Az 1957/1956. évi ipari termelői és anyagárindex-számítások

nyeik általában valamivel magasabbak, mint a szervezetten elhelyezetteké.

A fiatal jogászok 32,0 százaléka 1000 forintot vagy annál kevesebbet, 4,6 száza- léka 1001—1200, 55,6 százaléka 1201——

1500, 5,9 százaléka 1501—1800, 1,9 szá-

zaléka 1801 forintnál többet keres.

A végzett művészhallgatók elhelyezkedése

Az 1957-ben végzett művészek megfe- lelő elhelyezése csak az ösztöndíjas gya-

kornoki

zottabb igénybevételével vált lehetővé. Az Iparművészeti Főiskolán végzettek közül például több belső-, építő— és nyomott anyag tervező hallgató státus hiányában

vállalta el az ösztöndíjas gyakornoki ál—

lást.

A Színház— és Filmművészeti Főiskolán végzettek valamennyien elhelyezkedtek, de vannak olyan hallgatók, akiknek igé- nyeit nem elégíti ki az elfoglalt álláshely.

A Zeneművészeti Főiskolán végző, kö—

zépfokú oktatásra képesített tanárokat ál—

láshely hiánya miatt csak alsófokú ok- tatóként tudták elhelyezni. Az általános—

és középiskolák énekszakos tanárigénye kielégítetlen, ez a magyarázata annak,

állásoknak az átlagosnál foko—l

hogy IV—V. éves főiskolai hallgatók énektanítást vállalnak az iskolákban.

7. tábla A végzel! művészhallgatók ,sza'ma'nak alakulása

karonként*

! 1953. ! 1954. 1 19351 1956. ' 1957.

sk lék

Fői 0 évben végzett művészhallgatók száma

Zeneművész ... 34 56 91 97 77

Képzőművész ... 13 7 33 28 23

Iparművész ... 31 60 57 46 33

Színművész ... 47 57 22 38 23

Összesen 125 180 203 209 156

*_A jelenlegi müvészeti főiskolák közül csak a Képzőművészeti Főiskola működött a felszabadulás előtt felsőfokú intézményként. A többi művészkópző intézményt nem tekintették főiskolának.

*

Az 1957-ben egyetemet, főiskolát vég- zett fiatalok számára általában megfelelő számú álláshely állt rendelkezésre. Az ösztöndíjas gyakornoki állások engedélye- zésével és az egyéni elhelyezkedés lehető—

ségének biztosításával a fiatalok munka—

vállalási körülményei a korábbi évekhez képest kedvezőbben alakultak.

Erdész Tiborné Dr. Fehér Kálmánné

Az 1957/1956. évi ipari termelői és anyagárindex-számítások

A múlt év folyamán az iparstatisztikai adatgyűjtések és feldolgozások programja több fontos témakörrel bővül. Az új fel—

adatok közül különös érdeklődésre tart—

hat számot az ipari termelői és anyaaárak alakulására vonatkozó részletes számítá—

sok megkezdése,. s ezek eredményeként az ipari termelői és anyagárindexek kidol—

gozása.

A Központi Statisztikai Hivatal a fel—

szabadulást megelőző években, majd ezt követően 1949—ig rendszeresen közölt ipari és bányászati árindex adatokat iparcso—

portonként nyersanyagok és gyártmányok szerint részletezve. Ezek a számítások a nagykereskedelmi árak alapulvételével készültek. A gyári eladási árak alakulá—

sáról a Magyar Gazdaságkutató Intézet gazdasági helűÉetjelentései tartalmaztak

adatokat. 1949 és 1956 között azonban ár—

indexszámítási anyag nem került közlés- ' 7 Statisztikai Szemle

re. Az első ilyen jellegű kiadvány a Köz—

ponti Statisztikai Hivatal Statisztikai Idő- szaki Közlemények sorozatában megje—

lent ,,Áralakulás Magyarországon 1938—

ban és 1949—1955—ben" című összeállítás volt, amely az ipari eladási árak, a mező—

gazdasági termelői árak és a fogyasztói árak alakulásáról adott tájékoztatást a címben megjelölt időszakokra vonatkozó—

an. Ez a tanulmány azonban az ipari árak—

nak csak viszonylag szűkebb köréről tar- talmazott adatokat, elsősorban a háború előtti adatokkal való összehasonlítás ne—

' hézségei miatt. A számítások során össze- sen 171 ipari termék forgalmi adós ter—

melői árának alakulását vették figyelem—

be. A tanulmány az áralakulás általános

tendenciájának jellemzésére alkalmas volt, a rendszeres statisztikai feldolgozások számára azonban természetesen részlete—

sebb számítások szükségesek.

830

^SZEMLE

Az ipari árindexszámitás — elmúlt évek

során tapasztalható — háttérbe szorulá—

sának magyarázata egyébként magában az érintett évek iparstatisztikai rendszeré- ben rejlik. Ezekben az években az ipar—

vállalatok termelési értéküket párhuza-

mosan, folyóáron és Változatlan áron egy-

aránt kiszámították. (Változatlan árként

az első ötéves tervidőszakban az 1949.

július 1-i forgalmi adós termelői árak, ll955—től kezdődően pedig az 1954. január 1—i forgalmi adó nélküli termelői árak szolgáltak.) Ilyen módon az ipari terme—

lési statisztika céljaira nem volt szükség

az értékindex deflálásához használandó

árindex kiszámítására, mivel az ipari ter—

melés volumenindexe a változatlan áras

adatok alapján közvetlenül megállapít-

ható volt.1

A több éves tapasztalat azonban egyre jobban azt bizonyította, hogy a változat—

lan árak alkalmazása — a párhuzamos

értékelésből származó jelentős munka—

többlet ellenére —— valójában nem bizto—

sitja a termelés változatlan árszínvonalon történő számbavételét. Különböző gyakor—

lati okokból ugyanis a termelés egy ré—

szénél már eleve le kellett mondanunk a Változatlan arak használatáról (például a helyi ipari Vállalatok, a kisipari szövet- kezetek folyóáron jelentették termelési ér—

téküket; a szolgáltatások túlnyomó több—

ségénél nem lehetett változatlan arakat rögzíteni). Az ellenőrzések tapasztalatai szerint gyakran az új gyártmányokra megállapított változatlan árak sem felel—

tek meg az 1949., illetve 1954. évi árszín—

vonalnak.

