AZ IPARSTATISZTIKAI ÉRTESITÓBÓL
Harc a statisztikai bürokrácia ellen*
Október hó folyaman négy nagy iparvállalatnál: a MÁVAG Mozdony— és Gép—
gyárnál, a Ganz Vagongyárnál, a Láng Gépgyárnál és a Ganz Hajógyárnál a Statisz—
tikai Hivatal ellenőrizte a kifelé történő adatszolgáltatást Megállapította a vizsgálat, hogy ezek a vállalatok még mindig teljesítenek olyan adatkéréseket, amelyek nem rendelkeznek az N. T. határozatainak megfelelő engedélyszámmal.
Igy pl. a Láng Gépgyár és a Ganz Hajógyár havijelentést küld azxújítási mozga—
lomról a minisztérium illetékes műszaki osztályára. A kérdőív nagy része szöve—
ges, ki nem értékelhető adatokat tartalmaz, más adatai viszont megtalálhatók a gyár—
ipari munkaversenystatisztikában is.
A Ganz Vagóngyár egy 1949-es rendelet alapján havonta kimutatást készít a XIV. főosztály munkaügyi osztálya részére a ledolgozott és ledolgozható munkaórák—
ról, holott tudnia kellene, hogy minden engedélyezett adatszolgáltatást 1950-ben újra besoroltak.
A Ganz Hajógyár havonta tüzifafelhasználási jelen—tést küldött az Erdőipari Központnak. A Központnál eljárva kiderült, hogy az űrlap nem a fogyasztók, hanem a termelők készleteinek bejelentésére szolgál és a Hajógyár által szolgáltatott ada—
tok a Központban amúgy is megtalálhatók, mert az elosztást maga a Központ intézi.
Több adatszolgáltatásról, amely eddig engedély nélkül történt, megállapította a vizsgálat, hogy ténylegesen operatív célt szolgál és javasolta, hogy sorolják be az engedélyezett adatszolgáltatások közé. Ilyen pl. az Országos Tervhivatal rendeletére történő havi és negyedévi adatszolgáltatás a golyóscsapágy—készletről és —felhasználás—
ról. Hasonlóan szükségesnek bizonyult a vasúti forgalomról és álláspénzekről szóló havijelentés, amely azonban jelenlegi formájában túl részletes.
Az engedélyezett adatszolgáltatások közül többről megállapították, hogy jelen—- legi formájukban nem szolgáltatják azt a célt, amelynek érdekében rendszeresítet—
ték őket.
így pl. a N/307/1950. számú ,,Egységes selejtkimutatás" elméletileg jól megszer—
kesztett statisztika, de vállalatainknál a munkaelőkészítés még nincs olyan jól meg- szervezve, hogy ezt az adatszolgáltatást -——- különösen a hidegmegmunkálási selejtet ——
megbízhatóan teljesíteni tudnák. A Minisztérium a beérkező nagy anyagot munka—
erőhiány miatt fel sem dolgozza és csak egyes kirívó esetekben folytat vizsgálatot.
Egyszerűbb selejtkimutatás kidolgozására volna szükség, amelyet a vállalatok meg—
bízhatóan tudnak szolgáltatni és a Minisztérium képes feldolgozni.
N/314/1950. sz. ,,Exportszállítások" néven egy űrlap van rendszenesítve, de nem lehet megállapítani, hogy melyik az engedélyezett, mert a XIII. és XIV. főosztályok áruforgalmi osztályai négy űrlapot kérnek be fenti elnevezéssel és azt állítják, hogy a másik három az engedélyezettnek melléklete.
Az N,'315/1950. sz, ,.Tervfelbontási jelentés" több pontban azonos a gyáripari munkaversenystatisztikával és elvi hibákat is tartalmaz. Igy pl.: '
a.) fizikai dolgozók létszámát kérdezi, pedig 1950 óta sem a tervezésben, sem a statisztikában nem alkalmaz az iparstatisztika ilyen állománycsoportot;
b) a felbontott tervszerinti dolgozókat a teljesítménybérben dolgozókhoz Viszo—
nyítva, holott egy munkás több bérrendszerben is dolgozhat a hó folyamán;
c) összeadja a felbontott terv szerint dolgozó egyéneket és csoportokat;
* Iparstatisztikai Értesítő, 1950 november.
