A statisztika az agrárkérdéssel foglalkozó lenini füzetekben

A STATISZTIKA , AZ AGRÁRKÉRDÉSSEL FOGLALKOZO

LENINI FUZETEKBEN*

!. MALUJ

Lenin az agrárkérdéssel foglalkozó egyik művében, ,,A modern földművelés

kapitalista rendszeré"—ben a társadalmi-gazdasági statisztikát a társadalom

megismerése egyik leghatalmasabb fegyverének nevezte. Ugyanitt azt írta, hogy a gazdasági rendszert és fejlődését érintő egész sor alapvető kérdést ma nem lehet kidolgozni csak valamelyest is komoly formában ,, . . . azoknak a töme—

ges adatoknak a számbavétele nélkül, amelyeket a statisztikai szakemberek vala—

mely ország egész területére vonatkozólag egy meghatározott program alapján egybegyűjtöttek és összesítettek. Kiváltképpen a földművelés üzemgazdasági kérdései. .. követelnek pontos, tömeges adatokra támaszkodó választ . . ."1

Lenin Művei orosz nyelvű negyedik kiadásának nemrég megjelent 40. kötete

az agrárkérdéssel foglalkozó (1900 és 1916 között írt) lenini füzeteket tartal—

mazza. E kötet anyagának legnagyobb részét már publikálták 1932—1938—ban a Lenin Gyűjtemény XIX., XXXI. és XXXII. kötetében, hét lenin—dokumentum azonban az említett 40. kötetben jelent meg először. E kötet megjelenése rend—

kívül nagy jelentőségű. A Lenin Gyűjteménynek az agrárkérdéssel kapcsola—

tos anyagot tartalmazó említett köteteit ugyanis ezelőtt 25—30 évvel adták ki, kis példányszámban (25000), és ma már bibliográfiai ritkaságnak számítanak.

Most ezeket a műveket újból az olvasók széles körének rendelkezésére bocsát—

ják. Az új kiadásban az anyagokat rendszerezték, és három fejezetbe sorolták.

Ezek: I. Az agrárkérdéssel foglalkozó művek tervezetei és fogalmazványai; II. A polgári irodalom kritikai áttekintése és az 1900—1903. évi mezőgazdasági statisz—

tika adatainak elemzése; III. Anyagok Európa és az Amerikai Egyesült Alla- mok kapitalista gazdaságának vizsgálatához, 1910—191—6. —

Az első fejezetbe sorolt munkák tervezetei és fogalmazványai a szó szoros

értelmében telítve vannak statisztikai anyagokra való hivatkozásokkal. Ami a

második és a harmadik fejezetet illeti, ezek túlnyomórészt kivonatokat, meg- jegyzéseket, meZőgazdasági statisztikai adatok feldolgozási eredményeit, kritikai elemzését tartalmazzák. Tekintettel arra, hogy egy folyóiratcikk keretei között nincs lehetőség arra, hogy a lenini füzetek anyagát tartalmazó kötet egész gazdag tartalmát megvizsgáljuk, csupán néhány kérdéssel fogunk foglalkozni.

" Vesztnik Sztatísztiki. 1968. évi 4. sz. 3—18. old.

* Lenin Művei 4. kiadás. 16. köt, Szikra. Budapest. 1955. 441. old. (A továbbiakban Lenin Mű—

veinek mindig erre a (ni.) kiadására hivatkozunk.) _ . , .

944 1. mama

Mindenekelőtt kiemeljük a tényanyagok lenini elemzési módszerének egyik,

fontos jellemvonását, amely valamennyi lenini műre, így az agrárkérdéssel fog—

lalkozó füzetekre is jellemző. A tényanyagok elemzése Lenin munkáiban min-

dig avizsgált kérdés mély elméleti vizsgálatán alapszik. Az elmélet jelentőségét az agrárkérdés megoldása szempontjából Lenin ismételten hangsúlyozta 'az agrárkérdéssel kapcsolatos művek tervezeteiben és fogalmazványaiban.

,,Az agrárkérdés és a vMarx—kritikusoka" című mű tervezetének első Válto—

zata a következő ponttal kezdődik: ,,Néhány általános tétel és Bulgakov "éhiné—

leteia". (40. köt. 3. old. A továbbiakban a 40. kötetre a szövegben zárójelben,—

csupán az oldalszám feltüntetésével hivatkozunk.) Az agrárkérdéssel kapcsola—

tos marxista nézetekről szóló előadásokat Lenin az agrárkérdés általános elmé- _

letével kezdte. Az eszerek és a smciáldemokraták agrárprogramjával foglalkozó referátumának vázlata a következő szavakkal kezdődik: ,,Ahhoz, hogy össze-

hasonlíthassuk a programokat és értékelhessükk azokat, meg kell vizsgálni az ' elveket, azt az elméletet, mely a program alapjául szolgál". (28. old.) A paraszt—

ságról és a szocialdemokráciáról szóló mű tervezetét Lenin ,,A mrxizmus elmé- lete és a szociáldemokrácia programja" cimű ponttal kezdte. Nem véletlen, hogy

David ,,Szocializmus és mezőgazdaság" című könyvéhez fűzött kritikai ,megjegy—

zéseiben Lenin arról írt, hogy az opportunistákra jellemző szűklátókörűség az elméleti elemzés hiányából fakad. (256. old.)

Az agrárkérdés elméletének kidolgozásakor Lenin egyik központi íelaM— * .

nak azt tűzte ki, hogy feltárja a parasztság osztályszerkezetét, és vizsgálja a bér—- munka szerepét a mezőgazdaságban. ,,Az agrárkérdés és a wMarx—kritikusok—a"

című munkája tervezetének első változatában Lenin megjegyzi: ,,Általános ada-

tok a gazdákról és a munkásokról. Kapitalista rendszer". (3. old.)

Hecht ,,A badeni hard három faluja" című könyvének elemzése * alapján, melyben a marxizmus ellenfelei a ,,haladó" kisgazdaságok felvirágzásának ,,ragyogó képét" látták, Lenin ,,Az agrárkérdés és a "Marx kritikusok—w", című művében azt írta, hogy ,, . . . még Hecht egészen felületes monográfiájából is vilá—

gosan kitűnik, hogy. .. okvetlenül meg kell különböztetni három nagy csopor—

tot."2 Az első csoportba tartozó gazdák, az összes gazdák 25—30. százaléka, jómódú kispolgárok, akiknek körében meglehetősen gyakori a bérmunka alkal—

mazása. A következő csoportban a gazdák már korántsem ilyen jómódúak. Ami pedig a harmadik csoportot (a gazdaságok 40—50 százalékát) illeti, itt a föld—

művelés mellékfoglalkozás, főleg a nők töltik vele idejüket; a nélkülözés áelei

ebben a csoportban különösen élesen megmutatkoznak, a csoportba tartozók közül sokan gyári munkásként dolgoznak.

Az agrárkérdéssel foglalkozó füzetekben Hecht könyvét elemezve Lenin azt írta, hogy ezekben a falvakban a gazdáknak ,,általában és egészében 1/4—6 bir- tokos és önálló paraszt, . . . 1/.,--e közepes gazda, 1/2—e kis földdarabkával ren-—

delkező gyári munkás . . .". (100. old.) Lenin itt közelítő számítáát végzett, i' ami-

nek a lényege abban volt, hogy a családok számának megközelítő meghatáro-

zása (a lakosság számának és az átlagos osaládnagyságnak —— ami 6'fő volt ——

osztása) után, a legtöbb gyári munkással rendelkező falura vonatkozóan kiszámí-

totta a családok és a bérmunkások száma közötti arányt, majd ezt kiterjesztvea

három faluban élő gyári munkások összes számára megállapította, hogy a mun-

káscsaládok száma (a földnélküliek figyelembevétele-vel kiigazítva) 300. Ezek a családok a három falu összes családjának (mintegy 700 család) 40—40 százalé—

kát tették. (99. old)

' Lenin Művei. 5. köt Szikra Budapest. ms, 104. old.

ÁAMÚ"WWM ff §, WMMÉÉÉWWÉÉ

A STATISZTIKA A LENINI FUZETEKBEN 945

így Lenin szétoszlatta a badeni falvak jól boldoguló kisparasztságáról szóló

legendát. Nem elégedett meg azonban csupán ezekkel a részletadatokkal, a

német mezőgazdasági statisztika tömeges adatainak mélyreható feldolgozására is vállalkozott. A német mezőgazdasági statisztika a múlt század végén a mező- gazdaságban foglalkoztatott népességet foglalkozási viszony szerint a következő csoportokba sorolta:

A —— önállók (gazdsik—földtulajdonosok, társtulajdonosok, bérlők stb.);

B —— alkalmazottak;

C —— munkások (ahol C1 —— családfő gazdaságában dolgozó családtagok; CZ —— me—

zőgazdasági béresek és cselédek; C3 —— bérelt vagy saját földdel rendelkező mezőgazda- sági napszámosok stb.; C4 —— mezőgazdasági cselédek és napszámosok saját és bérelt föld nélkül.