E tapasztalatok alapján a Központi Sta—

tisztikai Hivatal Kollégiuma 1957 máju—

sában a következőképpen döntött a ter—

melés változatlan áras számbavételével kapcsolatban:

uA Kollégium szükségesnek tartja an- nak megvizsgálását, hogy az árváltozások kiküszöbölése az ipari termelés számbavé- telénél nem oldható—e meg _ kevesebb munkával és megfelelő pontossággal —— a

változatlan árak helyett árindexek alkal—

mazása útián. Erre vonatkozólagr kísérleti számításokat kell végezni, és ennek ered- ményeitől függően elő kell készíteni a

1 A nemzeti jövedelems7ámitás részére a megjelölt években is készültek ipari termelői. illetve anyagár- indexek a forgalmi adós árak alapján.

változatlan árak alkalmazásáról az árin—

dexek alkalmazására való áttérést."

Az előkészítő, módszertani munka a

határozat alapján már 1957 első felében megkezdődött. Az első elgondolás szerint az ipari termelői árindexeket kb. 1000 egyénileg megfigyelt termék áralakulása alapján kívántuk számítani. E gyártmá—

nyok mindegyikét egy—egy szélesebb gyárt—

mánycsoport áralakulásának jellemzője—

ként jelöltük ki, abból a feltételezésből ki—

indulva, hogy e gyártmánycsoportok az áralakulás szempontjából homogén cso—

portnak tekinthetők, vagyis az ebbe tar—

tozó termékek árai adott esetben meg—

közelítően azonos arányban változnak. Az egyes megfigyelt konkrét termékek egyéni árviszonyszámait az egész termékcsoport termelési értékével mérlegelve kívántuk a magasabb szintű (iparágas, iparcsopor—

tos, összipari) árindexeket összeállítani.

Az ipari termelői árak 1954—1956. évi változásaira vonatkozó próbaszámítás

és néhány ezzel kapcsolatos elméleti tapasztalat

A tervezett módszerrel kapcsolatos problémák feltárására 1957 őszén próba—

számításokat végeztünk, amelyeknek ke—

retében az iparágak nagy többségében ki—

dolgoztuk az 1954—1956—os időszak ter—

melői árindexet a forgalmi adó nélküli termelői árak alapján. A szükséges ada- tokat —— az erre a célra készített kérdő—

íven —— közvetlenül a vállalatoktól gyűj- töttük be.2 Azokban az iparágakban, ame- lyekben az előzetes vizsgálatok szerint

jelentősebb árváltozás fenti időszakban

nem volt, csak egyes vállalatokat vontunk be az adatgyűjtósbe, főleg az iparág ár- rendszerbeli sajátosságainak felderítése

céljából.

A termelés termékcsoportokra való bon—

tásánál — amellett, hogy az áralakulás szempontjából egynemű csoportok kiala.—

kítására törekedtünk -— azt is szem előtt kellett tartanunk, hogy a megfigyelt ter- mékcsoportok az iparág befeiezett terme—

lésének minél nagyobb részét (lehetőleg

80—90 százalékát) felöleliék. Ezt a felté- telt megfelelő előkészítéssel általában si—

? Az adatgyűjtés részletesebb ismertetésére vo- natkozóan lásd a szem") ..Az ipari termelői ár- indexyámitás egyes gyakorlati problémái" c. cik—

két (Ipari és Épflőímri Statisztikai Értesítő. 1958.

évi 1—2. szám,, 30—36. old.)

került biztosítanunk,

számításban résztvevő iparágak minden

jelentősebb termékcsoportjára kiterjedt.

Jóval több nehézséget okozott azonban az áralakulás jellemzőiként elfogadható konkrét gyártmányok kijelölése. Az ipar—

ágak egy részénél ugyanis az irányító

szervek megfigyelése sohasem terjedt ki az egyes gyártmányokra, így az iparigaz—

gatoságok sem voltak tájékozva arról, hogy az egyes termékcsoportokon belül mely konkrét gyártmányok termelésének részaránya jelentős. Ez a körülmény bizo- nyos területeken (például pamutipar, gyapjúipar, cipőipar) szükségessé tette an—

nak. az általános elvnek feladását, hogy minden termékcsoportot egy gyártmány árának alakulásával jellemezzünk. Az ilyen iparágakban termékcsoportonként már eleve 2—3, esetleg még több gyárt- mény áradataira terjesztettük ki a meg- figyelést. Ezek árviszonyszámainak —— az 1956, évi termeléssel —— mérlegelt szám-

tani átlagát használtuk fel a termékcso—

port áralakulásának jellemzésére.

ilyen módon a megfigyelésre kijelölt termékek száma már eredetileg is meg—

haladta az ezret, sőt a feldolgozás során néhány területen még további bővítések váltak szükségessé (ennek okaira a ké—

sőbbiek során még visszatérek). A meg—

figyelésre kijelölt. termékek száma a főbb iparcsoportokban a következő volt: bá—

nyászat (szénbányászat nélkül) 42, vas— és fémgyártás 64, gépipar 348, vegyipar (gu—

mi- és műanyagfeldolgozó iparral együtt) 100, épitőanyagipar 51, textilipar 139, ru—

házati ipar 100, élelmiszeripar 80.

s a megfigyelés a

A. próbaszámitás alkalmával az egyes iparági árindexeket a beszámolási idő- szak (1956. év) termelésével súlyozott át—

lag formulája alapján határoztuk meg, ahol átlagolandó értékekként a konkrét

árviszonyszámok szerepeltek.

Képletben kifejezve:

Pi Xi

E 91 Po(*77— * 1 : —-———— "

E (11 Po

pi —— a konkrét termék 1956. évi átlagára,

po —— a konkrét termék 1954. ja- nuár 1-i ára,

gipa — a termékcsoport 1956. évi termelése változatlan áron.

ahol

7*

Mint látható, az egyéni árviszonyszá—

mok képzésénél az 1954. január 1—i ár szol-

gélt bázisul, melyet az iparvállalatok vál—

tozatlan árként is alkalmaznak. Ez a meg—

oldás lehetőséget nyújtott arra, hogy a

próbaszámítás során kapott eredménye—

ket összevessük azokkal a globális iparági

—-— esetleg vállalati —— adatokkal, melye—

ket a változatlan áras és a folyóáras be—

fejezett termelési érték aránya alapján határoztunk meg. Természetesen az utób—

bi adatot csak nagy körültekintéssel lehe—

tett felhasználni, állandóan szem előtt tartva, hogy ez a számítási módszer hiba—

lehetőséget rejt magában. A két termelési érték ugyanis, melyek közül a változat—

lan áras adat a statisztikai részlegek köz—

vetlen módszerrel történő számbavételé—

ből, a folyóáras pedig a könyvelés ún.

közvetett (az értékesítés és a, készletvál—

melési érték) számítási eljárásából adó—

dott, az ipar több területén nem volt tel—

jesen összhangban egymással. Például könyvelési. és statisztikai számbavétel kö—

zötti idó'beli eltolódásokból olyan eltéré—

sek származtak, melyek az egyes idő—

szakokra számított árindexeket csak kis—

mértékben ugyan, de torzították.

