Baromfitenyésztésünk (1961–1965)

BAROMFITENYÉSZTÉSÚNK*

(1961—1965)

DR. LÁSZLÓ LAJOSNÉ

Az állattenyésztésből származó bruttó termelési érték —— a mezőgazdasági termelés értékeléséhez leginkább ezt a mutatószámot használják —— 1965—ben a mezőgazdasági összes termelésnek több mint 40 százalékát tette ki, és 14 száza—

lékkal volt nagyobb, mint 1960-ban. Az állattenyésztés 5 év alatt mintegy 3,5 milliárd forintnyi termelési érték növekedést hozott. A növekedés mértéke erő—

teljes, átlagosan évente mintegy 680 millió forintra tehető, a fejlődés azonban

nem volt egyenletes, nem minden állatflajnál mutatkozott egyforma mérték—

ben.

1. ábra. A bruttó termelési érték alakulása' és a baromfitenyésztés aránya,"

% 740

ám:/71595:

, Z,, _ m [MÉM ? a

_ hm/í'lmyísdí: ani/ms; % /

ma (

M § ; /

" /

5 / ,"; /§?

sa —— /

§ % /

40 — /

V

:; .. d

? §

7 50 ! 7.967 7952 7.963 1.964 7.985

' Index: 1960. év : 100.

" Index: az állattenyésztésből származó bruttó termelési érték :: 100.

Az állattenyésztési ágazata-k közül tartósan és legintenzívebben a baromfi——

tenyésztésből származó termelési érték nőtt, és a növekedés mértéke —- az 1961. évet kivéve —— minden évben nagyobb volt 1960—hoz viszonyitva, mint az.

egész állattenyésztésé. így 5 év alatt kereken 1,5 milliárd forinttal, több* mint 25 százalékkal nőtt a baromfitenyésztésből származó termelési értek.

' A korábbi évek baromfitenyésztői munkájával a Statisztikai szemle hasábjain dr. Nagy Imre ,,Baromfitenyésztésünk főbb kérdései" (1962. évi 12. sz. 1206—1223. old.) és dr. László Lajosné ,,Baromfitenyésztésünk fejlődése" (1965. évi 2. sz. 130—146. old.) c. tanulmánya foglalkozott,

DR. LÁSZLÓNÉ: BAROMFI'I'ENYESZTÉSUNK

1089

A fogyasztási igények megváltozása következtében a baromfitenyésztős gyorsabb ütemben fejlődött —— hazánkban és a környező országokban egyaránt -——, mint az egyéb állatfajoké. Ennek eredményeképpen az állattenyésztés terme—

lési értékének mind nagyobb hányadát — jelenleg több mint egynegyedét;

* (26,4 százalékát) szemben az 1960. évi 24,1 százalékkal —— ez az üzemág adja.

Az egy állatra jutó termelési érték alakulása ennél az állatfajnál kedvező, eltérően a sertés— és a juhtenyésztéstől. Az egy baromfira jutó termelési érték 1965—ben 28 forinttal, kereken 14 százalékkal meghaladta az 5 évvel korábbi szintet. Baromfitenyésztésünk eredményességét igazolja az is, hogy egy törzs- baromfi átlagosan 242 forint termelési értéket adott az elmúlt évben, közel annyit, mint amennyit egy juh tenyésztése útján értek el. Természetesen ebben közrejátszik a juhtenyésztés jelenlegi meglehetően alacsony tenyésztési szín—

vonala is.