764 ' _ , ' IPABSTATISZTIKAI Énrsairőfnőní
, d) jól vezetett tervkönyvek számá—t kérdezi, de nem határona meg, hogy mi a, ,,jó" vezetés ismérve;
e) feleslegesen kérdezi az állandó jellegű műhelytáblákat. , A Statisztikai Hivatal által kiküldött bizottság javasolta, hogy a Minisztérium
vonja vissza a kérdőívet. **
* (
_ Az üzemi statisztikusok is egyre jobban. felismerik a párhuzamos és engedély—
nélküli statisztikák elleni küzdelem szükségességét és támogatják a Statisztikai Hiva—
talt a szocialista statisztika egységéért folyó harcban.
A Budapesti Szabóiparosok Kisipari Termelőszövetkezetének statisztikusa be- jelentette, hogy az Országos Kisipari Szövetkezet üzemgazdasági főosztályának ver—
senycsoportja olyan kérdőívet küldött szét, amelyben október hónapra vonatkozó ada—- tollat október 31--re kért és amely több pontban azonos a gyáripari statisztikával.
A Hivatal feljelentésére a Könnyűipari Miniszter a kérdőív kibocsátóját 1oo.—— Ft mudbírsággal sújtotta.
A Játékkártya és Nyomdavállalat statisztikusa beküldött egy kérdőívet, ame- lyet a Nyomdaipari Központ pénzügyi osztálya akart rendszeresíteni A kérdőív meg—
ismétli jóformán a gyáripari statisztika valamennyi kérdőpontját, de még meg is toldja egy halom viszonyszámmal. A feljelentést a Hivatal a Könnyűipari Miniszté-
riumnál megtette. !
A Kiskunmajsai Gőzmalom Rt.—t a Községi Tanács akarta kötelezni egy 22 pont-—
ból és számtalan alpontból álló kérdőív 48 órán belüli kitöltésére A kérdöpontok nagyrésze felesleges és nem tudni, hogy a Községi Tanácsnak miért van szüksége az adatokra, mikor a vállalatnak nem. ő a felettes szerve A Statisztikai Hivatal uta—
sítette a vállalatot, hogy a kérdőív kitöltését tagadja meg; a Községi Tanács törvény- telen eljárására pedig felhívtuk a Megyei Tanács figyelmét.
A párhuzamos statisztikák elleni harcban a Hivatal csak az esetben fog további eredményeket elérni, ha ebben a küzdelemben az üzemi statisztikusok is szövetsége——
seivé válnak
A beruházási statisztika megindulása*
A tervgazdálkodás jellemző sajátossága, hogy az egyre gyorsabban bővülő ' szocialista újraítermelés megteremti a lehetőséget egrészt a dolgozó nép életszin—
vonalána-k állandó emelésére, másrészt _a népgazdaság valamennyi ágában egyre nagyobb méretű beruházásokra. A beruházások a különböző népgazdasági ágak ter- melő alapjait kibővítilk és ezáltal szintén visszahatnak az életszinvonal emelésére.
Ötéves tervünk népgazdasági beruházásokra több mint 51 milliárd forintot irányzott elő. Döntő kérdés, hogy ezek a beruházások valóban a kívánt célt szolgál— *
ják és a Párt által előírt mértékben emeljék népgazdaságunk színvonalát.
A beruházások kellő időben történő megvalósítása teszi lehetővé a termelési terv előirányzott ütmnű végrehajtását. Fontos feladat tehát, hogy megfelelően ellenőriz—
zük a beruházások elkészültségi fokát.
A beruházás fogalma a népgazdaság egyes'ágaiban az alapvető eszközök bőví—
tését és pótlását foglalja magában. A beruházás tehát a népgazdaság álló alapjainak növelése melyek iévén a bővített újnatermelés megvalósul, továbbá a termelő berendezéSek pótlása. Beruházásnak tekintendő a szociális és kulturális célt szolgáló létesítmények megvalósitása, illetve bővitése is.
A beruházások megvalósulása különböző módon jöhet létre. A beruházás egyik módja az építkezés, másik módja az ipar, vagy mezőgazdaság által előállított munka—
eszközök beszerzése, harmadik módja valamely mezőgazdasági folyamat eredménye—
képpen bizonyos alapvető termelőeszköz előállítása (pl. törzsállat—tenyésztés). A gya-
* Iparstatisztikai Értesítő, 1950 november.
IPARSTATISZTIKAI Énrnsímőnőn 7653
korlatban általában beruházásnak tekintjük az építkezést, berendezések felszere—
lését, munkaeszközök vásárlását, tervezési és kutatómunkálatokat, igásállat—törzs—
állcmány létesítését.
