A lengyelországi tanulmányút és tudományos konferencia néhány tapasztalata

sére alkahnasak. A szalagokon egy idő—

ben —- általában —— egy modellt gyárta—

nak. Az újabb modellek gyártása mindig átállást igényel, ami viszonylag alacsony szinten tartja a szalag teljesítményét. AA fejlettebb szervezési formáknál, például több modelles szervezésnél az új modell beindítása a többi modell folyamatos gyártása közben történik. Egyre sürge- tőbben jelentkezik — főleg a tűzödékben

—- a szalagok átszervezésének fontossága.

A külföldön már alkalmazott és bevált korszerű szinkron, Pfaff—varrion— és Dür—

kepp-rendszerek a magyar cipőiparban ugyan ismeretesek, de gyakorlati alkal—

mazásukra még nem került sor. Mindhá—

rom rendszer a tűzödei gépcsoportok jobb kihasználását, a modellek variálásának nagyobb lehetőségét és a teljesítmények növelését segíti elő. Jelenleg az ipar egy—

két aljaüzemben a szalagszervezési for-

máknak egy olyan fajtáját alkalmazza,

amelynél a . mechanikus berendezésen egy időben két modellt helyeznek—31. A cipők megmunkálása azonban nem egyidőben

folyik, ugyanis az egyik modellt az első

műszak, a másik modellt pedig a masa-

esetben a modern szalagszervezési forma csak a technikai elhelyezésig érvényesül.

A korszerű szalagszervezési formákba;

vezetése az ipartól jelentős műszaki fel- készültséget kíván. Mind 'a gépi berende-

zések korszerűsítésében, mind a munká—

sok szakképzettségében fontos, hogy a kö—

vetkező években olyan előrehaladás mu—

tatkozzék, amivel lehetővé válik a fejlet- tebb szervezési formák megvalósítása. A jelenlegi és a távlati tervek egyaránt tar—

talmaznak ezzel kapcsolatos feladatokat, melyeknek teljesítésével az iparág terme-—

lékenysége nemzetközi szintre emelhető.

A lengyelországi tanulmányút és tudományos konferencia néhány tapasztalata

NYITRAI FERENCNÉ—r—ROMÁN ZOLTÁN

Az elmúlt év októberében magyar sta—

tisztikus delegáció járt Varsóban a len—

gyel Statisztikai Főhivatal munkájának tanulmányozása, valamint a népgazdasági mérlegek kérdéseiről tartott tudományos konferencián való részvétel céljából. A delegáció vezetője Mód Aladárné, a Köz- ponti Statisztikai Hivatal főosztályveze—

tője, tagjai pedig e sorok írói.

Az alábbiakban beszámolunk a lengyel

"Statisztikai Főhivatalban tett látogatás során szerzett tapasztalatainkról, majd pedig röviden összefoglaljuk a népgazda- sági mérlegek kérdéseiről 1959. október 19 és 22 között tartott tudományos kon—

ferencia főbb tanulságait.

*

A magyar statisztikus küldöttség a len- gyel Statisztikai Főhivatalban —— néhány általános jellegű kérdés mellett —— első- sorban az iparstatisztikai munka főbb kérdéseit, valamint az ágazati kapcsolati mérlegek összeállítását tanulmányozta.

Szervezetileg a lengyel Statisztikai Fő—

hivatal és a magyar Központi Statiszti—

kai Hivatal között a legtöbb területen csak kisebb eltérések vannak. Ilyen ki—

sebb eltérés például, hogy az iparstatisz- tikai főosztály és az anyagstatisztikai osztály a lengyel Hivatalban közös, irá—

nyítás, ugyanazon elnökhelyettes alá van rendelve, mig a beruházások és az építő,—

ipar kérdéseivel foglalkozó főosztály má:

sik elnökhelyettes hatáskörébe tartozik.

Feltétlenül említésre méltó az az ered—

ményes szervezési tevékenység, mellyel a hivatal munkájának tervszerűségét, koordináltságát, helyes időbeli elosztását igyekeznek biztosítani. Az egész hivatal munkájára éves ütemtervet dolgoznak ki.

Ez az ütemterv témánként részletezve tartalmazza a hivatal egyes osztályainak rendszeresen visszatérő feladatait, e fel—- adatok, és ezenbelül a főbb munkafolya—

matok kezdésének és befejezésének idő—

pontját, továbbá az egyszeri adatfelvéte—

lek, a ritkább időközönként sorra kerülő adatgyűjtések ütemezését is. Az éves ütemtervet lebontják szervezeti egysé—

gekre, főosztályokra, osztályokra, és en—

nek alapján az egyes főosztályok negyed—

éves ütemterveket állítanak össze.

SZEMLE

395

Az iparstatisztikai főosztály hat osz—- tályra tagozódik. Közöttük két osztály az iparstatisztika elvi-metodikai kérdése- ivel, az újonnan bevezetésre kerülő mód- szerek kidolgozásával, a számanyagok összesítésével és a kiadványok elkészíté—

sével foglalkozik. A többi osztály — a nálunk szokásos elnevezés szerint az ún.

szakmai osztályok —— felépítése az ipari minisztériumok felépítéséhez alkalmaz—

kodik.

