Hivatalos magyar iparstatisztikai adatfelvételek 1949–1960 között (II.)

TÖRTÉNET! DOLGOZATOK

' HIVATALOS T _A

MAGYAR IPARSTATISZTIKA_I_ ADATFELVÉTELEKT f 1949—1960 KÖZOTT (u.)

HAL KDVICS LÁSZLÓ

A szöcialista iparstatisztikai rendszer alapjainak megteremtéséről és az

iparstatisztikai munka 1953— 1960. években végrehajtott továbbfejlesztéSéről

adott áttekintés után tanulmányom 3. és 4. fejezetében az évközi rendszeres adatgyűjtéseket ismertettem. (Lásd a Statisztikai Szemle 1969. évi 8 — 9. számá- ban a 887 ——910. oldalakon.) Az adatfelvételi munka fontos része azonban az éves adatgyűjtés, és nem teljes a kép a szakmai iparstatisztikai adatgyűjtések, valamint az egyszeri adatfelvételek vázlatos áttekintése nélkül.

5. AZ ÉVES ADATGYÚJTÉSEK 1949—1953 KÖZÖTT

Az éves iparstatisztikai adatgyűjtéseknek 1949—ben már közel 30 éves múltja volt Magyarországon, minthogy az első éves adatgyűjtést a Hivatal (az 1921. évtől kezdődően) 1922—ben szervezte meg. Ezek az adatgyűjtések a vállalatok gazdasági tevékenységét többé-kevésbé teljes körűen felölelték, sőt egyes iparágakban műszaki-technológiai kérdésekre is kiterjedtek. így például az 1948—as, még a tőkés időkben kialakított általános éves adatgyűjtés 10 oldal terjedelmű volt, és 61 főkérdésen kívül igen sok alkérdést is tartalmazott. Az általános adatfelvételi ívek mellett egyes iparágakban, mint a szénbányászat- ban, a villamosenergia-iparban, a malomiparban stb. külön éves kérdőívet használtak. Ezek a kérdőívek az általános, minden iparágra előirt kérdőponto—

kon túlmenően olyan kérdéseket is tartalmaztak, amelyek megválaszolásával lehetőség nyílt az adott iparág helyzetének részletes, szakmai szempontból történő vizsgálatára is.

Az 1949. évi iparstatisztikai éves kérdőívet a szerkesztők —— az 1948. évi felvételből kiindulva —-— a következő irányelvek alapján alakították ki:

— az adatgyűjtésnek ki kell terjednie olyan adatok megfigyelésére, amelyek az 1950 —— 1954.

évi első ötéves terv teljesitésének mérésénél viszonyítási alapként szolgálhatnak;

-— meg kell tartani néhány olyan fontosabb mutatószámot, amely alkalmas a múlttal való összehasonlításra;

—— lehetőség szerint minél kevesebb kérdőpontot tartalmazzon a kérdőivgyűjtemény.

A kérdőív, amelyet az ún. tervkötelezett I., II. és III. jelű vállalatok töl—

töttek ki, 6 oldalból állott, és XXI. fejezetet tartalmazott.

. ,HALKOVICS: XPARSTATISZTIKAI ADATFELVETELEK

1017

A kérdőív legfontosabb fejezetében a termelési és anyagfelhasználási adatokat kérdezték. A termelési adatokat mennyiségben és változatlan áron, az Egységes Árulista előírásainak megfelelően cikkenként, negyedévi bontásban kellett a vállalatoknak jelenteniök. Az anyagfelhasználási űrlapokon a felhasz—

náláson kívül az 1949. évvégi készletadatokat közölték ugyancsak cíkkenként mennyiségben és folyó áron. A kérdőív további fejezeteiben a termelés értéké—

vel, a különféle adókkal, a bérmunkák értékével, a vállalati különféle juttatá—

sokkal kellett elszámolniok a vállalatoknak. Külön táblázat volt a létszám, a öbérek, a teljesített munkaórák jelentésére. A létszámot és a béreket az akkor bevezetett és ma is élő állománycsoporti bontásban kérte be a Hivatal. A kérdő—

ív XVII —XXI. fejezeteiben a gőzfejlesztő berendezésekre, a kazánokra, az erőgépekre és avillamos berendezésekre vonatkozó adatok szerepeltek, a régebbi felvételek ilyen jellegű adataival való összehasonlítás biztosítására.

Az 1948. évi gyáripari adatfelvétellel szemben az 1949. évi nem tartalma—

zott költségekre és beruházásokra vonatkozó adatokat. Ugyancsak elmaradt az előző évi felvételnél használt segédtábla, amelyen a munkások létszámát, a munkanapokat, a teljesített_"; munkaórákat stb. hetenként kimutatva kellett megadni, valamint a kérdmv VIII. Egyéb adatok című fejezete is.

A kérdőív beküldési határideje 1950. március 14—e volt. Az adatok feldol—

gozása még a nyár folyamán is tartott és őszre lett kész a Hivatal a revíziós és adatösszesítő munkával.

Az évközi

adatgyűjtések terjedelmének 1949 utáni felduzzasztásával az éves adatgyűjtés jelentőségéből egyre többet veszített. Ezt nagyon jól szemlél—

tetik az 1950 — 1953. évek között végrehajtott éves adatfelvételek.

Az 1950. évi adatfelvétel mindössze 4 oldalból állt és közel 100 mutató—

számot tartalmazott. A felvétel legértékesebb része az a fejezet volt, amelyben a nemzeti jövedelem kiszámításához szükséges adatokat kérték be egészen rész- letes csoportosításban. Több mutatószám volt található az állóeszközökre, a felhasznált tüzelőanyagokra, valamint a gőzfejlesztő berendezésekre és energia—

termelő—gépekre.

Az adatgyűjtés — az előző évieknél jóval szűkebb terjedelemben való végrehajtása ellenére -— sem járt teljes sikerrel. Erről az Iparstatz'sztz'kai Értesí—

tőben a következő közlést olvashatjuk: ,,A kérdőívek felülvizsgálása és feldol—

gozása

most vanfolyamatban. Máris megállapítható, hogy a statisztikusok nagy része—vagy nem érezte át ennek az adatgyűjtésnek jelentőségét, és csak ,,összecsapta" a kérdőívet, vagy pedig nem értette meg a kérdéseket, és ezért töltötte ki hibásan.15

Az 1951. évi felvételi kérdőív szintén négyoldalnyi volt. Az előző évi fejeze—

tek közül megmaradt a tüzelőanyag— és villamosenergia-mérleg, továbbá a műszakokra, a hajtóerőre, valamint a létszámra és bérekre vonatkozó táblázat.

Új táblázatként iktatta be a Hivatal az éves adatgyűjtésbe a mum;—

vállalók számának kereset szerinti megoszlását és a munkabéralapba nem tartozó különféle személyi jellegű juttatásokat és illetményadót.

Az 1952. évi adatfelvétel tovább egyszerűsödött. Elmaradt atüzelőanyag- és villamosenergia—mérleg, a munkavállalók kereset szerinti megoszlási adatait

tartalmazó tábla. Kiegészült az adatgyűjtés az értékes ítés irányaira vonatkozó

adatokkal.

15 Az 1950. évi kérdőívek feldolgozásáról. Iparstatíaztikaí Értesítő. 1951. évi 4. sz. 2. old.

5 Statisztikai Szemle

1018 _ namovxes mem

, Az 1953. évi adatfelvétel tartalmi felépítése alig tért el az előző évitől.