A kontroll—számnak másik fOGyatékos—

sága a Változatlan áras termelés kiszá- mításánál helyenként alkalmazott cso- portárak torzító hatása volt, amely miatt valóságos árváltozás nélkül is különbség mutatkozott a két termelési adat között.

E nehézségek ellenére a kontroll-vizs—

gálat sok helyen módot nyújtott az árin—

dex—próbaszámítás eredeti gyártmány- jegyzékének javítására is. A globális ada—

tokkal való összevetés mutatott rá pél—

dául a következő problémára.

Nem minden esetben reális az a felté- telezés, hogy az egy termékcsoportba tar—

tozó gyártmányok termelői árai azonos vagy közel azonos arányban kerülnek módosításra. Olyan esetben, amikor a próbaszámitással nyert vállalati árindex a globális számítás eredményétől jelen—

tős mértékben eltért, az áralakulás továb—

bi részletes vizsgálata általában rávilá—

gított arra, hogy a hasonlónak tekintett termékek árai lényegesen eltérően ala—*

kultak. Például a termékcsoport egyes

termékeinek árait megváltoztatták, míg

a többi gyártmány termelői ára válto—

zatlan maradt.

832 ' _ szam:

Ennek a jelenségnek —- a technikai szempontból hasonló gyártmányok ter- melői árai közötti kapcsolat hiányának—

gyakorisága vetette fel elsősorban azt a

gondolatot, hogy központtilag irányitott termelői árrendszer mellett a reprezenta—

tiv termékek alapján végzett árindexszá—

mítás célszerűsége erősen vitatható. Bára több mint ezer termék áralakulása alap—

ján számított ipari összefoglaló árindex az árváltozások ilyen rendszere mellett is

megfelelő pontosságú lenne, az egyes ipar—

ágak árindexei a számításnál figyelembe

vett minta kis száma következtében erő—

sen torzulhatnak. Nyilvánvaló ugyanis, hogy amennyiben az egy termékcsoportba tartozó gyártmányok egyedi árviszony—

számai között nagy a szóródás, akkor a gyakorlati szempontok miatt viszonylag kisszámú megfigyelt konkrét termék — vagy termékek — kijelölésétől függően más—más, számottevően eltérő eredmé- nyeket kaphatunk. Ilyen tapasztalatokat

főleg a könnyűipar területén (gyapjúipar,

bőrkonfekcióipar, fatömegcikkipar, ruhá- zati ipar iparágai) szereztünk, de észlel—

hető volt a jelenség a nehéziparban is (például a gyengeáramú Villamosiparban és a vegyipar több területén).

A próbaszámitás során felvetődött elmé—

leti problémák további ismertetése előtt szükségessé válik a számítások konkrét,

számszerű eredményeinek rövid bemu—

tatása.

Az iparágak megoszlása a forgalmi adó nélküli termelői (irak mim—1956. (lni csökkenésének, illetve

emelkedésének snitalűhm mértéke S'erínt Az iparágak

Az árváltozás mértéke termelésének

százalékban részaránya

száma az állami ipar

termelésében

30,1— 50,0 csökkenés 2 3,00

10,1— 301) " — ——

5,1— 10,0 " 1 1,33

3,1—— 5,0 " 2 2,42

Ll— 3,0 " 2 2,96

0,1_—— 1,0 " 3 (),68

() C 25 31,76

O,1—— LO emelkedés 8 9,00

1,1— 3,0 " 5 10,91

3,1—— 5,0 " 5 2,68

.),l— 10.0 " 8 8,04

10,1— 20,0 " 5 366

20,1— 30,0 " 6 9,()5

30,1—— 50,0 " 3 11,16

50,1—1oo,o " 1 2,31

100.1-nél nagyobb " 2 1.04

Összesen 78 100,00

A vizsgált három év alatt, a forgalmi adó nélküli termelői árakat tekintve; na- gyobb jelentőségű árrendezést hajtottak;

végre a kőolaj- és földgázkitermelés, a mezőgazdasági gépek gyártása, a kőolaj—

feldolgozó ipar, a háztartási és kozmetikai vegyipar, továbbá a fűrész—lemezipar te—

rületén és lényeges árváltozások fordula tak elő az élelmiszeripar legtöbb iparágá-

ban is. A vizsgált iparágak forgalmi adó nélküli árak alapján számított termelői

árindexeinek szóródását az 1954—1956-05'

időszakban az előbbi tábla adatai jellem—- zik.

A táblából kitűnik, hogy az iparágaknak

kb. egyharmadánál a vizsgált három év

alatt egyáltalán [nem módosították a for—

galmi adó nélküli termelői árakat, 5 to-

vábbi 10 százaléknál az áremelkedés, il—

letve csökkenés mértéke egy százalékon belül maradt. Tudnunk kell azonban, hogy ismétlődő árhullámzás —— az élelmiszer—

ipar egyes ágainak kivételével —— azokon

a területeken sem fordult elő, amelyeken

az árváltozás, mértéke jelentős volt, mi- vel az iparágak többségénél általában csak egyszeri ármódosítást hajtottak vég—

re. Meg kell jegyeznünk, hogy a forgalmi adós termelői áraknál általában még en—

nél is nagyobb stabilitás tapasztalható.

Az ipari termelői árváltozások szórvá- nyossága, lökésszerű végrehajtása; 5 a hasonló termékek árváltozásainál tapasz—

talható jelentős szóródás együttesen erő—

sen vitathatóvá teszik a — termelői árak kialakításának jelenlegi rendszere mel—

lett —— az ipari termelői árindexszámítás—

nak reprezentáción alapuló módszerét. Az árváltozások teljeskörű megfigyelése el—

vileg helyesebb, mert —— főleg az iparági árindexek esetében —— pontosabb adato—

kat szolgáltat, mint a reprezentáción ala—

puló eljárás. Emellett jelenlegi körülmé—

nyeink között, amidőn az ipar jelentős részében éveken keresztül nincs figye—

lemre méltó ármozgás, illetőleg az ármó-

dositás egy időpontban ugrásszerűen be- következő csökkenés vagy emelkedés for-

májában jelentkezik, egyszerűbb mód-

szernek látszik maguknak az árváltozás- ban résztvevő termékeknek a megfigye—

lése. A szükséges termék-egységárak köz- lése a vállalatoknak ugyan általában nem

okozott problémát, nem kis munkát je—

lent azonban a súlyozáshoz szükséges ter-

mékcsoportonkénti termelési értékadatok

kiszámítása, melyeknek az árindexszá—

mításhoz szükséges részletessége egyes területeken meghaladja az egyéb statisz—

tikai adatgyűjtések által megkívánt rész- letességet. Az árváltozások teljeskörű számbavétele esetén az iparvállalatok kö—

zül csak azoknak van az árindexszámítás—

sal kapcsolatosan adatszolgáltatási köte—

lezettsége, amelyeknek termékeit a vizs—

gált időszakban elrendelt ármódositás érin—

tette, és csak azokról a termékekről, ame—

lyeknek ára megváltozott. Az ezzel járó munkafeladat kisebb, mint a reprezen—

tatív megfigyeléshez szükséges egyedi árak és mérlegelési súlyok széleskörű köz—

lése esetén és lényegesen csekélyebb a

változatlan árak alkalmazása által meg—

követelt munkánál, amely gyakorlatilag a termelés teljes részletességű kettős áron való értékelését jelentette.