A lengyel iparstatisztikában a megfi—

gyelési egység általában a vállalat, éven- te egyszer azonban Vállalaton belüli ún.

technikai egységek szerinti megfigyelése- ket is végeznek. Mint ismeretes, az adat- szolgáltatás szempontjából a vállalati megfigyelés a legegyszerűbb, számos sta- tisztikai kérdés vizsgálatánál azonban a vállalatok szerinti számbavétel nem meg—

felelő. Például a termelés koncentráció—

jára vonatkozólag (technikai értelemben) a vállalatok adatainak vizsgálata alapján nem vonhatunk le helyes következtetése—

ket, hiszen egy—egy vállalat számos üze—

met, különálló telephelyet egyesíthet ma- gában. A vállalatoknak legtöbbször nem elhanyagolható nagyságú profilidegen termelésük van, és a vállalatok sok eset—

ben —— közel egyenlő súllyal —-— több ipar- ágba is besorolható tevékenységet foly- tatnak. A magyar iparstatisztikában évente egyszer a legfontosabb adatokat nemcsak vállalatok, hanem telephelyek (földrajzi egységek) szerint is megfigyel- jük. Hasonló megoldást alkalmaznak a Xlengyel iparstatisztikában is azzal a kü- lönbséggel, hogy évente egyszer nem a telephelyekről, hanem — ha egy-egy te—

lephely különböző üzemeiben több ipar—

ágba tartozó tevékenységet folytatnak, még a telephelyet is több részre bont—

va —- a technikai egységekről szolgáltat- nak adatokat. A lengyel iparstatisztika 1959. évi ágazati rendszere 20 iparcsopor—

tot, 149 iparágat és 310 alcsoportot külön- böztet meg. Az év közben begyűjtött ada—

tokat csak a 20 iparcsoportra összesítik, évente egyszer azonban a technikai egy—

ségek adatait a 310 alcsoport szerint is feldolgozzák. A technikai egységek ada—

tait ezenkívül még területek és tulajdon- viszonyok szerint is csoportosítják.

A termelési statisztika áll Lengyel- országban is az iparstatisztika közép- pontjában. A vállalatoktól évente közel

kétezer termék adatait gyűjtik be. Ezek- ből a termelési adatokból nemcsak orszá- gos összesítést, hanem területek és mi—

nisztériumok szerinti csoportosításokat is készítenek. A termelés értéki mutató—

számai közül elsősorban a vállalati teljes termelési értéket alkalmazzák. Meghatá—

rozzák emellett a készárutermelési érté—

két is, és ebből A—B szektor (termelő—

eszközöket, illetőleg fogyasztási cikkeket gyártó ipar) szerinti csoportosítást is ké- szítenek. A termelési index számításának alapja a Változatlan áron számított válla—

lati teljes termelési érték. A változatlan árak rendszerének ismert hibái miatt ki—

sérleteztek a folyó áron történő számba—

vétel és az árindexekkel való helyesbítés alkalmazásával, de megfelelő pontosságú megoldást eddig még nem sikerült kia—

lakítaniok. Változatlan árként jelenleg az 1956. február 1—i nettó (forgalmiadó—

mentes) termelői árakat alkalmazzák.

A Vállalati teljes termelés mellett az utóbbi időben szélesebb körben foglal—

koznak a nettó termelési érték kiszámí—

tásával és felhasználásával. 1956 óta min—

den évre, iparágankénti csoportosításban, a nettó termelés értékét is meghatároz—

zák. Árindexek felhasználásával a nettó termelési értékadatokat azonos árszín—

vonalra is átszámították, ezt a számítást azonban jelenleg még nem tekintik elég—

gé megbízhatónak, A nettó termelési ér—

ték adatait, illetőleg az ezek segítségével számított termelékenységi mutatókat szé- les körben használják fel vállalatok kö- zötti Összehasonlításokra. Foglalkoztak a nettó termelés indexének reprezentatív módon, terméksorok alapján történő ki- számításával is. E számítások azonban még szintén nem elég érettek ahhoz, hogy a nyilvános közlésre kerülő termelési in—

dexek alapjául szolgáljanak.

1958—ban részletes értékesítési statisz—

tikát is bevezettek. Az értékesítési sta—

tisztikában számbaveszik az ipari ágaza- tok, ezenbelül a saját ágazat részére tör—

ténő értékesítést, az iparon kivülre tör—

ténő értékesítésnél pedig az exportra, a belkereskedelem részére, a közvetlen fo-

gyasztásra és a magánszektorok részére történő értékesítés adatait. Az értékesí—

tési jelentések az adatokat a tényleges folyó árakon tartalmazzák. Az adatok feldolgozása és közlése minisztériumi csoportosításban történik. Az értékesítési

statisztikának ezt a formáját az ágazati kapcsolatok vizsgálatára nem használják fel, de ez egyébként ebben az erősen ősz—

szevont csoportosításban erre a célra nem is igen lenne alkalmas.

