• Nem Talált Eredményt

Lengyelország nemzeti jövedelme, 1957–1959

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "Lengyelország nemzeti jövedelme, 1957–1959"

Copied!
2
0
0

Teljes szövegt

(1)

118

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELO

lés és a beruházások realizálása közötti időeltérés szempontjából növelni. Nem gazdasági szempontokat is figyelembe veszünk. 7. Az a) alatti ágazatok iránti

igényeket vektor formájában kifejezzük

és a fenti számítások szerint kiigazítjuk.

8. Második megközelítésként új táblát számítunk ki. 9. Az előző lépésben kiszá—V mitott egyes összmennyiségeket össze- hasonlítjuk az ágazatok egyedi elemzésé—

nek eredményeivel. 10. A 7—9. lépéseket

addig ismételjük, amíg két egymást kö—

vető megkőzelitésnél az egyedi elemzések szerinti többletberuházási szükséglet mi—

nimális.

Annak fejtegetése után, hogyan hasz—

na'lható fel az ágazatközi kapcsolatok elemzése nemzetközi strukturális össze—

hasonlításokra, áttér a könyv az ágazat—

közi elemzések módszerének alkalmazási lehetőségeire vállalati szinten. Itt a prob—

léma szintén a linearitás feltételezésé—

ben rejlik. Míg ui. az aggregált értékek között nagy hibaforrás nélkül tételezhe—

tők fel lineáris összefüggések, addig a vállalat szintjén — ahol technológiai fo—

lyamatokkal állunk szemben - a linea—

ritás feltételezése ismét gyakran irreális.

A második probléma az, hogy népgazda—

sági szempontból az ágazatközi kapcso- latok általában kétirányú kapcsolatok,

tehát gyakori a ,,feedback" jelensége, il-

letve a cirkuláris összefüggés. Az input—

output táblában tehát mind az nem, mind az x,, kockában nem zérus értékek sze-

repelnek. Alacsonyabb szinten viszont

inkább az egymáshoz kapcsolódó, folya-

matszerű összefüggések jellemzők. Feed—

back csak elvétve fordul elő, viszont gya—

kori az összekapcsolás a belépési oldalon.

Vannak tehát helyzetek, éspedig igen gyakran, amikor am : 0 és as, : 0 vagy fordítva. A visszirányú összefüggések gyakorisága az együtthatók táblájából

nyomban kivehető. Minél több a zérus elem a főátló alatt vagy fölött, annál rit- kább az ilyen összefüggés. Szerzők sze—

rint vállalati elemzéseknél a nyílt mo—

dellt kell alkalmazni. A módszer vállalati felhasználhatóságára a szerzők példát mutatnak be.

(Ism.: Danyi Dezső)

Lengyelország nemzeti jövedelme, 1957—1959

(Dochód narodowy Polski 1957 1 1958. oraz ustepny szacunek 1959.) Statystyka Polski. War- szawa, 1980. 24. fuz. 72 p.

Lengyelország névleges nemzeti jöve—

delme 1959-ben 344 milliárd zloty volt az előző évi 321 millió zlotyval szemben. A

szocialista szektor részesedése ugyanakkor

§

693 százalékról 71,5 százalékra emelke—

dett.

A nemzeti jövedelem volumene 1959-—

ben 4,8 százalékkal volt nagyobb, mint az előző évben. Ez az emelkedés a szo—- cialista szektor jövedelmének 8,0 száza—

lékos emelkedéséből és a magánszektor jövedelmének 2,5 százalékos csökkenésé—

ből tevődik össze.

A nettó nemzeti jövedelem emelkedése

1959-ben 1949-hez képest 125,1, a fogyasz-

tás növekedése pedig 116,7 százalék. A

nettó beruházások évi összege ugyanek-

kor 242,4 százalékkal nőtt az évi kész- letnövekedés pedig 226,6 százalékkal volt

nagyobb, mint a bázisidőszakban.

Az 1959. évi nemzeti jövedelemből 78,4 százalék került fogyasztásra, a beruhá-

zások értéke pedig 21,6 százalék volt. Az utóbbiból 15,6 százalék volt a nettó be- ruházások, 6,0 százalék pedig a készlet"—

növekedés részesedése.

Az ipari termelés részesedése az előző évi 48,5 százalékról 49,5 százalékra emel—

kedett. A mezőgazdaságra jutó hányad ugyanakkor 24,7 százalékról 22,8 száza—

lékra csökkent.