Ezek a munkamegtakarításra vonatkozó megállapítások természetesen elsősorban

összipari szinten, 5 ezenbelül a miniszté—

riumi ipar vállalataira érvényesek. Egyes részterületeken, mint például a helyi iparban vagy a szövetkezeti iparban, in—

dokoltan vethetik fel: a változatlan árak alkalmazásának megszüntetése nem je—

lent munkamegtakarítást, mivel a helyi

ipari vállalatok és kisipari szövetkezetek eddig is csak folyóáron vették számba termelésüket. Az árindexszámitással kap- csolatos adatszolgáltatás ellenben abban az esetben is, ha csak a megváltozott árú termékek adatainak kigyűjtését követeli meg, feltétlenül többletfeladatot jelent.

Tisztában kell azonban lennünk azzal, hogy a helyi és a szövetkezeti ipar terme—

lési értékének folyóáron történő megálla-.

pitása, illetőleg a folyóáras adatok vál—to—

zatlan árszmvonalnak való tekintése, nemcsak erősen bírálható az elmúlt évek tekintetében is, hanem a továbbiakban

.el sem fogadható. A végzett vizsgálatok

tapasztalatai szerint ugyanis a helyi és a szövetkezeti iparban is jelentősek a ter—

melői árak módosításainak hatásai, s

ezek figyelmen kívül hagyása számot—

tevően torzítja az értéki számbavétel alap- x

ján megállapított termelési volumen ada-

tokat.

Természetesen az adatszolgáltatási kö-

vetelmények meghatározásánál tovabbra

is messzemenően figyelembe kell venni, hogy a szövetkezetek adminisztrációs felkészültsége — különösen vidéki szövet—

kezetek esetében — lényegesen kedvezőt—

lenebb az állami vállalatokénál. Megrelelő megoldásnak látszik azonban, hogy az ár—

indexszámításhoz szükséges adatokat nem

valamennyi kisipari szövetkezettől ——

esetleg nem azonos részletességgel —-—

gyűjtenénk be. Elképzelhető, hogy a ha—

sonló profilú szövetkezetek közül a ked—

vezőbb adminisztrációs feltételekkel ren-- delkező szövetkezeteket kötelezzük az ár—

változások folyamatos nyilvántartására, s az iparág szövetkezeti iparának árindexe—

ül e szövetkezetek átlagos árváltozási adatait fogadjuk el. Hasonló kompromisz—

szumokat már a próbaszámitások során is tettünk, amidőn a szocialista iparon belül elhanyagoltuk azoknak az iparágak- nak szövetkezeti ipari részét, amelyek termelésének részaránya az állami ipar—

hoz képest alacsony százalékot képviselt, illetőleg az iparág valamennyi szövetke—

zetének megfigyelése helyett a számítást előre kijelölt, reprezentatívnak tekintett

szövetkezetek adatszolgáltatása alapján

végeztük el. .

Az 1957/1956. évi

ipari termelői árindex számítása Az ismertetett tapasztalatok alapján

,jött létre az a határozat, amely szerint az 1957/1956. évi ipari termelői árindexszá—

mításokat nem az eredetileg tervezett termékreprezentáriós adatgyűjtés alap—V ján, hanem az 1956—1957. évben bekövet- kezett árváltozások teljeskörű megfigye—

lése útján kell elvégezni, Az ennek során

végzett számítások az 1954—1956. évekre vonatkozó próbaszámításokat mind igé—

nyességükben, mind részletességükben lényegesen túlszárnyalták. A fontosabb különbségek a következők: az árindexe—

ket a minisztériumi iparra, továbbá — a helyi ipar és a szövetkezeti ipar figye—

lembevétele'vel —— a szocialista iparra is megállapítottuk; a forgalmi adó nélküli termelői árak indexei mellett a forgalmi adós termelői árak indexei is elkészültek;

a termelői árindexeken kívül anyagárin—

dexeket is számítottunk; végül a hatósági árváltozásokat kifejező árindexeken kivül számítások készültek a nem hatósági ár- változások hatásának megállapítására is

(az utóbbi —— még le nem zárt —- számí-

tások ismertetésére nem térek ki).

Az iparágak nagy többségénél a terme—

lői árindex összeállítása megoldható volt

834 SZÉMLE

közvetlenül az árváltozások megfigyelé—

sére konstruált kérdőív adatainak ösz—

szesítése alapján. Ez a kérdőív azoknak a termékeknek (bizonyos feltételek mel—

lett termékcsoportoknak) felsorolását tar—

talmazta, amelyeknek forgalmi adó nél—

küli vagy forgalmi adós termelői árát az 1956, illetve az 1957. évben módosították.

A vállalatoknak az árváltozás időpontja (hónap, nap) figyelembevételével kellett

kiszámítaniuk a termékenkénti éves sú-

lyozott átlagárat, amely az árindexszá—

mitás kiinduló pontjául szolgált. Az 1957.

éven belüli árváltozások és ezek hatásá- nak megállapítása céljából a kérdőív 1957. január 1-i árra vonatkozó kérdő—

pontot is tartalmazott. Az 1956. és az 1957.

évi súlyozott átlagár különbözetének és az 1957. évi termelt mennyiségnek szor—

zata szolgáltatta az árváltozás terméken—

kénti hatását forintban kifejezve. Ezek—

nek az árkülönbözeteknek —— az előjel- nek megfelelően megállapított — össze—

gével kellett a vállalatoknak az 1957. évi

befejezett termelési értéküket korrigálni.

Az árindexet az 1957. évi folyóáras be—

fejezett termelés és a fenti számítással nyert bázisadat (1957. évi termelés 1956.

éves árszinten) hányadosa adta. A számí—

tás menete a következő.