1. tábla

Az egy állatra jutó termelési érték alakulása

(forintban, 1959. évi változatlan áron számolva)

Év Szarvasmarha Sertés Baromfi Juh

1960 .... 4230 1633 214 340

1961 .... 4371 1633 223 321

1962 . . 4092 1539 . 219 292

1953 . . 4206 . 1834 238 292

1964 . . 4536 1730 252 308

1955 .... 4285 1489 242 264

A baromfitenyésztésre tehát általában a fejlődés jellemző, de az elért ered—

mények több vonatkozásban nem kielégítők. A baromfi törzsállomány ugyan 5 év alatt 11 százalékkal nőtt, és számuk 1965 tavaszán elérte a 30 millió dara-—

bot, de a növekedés aránytalan, nem terjedt ki minden baromfifajra. Legerő—

teljesebb fejlődés a tyúkféléknél és ezen belül is a pecsenyecsirke-nevelésben tapasztalható. Ezzel szemben más baromfifélék tenyésztése terén nem haszná—

lunk ki minden lehetőséget. így például a főként export szempontjából értékes kövérárut és libamájat adó fajok tenyésztése messze elmaradt a tőkés piacokon már csak korlátozott mennyiségben értékesíthető pecsenyecsirke termelése mel- lett. A baromfitenyésztésen belül a víziszárnyasok aránya az ötéves terv idősza- kában nem alakult kedvezően. A Viziszárnyasok a baromfiállománynak 1965—ben mindössze 6 százalékát tették ki, az 1935. évi 17 százalékkal szemben. A liba—

és a kacsaállomány együttesen még a felét sem éri el az 1935. évi állománynak.

Különösen a libatenyésztés szorult háttérbe, és a libaállomány az elmúlt 5 év- ben évente átlagosan mintegy 20000 darabbal tovább csökkent. 1965 tavaszán 94 OOO—rel, kereken 10 százalékkal kevesebb libát tartottak a gazdaságok, mint 1960—ban, annak ellenére, hogy 5 év alatt az állami szektor ömzörösére, a ter—

melőszövetkezeti közös gazdaságok pedig tizenháromszorosára növelték állomá—

nyukat, de így is ezek a gazdaságok az ország állományának alig több mint 15

százalékát tenyésztik. A libatenyésztés elsősorban a kistenyésztőknél esett vissza, és 1965—ben kereken 200000 darabbal, 15 százalékkal kevesebb libát tartottak,

mint 1960—ban. Ez idő alatt az országos állomány közel 100000 darabbal esők-—

kent, így a nagyüzemek együttes állományának mintegy tízszeresére való növe- kedése —— alacsony arányuk miatt — nem képes ellensúlyozni a kisüzemek állo—- mányának nagyméretű csökkenését.

3 Statisztikai Szemle

1090 — * ' bíz; : LÁSZLÓ LAJOSNÉ:

2.'tábla_

A baromfiállomány alakulása

(tavaszi állomány)

Ebböl:

. — M 1965. évi állo-

Időpont 31335? $$$?" , liba- kacea- mány az 1960.

évi száZalékában állomány aránya

1961 ... 27 228 3,1 2,6 100,6

1962 ... 28 258 3,0 3,2 104,4

1963 ... 27 118 2,4 2,6 100,2

1964 . ... 29 340 2,2' 2,8 108,4

1965 ... 29 996 2,7 3,3 110,8

A második ötéves terv időszakában a baromfiállomány évenként rendsze—

resen mintegy 2 százalékkal nőtt, ezzel szemben a baromfihús-termelés ugrás-r szerűen, évente csaknem 8 százalékkal emelkedett. A hústermelés gyors növeke-

dését tehát nagyrészt az intenzívebb termelés (új (fajták elterjedése, takarmány—

tápok felhasználása, fejlett termelési technológia alkalmazása stb.) eredményezte,

és csak kisebb hányada ered állománynövekedésből. Az egy baromfiraz jutó ba;

romfihús—termeles kereken 1 kilogrammal, 25 számlákkal volt magasabb 1965-

ben, mint 1960—ban. _ ; ; LT W

A baromfihús—termelés növekedésének üteme egyenletesebb , és nagyobb

mértékű volt, mint az egyéb 'húsféleké. Az összes csontoshús—termelés -—-— baromfi-

hús nélkül —-— 5 évíalatt mindössze 20000 tonnával, 5 százalékkal, a baromfi—

húsé ugyanezen időszak alatt 43000 tonnával,__40yszá_zalékkall nött. Ezzel az ősz-

sZes húsféléből a baromfihús aránya elérte a 25 százalékot az 1960. éVi 20kszá-

zálékkal szemben. *

'3._tabla

A hústermelés alakulása ,

Csontushús- ' Ebből mromfihús- l _ A l,: ronáihV-s-termelés

É az összes .