Mindössze annyi változtatást hajtott végre a Hivatal, hogy az éves adatgyűjtést kiegészítette a villamos erőművek szakmai űrlapjáv al, amelyet minden 10 kilo—

wattnél nagyobb teljesítőképeeséggel rendelkező erőműn ek ki kellett töltenie.

6. AZ 1954. ÉVI ÉVES ADATGYÚJTÉS MEGSZERVEZÉSE És VÉGREHAJTÁSA

Alapvető változás következett be az 1954. évi éves kérdőív szerkeszmébena

A változtatás azokkal az intézkedésekkel volt kapcsolatban, am elyek a Minisz-

tertanács 2025/10/1954. számú, a statisztikai munka egyszerűsítését előíró

határozata nyoman születtek.

Az iparstatisztikai évközi adatszolgáltatast, mint ahogyan erről a 2. és 4.

bekezdésben már beszámoltam, a Hivatal 1954. II. félévtől jelentősen egy-

szerűsítette. Ezzel párhuzamosan megkezdte az új szerkezetű éves adatgyűjtés

kidolgozását. Az éves kérdőív jelentőségére, használhat óságara az Ipar—statisz- tikai Értesítő több mint négyoldalas közleményében 1955 elején hívta fel a

figyelmet. Úgy gondolom, nem lesz felesleges, ha ennek a közleménynek leg—

fontosabb részeit szóról—szóra ismertetem. A közlemény alapmegallapításai a következők:

,,Az iparvállalatok sokrétű statisztikai munkája elsősorban a tervteljesítée mérését, az ipari termelés operatív vezetését szolgalja.

Az iparstatisztika művelői azonban nem elégedhetnek meg az operatív vezetéshez szükséges adatokkal. Fontos feladata minden iparstatisztikusnak, hogy anyagot adjon a távlati és területi tervezésnél nélkülözhetetlen kutató és elemző munkahoz. E munka során az ipar fejlődésének irányát, területi elhelye- zését, az ipari termelés egyes ágai közötti arányokat és általában az ipar mint népgazdasági ágazat allapotat vizsgálják a közgazdászok.

Az iparvállalatok éves beszámolójelentése fontos része a kutató és elemző munkát megelőző adatgyűjtésnek. Az utóbbi 4— 5 évben a rövidebb időközön—

ként — dekádonként, havonta —— begyűjtött adatok szama indokolatlanul meg—

növekedett, ugyanakkor az évenként jelentett mutatószámok megcsappantak -— az éves beszémolójelentés sorvadásnak indult."16

Az előző éviektől teljesen eltérő szerkezetű kérdőív 1955. I. negyedévben került ki a nyomdából. A kérdőív beküldési határideje 1955. április 20-a volt és a munkaügyi fejezet legtöbb adatát az 1955. március 31-i állapotnak meg—

felelően kellett a vállalatoknak közölniök. A 14 oldalas kérdőív fejezetei:

I. Termelési adatok.

II. Munkaügyi adatok.

III. Műszaki adatok.

IV. Villamosenergia-adatok.

V. Tüzelőanyag-felhasználási adatok.

VI. Pénzügyi és önköltségi adatok.

VII. Egyéb adatok.

Az I. fejezetben a termelési ért éket kellett jelenteni háromféle aron, éspedig 1949. évi és 1954. évi valtozatlan aron, valamint folyó áron. A fejezet második részében az ún. nettó termelési értéket, vagy a megtermelt nemzeti jövedelmet kellett levezetni. Sajnalatos, hogy ez a táblázat a későbbi évek során a feledés

" Az 1954. évi éves iparstatisztlkai jelentésről. [paramiaztikai Értesítő. 1955. évi 3—4. sz. ISS—139. old.

!PARSTATXSZ'I'IKAI ADATFELVÉTELEK 1 O 1 9

homályába merült. Ma, a különféle hosszú lejáratú tervek készítésekor az egyik

legfontosabb mutató a nettó termelési érték, vagy másképpen az előállított nemzeti jövedelem mutatója.

A II. fejezetben az állománycsoportok szerinti létszámon és béren kívül a

munkások munkanapjait, óráit, a képzettség szerint tagolt műszaki létszámot,

a bérkategóriák szerinti munkáslétszámot, a munkások kor szerinti létszámát,

a munkások megoszlását a vállalatnál eltöltött idő szerint, valamint a béralapon kívüli juttatásokat kellett jelenteni.

A Műszaki adatok 0. fejezetben a hajtóerőre vonatkozó kérdések szerepel- tek. A IV. fejezet tulajdonképpen egy kisméretű villamosenergia—mérleg volt.

A tüzelőanyag—felhasználási táblázat 12 energiahordozónak a felhasználás szerint csoportosított adatait kérdezte. A pénzügyi és önköltségi fejezetben a költségnemek szerint csoportosított költségeket, eredményt, álló— és forgó—

eszközadatokat, valamint a fontosabb gyártmányok önköltségi adatait talál- juk. A VII. fejezetben a szervezeti változásokat, az 1954—ben gyártott termékek, valamint az ipartelepek számát kérdezte meg a Hivatal. Az utolsó, Ipartelepi adatok 0. fejezetben több, az éves kérdőív ipartelepi lapján ma is található, vagy olyan ma nem szereplő kérdésekkel találkozunk, amelyeknek kérése véle- ményem szerint 5 évenként időszerű lenne. Ezek a kérdések az ipartelep he—

lyére, tevékenységére, üzembe helyezési évére, a felszerelt erőgépek teljesítő—

képességére, munkáslétszámára vonatkoztak, de megkérdezték az ipartelep műszakjainak számát, az ipartelep vízfelhasználását, a szennyvízelvezetés módját és végül az ipartelep területére és beépítettségére vonatkozó adatokat.

Amint az ismertetésből kitűnik, az 1954. évi éves adatgyűjtés rendkivül sokoldalú volt és alkalmas arra, hogy —— mint a kiadott utasítás egyik fejezete megállapította —— ,,a beszámolójelentés elsősorban az iparfejlesztés, a távlati tervezés céljára szolgáló legfontosabb vállalati adatokat foglalja össze. A vállalati adatok területi nagyság és más csoportosítás szerinti feldolgozásához a beszámolójelentés az év folyamán rövidebb időszakonként már begyűjtött adatokat is tartalmazza."

A kérdőívnek még két rövidebb változata készült. Az egyik a helyiipari vállalatok, a másik a kisipari szövetkezetek részére. Mindkét kérdőív nagyjából követte az állami vállalatok részére előírt kérdőív szerkezeti felépítését.

Az adatfelvétel kitűzött célját nagy általánosságban elérte. Zavaró kö!- rülmény volt a kérdőív késői időpontban való kiküldése és az is, hogy a munka—

ügyi adatok egy részét 1954. év helyett 1955. március 31—re vonatkozóan kellett összeállítaniok a jelentőknek.

7. AZ 1955—1960 KÖZÖTTI ÉVES ADATGYÚJTÉSEK

Az 1955. évi éves beszámolójelentés felépítésében hasonló volt az 1954.

évihez. Az adatokat most már a december 31—i állapotnak megfelelően kellett közölni. Nem szerepeltek az adatgyűjtésben a munkások nemére, korára és képzettségére vonatkozó adatok, a műszaki alkalmazottak képzettség szerinti táblája és egyszerűsítették az ipartelepi adatgyűjtést is. Ugyancsak elmaradt a nettó termelési érték levezetése. Új kérdéscsoportként került az adatgyűjtésbe

a befejezett termelés termékcsoportonkénti megoszlását mutató táblázat. ,

A kérdőívekből kétféle készült. Egy sorozat a minisztériumi ipari vállalatok részére, és egy másik a helyi- és szövetkezeti ipar részére. A Hivatal a vállalatok munkájának megkönnyítésére ,,Ellenőrzési útmutatót" bocsátott rendelkezé—

őt

, 1020 _ — - _ HAonvxcs, LÁSZLÓ

_. sükre, amely a legfontosabb számszaki és logikai ellenőrzési szempontokat tar- talmazta.Akérdőív szakszerűbbé tételét igyekeztek elősegíteni azzal is, hogya kérdőív-tervezetet több vállalati statisztikusnak is megküldték észrevétele

— zesre.

