolhoz, szovhoz), ágazat (gabona, bur- gonya, hús, tej stb.), alágazat (sertés.
szarvasmarha stb.) szerint végzik. A mutató—
számok ..blokkokba" rendezettek. amelyekből
324 STATISZTIKAI IRODALMI FlGYELÓ
52 az erőforrásokra, 76 a technológiára és a termelés szervezésére, 25 a termékekre vo- natkozik, 114 pedig a végső eredményeket
mutatja be.
A mutatók között értéki (termelési érték, költség, eszköz, nyereség stb.) és fizikai mér- tékegységű (termésmennyiség, felhasznált energia, műtrágya stb.) mutatók is előfordul- nak. Ezeket a területre, a foglalkoztatottak számára, a munkaórákra és a ráfordítások
egységére vetitik.
Nagy gondot fordítanak a statisztikusok a mutatók tartalmi változatlanságára, a beszá- moltatás változásakor kiegészítő kérdőívek- kel vagy kérdésekkel korrekciókat végeznek.
Az időbeli egybevetéshez ezek a módosítások nélkülözhetetlenek.
A mutatószámok mennyisége piramisszerű, a kisebb területi egységek szintjén lényeae sen részletesebb, mint a köztársaságra, vagy az egész országra vonatkozóan. A nagyobb területi egységek adatait azonban többféle ismérv szerint csoportosítják. kombinációs táblákat készítenek, összefüggés-vizsgálato- kat (regresszióelemzéseket és faktoranalízist)
végeznek.
A csoportosítások eredménye 25 állandó jel- legű közlési táblában lát napvilágot. Ez az eljárás a kézi feldolgozás és táblakészítés munkáját kiküszöbölte, ésafelhasználók szá- mára a korábbinál gazdagabb tájékoztatást nyújt.
A hatékonyság a vállalati regiszter segítségével úgy vizsgálható, hogy a meny- nyiségi és minőségi mutatók (munkatermelé—
kenység, szakosodás, koncentráció) alapján egynemű csoportokba rendezik a vállalato—
kat, így az eredmény (vagy eredménytelen—
ség) okozati összefüggései is könnyen feltár- hatók.
A továbbiakban a szerzők a 25 közlési táb- lából bemutatnak 3 állandó táblát, Az első a munkatermelékenység vállalatsoros dina- mikus összehasonlítása. A második az önkölt- ség összetevőit tartalmazza. A harmadikban a termésátlag (burgonya) nagysága alapján képzett csoportok szerint rendezték a főbb ráfordítások, valamint a termelés eredményé- nek egy főre és a terület egységére jutó in- tenzitását.
A csoportosítások és a közlési táblák szá- mának szaporítása nem öncélú. a fejlesztési feladatokhoz és az irányítás konkrét tenniva- lóihoz kapcsolódik. Megoldják azt a felada- tot is, hogy a különböző népgazdasági ágak
ban működő vállalatok eredményeit össze- mérjék. Erre a célra a bruttó termelés, a munkáslétszám és az állóeszközérték mutató- ját használják. Ez a feldolgozás meglehető- sen költséges. A költségeket fokozná, ha a rendszert változtatnák, ezért az 1975—1977.
és az 1978—1980. évekre azonos feldolgozáso- kat készítenek.
Az elemzések központjában az önköltség változásának vizsgálata áll. A vizsgálatok szerint az önköltség színvonalára legáltalá- nosabban az ágazati koncentráció foka hat.
A vetésterület nagyságának függvényében végzett vizsgálatok szerint a vetésterület nö- vekedésével emelkedik az átlaghozam, csök—
ken az önköltség és nő a jövedelem. Hasonló a földminőség hatása is. A töldminőséget pontértékkel határozzák meg — 5 csoportban (30-íg, 30—35 között és igy tovább 5 ponton- ként növekvően). A magasabb pontszámú, jobb földű csoportokban fokról-fokra nő a területi termékenység: az 1. csoporté az át—
lagnak kb. a fele, az 5. pedig annál közel 50 százalékkal magasabb.
Az ágazati hatékonyság vizsgálatát (terü- leti és élőmunka—termelékenység, önköltség.
jövedelmezőség) a fontosabb termékekre (ga- bona, tej, hús stb.) rendszeresen elvégzik.
Ezenkívül a vállalati össz'tevékenység haté- konyságának változását regressziós módsze—
rekkel is mérik. A közölt számítás eredménye szerint 1 rubel álló- és forgóeszközre jutó ter-
melés (y) a következő:
y : —l—O,72O—j—O,OO1x1—O,001x2—
—0,360x4—l—O.002x6
ahol:
y —az 1 rubel termelő álló- és forgóesz—
közre jutó bruttó termelés értéke (ru—
bel):
xi -az egy hektár szántóterületre jutó brut- tó termelési érték (rubel):
x2 —az egy hektár szántóterületre jutó ter- melő állóeszközök értéke (rubel);
x4 — az egy rubel állóeszközértékre jutó for- góeszközérték:
x6 —a normatív nyereség (százalék).
A szerzők által ismertetett megoldások ko- rántsem merítik ki a vállalati regiszter fel—
használásával történő hatékonysági elemzé- seket. Az adatbázis alapján további, célra orientált vizsgálatok végezhetők a matema—
tikai statisztikai módszerek eddiginél széle—
sebb körű alkalmazásával. Belorussziában is megkezdődött az ilyen típusú adatfeldolgozás.
A regiszter't célszerűnek látszik kiterjeszte- ni a mezőgazdaság valamennyi vállalati for—
májára, a kolhozokon és szovhozokon kívüla gazdaságközi kooperációkra. az agráripari integrációkra. sőt az ágazat anyagi—műszaki ellátását és kiszolgálását végző vállalatokra is. A mezőgazdaságban folyó hatékonysági elemzések tökéletesítése ezért nemcsak mód- szertani finomításokat igényel. hanem a kii—
lönböző vállalati formák sajátosságainak fi- gyelembevételét is.
(Ism.: Szabóné Medgyesi Éva)