A lengyel iparstatisztikában ipari ter- melői árindexek megállapításával is fog- lalkoznak. 510 egyedi termék árát és ár—

változásait figyelik meg. Ezek a termé- kek az egyes iparágak termelését 30—100 százalékos reprezentációval fejezik ki. Az egyes iparágakat reprezentáló egyedi ter—- mékeket a megfelelő kereskedelmi válla—

latok szakemberei jelölték ki. A repre-

zentánsok kiválasztásánál az volt a szem—

pont, hogy a figyelembe vett termékek az iparágon belül lehetőleg nagy volu- ment képviseljenek és árváltozásaik az iparágon belül megfelelően tükrözzék az árak átlagos alakulását. Az egyes termé- kek árainak változását szintén a kereske—

delmi szervek adják meg, és az egyedi árviszonyszámokból a szokásos módsze- rekkel, mérlegeléssel határozzák meg az árindexeket.

Nagy figyelmet kívánnak fordítani az új és az egyedi termékek árainak válto—

zására. Az új termékek részaránya —— ha azokat a termékeket is figyelembe vesz—

szük, melyek a korábban gyártott termé—

kektől kevésbé térnek el, de ármegállapí—

tás szempontjából újnak tekintendők -——

itt is igen nagy. Az árváltozások értéke—

lésénél az összehasonlítható termékek árának változását mindig csak az összeha—

sonlítható termelés értékére vonatkoztat—

ják, és az egyedi és új gyártmányok árá—

nak alakulására vonatkozóan külön szak—

értői becsléseket kívánnak végeztetni.

1960. január 1-én Lengyelországban na- gyobb arányú termelői árváltozás lépett életbe, ennek hatását nem reprezentatív úton, hanem teljeskörű megfigyeléssel kívánják felmérni.

A termelékenység mérésének jelenleg még legfontosabb mutatója az egy órára és az egy főre jutó vállalati teljes terme- lési érték. Emellett azonban számolnak termelékenységi indexeket az árindexek—

kel korrigált nettó termelési érték és a reprezentatív módszerrel megállapított nettó termelési index segítségével is.

Több területen alkalmazzák a termelé—

kenység közvetlen (a termékegységre ju—

tó munkaórák megfigyelésén alapuló) mérését is. Ezt a mérési módszert jelentős

, nem szerelt gépek

mértékben, ki kívánják terjeszteni. A"

termelékenység-mérés keretében a válla—

latok közötti összehasonlitésokm nagy

figyelmet fordítanak. Eddig ugyan első- sorban az egyes vállalatok eg? főre jutó vállalati teljes termelési értékének és egy

főre jutó nettó termelési értékének szín—

vonalát hasonlították össze, mely mutató—

kat, —-— mint ismeretes —- az árarányok, a termelés összetétele stb. erősen befolyá—

solja, a jövőben azonban az összehasonlí—

tás alapja a termékegységre jutó munka-—

órák mutatója lesz.

Az ipar műszaki színvonalának meg'—

figyelése a lengyel iparstatisztikában is előtérben áll. A megfigyelt műszakiégaz—

dasági mutatószámok köre eléggé széles, és viszonylag több mutatót sikerült már ' kialakítani olyan nehezebben hozzáfér—

hető területekre is, mint a gépípar.,_ A gépiparban megfigyelik például a gépek beépített kapacitásának _1 kilówattiára jutó villamosenergia-fogyasztást, az egy munkásra jutó villamosenergia—fogyasz—

tást, a produktív megmunkálő gépek ará- nyát az összes megmunkáló gépekhez vi- szonyítva, az automata és a félautomata gépek arányát stb. Sok iparágban kapa-—

citáskihasználásí mutatókat is vizsgálnak és fontos feladatnak tartják a termelési kapacitás pontosabb mérési módszereinek kidolgozását.

A műszaki—gazdasági mutatók alakulá—

sáról részletes kiadványaik vannak, me—

lyek szintén tartalmaznak vállalatok kö—

zötti összehasonlító adatokat. Fontos fel—- adatnak tekintik a mutatószámok egysé—

ges kiszámításának biztosítását, ezért je—

lenleg a mutatók tényezőinek pontos defi—

nicióin és az egyes tényezők kiszámításá—

ra vonatkozó részletes utasításokon dol- goznak.

Az állóeszközökre vonatkozóan az el—

múlt években a következő adatgyűjtese—

ket bonyolították le: az 1955—1957. évekre vonatkozóan összeírták az energetikai be—

rendezések, továbbá 1957. évre vonatko—

zóan a fém— és műanyagfeldolgozó gépek, az öntödei gépi berendezések, a kerámia- ipari kemencék és a faipari berendezések adatait. Ezek az összeírások tartalmaz—

ták a gépek számát, életkorát, típusát és a gépek csoportosítását felszerelt és jel szerint. Teljeskörű*

állóeszköz—összeírást és ezzel kapcsolato—

san átértékelést is terveznek.

