Ljubimov,N.: Önköltségindexek és az egy rubel árutermelésre jutó ráfordítások mutatói

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

659

A csehszlovák ágazati kapcsolatok mér—

lege elsősorban a szovjet mérleg tapasz- talatai nyomán készül el. Tulajdonképpen attól csak az ágazatok kijelölésében és némely részletkérdés megoldásában tér el. A mérleg első része —— 98 oszlop és sor

——- a termelő szféra ágazatainak termelési és fogyasztási kapcsolatait tartalmazza.

A második rész a termékek végső felhasz—

nálásának ágazatonkénti bemutatására

szolgál, a harmadik rész a 'nemzeti jöve-

delem elsődleges felosztása szerint mu—

tatja be a nettó termelés ágazatonkénti

megoszlását, kiegészítve a behozatallal.

A mérleg negyedik része, amely a nem-

zeti jövedelem újrafelosztását tartal—

mazza, 1962—ben nem kerül kidolgozásra.

A csehszlovák ágazati kapcsolatok mér- legének módszertani alapelvei végső fo—

kon megegyeznek a társadalmi termék

mérleg alapelveivel. Vonatkozik ez a ter—

melő és a nem termelő szférák besorolá—

sára, a kivitel és a behozatal funkciójá—

nak megítélésére. Az adatszolgáltatás

elégtelensége miatt azonban nem különít- hető el az importált és hazai termékek termelői fogyasztása, Továbbá " szovjet

mérleg módszerétől eltérően nem különí- tették el a teljes termelés értékéből a

szállítási költségeket és így attól függően, hogy az ipari termék árában szerepelnek—e a szállítási költségek vagy sem, a közle- kedési vállalatok adatai révén halmozódás keletkezhet. A mérleg minden központi-

lag irányított ipari és építőipari vállalatra

kiterjed, kivételt csak azok az ágazatok

képeznek, ahol a vállalatok nagyobb része azonos termékeket gyárt és a költségek,

a nyersanyag-felhasználás összetétele azo—

nos, Ezekben az ágazatokban csak néhány

kiválasztott üzemben gyűjtötték össze a mérleghez szükséges adatokat. A mérleg

tehát úgyszólván teljeskörű, eltérően a Szovjetunió mérlegétől. A csehszlovák

ágazati kapcsolatok mérlegében a válla—

lat az alapegység és nem az ágazat —— el—

térőleg a magyar és az NDK mérlegektől.

A mérleghez szükséges adatokat ilyen

módon kétféle tagolásban szolgáltatják

-— egyszer ágazatok szerint bontva a költ—

ségeket vállalati szinten, majd pedig a vállalatot leginkább jellemző profilnak megfelelően. Ettől a rendszertől csak a

gépiparban tértek el, ahol külön, részle-

tesen kidolgozott nomenklatura szerint

jártak el, gondolva az ágazaton belüli

kapcsolatok kiszűrésére is.

Szerző cikke befejezéseképpen kiemeli,

hogy az ágazati kapcsolatok mérlege a

számviteli és statisztikai adatszolgálta—

tásra igen nagy feladatokat ró. Nyilván-

való, hogy sok esetben becslésekre van szükség, az értékmutatókat átszámítások

útján kell megállapítani, módosítani kell, vagy ki kell egészíteni a számviteli, ope—

ratív—műszaki nyilvántartásokat. Mind- ezek elősegítik a termelés és a fogyasztás tudományos normáinak megalapozását, a vezetés és szervezés megfelelőbb ered- ményeit.

(Ism.: Dányi Dezső)

IPARSTATISZTIKA

LJUBIMOV, N.:

ÖNKÖLTSÉGINDEXEK És AZ EGY RUBEL ÁRUTERMELÉSRE JUTÓ

RÁFORDITÁSOK MUTATÓI

(Indekszü szebesztoimoszti 1 pokazateli zat-

rat na rubl' tovarnoj produkcii.) —- Vesztnik Sztatisztiki.'1963. 1. sz. 48—57. 1).

Az utóbbi években a gazdasági sajtó hasábjain sokat foglalkoznak az önkölt—

ségindexek és az egy rubel árutermelésre

jutó ráfordítások mutatóinak számbavé- telével. Szerző szerint a vita folyamán két fontos kérdést nem világítottak meg eléggé: nem tárták fel az összehasonlít—

ható termelés önköltségindexeinek egyik

alapvető hiányosságát és nem tisztázták, milyen feltételek fennforgása esetén

mentesül a szóban forgó mutató azoktól

a hiányosságoktól, amelyek az összeha- sonlítható árutermelés önköltségindexére jellemzők.

Először az össze-hasonlítható termelés,

önköltségindexeit tárgyalja. Megemlíti,

hogy ezzel a kérdéssel már I. Pogoszov és Sz. Jugenburg is foglalkozott a Veszt- nik Sztatisztiki 1957. évi 7., illetve 1962.

évi 6. számában, Szerző nem ért egyet

azzal a véleménnyel, hogy a hosszabb

időszakon át azonos készítményeket ki—

bocsátó vállalatok esetében az önköltség—

indexek teljesen biztos mutatói az ön- költség dinamikájának. Szerző szerint

eddig nem vették figyelembe az önkölt-

ségindexeknek azt a hiányosságát, hogy a vállalat évről évre teljesen összeha—

sonlítható termelése esetén is ezek a

mutatók erősen torzíthatják az önköltség dinamikáját. Ennek az az oka, hogy azok—

nál a vállalatoknál, ahol különféle ter-

mékeket állítanak elő, a készítmények

egy része csaknem mindig kedvezőbb

feltételek (jobb berendezések és szak—

660

munkások), míg másik része rosszabb fel—

tételek (az elavult gépek, gyengébben kvalifikált munkások) mellett jön létre.