* v termelés (1000 tonna) hústermelés gjáigl'á'l'f'ásí;

ezáz..lékábzm '—

1961 ... 562,4 114,6 20,4 106,9

1962 ... 581,9 122,2 21,0 ll3,6

1963 ... 586,9 131,4 22,4 122,6

1964 ... 575,8 142,6 24,8 133,2

1965* ... 600,0 150,0 25,0 139,9

* Előzetes adatok.

A baromfihús-termelés nagyarányú emelkedését azonban nem követte min- denkor a minőség javulása, sőt sok esetben annak romlásával járt együtt. Ez időnként mind a belföldi, mind az export értékesítési lehetőségeket hátrányo—

san befolyásolja. Ezt bizonyítja az is, hogy 1965-ben országosan ——- részben el gyengébb minőség, részben pedig a kevesebb primőr áron értékesített termék miatt — a nagyüzemi felárat nem számítva, a vágóbaromfit kilogrammonként

mintegy 50 fillérrel olcsóbban vásárolták fel-, mint egy évvel korábban. Az el—

9;

BABOMFITENYÉSZTÉSUNK 1091

múlt évben vágóbaromfi—kivitelünknek 48 százaléka került a tőkés piacokra, ugyanakkor a vágóbaromíiból származó devizabevételnek alig több mint 40 szá- zaléka származott a tőkésországokból.

Meg kívánom jegyezni, hogy fontos népgazdasági érdek fűződik ahhoz, hogy a felvásárolt libamáj minősége javuljon, és a múlt évinél jelentősen na—'

gyobb legyen az I. osztályú áru aránya. 1965—ben e téren romlott a helyzet a ko- rábbi évekhez képest. A felvásárolt mennyiségen belül ugyanis az első osztályú libamáj aránya az 1958. évi 74 százalékkal szemben 1965—ben mindössze 10,42

százalék volt.

A baromfitenyésztés termékei közül az elmúlt öt év alatt a hús termelése biztosította a legnagyobb jövedelmet. A korábbi állami felvásárlási árak -— és a jelenleg érvényben levők is — a hústermelést segítették elsősorban, a tojáste're melésre viszont nem ösztönözték, így ez utóbbi alig fejlődött.!

Az 1966 elején életbelépett új mezőgazdasági árak elősegítik a jövedelmező termelés kialakítását. Várható, hogy a viszonylag alacsony mezőgazdasági ár;

szinvonal kismértékű emelése és a javuló árarányok a termelés gyorsabb fejlő—

dését,atermelési struktúra megjavítását idézik elő. A baromfitenyésztés terén az árrendezés utáni árak továbbra is a hústermelés fokozására ösztönöznek. Ugyanis a fehé'rjetakarmányok árának emelkedése miatt a pecsenyeosirke és a "pecsenye—

kaesa nagyüzemi felára 2 forintról 3 forintra módosult, ugyanakkor a tojótáp árának növekedése ellenére a tojás felvásárlási ára változatlan maradt, vagyis továbbra is a tojástermelésre kevésbé ösztönző korábbi állami tojásfelvásárlási árak érvényesek. Az állami felvásárlás hatékonysága a tojás esetében alacsony, az állami kereskedelem piacszabályozó szerepe alig érvényesül ezen a téren.

