Oktjabr’szkij, P.: Az ipari specializáló és kooperáció mutatói

(1)

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

447 Oktjabfszkij, P.:

Az ipari specializáló és kooperáció mutatói

(O pokazateljah szpecializacii i kooperirova—

nija v promüslennoszti.) —— Vesztnik Sztatisz- tikí. 1960. 11. sz. 8—1'7. p.

A Szovjetunióban nagy jelentőséget tu—

lajdonítanak az ipari specializáció és koo—

peráció fejlesztésének. A Szovjetunió

Kommunista Pártja 1960. évi júliusi plé—

numa is erőteljesen hangsúlyozta az ipari specializációnak és kooperációnak mint

a technikai haladás meggyorsítása és a

termelékenység növelése egyik emelőjé—

nek fontosságát. A specializáció és koope—

ráció változásának vizsgálata a statiszti—

kusok számára fontos és érdekes feladat.

A cikk azokkal a módszertani kérdésekkel foglalkozik, amelyek a moszkvai Statiszti-

kai Igazgatóságon e témakörben végzett

adatgyűjtések és feldolgozási munkák so—

rán merültek fel. A tárgyalt kérdések a következők:

1. a specializációba bevont termékek termelési kapacitása kihasználásának

vizsgálata;

2. a moszkvai gazdasági körzetbe tar-

tozó vállalatok kooperációs munkájának ellenőrzésére kidolgozott statisztikai jelen—

tések és mutatószámok rendszere;

3. kiegészítő mutatók a kooperációs te—

vékenység vizsgálatához.

A specializációba bevont termékek ter- melési kapacitása kihasználásának vizsgá—

lata céljából 29 vállalathoz küldtek ki

kérdőívet, amelyben a kapacitás növeke—

désére vonatkozó adatok mellett 20 tömeg—

fogyasztási termék, alkatrész és szerelési

egység termelési adatát is összegyűjtötték

természetes mértékegységekben. A beszá—

molási időszak először az 1959. első félév, majd az 1959. háromnegyedév volt. Az

időtartam megválasztása azonban —— mint

ahogyan az adatok feldolgozásából kide- rült — nem volt helyes. A szerző véle—

ménye szerint a kapacitás—növelési tervek

teljesítésének és a kapacitás kihasználá—

sának ellenőrzése legmegbízhatóbban

éves szinten végezhető el.

Az adatgyűjtés módja mellett a kapaci- tás—kihasználás helyes számítási módsze—

rét is bemutatja a szerző, aki arra a meg—

állapításra jut, hogy a kapacitás—kihaszná—

lás mutatóját a gyártott termékek me nnyi—

ségének és az ún. évi átlagos kapacitás-

nak hányadosából kell számítani.

Figyelemre méltó a cikknek az a része, amely a moszkvai gazdasági terület ipari

specializációjának fejlődését bemutató

statisztikai adatok felvételi és feldolgozási munkáival foglalkozik. Az adatokat 17

vállalattól gyűjtötték be. A kérdőív pont—

Jai:

a) a specializáció körébe bevont főbb termékek termelése természetes mérték- egységben;

b) e termékek értéke nagybani árakon;

c) e termékek aránya a vállalati teljes termelésben.

A kérdőívek adatainak feldolgozásánál a vállalatok írásos dokumentumait is fel- használták, amelyekben a vállalatok tájé—

koztatást adtak a specializáció fejlődésé-

nek mértékéről, segitségével elért gazda-

sági eredményről, az önköltségcsökkentés- ről, a termelékenység emelkedéséről stb.

A specializáció elemzésénél az általános

kérdőíveken túlmenően szakmai, így töb—

bek között fémfeldolgozó és szerszámgép-

gyártó üzemi adatokat tartalmazó kérdő-

íveket is feldolgoztak. E szakmai felvéte—

lek során elsősorban azt kérdezték meg, hogy a leggyakrabban szükséges félkész-

termékeket, például az öntvényeket, ko-

vácsolt és sajtolt félkésztermékeket stb.

honnan, saját gazdasági körzetükhöz tar—

tozó vagy távolabbi vállalatoktól kapták—e a felvételbe bevont üzemek és a kooperá—

ció keretében kapott termékek összes ter- melésük hány százalékát teszik ki.

A kooperációs tervek rendszeres évközi

teljesítésének ellenőrzésére bevezetett ha—

vi beszámolóban megkérdezték a terv sze—

rint és a valóban elkészített, valamint ki-

szállított termékek mennyiségét. Ezt a beszámolót kb. tízféle termékről (például nyersvas, acél, színesfém, kovácsolt és saj—

tolt félkésztermékek, mechanikailag meg—

munkált alkatrészek) töltik ki a vállala- tok.

A Statisztikai Igazgatóság a beérkezett

szakmai beszámolók alapján a kooperációs tervek teljesítésének összefoglaló ellenőr- zését a következő formában végezte:

Ebből:

Össze- 4 körze- köztár- Termék sen belső _ tek saságok

körzeti szállítás "

§ közötti szállítás

Vasöntvény ...

Acélöntvény . . . . Kovácsolt

termék ...

Sajtolt termék ..