Az 1956. évi adatgyűjtés szervezéséhez —— az 1954. és 1955. évi tapasztala—

_ tok alapján —- már 1956, közepén hozzákezdett a Hivatal. Az adatgyűjtés elő- készítésére szeptemberben kiadta a 37—369/1956. sz. körlevelét. A körlevél tartalmazta mindazokat a mutatókat, amelyek a vállalatok havi jelentéseiben

nem szerepeltek és így fel tudtak kellő időben készülni év végi jelentésükre.

_ Az 1956. évi kérdőív nagyjából az 1955. évihez hasonló tartalomban ké—

szült. A legnagyobb munkát a kitöltőknek az a tábla elkészítése jelentette, amelyen az éves kérdőívhez 1950 után először kiadott termék— és anyagjegyzék szerint a termelést és felhasználást mennyiségben, termékenként kellett jelen—

teniök. Megváltoztatták az ipartelepi táblázatot is és 1956-ról ipartelepenként

a termelés értékét, valamint a későbbi években oly sok vitát támasztó betölt-

hető munkahelyek számát is kérdezték. , _

Az 1 957 . évi országos méretű új abb egyszerűsítési törekvések megtárgyalásá—

nál ismét napirendre került az évközi adatgyűjtések mellett az éves adatgyűj- tések szerepének és terjedelmének kérdése is. A Hivatal álláspontját Lukács Ottó az Ipari és Építőipari Statisztikai Értesítő 1958. évi 1 —— 2. számához írt élőszóban így fejtette ki: ,,Az elmúlt évek során a tervezésben és a statisztikában igen sok tapasztalatot gyűjtöttünk össze. Rendelkezésre állnak a Szovjetunió és a népi , demokratikus országok tapasztalatai, és felhasználhatjuk a kapitalista orszá—

gok statisztikai módszereit is. Mindezek az ismeretek — egyebek között —- arra a lényeges szemléletbeli hibára is rámutattak, amelyet pedig a különböző helyeken dolgozó statisztikusok elég nagy része osztott, hogy ti. a statisztika feladata csupán a havi és a negyedévi (évi) vállalati, minisztériumi tervek teljesítésének mérése. — Igaz, hogy ez fontos feladata a statisztikának, de éppen ilyen fontos feladata, hogy a jövő időszakok tervezését elősegítse, hogy a múltra vonatkozó elemzéseket egyrészt bőséges adatokkal, másrészt hosszú

; dinamikus sorokkal támassza alá. . .

Az éves iparstatisztikai jelentések a legfontosabb ipari beszámolók, hiszen ezek tartalmazzák a hosszabb idősorok részére rögzített, alapos elemzésre alkal—

. mas adatokat."17

E gondolatok jegyében készítette el a Hivatal az 1957. évi éves beszámolót.

Tekintsük át milyen új vonásokkal rendelkezett ez az adatfelvétel az előző éviekkel szemben.

A leglényegesebb változást az jelentette, hogy a termelés és anyagfel—

használás cikkenkénti részletezése átfogó jellegűvé vált. A termékek évenkénti jelentését az 1957. évre kiadott ,,Termelési termékjegyzék" című segédlet alap- ján kellett a vállalatoknak megtenniök. A segédlet az iparban akkor gyártott

* csaknem valamennyi terméket tartalmazta. Amennyiben a vállalat olyan új gyártmányokat is termelt, amelyek a jegyzékből hiányoztak, ezeknek az ada—

tait is meg kellett adni az utasításban megjelölt módon.

Az anyagjegyzék 1957-ben összesen 21 általános, minden vállalat által ' jelentendő anyagot tartalmazott, ezeken kívül a fontosabb alapanyagokat csak bizonyos, a jegyzékben meghatározott iparágakban írta elő. Az anyagfelhasz- nálási adatok teljes körűsége csak oly módon érvényesült, hogy a jegyzékben nem szereplő anyagok értékét egy tételben kellett közölni a kérdőíven.

11! Lui-da om.- Előszó. Ipari e: Építőipari Statioztz'bai Erigow. 1958. évi 1—2. sz. 1—2. old. *

IPARSTATIS ZTMAI ADATFELVETELEK 1 02 1

A termelési és anyagfelhasználási, cikkenkénti részletezésű adatokat az _ ipar szerkezeti állapotának, fejlődésének vizsgálatához kérte be elsősorban a:

Hivatal. A kérés hasznosságát az azóta eltelt 10 esztendőben készített jónéhány statisztikai hivatali és egyéb elemzést tartalmazó kiadvány bizonyítja. '

Az 1957. évi éves kérdőív műszaki jellegű táblázatának adatai általában "

azoknak a dinamikus adatoknak a sorába voltak beilleszthetők, amelyeket a "

Hivatal több évtizedre visszamenően, folyamatosan, megszakítás nélkül af

mindenkori éves adatgyűjtések feldolgozása után bocsátott a nyilvánosság '

rendelkezésére. A kérdőív e fejezetében új táblázatban kérte be a Hivatal a*

villamosenergia-termelő gépek, valamint az áramátalakítók és feszültségváltó berendezések műszaki adatait.

A kérdőív munkaügyi fejezetében nagy részben olyan adatok szerepeltek, amelyek már az előző éviben is helyet kaptak, vagy az évközi statisztikai'j jelentések összesítéseként jelenthetők voltak. Új táblázatként került az adat—

gyűjtésbe a munkások munkaidő-rendszerével foglalkozó kérdéscsoport. A munkaidőrendszer-táblázat adatait az 1957. október hónapjának első heti * adatai alapján kellett jelenteni és az adatgyűjtés e fejezetével az volt a cél, hogy a különféle munkaidőrendszer—fajták elterjedtségéről képet lehessen kapni.

Jelentősen kibővítette a Hivatal az állóeszközökre vonatkozó fejezetet is.

Míg 1956-ról mindössze az állóeszközök teljes értékét kérdezték meg, addig 1957—ben már 33 rovat szolgált az állóeszközök adatainak a közlésére.

Az 1957 . évi kérdőív —— az előző éves adatgyűjtéseknél is ismert és új téma- körökkel kibővítve —— a következő fejezetekből áll:

Termelés és értékesítés.

Munkaügyi adatok 1957. évről.

Munkaügyi adatok 1957. október hónapról.

Gépi berendezések.

Villamosenergia-mérleg az 1957. évről.

Anyagfelhasználási adatok.

Állóeszközök, készletek, költségek, eredmények.

