1276 STATISZTIKAl lRODALMl FlGYEl.Ó
megszorítást, kiegészítő feltételezést alkal- maznak. Ezek a bizonytalanságok támadha- tóvá teszik a kapott értékek helyességét.
A szerző részletes példát mutat be a mó- dositott nettójövedelem-számításra. a nem- zetgazdasági mérlegrendszer eredményeihez viszonyítva az említett 1. és 2. változatokat.
Táblázata számszerűsíti a háztartások nettó munkajövedelmeit. a vállalkozás és a va- gyon nettó jövedelmeit, valamint a háztar—
tásoktól elvont nyereséget, vagyonjövedel—
met, országos összesítésben. Amennyiben tetszőleges forrás alkalmazható a veszteség- rendezésre (vagyis az 1. változatban). a nem- zetgazdasági mérlegrendszer módszertaná- val kimutatott nettó munkajövedelem érté—
kéhez viszonyítva a szerző 2.7 százalékkal nagyobb értéket mutat ki: a 2. változatban.
vagyis negativ adóként eiszámolt veszteség—
jóváírás esetén az eltérés 1.6 százalék volt.
Egyidejűleg kimutatja, hogy a nettó vállal- kozási és vagyonjövedelmek 1984. évi statisz—
tikai értékéhez viszonyítva az 1. változatban a mérséklődés 4.4, a 2. változatban 2.5 szá- zalékos. Kisebbnek mutatkozott az utóbbi—
akhoz kapcsolódó adóbefizetések. -elvonások mértéke is, mint a hivatalos számításokban (4.0, illetve 2.3 százalékkal).
A két változat, a jelenlegi módszerekhez viszonyitva, számításokkal igazolja. hogy a nettó munkajövedelmek gyorsabban növe- kedtek. és magasabb színvonalúak voltak a hivatalosan számítottnál. Ugyanakkor lassab—
ban nőttek a nyereség- és vagyonjövedelmek, mint a nemzetgazdasági számlarendszerben közölt nettó jövedelmek.
Az ellenőrző számítások alapján a nemzet- gazdasági számlarendszer nettójövedelem- számításait illetően komoly fenntartások adódtak. illetve a korábbi kifogások lénye—
gében fennmaradtak. Nem módosul a szám—
lavezetésből adódó eloszlóspolitikai alap—
koncepció (nem a tevékenységekhez, ha- nem az adóalanyokhoz rendelik a nettójö—
vedelem-számítás különböző jogcímű elemeit az adójóváírás. illetve —pótkivetés pénzmoz- gásaiban). Birólja az új statisztikai mód- szernek tulajdonított pontositó hatást: bár az országos egyezést összességében javítja a gazdasági évre vonatkozó nettójövedelem- számításokban. de továbbra is torzítottan jelennek meg a teherviselési arányok a mun- kajövedelmek adói és a vagyonjövedelmek- ból adózók között. Ennek el nem hanyagol- ható véleményformáló hatásával feltétlenül számolni kell. mivel a statisztikai adatokra hivatkozva időről időre felerősödnek az adó- struktúra módosítását szorgalmazó követe—
lések, amelyek meghatározott adózó csoport vélt hátrányainak kiegyenlítését célozzák.
A javasolt új statisztikai módszertan sem szünteti meg a veszteségrendezés adótéte—
leivel kapcsolatban kialakult ellentmondáso-
kat: a módszer továbbra is lehetővé kívánja tenni, hogy a haszonbérletből keletkezett veszteség a munkajövedeiem adóalapját mérsékelje. A szerző álláspontja szerint ér—
vényesiteni kellene a statisztikában azt az alapelvet. hogy a veszteség mindenkor azt a jövedelemcsoportot terhelje (a számítások 2. változata szerint), amelyhez keletkezése kapcsolódott. Szóvá teszi a nem megfelelő adóstatisztikai információs háttérre vissza—
vezethető statisztikai bízonytalanságokat. Ki- fogásolja, hogy az adójóváírási, -pótkivetési események egyenlegszámításaiban csak az 1980. évi statisztikára támaszkodhattak, ho—
lott hét évvel később ezek az arányok kevés- sé megbízhatók. feltétlenül szükség lenne a frissebb statisztikai adatok közzétételére.
