Cigel'nik, A.: Az ipari termelés specializációjának statisztikai tanulmányozása

652

Az adatsorok alapján néhány általá—

nos jellegű következtetést lehet tenni.

Ezek közül a legfontosabb, hogy vala- mely ország gazdasági fejlettsége egyik mérőszámának a magasan képzett mun-—

kaerők arányát tekinthetjük. Hasonlóan alkalmazható, jövőbe vetíthető mutató- szám az oktatási költségek aránya a be- ruházási költségekhez. Megállapítható ezenkívül, hogy valamennyi fejlődő gaz- daságú országban a magasan képzett munkaerők növekedési aránya magasabb, mint az összes foglalkoztatottak növe- kedési aránya. Ugyanez tapasztalható a bruttó nemzeti termék növekedési ará- nyához viszonyítva is.

Végül nem elhanyagolható elemzési szempont a magasan képzett munkaerők foglalkoztatásának hatékonysága sem.

Sok esetben középkáderek hiányában, vagy a magasan képzett munkaerők nem a szükséglethez igazodó képzése követ- keztében a képzési ráfordítások haté—

konysága nem éri el az optimális szintet.

Az ismertetett előadásgyűjtemény jó áttekintést ad a munka termelékenysége kérdéseivel foglalkozó közgazdászok ré—

szére. ,

(Ism.: Szira Tamás)

CIGEL'NIK, Av:

Az IPARI TERMELÉS SPECIALIZÁCIÓJÁNAK STATISZTlKAl TANULMÁNYOZÁSA

' (Sztatiszticseszkoe lzucsenie szpecializaoni promüslennogo proizvodsztva.) -—4 Vesztn'lk Sztatisztíki. 1965.1. sz. 11—23. p.

Az ipari termelés specializációja nagy lehetőséget nyújt a termelékenység növe—

lésére, a termékek minőségének javítá—

sára, a munka ésszerű megszervezésére a komplex automatizálásra és gépesí—

tésre. A specializáció tartalékainak fel- tárásában, e tartalékok kiaknázásának mérésében nagy szerepe van a megfelelő statisztikai adatszolgáltatásnak s az ada-

tok elemzésének. Ennek megfelelően, jelenleg is több rendszeres, illetve egy—

ezeri adatszolgáltatás foglalkozik a Szov-

jetunióban a specializáció különféle vo—

natkozásainak megfigyelésével. A cikk részben e meglevő jelentések fő jellem- zőit vizsgálja, részben pedig —— a specia- lizáció különféle mutatóinak beható elemzése, bírálata után ——- javaslatokat tartalmaz az adatszolgáltatás javítására illetve bővítésére.

A jelenleg érvényben leVő rendszeres, illetve az eddig lebonyolított egyszeri

adatszolgáltatá'SOk közül a legfontosab—

bak: —"

1. 1959-től kezdve az éves tervekben az alábbi termékcsoportokba tartozó Spee cializált termékek termelési kapacitásá—

nak növelését írják elő:

öntvények, ,

kovácsolt és sajtolt termékek, fémforgácsoló eszközök.

fémszerkezetek.

tömegcikkek.

A tervteljesítés mérése céljából havi jelentést rendszeresitettek, melynek tar——

talma —— több kisebb módosítás után ——

1964-ben a következő volt:

A specializált termék

a) termelési kapacitása a tárgyév kezdetén és végén;

b) termelési kapacitásának növekedése _a;

tárgyév folyamán (az egyes hónapokban) terv szerint és ténylegesen;

c) temelése havonta;

a) termelési kapacitásának növelésére tel—

jesített beruházás terv szerint és ténylegesen.

2. Egyszeri felvételt hajtottak Végre 1963 végén a szabványosított és tipizált féms'zerkezetek egyes fajtáinak termelé—

sére, termelési kapacitására és ennek vál- tozására, a termelés koncentrálási fokára, a veszteséggel termelő vállalatok főbb mutatóira stb. vonatkozóan.

Ezek —— s a cikkben még ismertetett —- adatszolgáltatások csak a kezdetet jelen—

tik, a specializáció mérését illetően: vi—

szonylag kevés mutatót tartalmaznak, s az iparnak csak egy részére terjednek ki. A továbbfejlesztés előtt azonban tisz—

tázni kell: melyek tulajdonképpen azok a mutatók, amelyekkel a specializáció helyesen jellemezhető.

A szerző szerint a szakirodalomban és;

a népgazdasági tervek metodikájában je—

lenleg szereplő főbb mutatók, mint pél—

dául

a vállalati profilnak megfelelő termékek termelésének aránya a vállalat összes termelé—

séhez képest,

a vállalat által előállított termékcsoportok;

termékek, tipusok száma,

az alapvető termékek termelésének aránya az iparág összes termelésében stb.

kétségtelen hasznosságuk ellenére, csak a specializáció viszonylagos változását mutatják, tényleges színvonalát és haté—

konyságát nem. A gyakorlatban számos- példa van arra (a szerző konkrét válla—

latokat is említ), hogy akár 90—100"

százalékos arányú profil szerinti terme—

lés esetén sem történt a szó igazi értel—

mében vett specializáció, mert a kevés—

termékfajtát olyan kis darabszámú soro—

zatban gyártják, hogy nincsenek meg a—

kellő* gépesítés'és automatizálás felté-—

telét. —-'I'öbb vállalat igazgatója például

lemondott 7a korszerű technológiához

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

553

szükséges automata—berendezésről, mert az automata által gazdaságosan gyárt- ható sorozatnagyság egytizedét kellett csak terv szerint gyártania.