1964—ben a tojástermelésnek országosan 32 százalékát vásárolták fel, atojáster- melés felét adó háztáji gazdaságok termelésük 28 százalékát adják át a fel—

vásárló szerveknek. A termelők a megmaradt tojás legnagyobb részét elfogyaszt- ják, kisebb részét pedig vagy szabadpiacon értékesítik, vagy torvábbtenyésztésre

használják. ' ,

A tojás a friss hússal gyengén ellátott Vidéki lakosságnál eddig is húspótló szerepet töltött be. Mivel a sertés— és a marhahús, valamint a tejtermékek fo- gyasztói árát 1966. január 1—től felemelték, a tojás húspótló szerepe előrelátható—- lag a Városi alacsonyabb jövedelmű családoknál is nagyobb jelentőséget nyer.

így Várható, hogy 1966—ban a tojás szabadpiaci forgalma -—— ami az 1963. évi 14 százalékról 1964—ben 10 százalékra csökkent —— ismét emelkedni fog. A kisáru—

termelők ugyanis az értékesítésre szánt tojást a megnövekedett kereslet hatására emelkedő áron nem az állami felvásárlóknak, hanem szabadpiacon értékesítik.

A magasabb húsárak miatt a tojástermelő kisgazdaságok személyi fogyasztása is valószínűleg emelkedni fog. Ennek következtében a tojásexport és a lakosság —- feltehetően jelentősen növekvő —— tojásígényének kielégítése terén nehézségekre

kell számítani. '

A tojástermelés alacsony színvonala miatt hazánkban a baromfitenyésztésx ből származó jövedelem nagyobb részét a hústermelés adta, és csak kisebb há- nyadát biztosította a tojástermelés.

A második ötéves terv időszakában a tojás- és a baromfihús—termelés (élő—

súlytermelés) együttes értékéből —— 1959. évi változatlan áron számolva —— a?

tojástermelés aránya 39 százalékot tett ki, tehát kevesebb, mint a tervidőszakot megelőző évben (42%) volt. Az egy tojóra jutó hozamot országósan— legalább: * 150 darabra, a jelenleginek közel kétszeresére kellene növelni ahhoz, hogy a to—;

jástenmelésből származó érték elérje az együttes érték 50 százalékát, és még ez

3*

1092 ' DR. LAszm musz—m: "" ki

az arány is alacsonyabb mind az európai, mind pedig a világátlagnál; A [fejlet—

tebb baromfitenyésztő országok hasznosítási irányát vizsgálva ugyanis majd—,

nem mindenütt határozottan látható a tojásterme—lés fölénye: az 1959/60. évi adatok szerint a tojástermelés értékének aránya európai átlagban 71, világátlag—

ban 58 százalék volt a hazai 39 százalékkal szemben.

Az alacsony tojáshozamok nemcsak a népgazdaságnak, hanem az üzemeknek is kedvezőtlenek. Számos üzemi kísérlet és költségszámítás bizonyítja, hogy a jelenlegi felvásárlási árak mellett csak abban az esetben nem ráfizetéses a to—

jástermelés —— nagyüzemi keretek között —, ha az egy tojóra jutó tojáshozam eléri a 180—200 darabot. Márpedig 1965-ben az állami gazdaságok és a termelő—

szövetkezetek egy része alacsonyabb szinten termelt.

Számítások szerint az 1966. január l—én életbe lépett új felvásárlási árak

átlagosan —- az 1964. évi önköltségi színvonalat figyelembe véve -——— egyes fon—*

tosabb állati termékeknél, például a tejnél, a gyapjúnál, a tojásnál,a marha——

húsnál még mindíg nem fedezik az önköltség-.et

4. tábla A ;főbb állati termékek önköltsége és felvásárlási ára'

4 F 1 §. árlá i úr önköltség _

A B Régi Új e v a százalékggan —_

'1' 1' ék áll ni '

e m 333133? felvágáilási régi áron úl áron

l'i—

forint _ A B A ; B

Tej (1 l) ... 3,62 3,87 3,02 3,32 83,4 78,0 92,3 86,3 I-Iízó marha (1 kg) . 23,60 20,69 l3,29 16,29 56,3 64,2 6990, 78,7 Hízó sertés (1 kg) . . 17,3l 16,03 17,60 18,60 101,7 109,8 107,5 116,0 "

Tojás (1 db) ... l,80 1,43 1,24 1,24 68,8 86,7 68,8 86,7 Baromfihús (1 kg) . . 22,65 20,24 23,23 24,23 102,5 114,8 1063) 119,7 Gyapjú (1 kg) ... 93,84 74,38 49,18 64,lS 52,4 66,1 68,3 86,3

A —— 100 mezőgazdasági termelőszövetkezet helyszíni felvétel-lel összeállított adatai alapján.