SZEMLE

397

Az önköltség vizsgálata terén —— hason- lóan mint nálunk -— a lengyel iparsta- tisztikában is még sok a megoldatlan

metodikai kérdés. A termékegységre jutó önköltségét 50 termékre vonatkozóan fi—

gyelik meg, de csak reprezentativ módon a termékek legnagyobb hányadát előállító vállalatoknál. Az összehasonlítható terme—

lés önköltségcsökkentési indexét néhány év óta nem határozzák meg. Rendszeresen megfigyelik a költségszerkezet és a nye- reséghányad alakulását (folyó árakon). A nyereséghányad nagysága alapján vállala—

tok közötti összehasonlításokat, csoporto—

sításokat is készítettek.

Az anyagstatisztikával a lengyel Sta- tisztikai Főhivatalban külön részleg fog—

lalkozik. Anyagmérlegeket évenként mintegy 650 fontosabb anyagról, illetve anyagcsoportról készítenek, ezenbelül mintegy 200 anyagra, illetve anyagcso—

portra vonatkozóan negyedévenként is összeállítják a mérlegeket. Ezek a mérle—

gek nemcsak az alapanyagokat, hanem a legfontosabb félgyártmányokat is tartal—

—mazzák. Igen részletes adatgyűjtéseik vannak a tüzelőanyagokra és az elektro—

mosenergiára vonatkozóan. Az anyagmér- legeken kívül 135 gépcsoportról negyed- évenként gépmérlegeket is készítenek.

A mérlegek a készlet- és a termelési ada—

tokon kívül részletes elosztási adatokat is tartalmaznak természetes mértékegy—

ségben, valamint értékben.

A lengyel Statisztikai Főhivatal rend—

szeresen megjelenő (részben nyilvános, részben pedig hivatalos használatra ké—

szített) kiadványaiban mind az iparsta- tisztikai, mind az anyagstatisztikai adatok nagy részét közli. Külön kiadványok van- nak a havonként, negyedévenként, éven—

ként rendszeresen begyűjtött adatokról és az esetenként végzett megfigyelések eredményeiről. Ezek a kiadványok általá- ban gazdag számanyagot és módszertani megjegyzéseket tartalmaznak, szöveges értékelést ritkán közölnek.

Ami a lengyel Statisztikai Főhivatal- nak az ágazati kapcsolati mérlegek ösz—

szeállitásával kapcsolatos munkáját illeti, eddig az 1956. és az 1957. évre vonatko- zóan készített ágazati kapcsolati mérle—

get. E mérlegek felépítése nyitott statikus modellnek felel meg. Az 1957. évi mérleg alapvető változatában az import mint pótlólagos forrás a megfelelő termelő-

ágazatoknál szerepel; e mérleg összesen

35 sort és 32 oszlopot tartalmaz. A mér- leg belső matrixában 24 szektor szerepel, ezek közül 15 szektor részletezi az ipart (mindezek a szektorok az állami, szövet- kezeti és a magánipar adatait együtt tar—

talmazzák), a további ágazatok: építőipar, mezőgazdaság, erdészet, szállítás-közleke—

dés, forgalom (kereskedelem), egyéb anyagi termelés, anyagi. termelés össze- sen, fel nem osztott rész, anyagi termelés és szolgáltatás összesen. A mérleg alsó szárnyán szerepel az amortizáció, az anyagköltségek az amortizációval együtt és a nettó termelési érték. A nettó terme- lési értéket a következő bontásban köz—

lik: kifizetett bérek, biztosítási díjak, nettó jövedelem (bontva egyéni, szövetke—

zeti és állami jövedelmekre), adók, egyéb nem anyagjellegű költségek. Végül az összegező sor a teljes termelési érték. A mérleg oldalszárnyán a nem termelő—

jellegű (végső) felhasználás a következő szektorok szerinti részletezésben szerepel:

egyéni fogyasztás, közületi fogyasztás, állóeszköznövekedés, készletnövekedés, export. Az összegező oszlopok: felosztott források, fel nem osztott rész, teljes ter—

melési érték, import együttesen és külön- külön. (A magyar mérleg szerkezetétől eltérően tehát az import adatait e válto- zatban nem 'külön sorban, hanem külön oszlopban szerepeltetik.)

Az 1957. évi mérleget a minisztériu—

moktól kapott, a felhasználásra vonatko—

zó statisztikai adatok alapján (egy oldal- ról) állították össze. Az anyagfelhaszná- lás megfelelő adatait a minisztériumok gyűjtötték be, nem teljeskörűen, hanem az egyes vállalatok anyagfelhasználásá—

nak mintegy 85—90 százalékára kiterjedő- en. A jelentési kötelezettség csak az álla- mi iparra terjedt ki, a szövetkezeti iparra vonatkozóan külön reprezentatív adatfel- vételt hajtottak végre, a reprezentáció mértéke általában mintegy 30 százalék volt. Ezekhez az adatokhoz hozzáadták a magánkísipar becsült anyagfelhaszná- lási adatait. A termelési költségek össze- sített adatait a vállalatok mérlegbeszá—

molóiból nyerték. Az így nyert anyagkölt—

ségek és a részletesen összeállított anyag- felhasználások értéki adatainak különbö- zetéből adódott a fel nem osztott rész. A mérlegben a fel nem osztott anyagkölt—

ség összege általában 5 százalék alatt

van, néhány területen még az egy száza—

lékot sem éri el. Az elosztást úgy tekin—

tették, hogy az a termelő ágazatok eseté- ben teljeskörű, ennek megfelelően a fel nem osztott rész a mérleg oldalszárnya—

ban szerepel. Az oldalszárnyban a fel nem osztott rész nagyságrendje valami- vel nagyobb, mint a fel nem osztott anyagköltségeké, egyes helyeken a 10 százalékot is meghaladja (például az épí-

tőanyagipar esetében).

