STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ
VASCSUKOV. L. — DOMANSZKU. V.:
A TERMELÉSI ERÖFORRÁSOK A MEZÖGAZDASÁGBAN
(Rezervü proizvadsztvennüh moscsnosztej v szel'-
;zknm hozjajsztve.) — Vesztník Sztatisztiki. 1979. 7. sz.
—— . p.
A Szovjetunió mezőgazdaságának anyagi—
műszaki bázisa a folyó tervidőszakban jelen- tősen nőtt, a tudományos—technikai forrada- lom eredményei évről évre szinte megújítják az állóeszköz—állományt. A kolhozok, a szov- hozok és más állami vállalatok 1979 elején 1,3-szer annyi állóeszközzel rendelkeztek. mint a tervidőszak elején. Hasonló volt a munka technikai felszereltségének javulása, illetve a területhez viszonyított eszközellátottságé. A megnövekedett erőforrások minél jobb kihasz- nálása a mezőgazdaság alapvető feladatává lett. A hatékonyság növelése nem csupán ter- melésszervező munkát igényel. hanem a meg—
levő erőforrások pontos statisztikai számba- vételét. kihasználásuk figyelemmel kísérését
lS.
1978-ban a Szovjetunió Tervhivatala, Köz- ponti Statisztikai Hivatala, az illetékes ható—
ságok és a köztársaságok minisztériumai együtt kialakították a termelési eszközök meg- figyelésének módszertanát. Ugyanebben az évben 27 000 kolhozban, 20 000 szovhozban és közel 2000 gazdaságközi vállalatban végre- hajtották a statisztikai felvételt. Az egyszeri adatfelvétel főként a rendszeresen meg nem figyelt eszközökre terjedt ki, így az üveg alat- ti zöldségtermelés, az állattenyésztés, a rak- tározás, az ipari feldolgozás és a takarmány- előkészítés eszközeire. A feltett kérdések kö- zött szerepelt az eszközök típusa, a használat—
bavétel időpontja, a beruházási összeg, a jó- rulékos felszerelések, a kihasználás, az esz- közök mérleg szerinti értéke és elhasználó—
dottsága.
Az összeírás eredményéből kitűnt, hogy a szovjet mezőgazdaság jelentős termelőkapa- citással rendelkezik a felsorolt ágazatokban.
Az üveg alatti zöldségtermelés főleg az ál—
lami gazdaságok termelési struktúráját jel—
lemzi; több mint 7000 hektár terület volt az összeírás idején, amelynek évi termelési ka-
pacitása 800 000 tonna zöldség.
Az állattenyésztés céljára 90 millió szarvas—
marha-. 50 millió sertés-, 110 millió juh- és 600 millió baromfi-férőhely szolgált. Az állat- tenyésztési létesítmények értékének 70—93 százaléka épület volt. A férőhelyek túlnyomó része — a sertéstartás épületeit kivéve —- ál—
lattenyésztő telepeken volt található. Több- ségük valóban nagyüzemi méretű: a tehené- szetek 400—800 tehén tartására alkalmasak, a marhahízlalásban 5000 darab állat az át—
lagos évi kibocsátás. A sertéstenyésztésben az évi 12000 sertés kapacitású méret a leg- gyakoribb. A juhtenyésztés létesítményei ki- sebbek, 2600—5000 darab állatot helyeznek
7'
771
el egy-egy telepen. A baromfiférőhelyeknek több mint fele hús- és tojásgyárakban volt
a felvétel idején.
A termékek betakarítás utáni tisztítására és szárítására 60000 berendezés szolgált, ame- lyek óránkénti kapacitása 1 millió tonna ga—
bona volt. A gabonatárolók kapacitása 120 millió, a burgonyatárolóké 8 millió. a zöld—
ségtárolóké pedig 2 millió tonna volt 1978- ban. A tárolók többsége —— 72—90 százaléka
— 500 tonnánál nagyobb befogadóképessé- gű volt. A belső raktári munkák gépesített- sége azonban elmarad a kívánatostól. A szerző véleménye szerint a jelenlegi tárolóka—
pacitás nem elegendő a termés biztonságos megőrzésére és kezelésére. Az eddiginél gaz- daságosabb, az emberi munkát könnyítő és felszabadító beruházásokra van szükség.