Az adópolitikára vonatkozó ellenőrző szá—
mítások, tudományos vizsgálatok megálla- pításai szükségképpen az éppen érvényes adóügyi jogszabályok hatásait tükrözik, így a gyakori változások következtében csak az alapvető irányzatok feltárására lehet vállal- kozni. A statisztikusoknak törekedniök kell arra, hogy módszertani munkájukban szá—
moljanak a gazdaságpolitika, az adatok fel- használóinak igényével (és éles bírálatával is). A szerző olyan levezetést igényel, amely az adóelszámolás új módszerének megala—
pozottságát ellenőrizhetővé teszi pótlólagos adatfelmérés nélkül, a nemzetgazdasági számlarendszer standard táblázataira ala- pozva.
(Ism.: Nádudvari Zoltán)
WElZMULLER, R.:
AZ ELOSZTÁS JÁTÉKTERÉNEK NEM VART ERÖS EMELKEDÉSE
(Unerwartet starker Anstieg des Verteilungsspiel—
raums. —- Zur Entwicklung der Eínkommen im Jahre 1986.) —- WS! Mitteílungen. 1987. 7. sz. 404—414. p.
A Német Szövetségi Köztársaságban a belföldi termelés alapján feltételezettnél jó- val kedvezőbben alakultak az elosztható jö- vedelmek. Míg a bruttó társadalmi termék (változatlan árakon) 25 százalékkal nőtt 1986-ban, addig az összes rendelkezésre ál—
ló jövedelem reálértéke 5.9 százalékkal volt magasabb az előző évinél. Ez lényegében a cserearányok 109 százalékos javulásának köszönhető. A behozatali árak ugyanis 112 százalékkal csökkentek — elsősorban a nyers- anyag—szállító országok hátrányára —, míg az exporttermékek árai alig 1.6 százalékkal mérséklődtek. Az ebből származó kiegészítő jövedelemnek azonban csak kisebb része jutott el a foglalkoztatottakhoz. A nagyobb rész a vállalatoknál maradt, és a nyeresé—
gek átlagon felüli növekedését eredményez-
te.
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ 1 277
A reálbérek 1986—ban ugyan emelkedtek, de a nemzeti jövedelemből a bérekre fordí—
tott hányad tovább csökkent (már csupán az 1960. évi aránynak felel meg). Az adó- reform hatásának tulajdonítható, hogy a fog—
lalkoztatottak nettó jövedelmének 4.2 száza- lékos növekedése meghaladta bruttó kere- setük 3.8 százalékos emelkedését. A fogyasz—
tói árak O,2 százalékos csökkenését is figye- lembe véve, a foglalkoztatottak reáljövedel—
me 1986—ban átlagosan 4,4 százalékkal emelkedett. Bár a hetvenes évek kezdete óta ez a legnagyobb arányú évi növekedés (korábban az 1978. évi 3,8 százalékos javu- lás volt a legkedvezőbb), ez nem egyenlítet- te ki az előző évek veszteségét: a reálbérek 1986. évi szinvonala az 1978. évi szintnek felel meg.
A szerző bemutatja a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkások, illetve alkalmazot- tak 1985. és 1986. évi nemenkénti bruttó és nettó keresetét, az iparon belül ágazaton- kénti bontásban, a magas- és mélyépítőipar- ban 5 esetenként a kereskedelemben. Az adatok tanúsága szerint az alkalmazottak reálkeresete valamivel gyorsabban nőtt, mint a munkásoké. A női alkalmazottak ke- resetei az előző évhez viszonyítva átlagosan 4.9 (a munkásnőké 4.3) százalékkal emelked—
tek, ugyanakkor a férfi alkalmazottak átlag—
keresete 4.5 (a férfi munkásoké 4.0) száza—
lékkal nőtt. A férfi munkások keresete így 1986-ban átlagosan 67,5 százalékát képvi—
selte a férfi alkalmazottakénak, míg a nők esetében ez az arány 71.7 százalékos. A munkás keresetek 1986. évi viszonylag kisebb mértékű növekedése azzal függ össze, hogy a fizetett heti átlagos munkaidő a férfi mun- kásoknál 0.4, a munkásnőknél 05 százalék- kal csökkent, elsősorban a hajógyórtás, a' vaskohászat és a vegyiszálak gyártása terü- letén mutatkozó erős visszaesés következté—
ben.
