Vacher, J.: Az ipari termelés értéke és volumene

660

munkások), míg másik része rosszabb fel—

tételek (az elavult gépek, gyengébben kvalifikált munkások) mellett jön létre.

Ilyen körülmények között a termelés struktúrájának változása mellett az ősz- szehasonlítható termelés önköltségindexei olyan változásokat mutathatnak, amelyek bizonyos mértékben látszólagosak és amelyeknek nem felel meg a bázisidő- szak önköltségszínvonalával szemben mutatkozó tényleges megtakarítás vagy tényleges többletköltség.

Az iparvállalatok mint ismeretes, kü- lönböző munkaeszközökkel vannak ellát—

va, amelyeknek egy része tökéletes, a

másik kevésbé, a harmadik elavult. A

jobb gépeken termelt készítmények ön-

költsége minden üzemben viszonylag ala—

csonyabb mint az elavult gépeken ter-—

melteké. Azonos gépállomány mellett

egyes készítmények önköltsége csökkent—

hető, ha készítésüzkhöz az üzem tökéle—

tesebb gépeit vonjuk be. A magasabb

termelékenységű gépek ilyen mechanikus ,,átkapcsolása" azonban (a kihasználás növelése nélkül) semmiféle pótlólagos megtakarítást nem biztosít. Ugyanez a helyzet, ha a jobban képzett dolgozókat

először a ,,fő" termék előállításával, a ki-

sebb mennyiségben előállítandó ,,másod—

rendű" termék gyártásával pedig a ke—

vésbé képzett dolgozókat foglalkoztatják, majd megcserélik őket az első termék előállítandó mennyiségének egyidejű csökkentése, illetve a másodikénak nö—

velése mellett. Ezután szerző példákon keresztül bizonyítja, hogy hosszabb idő- szak-ban az önköltségindexek igen helyte—

lenül jellemzik az önköltség dinamikáját.

Az egy rubel árutermelésre eső ráfor—

dítás indexeinek az önköltség—alakulás jellemzésére való alkalmazásakor abból indulnak ki, hogy az előállítandó termé—

kek árának változatlansága esetén e mu—

tató alapvetően az önköltség változásá—

nak hatására változik. Azt tartják, hogy

e mutató eltérése az önköltség tényleges

dínamikájának mutatójától a termelés struktúrájának megváltozásával, ponto- sabban a többé vagy kevésbé rentábilis termékek arányának megváltozásával van kapcsolatban. Ebből indult ki Jugenburg is, amikor az egy rubel árutermelésre jutó

ráfordítások mutatójának a strukturális változások hatásától való megtisztítását

kidolgozta.

Szerző véleménye szerint azonban az

egy rubel árutermelésre eső ráfordítások dinamikájának mutatójára gyakorolt strukturális változások hatásának kikü—

szöbölése bizonyos esetben súlyos hibák- hoz vezethet.

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELC

Sok függ attól, hogyan állapították meg

a bázisidőszakban a nagykereskedelmi árakat. Szerző ezután példákkal elemzi a

strukturális változások hatásának Jugen—

burg által kidolgozott indexét, amely a következő:

_ 220 91 _ 220 90 2170 ili . EPO?!)

Végül arra a következtetésre jut, hogy

a különféle termékek árának megállapí—

tásakor célszerű az azonos termelési fel—

tételek mellett előállított termékek ön—

költségéről a feldolgozó ipar egész terüle—

tén tájékozódni. Ha ezt az elvet szélesebb körben és következetesebben alkalmazzák a gyakorlati munkában a nagybani árak

tekintetében, akkor ez nemcsak az egy

rubel árutermelésre eső ráfordítási in- dexek (mint önköltségmutatók) megbíz-—

hatóságát növeli, hanem növeli az árak szerepét az ipar irányításában. Véleménye

szerint ilyen feltételek mellett maga az árrendszer fogja hatékonyabban ösztö-

nözni a vállalatokat arra, hogy a termelés—

ben számos hasznos változtatást hajtsa—

nak végre, de ez a téma már külön ki—

dolgozást kíván.

I

(Ism.: Kiss Ferenc)

VACHER, JACOUES:

Az IPARI TERMELÉS ÉRTÉKE És VOLUMENE

(Valeur et volume de la production indus—

trielle.) —— Etudes Stattstigues. 1962. 1. sz. 41—55. 1).

A francia Institut National de la Statis-

tigue et des Études Éconorrnigues igaz-

gatója, Jacgues Vac-her e cikkében az ipari

termelés hagyományos volumenindexe és az ágazati kapcsolatok mérlege segítségé-

vel kiszámítható index közti kapcsolatot izsgálja. Az ágazati kapcsolatok mérlege segítségével megállapítható ugyanis az ipari termelés értéke és több évi mérleg

adatai alapján kiszámítható az ipari ter—

melés indexe is. Ez az index sok esetben

nagyságában, sőt olykor tendenciájában

is eltér a hagyományos módon számított ipari termelési volumenindextől.

Az ágazati kapcsolatok mérlege alapján

számított ipari termelés értéke függ a

mérleg szerkezetétől, az aggregálás mér—

tékétől. Összevontabb mérleg esetében az egyes ágazatok saját felhasználásának ér-

téke kisebb lesz, mint részletesebb bontás—

nál. Az ágazati kapcsolatok mérlegéből különböző módokon lehet az ipari terme- lés értékét megállapítani:

a) az egyes ipari ágazatok termelését összegezni lehet felhasználói áron;

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

661

b) ugyanez az érték megállapítható ter-

melői áron;

c) az egyes ipari ágazatok ,,hozzáadott

termelés értéke" (,,valeur ajoutée") meg—

határozható bruttó módon, tehát forgalmi adóval és egyéb adókkal együtt;

(1) az egyes ipari ágazatok ,,hozzáadott termelési értéke" előállítható nettó módon,

tehát forgalmi adók és egyéb adók nélkül;

és végül

e) a hazai gyártású ipari termékek végső

felhasználásának értéke megállapítható az

összes ipari termék végső felhasználása és az importált ipari termékek értékének

különbségéből.