Ennél a csoportosításnál a munkásokhoz tartoztak az ún. segítő családtagok is, ami helytelen volt, mert ezek valójában gazdák és társtulajdonosok voltak.

,,Ezért —— írta Lenin —— a Cl-t egyesíteni kell az A—val, amikor a munkaerő kapi-

talista alkalmazásának meghatározásáról van szó." (198. old.) Továbbá azokat a kisbirtokosokat és bérlőket, akik egyidejűleg bérmunkások is (C3) külön kell

választani, mert ez ,, . .. közbeeső kategória: egyrészről bérmunkások, másrész- ről gazdák". (199. old.) A mondottakból kiindulva az egész aktív (kereső) mező—

gazdasági népességet a következő három fő csoportra bontotta:

I. Gazdák—földtulajdonosok és a gazdacsaládok tagjai (A —j— CI);

Il. Gazdák—földtulajdonosok és egyben bérmunkások (CB);

III. Földnélküli bérmunkások (B 4— 02 4— C4) ;(196—197. old.)3

Az 1882. és 1885. évi adatoknak a mezőgazdasági kereső népesség ilyen fel—

osztásán alapuló csoportosításából kiderült, hogy az első csoport 5,6, a harmadik 7,7 százalékkal nőtt, a második pedig 55,8 százalékkal csökkent. (196—197. old.)'*

,,Éppen ez a közbeeső kategória —— írta Lenin semmisült meg mindössze 13 év alatt". (199. old.) Megállapította, hogy ezek az adatok a kisajátítás növekedésé- ről, a kapitalista módon kizsákmányolt munkások számának a gazdák számszerű emelkedését meghaladó fokozódásáról tanúskodnak. Ebből Lenin arra követ- keztetett, hogy ,, . .. a földművelés fejlődése éppen és speciálisan kapitalista

irányba történt". (198. old.) _

Ugyanígy feldolgozta Lenin a földművelést mellékfoglalkozásként űző népességre; vonatkozó adatokat is. E személyek száma 434 OOO—rel nőtt, amiből 397000 főt a gazdacsaládok dolgozó tagjai jelentettek. (197. old.) Lenin ezzel kapcsolatban azt írja, hogy az egész mezőgazdasági népesség statisztikája félre- érthetetlenül bizonyítja a proletarizálódás két folyamatát: egyre inkább föld- nélküliyé válik a parasztság, és terjed a parasztság ,,mellékfoglalkozása".5 Ugyanakkor számításba kell venni azt, hogy a mellékfoglalkozás különböző jelentőségű a parasztgazdák egyes csoportjai számára. Lenin azt írta, hogy ,, . .. a Nebenberufhfal (mellékfoglalkozással) rendelkező önálló parasztgazdák arányáról szóló adatok Világosan mutatják, hogy a 100 hektárral és ) (többel)

rendelkező gazdák milyen különösen előnyös helyzetben vannak (mellékfoglal—

kozásuk : erdőgazdaság, nagyipar, mezőgazdasági technikai iparágak, katonai és állami szolgálat stb.)". (175. old.)

Ami a mezőgazdasági fő— és mellékfoglalkozású személyek számára vonat- kozó adatoknak a mezőgazdaságban alkalmazott összes munka mennyiségének

3 Lenin Művei. 5. köt. Szikra. Budapest. 1953. 221. old.

** Uo. 222. old.

5 Lenin Művei 5. köt. Szikra. Budapest. 1953 224. old.

!;

erwsW/m-uwwwmí

l m

946 ' - 1. mm

meghatározása céljából történt egyszerű összegezését illeti (amit Bulgakov tett

a csökkenő földhozadék malthusi ,,törvényének" igazolására), Lenin megállapí-?

totta, hogy ez ,, . .. nem teljesen helyes. . ."6, mert a mellékfoglalkozásáal: kai);

csolatos adatok ,, . . rendkivül határozatlanok abban az értelemben, hogy nem mutatják meg ennek a Nebenberuf—nak stb. a jelentőségét". (198. old.)

Leninnek a német foglalkozási statisztika adatainak elemzésével kapesölat- ban tett módszertani megjegyzései igen időszerűek. A szovjet statisztika —— a népesség osztályszerkezetét vizsgálva —— például a kolhozparasztoknak; munká—

soknak és alkalmazottaknak a Háztáji gazdaságban dolgozó családtagjait —* meg——

felelően —— a kolhozparasztokhoz, munkásokhoz és alkalmazottakhoz számítja A mezőgazdasági dolgozók számának a teljesített munka mennyiségétől függete lenül történő egyszerű összegezését ért lenini kritikát a szovjet statisztika szin—

tén figyelembe veszi, amikor a mezőgazdaságban foglalkoztatottak évi átlagos

számát határozza meg.7

,

A marxizmus ellenfelei statisztikai adatokra hivatkozva azt igyekeztek bebizonyitani, hogyakisüzemi termelés nemcsak ellen tud állni a nagyüzemnek, hanem még termelékenyebb is, és kiszorítja a nagyüzemet. Bulgakov könyvé—

hez írt kritikai megjegyzéseiben Lenin kifejti véleményét arról, hogy Német-

országban 1882 és 1895 között állitólag igen jelentős mértékben kiszomxltak a

nagygazdaságok (56. old.). Hertz könyvének kritikai elemzése során Lenin fel——

hívja a figyelmet arra az állításra, mely szerint a mezőgazdaságban nincs kon- centráció és a fejlődés két irányban tapasztalható: a középüzemek növekedése

és a parcellagazdálkodás irányában. (78. old.) David könyvéhez fűzött kritikai

megjegyzéseiben Lenin felhívja a figyelmet arra az állítására, mely szerint az 1895. évi mezőgazdasági összeírás Németországban állítólag a középparasztság előretörését, a nagyüzemeknek a kisüzemek által való kiszorítását bizonyítja, és hogy a belterjesség fokozásához kisüzemre van szükség. (257. old.) Lenin leleplezi ezeknek az állításoknak apologetikus jellegét. Hatalmas munkát fejtett ki a statisztikai adatok tudományos feldolgozásával és tanulmányozásával kapcso—

latban, és kétségbevonhatatlanul bebizonyította, hogy ezek az adatok— legtel- jesebb mértékben alátámasztják a marxista elmélet tételeinek a helyességét.

Lenin —- többek között —— alaposan áttanulmányozta Klawki német polgári közgazdásznak ,,A mezőgazdasági kisüzem versenyképességéről" írt dolgozatát.

Erre a mélyreható elemzésre nemcsak azért volt szükség, mert axmarxizmu's

ellenfelei Klawki művét választották pajzsukul, hanem azért is, mert Klawki

számításában olyan elterjedt, csaknem valamennyi polgári és kispolgári köz—

gazdász által alkalmazott módszereket használt, amelyeknek segítségével ,,beiga—

zolódott" a mezőgazdasági kisüzem fölénye. ,,Ezért —— írta Lenin —— a kérdés lényege ezeknek a módszereknek elemzésében rejlik, s éppen ezért "Klawki részletkutatása igen nagy, általános érdeklődésre tarthat számot."8

Miután figyelmesen áttanulmányozta Klaw—ki cikkét, és elvégzett több kiegé—

szítő számítást, Lenin a következőképpen általánosította ennek az apologetikus vizsgálatnak a módszertani hibáit: '

,,K. Klawki számításai e lle n :

1. azonos árakat vett... A nagyüzemek azonban többet kapnak...

2. a nagygazdaságtól a közép- és kisgazdaságig szabályszerűen csökkenti a családi munkaerő értékét . . .

' Lenin Művei 5. köt. Szikra. Budapest. 1953. los—110. old. (Jegyzet)

" Lásd: Narodnoe hozjajsztvo SZSZSZR v 1960 godu. Sztatiszticseszkij ezsegodnik. Moszkva.

Goszsztatizdat. 1961. 26. old.

' Lenin Művei. 5. köt. Szikra Budapest. 1953. 170. old.

A STATISZTIKA A LENINI FÚZETEKBEN 947

3. a közép— és kisgazdaságokban nem veszi számításba a javítással,... a talaj alagcsövezésével kapcsolatos munkát . . . (maguk rakják le a csöveket) stb. ,

4. A saját gazdaságban termelt termékekből való táplálkozás a nagygazdaságtól a kisgazdaság felé csökken... (a tej nem) . . .

5. A középgazdaságban a munkások intenzívebben dolgoznak... (és többet kap—

nak . . .), mint a nagygazdaságban.

6. A nagygazdaságban több a rokkantsági és aggkori biztosításra és a mezőgazda- ság korszerű-sítésére (műtrágya, koncentrált takarmány, alagcsövezés) jutó ráfordítás.