Felmerül a kérdés, hogyan történjék a folyó beruházások mérése, illetve ügye- lemmel kísérése. A beruházási statisztika a beruházásokat az egész népgazdaságra, a népgazdaságegyes ágaira, valamint az ipar állóalapjainak újratermelési folyama- tára vonatkozólag vizsgálja műszaki és pénzügyi megvalósulás szempontjából. Ezen belül különös súllyal foglalkozik az építőipar tanumányozásával. Kiterjed a beruhá—
zások terjedelmének, dinamikájának, irányának alakulására és a' tervek teljesítésé—
nek ellenőrzésére. A beruházások dmamikájának vizsgálatához szükséges egy olyan változatlan ár (tervár), amely az összehasonlíthatóságot biztosítja. A beruházásoknál ez a költségvetési ár.
A beruházások irányánál megkülönböztetünk új építést, bővítést és helyre—
állítást. Ötéves tervünk jellegénél fogva döntő súlya .az új építkezéseknek van.
A beruházás elkészültségi foka szerinti osztályozás az összes beruházásokat befejezetlen és befejezett beruházásokra osztja.
A befejezett beruházások fogalmához azok az objektumok tartoznak, amelyek- nél egy egész munkakomplexum befejezést nyert és az üzembehelyezés megtörtént, tehát a beruházás a termelőfolyamatban már jelentkezik. Minden egyéb beruházás beíejezetlennek tekintendő, amíg nincs használatba átadva. A befejezetlen beruhá- zások mérése nehéz feladat. A statisztikai vizsgálat azonban nem lenne teljes, ha a befejezetlen beruházások nagyjelentőségű értékét nem venné figyelembe. A befeje—
zetlen beruházás állását a jóváhagyott költségvetés előirányzata és egységárai szerint kell megállapítani olymódon, hogy a beruházási egységet részletekbemenően számba-—
vesszük. A havi jelentés általában munkanemenkénti becslés szerint történik, de feltétlenül szükséges negyedévenként pontos, részletes munkanemenkénti műszaki felmérés.
A magyar beruházási gyakorlat a beruházásokat három osztályba sorolja a népgazdaság szempontjából való fontosságuknak megfelelően. Ilymódon megkülön—
böztetünk:
1. országos jelentőségű; II. jelentős; és III. helyi jelentőségű beruházásokat, amelyeket kiegészít néhány osztályon felüli országos jelentőségű óriásberuházás, amely felügyeleti szempontból közvetlenül a Minisztertanács hatáskörébe tartozik.
A fent megjelölt kategóriákon belül az egyes beruházások egy—egy beruházási egy—
séget képviselnek. Beruházási egység az a létesítmény, vagy a létesítményeknek az az összefüggő köre, amelynek létrehozásával valamely beruházási cél teljes egészé- ben megvalósul.
Beruházási statisztikánk külön dolgozza fel egységenként az országos jelen- helyi jelentőségű beruházásokat a Megyei Tanácsok Végrehajtóbizottságának statisz—
tikai osztálya dolgozza fel és tervcímenként összesítve küldi meg a Központi Statisz- tikai Hivatalnak továbbfeldolgozás végett.
A pénzügyi előirányzat a beruházásokra fordítandó összegek felhasználásának ütemezését mutatja. Ez általában nem egyezik meg a műszaki megvalósulás ütemé- vel, aminek az az oka, hogy a fizetési kötelezettségek általában nem esnek egybe a beruházási munkálatok előrehaladásával. A pénzügyi előirányzat megvalósítását abból a szempontból ellenőrizzük, hogy a beruházáshoz rendelkezésre álló összeg felhasználása kellő ütemben történik-e. A pénzügyi előirányzat megvalósítását a Beruházási Bank útján lebonyolí—tott pénzforgalom alakulása mutatja. *
A beruházásokat két főszempontból vizsgáljuk: hogyan teljesítették a műszaki és a pénzügyi előirányzatot. A műszaki előirányzat szabja meg a megvalósítás tény- leges menetrern'djét. Ez írja elő, hogy a beruházás egyes részei milyen időpontban fejeződjenek be. A műszaki teljesítés hónapról-hónapra megállapítható. A megállla- pítás módozataira már fentebb utaltunk.