Ipartelepi adatok.

z s a e e e s r

Az 1957. évi felvétel annak ellenére,hogy néhány fejezetét a vállalatok csak igen nagy munkával tudták kitölteni, a budapesti és megyei statisztikai igazgatóságok revíziós tapasztalatai alapján, nagy általánosságban sikeresnek

volt mondható. Talán kevesebb lett volna a hibás jelentések száma, ha a Hiva—

tal kellő időben küldte volna meg a felvételi kérdőíveket és az utasításmódosí—

tásokat.18

Az 1957. évi kérdőívgyűjtemény a következő években az éves iparstatisz- tikai felvételek alapjául szolgált. Alapfele'pítésében akkor sem változott meg, amikor jelentősebb módosítást vezettek keresztül rajta szerkesztői, hogy a felmerült igényeket kielégíthessék. A fontosabb módosítások 1960-ig a követ—

kezők voltak. *

1958—ban néhány iparágban (a textilruházati iparban, a bútoriparban, a — nyomdaiparban, a cipőiparban stb.) előnyomtatott terméklapokat használtak : a termékek adatainak jelentésére. Használatuk megkönnyítette az adatok felül— *—

vizsgálatát és feldolgozását. A Hivatal az anyagjegyzékeket is átdolgozta. Az új anyagjegyzékben az egyes iparágak anyagfelhasználását már 80—90 száza- , lékban tételesen kellett a vállalatoknak jelenteniök. .

18 Az 1957. évi éves kérdőívek kitöltésének első tapasztalatai vidéki vállalatoknál. Ipari és Építőipari static;-

lika—i Érleattd. 1958. évi 5. az. 165—172. old.

1022 ; movies LÁSZLÓ

Az 1959. évi kérdőív szerkesztésébenfa leglényegesebb változás az volt, hogy az eddig egységes kérdőívgyűjteményt két részre osztották. AAS-munkas;

ügyi adatok nagyobb hányadát a ,,Munkaügyi adatok 1959. október hénapró "

című kérdőíveken kérték be 1959. október 31—i beküldési határidővel. A kérdőív

egyéb fejezeteit március 15-ig kellett a vállalatoknak kidolgozni és jelenteni. A kérdőív kettéválasztásának az oka az volt, hogy a kérdőívet a tárgyévet követő , I. negyedévben kellett a vállalatoknak kitölteniük, a munkaügyi adatok nagy részét pedig az október 1-i időpontra kellett összeállítani. A Hivatal ezzel elejét

vette annak, hogy a vállalatok október l-ére hónapokkal később visszaszámított

adatokat közöljenek. _,

( Az 1959. évi kérdőív második részében kérte be előszöra Hivatal az értéke—

sítési adatokat iparági és népgazdasági ágak szerinti bontásban. Az értékesítési statisztika bizonylati rendszerét 1959 elején a Központi Statisztikai Hivatal és a Pénzügyminisztérium a. 110/1959. (PK. 4.) PM sz. együttes utasításban szabályozta, amely kimondta az állami iparvállalatok értékesítésének ágazatok

szerinti nyilvántartását. A Hivatal vállalati névjegyzéket adott ki az adatok

ágazatok szerinti pontos vezetésére.

Az 1959. évi éves kérdőívek fejezetei a következők voltak:

Munkaügyi adatok 1959. október hónapról Munkások munkaidő-rendszere.

Munkások létszáma az alkalmazás minősége szerint.

Munkások létszáma betöltött munkakörök szerint.

Alkalmazottak létszáma állománycsoportok és iskolai végzettség szerint.

Egyes alkalmazotti munkakörökben foglalkoztatottak létszáma és keresete.

Munkások és alkalmazottak létszámának megoszlása 1959, szeptember havi keresetük szerint.

??PPPT'

1959. évi éves íparstatisztikai beszámolójelentés Termelés és értékesítés.

Munkaügyi adatok.

Gépi berendezések .

Villamosenergia-mérleg az 1959. évről.

Anyagfelhasználási adatok.

Állóeszközök, készletek, költségek, eredmények.

Ipartelepi adatok.

Értékesítés.

PFPS'WPPP'."

' Az 1960. évre vonatkozó éves kérdőívek közül lényegesen—az állóeszkö- zökre vonatkozó adatokat tartalmazó táblázat bővült. Az 1959. évi jelentés 2 táblázatban foglalta össze az állóeszközök adatait. Az első tábla valamennyi állóeszközesoportra kiterjedt és az év végi állomány leírásokkal csökkentett értékeit tüntette fel. A második táblázat a jóléti eszközök nélkül számított összes állóeszköz adatát gyűjtötte egybe, s mérlegszerűen levezette a bruttó és nettó állomány alakulását.

Az 1960. évi állóeszközadatok három táblázatba foglaltan szerepelnek a

kérdőívben. Az 1. számú táblázatban állóeszközcsoportonként (üzemi ingatla- nok, üzemi berendezések és felszerelések, járművek stb.) jelenteni kellett az

állóeszközök eredeti (bruttó) értékét, az értékcsökkenés 1960. január l—i értékeit és az-ezzel kapcsolatos 1960. évi változásokat és végül az állóeszközök év végi nettó értékét. A 2. számú táblázatban állóeszközesoportonként okok szerint részletezni kellett az állóeszközök értékének szaporulatát és fogyását. Végül a 3. számú táblázatban a befejezetlen beruházásokról kellett 7 rovaton elszá—

m'olni. '

IPARSTATISZ'I'IKAI ADATFELVÉTELEK ] 02 3

Az 1960. évi kérdőívnél az előnyomtatott terméklapokat 38 iparágra bővítették ki és több iparágban az anyagfelhasználási lapokat is nyomtatva

hozták forgalomba.

8. AZ 1949— 1960 KÖZÖTT VÉGREHAJTOTT SZAKMAI IPARSTATISZTIKAI ADATGYÚJTÉSEK VÁZLATOS ÁTTEKINTÉSE

A szakmai adatgyűjtések az 1949 előtti magyar iparstatisztikában nem

voltak ismeretlenek, sőt a bányászati-kohászati, valamint a malomipari szak—

mai statisztika, több évtizedes múltra tekintettek vissza. Ezekben a statisztikai

felvételekben egy—egy iparág olyan sajátos műszaki-gazdasági helyzetére vonat—

kozó kérdések szerepeltek, amelyek alkalmasak voltak —— az általános iparsta-

*tisztikai felvételek adataival bemutatott helyzetképen túl —— az iparág általá—

nostól eltérő termelési—technológiai kérdéseinek részletes vizsgálatára.

Az 1949 utáni években a Hivatal a szakmai adatgyűjtéseknek egyre fon—

tosabb szerepet szánt a rendszeres és általános évközi, valamint éves beszámo- lási jelentésekkel felvett adatok kiegészítésére.

1949-ről — az adatgyűjtések történetével foglalkozó kutatásaim során ——

két szakmai adatfelvétellel találkoztam. Egyik a bányászatban, a másik a villamosenergia—iparban volt rendszeresítve havonkénti gyakorisággal. A bá—

nyászati statisztika 4 kérdőlapból állt. Az egyik űrlapon a termelési adatot kérte be a Hivatal, még hozzá úgy, hogy a bányászatban megtermelt nettó termelési értéket kellett levezetni a bányatermékek termelési értékéből kiin- dulva. Szerepelt még ezen a kérdőíven a teljesített műszakokra és üzemórakra vonatkozó kérdés is. E kérdőíven a legfontosabb nyersanyagok felhasználásával készletszerűen is elszámoltak. Részletes létszám- és béradatokat adtak külön- külön táblázatban a szellemi és fizikai munkavállalókra.

A villamosenergia-termelő üzemek havi kérdőíve 2 lapból állt. Egyiken a termeléssel kellett mennyiségben és értékben 42 rovaton elszámolni. A bányá- szatéhoz hasonlóan a műszakok adatait is ezen az űrlapon gyűjtötték be. A második lapon az anyagfelhasználást jelentették mérlegszerűen. A szakmai kérdőívek mindkét területről a tárgyhónapot követő 16—ára érkeztek be a

Hivatalhoz.