E mutatók közül az a) és b) mutató ér- téke függ az aggregálás módjától, tehát az ipari szektorok számától; a többi mutató értékét ez a tényező nem befolyásolja.

Az említett öt mutatószám között szoros

összefüggés van, ezek egymásból is kiszá—

míthatók. Például az e) jelű mutatót úgy

nyerhetjük az a) jelűből, ha abból levon—

,iuk az ipari termékeknek a termelés során felhasznált összértékét.

Szerző megvizsgálta az öt eltérő kon—

cepció alapján a francia ipari termelés in- dexét 1949. évi bázison, 1950—1960 között.

Az adatok alapján az a) és b) jelű muta—

tó, tehát a két bruttó mutató értéke jobban

emelkedett, mint a nettó jellegű mutatóké.

Ennek oka az, hogy a termelés során fel—

használt —— hazai előállítású —— ipari ter—

mékek értéke 1949—1960 között 94 száza—

lékkal növekedett, az ipari termékek végső felhasználása pedig (természetesen az im—

portált termékek értéke nélkül) csak 74 százalékkal. A különböző árak alkalma—

zása az indexet csak kismértékben befolyá- solta, a felhasználói áron számított index 167 százalék, a termelői áron számított pedig 166 százalék volt az 1959. évben.

Az ágazati kapcsolatok mérlege alapján

nyert ipari termelési indexet szerző ezután összehasonlítja azokkal az indexekkel,

amelyeket a vezetése alatt álló Intézet 23

iparágra bontva évenként közzétesz. A rendszeresen közölt indexet általában a termelt termékek fizikai volumene alap—

ján, súlyozással, a Laspeyres—féle index-

form-a segítségével számítják. Ennek az

indexnek a ,,hozzáadott értéket" kell köze—

lítenie, tehát célszerű ezt az ágazati kap—- csolatok mérlege alapján számított c) ti—

pusú indexszel összehasonlítani. A két in-

dex közötti eltérés 1949—1959 között elég

jelentős: a ,,hagyományos" módon, termék—

sorok alapján számított index értéke 1959—

ben 174 százalék volt, míg az ágazati kap—

csolatok mérlegéből nyert index 162 száza—

lék. Az eltérés okai között elég jelentős súllyal szerepel a mérlegelés közötti kii—

lönbség, Példaképpen szerző megkísérelte ugyanazokat az egyéni indexeket 1949.,

1952., 1956. évi és a mindenkori folyó évi

súlyokkal mérlegelni; az élelmiszeripar—

ban például az 1956. és 1952. évi súlyok közötti arány 2:3 volt, ez már jelentős el-

térést okozhat az indexben. A mérlege- lésen kívül eltérést okozhat a ,,ha- gyományos" indexnél alkalmazott — nem kielégítő —-— reprezentáció mértéke is. Az élelmiszeripari index eseté——

ben ez is számottevő tényező. Még két ipar—

ágban volt nagy az eltérés a két fajta index között: az autó— és motorkerékpár- iparban, valamint a szerves vegyiparban, mindkettőnél a súlyozás miatt. Ha e há—

rom iparágnál megfelelő korrekciót al—

kalmaznak, a két index teljes pontos—

sággal megegyezik.

Szerző végül megemlíti, hogy az elmúlt tíz évre különböző módon számított ipari

tenmelési indexek összehasonlításából

kitűnik, hogy az indexekre a bázisév és

a súlyok megállapítása nagy hatást gya—

korol; a bázisév nem lehet túl régi, szük- séges időnként új bázisra áttérni (a fran—

cia terméksorok alapján nyert ipari ter—

melési indexnél most tértek át a koráb- ban alkalmazott 1952. évi súlyokról az 1959. évire).

Eltérések adódhatnak az ipar körének

megállapításából is. Kétségtelen, hogy

havonként az indexet kénytelenek szű—

kebb reprezentációval számitani, ez azonban évenként egyszer kibővíthető és az index korrigálható. Eltérések adódhat—

nak még a statisztikai adatok hiányossá-

gaiból is. A különböző indexek közötti

eltérések elemzése már csak ezért is

hasznos volt, mert hozzájárult az ipari

termelés strukturális változásának részle—

tesebb megismeréséhez.

(Ism.: Nyitrai Ferencné)

VOLODARSZKIJ, L.:

A TERMELÖESZKÖZÖK TERMELÉSÉNEK ELSÓDLEGES NÖVEKEDÉSE

És A FOGYASZTÁSI CIKKEK TERMELÉSÉNEK FEJLÖDÉSE

(Preimuscsesztvennüj roszt proizvodsztva—

szredsztv proizvodsztva i razvitie proizvodsztva predmetov potreblenija.) —— Vesztnik Sztatisz-A tiki. 1963. 2. sz. 3—13. p.

A szocializmus és a kommunizmus építését általában a termelőeszközök ter—

melésének elsődleges növekedése jellem- zi. A kommunizmus építésének konkrét szakaszaiban azonban a termelőeszközök termelése különböző mértékben haladja meg a fogyasztási eszközök termelésének