B -—— 236 mezőgazdasági termelőszövetkezet zárszámadási adatai alapján.

* Az Agrárgazdasági Kutató Intézet számításai szerint.

A tojástermelés 5 év alatt országosan 24 százalékkal nőtt, de a növekedés

nagy részét — eltérően a hústermelébtől —— nem az intenzívebb termelés, hanem az állománynövekedés eredményezte. A termelés növeléee ilyen úton nem gaz- daságos, takarmánypazarlással jár, ami csak tovább növeli a megoldatlan ta-

karmányozási problémákat.

Valamennyi szektor gazdaságaira jellemző, hogy az elmúlt öt ev alatt na—

gyobb mértékben növelték a tojástermelés volumenét, mint amilyen mértékben

javították az egy tojóra jutó hozamot. Az egy tojóra eső hozam az állami gaz—

daságokban és a közös gazdaságokban 5 év alatt jelentős mértékben, 65 darab—

bal emelkedett, a tojóállo—mány legnagyobb hányadát tartó gazdaságokban azon- ban mindössze 4 darabbal nőtt az egy tyúkra eső termelés. (Lásd a 2. táblát.)

Baromfitenyésztésünk régi hibáját, a termelés szezonális ingadozását a. má- sodik ötéves terv időszakában sem sikerült teljes mértékben megszüntetni, bár a termelés kismértékben egyenletesebbé vált. Általános jellemzője a baromfi—

termékek termelésének, hogy az évi hústermelés nagyobb része az év második

BAROMFITENYESZTESUNK 1 093

felére, a tojástermelésé pedig az év első felére esik. Ennek következtében ezek a cikkek az állami felvásárlásban is idényszerűen jelentkeznek: 1960—ban a tojás—

értékesítésnek 83, a vágóbaromfiértékesítésnek 18 százaléka, 1965—ben 73, illetve 27 százaléka esett az év első felére, és ez nemritkán szállítási, tárolási és érté—

kesítési problémát okoz.

2. ábra. A tojástermelés alakulása

(Index: 1960. év : 100)

%

!40

h/ísfenme/és 120 —

% fajárúazam

100 / 7.

80—

/ /

sa/ / /

40 ——

20 *—

/

7557 ! 7952 I 7955 I 7954 ! 7.965

A baromfiállománynak közel egytizedét tartó szocialista nagyüzemek tojás—

termelése valamivel kiegyenlítettebb, a vágóbaromfit pedig jóval egyenleteseb—

ben termelik. A baromfi—értékesítés 5 év alatt ötszörösére nőtt, és 1965—ben en—

nek 32 százalékát —-— szemben az 1960. évi 24 százalékkal —— az első félévben, a mérsékeltebb kínálat miatt mind a kül—, mind pedig a belföldi piacokon maga—

sabb áron hozták forgalomba. .

A baromfiállománynak több mint 90 százaléka a háztáji, a kisegítő és az egyéni gazdaságok tulajdonában volt még 1965 tavaszán is, ezért az országos vágóbaromfi-, de méginkább az étkezésitojás—termelést és —fe1vásár1ást ezek a javarészt parlagi baromfitenyésztést folytató gazdaságok döntően befolyásolják.