1950—ben ugyancsak a bányászatra és a villamosenergia-iparra írt elő a Hivatal szakmai jelentéseket. A bányászati szakmai jelentés mindössze egy űrlapból állt, amelyen az aknaüzemekben dolgozók teljesítményszázalékát, az illetményszén értékét és a földalatti pótlékok összegét jelentették.

A havi villamosenergia—jelentés három lapból állott, amelyen a termeléssel, a létszámmal és az anyagfelhasználassal kellett a Villamos erőműveknek és

üzletigazgatóságoknak a kiadott utasítás szerint elszámolníok.

1951. évi évközi szakmai kérdőíveket ugyancsak a bányászatra és a villamosenergia—iparra vonatkozóan találtam. A havi villamos energia kérdő—

ívek legfontosabb fejezete az energiatermeléssel, elosztással, valamint a válla-

lati teljes termeléssel foglalkozó fejezet volt.

Ezen a kérdőíven alapadatok mellett több tervteljesítési és dinamikus viszonyszám is szerepelt. A villamosenergia-ipari havi kérdőívek között kell megemlíteni az ún. eredményességi mutatószámok gyűjteményét. E kérdőíven több olyan mutatószámot találunk, amely mais fontos része a villamosenergia-

statisztikának.

1024 ? HALHOVICST meno—

A bányászati évközi statisztika ebben az évben már a következő fejezetek-

ből állt: _

A szén-, éretermelés munkahelyek szerint.

Fejtésí termelés fejtésmódok szerint.

Létszamadatok.

A munkaórák és keresetek.

Pótlékok, járulékok, teljesítményjutalmak.

Túlórák.

Mulasztások.

Teljesítmények.

Anyagfelhasználás.

Szállítási adatok.

Szénárkimutatas.

Szénforgalmi kimutatás.

Termelési költség költséghelyenként.

Termelési utókalkuláeió.

Csilleforgalom.

' Palaválogatas és széntisztántermelés.

Vastamforgalom.

Územi tervteljesités.

* A rendszeresített bányászati jelentések közül hármat a tárgyhónapot;

követő 18—ára, a többit 14—ére küldték meg a szénbányák a közvetlen felügye—

leti szervnek, amely a Hivatal és a maga részére elkészítette a szükseges össze—

sítő jelentéseket.

1951; évre vonatkozóan szénbányászatnak, a villamosenergia—iparnak és-

téglaiparnak volt szakmai éves adatfelvétele. *

A szénbányászati éves jelentés 7 fejezetből állt. E fejezetek a következők.

voltak:

A széntermelés megoszlása munkahelyek és fejtési módok szerint.

Szénforgalmi kimutatás.

Munkáslétszám.

Munkaidő és munkabér.

A szállítás adatai.

Földalatti banyagépek adatai.

Lakásviszonyok.

A villamosenergia—ipari éves jelentés 5 oldalas volt és ezen a tüzelőanyag——

felhasználástól az energiaelosztásig 10 fejezetben kellett a vállalatoknak tevé-—

kenységükről beszámolni. Érdeklődésre tarthat számot, hogy a jelentésben évenként több fontos mutatót is 1936-ig visszatekintően kellett az erőműveknek közölniök.

Rendkívül sokoldalú volt az 1951. évi tégla— és cserépipari külön kérdőív——

gyűjtemény. Az adatgyűjtés 8 oldalas kiegészítő kérdőíveken történt és a be- rendezések, gyártási mód, készletek adatain túlmenően, a gépállasokról és az anyagfelhasználásról tartalmazott igen részletes adatokat.

f 1952—ről már a bányászaton és villamosenergia-iparon kívül újabb ipar- ágakra rendszeresített a Hivatal szakmai jelentéseket. Ezek közül megemlítem a következőket:

Egyenletességi jelentés (kitöltötte 23 gépipari vállalat és beküldte a tárgyhót követő hó- lö—re);

.

Befejezetlen és félkésztermelési jelentés (gépipari vállalatok a tárgyhót követő hó 12—re

küldték meg); 4,

Visszaháramló selejtjelentés (gépipari vanalatok; tárgyhót követő hó 7-e);

A1- és fővállalkozói jelentés (gépipari vállalatok; tárgyhót követő hó 5-e);

IPARSTATISZTIKAI 'ADA'I'FELVÉTELEK

1025 '?'

Vegyipari ,,karbantartásgépállásotermeléskiesés" jelentés (tárgyhót követő hó 16-a); * Vegyipari termékek minőségi jelentése (tárgyhót követő hó 8—a); ' Minőségi jelentés (építőanyag-ipar és könnyűipar; tárgyhót követő hó 8—a);

Pamutszövödei szakmai kérdőív (tárgyhót követő hó 15—6);

Lisztfelhasználási és -értékesítési heti jelentés;

Vámőrlési heti jelentés. *

A Nem kifejezetten szakmai adatgyűjtésnek tekinthető a ,,mun kafegyelmí

dekádjelentés", amelyet szén— és ércbányáknak, fontosabb gyáripari vállalatok- nak-, összesen mintegy 20 adatszolgáltatónak kellett küldenie. E dekádjelen—

tésben az igazolatlanul mulasztott munkanapok számát, a hozzájárulással, önkényesen és fegyelmi határozat alapján elbocsátottak létszámát kellett a vállalatoknak megadniok.

1954—re valamennyi olyan iparágra, ahol a gyártott termékek minőségének megfigyelése valamilyen módszerrel lehetséges volt, a Hivatal elnöke havi va ritkább esetben negyedévi minőségstatisztikai jelentéseket engedélyezett. Az

élelmiszeriparban a hús—, a cukor-, a sör—, a konzerv- és a tejiparban volt 1954—

ben minőségstatisztika. A könnyűiparban rendszeresítették a Választékstatisz—

tikát és a modellstatisztikát; A gépiparban az új kormányprogram végrehajtásá- nak ellenőrzésére ,,A közszükségleti cikkek és mezőgazdasági gépek, kisgépek termelése és értékesítése" című havi beszámolójelentést rendszeresítették.

Továbbra is igen jelentős volt avillamos erőművek villamosenergia—termelésé—

nek thavi megfigyelése.

A havi iparági különleges jelentéseken kívül a Hivatal arra törekedett, hogy lehetőség szerint minden iparágra szakmai éves kérdőívvel is rendelkezzék.

E kérdőívek rendszere 1954—re alakult ki. Az engedélyezett beszámolójelentések száma az egyes ipar-csoportokban (iparágban) a következő volt:

, Iparcsopbrt (iparág)

Data!)

Bányászat " ... 2

Alumíniumkohászat ... 2

Gépípar ... '... 2

Vegyipar ... 5

Könnyűipar . - ... 1 0 Élelmiszeripar ... 9

Összesen 30* * Az adat nem teljes körű. A Központi Statisztikai Hivatal által 1955—re jóváhagyott beszámolási rendszerben — éppen az '1954. évben megindított ésszerűsítési törekvések következtében — a havi szakmai jelentések száma csökkent. Legtöbbjük negyedéves gyakoriságúvá lett átminősítve. A havi jelentések száma a 12 szén- bányászati kérdőívvel együtt 1—6—ot tett ki 1955—ben. A negyedévi jelentések száma fontosabb iparosoportok szerint a következő volt: Iparcsoport . Darab Szénbányászat ... 16

Építőanyag—ipar...- ... 1

Vegyipar ) ... 9

Könnyűipar—_ . . . .- ... 7

Élelmiszeripar _.__... 11

Összesen 44

1026 ' - " — mowcs Larsen)

Az ötvenes évek második felétől a szakmai kérdőívektartalmát legtö bb iparágban jelentősen átdolgozták, továbbfejlesztették, illetve néhány 'új, az

érdeklődés előterébe került, területre kiterjesztették. Úgy tudom, évközi" seek-

mai jelentés igen kevés fordul elő.