7. A középgazdaságban egyáltalán nem veszik számításba a felügyeleti munkát".

(134—135. old.)

így Klawki a kis-, közép— és nagygazdaságok összehasonlításakor a tudo—

mányos elemzés legfontosabb követelményét sértette meg: nyilvánvalóan össze—

hasonlíthatatlanul mutatókat vetett egybe. Lenin feltárta Klawkí közvetlen

hamisításait is. A cikk adatai alapján végzett számítások segitségével Lenin megállapította, hogy egy családtag élelmezése a nagygazdaságban 227, a közép—

gazdaságban 218, a kisgazdaságban pedig 135 márkába került. (117., 131. old.) Ennek a különbségnek az elkendőzésére Klawki az egy személyre jutó évi fogyasztás értékét önkényesen 170 márkában jelölte meg, és a kisgazdaságok fogyasztási színvonalát ezzel az értékkel és nem a 218—227 márkával hasonlí—

totta össze. (131. old.)

Lenin kimutatta, hogy a parasztgazdaságokra vonatkozó badeni adatgyűjtés anyagának a feldolgozásánál elkendőzték a kisgazdaságok alacsony fogyasztási színvonalát, mert a különböző típusú gazdaságokra ,,megkülönböztetés nélküli"

fogyasztási mutatókat számítottak ki. ,,Figyelemre méltó -— írta Lenin — a következtetés megalapozatlansága: a nagy—, közép— és kisparasztokra vonatkozó adatokat sehol, még a Végeredményekben sem bontják szét, mindenütt ,,általá—

ban" beszélnek, például a fogyasztásról is. Az átlagos és nem a nagy—, közép— és kisüzemeket hasonlítják össze." (159—160. old.) Lenin a badeni adatgyűjternény alapján minden egyes csoportra vonatkozóan kiszámította az átlagos fogyasztást.

Ezek a számítások, melyeket ,,Az agrárkérdés és a wMarx—kritikusoka" cimű műben végzett el, azt mutatták, hogy a kisparaszt épp hogy eltengődík.9 Lenin itt 70 háztartás (31 nagy—, 21 közép— és 18 kisgazdaság) adataira hivatkozik, amelyek jegyzetfüzetében találhatók meg. (159. old.) A badeni adatgyűjtemény—

nyel kapcsolatos kéziratos anyagoknak a Lenin Gyűjtemény XIX. kötetében tör- tént első publikálásakor ezt a jegyzetfüzetet még nem találták meg.10 Most már ismeretesek Leninnek ezek a jegyzetfüzetbe tett bejegyzései is; a füzetet az SZKP Központi Bizott-sága mellett működő Marxizmus—Leninizmus Intézet

Központi Pártarchívuma őrzi. (506. old.)

Segnurer ,,A társadalmi és mezőgazdasági gazdaságtan alapjai" című művé- hez írt megjegyzésekből —- melyek először a 40. kötetben jelentek meg —— kide—

rül, hogy Lenin milyen nagy figyelmet szentelt a különböző birtokkategóriák életszínvonalának összehasonlító elemzésére. A kis-, közép— és nagygazdaságok hipotetikus költségvetéseinek összehasonlítása megmutatta hogy a nagygazda- ságokban a bevételek a kiadásokat 5020, a középgazdaságokban 1175 frankkal meghaladják, a kisgazdaságokban Viszont 250 frank deficit mutatkozik. Ezeket a megjegyzéseket a következő kijelentéssel fejezi be: ,,... mint első szolgának (munkásnak) (a kisparasztnak —— I. M.) azonban 840 frankja lett volna". (169.

old.) G. Augahen ,,A kis— és a nagyüzemről a mezőgazdaságban" című cikkének elemzési eredményeit összegezve Lenin szintén megjegyzi, hogy ,, . .. a kispa—

raszt rosszabbul él, mintta nagyparaszt bérmunkása . . .". (115. old.)

' Lenin Művei. 5. köt. Szikra. Budapest. 1953. 183—184. old.

" Lenin Gyűjtemény. XIX. köt. 182. old., oroszul.

"948 ,, _ 1. max — *

A marxizmus ellenfelei a kisüzemi termelés stabilitását bizonygatva a mező—,, gazdaságban, gyakran hivatkoztak a tejgazdaságra. Lenin ,,Az agrárkérdés-es a

sMarx—kritikusoka" című— művében a németországi adatokat elemezve rámutat—_

tott arra, hogy a tejgazdaság területén? nagyfokú koncentráció volt megfigyel—

hető. Emellett Lenin megjegyzi, hogy ,, . .. a terület nagysága szerint, eso-4 portosított gazdaságok adatai távolról sem / jellemzik teljesen a tejgazdaság' *

koncentrációját. Már a priori is világos, hogy lehetnek és vannak is olyan.

gazdaságok, amelyeknek egyenlő a területük, de nem egyenlő állataik és külö—— *

nösen a tejelő jószáguk száma."u ,

Az agrárkérdéssel foglalkozó füzetekben publikált előkészítő anyagokban

Lenin különösen ennek a kérdésnek a módszertani oldalával foglalkozik. Meg——

jegyezte, hogy a tejgazdaság koncentrációjának egyáltalán nemkell egybeeanie

a földművelés koncentrációjával, és ezért a terület szerinti csoportosítás itt nem kielégítő. A tejgazdálkodás koncentrációja lényegesen erősebb, mint ahogy azt" * a területtel kapcsolatos adatok mutatják. (190—191. old.) Ezzel egyidejűleg Lenin fontos módszertani megjegyzéseket tett a kombinációs csoportosítás jelentőse-

géről a mezőgazdaság szakosodásának a vizsgálatában: ,,Általában -—- írja Lenin

—, ha a két ha—nál kevesebb földdel rendelkező gazdaságok csoportját két alcso—

portra osztjuk: a legfeljebb 50 ár—ral és az 50 ár — 2 ha—ral rendelkező gazdasa- gok csoportjára, akkor az első alcsoportban 1 gazdaságra vonatkoztatvaátlagof- san sokkal több tehenet kapunk, mint a másodikban: ez világosan _mutatja a

tejtermelő—szarvasnwrhatenyésztő gazdaságmk a földműveléstől való szakosoí—

dását." (191. old.)

' '* '* ;

Lenin kimutatta, hogy egyedül a terület szerint történt csoportosítás nem-—

csak a tejgazdaság elemzése szempontjából elégtelen. Davidot bírálva Lenin azt írta, hogy az ott említett példa ,, . . . szemléletes példa a területstatisztika beaz—

nálhatatlanságára. Gazdag dohánytermesztők és városkörnyéki parasztok —— és városkörnyéki munkások kis földdarabkákkal, ennyi az egész!" (89. old.) Ezeket a gondolatokat Lenin ,,A kapitalizmus fejlődése Oroszországban" című műve—, ben még csak érintette, az ,,Újabb adatok a mezőgazdasági kapitalizmus fejlő—_

déstörvényeiről" című művében pedig már részletesen kifejtette.

Lenin e megjegyzéseit szem előtt tartva, világossá lesz a mezőgazdasági üzemek sokoldalú csoportosításának, különösen pedig az állatállomány és a terü- let szerinti csoportositásoknak jelentősége. Sajnos ilyen kombinált esoportosítá- . sok ritkán fordulnak elő közgazdasági és statisztikai irodalmunkban és ezen belül a statisztikai évkönyvekben. Pedig csak ezek segítségével lehet behatóan ele- mezni a mezőgazdasági termelésszakosodásának folyamatát a kolhozokban és a szovhozokban.

; Rendkívül érdekes Leninnek a táblája, amely —- először a 40. kötetben

— látott napvilágot és — Németország, Franciaország, Belgium, Anglia, az Egye—

sült Államok és Dánia földművelő gazdaságaira vonatkozó, az 1880. és az 1890,

évi összeirásokból származó adatokat összesít. (206—207. old.) Ez a táblaismét

világosan tanúsítja, hogy Lenin mily mesterien használta fel a különböző orszá—

gok különálló adatait, és dolgozta ki a világkapitalizmus fejlődésének általános: , képét. Bár a különböző országokban a gazdaságokat a földterület szerint külön——

bözőképpen csoportosították, a kép alapjában véve mégis egységes: Németor-

szágban 1895—ben a 2 hektárnál kevesebb földterülettel rendelkező gazdaságok

az összes gazdaságok 58 százalékát képviselték, ugyanakkor az egész földterü—

11 Lenin Művei. 5. köt. Szikra. Budapest. 1953. 213—214. old.

A STATISZTIKA A LENINI FUZETEKBEN 949 letnek kevesebb, mint 6 százalékával rendelkeztek; Franciaországban 1892—ben az l hektárnál kisebb gazdaságok megfelelő mutatói 38 és nem egészen 3 száza—

lék voltak; Angliában 1895—ben az 1—5 acre területű gazdaságok az összes gazdaságoknak csaknem a 23 százalékát képviselték, ugyanakkor a földterület—

nek nem sokkal több, mint 1 százalékával rendelkeztek, az 1—20 acre (8 hektár) kiterjedésű gazdaságok pedig az összes gazdaságoknak 51 százalékát tették ki, és a földterületnek csak valamivel több, mint 6 százalékán terültek el.

