Lescsinszkij, M.: Az ipari specializáció és kooperáció statisztikai tanulmányozása

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYEL'Ö

vállalatok igen különböző szerkezetűek, részekre bontva a vállalatot, jobban ösz—

szehasonlitható, homogénebb egységeket kapunk, a termelés—technikai összefüggé—

sek (például ágazati kapcsolati táblák összeállításánál) világosabban ábrázolha—

tók. Maga a vállalat valamely fő tevé—

kenységet (például termelés) és mellék—

tevékenységeket foglal magába; ez utób—

biakat elsősorban akkor kell külön vizs—

gálnunk, ha részarányuk adott ágazaton belül vállalatonként eltérő. A főtevé—

kenység —— ezt részletesen elemzi a tanul—

mány —— vertikális vagy horizontális kombináción alapulhat; segéd— és mellék—

üzemekkel egészülhet ki. A vállalaton belüli szakmai egységek elhatárolása két

módon történhet: tényleges szervezeti egységek szerint (,,költséghelyek") vagy fogalmilag, termékek szerint elhatárolt

elszámolási egységek szerint (,,költségvi—

selők"); az egységes elhatárolás elvileg is nehéz, még inkább nehézségekkel és je—

lentős többletmunkával jár gyakorlati megvalósítása. Ezért, amikor csak lehet -—- másféle adatgyűjtések, elemzések, közvetett számítások segitségével —— el kell kerülni a vállalaton belüli szakmai

egységek szerinti számbavételt. Ennek

többek között az is egyik módszere, hogy speciális vállalati tipusok (például kom—

binátok) adatait külön csoportosítjuk. E szempontok figyelembevétele a gazdaság (az ipar) ágazati rendszerének kialakítá—

sát is befolyásolhatja.

A telephelyek szerinti számbavételt a szerzők olyan adatok tekintetében tartják fontosnak, melyeket regionálisan, területi bontásban kivánunk ismerni. A telep- hely könnyen elhatárolható, az esetek többségében egybeesik a vállalattal. Elő—

nyös lehet, hogy telephelyek adataiból gyakran homogénebb csoportok alkotha—

tók, mint vállalati adatokból, de egy—egy

telephely is sokféle ,,szakmai" egységet foglalhat magába. Emellett igen sok fon—

tos (pénziigyi) adat telephelyenként nem vehető számba, ezérta telephely általános számbavételi egységnek nem alkalmas. a

Végül a szerzők a számbavételi egv—

séere vonatkozó különböző nemzetközi javaslatokat elemzik és bírálják (főként

az establishment fogalmát), majd né—

hány, a legközelebbi időben aktuális gva—

korlati feladatra hívják fel a figyelmet.

(Ism.: Román Zoltán) 9 Statisztikai Szemle

1021

Lescsinszkij, M.:

Az ipari specializáció és kooperáció statisztikai tanulmányozása

(K voproszü () sztatiszticseszkom izucsenii szpe—

cianzacii i kooperirovanija v promüslcnnoszii.) __

Veszlnik S:!aliszlilci. 1958. No. 5. lila—23. p.

A tanulmány bevezetőben a specializá—

ció és kooperáció jelentőségével és for- máival foglalkozik. Kiemeli — és példák- kal is illusztrálja —, hogy a szovjet ipar—

irányítás átszervezése fokozott lehetősé- get biztosít az ésszerű specializáció és ko—

operáció további fejlődéséhez. A specia- lizációnak három formáját különbözteti meg: iparágak specializálódását; vállala—

tok specializációját (gyártmányok, alkat—

részek vagy technológia szerint); gazda- sági körzetek specializációját. A kooperá—

ció különböző formái közül ebben a vo—

natkozásban a félkészgyártmányok és al—

katrészek tekintetében létrejövő kooperá- ció a legfontosabb.

A statisztika fő feladatait a specializá- ció és kooperáció tanulmányozása terén

négy pontba foglalja a tanulmány:

1. A vállalati és iparági specializáció színvonalának és a kooperáció mértéké—

nek megállapítása.

2. A specializáció és a kooperáció fejlő—

désének tanulmányozása, iparágak és gazdasági körzetek szerint.

3. Vállalatok és gazdasági körzetek ko—

operáció által létrejött kölcsönös kapcso-—

latainak tanulmányozása.

4. A specializáció és a kooperáció gaz- dasági hatékonyságának vizsgálata.

A következőkben nem tárgyalja vala- mennyi fent emlitett kérdést, hanem csu—

pán a vállalati specializáció szinvonalát, valamint az ipari kooperációt jellemző mutatószámok kialakításával foglalkozik.

Valamely vállalat specializáltságának szinvonala az ún. specializált gyártmá—

nyok részaránvával mérhető: S:T, ahol

S : specializált gyártmányok volumene, T :: a vállalat összes termék—kibocsátá—

sának volumene.