!

r .- Az 1956. és az

125? 12317 ' 1957. évi átlagos

termelői árak különbö-

zetéből

1957. származó

évben ., termelési

Termék termelt 182223 "érték ) menj— átlagos termelői termék- novekedes

(forint) nél (**) az

(forint) 19573 évi

termelés- nél (frirint)

A ter—

mék 1000 350 400 50 —— 50 000

B ,, 590 520 500 20 at 10 000

Összesen — — — —— — 40 000

Az árindex kiszámítása:

!. Az 1957. évi befejezett termelés értéke

(forint) ... 2000000 2. Az árváltozásböl származó növekedés

(—) vagy csökkenés (t) ... —— 40 000 3. Az 1957. évi befejezett larmelés értéke

1956. évi állagárakon (iii).) 4. Az árindex [(m)-mm

Természetesen ez a számítás csak olyan termékek, illetve munkateljesítmények

(szolgáltatások) árváltozásait tudja figye-

lembe venni, amelyek egyrészt árhatóság által megállapított termelői árral rendel- kéznek, másrészt amelyeknek termelése a beszámolási és a bázisévben egyaránt foly—t, és ezért termelési adata, valamint egységárat rendelkezésre állnak. Ez any- nyit jelent, hogy a fenti számításból ki—

maradnak: azok a szolgáltatások, ame—

lyeknek termelési értékét a vállalat nem konkrét árak, hanem az esetenkénti ki-

számlázások alapján állapítja meg; az

egyedi termékek; azok a termékek, me- lyeknek gyártása csak a bázisidőszakban folyt, de 1957—ben már nem termelték;

végül az új termékek, amelyeknek gyár—

tása csak a beszámolási időszakban indult

meg. A számítás ebből eredő pontossági korlátainak meghatározása céljából a

kérdőíven az új gyártmányok termelési

értékére vonatkozó kérdőpontot is sze—

repeltettük. Új gyártmánynak tekintettük

ebben a vonatkozásban, mindazokat a termékeket, amelyeknek termelői árát mint új termékét ——- új rendeltetésű ipar-

cikkét vagy a már korábban is gyártott

iparcikkel azonos rendeltetésű, de az elő—

zőleg gyártottól eltérő változatú (méretű, fazonú, összetételű) cikkét —— 1957-ben állapították meg. Azokat az eseteket, ami- dőn az új ármegállapítás a termelt gyárt—

mányon végrehajtott konstrukciós változ—

tatás miatt következett be, a hatósági ár—

index összeállításánál természetesen nem vettük számításba árváltozásként. Mivel az árindexeket elsősorban az általános ár—

szinvonal jellemzése céljából kívántuk

összeállítani, kizártuk az új gyártmányok

közül azoknak a termékeknek csoportját, amelyeket az adatszolgáltató vállalat csak 1957—ben kezdett el ugyan gyártani, azon—

ban a termék árát már korábban — va—

lamely más vállalat termelésével kapcso—

latban -— megállapították, s így az Egy—

séges Termék- és Árjegyze'kben, illetőleg

annak valamely kiegészítő jegyzékében közlésre került. Az ármegállapítás szem- pontjából újnak tekintendő gyártmányok

részarányát a fontosabb iparágakban az

1957. évben az alábbi táblázat szemlélteti (a felsorolásban nem szerepeltettük azo—

kat az iparágakat, amelyekben a vállalati jelentések szerint az új gyártmányok

részaránya nem éri el a befejezett terme—

lés 3,0 százalékát). '

Ármegállapíids szempontjából újnak tekintett gyártmányok termelésének részaránya

Új gyárt-

mimx ok termelése az iparág huf: jom—M:

tPTUIttlthőnÁ'k százalékában Az iparág megnevezése

Srerszámgépgyártás ... 14,9 Mezőgazdasági gépek gyártása ... 741 tig, l') megmunkálo gépek gyártása ... 72 Közlekedési eszköVök gyártása ... 12,8 Gumi. és műanyagl'eldolgozó ipar ... 3,0 Egyéb szerves vegyipari termékek

gyártása ... 3,i Beton-, cementáru és épülelclemgyártás .. 3,7 Fűrész és lemezipaír ... 33

Bútoripar ... .

Hordó- és ládaipar Fatömegcikkípar

Pamutipar ...

Len—kender— és jutaipar 108

Gyapjúipar ...

Bőrkonl'ekcióipar ...

Kötszövőipar

Cipőipar ... ..

Textilkonfekcióiparzk ... 32,5

* Az iparág 13 vállalatának adatai alapján; a további 8 vállalatnál lényegében a termékek teljes köre újnak tekinthető,

Bár a közölt adatok a tételes ellenőrzés

hiányában csak tájékoztató jellegűnek tekinthetők, minden esetre áttekintést

nyújtanak arról, hol jelentős azoknak a termékeknek aránya, amelyek az árszín—

vonal kialakulására hatást gyakorolnak, de ennek a hatásnak mértékét az árindex

—— bázisadatok hiányában -— nem képes kifejezni.

Azokban az iparágakban, amelyekben az előállított termékek évről évre rend—

szeresen Változnak, a konkrét terméken—

kénti árak szembeállítását nem választ—

hatjuk kiindulási alapnak az árindexszá—

mítás során. Ilyen terület például a tex—

tilkonfekcióiparban és a kötszövőiparban a női—felsőruházati cikkek gyártása, mely- nek termékei a divatigényeknek meg—

felelően állandóan cserélődnek. A próba- számítás alkalmával ennek a kérdésnek megoldására a következő kísérletet haj—

tottuk végre.

Az ilyen jellegű iparágak termelését a többi területhez hasonlóan termékcsopor—

tokra bontottak, ezenbelül azonban csak

tájékoztató jelleggel jelöltünk ki konkrét termékeket. Amennyiben az adatszolgál—

tató vállalat a kijelölt gyártmányt nem

termelte vagy ez a vonatkozó cikkcsoport termelésére nála nem volt jellemző, úgy a vállalatnak kellett valamelyik

tozó fontosabb, a beszámolási időszakban

,gyártott termékét kiemelnie. Bázisadat—

ként az ehhez a termékhez _ műszaki jellemzök figyelembevételével — legin—

kább hasonló, bázisidőszakban gyártott

rokon termék egységárat kellett szerepel—

tetni.

A leírt módszer azonban nem járt a kívánt eredménnyel, mivel ilyen módon a bázisa—irak megválasztásában nagyon sok szubjektív tényező érvényesült. Hatásuk csökkentéséhez a termékek igen széles körének megfigyelésére lett volna szilik—

ség, ami nem állt összhangban törek—

véseinkkel; Ezért úgy határoztunk, hogy

azokban az iparágakban, amelyekben a termékek jelentős része (például egyhar- mada) évenként cserélődik, a konkrét ter—

mékenkénti egységárakon alapuló számí—

tás helyett ún. költségindexeken alapuló árindexeket dolgozunk ki. Ez a számítási eljárás az árváltozások mértékét a ter—

melői árakat kialakító költségtényezők változásán keresztül határozza meg.