Lenin nagy figyelmet fordított a gépek mezőgazdasági alkalmazására vonat- kozó anyagokra. Megjegyezte, hogy a német mezőgazdasági statisztika adatai szerint ,,... gépeket leginkább a nagygazdaságokban használnak fel (79 és 94 százalék a középgazdaságok 46 és a kisgazdaságok 14———2 százalékával szemben)", és hogy ez vonatkozik a tejgazdaságban használt gépekre is. (175. old.)

Igen érdekesek Leninnek ezzel kapcsolatos elméleti és módszertani megál—

lapításai. 1882—1895—ben Németországban a gépeket használó gazdaságok szá—

mának növekedési üteme a legkisebb gazdaságokban nagyobb volt, mint a leg—

nagyobbakban. Ezzel kapcsolatban Lenin a következőket írta: ,,A gépeket hasz- náló gazdaságok számának százalékokban kifejezett emelkedése természetesen a legkisebb kategóriákban a legnagyobb: a kis értékek százalékosan gyorsabban

nőnek". (176. old.)

A különböző gépeket használó gazdaságok 1882. és 1895. évi számának össze——

hasonlításával kapcsolatban Lenin még több fontos módszertani megjegyzést tesz, melyek szerint az ilyen nem elég részletezetten Végzett összehasonlítás mesterségesen csökkenti a gépeknek a nagygazdaságokban történt koncentrá—

cióját. így a gépeket használó gazdaságok számának összehasonlításánál nem szabad elfeledkezni arról, hogy a kis— és középgazdaságok nagy számban csak cséplőgépet használnak; más gépeket ezek a gazdaságok csak jelentéktelen számban alkalmaznak. (177. old.) Figyelembe kell venni azt is, hogy a géphasz—

nálat számbavételénél összeírják mind a saját, mind a bérelt gépeket. Mivel pedig a nagygazdaságoknak gyakrabban vannak saját gépeik, mint a kisgazda—

ságoknak, és ritkábban bérelnek gépeket, mint azok, így a valóságban ,,a gépek koncentrációjának következésképpen még nagyobbnak kell lennie". (177. old.) Lenin külön foglalkozott a gépek kapitalista alkalmazásának korlátaival.

Fischer-nek ,,A gépek társadalmi jelentősége a mezőgazdaságban" című munká—

jához írt és most először publikált megjegyzéseiben Lenin megállapítja, hogy Fischer a gépek határhasznának meghatározásánál kiszámítja, hogy a gépeknek legkevesebb hány napot kell dolgozniok ahhoz, hogy az ár ugyanaz legyen, mint kézi munka esetében. ,,Ez a minimum (hektárra átszámítva) határa is (tehát, ez az a minimális határ, melynél a gép még nem olcsóbb a kézi munkánál)". (235.

old.) Fischer könyvének ,,Gépek Észak—Amerika mezőgazdaságában" c. ötödik fejezetét vizsgálva Lenin külön megjegyzi, hogy ott ,,... a gépek gazdasági

hasznának határa még alacsonyabb (kell, hogy legyen), mert a munkabér maga- sabb". (243. old.) Ez alátámasztja Marxnak a gépek kapitalista alkalmazásának

pítását.12

Rendkívül jelentősek a ,,Ke'zi és gépi munka" című könyvből (mely a mun—

kaügyi kérdésekkel foglalkozó bizottságnak 1899—ben Washingtonban kiadott évi jelentését tartalmazza) készített, és a 40. kötetben először megjelent jegyzetek, valamint Leninnek ezekhez a jegyzetekhez írt kommentárai. Lenin igen érde—

kes, eredeti, a kézi és gépi termelés kérdéseivel kapcsolatban felbecsülhetetlen

i' Marx: A tőke. I. köt. Szikra. Budapest. 1955. 360—367, old.

950 * * ILMALUS

műnek jellemezte ezt a könyvet. (Lásd 277. old.) Ebben a jelentésben adátOkát

közöltek a munkaidő mennyiségéről, a műveletek és a különböző munkásait ' számának összehasonlításáról kézi és gépi munka esetében, valamint 672 tet——

mékre vonatkozóan a termékegységre jutó munkabérről. " _ , Egyidejűleg Lenin rámutatott e mű nagy fogyatékosságait-a is. A ' benne közölt megállapítások túlságosan aprólékősak, és nem történt kísérlet ossz og—

lalásukra, a munkások átlagos életkorára (és nemére), a kézi és gépi munka ee—

tén fizetett munkabérre, a nem kézi mozgatóerővel végzett műveletek százalé-,"

kára és számára stb. vonatkozó általános (de legalább is megközelítő) következ?

tetések levonására. (277. és 279. old.) ,,Mindezt ; irta Lenin —- azegységek (az adott esetben termékek — I. M.) és műveletek száma szerint lehet (és kell) kiszámítani. Enélkül csak példák, illusztrációk maradnak." (281. old.) A kérdés felvetése azonban helyes és termékenyítő volt. ,,Nagyon fontos megjegyezni

———' írta Lenin —, hogy a technika különböző termelési rendszerekben el rt

szintjének teljesen pontos összehasonlításához éppen műveletenkénti tagolású!

van szükség. Ez az egyedül tudományos módszer. Milyen sokat adna ez a föld—

művelés területén alkalmazva!" (281. old.) * X ' .,

Leninnek ezt a megjegyzését útmutatónak kell tekinteni a különböző gépek

és géprendszerek gazdasági hatékonyságának összehasonlító Vizsgálatánál;

A korszerű matematikai módszerek és számítástechnikai eszközök lehetővé H

teszik, hogy a műveletek szerinti részletes tagolás után sokoldalúan és gyorsan meghatározzuk a különböző termelési rendszerek összehasonlító gazdasági haté—

konyságát. Ugyanakkor feltétlenül figyelembe kell venni Leninnek ezen anya- gok összesítésével és csoportosításával kapcsolatos valamennyi megállapítását.

*

Az agrárkérdéssel foglalkozó lenini füzetekben nagy helyet foglalnak el Európa és az Egyesült Államok kapitalista gazdaságának vizsgálatára szolgáló anya- gok, melyeket Lenin 1910—1916-ban dolgozott fel a mezőgazdasági kapitalizmus fejlődéstörvényeivel foglalkozó tervezett tanulmánysorozatának előkészítésekor.

(40. kötet harmadik fejezet.) Ezeket a tanulmányokat két csoportra lehet osztani: az 1907. évi német és az 1900. és 1910. évi amerikai mezőgazdasági sta—

tisztika anyagának feldolgozása.

Az 1907. évi német mezőgazdasági statisztika feldolgozott anyagát Lenin"

jelentős mértékben felhasználta ,,A modern földművelés kapitalista rendszere"

című művében. Mint ismeretes e műnek egy része a hozzátartozó statisztikai táblákkal együtt elveszett. Lenin feljegyzései szerint ez a munka csak az első cikk az adott kérdésről.

Az 1907. évi német mezőgazdasági statisztika (az 1907. évi foglalkozási és üzemösszeirásról van itt szó) anyagainak a feldolgozásánál Lenin nagy figyel—

met szentelt a mezőgazdasági népesség foglalkozási viszony szerinti összetételé—

nek mutatóira. Ez az összeírás részletesebb adatokat nyújtott, mint az 1895. évi;

Lenin az 1907. évi adatokat az 1882. és 1895. évi adatokkal összehasonlíthatóvá tette. (346. old.) Az 1882., 1895. és 1907. évi adatok alapján készített idősor újból azt bizonyította, hogy csökken a kevés földdel rendelkező bérmunkások és nő a föld nélküli munká-sok száma. A családfő gazdaságában foglalkoztatott

családtagok számának gyors növekedésével kapcsolatban (CI alcsoport) figye—

lembe kell venni Lenin megjegyzését ,, . . ., a német foglalkozási statisztika ször—f nyű zavarosságáról a C1 alcsoport esetében". (355. old.) Ez a zavarosság elősei;

gítette, hogy a mezőgazdasági (sőt nemcsak a mezőgazdasági) népesség tényle—

ges társadalmi összetételét és annak változásait eltorzítsák. A segítő család—

A STATISZTIKA A LENINI FUZETEKBEN 951

tagok kérdésével kapcsolatos zűrzavar ma is jellemző a polgári statisztikára.