A felhasználási oldalról kiindulva tör—

ténő számítás az 1959. évi nemzeti jöve-

delem összegét 355 milliárd zlotyban ál—

lapította meg. Ez a számítás az előző év—

vel szemben bekövetkezett növekedés

mértékét 6,6 százalékban, a beruházások

részesedését pedig 23,4 százalékban hatá—

rozta meg. A két számítás közötti különb—

ség részben az import—többletből, jórészt azonban a szocialista gazdaságból a ma-

gánszektorba történő ,,áruátáramlásból"

származik.

Az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem

összege 1959-ben 12 600 zloty volt, ami az előző évi 11600 zlotyval szemben 8,6 szá—

zalékos növekedést jelent. A fogyasztás

egy személyre jutó globális értéke 9300

zioty, az előző évvel szemben 4,5 száza—

lékkal emelkedett. Az egy lakosra jutó

akkumuláció 3000 zloty, ebből a nettó

beruházás 2200 zloty. ,,

A lengyel Statisztikai Főhivatal a ma—

teriális termelés körének meghatározása

céljából az ún. ,,termelő munkás" fogal—

mát alkalmazza. Ennek meghatározása

gyakorlatilag a gazdasági élet szervezeté-

ből kiindulva történik. Meghatározták, hogy melyek azok a szervek, amelyeknek munkáját termelő munkának tekintik és ezeknek dolgozóit veszik figyelembe, mint a materiális jószágtermelésben részt—

vevő munkásokat.

A személyszállítás az 1959. évi nemzeti

jövedelemben sem szerepel, mivel azt a

tevékenységet már a nemzeti jövedelem

fogyasztásának szférájába utalják.

(2)

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

A filmgyárak tevékenységét termelő munkának tekintik és ezt a nemzeti jöve—

delem egyéb ágai között mutatják ki.

A nemzeti jövedelem értékelésénél az

ún. utolsó vásárló által fizetett árakat

veszik figyelembe. A készletnövekedést

és a befejezetlen termelést ebből a szem—

pontból utolsó vásárlásnak tekintik. Eze—

ket a tételeket olyan árakon vették figye—

lembe, ahogy azok az egyes gazdasági egységek nyilvántartásaiban szerepelnek.

Itt tehát az az elv érvényesül, hogy min—

den olyan munka, amely az anyagi javak

tényleges árának növekedését eredmé—

nyezi, termelő munkának tekintendő.

A mezőgazdasági termelés értékelésénél az árutermelést a tényleges áruértékesí—

tés árain, a saját fogyasztást pedig az állami szabadfelvásárlási árakon érté—-

keltek. Az állatállománynövekedés érté-

két szabadpiaci árakon állapították meg a mezőgazdaság összes szektoraiban. A mezőgazdaság szabadpiaci eladásait ún.

háztól-házig értékelték. A tényleges

szabadpiaci eladásoknál ezenfelül elért kereskedelmi hasznot nem a mezőgazda—

sági termelés értékében, hanem az egyéb

termelés tételében vették figyelembe.

A nemzeti jövedelem volumene dina—

mikájának vizsgálatánál az 1956. évifolyó árakat alkalmazták. Az 1956 óta folyta—

tott részletesebb számításoknál azonban emellett az 1958. évi árakon is megálla- pították a volumenváltozást. A volumen—

számításnál, ahol erre lehetőség volt, a részletes számítást, ahol pedig az nem

volt lehetséges, az árindexszámokkal való deflálás módszerét alkalmazták.

A lengyelországi árrendszer következ-

ménye, hogy a nemzeti jövedelem fel—

használásának adatai nem adnak teljesen reális képet a fogyasztás és a beruházá—

sok arányairól. A fogyasztói árszínvonal

Viszonylagos magassága miatt a fogyasz—

tás részesedése nagyobbnak mutatkozik, mint hogyha a számítás a tényleges munka- ráfordításnak megfelelő árakon történ- ne. Az ebből származó torzítás kiküszö—

bölése végett a nemzeti jövedelem fel-

használását olyan ún. ,,egyezményes ára—

kon" is kiszámították, amelyek a tény—

leges munkaráfordítási arányokkal össz—

hangban vannak.

Egyezményes árakon 1959—ben az akku—

muláció részesedése 28,6, a nettó beruhá—

zásoké pedig 21,4 százalék volt.