A kistenyésztők jelenleg is csaknem kizárólag a tavaszi hónapokban keltetnek vagy vásárolnak naposcsibét, emiatt vágóxállatot nagy mennyiségben csak az év második felében érté—kesithetnek. Tojásterm—elésük pedig nagyon egyenetlen, ami a tojók alacsony hozamának és a tojásrakási idő rövidségének a következménye.

(Lásd a 3. ábrát.)

Az utóbbi években széles körben elterjedt gépi keltetés a baromfitenyész—

tés gyorsütemű fejlesztését nagymértékben elősegítette. A keltetőállomások tei-

—melése, a keltetőgépek száma és kapacitása a második ötéves terv időszakában jelentősen emelkedett. A mesterséges keltetésnek a baromfi—termékek volumené—

nek növelésében, az ágazaton belül végbement jelentős változásokban, valamint az új irányzatok gyors megvalósításában fontos szerepük volt.

A k'eltetőállomások 1965-ben 1956 darab 10 OOO—es kapacitású géppel rendel—

keztek, és közel 100 millió tojást keltettek. Ez a mennyiség az összes keltetésnek—

—— beleértve, a kisüzemek hagyományos kotlós keltetését is — több mint a felét teszi ki, és 54 millióval (140 százalékkal) haladta meg az 5 évvel korábbi szintet, A több mint kétszeresére nőtt gépi kapacitás kihasználása az egyenletesebb kel—

1094 ; mu. LAszm namam *

tetés következtében gazdaságosabbá vált. Az egy 10 OOO—es gépre jutó termelés ugyanis 4000 darabbal (7 százalékkal) volt több az elmúlt évben, mint 1960;ban, bár a keltetőgépek átlagosan még így is csak mintegy 7—8 hónapig voltak üzemben. A gépi keltetésnél elért fejlődést igazolja a csibék kelési arányának rendszeres, évenkénti javulása is, mivel a jelenlegi, közel 80 százalékos kelés — a berakott tojások után számítva —— világviszonylatbanIS figyelemre méltó. (I.-áld az 5. táblát. )

3. ábra. A tojás- és az élőbaromfi—felvásárlás negyedévenként

(Index: az évi felvásárlás : 100)

70

o---o 7.960. , ,

M 47.965 éri [nyúltam/'ha ,

—— 7.950. ,

50 [lila/rami?—állá?Fűr———/——_—————-

o.__—'— 79552 / /

40 *s___,_ A_ I.,/'

,...—-" "'a X. * .//

o" *. *. !

30 x_ 3. ,!

M ."xx'.

.)" A: 'N

aF'-f', '.eA/I, xm—gs.s X.

" .—-—-—-—-a"" *—_ "_a

" l. I II ! w. ! II.

17 a g y a d ! :

5. tábla

A gépi keltetés főbb adatai

1961. 1962. 1963. 1964. ' ; mas.

Megnevezés '

évben

A keltetőgépek száma az év végén . . . 867 1 282 1 486 , 1 578 1 596

A kikelt baromfiak száma (1000 db) ' _

csibe ... 44 009 52 795 64 660 75 559 72 404 liba ... ' ... 88 131 177 495 l 434 , kacsa ... 2 237 4 059 5 417 5 860 , 5 226 , pulyka ... 812 * 795 1 573 2 672 2 027

Összes keltetés napos csibére átszámítva 50 485 63 198 79 348 94 604 93 113

Egy 10 000--es gépre jutó termelés . . . . 58 198 49 300 53 397 59 952 58 341 A kikelt csibék száma a felhasznált tojás

százalékában ... 76,7 77,2 78,3 79,0 —79,3

A mesterséges gépi keltetés aránya tehát az utóbbi években nagymértékben megnőtt. de a keltetőállomások kapacitása a szükséglethez [mérten jelenleg sem elegendő. Elsősorban a háztáji, a kisegítő és az egyéni gazdaságok naposcsibe- szükségletét—nem tudják még időben teljes mennyiségben kielégíteni. A háztáji gazdaságok termelésének fokozásával valamennyi gazdaságpolitika intézkedés