A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal által kiadott munkaügyi statisztikai évkönyv szerzői azt írják, hogy ,,azok a segítő családtagok, akik bért nem kapnak, majd-

nem mindig szerepelnek az aktív népességben, de a rájuk vonatkozó adatok különböző meghatározásokon és kritériumokon alapulnak."13

Az 1907. évi összeírás anyagainak feldolgozásánál a német statisztikusok a ( földterület nagysága szerint igen nagyszámú gazdaságcsoportot különböztettek meg, és ezzel elfedték a német mezőgazdaság tényleges társadalmi szerkezetét.

Ezzel kapcsolatban Lenin azt írta, hogy a szociális és gazdasági statisztika — a társadalom megismerésének egyik leghatalmasabb fegyvere — ily módon nem

egyéb, mint torz valami, statisztika a statisztikáért, üres játékM Ugyanakkor az

1907. évi összeírás során gyűjtöttek először adatokat a bérmunkával kapcsolat-

ban. ,,Először visznek be a statisztikai gyakorlatba —- írja Lenin —— legalább valamelyes. .. korántsem elegendő ésszerűségét, vagyis először próbálnak számba venni olyan adatokat, amelyeknek egészen közvetlen politikai gazdaság—

tani jelentőségük van."15 Lenin a bérmunkával kapcsolatos adatokat a legapró—

lékosabban tanulmányozta és feldolgozta.

E feldolgozásnak az eredménye mindenek előtt az az ismert tábla, mely ,,A modern földművelés kapitalista rendszere" című mű első fejezetében található.

s amelyben Lenin három fő gazdaságcsoport (proletár, paraszti és kapitalista)

szerint mutatta be a bérmunkások és a családtagok számát.16 Az első csoportba

a 2 hektárnál kisebb, a másodikba a 2—20 hektár közöttiek, a harmadikba pedig a 20 hektárnál nagyobb gazdaságok tartoznak. Lenin nem elégedett meg azonban csupán e három fő csoport kialakításával. A táblához fűzött magyará—

zataiban az első csoportban különválasztotta a félhektárnál kisebb és a O,5-—2 hektáros gazdaságokat. A harmadik fejezetben az egy gazdaságra jutó átlagos munkásszámot (összesen és a bérmunkásokat, valamint a dolgozó családtagokat különválasztva) jellemezve, Lenin nemcsak az első gazdaságcsoportot osztotta két alcsoportra, hanem a másodikat három (2—5 hektár, 5—10 hektár, 10—20 hektár; az utóbbi csoportot Lenin ,,Grossbauerek"-nek vagy parasztburzsoáziá- nak nevezte), a harmadikat pedig két (20 100 hektár, 100 hektár és több) alcso- portra bontotta.17 E hét csoport kiválasztását Lenin nagyon fontosnak tartotta,—

éc: a munkások száma szerinti csoportosítással összehasonlítva ,,az ésszerűbb fel- osztású táblák kidolgozására irányuló kísérletnek" nevezte (364—365. old.). - ,,A modern földművelés kapitalista rendszeré'i-nek kéziratában tiz tábla közül hét esetében a hét gazdaságcsoport szerinti bontást alkalmazta. (375. old.) Annak érdekében, hogy meghatározza a munkások számát e gazdaságcsoportok és alcsoportok szerint (a bérmunkások és a dolgozó családtagok különválasztá—

sáValj Lenin speciális számításokat végzett.

Az 1907. évi összeírás eredményeit általánosítva Lenin azt irta, hogy a gúla alján a proletár ,,gazdaságok" óriási tömege (az összes gazdaságoknak csaknem

3/7, része), csúcsában pedig az elenyésző kisebbségben levő (1/20) kapitalista

gazdaság található. A Lenin által feldolgozott statisztikai adatok tanúsága sze- rint Németországban 1907—ben 286 000 kapitalista gazdaság volt 870 000, ugyan—

azon társadialmi osztályhoz tartozó segítő családtaggal és 45 millió bérmunkás a proletár és a parasztgazdaságokban dolgozó 9,7 millió segítő családtag mellett.18

" Annuaire des Statistigues du travail 1961. Geneve, 1961. 3. old.

" Lenin Művei. 16. köt. Szikra. Budapest. 1955. 451. old.

" Lenin Művei. 16. köt. Szikra. Budapest. 1955. 445. old.

"3 Id. m. 446—447 .old.

" Lenin Művei. 16. köt. Szikra. Budapest. 1955. 452. old.

" Lenin Művei. 16. köt. Szikra. Budapest. 1955. 447. old.

952 . I. MALnJ'

Nagyon érdekes a gazdaságoknak Lenin által kidolgozott csoportosítása proletár és kisparaszti (5 hektár alatt) —-—- 4 385 000 —, középpara—szti (5—10 hek—

tár) —— 653000 —— és nagyparaszti—kapitalista (10 hektár felett) —— 698000 ——

gazdaságokra. (348. old.) Az utolsó csoportban (beleértve magukat a tulajdono—

sokat is) 2264 000 dolgozó családtag volt (ebből a kapitalista gazdaságokban

870000 fő) a mezőgazdaságban foglalkoztatott 15,2 millió dolgozóból. - Később, már a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után Lenin ezekre az

adatokra támaszkodott a renegát Kautsky rágalmazó koholmányainak és hami—

sításainak leleplezésekor, aki minden ,,önállót" a burzsoá elemek közé számí—

tott. ,,Miért nem idézte ön, a tudós közgazdász -—-— irta Lenin —, azokat az ada— _;

tokat a mezőgazdasági bérmunkáról a gazdaságok csoportjai szerint, amelyeket ön jól ismert, és amelyek ugyanabban az 1907—es német statisztikában találha—

tók? Miért nem tárta fel brosúrájának olvasói, a német munkások előtt ezeket az adatokat, amelyekből kiderülne, hogy mennyi a kizsákmányoló, hogy a német statisztikában szereplő összes ,,mezőgazdák" között milyen kevés a

kizsákmányoló?"19

—

A Komintern második kongresszusára készített és az agrárkérdéssel foglal- kozó tézisek első vázlatában Lenin újból felhasználta az 1907. évi német össze- írás általa feldolgozott anyagát. Az előrehaladott kapitalista országok ,,közép—

parasztságának" konkrét példájaként Németországra vonatkozóan (az 1907. évi összeírás alapján) az 5—10 hektáros gazdaságok csoportját említette, amely—ben a mezőgazdasági bérmunkásokat foglalkoztató gazdaságok száma az e csoportba tartozó gazdaságoknak körülbelül egyharmadát képezte. ,,A pontos számok _—

irta Lenin -——: az 5—10 hektárig terjedő gazdaságok száma 7— 652 798 (5 736 082—

ből); ezekben 487 704 különféle bérmunkás és 2003 633 családtag (Familienan—

gehörige) dolgozik."20 Ezek az adatok megtalálhatók az agrárkérdéssel foglal—

kozó lenini füzetekben. (364. old.)

A mezőgazdaságnak az 1907. évi német mezőgazdasági statisztika adatai alapján végzett vizsgálata során Lenin nagy figyelmet szentelt a parasztság leg—

szegényebb, proletár csoportjainak nyomorúságos helyzetére, és ennek kimuta—

tására több speciális számítást végzett. ,,A proletár gazdaságok ismertetésének .befejezéseképpen hozzáfűzzük — írta Lenin ,,A modern földművelés kapitalista rendszere" című művében —, hogy csaknem harmadrészüknek (3,4 millióból 1 milliónak) nincs semmiféle jószága, kétharmad részüknek (BA millióból 2,5

milliónak) nincs szarvasmarhája, és több mint kilenctized részüknek (3,4 millió-

ból 3,3 millió) nincs lova. Ezeknek a proletár gazdaságoknak részesedése az egész mezőgazdasági termelésben —— elenyésző: a gazdaságok % része az egész állat- állománynak kevesebb mint 1/10 részével (szarvasmarhára átszámítva 29,4 mil- lió darabból 2,7 millió darabbal) és az egész szántóterületnek körülbelül 1/29 részével 24,4 millió ha—ból 1,2 millóval) rendelkezik."21

Az 1907. évi német mezőgazdasági statisztika adatai alapján Lenin megálla—

pította, hogy a 0,5 hektárnál kevesebb földdel rendelkező 2 millió ,,gazda" közül 624 OOO—nek kizárólag kertje, 361 OOO-nekkizárólag burgonyaföldje volt. Ennek a 2 millió gazdának egész szántóföldje 247 000 hektár, aminek több mint felén, mégpedig 166 000 hektáron burgonyát termesztettek; a következő alcsoportot (0,5—2 hektár) vizsgálva azt találta, hogy abban a 976000 hektár ősszes szán—:

tóterületből 334000 hektár (vagyis, több mint egyharmadrész) burgonyával volt

bevetve. Ezek az adatok a nép táplálkozásának romlását mutatták (a kenyeret

" Lenin Művei. 28. köt. Szikra. Budapest. 1952. 279—280. old.

** Lenin Művei. 31. köt. Szikra. Budapest. 1951. 150. old.

2' Lenin Művei. 16. köt. Szikra. Budapest. 1955. 450. old.