A jól sikerült továbbfejlesztésre példának említeném a Hivatal könnyűipari osztályának szerkesztésében kiadásra került könnyűipari éves szakmai jelen—

téseket, éspedig a faipari, a papíripari, a textilipari, a bőr- és sző rmekikészítő—

ipari, a ruhaipari, a kötszövőipari és a cipőipari szakmai jelentést.

A gépiparban 1957 óta fejlesztették ki a sokrétű öntödei szakmai jelenü nk

A gépipari szakmai jelentések közül például a szerszámgépek állományát ée

korát kérdező szakmai kérdőívet, a vegyiparban a'műanyagipari jelentést? kell!

még mint jelentősebbet említenem. 1 '

9. AZ 1949 -— 1960 KÖZÖTTI EGYSZERI IPARSTATISZTIKAI ADATFELVÉTELEK

Az egy alkalomra szóló, meghatározott időszerű kérdések felderítése célj á—

ból végrehajtott ún. egyszeri felvételek 1949 előtt sem voltak ismeretlenekva magyar iparstatisztikában. Az első sikeres iparstatisztikai felvételt, amelyet az ipar állapotának megismerésére 1898-ról hajtottak végre, ilyen egyszeri adat- felvételnek kell tekintenünk. Egyszeri adatgyűjtés előzte meg a villamosener- gia-törvény megalkotását a 20—as évek végénavillamosenergia—iparban és'ilyen felvételt hajtott végre a Hivatal az 1930-as évek végén agyáripar és a kisipar

közt helyet foglaló középipar helyzetének feltárására.

Az 1949 után végrehajtott egyszeri adatfelvételek sorát az "1949.— évi gyáripari statisztika nem tervkötelezett vállalatok részére" című adatfelvétel nyitotta meg. E kérdőív I —-— IV. fejezetből állt. A termelést cikkenként, azanyag—

felhasználást, a készletadatokat, a munkavállalók létszámát és a hajtógépek

adatait gyűjtötték be ezen a kérdőíven. Ezt az adatfelvételtsorrendben követte az az adatgyűjtés, amelyet az első ötéves terv viszonyítási évéről, 1949—ről kért be a Hivatal. A kérdőíven, amit minden 1950—ben megfigyelt vállalatnak ki

kellett töltenie, a termelés, a munkaórák, a munkabérek, a létszámadatok és a

továbbfelhasznált termékek értéke szerepelt.

Az 1950. évről még három egyszeri adatgyűjtésről van tudomásunk. A 21 K/22. számon engedélyezett külön adatgyűjtésben a jóléti és reprezentációs alapok felhasználásáról, az üzemi étkeztetési és üdültetési hozzájárulás költsé—

geiről adtak jelentést az iparvállalatok.

1950 májusában 9 nagy vállalattól megkérdezték a Beruházási Banktól felvett felújítási keret összegét és felhasználását. Október hónapban az 1951. évi terv ellenőrzéséhez összehasonlító adatokat gyűjtött be a Hivatal az áruterme—

lésről, az I., II. és III. negyedévről cikkenként.

, Az 1951. évi egyszeri adatfelvételeket a 811951. sz. M. T. rendelet végre- hajtásaképpen, a 11/10/1951. KSH sz. engedély alapján szervezett ,,iparosok és

kereskedők kötelező összeírása" nyitotta meg. 1951 áprilisában a ,,Munka—

vállalók állományi létszáma 1951 április 1—én" című kérdőíven az alkalmazotti és munkáslétszám kor szerinti megoszlását mérték fel. Az 1951—ben végrehajtott egyszeri adatgyűjtések sorában még a következők szerepeltek:

21 K/138. sz. Készárutermelés 1949_ évben (csak gépipari vállalatok töltötték ki);

21 K/190. sz. Árutermelés 1950. évben és 1951. első felében (gépipari vállalatok részére);

21 K/168. az. Gyáripari statisztika (a szovjet érdekeltségű vállalatok töltötték ki az áru—

és teljes termelésre, a. létszámra, a bérre, a eikkenkénti termelésre);

21 K/öö. sz. Kérdőív a munkabéralapba nem tartozó kifizetésekről.

IPARS'I'ATIS'ZTHW *ADATFELVETELEK 1 02 7

1952-ről 10 egyszeri adatfelvétel nyomtatványa került elő az irattári dobozokból. Ezek közül itt csupán hármat említek meg. A 486 /1952 /E számon engedélyezett adatfelvételtamérnökök és technikusok létszámának felmérésére hajtották Végre. A 2481/1952. számon egyes fémforgácsoló gépek adatait írták össze. És végül az Országos Tervhivatal elnökének és a Központi Statisztikai Hivatal elnökének 2020—20/ 1952. Tg. Ért. IX. 26/OT. számú utasítása alap- ján egyes anyagok készletadatait ——- a rendelkezésre álló készletekkel történő célszerű gazdálkodás érdekében — összeírták.

1953-ról három egyszeri adatfelvételről van jelenleg tudomásunk. A 627 7 / 1953/E. számon engedélyezett kérdőíven, a 456/2/1952. számú miniszter- tanácsi határozat alapján végrehajtott bérrendezés által érintett munkakörökbe tartozó munkavállalók alapbérét mérték fel. A gépiparban kb. 350 termék adatát gyűjtötték be 1938—ra és 1947— 1952. között évenként (1952—1'9 havon-

ként is).

1954—ben 11 egyszeri adatfelvételre került sor. A legérdekesebb kérdés-

csoportokkal ezek közül a következők foglalkoztak.

A 37 [59] 1954. sz. adatkérést az állami ipar 20 legnagyobb vállalatához küldték ki. Ennek alapján a vállalatoknak közölniök kellett, hogy a munkások és alkalmazottak hogyan oszlottak meg származás szerint.

Külön kérdőívet bocsátottak ki ,,Áramszünetek, illetve áramkorlátozások

hatása" címen, amelyet 1954. február 4-ig kellett megküldeni. A kérdőpontok

között a kiesett teljesítményt kilowattórában, az elmaradt termelést és az

anyagi kárt forintban kellett közölni egyéb kérdezett adatokon kívül. A válla—

lati ügyvitel egyszerűsítésével kapcsolatban különféle béradatokat kértek a jelentőktől állománycsoportok szerint.

1955-től kezdve nem állnak teljes adatok rendelkezésünkre az egyszeri adatgyűjtésekről. Számuk az 1950—es évek első feléhez viszonyítva minden bi—

zonnyal csökkent. Az 1955-től 1960-ig végrehajtott egyszeri adatfelvételek közül kettőt mégis meg kell említenem. Az egyik a reprezentatív munkaügyi adatfelvétel, a másik a munkáslétszám—struktúra adatainak összeírása.

A reprezentatív munkaügyi felvételt 1959. IV. negyedévben hajtotta végre a Hivatal. Az adatfelvétel során 51 000 összeírólapot küldtek ki 590 iparvállalathoz. Az adatfelvétellel a Hivatalnak az volt a célja, hogy olyan adatigényeket elégítsen ki, amelyeket éppen az 1954—1957 . között végre—

hajtott egyszerűsítések miatt nem tudott megválaszolni. A közelebbi igényt az adatgyűjtést ismertető Ipari és Építőipari Statisztikai Értesítő így határozta meg: ,,Az új igények az ipari munkások munkafegyelmének, ún. törzslétszámá—

nak és az ezekkel kapcsolatban álló bérarányoknak a vizsgálatára irányul-

nak".19

Az összeíróívek adatainak gépi úton való feldolgozása során különféle kombinációs csoportosításokat végeztek és ennek kapcsán elemezték az ún.