Külön probléma az üzembehelyezés kérdése. üzembehelyezés alatt általában azt az időpontot értjük amikor a beruházási egység, vagy annak egy része—rendel- tetési céljának megfelelően használatba került. A gyakorlatban számtalanszor elő-
5 Statisztikai Szemle
Y
IPARSTATISZTIKAI Énrnsírőnön
' ,766
fordul, hogy az egyes objektumok még a teljes elkészülés előtt kerülnek üzembe—
helyezésre. Ilyenkor azt az eljárást követjük, hogy az eddigi műszaki megvalósulást 'állítjuk be üzembehelyezési értéknek, ami azután folyamatosan emelkedik a műszaki teljesítéssel együtt. Rendkivül fontos kérdés annak a megállapítása, hogy egy beruházás mikor és milyen mértékben kapcsolódik a termelőfolyamatba, illetve egy népgazdasági ág kapacitását milyen mértékben növeli, Ugyancsak fontos annak az ismerete, hogy az elkészült kultúrális és szociális beruházások hogyan járulnak hozzá életszínvonalunk emeléséhez.
A kiragadott példák is mutatják, hogy számos problémával kell megküzdenünk a beruházások vizsgálatánál. Ezek megoldása hozzásegít a népgazdaságunkban mind nagyobb jelentőséget nyerő beruházások pontos számbavételéhez.
* Viszonylagos megtakarítás és túlkiadás*
A munkabér a szocialista iparban a nemzeti jövedelemnek az a része, amely a munkások szemé-lyes felhasználására jut munkájuk mennyisége és minősége szerint. A meghatározásból világosan következik, hogy a munkabér nagysága attól függ, hogy a társadalmi össztermékből milyen nagy rész jut munkabérekre, végső fokon tehát attól, hogy a kérdéses időszakban milyen terjedelmű a. társadalom által összesen termelt új érték. A társadalmi terméknek azt a részét;, amely egyéni munka—
bér formájában a dolgozók rendelkezésére áll —— a megfelelő összeg abszolút nagysá—
gát — a vállalati tervezés során állapítják meg. A munkabéralap megtervezése nem- csak azért fontos, hogy előre megtervezhessük, hogy egy—egy munkásra, vagy a vál—
lalat egy-egy munkavállalójára átlagosan milyen nagyságú havi bér fog jutni, hanem azért is, hogy a fogyasztási cikkek termelését összhangban tervezzük meg a. munkabérrel.
,
A szocialista gazdasági rend törvényeinek megfelelően évről—évre növekednie kell a társadalmi összterméknek és ennek megfelelően növekednie kell a béralapnak is. Növekednie kell egyrészt azért, mert nő a dolgozók száma, másrészt; mert a dol—
gozók jólétének évről—évre fokozódnia kell. Az előbbiek során — a munkabéralap és a termelés nagysága közti szoros kapcsolatról — mondottakból következik, hogy a dolgozók növekvő jólétének alapja a munka termelékenysége'nek állandó emel- kedése. Ha a munkabér huzamosabb időn keresztül gyorsabban nő, mint a termelé—
kenység, ez azt jelenti, hogy a társadalmi összterméknek az a része, amely elosztásra kerül — tehát a munkabér, amely a dolgozó egyéni személyes felhasználására jut -—
gyorsabban nő, mint az össztermék maga. Ebből következik, hogy a termelésnek kisebb része fogja a kibővített szocialista újratermelés céljait szolgálni, hogy az összt—ermelésnek az a része, amelyet a termelés emelésére kell forditani, nem biz—
tosítja többé a társadalom megfelelő fejlődését.
Az ipar—statisztikának alapvető feladata hogy megfigyelje és ellenőrizze a munkabérre kifizetett összegek nagyságát és ellenőrizze, vajjon a munkabérre kifi—
zetett összegek megfelelnek—e a tervekben megállapított kiadási előirányzatnak. A munkabér—alap kiadásaira vonatkozó könyvelési adatoknak a tervelőirányzat ada—
taival való összehasonlítása nyilvánvalóvá teszi az abszolút túlkiadást, vagy az abszolút megtakarítást. A munkabérek tekintetében a tervelőirányzattal szemben mind a túlkiadásnak, mind a megtakarításnak más és más a jelentősége, attól füg- gően, hogy milyen mértékben hajtották végre a tervben megszabott termelési elő—
irányzatot. Ha pl. a munkabérek terén a vállalat a tervben előirányzott keretek között maradt, de ugyanakkor a termelési előirányzatot nem teljesítette, világos, hogy a munkabérekben mégis túlkiadás történt. Ebben az esetben ugyanis a kisebb
* Iparstatisztikai Értesítő, 1950 október.
rrAns'rA'rrserxAI Énrnsí'rőnőn 767
termelésnek megfelelően csak kevesebbet lett volna szabad a vállalatnak munka—
bérekre fordítania. Az ilyen túlkiadást relatív, vagy viszonylagos túlkiaclásnak nevezik. Lehetséges az ellenkező eset is, amikor a tényleg-es mwnkabérkiadások magasabbak, mint ahogy az előirányzat azokat megszabta, a tervben kitűzött ter—
melés mennyiségét azonban sokkal nagyobb mértékben emelték. Ebben az esetben viszonylagos megtakarítás van, annak ellenére, hogy abszolút túlkíadás történt.