A STATISZTIKA A LENINI FÚZETEKBEN 953

felváltotta a burgonya), valamint azt, hogy milyen nagy méreteket ölt a munka- nélküli tartalékseregnek az a része, melyet azok a kis ,,gazdák" alkotnak, akik nem tudnak megélni abból, amit jelentéktelen gazdaságuk nyújt számukra, és létfenntartási eszközeiket főként bérmunkával kénytelenek megszerezni, s akik a vállalkozók számára mind olcsóbb munkaerőt jelentenek.22

Lenin Művei 40. kötete harmadik fejezetének második része előkészítő anyagokat tartalmaz az ,,Újabb adatok a mezőgazdasági kapitalizmus fejlődés- törvényeiről" című műhöz. Leninnek az 1900. és 1910. évi amerikai mezőgazda—

sági statisztikához fűzött megjegyzései és az ezen adatok kritikai feldolgozásá—

ból nyert eredmények lehetővé tették, hogy bemutassa az amerikai mezőgazda- ság fejlődésének kapitalista jellegét és sajátosságait, így például a parcellás gazdaságok jelentéktelen súlyát. (422. old.) Ezekben az előkészítő anyagokban Lenin számos rendkívül fontos statisztikai elméleti és módszertani megállapítást tett. Ebben a vonatkozásban központi jelentőségűek a csoportosítás kérdéséről mondottak.

Lenin a közgazdaságtudomány szempontjából nagy jelentőséget tulajdoní- tott a gazdaságok három szempont: a terület, a fő jövedelmi forrás és a bruttó jövedelem szerinti csoportositásának. Ezek közül az elsővel, a földterület szerinti szokásos csoportosítással kapcsolatban már korábban is több ízben kifejtette, hogy az azonos földterülettel rendelkező, különböző típusú gazdasá—

gokat egyesit magában?-'3 Az amerikai mezőgazdasági statisztika anyagai lehe—

tővé tették Lenin számára, hogy ezt a kérdést sokoldalúan vizsgálja meg.

Az amerikai statisztika adatait elemezve Lenin rámutatott arra, hogy a gabona—, a virág-, a zöldség—, a gyümölcstermelő és tejtermelő gazdaságokat nem lehet területük alapján összehasonlitani. ,,És ez —— írta Lenin —— nem ame—

rikai sajátosság, hanem valamennyi kapitalista országra vonatkozó szabály."

(419.,old.) A tejgazdaságra, a zöldségtermelésre stb. való áttérés, a gazdaságok átlagOS területnagyságának csökkenésére vezet, ezzel szemben nőnek a kapi—- talista kiadások és a termelés. Ennek magyarázatául Lenin egy példát dolgozott ki, amely megmutatta, hogy ha 10, átlagosan 160 acre földterülettel rendelkező gabonatermelő gazdaságból átlagosan 120 acre földterülettel rendelkező tejter—

melő gazdaságok alakulnak, akkor az előző 10 helyett most már 13 kisebb terü—

letű gazdaság lesz, ami azt az illúziót kelti, mintha a termelés szétdarabolódna, és a kisüzem győzedelmeskedne. Valójában azonban a munkabérkiadások 760 dollárról (10X76) 1365 dollárra (13X105) nőnek, vagyis csaknem megduplázód—

nak, és jelentős mértékben nő a termelés terjedelme is: 7600 dollárról (760X10) 10 231 dollárra (787X13). Fontos megjegyezni azt, hogy ezt a példát Lenin tény- leges adatok alapján dolgozta ki: a gabonatermelő farmok átlagos területe 159,3 acre, a tejtermelő farmoké pedig 121,3 acre volt, az egy farmra jutó átlagos munkabérkiadások megfelelően 76 és 105 dollár, az átlagos bruttó jövedelem

pedig (a szarvasmarhák által el nem fogyasztott termékek értéke) 760, illetve

787 dollár volt. (418—420. old.) Ezt a körülményt azért tartjuk fontosnak kiemelni, mert még az ilyen példának is minden feltételezettsége mellett tény—

leges tendenciákon, tényleges adatokon és arányokon kell nyugodnia; csupán ebben az esetben lesz bizonyító ereje.

Lenin vizsgálja ugyanitt a terület szerinti csoportosítás alkalmazásának korlátait, azt a kérdést, melyet már ,,Az agrárkérdés és a sMarx—kritikusoka"

.című művében is felvetett, ahol azt írta: ,,Természetesen ezek az ágak (az állat—

! Lenin Művei. 16. köt. Szikra. Budapest. 1955. 449—450. old.

' Lenin Havel. 5. köt. Szikra. Budapest. 1958. 216. old.

954 ' , 1. mm;

tenyésztés, a szőlészet, a dohánytermesztés, a konyhakertészet stb. — I. M.) messze háttérbe szorulnak a gabonatermeléssel szemben, esnem változtatnak a területi adatok alapján levont bizonyos tömegméretű következtetések jelentősé—

gén."24 Ami az olyan erősen fejlett haszonállat—tenyesztéssel rendelkező orszá—

gokat illeti, mint például Dánia, az ilyen az ország vonatkozásában Lenin szerint: ,,A föld nagyságára vonatkozó adatok alapján temészetesen csak a leg-—

általánosabb vonásokban, globálisan ítélhetünk. . ."25 A ,,Megjegyzések az ame- rikai mezőgazdasági statisztikához" című művében a terület szerinti csoportosí—

tás alkalmazhatóságának határait vizsgálva Lenin megállapítja, hogy a gazda-—

ságok többsége a szokásos gabonatermelő gazdaság, és azt írja: ,,A közös törvé- nyek ezért kifejezésre juthatnak az általános átlagokban is, de csak a végössze- gekben, csak akkor, ha nincs világosan felismerhető átmenet a régi gazdaságok-

tól, az egy hektár (acre) földterületre számítva azonos tőkeberuházással rendel-

kező gazdaságoktól az újak felé (és hol nincs ilyen?)". (420. old.) Leninnek ez a megjegyzése nemcsak a mezőgazdasági statisztikai adatok elemzése szempontjá—

ból, hanem általános elméleti szempontból is nagy jelentőségű. A közös törvé—

nyek kifejezésre juthatnak az általánog átlagokban, de csak kifejezésre juthat- nak, éspedig csak olyan esetekben, ha nem figyelhető meg az új típusok felé való nyilvánvaló átmenet. Ez rendkívül fontos a csoportosítások módszerének a társadalmi jelenségek vizsgálatakor való alkalmazása és a társadalmi életre

vonatkozó adatok tudomány0s elemzése szempontjából.

Ami a terület szerinti csoportosítást illeti, az 1910. évi összeírás anyagának feldolgozásánál az amerikai statisztika hét gazdaságcsoportot különböztetett meg

(20 acre—en alul, 20—49, 50—99, 100—174, 175—499, 500—999 acre—ig, 1000

acre—en felül), miközben, amint azt Lenin megjegyezte, e csoportok kiválasztása nem bizonyult ésszerűnek, itt a legfőbb szerepe a statisztika régi merev szoká—

sainak volt. (458—459. old.)26 Meg kell jegyezni, hogy a jelenlegi amerikai sta—

tisztika az 1959. évi összeírás adatainak feldolgozásánál a gazdaságok területe szerint nyolc csoportot különböztet meg (10 acre-nél kevesebb, 10—49, 50—99, 100—179, 180—259, 260—499, 500—999, 1000 acre-nél nagyobb), és ezzel ugyan—

azt a statisztikai gyakorlatot folytatja.27

Lenin a farmokat földterületük nagysága szerint három csoportba osztotta:

kis (100 acre—nél kisebb), közép (100—175 acre) és nagy (175 acre—nél nagyobb)—

farmokra. Ezt a felosztást azért tartotta megalapozottnak, mert a 175 acre—nél nagyobb földterülettel rendelkező farmok általában nem boldogulnak bérmunka nélkül, s ezért kapitalista jellegűek; a 100—174 acre nagyságú farmok közép—

farmok, mert ide tartozik a homesteadek többsége (hivatalosan megállapított nagyságuk 160 acre), és éppen a földművelésnek ez a mérete biztosította a tölti:

műves legnagyobb fokú ,,önállóságát" a legkevesebb bérmunka alkalmazásával;

a 100 acre—nél kisebb farmokat pedig kisgazdaságoknak tekintette. Ezt egyéb—

ként az is alátámasztotta, hogy ezekben a csoportokban a lóval nem rendel——

kezők aránya (megjegyzem, hogy ez a század elején volt) 23 és 51 százalék között ingadozott.? Láthatjuk tehát, hogy a földterület szerinti csoportosításnál'Lenin az osztályközök meghatározásában a társadalmi-gazdasági előfeltételekből

indult ki.