,,törzsgárda" összetételét és helyzetét, a nők és fiatalkorú munkások körül- ményeit, a munkából való távolmaradást stb.

*

Áttekintve az 1949— 1960. évek közötti magyar iparstatisztikai adatfel—

vételi rendszer 10 éves történetét, az ipar-statisztikának jelentős fellendülését,

kiterebélyesedését állapíthatjuk meg, amagyar ipar ebben az időszakban elért

19 Bács Győray: Reprezentatív munkaügyi adatfelvétel az iparban. Ipari és Építőipari smicztz'kai Értesítő.

1959. évi 4. sz. 114. old.

1028 * menes mem

fejlődéséhez hasonlóan. Az iparstatisztika fejlődését kifejező eredmény—ek" mel-

lett a múlt tanulmányozásából több olyan következtetés is adódik, amelyeknek figyelembevétele a jövő iparstatisztikai adatgyűjtéseinél hasznos lehet. '

Az 1949—1960 közötti iparstatisztikai adatfelvételi munkaban hárem

olyan szakasz különböztethető meg, amelyek a felvételek tartalmat-', végrehaj— "

tását illetően nagymértékben más jellegűek. Az első szakaszban megkezdődik és befejeződik a tőkés időben kialakított iparstatisztika átállítása a szocialista . tervgazdálkodás követelményeinek megfelelően. Ezt a szervező munkát a

Hivatal 1949— 1953 között hajtotta végre. Ennek az időszaknak iparstatisz—

tikai munkáját teljes egészében meghatározta az az ötvenes évek elejéig ' uralkodó, a gazdasagirányítasra vonatkozó vélemény, hogy a központi terve—

zésnek döntő, a piacnak rendkívül alárendelt jelentősége van. Mindebből követ— ,

kezett ,, . . . az a felfogás, hogy a központi tervezésnek úgyszólván minden rész-

letre ki kell terjednie, hogy a termelés teljes volumenét és összetételét messze—

menő részletességgel kell meghatároznia, hogy a terveket a legkisebb egységekig

le kell bontani, hogy azok utasítás jellegűek. E koncepció nem számolt azzal, hogy a gazdaság fejlődése során egyre bonyolultabbá válik, hogy több ezer cikk megtervezése és a tervek lebontása lehetetlen feladat, hatalmas bürokráciát teremt, nehézkessé teszi a gazdálkodást."20

Az iparstatisztika fő feladata ebben az időben az egyre részletesebb és az ipari tevékenység csaknem egész területét felölelő tervek teljesítésének mérése _ volt. A tervek teljesítésének értékelése egyre több adat, egyre nagyobb gyakori—

sággal való kérését tette szükségessé. Az adatfelvételek terjedelmének állandó növekedésén kívül az iparstatisztikai kérdőívek tartalmukban szinte hónapról hónapra változtak, ami nem kis feladatot rótt mind a jelentő vállalatokra, mind a feldolgozó minisztériumi és statisztikai hivatali osztályokra. A ritkabb időközönkénti adatfelvételek száma csökkent és az éves adatgyűjtések is csak—

nem elvesztették jelentőségüket.

Az adatgyűjtésekkel kapcsolatos szemléletbeli valtozas l954—re érlelődött meg, amikor kormányhatározattal megkezdődött az adatszolgáltatasok, köztük az iparstatisztikai adatfelvételek terjedelmének, gyakoríságuknak a felülvizs—

gálata. Az adatfelvételi munka ésszerűsítése több vonatkozásban eredményeket hozott, annak ellenére, hogy a gazdaságirányítas módszerében lényeges valto- zás ebben az időben még nem történt. A következő, 1954—től 1957—ig terjedő időszakot az iparstatisztikai adatfelvételek tekintetében átmeneti jellegűnek tekinthetjük az előző, majd az 1957 utáni időszak között. Ezekben az években az évközi adatfelvételeket az előzőkhöz képest jóval szerényebb mutatószám—

körre vonatkozóan hajtották végre és az éves adatgyűjtés —— az iparfejlesztés eredményeinek elemzésében — kezdett fontos szerepet betölteni. .

Az iparstatisztikai adatgyűjtő munka 1957-től kezdve mind az előkészítés, mind a végrehajtás tekintetében egyre szervezetebbé valt.Az észlelhető ked—

vező irányú fontosabb változások a következőkben összegezhetők: "

— egészséges arany megteremtése az évközi és az éves adatgyűjtések között: a havi adat—

gyűjtések csak néhány mutatót, az éves adatgyűjtések viszont részletes, értékelésre alkalmas adatokat tartalmaznak;

—— a maximalizmus kerülése, főként az évközi adatgyűjtéseknél;

— a kérdőíveken begyűjtött mutatószémrendszer állandóan visszatérő változtatásának megszüntetése és az összehasonlíthatóség biztositasa hosszabb időszakra;

20 Timár Mátyás: Gazdasági fejlődés és irányítási módszerek Magyarorszagon. Közgazdasági és Jogi Könyv- kiadó. Budapest. 1968. 122---123. old.

!PARSTA'I'IS ZTIKAI— ADATFELVÉTELEK

1 0 29

—— az adatfelvételek végrehajtásának időben való előkészítése;

—- a kérdőívek és utasítások előrenyomtatása egész évre;

— a képviseleti összeírások alkalmazasa stb.

Mindezek együttvéve azt eredményezték, hogy az 1960—as évek elejére kialakult a ma is érvényben levő, az esetenkénti időszerű módosításoktól el—

tekintve allandó, az iparfejlesztésben, az ipar szerkezetében bekövetkező válto- zások sokoldalú elemzését biztosító adatfelvételi rendszer.

!RODALOM

[1] Tervkötelezett gyáripari vállalatok iparági besorolása. Orszagos Tervhivatal. Budapest. 1950. 208 old.

[2] Tervkötelezett ipari, építőipari és közlekedési vállalatok és üzemek besorolása és egységes számjelrend—

szere. Központi Statisztikai Hivatal és Országos Tervhivatal. Budapest. 1950. 151 old.

[3] Magyar Statisztikai Zsebkönyv 1956. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1956. 228 old.

[4] Az ipar termelési indexe 1949—1957. Statisztikai Időszaki Közlemények. Központi Statisztikai Hivatal.

ludapest. 1958. 82 old.

[5] Lukács Ottó—Román Zoltán: A munkatermelékenységi konferencia tanulságai és feladataink a termelé—

kenység mérése terén az iparban. Statisztikai Szemle. 1960. évi 2. sz. 172—186. old.

[6] A magyar ipar. Statisztikai adatgyűjtemény. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1961. 775 old.

[7] A magyar magánkisipar. Statisztikai Időszaki Közlemények. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest.

1961. 190 Old.

[8] Ipari-statisztikai Zsebkönyv. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1962. 483 old.

[9] Mi'íszaki-gazdasagí mutatók tényezői és képletei a gyáriparban 1951. évre. Nehézipar. Központi StatiszA tikai Hivatal. Budapest. 1951. 35-old.

Műszaki—gazdasagi mutatók tényezői és képletei a gyáriparban 1951. évre. Könnyűipar. Budapest.

1951. 52 Old.

[10] Az Ipari Főosztály racionalizálási munkajanak ütemterve. Budapest. 1954. február 27. 7 old. (Stencil.

gépen sokszorositva.)