A költségindexek alkalmazására lénye-

gében csak a ruházati ipar egy részében

(textilkonfekcióipar, kötszövőipar egy ré—

sze) és a közlekedési eszközök javítása

iparágban került sor. Jelentősen meg—

könnyítette a számítás elvégzését, hogy az 1957. év folyamán az ipari árak álta- lában nem változtak, így több árkialaki'tó tényezőt eleve változatlannak tételezhet—

tünk fel. A követett eljárás megvilágítá—

sára a textilkonfekció iparban végzett

számítás főbb lépéseit az alábbiakban

ismertetem.

Az árkalkulációk speciális szakmai rendszeréhez igazodva, a költségeket két nagy csoportra bontottuk, s külön hatá—

roztuk meg a közvetlen anyagköltségben, illetve az ún. fixdíj tételeknél bekövetke—

zett változások mértékét. Ennek során a közvetlen anyagköltségek tételét tovább részleteztük alapanyag és apró kellék al- csoportokra. Ezek árváltozásainak megha—

tározása az anyagárindex összeállítására

elfogadott általános módszer szerint tör—

tént (ezzel a kérdéssel a következő feje- zetben még részletesen foglalkozom). A

két alcsoportra megállapított egyéni ár—

ide tar- ,

836 szamu.

indexeket az alcsoportoknak a közvetlen jellegű termékeknél nem volt számottevő, anyagköltségen belül elfoglalt százalékos így az egyes termékcsoportok ,,fixdíj—in—

arányának megfelelően súlyoztuk össze. dexét" a változások egyszerű számtani Az ún. fixdij az árvetésnél munkabér átlagolása útján határoztuk meg. A ter-

és rezsiköltség címén együttesen felszá- mékcsoportonke'nti fixdíj—indexek mérle-—

mitható összeget tartalmazza, így ezek geléséhez az 1957. évi évesadatgyűjtésből változásának külön—külön való megálla- rendelkezésre álló termékcsoportonkénti pítására nem volt szükség. A fixdíjak a folyóáras termelési adatokat használtuk

minisztériumi iparban nem módosultak. fel. ;

ezeknek felszámítható összege 1954 óta A felszámítható nyereség mértéke a változatlan hatállyal érvényben van. vál— textilkonfekció iparban 1956—ban és 1957-

toztak azonban a helyi ipar és a szövet— ben egyaránt 2 százalék volt, így ennél az kezeti ipar területén. Az előzetes vizsgá— ártényezőnél Változást nem vettünk figye—

latok tapasztalata szerint a fixdijak nö- lembe. A végzett számítások összefoglaló

vekedési százalékának szóródása azonos eredményeit az alábbi tábla szemlélteti.

?

A költségtényezők változása és mérlegelési súlya

Az árindex számításánál alapuivett költségtényezó

változása változása változása

Megnevem százalék- méggággésl százalék- mágiát százaiék- méglggésf

han ban ban

a minisztériumi iparban a tanácsi iparban a szövetkezeti iparban

Közvetlen anyag összesen ... 99,62 87,40 . . 99434 74,20

Ebből: alapanyag ... 99,61 85,65 . . 99,63 72,72

apró kellék ... 100,00 1,75 . . 100,00 1,48

Fixdíí ... 100,00 10,60 . . 122,36 23,80

Felszámítható nyereség ... 100,00 2,00 . . 100,00 2.00

Termelői árindex 99,67 100,00 98,3* . 105,05** 100,00

* A textilkoniekcióipar helyi ipari vállalata—inak csak egy részénél használtuk a költségindexen alapuló számítást, három állandó profilú vállalatnál az általános termékeken alapuló árlndexszám—iiási módszert adkamazluk.

** A számítás 15 rep—rezentativnak tekintett szövetkezet adatai alapján készült.

Az 1957/1956. évi termelői árindexszámitás számszerű eredményeit az alábbi tábla szemlélteti.

Az 1957. évi termelői árindex*

(1956. év : 100)

Az ipari termelői árindex

a forgalmi adó nélküli ! a forgalmi adós

Megnevezés termelői árak alapján

az allami akzzztgft- a szocialista az állami 313233? . a szocialista

. — ' ;

iparban iparban iparban iparban ip nban pal-ban

Bányászat ... 102,8 — 102,8 100,0 § _ 1oo,a

Kőolaj- és földgázkitermelés 131,3 -— 13l,3 100,0 —— 100,0

Vas—, acél- és fémauártás ... 100,0 — 100,0 100,0 -— 100,0

Vas- és acélgyártás ... 99,9 — 99,9 99,9 —— 99,9

Fémgyál'tás ... . 1003 —— 1003 ;, IOOA — 100,4

Géwuártáa ... 100,1 100,5 100,2 101,2 100,5 10I,2

Szerszámgépgyártás lOO,2 100,0 100,2 100,2 100,0 100,2

Mezőgazdasági gépek gyártása . . 99,7 —— 99,7 100,7 —— 100,7

Közlekedési eszközök javítása . . 101,0 103,1 101,1 99,4 103,1 99,5

(A tábla folytatás-át lásd a 837. oldalon.)

Az ipari termelői árindex

a f :rgalmi adó nélküli a forgalmi adós

Megnevezés termelői árak alapján

az állami a így? a azt cíalista az állami aleLZÉZÉL- a szscialista

_ -. , L i - wz - .

párban iparban parban iparban iparban iparban

Villamosge'pv'par ... 100,1 100,1 100,1 99,6 100,5 99,7

Villamosipari gépek és készülékek

gyártása ... 100,3 100,3 100,3 100,8 _ 100,8 100,8

Híradástechnikai gépek és készü-

lékek gyártása ... . 99.9 99,9 99,9 100,1 100,1 100,1

Műszeripar ,,,,,,,,,,,,,, 100,ö 100,0 100,5 100,0 100,0 100,0

Vas- ésfémtömwcikkipar ... 100,8 1003 1003 100,6 100,2 10(),5

Építőam/agipar ... 99,9 9552 99,8 1103 99,1 110,6

Úvegipar ... 99.1 99,1 99,1 99,0 99,0 99,0

Vagy/ipar ... 100,6 99,1 100,6 lom 98,3 107,ó'