* , '

A jövedelem szerinti csoportosítással kapcsolatban Lenin azt írta, hogy—,, . . . ez területüket tekintve nagy és kis gazdaságokat egyesít, melyek azonban a

24 Lenin Művei. 5. köt. Szikra. Budapest. 1953. 216—217. old. ,

25 Lenin Művei. 13. köt. Szikra. Budapest. 1954. 200. old.

% Lenin Művei. 22. köt. Szikra. Budapest, 1951. 40. old.

" statistical Abstract of the United States, 1962. 610. old. — _ , a 28 Lenin Művei. 22. köt. Szikra. Bndapest, 199515 40. old. , , _ .,

A STATISZTIKA A LENINI FUZE'I'EKBEN 955

kapitalizmus fokát tekintve azonosak, Az ilyen tényezőnek mint a földnek döntő jelentősége megmarad, és szerepe van a csoportosításban, de atőkének alá-—

rendelve." (421. old.) Valóban a kapitalizmus fejlődésének azonos fokán az a

gazdaság lesz nagyobb, amely több földdel rendelkezik, de csupán a kapitaliz- mus azonos fejlettségi fokán, ez pedig azt jelenti, hogy a föld a tőkének alá van rendelve, Leninnek ez a gondolata általános jelentőségű a csoportképzés elmé- lete szempontjából, mert azt mutatja, hogy ha helyesen választottuk ki a cso—

portképzés alapvető társadalmi—gazdasági ismérvet, akkor a többi ismérv alá—

rendelt szerepet játszik.

A bruttó jövedelem (a termék értéke) szerint Lenin az amerikai farmokat három csoportra osztotta: nem kapitalista (500 dollárnál kisebb jövedelmű), közép (500—1000 dollár jövedelmű) és kapitalista (1000 dollár és ennél nagyobb jövedelmű) farmok. Az 1000 dollárnál nagyobb jövedelemmel rendelkező far—

moknak a kapitalista farmokhoz való sorolását Lenin azzal indokolta, hogy ezekben magasak a munkabérkiadások (158—786 dollár farmonként). Az 500 dollárnál kisebb jövedelmű farmokat azért minősítette nem kapitalista farmok—

nak, mert ezekben a munkabérkiadások jelentéktelenek voltak, a 18 dollárt sem

érték el farmonként. (437. old.) Ily módon ebben a csoportosításban a konkrét

osztályközök meghatározásánál az alapvető kapitalista viszony ismérveként, ismét a bérmunka és a tőke közötti viszonyt használta fel.

Az amerikai farmokat a fő jövedelmi forrás, vagy ahogy ezt az egyik válto—

zatban nevezte, a termelés specializálódásának (443. old.) ismérve szerint is három csoportra osztották: nem kapitalista (szarvasmarhatenyésztő és gyapot—

termelő) farmok; középfarmok (széna-, gabonatermelő és vegyes irányú far—

mok); kapitalista (gyiimölcs-, zöldség—, tej—, dohány-, rizs—, cukor—, virágtermelő) farmok A csoportOSítás alapjául Lenin az egyes ágazatokban a munkabér- kiadások százaléka és a földterület százaléka között fennálló arányt vette. Azokat az ágazatokat, amelyekben —— az egész mezőgazdaság átlagához —— viszonyítva a munkabérkiadások százaléka jelentősen meghaladta a föld területét, Lenin kapitalistának tekintette (így például a zöldségtermelő farmok az egész föld——

terület 1—2 százalékát foglalták el, a munkabéreknek viszont 4,5 százalékát fizették ki, a tejtermékek előállításával foglalkozó farmoknál a megfelelő arány- számok 5,2 és 10,3 százalék voltak stb., az egész csoportban pedig 8,6 és 26,6 százalék). A nem kapitalista (kevéssé kapitalista) ágazatokba tartozó (szarvas- marha—tenyésztő és gabonatermelő farmok az egész földterületnek csaknem 53 százalékát foglalták el, a munkabérkiadásoknak pedig mintegy 35 százalékát kép—

viselték. A középső csoport ágazataiban a megfelelő arányszámok 385 és 38 2 százalék voltak. (433. old) Láthatjuk tehát, hogy az ágazatok társadalmi-gazda-

sági ismérv szerinti csoportosításánál Lenin újból az alapvető kapitalista viszonyból indult ki.

' Marx ,,A politikai gazdaságtan bírálatához" című művében a következőket írta: ,,A használati érték ebben a gazdasági formameghatározás iránti közöm—

bösségében, vagyis a használati érték mint használati érték, kívülesik a politikai

gazdaságtan vizsgálódási körén,. A politikai gadaságtan körébe csak akkor tarto—

zik,, ha maga is formameghatározás."29 Éppen ilyen formameghatározásban vizs—

gálja Lenin is az egyes használati értékek termelését az általa javasolt harma—

dik. csoportosításban.

Ennek a háromfajta csoportosításnak összehasonlitására Lenin kűlön táblát készített. Az összehasonlítást a következő mutatók szerint végezte el (amikor is

29 Marx: A politikai gazdaságtan bírálatához; Szikra. Budapestf1953; 10; old.

956 1. MALÚJ valamennyi mutatót a különböző csoportok közötti százalékos arány formájá-

ban adta meg): 1. a farmok száma; 2. a földterület (acre); 3. a gépek és felsze-

relések értéke; 4. a trágyázás költségei; 5. a munkabérkiadások; 6. a termelés értéke. A táblában Lenin megadta e mutatók politikai-gazdaságtani értelmét is.

Az első két mutató adja Lenin kifejezése szerint a szokásos alapszámokat; ezek jellemzik a gazdaság külterjességét. A következő két mutató az állandó tőkére vonatkozik, és a mezőgazdasági kultúra, a technika, a földművelés színvonalát, vagyis belterjességét jellemzi. A munkabérkiadások mutatója a változó tőke nagyságát fejezi ki, vagyis a gazdaság tőkés jellegének a mutatója. Végül az utolsó mutató a termelés méreteit jellemzi. (442—443. old.)30 Különösképpen fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy Lenin feltüntette a táblában a statisztikai

mutatók politikai—gazdaságtani értelmét is. Úgy véljük, hogy ezt széles körben követni kell a mi statisztikai kiadványainkban is.

E háromféle csoportosítás együttes elemzése és egybevetése lehetőséget nyújtott Lenin számára, hogy megmutassa az amerikai mezőgazdaság tényleges helyzetét a XX. század elején, és megfogalmazza azt az igen fontos általános tételt, mely a gazdaságoknak a földterület nagysága szerinti csoportwításárar vonatkozólag minden tőkés országban törvénynek tekinthető: ,, . . .minél nagyobb

arányokban és minél gyorsabban fokozódik a földművelés belterjessége, annál inkább szépítgeti a földterület szerinti csoportosítás a mezőgazdasági kisüzem, a mind föld, mind tőke tekintetében kisemmizett kisföldműves nyomasztó helyze—

tét; annál inkább letompitja az eredményes nagyüzem és a tünkremenő kisüzem között fennálló osztályellentét igazi élességét; annál inkább kisebbnek tünteti fel a tőke összpontosítását a nagyüzem kezében és a kisüzem kiszorítását a

nagyüzem által."-31 '

Megjegyezve, hogy az 1900. évi amerikai statisztika pozitív vonásának tekinthető a farmok hármas csoportosítása (1910—ben már nem volt meg), Lenin rámutatott arra is, hogy az amerikai statisztika nagy fogyatékossága, hogy nem rendelkezik kombinációs táblákkal, nem hasonlítja össze a gazdaságok területe szerinti adatokat egy gazdaságtípuson belül. (420. old.)

Jelenleg az amerikai statisztika a következő három szempont szerint cso—- portosit: 1. terület szerint; 2. ,,gazdasági csoportok" szerint (a "kereskedelmi"

farmok csoportosítása, melyek 1959—ben az eladott termékek értéke szerint az összes farmok 65 százalékát képviselték; itt a következő csoportokat különböz—

tették meg: 50—2499 dollár, 2500—4999, 5000—9999, 10 OOO—19 999, 20 000—

——39 999 dollár, 40 000 dollár és több); 3. ,,típusok", ágazatok szerint (ebben az esetben ugyanezeket a ,,kereskedelmi" farmokat felosztják gabona—, dohány—, gyapottemielő, egyéb szántóföldi, zöldségtermelő, gyümölcstermelő, tejter-

melő, baromfitenyésztő, szarvasmarha—tenyésztő, vegyes stb. famnokra).32 Az amerikai statisztikai kiadványokból azonban továbbra is hiányoznak a kom- binációs táblák, és ezért a súlyos fogyatékosságot ért lenini kritika továbbra

is megőrzi erejét és jelentőségét.

Az amerikai mezőgazdasági kapitalizmus vizsgálatának igen fontos eleme az alkalmazott bérmunka mennyiségének és dinamikájának meghatározása. Lenin az amerikai mezőgazdasági kapitalizmusról szóló munka tervezetének már az

első változatában feljegyezte: ,,Bérmunka a mezőgazdaságban. [A bérmunkára

fordított kiadások]". (411. old.)