A jelenleg rendelkezésre álló 1956. ,és 1957. évi mérleget forgalmi adót is tar—

talmazó folyó árakon állították össze.

Az összehasonlíthatóság érdekében szűk—

ségesnek látják az 1957. évi táblát árin-

dexek segítségével átszámítaniaz 1956.

évi árakra is. Ez a munka most van fo—

lyamatban. A mérleg belső ágazatai és különösen az ipari ágazatok nem tekint- hetők teljesen homogénnek, a profilide- gen termelés az egyes ágazatokban mint- egy 10 százalék.

Az 1957. évi mérleget különböző [for—

mákban készítették el. Először —- mint említettük —— az importot pótlólagos forrás- ként a megfelelő termelő ágazatnál sze- repeltették. Összeállították azután az im- port kezelésének azt a változatát is, amelyben az import külön, termelő ágazat—

ként—szerepel. Ehhez az import elosztásá—

ra vonatkozó adatokat a külkereskedelmi minisztériumtól szerezték be. Elkészítet—

ték az 1957. évi mérleg segédtábláit, tu—

lajdonviszonyok (állami, szövetkezeti és magánszektor) szerinti részletezésben is és a mérleg eredeti formáját ——-— kézi úton — invertálták.

A lengyel Statisztikai Főhivatal 1958-ra és 1959—re vonatkozóan nem szándékozik ágazati kapcsolati mérleget összeállítani.

Nézetük szerint ilyen részletes, átfogó és viszonylag munkaigényes feladat el- végzése csak többéves időközökben old- ható meg. A mérleg felhasználhatósá—

gára, gyakorlati alkalmazására vonatko—

zóan most végeznek vizsgálatokat, és a mérleg sűrűbb időközönkénti összeállítá—

sát ettől is függővé teszik.

A lengyel Statisztikai Főhivatal mun- kájának tanulmányozása sok hasznos tta—

pasztalatot nyújtott. így például a be—

gyűjtött adatok szinte teljes publikálása (részben nyilvános, részben hivatalos használatra), a vállalatok közötti össze- hasonlítások kiterjedtebb alkalmazása,

a belső munka magas szervezettsége el—

gondolkoztam a mi munkánk Szempont—

jából is.

*

A Lengyel Tudományos Akadémia

október 19—22 között Varsóban rendezett , tudományos konferencián 36 külföldi vendégl jelent meg, 21 előadás és 14 hez-?

zászólás hangzott el. *

A konferencia előadásait, hozzászólásai—t

két fő kérdés köré csoportoSít—hatjuk:

1. a népgazdasági mérlegeknek a saw cialista országokban eddig is alkalmazott ' rendsZere, problémái és fejleáztése, 2. az ágazati kapcsolatok mérlegének kérdései A konferencia résztvevőinek vélemé——

nye szerint a népgazdasági mérlegek rendszerének alapját Marx újratermelési

sémáinak kell alkotniok. A marxi sé , %

azonban a gyakorlati tervező és elemző munka céljaira bővítést, kiegészítést és a konkrét viszonyokhoz való alkalmazást igényelnek.

A. J. Notkin és J. 2. Bor (Szovjetunió).

előadásukban rámutattak arra, hogy—a közös alapok mellett —— a népgazdasági mérlegek rendszerében lényeges különb— ' ségeknek kell lenniök egyrészt a szocia—

lista és a kapitalista országokat illetően, másrészt a szocialista országokon belül _a szocializmus, illetőleg a kommunizmus építésének különböző időszakaiban.

Brom'slaw Mine, a lengyel Közgazdaság-f tudományi Intézet igazgatója tíz pontban foglalta össze, az újratermelési folyamat leglényegesebb vonásait bemutatni kivá- nó, s ezért számos absztra'kciót alkalmazó marxi sémák2 konkretizálásainak módját.

Általánosan hangoztatott nézet volt, hogy a népgazdasági mérlegek rendsze—

rét és a vizsgált mutatók körét bővíteni kell. Bronislaw Minc például javasolta a termelés I. alosztályából a munkaesz—

közök termelésének, valamint az I. alosz- tály, a II. alosztály és a hadiipar részére

* A konferencián Bulgária, Csehszlovákia, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Ma- gyarország, a Német Demokratikus Köztársa- ság, Románia, a Szovjetunió és a Vietnami Déemokratikus Köztársaság képviselői vettek : szt.