E mutatószámmal kapcsolatban az alapkérdés a specializált gyártmánvok fogalmának meghatározása. Lénvegében azokat a gyártmányokat sorolhatjuk ide, amelyeknek termelése az adott vállalat—

nál rendeltetésszerűnek tekinthető, meg—

felel a termelési berendezések, a techno—

lógiai folvamatok és a munkaerő—összeté—

tel jellegének. Az 1957. évi szovjet sta—

1022

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYÉLÖ,

tisztikai beszámolóban ilyen mutatók szá—

mításához a szükséges adatok megtalál—

hatók, amennyiben mind a terv szerinti, mind a terven felüli termelésből külön csoportban kimutatják a ,,gyár profiljá-

nak megfelelő" termékek értékét. A spe-

cializáció színvonalának megállapításánál problémát jelenthet egyes tipizált alkat—

részek hovászámitása, továbbá a kész-

gyártmányok és alkatrészek halmozott beszámításának elkerülése; e kérdések megoldását a tanulmány a szovjet éves

statisztikai beszámolók alapján tárgyalja.

A specializáció színvonalának változá—

sára következtetni lehet a gyártott termé—

kek évenkénti nomenklaturájának, szá—

mának egybevetéséből is. Itt azonban fi- gyelembe kell venni azt is, hogy a termé—

kek száma emelkedhet — növekvő tech- nológiai specializáció mellett is. Rendkí—

vül fontos, hogy a gyártmány alkatré—

szeit hol, hogyan gyártották le. A tipizált

alkatrészek részarányát értékbeni vagy normaóraadatok alapján lehet meghatá—

rozni, de célszerű az alkatrészek jellegét, a termelés megszervezésének sajátossá—

gait több más mutatóval is megfigyelni.

Egyes iparágak vállalatainak speciali- záltsági fokát gazdasági körzetek vagy az egész ipar tekintetében a megfelelő vál—

lalati adatok összegezéséből lehet megál- lapítani (zsm'fr ). A specializáltság is-

mérve kiterjeszthető iparágra is, ez azon—

ban túlságosan kiszélesíti e fogalom tar- talmát,

A specializációval és kooperációval kap-

csolatban meg lehet figyelni azonos ter-

mékek több vállalatban való párhuzamos gyártásának mértékét. Ha az azonos ter-

méket előállító vállalatok száma változat—

lan, vagy növekvő termelési volumen

mellett csökken, ebből a specializáció nö—

vekedésére lehet következtetni. Az ilyen megfigyeléseknek — a felesleges párhu—

zamos gyártások megszüntetése érdeké—

ben -- különösen öntvények, kovácsolt áruk, szabványos vágószerszámok, pótal—

katrészek vonatkozásában van nagy je—

lentősége. A részletes elemzést további,

például az egyes üzemek kapacitáskihasz—

nálására vonatkozó adatok bevonásával célszerű végezni.

A specializált vállalatokon belül külön

vizsgálható meeeszlásuk a specializáció

már említett formái szerint. A megosz—

lást a vállalatok száma, termelési voluí

menük vagy kapacitásuk alapján lehet

számolni,

A tanulmány befejezésül a kooperáció

statisztikai megfigyelésével foglalkozik. ; A kooperáció —-— két oldalának megfele—

lően —— egyrészt a fő—, másrészt az alvál—

lalkozók szempontjából vizsgálható. Az

előbbi esetben vizsgálnunk kell a ;,fó-

vállalkozóval" kooperációs kapcsolatban

álló (szállító) vállalatok számát vagy pre—J

dig az általuk szállított félkésztermékekf, ,

alkatrészek értékének részarányát a l,,fő—

vállalkozó" vállalat teljes önköltségében.

Az előbbi mutató eléggé durva képet act—, mert kiszámításánál jelentősebb és, cse- kély jelentőségű, kisebb és nagyobb szál—_

lító vállalatok között nem teszünk kü—

lönbséget; célszerűbb a második mutató

alkalmazása. Az alvállalkozók szempont—

jából vizsgálható, hogyan teljesitik ter- vüket, s termelésüket milyen kooperáció—

ban értékesítik, milyen ágazatok, milyen gazdasági körzetek stb. vállalatai felé. A.

gazdasági körzetek szerinti vizsgálat kii—

lönösen a felesleges szállítások kiküszö—

bölése érdekében fontos.

(Ism.: Román Zoltán)

Zelinka, J.:

Az ipari termelési indexek nemzetközi

összehasonlíthatóságáról

(K srovnaielnosli indexu piruimyslové vyroby.) ——

Slatíslickú Obzor. 1958. No. 3. 121—126. p,

Az— ipari termelés indexszámait Cseh-

szlovákiában 1952 előtt reprezentatív

módszerrel állapították meg,

ipari termelési adatok teljes feldolgozása

alapján számítják. Az indexsort ezzel a módszerrel 1948—ig visszamenőleg is ki—

számították.

Az ipari termelés alakulására vonatko-

zóan rendszeres statisztikai megfigyed

lésre a legtöbb kapitalista államban 'csak

a népszámlálások alkalmával kerül sor.

A közbeeső években a statisztikai hivata- lok a legkülönbözőbb módszerekkel sze—

reznek értesüléseket az ipar fejlődéséről.

A kapitalista országok ipari termelési

indexszámai általában reprezentatív mód- szerrel készülnek. Az átlagos változás megállapítása iparcsoportonként néhány termék termelésében bekövetkezett meny—Á nyiségi Változás figyelembevételével tör?

ténik. Az egyes iparcsoportokban bekö—

azóta az !