A nemzeti jövedelem végső elosztására

vonatkozó adatok realitását a leírások és

a termelőeszközök tényleges elhasználó- dása közötti eltérés is csökkenti. Emiatt tulajdonképpen csak a bruttó beruházá-

sok (a beruházások és a karbantartás

119

együttes) összegének reális megállapitá- sára van meg a lehetőség, a nettó beru—

házások összege csak durva megközeli—

téssel határozható meg.

(Ism.: Hajpál Gyula,)

Roux, Jean:

A nemzetgazdasági számvitel újabb

elmélete

(Vers une nouvelle conception de la Carma—

igmbillté Economigue Nationale) Paris. 1957.

p.

Szerző a nemzeti vagyon- és a nemzeti—

jövedelem—számitás problémáit taglalja a

polgári közgazdaságtan talaján állva, de bizonyos mértékig a marxista közgazda—

ságtudomány befolyása alatt.

Véleménye szerint a nemzeti vagyon és

a nemzeti jövedelem olyan közgazdasági

alapfogalmak, melyeknek kizárólagosan

pénzügyi szemlélete félreértésekhez ve—

zethet és semmiesetre sem jellemezheti valamely nép életszínvonalát. Kifogásolja azt a gakorlatot, amely a nemzeti jöve-

delem és a nemzeti vagyon becslésénél a

javakat és szolgáltatásokat egyedül a

nemzeti valutában értékeli. így például

kiemeli, hogy a pénz vásárlóerejének in—

gadozása, vagy szilárd vásárlóerő esetén

a munka termelékenységének változása,

évenként megváltoztathatja ugyanazon

javak piaci árát és ezzel a nemzeti va—

gyon és jövedelem összegét a javak azo—

nos mennyisége mellett is. Ezért —— véle—

ménye szerint —— a javak pénzben kife—

jezett értéke nem tükrözheti valóságos gazdasági jelentőségüket, amit egyedül a szükségletkielégítésre alkalmas voltuk

mértéke szab meg. Ennek helyes méré—

sére olyan, a pénznél alkalmasabb új

értékmérő eszközt kell találni, melynek mértékegységül vételével kiküszöbölhetők a pénzbeni mérés hiányosságai; ezáltal lehetővé válik a nemzeti vagyon és a nemzeti jövedelem tetszés szerinti időben és térben —— különböző gazdasági rend—

szerek között is —— történő összehasonli- tása.

Szerző voltaképpen egy nemzetközi változatlan (volumen) ár megállapításának kidolgozására tesz javaslatot. Annak elő- rebocsátásával, hogy fejtegetései tisztán elméleti jellegűek, megállapítja, hogy a minden időben és térben jól kifejező vál- tozatlan ár közös mértékegysége nem le—

het semmiféle nemzet valutája (sőt az

arany sem) bármilyen szilárd vásárlóerő—

vel is rendelkezzék az; ellenben alkal-

mas lehet erre az a legkisebb napi táp- anyag fejadag, amellyel egy bizonyos

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Ezen belül a lakosság összes fogyasztása a tervezett 4 száz-alék helyett 4,5 százalékkal haladta meg az előző évit, a felhalmozás pedig, amelynek a terv sze- rint az előző

A lakosság részére végzett fogyasztási szolgáltatások évi átlagos növekedési üteme 1970 és 1979 között 6.5 százalék volt.. a személyi szolgáltatásoké 4

A guebeci családok jövedelme 1970-ben az országos átlag alatti volt, és 25 százalékkal nőtt az évtized során.. Az át- lagosnál kisebb mértékű

lődött, A termelés bruttó értéke 1956-ban alig 10 százalékkal volt magasabb, mint az 1934—1938.. évek átlagában, az előző három esztendőben pedig ugyanazon a színvonalon

1957—ben a teljesített beruházások összege 55,9 százalékkal alacsonyabb volt, mint az előző évben, részesedésük a népgazdaság összes beruházásaiból az 1953.. l 7, 9

mányi munkásra jutó évi munkaidő tényleges átlagos tartama a Szovjetunió- ban 4 százalékkal magasabb volt, mint az Egyesült Államok feldolgozó

A nettó beruházások évi összege ugyanek- kor 242,4 százalékkal nőtt az évi kész- letnövekedés pedig 226,6 százalékkal volt nagyobb, mint a bázisidőszakban.

A nettó beruházások összege egyenlő a nettó beruházásra forditott fogyasztási cikkek és termelőeszközök értékével, va—!. lamint a beruházások