* Marx feltételezte, hogy a tennelési'eiklus évente lezáródik, hogy a termékek értékükön cserélnek gazdát, hogy nincs külkereskede—

lem stb. "

SZEMLE

399

termelt termelési eszközöknek a kiemelé- sét, a II. alosztályból pedig az élelmezési cikkek, az iparcikkek, az épületek és a haditermelés külön megfigyelését. E.

Mateev (Bulgária) az I. és a II. alosztály energiatermelő, anyagokat termelő, félkész- termékeket termelő és késztermékeket előállító ágazatokkal történő továbbtago- lását tartotta szükségesnek. T. V. Rja- buskín (Szovjetunió) hangsúlyozta a terü—

leti bontású mérlegek fontosságát és a mérlegek társadalmi megoszlás szerinti részletezését. Z. Vergner (Csehszlovákia) javasolta, hogy a népgazdasági mérlegek- ben a tartós és a nem tartós fogyasztási javak között is tegyünk megkülönbözte—

tést. (A népgazdasági mérlegek rendsze—

rének részletező kiegészítését jelentik az ágazati kapcsolati mérlegek is. Az e kö- rül folyó vitára később visszatérünk.)

A népgazdasági mérlegek mutatószám- rendszerének kiegészítéseként Bronislaw Minc a teljes termelés mutatóinak nem—

csak vállalati, hanem iparági, népgazda—

sági ági és népgazdasági módszerekkel való kiszámítására is javaslatot tett, ami—

vel a legtöbb jelenlevő egyetértett. Java—

solta továbbá az anyagmentes termelési érték mutatójának alkalmazását is (az értékcsökkenési leírás megbizható meg- határozásának nehézségére hivatkozva).

Az eddig használatos népgazdasági mérlegekben szereplő mutatók kiegészí- tésének szükségessége felveti azt a prob—

lémát, hogy az alapmérlegeket bővítsük vagy külön segédtáblák rendszerét ala—

kítsuk ki. Bronislaw Minc például egy ki—

bővített mérlegséma alkalmazását java—

solta, mások — így például T. V. Rjabus- kin is —— célszerűnek látták a kiegészítő táblák használatát.

Számos előadás és hozzászólás foglal—

kozott azzal a problémával, hogy a nép—

gazdasági mérlegekben mutatkozó ará- nyokat az árarányok, az ár— és értékará—

nyok eltérése igen lényegesen befolyásol—

hatja. Ezt többek között Nam—In—Ho (Ko—

rea) is kifejtette előadásában.

A felszólalók többsége azon a vélemé—

nyen volt, hogy a népgazdasági mérlegek összeállítását kétféle áron —— a tényleges folyó áron és változatlan áron—feltétle—

nül el kell végezni. A mérlegek kidolgo—

zásánál ennek a két árnak az alkalmazá—

sa alapvető fontosságú. A felszólalók vé—

leménye megegyezett abban is, hogy

emellett célszerű még olyan pótlólagos

számításokat végezni, amelyek segítségé—

vel a mérlegen belüli arányok az ,,érték—

ne ", illetve a ,,termelési áraknak" *meg- felelően jellemezhetők. Ilyen számítások—

kal például a Szovjetunióban intenzíven foglalkoznak. Z. Vergner e számítások,

módszereként azt javasolta, hogy az ak—

kumuláció megoszlása ne az állóalapok vagy az önköltségyhanem a munkabérek arányában történjék. Johannes Rudolf (Német Demokratikus Köztársaság) e problémával kapcsolatban rámutatott ar—

ra, hogy a termelékenység növekedésé- vel a termékek értéke fokozatosan csök—

ken, a tervezésben azonban — a bázisidő—

szak árain végezve a számításokat —— ezt.

nem vesszük figyelembe.

A konferencia a népgazdasági mérlegek sok más módszertani kérdésével is fog—

lalkozott. Mód Aladárné előadásában részletesen elemezte a munkás-alkalma—

zotti és a paraszti rétegek elhatárolásá- nak, a kétlaki dolgozók hovaszámításá—

nak és jövedelmük meghatározásának problémáit?

Igen sokan vitatták azt a kérdést, hogy a személyszállítás besorolható-e az anya——

gi termelés szférájába, s ha nem, elhatá—

rolhatók-e megfelelően ráfordításai a te—

herszállítástól. Foglalkoztak még az egyé—

ni (naturális) és a társadalmi termelés elhatárolásával (Z. Vergner), a népgazda—

sági mérlegeknek a tervezésben való fel—

használásával (G. M. Szorokín, Rolf Píblov, Német Demokratikus Köztársaság), a ka—

pitalista országok nemzetijövedelem—szá- mitásával (Jun—Gi-Bok, Korea) és a mun—

kaerő—mérlegekkel (T. V. Rjabuski'n, Jo—

hannes Rudolf).