KULF'O'LDI FOLY
BE]!!!
nr 'I'IIG'I'IIKII
A SZOVJETUNIÓ KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATALÁNAK FOLYÓIRATA
1987. ÉVI 7. SZÁM
A gazdaság átalakításának átfogó koncepciója.
Belov, N.: A statisztika feladatai a gazdaságirá- nyitás reformjának időszakában.
Vorotílo, A.: A jubileum küszöbén.
Mutah'an, Sz.: Október zászlaja alatt.
Belova, V. — Darszkii, L.: Az újraházasodás és a születési arányszám összefüggései.
Abusaev. S.: Fejlesszük a területi statisztikát.
Az egyes foglalkoztatotti csoportokon be- lüli kereseti arányok alig módosultak. A leg- jobban fizetett térfi munkások keresetei 1986—ban 24 százalékkallhaladták meg a legalacsonyabb férfi kereseteket, a munkás—
nők körében ez a különbség 13,5 százalék.
Az alkalmazotti keresetek differenciáltsága ennél jóval nagyobb mértékű.
A keresetek tartományonkénti szinvonalá- nak — esetenként jelentős -— eltérései az adott terület gazdasági és munkaerőpiaci helyzetének hatásait tükrözik. A magas kere—
seti színvonalú tartományokban a hagyomá- san alacsony keresetet nyújtá ágazatok tog- Ialkoztatottai részére is viszonylag magas béreket tudnak fizetni. A jövedelmek terüle—
tenkénti eltérései 1976 és 1984 között szá- mottevően növekedtek.
A foglalkoztatottak jövedelmüknek 1975- ben még 12,5 százalékát takarították meg.
Ez az arány 1985—ig 7.8 százalékra esett visz- sza. A munkanélküli háztartások átlagos jö- vedelme 1985-ben mintegy 16 százalékát tet- te ki az önállókénak és 42 százalékát a fog—
lalkoztatotti háztartásokénak. (1975-ben ezek az arányok még 29, illetve 60 százalék- nak feleltek meg.) A nyilvántartott — 1986- ban 2.2 millió —— munkanélküliek egyre ki- sebb hányada (1986-ban már csak 62.9 szá- zaléka) jogosult munkanélküli járadékra, il—
letve segélyre. Ezzel is összefügg, hogy az egyéb társadalmi segélyre szorulók száma 1985—ben 2,8 millióra emelkedett.
A vállalati nyereségek viszont kiugróan kedvezően alakultak 1986—ban. A vállalatok adóterheinek mérséklődése folytán nettó jö—
vedelmeik 10,5 százalékos emelkedése még a bruttó jövedelmek 8.8 százalékos növeke- dését is meghaladta. 1980 óta így a vállal—
kozók bruttó nyeresége közel 60 százalékkal, nettó nyeresége pedig 65 százalékkal nőtt.
(Ism.: Tűű Lászlóné)
ÓIRATSZEMLE
wmnomom ,JTHWST'KZIIL
A LENGYEL STATISZTIKAI FÖHlVATAL FOLYÓIRATA
1987. ÉVI 6. SZÁM
Borowska —- Kwasik, Z. — Zarzycka, Z.: A fogyasz- tási szolgáltatások igénybevételének elutasítása a háztartásokban.
Zíelínska, Z.: A jövedelmek hatása az élelmiszer- togyasztás minőségi változásaira az alkalmazotti háztartásokban.
Szukieloie-Bíenkuska, A.: Az életkörülmények dif- ferenciálódása az alkalmazotti háztartásokban cso-
ládtípusak szerint.
