118
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELO
lés és a beruházások realizálása közötti időeltérés szempontjából növelni. Nem gazdasági szempontokat is figyelembe veszünk. 7. Az a) alatti ágazatok iránti
igényeket vektor formájában kifejezzükés a fenti számítások szerint kiigazítjuk.
8. Második megközelítésként új táblát számítunk ki. 9. Az előző lépésben kiszá—V mitott egyes összmennyiségeket össze- hasonlítjuk az ágazatok egyedi elemzésé—
nek eredményeivel. 10. A 7—9. lépéseket
addig ismételjük, amíg két egymást kö—
vető megkőzelitésnél az egyedi elemzések szerinti többletberuházási szükséglet mi—
nimális.
Annak fejtegetése után, hogyan hasz—
na'lható fel az ágazatközi kapcsolatok elemzése nemzetközi strukturális össze—
hasonlításokra, áttér a könyv az ágazat—
közi elemzések módszerének alkalmazási lehetőségeire vállalati szinten. Itt a prob—
léma szintén a linearitás feltételezésé—
ben rejlik. Míg ui. az aggregált értékek között nagy hibaforrás nélkül tételezhe—
tők fel lineáris összefüggések, addig a vállalat szintjén — ahol technológiai fo—
lyamatokkal állunk szemben - a linea—
ritás feltételezése ismét gyakran irreális.
A második probléma az, hogy népgazda—
sági szempontból az ágazatközi kapcso- latok általában kétirányú kapcsolatok,
tehát gyakori a ,,feedback" jelensége, il-
letve a cirkuláris összefüggés. Az input—output táblában tehát mind az nem, mind az x,, kockában nem zérus értékek sze-
repelnek. Alacsonyabb szinten viszontinkább az egymáshoz kapcsolódó, folya-
matszerű összefüggések jellemzők. Feed—back csak elvétve fordul elő, viszont gya—
kori az összekapcsolás a belépési oldalon.
Vannak tehát helyzetek, éspedig igen gyakran, amikor am : 0 és as, : 0 vagy fordítva. A visszirányú összefüggések gyakorisága az együtthatók táblájából
nyomban kivehető. Minél több a zérus elem a főátló alatt vagy fölött, annál rit- kább az ilyen összefüggés. Szerzők sze—rint vállalati elemzéseknél a nyílt mo—
dellt kell alkalmazni. A módszer vállalati felhasználhatóságára a szerzők példát mutatnak be.
(Ism.: Danyi Dezső)
Lengyelország nemzeti jövedelme, 1957—1959
(Dochód narodowy Polski 1957 1 1958. oraz ustepny szacunek 1959.) Statystyka Polski. War- szawa, 1980. 24. fuz. 72 p.
Lengyelország névleges nemzeti jöve—
delme 1959-ben 344 milliárd zloty volt az előző évi 321 millió zlotyval szemben. A
szocialista szektor részesedése ugyanakkor
§
693 százalékról 71,5 százalékra emelke—
dett.
A nemzeti jövedelem volumene 1959-—
ben 4,8 százalékkal volt nagyobb, mint az előző évben. Ez az emelkedés a szo—- cialista szektor jövedelmének 8,0 száza—
lékos emelkedéséből és a magánszektor jövedelmének 2,5 százalékos csökkenésé—
ből tevődik össze.
A nettó nemzeti jövedelem emelkedése
1959-ben 1949-hez képest 125,1, a fogyasz-tás növekedése pedig 116,7 százalék. A
nettó beruházások évi összege ugyanek-kor 242,4 százalékkal nőtt az évi kész- letnövekedés pedig 226,6 százalékkal volt
nagyobb, mint a bázisidőszakban.Az 1959. évi nemzeti jövedelemből 78,4 százalék került fogyasztásra, a beruhá-
zások értéke pedig 21,6 százalék volt. Az utóbbiból 15,6 százalék volt a nettó be- ruházások, 6,0 százalék pedig a készlet"—
növekedés részesedése.
Az ipari termelés részesedése az előző évi 48,5 százalékról 49,5 százalékra emel—
kedett. A mezőgazdaságra jutó hányad ugyanakkor 24,7 százalékról 22,8 száza—
lékra csökkent.
A felhasználási oldalról kiindulva tör—
ténő számítás az 1959. évi nemzeti jöve-
delem összegét 355 milliárd zlotyban ál—
lapította meg. Ez a számítás az előző év—
vel szemben bekövetkezett növekedés
mértékét 6,6 százalékban, a beruházások
részesedését pedig 23,4 százalékban hatá—rozta meg. A két számítás közötti különb—
ség részben az import—többletből, jórészt azonban a szocialista gazdaságból a ma-
gánszektorba történő ,,áruátáramlásból"
származik.
Az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem
összege 1959-ben 12 600 zloty volt, ami az előző évi 11600 zlotyval szemben 8,6 szá—zalékos növekedést jelent. A fogyasztás
egy személyre jutó globális értéke 9300
zioty, az előző évvel szemben 4,5 száza—lékkal emelkedett. Az egy lakosra jutó
akkumuláció 3000 zloty, ebből a nettóberuházás 2200 zloty. ,,
A lengyel Statisztikai Főhivatal a ma—
teriális termelés körének meghatározása
céljából az ún. ,,termelő munkás" fogal—mát alkalmazza. Ennek meghatározása
gyakorlatilag a gazdasági élet szervezeté-
ből kiindulva történik. Meghatározták, hogy melyek azok a szervek, amelyeknek munkáját termelő munkának tekintik és ezeknek dolgozóit veszik figyelembe, mint a materiális jószágtermelésben részt—vevő munkásokat.