Ausch Sándor és Madarassi Attila előe adásukban a nemzeti jövedelem felosztá—

sának és újrafelosztásának vizsgálatával foglalkoztak. A nemzeti jövedelem össze—

vont elosztási és újraelosztási mérlegé—

nek sakktáblaszerű mérlegek formájában történő rendszeres kidolgozását javasol—

ták. A mérleg kidolgozásához szükséges- adatokat -— javaslatuk szerint — a ket-—

tős könyvvitel rendszerében kell feldol—

gozni. Sóky Dezső előadásában a nemzeti—

jövedelem—számítások nemzetközi össze——

hasonlításának kérdéseit elemezte. Az

3 A társadalmi rétegek elhatárolásáról lásd Mód Aladárné cikkét a Statisztikai Szemle

1960. évi 3. sz. 227—235. old.

ilyen vizsgálatok fontosságára több elő- adó és hozzászóló is rámutatott.

Nyitrai Ferencné és Román Zoltán elő—

adása a magyar népgazdaságnak a Köz- ponti Statisztikai Hivatalban kidolgozott 1957. évi ágazati kapcsolati mérlegét és a

"mérleg felhasználásának néhány problé—

máját ismertettef A lengyel Statisztikai 'Főhivatal hasonló irányú munkáját N. A.

Szczybycz a lengyel Tervhivatal közgazda-—

sági kutató irodájának az ágazati kapcso- lati mérlegekre vonatkozó munkáját pe—

dig J. Pajestka, K. Porwit és V. Slavin ismertette. A kutató irodában a jelenleg használatos tervhivatali anyagmérlegek (normatívák) alapján természetes mér—

tékegységű adatokból 95X95—ös sakktáb- lamérleget készítettek. Ez a mérleg ter—

'mészetesen csak azokat az anyagfelhasz—

nálási összefüggéseket mutatja, amelye- ket az anyagmérlegek rendszerében, mint fontosakat, eddig is terveztek. E mérleg elemzése alapján megállapították, hogy

;az anyagmérlegek összehangolásánál

——-— a jelenleg szokásos módszerek mel- lett—milyen közelítési sorrend a legcél—

szerűbb. Az előadás azt kívánta bizonyí- tani, hogy a sakktáblaszerű mérlegek összeállítása magasabb matematikai mód- szerek alkalmazása nélkül is rendkívül hasznos, a továbbiakban azonban a mat—

rixalgebra felhasználásával is foglalko- zott. Az előadást ismertető V. Slavin ki- fejtette, hogy egyes részösszefüggések vizsgálatához az általuk — mennyiségi adatokból —— kidolgozott mérleg is jól hasznosítható, átfogó számításokhoz azon- ban értékbeni adatokból összeállított ága—

zati kapcsolati mérlegekre van szükség.

Morva Tamás előadása a magyar Or—

szágos Tervhivatal ban tervszámokból összeállított sakktábla—rendszerű társa—

dalmi termék mérleget, ennek eddigi

—- a terv koordinálására szolgáló —- fel—

használását és néhány további elképzelt alkalmazását ismertette.

Oscar Lange (Lengyelország) előadása

"a beruházások hatékonyságának ágazati kapcsolati mérlegek felhasználásával tör- ténő vizsgálati módszereit elemezte.

Az ágazati kapcsolati mérlegek fel—

használásával foglalkozott három további

' Az ágazati kapcsolati mérlegek összeállítá- sával és felhasználásával 8 előadás (és számos hozzászólás) foglalkozott, de ezt a témakört egy és más vonatkozásban a legtöbb más elő—

adás is érintette.

magyar előadás. Ganczer Sándor azt a matematikai [modellt ismertette, amellyel lemérhető az ármódositások továbbgyűe tűző hatása. Simon György a Központi Statisztikai Hivatal által az 1957. évre kidolgozott ágazati kapcsolati mérleg elemzésével foglalkozott a mérleg néhány tételének módosítása és összevont formá—

ban való invertálása alapján Bródy And—- rás pedig előadásában a kapcsolódó be—

ruházások nagyságának az ágazati kap—

csolati mérlegek segítségével való vizsgá- latát tárgyalta.

A különböző előadások és hozzászólá- sok alapján megállapítható, hogy az ága- zati kapcsolati mérlegek a népgazdasági mérlegek ,,hagyományos" rendszerének rendkívül fontos kiegészítői, de nem helyettesítői. Az ágazati kapcsolati mér- legek tehát nem teszik feleslegessé a nép—

gazdasági mérlegek használatá—t. Az ága- zati kapcsolati mérlegek kidolgozására azért van szükség, mert jelentősen gazda—

gítják a népgazdaság belső összefüggése—

ire vonatkozó ismereteinket, és sokféle, igen jól hasznosítható elemzési, tervezési számítás elvégzésére nyújtanak lehető- séget.

Az ágazati kapcsolati mérleggel foglal- kozó vita során T. V. Rjabuskin elisme—

rően nyilatkozott a magyar és a lengyel statisztikai hivatal ez irányú munkájáról.

Felszólalásában hangsúlyozta, hogy az ágazati kapcsolati mérlegek összeállításá—

nak a Szovjetunióban vannak bizonyos hagyományai —- jelenleg is foglalkoznak e mérlegek problémáival —, de ezek meg—

felelő összeállítása náluk sokkal na- gyobb feladatot jelent (gyakorlati felhasz—

nálásukhoz ugyanis legalább 200X200—as mérlegre lenne szükség).