A helyes adatszolgáltatás kialakitásá—

nál tehát a specializáció igazi tartalmát és célját kell alapul venni. Ez nagyjából -— a cikk szerint —— a következő: a profil—

idegen termelés minimálisra csökkentése, a kisüzemek egyesítése, a vállalatonként gyártandó termékek körének szűkítése a termékek tipizálása és szabványosítása segítségével, a vállalatonként előállítandó termékek termelésének olyan mértékre történő fejlesztése, mely a maximalis gépesítést és automatizálást teszi lehe—

tővé. Ennek megfelelően, a specializáció fő mutatóinak ki kell fejezniök:

1. vállalati, iparági, összipari szinten:

a) az egynemű termékek termelési volu- menének abszolút nagyságát;

b) a termelés megoszlását a szerint, mek- kora hányadát állították elő a korszerű tech- nika alkalmazásával, s mekkora hányadát gyártották ,,régi" módszerekkel (kézi úton stb.);

2. a termelés koncentrációjának mér—

tékét;

3. a specializációs folyamat dinamiká—

ját (a sorozatnagyság növekedését, a kor- szerű technika alkalmazásának növekvő arányát, a foganatosított rendszabályok hatékonyságát stb.).

(A statisztikai adatszolgáltatást úgy kell megszervezni és kialakítani, hogy a fent vázolt mutatók összeállíthatók legyenek.

Mint az egyik első lépést említi a cikk azt az 1963-ban lebonyolított egyszeri, reprezentatív adatfelvételt, mely a gép- ipar egyes ágazataira vonatkozott, s melyben az alábbiakat kérték be külön- külön az alapvető sorozatokra, évi ter—

melési nagyságkategóriánként s külön az egyéb termékek termelésére:

az előállított termékek pozícióinak (no- mgnklatúra szerinti megnevezéseiknek) szá- msfpozíciónkénti termelés mennyiségét,

a poziciónkéntl műveletek számát,

az elvégzett műveletek megoszlását a sze—

rint, hogy hányat végeztek el kézi munká—

val, univerzális, illetve célgéppel stb.

Az adatokból több érdekes táblát és mutatót szerkesztettek. Ezek közül külö- nösen figyelemre méltó, hogy amíg az évi 1001—10 000 darab termelési nagy- ságkategória esetén, az univerzális gépe- ken a műveletek 62 százalékát s a cél- gépeken, automatákon csak 38 százalékát végezték, addig egymillión felüli évi darabnagyság esetén ez az arány 3—97 százalékra módosult, a célgépek és az automaták javára. A másik lényeges adat:

minden 1000 termékszámból csak 39 volt

az olyan termékek cikkszáma, melyek évi termelése a 10000 darabot megha- ladta, viszont 587 cikkszám esetében az évi termelés a 100 darabot sem érte el.

Ugyanakkor az adatszolgáltatásba vont vállalatoknál átlagosan 82,7 százalékot tett ki a régi értelemben vett ,,fő" spe—

cializációs együttható (a profil szerinti termelés aránya).

Szerző szerint az adatszolgáltatás ki—

építésének további főbb lépései -— me—

lyeket csak a statisztikusok és a tech—

nológusok szoros együttműködésével le- het megtenni — a következők:

!. termékenként a ,,minimális sorozatnagy- ság" _- az a mennyiség, amelytől kezdve gaz—

daságos a korszerű technika alkalmazása — megállapitása ;

2. termékenként a termelési koncentráció optimális változatának kidolgozása;

3. a koncentrálási és specializálási folyamat során előálló kölcsönös kapcsolatok célszerű megfigyelésére módszerek kidolgozása (termé—

kek ,,átadása", átprofilozása a vállalatok, eset—

leg ágazatok közt stb.).

Mindezek alapján —— az elektronikus számítógépek lehetőségeit is figyelembe véve —— mielőbb alapos, átgondolt sta—

tisztikai programot kell összeállítani a specializáció érdemi megfigyelésére.

(Ism.: Lacfalvt József)

RIZNIK, A. — LITVAK, sz.:

A szowETUNló 1982. Éva ENERGIAMÉRLEGE VALAMINT A TUZELÖANYAGOK

És ENERGIAHORDOZÓK RACIONÁLIS FELHASZNÁLÁSÁNAK KÉRDÉSEI

(Toplivno—énergeticseszkij balansz SzSzSzR za 1962 god ! voproszü racional'nogo iszpol'zo—

vanija topliva 1 énergii.) —— Vesztntk Sztattsz—

ttkt. 1964. 5. sz. 11—23. 13.

A Szovjetunió népgazdaságának fejlő—

dését különösen az utóbbi tíz évben az energiahordozók termelésének és fel- használásának növekedése jellemzi.

Elsősorban a legprogresszívebb és leg- gazdaságosabb energiafajták — a kő—

olaj, a földgáz, a vízienergia —- ter—

melése nőtt. 1963-ban a kőolajtermelés 93 millió tonnával, a földgáztermelés 62 milliárd m3-rel volt több, mint 1958—

ban.

A Szovjetunió népgazdaságának tü—

zelőanyag— és energiaigényei azonban oly gyorsan növekednek és válnak mind sokrétűbbé, hogy megelőzik a termelést, Ezért rendkívül nagy jelentőségű az egyes tüzelőanyagok _és energiafajták helyes elosztása és gazdaságos felhasz—

nálása.

Jelenleg a villamosenergia fejlesztése 4/5 részben tüzelőanyagbázison törté—