A személyszállítás az 1959. évi nemzeti
jövedelemben sem szerepel, mivel azt a
tevékenységet már a nemzeti jövedelemfogyasztásának szférájába utalják.
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ
A filmgyárak tevékenységét termelő munkának tekintik és ezt a nemzeti jöve—
delem egyéb ágai között mutatják ki.
A nemzeti jövedelem értékelésénél az
ún. utolsó vásárló által fizetett árakatveszik figyelembe. A készletnövekedést
és a befejezetlen termelést ebből a szem—pontból utolsó vásárlásnak tekintik. Eze—
ket a tételeket olyan árakon vették figye—
lembe, ahogy azok az egyes gazdasági egységek nyilvántartásaiban szerepelnek.
Itt tehát az az elv érvényesül, hogy min—
den olyan munka, amely az anyagi javak
tényleges árának növekedését eredmé—
nyezi, termelő munkának tekintendő.
A mezőgazdasági termelés értékelésénél az árutermelést a tényleges áruértékesí—
tés árain, a saját fogyasztást pedig az állami szabadfelvásárlási árakon érté—-
keltek. Az állatállománynövekedés érté-
két szabadpiaci árakon állapították meg a mezőgazdaság összes szektoraiban. A mezőgazdaság szabadpiaci eladásait ún.háztól-házig értékelték. A tényleges
szabadpiaci eladásoknál ezenfelül elért kereskedelmi hasznot nem a mezőgazda—sági termelés értékében, hanem az egyéb
termelés tételében vették figyelembe.
A nemzeti jövedelem volumene dina—
mikájának vizsgálatánál az 1956. évifolyó árakat alkalmazták. Az 1956 óta folyta—
tott részletesebb számításoknál azonban emellett az 1958. évi árakon is megálla- pították a volumenváltozást. A volumen—
számításnál, ahol erre lehetőség volt, a részletes számítást, ahol pedig az nem
volt lehetséges, az árindexszámokkal való deflálás módszerét alkalmazták.A lengyelországi árrendszer következ-
ménye, hogy a nemzeti jövedelem fel—
használásának adatai nem adnak teljesen reális képet a fogyasztás és a beruházá—
sok arányairól. A fogyasztói árszínvonal
Viszonylagos magassága miatt a fogyasz—tás részesedése nagyobbnak mutatkozik, mint hogyha a számítás a tényleges munka- ráfordításnak megfelelő árakon történ- ne. Az ebből származó torzítás kiküszö—
bölése végett a nemzeti jövedelem fel-
használását olyan ún. ,,egyezményes ára—
kon" is kiszámították, amelyek a tény—
leges munkaráfordítási arányokkal össz—
hangban vannak.
Egyezményes árakon 1959—ben az akku—
muláció részesedése 28,6, a nettó beruhá—
zásoké pedig 21,4 százalék volt.
A nemzeti jövedelem végső elosztására
vonatkozó adatok realitását a leírások és
a termelőeszközök tényleges elhasználó- dása közötti eltérés is csökkenti. Emiatt tulajdonképpen csak a bruttó beruházá-sok (a beruházások és a karbantartás
119
együttes) összegének reális megállapitá- sára van meg a lehetőség, a nettó beru—
házások összege csak durva megközeli—
téssel határozható meg.
(Ism.: Hajpál Gyula,)
Roux, Jean:
A nemzetgazdasági számvitel újabb
elmélete
(Vers une nouvelle conception de la Carma—
igmbillté Economigue Nationale) Paris. 1957.
p.
Szerző a nemzeti vagyon- és a nemzeti—
jövedelem—számitás problémáit taglalja a
polgári közgazdaságtan talaján állva, de bizonyos mértékig a marxista közgazda—ságtudomány befolyása alatt.
Véleménye szerint a nemzeti vagyon és
a nemzeti jövedelem olyan közgazdaságialapfogalmak, melyeknek kizárólagosan
pénzügyi szemlélete félreértésekhez ve—zethet és semmiesetre sem jellemezheti valamely nép életszínvonalát. Kifogásolja azt a gakorlatot, amely a nemzeti jöve-
delem és a nemzeti vagyon becslésénél a
javakat és szolgáltatásokat egyedül anemzeti valutában értékeli. így például
kiemeli, hogy a pénz vásárlóerejének in—gadozása, vagy szilárd vásárlóerő esetén
a munka termelékenységének változása,évenként megváltoztathatja ugyanazon
javak piaci árát és ezzel a nemzeti va—gyon és jövedelem összegét a javak azo—
nos mennyisége mellett is. Ezért —— véle—
ménye szerint —— a javak pénzben kife—
jezett értéke nem tükrözheti valóságos gazdasági jelentőségüket, amit egyedül a szükségletkielégítésre alkalmas voltuk
mértéke szab meg. Ennek helyes méré—sére olyan, a pénznél alkalmasabb új
értékmérő eszközt kell találni, melynek mértékegységül vételével kiküszöbölhetők a pénzbeni mérés hiányosságai; ezáltal lehetővé válik a nemzeti vagyon és a nemzeti jövedelem tetszés szerinti időben és térben —— különböző gazdasági rend—
szerek között is —— történő összehasonli- tása.
Szerző voltaképpen egy nemzetközi változatlan (volumen) ár megállapításának kidolgozására tesz javaslatot. Annak elő- rebocsátásával, hogy fejtegetései tisztán elméleti jellegűek, megállapítja, hogy a minden időben és térben jól kifejező vál- tozatlan ár közös mértékegysége nem le—
het semmiféle nemzet valutája (sőt az