Számos hozzászóló foglalkozott a mate- matikai módszerek alkalmazásának fon-—

tosságával, nemcsak az ágazati kapcsola—

ti mérlegek felhasználásának, hanem a ,,hagyományos" népgazdasági mérlegek elemzésének és tervezésének területén is.

Vita folyt még a ráfordítási együtthatók konstansként való kezeléséről és a gaz- dasági optimalizálási feladatok megoldá—

sának lehetőségeiről iparági és népgazda- sági szinten.

A konferencián, amely a népgazdasági mérlegek módszertani kérdéseinek a megvitatását és részletes tárgyalását nyújtotta, néhány alapvető kérdésben

SZEMLE

nagyrészt egységes álláspont alakult ki, így például a népgazdasági mérlegek mu—

tatószám—rendszerének bővítését, a mate—

matikai módszerek fokozott alkalmazását, .az ágazati kapcsolati mérlegek összeállí—

tását és felhasználásának célszerűségét illetően stb. Más kérdéseket a további viták, eszmecserék során kell majd tisz—

tázni. Egy tudományos konferencia érté—

kelésénél természetesen nemcsak a kon—

ferencián folytatott viták eredményeit, hanem annak a munkának a hasznát is tekintetbe kell venni, amit a konferenci—

ára való felkészülés, majd a konferencia után az előadások, viták tanulmányozása,

401

további feldolgozása jelent. Mindezt fi—

gyelembe véve, a szocialista országok közgazdászainak varsói tudományos kon- ferenciáját igen hasznosnak kell minősí—

tenünk, s a konferencia után a népgazda—

sági mérlegek módszertani kérdéseinek kutatása és a gyakorlati mérlegmunka fejlesztése terén feltétlenül az eddiginél gyorsabb előrehaladást remélhetünk. A konferencia elősegítette a szocialista or—

szágok közgazdászai közötti tudományos együttműködés fejlődését, és további nemzetközi közgazdasági konferenciák szervezéséhez is hasznos tapasztalatok- kal szolgált.

Az új technika gazdasági hatékonyságának statisztikai mutatói*

DR. RUMEN JANAKIEFF

A statisztika egyik fontos feladata a beruházások tényleges gazdasági eredmé- nyességének vizsgálata. Ezért az iparban a beruházási és számbavételi elveket és módszereket úgy kell kialakítani, hogya gazdasági hatékonyság becslésére és ellen- őrzésére egzakt mutatószámrendszert lehessen alkalmazni.

A ,,beruházások gazdasági hatékony—- sága" fogalom átfogóbb, mint az ,,új tech- nika gazdasági hatékonysága" fogalma. A beruházások ugyanis nemcsak a termelési felszereléseket és a közvetlenül ipari—ter—

melési rendeltetésű állóeszközöket foglal- ják magukban, hanem azokat az állóesz- közöket is, amelyek a termelési folya—

matban csak közvetve vesznek részt és a munka általános előfeltételeit teremtik meg. A beruházások körébe tartozik nemcsak az új technika bevezetése, ha—

nem a már meglevő technikának ugyan- olyan műszaki színvonalon való bővített újratermelése is. Míg a hagyományos technika bővített újratermelése esetében a nettó termelés növelése a megfelelő iparágban vagy üzemben mindenekelőtt a munkáslétszám emelésével érhető el, addig az új technika alkalmazása esetén elsősorban a munkatermelékenység növe-

* A Statistische Praxis 1959. évi 8. (141—144.

old.), 9. (179—180. old.) és 10. számában (198—201.

old.) közölt cikk rövidített fordítása.

6 Statisztikai Szemle

lése révén. Az új technika bevezetésével a munka termelékenységének olyan növe—

kedését kell elérni, hogy szinvonala az

adott üzemben, területen stb. a társa-

dalmi munkatermelékenység színvonala fölé kerüljön, és az iparág átlagos nívó—- jának emelését mozdítsa elő.

A gazdasági hatékonyság vizsgálatánál a népgazdasági ismérvek mellett okvet—

lenül figyelembe kell venni az üzemi is- mérveket is. Ezért a gazdasági hasznot a beruházások egyes fajtáinál mindig spe—

ciális szempontból kell meghatározni.1 Az új technika üzemi bevezetésének gazda- sági hatékonysága visszatükrözésénél el- sősorban a termelés tényleges emelkedé- sének, a munkatermelékenység növeke—

désének és az önköltség csökkentésének statisztikai vizsgálatán van a hangsúly.

A gazdasági hatékonyság teljes vissza—

tükrözése csak mutatószámrendszer segít—

ségével valósitható meg. A vizsgálatokat mind üzemi síkon, mind népgazdasági síkon el kell végezni.

A gazdasági hatékonyság ellenőrzése és elemzése az új beruházások üzembehelye—

zése után igen fontos, elmulasztása a népgazdaságnak súlyos károkat okozhat.

! E. Knauthe: Zum Begriff des ökonomi—

schen Nutzens von Investitionen und zu ei- nigen Problemen der Praxis bei der Bestim—

mung des ökonomischen Nutzens. Berlin. 1957.

69. old.