A cikk a következőkben a statisztikai

beszámolók feldolgozott adatainak elem—

zésén keresztül mutatja be, hogy nem ele—

gendő csupán a kooperációs tervek globá—

lis teljesítésének ellenőrzése, Mit sem ér

az olyan tervtúlteljesítés, amely mögött

(2)

448

egyes cikkekből lemaradás, más cikkek—

nél jelentős tervtúlteljesítés jelentkezik.

A ' tervtúlteljesítés százalékának kiszámí—

tása hasonló módszerrel történik, mint a

magyar tervezési és statisztikai gyakor—

latban.

Az elemzésnek a tervteljesítés részletei—

nek vizsgálata mellett arra is ki kell ter—

jednie, hogy egyes vállalatok nem fokoz—

zák-e a kooperációs együttműködést az

ésszerűség határán túl. Az ésszerűtlen kooperáció mértékének megállapítására a

szerző azt javasolja, hogy a különféle ki- szállítások arányát mozgásában vizsgál—

ják. A keresztszállítások felderítésére az

adott gazdasági körzetből kivitt és oda bevitt azonos termékekre vonatkozó ada—

tok szembeállítását ajánlja.

'A kooperáció vizsgálatának kiegészitő mutatója lehet például szerző szerint a

kooperációs termékeket felhasználó válla—

latoknál a kooperáció keretében kapott gyártmányoknak az összes termelési költ-

ségben elfoglalt aránya. E mutató nem—

csak a vállalat egészére, hanem fontosabb

termékenként is kiszámítható. A szállító—

vállalatoknál ki lehet számítani a koope—

ráció keretében kiszállított termékeknek

az árutermelésben elfoglalt arányát is.

Végezetül szerző a dinamikai elemzés

fontosságát hangsúlyozza, mivel a válla—

latok, gazdasági körzetek kooperációs te—

vékenységének alakulásáról csak így lehet helyes képet nyerni.

(Ism.: Halkovics László)

Zsolkevics, A.—Ivanov, E.:

A termelési állóalapok kihasználási mutatói

(O pokazateljah iszporzovanija osznovnüh proizvodsztvennüh fondov.) — Voproszü Eke-no—

miki. 1960. 10. sz. 24—33. 11.

A gazdasági munka színvonalának eme—

lése terén az egyik legfontosabb feladat

a népgazdasági terv mutatóinak tökélete-

sítése. Ilyen fontos mutató az állóalapok vállalatonkénti és iparágankénti kihasz—

nálásának mutatója.

Jelenleg, amikor az ipar technikai szín—

vonala igen gyorsan fejlődik, több oldal—

ról felvetődik egy olyan mutató létreho—

zásának szükségessége, amely a szocialista vállalatok állóalapjainak kihasználási fo—

kát jellemzi. E mutató vizsgálata emelné

a vállalatok érdekeltségét az álló- és for—

góalapok jobb kihasználásában.

Többen foglalkoztak már ilyen mutatók összeállításával, így például Z. Atlasz, K.

Valtuh. Mindketten a vállalatok összes álló— és forgóalapjának kihasználását

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

egyetlemmutatón keresztül akarták lemér—

ni. Szerzők véleménye szerint ez nem old-

ható meg. Az álló— és forgóalapok forgási sebessége különböZő. Az' állóalapok nagy—

sága természetesen többszörösen megha-—

ladja a forgóalapok nagyságát. Ha a ki—

használás fokát egy mutatón keresztül kí—

vánjuk mérni, ez oda vezethet, hogy az

állóalapok kihasználásának csekély javí—

tása lehetővé tenné a vállalat számára, hogy óriási, normán felüli forgóalapkészle—

tekkel rendelkezzék. Másrészt a vállalat- nak a mutató javítása érdekében elég

lenne csupán az ,állóalapok kihasználását

emelni, holott népgazdasági szempontból

a, forgóalapok kihasználása is igen fontos.

Meg kell jegyezni, hogy a forgóalapok kihasználását a termékek önköltsége tük—

rözi, tehát az elszámolás során ellenőriz- hető.

Az állóalapok kihasználását egy speciá—

lis mutatóval kellene megvizsgálni, még—

pedig a szerzők Véleménye szerint, a ter—-

melésben foglalkoztatott munkaeszközök egységére jutó termékkibocsátás mennyi—

ségével. Ehhez tehát szükség van egy

olyan mutatóra, amely összefüggésében mutatja a termékek és a termelésüknél

felhasznált munkaeszközök terjedelmét.

Ezt az összefüggést a vállalatoknál hasz—

nálatos műszaki-gazdasági mutatók nem tükrözik, mivel a munkaeszközök kihasz—

nálásának csupán egy—egy oldalát mutat—

ják.

A szerzők véleménye szerint az állóala—

pok kihasználását úgy kell vizsgálni, hogy

a termelés (és nem az értékesítés) terje—

delmét kell viszonyítani a termelő álló—

alapok értékéhez.

Ear sor iparágnál, ahol nagyjából egy-- nemű termékek vannak, természetes

mértékegységben számított mutatókat ie—

het alkalmazni. Ahol a kibocsátott termé—

kek nem egyneműek, tehát ki van zárva

a természetes mértékegység alkalmazásá—

nak lehetősége, ott'értékbeni mutatókat kell használni. Kérdés, hogy az állóalapok kihasználásának vizsgálatához milyen ter—

melést kell figyelembe venni, a teljes vrigy az árutermelést? A közgazdászok többsége