'

' Lenin Művei. 22. köt. Szikra. Budapest. 1951. 75. old.

" Lenin Művei. u. köt. szikra. Budapest. 1951. m. old.

' statistical Abstract of the United States nass. 01... en. un om.

"tt-ágika !; mi át;? ne W ;? ) itt??? atási

A STATISZTIKA A LENINI FUZETEKBEN _, 957

*Az amerikai statisztika nem adott egyenes Választ ezekre a kérdésekre, és Leninnek számos n'speciális számítást kellett elvégeznie, amelyeknek eredme—

nyét 'az ,,Újabb "adatok a' mezőgazdasági kapitalizmus fejlődéstörvény'eirő "

című művében használta fel.- 4 ' A

* Azameríkai foglalkozási statisztika adatai alapján meg lehetett állapítani a

mezőgazdasági bér—munkások számát 1910—ben. Ami a tíz évvel korábbi számü—

kat illeti, ennek meghatározása érdekében Leninnek különböző számításokat kellett: végeznie. A mezőgazdasági bérmunkások száma az Amerikai Egyesült

Államokban 1900—ról 1910—re Lenin számításai szerint 27 százalékkal nőtt (484——485., 487. old.)33

*

,,Az amerikai Occupation Statistics—ról általában azt kell elmondani, hogy egyáltalán semmit sem ér, mert egyáltalán nem ismeri a ,,foglalkozási viszony"

problémáját (nem ismeri a gazda, a segítő családtag és a bérmunkás közötti

különbséget). _ "

" Éppen ezért tudományosértéke : csaknem nulla m NB.

NB

[Azután egyáltalán nem ismeri a Nebenerwerb fogalmát ". (487. old.)

Arról, hogy több mint fél évszázad elteltével a segítő családtagok és bér—

munkások, kérdése milyen zavaros az amerikai statisztikában, tanúskodik az, hogy az 1961. évi adatok szerint a farmokon' foglalkoztatott 7,0 millió ember közül 5,1 millió a segítő családtag és csupán 1,9 millió (27 százalék!) a bér—

munkás—%

Az amerikai foglalkozási statisztika e hibái miatt Lenin még egy számí- tást végzett a mezőgazdasági bérmunka volumenének 1900—1910 közötti dina—

mikájára vonatkozóan. E számítás lényege az alábbi. Az ipar tekintetében ren—- delkezésre álltak a munkások számának dinamikájára (számuk 40,4 százalékkal nőtt) és a kifizetett munkabérre (ez 70,6 százalékkal emelkedett) vonatkozó adatok. Ez lehetővé tette a mezőgazdasági bérmunkásoknak kifizetett munka-—

bérek dinamikáját (a munkabérek 82,3 százalékkal nőttek) jellemző adatok fel—

használását. Abból a feltételezésből kiindulva ugyanis, hogy a munkások száma

és a, részükre kifizetett munkabér dinamikája közötti arány" az iparban és a me—

zőgazdaságban azonos, Lenin a következő arányt állította fel:

82,3% : 70,6% :: x : 40,4%

ahol a:, azaz a mezőgazdasági munkások számának a növekedése 47,l százalék

(480—481., 486, old.)35 .

E másik számítás a bérmunkások számának a növekedését lényegesen nagyobbnak, mutatta, mint az első. ,,2 munkabérre fordított kiadások —í—, 48

százalék -— írta Lenin —. Why (Miért?) Világos: mert a szegény farmerek is elszegődnek (Nebenervverb)." (487. old.) Ebből Lenin a következő módszertani következtetést vonta le: mivel a mezőgazdaságban igen nagy jelentőségű a bér—' munka idényszerű alkalmazása ,, . . . ezért mindig azt a szabályt kellene követni, hogynem sZabad megelégedni az állandó és ideiglenes bármunkások számának megállapításával, hanem ezenkívül lehetőleg a bérmunka alkalmazására fordi- tott kiadások egész összegét is meg kell állapítani."36 A mezőgazdaságban alkal—- mazott teljes munkaerő meghatározásának másik lehetséges változata az a mód;- szer, melyet a szovjet statisztikában alkalmaznak: az évi átlagos létszám kiszá—

mítása. *

33 Lenin Művei. 22. köt. Szikra. Budapest.. 1951. 25. vold. _

" statistical Abstract of the United States 1962. 236. old.

! Lenin Művei. 22. köt, Szikra. Budapest. 1951. 25—26. old. és 93—94. old.

3" "Id. m. 27. old.

2 Statisztikai Szemle

NI

958 I. MALUJ : A STATISZTIKA A LENlNI FÚZEMEN

Az agrárkérdéssel foglalkozó lenini füzetekben felvetett kérdéseknek csak

egy részével foglalkoztunk. Ezeknek a füzeteknek speciális vizsgálat Mán!

kell szogálniuk, mert szó szerint _minden egyes lapjukon fontos gondolataik,

összehasonlitások, útmutatások vannak.

Ize—nin 1918—ban a ,,Látnoki szava " című cikkében a következőket írta:

"Manapság, hálisten, csodákban nem hisznek. A csodás jelekből való jóslás mese.

De a tudományos jövőbelátás tény."37 Ilyen tudományos jövőbelátás a menü-

gazdasági kapitalizmus fejlődéstörvényeiről, a kisüzemi termelés sorsáról,- az osztályokról és a falusi osztályharcról, a munkásosztály és a parasztság között a proletariátus vezetéSe alatt fennálló szövetségről szóló lenini tézisek;

*

A Német Szövetségi Köztársaságban 1960-ban a 100 hektárral és annál több földterülettel rendelkező gazdaságok kategóriájába tartozó 2722 gazdaságnak csaknem ugyanannyi volt a hasznos földterülete, mint a —0,01-——2 hektár hasznos földterülettel rendelkező 551 000 gazdaságnak.38 Az Amerikai Egresült Álla—

mokban 1959-ben a 10 acrenél (kb. 4 hektárnál) kisebb földterületű fannak az

összes farmok 6,5 százalékát alkották, a farmok földterületének 0,1 százalékával

rendelkeztek, ugyanakkor pedig az 1000 acre és több földterülettel bíró farmok az összes farmok 3,7 százalékát képezték, és az összes földterület 493. százaléká—

val rei'idelkeztek.39 1961—ben Olaszországban az egy hektárnál kisebb földterü- letű gazdaságok az összes gazdaságok 33 százalékát alkották, és a földterület 2,'7

százalékával rendelkeztek, és ugyanakkor az 50 hektárnál nagyobb gazdaságok a gazdaságok 1,1 százalékát képviselve a földterület 36,5 százalékán terü-l-

tek elf10 _

,,A kapitalizmus kifejlődése —— olvashatjuk a Szovjetunió Kommunista

Pártjának programjában —— végérvényesen szertefoszlatta a kisparaszti gazda—

ság stabilitásáról szóló meséket. Amonopóliumok elfoglalták az uralkodó pozí- ciókat a mezőgazdaságban is. A farmerek és a parasztok millióit elűzik föld—

jükről, gazdaságukat pedig elárverezik. A kisgazdaság a parasztok hihetetlen nélkülözése, a legszükségesebb javakról való lemondása és az erejét meghaladó munkája árán tartja fenn magát. .. A kisajátított tömegek számára nincs más út a tulajdon megszerzésére, mint a termelőeszközök társadalmi tulajdonának

megteremtése forradalmi úton, vagyis az egész nép tulajdonává va'iltoztatása.'"'l

A Szovjetunió tapasztalatai bebizonyították, hogy a munkásosztály az új társadalom megteremtőjének történelmi küldetését csakis a nem proletár dol-

gozó tömegekkel, elsősorban a parasztsággal való szilárd szövetségben tölt—

heti be.

Az agrárkérdéssel foglalkozó lenini füzetek hatalmas tényanyaga mindenek—

előtt a statisztikai adatokon nyugvó közgazdasági kutatás nagyszerű iskoláját jelentik. Lenin elméleti és módszertani megállapításai a szovjet statisztikai munka alapjául szolgálnak, nagy jelentőséggel bírnak statisztikánk előtt fel- merülő új feladatok megoldásában és a jelenlegi polgári statisztika adatainak kritikai elemzésében. A szovjet közgazdászok és statisztikusok munkájuk során újra és újra Lenin hatalmas tudományos örökségéhez fordulnak

37 Lenin. Művei. 27. köt. Szikra. Budapest. 1952. 506. old.

3" statistisches Jahrbuch für die Bundesrepublik Deutschland 1962. 165. old.

! statistical Abstract of the United States 1982. 610. old.

" Annuario di Statistica Agreria v. IX. 1962. 36—37. old.

" A kommunizmus építőinek kongresszusa. Kossuth Könyvkiadó. Budapest. 1961. 379—380. old.