PESIOME

Hacrozmaz CTaTbH npencrannze'r coőoi'i nepepaőorannuü " coxpamennblü napnam' norc- naua aBTopa, oőcwkaennoro Ha cocronamnxcn B mone 1966 ronaB Cerezxe IV " B mene 1968 maa B Heim VI BbleSJIl-iblx ceccmix Paőoueífl rpynnbi no HCTOle/I cramcmxn Cmmcmuecxoü cexmm Benrepcxoro exonommecxoro oőmec'rea. BmeCTe creM,crasz aennercz uacrbio ceon—

uoro ouepxa aBTopa o ueneax " nepenucax no npomumnennoü cTamcmxe, npoeeuennux Ha npommenmi cronemero cymecrsosamm Benrepcxoü oclmunanbnoü cramcmxu.

B eeozmoü uacm aBTOp nponeeoum oősop npoeeneuuoü B 1949—1952 FOILbI peopraimea- una npommmnex—moü crarncnmu, Koma Henrpanbnoe cramcmaecxoe vnpaenenne nom-amino cncremv omemocm na cnymöy counanucrmecxomv nnanoeomv xosnücmv. B TOT nepuoa npencTomio pemmb cnenyiounie Bamneümne eanaan:

onpenenexme cduepbl oxea'ra maöpnuHo-aaeoncxoti npomumneunocru;

Bicmoueime a orue'moc'rb no npomumnenuon cTa'mcmxe noxasa'renen, neoőxoaumux zum neme pe—

mm Bunonnenun nnanon npomumneimoro nponaaonc'ma;

emmoe onpeneneune nemm—m npouyxulm;

oprauusauun HSMEpeHHH enHHl-loifi ome'moc'm no npomblwnem—ion CTaTHCTHKe B TBeplIblx iieusmemiux

ueuax.

Ha Havano 1950—ux ronoe npuxozzmca nponenenne ueuempannsaunu, nro osnatiano van- noe namesenne B Beurepcxoü npomuumennoü crarucmxe. B coomercreun c a'rnM oxnauennme cncremoü ome'mocm npeunpnmnn CTaJIPI nocrannmb csoro nme—mom OTpaCJIeBblM muunc'rep- cream, Koropue nocpencTBom oőpaőorxn amx nanaux wromiemopnnn (n wzoenernopmor Taxme n ceromm) KaK caou, Tax " uempanbnue no-rpeönocm B llaHHblx.

Bamneiiumm coömnem B ucropnn Beurepcxoü npommmnennoü cramcmxn zsumtcb "mee- mne mec'ro B 1954 mm nomibiü nepecmorp cuc-rem! omemocm " paepaöoma meponpuzmü, Hanpannennmx Ha ee ynpomenue, B peSYJIbTaTe uero cnomnnocb őonee npammbnoe coomo- menne mexow Texvmeü " rouonoü orvemoc-rbio.

Haunuaz c cepennnu namuecmux rouoa nauanacb umpoxaz nvőnnxaumi nannux.

Honuü aran B paeenmn Benrepcxoü npomuumennoü cramcmxn Haaancz c 1957 rolla.

Baxmoü aanaueii npomumnennoii c'ra'mcmxu, Hapznv c usmepenuem Bunonnenmx nnana B Teuenne rona " aa ron, — cTano cocraeneime cnvmanmx Tarom " nemm paspaöorxn nep-

enek-mmm): nnanon IIHHaMH'leCKHX DHIIOB 33 pint ne? H HOIIFOTOBKG Ha STOÉ ocnose neTaanbix anannson.

1030 HALKOVICS: WAR—STATISZTIKAI ADATF'ELVÉTELEK

Coneiic'rsue sunonnesnm Bunennvrux s 1957 ronv sensu oxasann napsnv c nposnm, pas—

paöoma " snenpenne "cecil orpacnesoil cncremu-npomumneuuocrn, ucuucnenne npn nonemu nosux meronos nnnexcos, xapaxrepnevmmux öosee mnorcc-roponue nnnamnxv npenvxmm "

censannue c neü, uemeuemm HpOMSBOIlMTeJleOCTM rpvna, perynspnoe cccrasnenue nemm—pa- cnesux óanaucoe, passeprusanue assume—lemon paőoru " csnaannan co seem emu" cost-p—

menc'rsosanne oőcnenosannii. ,

B nanbneilmnx masax asrop nonpoőno oc'ranasnnsae'rcn na rekvumx " roncsa): oócne-

nosammx s nepuon memnv 1949 -—1960 roncs. _ _

K KOHllY nsmnecmux roncs " őuno eaeepmeuo nempanbnumcramc'muecnnm vnpasne- anem coenanue nelicrsurenbnoü s csoux ocnoeuux ueprax " B uacrosmee epen-s cnc'remu 're—

Kvmeü " roncsolt orue'moc-m, ice-repes oöecneuusaer OÖllJleYlO namopmaumo aus merce-ro—

pouserc anannea pesynma-ros pacem-mt " crpwcrvpuux cnsnros npomumnennocm.

B saxmouwrenbnoü uacrn csoeü crarbn asrop npouseonm ecxnenuii oöeop cncuuansuux n ennnospemeunux oöcnenosanuü, nposezlennux s reuesue paccmarpnsaemom nepnona.

SUMMA'EY

Being e. revised and shortened version of the lectures given at Szeged in June 1966 and at Pécs in 1968 on the occasion of the etth end 6th Itinerary Session of the Working Group on History of Statisties of the Statisticel Section of the Hungarian Economic Society the article is a part of a. comprehensive study elaborated by the author on the industrial-statistical sul-vege executed during the hundred years, existence of official Hungarian statistics.

The introductory part gives a survey of the industrial-statistical organizational work done during the period 1949—1952 when the system of the industriel-statistical surveys was transformed into one, serving the socialist planned economy. The most important tasks of the time could be formulated as follows:

the determination of the scope of manufacturing industry;

the lnsertion of data necessary for the measurement of the fulfilment of plans l'or industrial production in the industrial-statistical reports;

the determination of a uniform concept of production;

to assure the correspondence between the contents of industrial statistical reports and planning and the measurement at constant prices.

The implementation of decentralization, having a great effect on Hungarian industrial statistical activity, fell on the beginning of the years 1950. Correspondíng to that, enterprises obliged to furnish data forwarded their reports to the competent ministry which met the central and their own demand for data (and still ere doing it) by their processing.

It can be taken for an important event in the history of Hungarian industrial statistics first the complete revision of the system of surveying and second the elaboration of measures aiming at the simplification of the surveys, in 1954. These resulted in the formation of a more appropriate relationship between the volume of annual and interim surveys.

It was the middle of the fifticss that the wide-ranging publication of data got started.

A new period in the development of industrial statistics was opened up in the year 1957.

Besides the measurement of the fulfilment of yearly and interim plan estimates the compiletion of long—term time series and the elaboration of detailed analyses —— helping also the foundation of long—term plans — became an important task of industrial statistics.

The solution of the tasks defined in 1957 has been helped —- among others — by the elabo—

ration and introduction of the new system of economic branches, by the calculation with new methods on the one hand of indices indicating the development of production in s. more comprehe—

sive way and related to it that of productivity on the other, by the regular elaboration of input- output tables, by the broadening of anelytical work and finally by the modernization of date.

collection Which serves as the basis for all of the above mentioned.

In the following chapters of the article the euthor is giving full detail on the annual and interim data collections of the years 1949 —1960.

By the end of the fifties it was finished the formation of the system of annual and interim data collection being in force more or less even at present. This is capable to supply ample data for the manifolded analysis of the results arrived at in developing the industry and its structural changes. In the concluding part of his article the author gives an outline of the professional end single surveys performed during the period under guestion.