számol, ezért —— a többtermelés érdekében ——a keltetőállomáso—knak fontosabb

szerepet kellene adni az 1964 óta folyamatban levő állománylecserélési _mozga—

BAROMFI'I'ENYESZTESUNK 1095

lom célkitűzéseinek megvalósításában. A hazai tojástermelés színvonala ala—

csony. Ezen a helyzeten feltétlenül változtatni kell, ezért az ország állományá—

nak nagy részét kitevő kisüzemi termelés feltételeinek megváltoztatását, az in—5 tenzív fajták széles körű elterjesztését, a tojótápellátást, mint e gazdaságok jogos

igényét nem szabad figyelmen kívül hagyni. Az országos tojáshozam növelése

ugyanis alig oldható meg oly módon, hogy a tojóállomány mintegy 10 százalé—

kának termelési körülményeire (tartás, takarmányozás, termeléstechnológia stb.) súlyt helyezünk, 90 százalékát pedig elhanyagoljuk.

, A tojóhibridekkel végzett kísérletek azt igazolják, hogy a háztáji gazdaságok termelésének növelésére rendkívül nagy lehetőségek vannak, amelyeknek ki- használásához azonban meg kell teremteni a feltételeket. Elsősorban a gépi kel—

tetést kellene olyan mértékben kiterjeszteni, hogy a már bevált, jó körülmények között évente kb. 180 darab tojáSt adó, kettős hasznosítású New Hampshire állo- mány a háztáji gazdaságok részére is elérhető legyen. Meg kell jegyezni, hogy a tartástechnológiai ismeretek bővitése, megfelelő minőségű és elegendő meny—

nyiségű tojótáp juttatása nélkül magasabb hozamot még hibridek tartása ese——

tében sem érnek el a gazdaságok. Ezért meg kellene szervezni — és ez irányban már történt is intézkedés —, hogy szerződéssel, bizonyos termelési minimumhoz kötve, már a termeléstechnológiai ismeretek birtokában levő háztáji gazdaságok kapjanak tojóhibrideket és ezzel egyidőben tojótápot. Ezek megvalósítása esetén .az országos tojástermelés jelentős emelkedésére számíthatunk, annál is inkább, mert az eddiginél nagyobb mennyiségű tenyésztojás termelését az új felvásárlási ár jelentős mértékben elő fogja segíteni.

PEBIOME

Ha npommenuu B'roporo nmmne'mero nnana 143 lmcna orpacneü mmeomoeoucrea Ha- nőonbmee pasen'me nonyuvmo nmueeoucrso: B Teuenme nmmnemero nepnoua Banoeoii npo—

JIVKT nmuenoncrea BOBpOC Ha l,5 mnpzi. (popmn'oa mm, coorse'rcmenno 25%, Tax 1170 cron—

MOCTb npouyxuuu Ha onHy m'miy vBenmumnacs Ha 28 (popmnos, mm 14%.

KopeHHoi'l (poen mmm BOBpOC Ha 11% " uocmr Taxmm oőpasom Becnoii 1965 vona 30 MJ'IH. roncs, HO B pamxax e'roro HOI'OHOBbe Mmeloumx nvuumü xozi Ha Kanuranmcmuecxom pbmxe ryceü " y'rOK euauu'renbno coxpamnocs, 110 HOJ'IOBHHbI noronoebn 1935 maa. Bumm—

Tenbnoe compawenne noronoebn y memmx XO3$1€B He ynanoce BOSMECTMTb Tem, wo KpYngle counanmcmuecxme xosniicma B _1961 — 1965 mm); mnoroxpamo veenmmnm cnoe noronosse.

npous—Boncrao maca B oőnacm n'rmneBoncha Ha npormxennm Hsvuaemoro nepnozia 1303—

pacrano emerozmo Ha 8%, a nponssoncmo maca B pacue're Ha OJIHV nmuv vBenmmnocs npmmepno Ha Kunorpamm, 'ro ecrb Ha 25%. B 1965 rogy "leTBepr Bcero nponasoncrea maca nano nmuesoucreo.

a.