A munkabérre vonatkozó Viszonylagos túlkiadás vagy forditva, viszonylagos megtakarítás meghatározásának legegyszerűbb módja, hogy először a termelés terv—
teljesitésí eredményeinek arányában módosítjuk a tervben előirányzott munkabér—
összeget, azután ezzel az átszámított bázissal hasonlítjuk össze a tényleges munka—
bérkiadást.
Az átszámítási eljárásnak ezt a módját példákkal vílágítjuk meg:
Tegyük fel, hogy a vállalat az össztermelési előirányzatot 90%—ig teljesítette, a tervben 300 000 Ft—ban előirányzott munkabérösszegb'ől pedig 290000 Ft-ot hasz—
nált fel. Munkabér tekintetében 10 000 Ft, azaz 3,33%—os abszolút megtakarítás van.
Ha azonban a munkabért nem a termelési terv 100%-os teljesítésére előirányzott teljes összegben, hanem csak abban az arányban vesszük figyelembe, ahogy a tervet végrehajtották, akkor csak 800000 FtX0,90: 270000 forintot szabad számí—
tásba venni. Ha ezzel a módosított munkabéralappal állítjuk szembe a tényleges munkabérkiadásokat, akkor a viszonylagos túlkiadás nagysága 7,4 százalékos, azaz:
290
— r:. 4 .
270 X 100—100 7, %
Példa a fordított esetre: Tegyük fel, hogy a vállalat termelési tervét 110%—ban teljesítette és a tervben előirányzott 300 000 Ft-os béralapját használta fel munka- bérkíadásra. Ebben az esetben sem abszolút megtakarítás, sem abszolút túlkiadás nincs. Ha azonban azt vesszük figyelembe, hogy a vállalat termelési tervelőirány—
zatát 10%-—ka1 túlteljesítette, ennek megfelelően 300X1,1 :: 330000 Ft—ot fordíthatott volna munkabérre, akkor a viszonylagos megtakarítás:
300
100— 3—36X 100 : 100—90,9 : 9,1%.
Amikor a munkabérre fordított tényleges kiadásokat a terv adataival való összehasonlítás céljából elemezzük, szem előtt kell tartanunk. hogy a vizsgálatnak fent kifejtett módja csak megközelítő, de távolról sem kielégítő tájékoztatást nyujt.
Nem elég ismerni az egész vállalatra eső munkabéralap-megtakarításolk vagy —túI- kiadások mértékét, hanem ismernünk kell az egyes munkavállalói csoportokra külön is. Vannak ugyanis a munkavállalók között olyan csoportok, mint a munkások, akiknek létszáma és fizetése közvetlen összefüggésben van a termeléssel, vannak azonban olyan munkavállalók is, mint pl. az adminisztratív munkavállalók, akiknek létszáma és fizetése nincsen ilyen közvetlen kapcsolatban a termeléssel. Az utób—
biaknál a munkabérjellegű kiadásoknál a tervelőirányzat túllépése feltétlenül a vállalat jövedelmezőségének kárára van. Meg kell vizsgálni a béralap túllépése vagy az ehhez képest elért megtakarítás elemzése során azt is, hogy mi okozta a viszony—
lagos túlkiadást vagy megtakarítást. Előfordulhat a munkavállalók minden állo—
mányesoportjánál az az eset, hogy a munkabértúlkiadás vagy megtakarítás azért állt elő, mert a munkavállalók létszáma nem felel meg a tervelőirányzatnak, vagy azért, mert az átlagos munkabérszínvonal a tervelőírányzatnál magasabb vagy ala- csonyabb volt. Az utóbbi eset azzal is magyarázható, hogy a munkavállalók szak—
képzettsége esetleg magasabb vagy alacsonyabb, mint amilyenre a terv készült, lehet- séges azonban az az eset is, hogy a munkabérek helytelenül túl magasak vagy túl alacsonyak. Ahhoz, hogy ilyen megállapításokat tehessünk a munkabérek túlfize- tésének, vagy a megtakarításoknak okaira vonatkozóan, szükséges, hogy a munka—
bérekre fordított összeg abszolút nagysága mellett az átlagos munkabéreket és ezek—
nek a munka termelékenységéhez való kapcsolatát is vizsgálat tárgyává tegyük.
,5*