Gyógyszeripar ... 101,9 —— 101,9 983 — 98,8

Keményítőgyártás ... Ill,l — 111,1 103,9 —— 103,9

Gumi- és müanyagfeldolgozó ipar . . 4 100,0 98,2 99,8 99,6 100,0 99,7

Nehézipar 100,4 99,9 100,4 Z102,3 100,0 102,2

Faipar ... 101,7 101,2 101,6 1012 100,0 100,9

Fűrész- és lemezipar ... 104,7 100,0 104,5 104,0 x100,O * 103,8

Bútoripar ... 1003 101,4 100)! 1002 4 100,0 — 100,l

Textilipar ... 100.1 100,I 100,1 99,8 99,8 99,8

Gyupjúipar ... ICOJ) 100,5 1005) 99,4 99,4 99,4

Bőr- és szőrmeipar ... '100,1 96,1 99,6 . 99,8 99,8 99,8

Vegyesipar ... 100,0 99,5 99-8 99,4 99,2 99.3

Ruházati ipar ... 99,6' 101,6 1002 M,] 103,4 100,3

Textili'uházatí ipar ... 99,4 105,1 lOl,1 99,4 105,1 101,1

Cipőlpal' ... 99,8 ,92,1 97,0 99,1 99,5 99,2

Könnyűipar 100,1 101,0 100,2 99,7 102,0 100,1

Élelmiszer-, ital— és dohánygyártás" 10.19 ' —— 103,9 104,1 _ 104,1

Mnlomipar ,. ... 11837 — 1l8,7 121,0 — 121,0

Huslpar ... 99,4 —— 993 98,4 -— 98,4

Baron fi- és tojásíeldolgozó ipar . 105.9 — 105,9 105,8 — 105,8

Teilpar ... 97,5 —— 97,5 97,5 —— 97,5

Cukoripat ... 124,4 — 124,4 104,6 — 104,6

Paprikafeldolgozó ipar ... 117,2 _ 117,2 100,0 — 100.()

Szeszipar ... . 103,1 —— 1034 1183 — 1183

Soripar ... 101,1 — 101,1 1143 — 114,9

Ipar összesen 101,3 100,7 1953 102,0 10.I,6 102,0

* A táblában csak azokat nek árindexe mil-tól eltér.

** Vizművek nélkül.

az iparcsoporto—kat, illetőleg fontosabb iparágakat tüntettük fel, amelyek-

Az 1957/1956. évi

ipari anyagárindex-számítás

Az 1956—1957. évekre vonatkozóan rész- ben a nemzeti jövedelem számításához,

részben a nettó termelés alapján számi—

tott új ipari volumenindex céljaira ipar—

áganként a termelői árindexekkel pár—

huzamosan anyagárindexek is készültek.

Az anyagárindexek számítási módszeré—

nek eldöntésénél abból a megfontolásból indultunk ki, hogy a felhasznált anyagok száma ——- a rezsianyagokat is beleértve ——

általában lényegesen nagyobb az előállí—

tott termékek számánál, például egyes

gépipari nagyvállalatoknál a néhány száz termékkel szemben az évente felhasz- nált anyagféleségek száma meghaladja a

húszezret. Ezt figyelembe véve, nem tar- tottuk célszerűnek az anyagárindex szá—

mításánál az árváltozások teljeskörű meg—

figyelésének módszerét alkalmazni, mert

ez a Vállalatok egy részénél aránytalanul nagyobb munkát jelentett volna.

Megnehezíti az ilyen jellegű adatgyűj—

tést a felhasznált anyagokhoz kapcsolódó beszerzési költségek problémája is. Az érvényes előírások szerint az egyes anya—

gok elszámolóárának megállapításánál a fuvarköltségek átlagos értékét is figye—

lembe veszik, Az árváltozások kihatásai—

nak kigyűjtésénél tehát külön feladatot

jelentene a fuvarköltse'gek leválasztása.

Nem lenne helyes ugyanis hatósági árvál- tozásként kezelni olyan tételeket, melyek

838

^SZEMLE

nem magának a felhasznált anyag árának

módosulásaból, hanem az anyad szállítási távolságának változásából vagy esetleg más jellegű szállítóeszköz (vasút helyett gépkocsi) igénybevételéből származnak.

(Természetesen maguknak a szállítási tarifaknak a módosítása ebből a szem- pontból szintén árváltozásnak tekinten—

dő, ez azonban a gyakorlat szerint elég ritkán fordul elő,)

Az anyagarindex számításának módsze—

réiil ezek alapján a reprezentáción ala—

puló indexszámltást választottuk, vagyis az egyes anyagcsoportok áralakulásának jellemzőjéül egy (esetleg néhány) meg—

határozott anyagfélesóg árváltozását te—

kintettük. A kiemelt konkrét anyag egyéni árviszonyszámát az egész anyagcsoport felhasználásának folyóáras értékével sú- lyoztuk, a harmonikus átlagformula fel—

használásával :

1 : ___iííi_

L' 701 E 91 Pl '

Po

ahol, pl —a konkrét anyag 1957. évi átlagára,

'p() ——a konkrét anyag 1956. évi átlagára,

ami -— az anyagesoport 1957. évi felhasználása folyóáron.

A fő törekvés az volt, hogy ehhez a szá—

mításhoz ne kelljen igénybe vennünk kü—

lön Vállalati adatszolgáltatást. A belső

számítást megkönnyíti, hogy az ipar által

felhasznált anyagok zöme az ipar körén belülről származik. Ezek árváltozásainak megállapításához a termelői árakkal kap- csolatos adatgyűjtés elegendő támpontot nyújt, hiszen valamennyi olyan termék adatait tartalmazza, amelynek forgalmi adós vagy forgalmi adó nélküli termelői ára a vizsgált időszakban módosult. Rész—

letes előzetes vizsgálatot igényelt azonban annak felderítése, hogy az egyes iparágak milyen áron (forgalmi adóval terhelten vagy anélkül) szerzik be alapanyagaíkat, mert ez a kérdés a szakmai sajátosságok figyelembevételével az egyes területeken, illetőleg egyes anyagok tekintetében kii- lönböző módon van szabályozva. Az ipa—

ron kívül lényeges anyagforrásnak csak az import, illetőleg —— az élelmiszeripar alapanyagainak döntő többségét szolgál—

tató —— mezőgazdaság tekinthető. Az un—

porttermékek árai a tapasztalatok szerint az irányító szerveknél rendelkezésre alla- nak, s hasonlóképpen az Élelmezésügyi Minisztérium is nyilvántartja —- a mi szá—

mításainkhoz is megfelelő részletességgel

— a mezőgazdaságból származó alap- anyagok árait. Ezt egyébként megkönnyí—

ti, hogy néhány terület kivételével, az

élelmiszeripar rögzitett áron kapja az

alapanyagokat a felvásárló nagykereske—

delmi vállalatoktól.

Az 1957. évi ipari anyagú-indexelő?