Ilyen körülmények között a termelés struktúrájának változása mellett az ősz- szehasonlítható termelés önköltségindexei olyan változásokat mutathatnak, amelyek bizonyos mértékben látszólagosak és amelyeknek nem felel meg a bázisidő- szak önköltségszínvonalával szemben mutatkozó tényleges megtakarítás vagy tényleges többletköltség.

Az iparvállalatok mint ismeretes, kü- lönböző munkaeszközökkel vannak ellát—

va, amelyeknek egy része tökéletes, a

másik kevésbé, a harmadik elavult. A

jobb gépeken termelt készítmények ön-

költsége minden üzemben viszonylag ala—

csonyabb mint az elavult gépeken ter-—

melteké. Azonos gépállomány mellett

egyes készítmények önköltsége csökkent—

hető, ha készítésüzkhöz az üzem tökéle—

tesebb gépeit vonjuk be. A magasabb

termelékenységű gépek ilyen mechanikus ,,átkapcsolása" azonban (a kihasználás növelése nélkül) semmiféle pótlólagos megtakarítást nem biztosít. Ugyanez a helyzet, ha a jobban képzett dolgozókat

először a ,,fő" termék előállításával, a ki-

sebb mennyiségben előállítandó ,,másod—

rendű" termék gyártásával pedig a ke—

vésbé képzett dolgozókat foglalkoztatják, majd megcserélik őket az első termék előállítandó mennyiségének egyidejű csökkentése, illetve a másodikénak nö—

velése mellett. Ezután szerző példákon keresztül bizonyítja, hogy hosszabb idő- szak-ban az önköltségindexek igen helyte—

lenül jellemzik az önköltség dinamikáját.

Az egy rubel árutermelésre eső ráfor—

dítás indexeinek az önköltség—alakulás jellemzésére való alkalmazásakor abból indulnak ki, hogy az előállítandó termé—

kek árának változatlansága esetén e mu—

tató alapvetően az önköltség változásá—

nak hatására változik. Azt tartják, hogy

e mutató eltérése az önköltség tényleges

dínamikájának mutatójától a termelés struktúrájának megváltozásával, ponto- sabban a többé vagy kevésbé rentábilis termékek arányának megváltozásával van kapcsolatban. Ebből indult ki Jugenburg is, amikor az egy rubel árutermelésre jutó

ráfordítások mutatójának a strukturális változások hatásától való megtisztítását

kidolgozta.

Szerző véleménye szerint azonban az

egy rubel árutermelésre eső ráfordítások dinamikájának mutatójára gyakorolt strukturális változások hatásának kikü—

szöbölése bizonyos esetben súlyos hibák- hoz vezethet.

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELC

Sok függ attól, hogyan állapították meg

a bázisidőszakban a nagykereskedelmi árakat. Szerző ezután példákkal elemzi a

strukturális változások hatásának Jugen—

burg által kidolgozott indexét, amely a következő:

_ 220 91 _ 220 90 2170 ili . EPO?!)

Végül arra a következtetésre jut, hogy

a különféle termékek árának megállapí—

tásakor célszerű az azonos termelési fel—

tételek mellett előállított termékek ön—

költségéről a feldolgozó ipar egész terüle—

tén tájékozódni. Ha ezt az elvet szélesebb körben és következetesebben alkalmazzák a gyakorlati munkában a nagybani árak

tekintetében, akkor ez nemcsak az egy

rubel árutermelésre eső ráfordítási in- dexek (mint önköltségmutatók) megbíz-—

hatóságát növeli, hanem növeli az árak szerepét az ipar irányításában. Véleménye

szerint ilyen feltételek mellett maga az árrendszer fogja hatékonyabban ösztö-

nözni a vállalatokat arra, hogy a termelés—

ben számos hasznos változtatást hajtsa—

nak végre, de ez a téma már külön ki—

dolgozást kíván.

I

(Ism.: Kiss Ferenc)

VACHER, JACOUES:

Az IPARI TERMELÉS ÉRTÉKE És VOLUMENE

(Valeur et volume de la production indus—

trielle.) —— Etudes Stattstigues. 1962. 1. sz. 41—55. 1).

A francia Institut National de la Statis-

tigue et des Études Éconorrnigues igaz-

gatója, Jacgues Vac-her e cikkében az ipari

termelés hagyományos volumenindexe és az ágazati kapcsolatok mérlege segítségé-

vel kiszámítható index közti kapcsolatot izsgálja. Az ágazati kapcsolatok mérlege segítségével megállapítható ugyanis az ipari termelés értéke és több évi mérleg

adatai alapján kiszámítható az ipari ter—

melés indexe is. Ez az index sok esetben

nagyságában, sőt olykor tendenciájában

is eltér a hagyományos módon számított ipari termelési volumenindextől.

Az ágazati kapcsolatok mérlege alapján

számított ipari termelés értéke függ a

mérleg szerkezetétől, az aggregálás mér—

tékétől. Összevontabb mérleg esetében az egyes ágazatok saját felhasználásának ér-

téke kisebb lesz, mint részletesebb bontás—

nál. Az ágazati kapcsolatok mérlegéből különböző módokon lehet az ipari terme- lés értékét megállapítani:

a) az egyes ipari ágazatok termelését összegezni lehet felhasználói áron;