Még kedvezőtlenebbek a műtrágya tárolá- sának körülményei, a tárolók csak a műtrá- gyamennyiség felének elhelyezésére alkalma- sak, a nagyüzemi méretű tárolók aránya csu- pán 20 százalék. A raktározás elégtelensége miatt a műtrágya 5—6 százaléka felhaszná- lásra alkalmatlanná válik. A raktárakban hi- ányoznak az anyagmozgatáshoz szükséges gépek, a rakodást kézi munkával végzik, a
munkabérköltségek magasak.
Az állattenyésztés hatékonyságának, a ma—
gas állati hozamok elérésének lényeges esz- köze a termelési irányhoz, korhoz igazodó ke—
veréktakarmány. Ezzel az ipari üzemek ma még korántsem tudják ellátni az állattenyész—
tést, ezért a mezőgazdasági üzemekre hárul a keveréktakarmány-előállítás feladata. A felvétel során a mezőgazdasági üzemek ta—
karmány-előkészítő gépeit. berendezéseit rész- letesen összeírták. A különböző típusú takar- mánykeverők óránkénti kapacitása 94 000 ton- na marhatáp, 28000 tonna sertéstáb és 2800 tonna baromfitáp gyártását teszi lehetővé. A takarmánykoncentrátum—előállító kapacitás
13 000, a zöldliszté 14000 tonna óránként.
Az összeírás másik fontos kérdőpontja volt az eszközök kihasználása. Az elméleti kapaci- tás egybevetése az adott év kibocsátásával nagyon sok kihasználatlan tartalékot tárt fel.
Az üveg alatti termelésben például 96 szó- zalékos volt a területhasznosítás, a négyzet- méterenkénti zöldségtermele's elmaradt az előirányzattól. A jobban gépesített termelő- egységekben magasabbak voltak a hozamok.
Mindebből az is következik, hogy ebben az ágazatban új építkezések nélkül. a meglevő létesítmények gépesítésével a hozamok je- lentősen növelhetők.
Nem megfelelő az állattenyésztési létesít—
mények kihasználása sem: a tehenészetben
87, a hízlalásban 88, a sertéstartásban 68, a tojásgyárakban 84 százalékos volt. Ennél is kedvezőtlenebb volt az iparszerű telepeken az elméleti kapacitáshoz mért kibocsátás. Az elmaradáshoz nagymértékben hozzájárult,
772 STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
hogy az új létesítmények benépesítése lassú.
A másik lényeges ok, hogy a takarmánybázis sok gazdaságban nem fedezi az új állatte- nyésztési telepek megnövekedett szükségle- tét. Nem volt elegendő az indító tápok, a nagy fehérjetartalmú takarmányok mennyisé—
ge sem. Az állati hozamok a tervezett szint alatt maradtak. Az állattartó telepek gépesí- tettségének hiányosságai miatt alacsony a munkatermelékenység. Az újszerű tartási kö- rülmények, a koncentrált elhelyezés megkö- veteli az egészségügyi rendszabályok szigo- rúbb betartását. az állandó állatorvosi fel- ügyeletet, új állatgyógyszerek és antibiotiku- mok alkalmazását.
Az adatfelvétel arról tanúskodik, hogy a megfigyelt ágazatokban új termelőkapacitá- sok létrehozása nélkül is, a meglevők jobb kihasználásával és kiegészítő berendezések beruházásával a jelenleginél lényegesen jobb eredményeket lehetne elérni.
(lsm.: Szabóné Medgyesi Éva)
WUGER, M. : AZ ÉLETKOR BEFOLYÁSA
A FOGYASZTÁSRA
(Der 'Einfluss des Alters auf den Konsum.) — Mo- natsberichte. WIFO. 1980. 2. sz. 80—85. p.
A szerző megkísérli az 1974. évi osztrák fo- gyasztási felvétel alapján megállapítani a háztartásfő életkorának befolyását a fogyasz—
tási kiadásokra. Ez a fogyasztási felvétel meg- lehetősen hiányos, de mégis az egyetlen, a- mely a háztartásfő korával kapcsolatos fo—
gyasztási kiadásokat feltünteti. Az így nyert eredmények ezért csak a tendenciákra jel- lemzők. Az értékelésnél figyelembe kell ven- ni, hogy míg a fogyasztás fogalma a fogyasz- tási felvételben pontosan meg van határozva (igy a saját otthonok itt fogyasztási kiadás—
ként szerepelnek, szemben a nemzetgazda- sági elszámolásokkal, ahol ezek beruházá- sok), addig például a ..kiadás" és a ,,fo- gyasztás" fogalma már nem szerepel egy- értelműen. Az új fogyasztási elmélet szerint a ,,fogyasztás" fogalom a beszerzési költsé- geket -— mint folyamatos fogyasztást — a fogyasztási időszakra osztja fel. lgy a saját otthonra felvett kölcsön törlesztése a fogyasz- tási felvétel szerint ebbe a kategóriába tar-
tozik.