(1956. év : 100)

Állami Szövet- Szoci-

Megnevezés keleti alista

ipar anyagárindexe

Bányászat ... . . . 100.6 — 100,6 Szénbányászat ... 100,8 — 100,8 Gépgyártás ... 100,1 100,1 100,1

Közlekedési eszközök javi—

tasa, ... 1003 100,6 1003 Villamosgéw'par ... 100,5 100,0 100,5

Villamosipari gépek és ké- ,

szülékek gyártása . , . 100,8 100,0 100,8 Vegyipar ... 100,8 100,8 1003 Gyógyszeripar ... 101,8 -— 101,8 Keményítőgyártás ... 112,8 — 112,8 Gumi- és műanyagfeldolgozá

ipar ... 10l,0 101,0 101,0 Nehézipar 100,3 100,2 100,3 Faipar ... 1021) 100,0 101,6 Fűrész- és lemezlpar . . . 105,G IOOJ) 105,5 Papíripar ... . . . 100,1 100,0 100,1

Nuomdm'par . .. 100,1 100,0 100,1

Textilipar ... 100,4 100,0 100,4 Gyaniúlnar ... 100,1 100,0 100,1 Bőr- és szőrmeipar ... 98,1 I00,0 983 Venyexipar ... . ... 100,4 100,5 100,4 Ruhámf'í ipar ... 99,8 99,7 99,8 Textilruházati ipar ... 99,6 99,6 99,6 Cipőipar ... 100,1 100,0 100,1 Könnyüipar 100,1 99,9 100,1 Élelmiszer-, ital- és dohány-

.m/árfás** ... mm 104,o Malomipar ... 120,4 120,4 Baromfi és tojásfeldolgozó

ipar ... 107,6 — 107,6 Tejipar ... 'lOR,l —— 108,1 Cukoripnr ... 1195 — 119,5 Paprikafeldolgozó ipar 4 137,2 —— 1372 Szeszipar ... 102,4 —— 1024 Söripar . . . .' ... 100,5 — 100,5 Ipar összesen 101,6 99,9 101,5

* A táblában csak azokat az iparcsoportokat, ille- tőleg fontosabb iparágakat tüntettük [el, amelyek—

nek az anyagárinflexe illo—tól eller,

** Vizművek nélkül.

Megjegyezzük, hogy a termelői árvál—

tozások alapulvételével számított anyag—

árindex bizonyos pontatlanságot rejt ma—

gában. Ennél a megoldásnál ugyanis szük—

ségképpen figyelmen kívül hagyjuk, hogy

a gyártó vállalatnál kimutatott átlagos

termelői ár, illetve a felhasználónál je—

lentkező átlagos anyagár nem esik egybe a termelés és felhasználás között rend—

szerintiennálló időbeli eltolódás követ--

keztében. Mig például egy július l-én hatálybalépő termelői ármódosítás a gyár—

tó vállalat egész második félévi termelé—

sénél jelentkezik, addig a továbbfeldol—

gozo' vállalatnál az átlagos anyagár kiala—

kulásában az is szerepet játszik, hogy a vállalatnál a második félévben hogyan aránylik egymáshoz a régi és az új áron beszerzett anyag felhasználása.

Míg az anyagárindex kiszámításához szükséges egyéni árviszonyszámok a fe'—

sorolt adatok alapján viszonylag könnyen megállapíthatók, lényegesen nagyobb problémát jelent a megfelelő súlyozási adatok Összeállítása. Bár az 1957. évi éves iparstatisztikai kérdőív már elég részlete—

sen foglalkozott az iparvállalatok anyag—

felhasználásával, ez a megfigyelés szük—

ségképpen csak viszonylag összevont ada—

tokat szolgáltat, míg az árváltozások en—

nél lényegesen differenciáltabb módon ke—

rülnek végrehajtásra. A következő éves anyagfelhasználási jegyzék összeállításá—

nál —— amennyiben a súlyadatokat szin—

tén hasonló formában gyűjtjük be ——

messzemenően figyelembe kell majd ven—

ni az anyagárindex számításával kapcso-

latos igényeket. Az ismertetett problé- mák áthidalására, az 1957. évi számítás- nál több iparágban csak a megváltozott áru anyagok árkülönbözeteit gyűjtöttük be. Ezek az adatok a szakminisztériumok—

nal a minisztériumi iparra vonatkozóan általában hozzáférhetők voltak. Más meg,—

oldásra volt azonban szükség a helyi ipar, illetve a szövetkezeti ipar területen? ahol árkülönbözeti adatokat eddig nem dol-Goz—

tak ki. Az esetek nagy részében —— a helyi ipar kis részaránya következtében —— a minisztériumi iparra megállapított anyag—

árindexeket itt is érvényesnek fogadtuk el, néhány iparágban azonban a "fentiek—

ben leirt reprezentáción alapuló számítást hajtottuk Végre.

Az 1957/1956. évi ipari anyagárindex számításának részletes eredményeit a 838. oldalon levő tábla tartalmazza.

Az ismertetett számítási eljárásokat

természetesen még nem tekintjük vég—

legesen kialakultnak. A konkrét szám- szerű adatok felhasználásával egyidejűleg további vizsgálatokat folytatunk az ár—

indexszárnítások pontosságának növelése,

s egyben a számítások lehető legracioná- lisabb módszerének kidolgozása érde—

kében.

Tűűné, dr. Csikesz Stefánia

Faanyagellátásunk helyzete

A fa az emberiség által használt legré—

gibb és legfontosabb nyersanyagok közé tartozik. A felhasználás mennyiségét te—

kintve a fa jelenleg közvetlenül a szén

után következik. A világ évi összes szén-

termelése kb. 1,75 milliárd tonna, évi gömbfakitermelése pedig kb. 1,5 milliárd köbméter, amely kb. 1 milliárd tonnát je—

lent. Érték alapján számítva az első he—

lyen a gabonatermés áll, a második he—

lyen viszont —— a szenet megelőzve a fa—

hozam.

A fának, mint nyersanyagnak jelentő—

ségét nagymértékben fokozza, hogy a világ fakitermelésének növekedése jelen—

tősen alatta marad az egyéb nyersanya- gck és iparcikkek termelése növekedésé- nek, s nem felel meg a fa fokozódó fel—

használása által támasztott igényeknek.

A fakitermelés növelésének lehetőségei erősen korlátozottak. Az erdőterület nagysága és a fa növekedési ideje lénye- gében megszabja a fahozam növelésének határát. Mindebből az következik, hogy a kereslet növekedésével nem tart lépést a Akinálat, s így a fa világpiaci ára —— a többi nyersanyag és iparcikk árához vi—

szonyítva —— állandó emelkedő tendenciát mutat.

Hazánk faanyagellátásának, a fafe—

gyasztás alakulásának vizsgálata szá—

munkra különösen fontos, mivel fában a

legszegényebb országok közé tartozunk.

A? erdőterület az összes területhez viszo- nyítva Magyarországon 13,6, míg Európá—

ban 27,4, az egész világon pedig 28,4 szá—