Hpouaeoncmo ill/Hl menee aoxoimoro, nem npomseoncreo maca m, Hecmorps Ha 70, lrro pam) ill/Ill B Kauecme samenmem maca B HHTaHHH CGJleKOI'O nacenemm " ropoucxoro nacc—

nem/m c meHsummm uoxouamm nocronnno Bospacraer, nponssozicreo 511411 omocmenbno co- Kpamaercaz Tax nom npomssozicrea 711411 B pammax Bcero npomaeoucma nmueeoncrea B 1961 ——

1965 rom,! cocraeuna 39% no cpaBHeHmm c npemnmmm 42%. (OÖ'bEM npomsnoncmanmu c 1960 no 1965 ron, Bospoc Ha 24%.) Cornacno pacueram, Hecmorp'n Ha noebxuienne aamynouuoü nemu Ha máma c 1 HHBapH 1966 folia nocnenmm u Tenepb He noprmaer ceöecmmmocm (TOJIbKO Ha 87%), B TO Bpemn KaK sam/noname nem,! Ha rmmse m;!co npmmepno Ha 20% sbime ceőe- c'rommocm. Hpouasoncreo mzca " 911411 pacnonaraiommmm %% norononbn nmubi memcumu

XOSHHCTBaMH B OTzleanble Hepi/10115! roaa HBHHCTCH BBCbMa HepaBnomeprxm.

B paaem'uu nmueeoncma Bamnaz pam: npnnannemm nnkvőaropuum crauumm. B 1965 mm paőmano yme 1956 mnxyöaropoe, momnocrmo Ha 10 000 mm Kamnuü, B KOTOpre Öle'lO nonoixeno noe—m 100 mnH. mm (Ha 54 MJIH. öonbme, liem B 1960 rogy). 110515! ebiaeneHHbix ubme'r com-anima noum 80%.

1096 ' ' ; Pe; utanam: mama—Es

summer '

In the period of the second Five-Year—Plan [out of the branchm of annual hus-_-

bandry poultry—farming developed to the greatest extent: during 5 years the value of the production derived from poultry—farming increased by 1,5 thousand millipn Forin—ts, i. e. by more than 25% and the value of production per poultry increased by 28 Forints, i. e. by 140/0. ,

With an increase of 11%, the basic poultry stack reached the number of 30 mik lions in the spring of 1965, at the same time, however, the number of water; poultry (goose, duck) which are easier to sell on capitalist markets, fell considerabiy hadat—t' decreased to one half of its level in 1935. The great decrease of the small—scale hreeders could not be offset by the fact that Socialist farms multiplied their stocic

(in the years 1961—1965. —

In the period under review the production of poultry meat increased by about

80/0 annually, the meat production per poultry' increased by about 1 kg, i. e. byif259/g; , , In 1965 poultry meat constituted %% of the total meat production.

The production of eggs is less expensive than meat production and despitetheé _ _

fact that being a substitute for meat their importance increases steadily among the

rural population and the urban population with lower income the number of eggs produced decreases relatively: their share in the total production of the branch Was *' 38% in the years 1961—1965 and 42% in earlier years. (From 1960 to 1965 the volume of the production of eggs increased by 24010.) Caiculations show that the—state curement prices of eggs do not reach the costs of production despite the rise otp introduced on January 1, 1966 (they amounttdabout its 870/0), Whileithe state ;) chase price of peultry meat is about 20% higher than the costs of production. ST

production of eggs and meat of small—scale fanns keeping %% of the'pou—Itry sto/okff ': ' is rather uneven in the different parts of the year; '—

Incubator stations play an important role in the development of poultryefamning.

In 1965, by means of 1956 machines (with a capacity for 10000 eggs each) almost 100 million eggs were incubated (by 54 millions more than in 1960). The proportion of. hatching of the chickens was nearly Boa/o. *