A korszerű fogyasztáskutatás során a fo- gyasztásnak az életkortóltvaló függőségére elméleteket (életkorciklus elméletet) állítottak fel. és megfelelő vizsgálatokat végeztek. E- szerint a háztartási fogyasztás egy távlati terv részeként fogható fel, amely a folyó jö—
vedelem és a távlati jövedelemelvárások ha- tására alakul ki. Ez utóbbi viszonylagos ál- landóságot hoz létre a fogyasztásban az erő-
sen változó folyó jövedelemhez képest. Tartós fogyasztási javak, lakások megszerzése több—
nyire előzetes takarékossági és utólagos el- adósodási fázist von maga után, ezért táv-
lati tervezést tesz szükségessé.
A jövedelem és a fogyasztás különféle ala- kulása általában a háztartásfő kora által meghatározott fázist hoz létre a fogyasztási és a takarékossági ciklusban.
A 25. életévtől a 30. életévig tart (! háztartásala- pl'tós. Az egy főre jutó jövedelem ebben a fázisban emelkedő jellegű, mivel az első—második gyeMekig a feleség is rendszerint kereső. Egyidejűleg a kiadó- sok is nagyobbak a lakás szerzése, és berendezése.
valamint nagyobb. értékes berendezési tárgyak vé- tele miatt, ami néha eladósodással Is jár.
A következő időszakban (a családfő 3046! 40—45- évig terjedő korában) a gyermekek gondozása és ta- níttatása terheli a családi költségvetést. Az egy főre jutó jövedelem azáltal is csökken, hogy a feleség
nem folytat kereső tevékenységet.
A gyermekek keresőképessé válásával. a család- ból való kilépésével, a feleségnek a kereső tevékeny- ségbe való visszatérésével az egy főre jutó jövede- lem nő, ami a családfő 45. és 60. életéve között következik be. Ez újabb. az időskori biztositó takaré—
kosságra vagy az addig háttérbe szorult szükségfetek kielégítésére vezethet.
A negyedik fázis a nyugdíjba menetellel vagy a házastárs elhalálozásával kezdődik. A jövedelmek csökkennek, a fogyasztás szerkezete változik.
Ez a négy fázisra való felosztás a gyerme- kes családok alsó és középső szintjére vo- natkozik, a gyermektelen és a magasabb jö- vedelmű családoknál az életszínvonal a 2.
fázisban nem csökken.
A szerző szerint megneheziti az életkor fo- gyasztásra gyakorolt hatásának az elemzését, hogy ez a hatás csak nehezen választható el egyéb tényezők. mint a háztartásnagyság.
a társadalmi helyzet stb. befolyásától. A szer- ző ábrán szemlélteti a nem önállók jövede- lemprofilját: e szerint az életciklus során vál- tozó jövedelmi jelleggörbék a tisztviselőknél állandóan emelkednek, az alkalmazottaknál kezdeti erős emelkedés után ellapulnak, de nem csökkennek, a munkásoknál fordított .,U" alakot vesznek fel; az emelkedést és stagnálást mára nyugdijba menés előtt csök- kenés váltja fel. Ezért a munkások fiatalabb éveikben kevésbé adósodhatnak el, mint pél—
dául a tisztviselők.
Az lnstitut für Stadtforschung felvételei sze—
rint az összes háztartáskategóriákra a bevé- telek tekintetében a fordított ,.U" alakú gör- be a tipikus; a maximális jövedelmet a ház- tartásfő kereken 40 éves korában éri el. En—
nek oka, hogy az életfázis változásával a ke- resők száma is változik. A gyermekes ház- tartásokban a gyermekeknek a kereső tevé-
kenységbe lépésével nő, házasodásukkal és a családból való kiválásukkal csökken a jöve—
delem. A család nagysága is változik az élet- ciklussal: a családalapítás után nő, maximu—
mát a családfő kb. 40 éves korában éri el.
A nagy családok általában többet költe—
nek ugyan. mint a kisebbek. de a költség
