990
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖkifizetését. 1990-ben a szövetkezeti dolgozók az állami szektorban foglalkoztatott munká- sok és alkalmazottak átlagbérének 1,9-szere- sét, 450 rubelt kerestek havonta. Különösen
jelentősek a különbségek (több mint két- szeresek) a kereskedelemben és az egészség—
ügyben.
Az 1991. áprilisi jelentős mértékű áremelé- sekhez kapcsolódó kompenzációs intézkedés- rendszer lényegesen kiegyenlítette a munká—
sok és alkalmazottak fizetési kategóriáinak különbségét. 1991 első félévében az átlagbér 1,3-szeresre nőtt, az alacsony keresetűeké 1,6, a magas keresetűeké pedig 1,2-szeresre emel- kedett az előző év hasonló időszakához ké- pest. 1980 és 1989 között az egy főre jutó átlagjövedelem 42,8 százalékkal nőtt, az ala- csony keresetűek esetében 33,8, a magasabb keresetűek esetében pedig 42,4 százalékkal.
Ennek következtében az alacsony jövedelmű családok aránya 9,l-ről 11,1 százalékra nőtt, az átlagos jövedelmű családok aránya 75,1- ről 7 3,0 százalékra csökkent, miközben a magas jövedelmű családok aránya változatlan maradt. A vizsgált időszakban nőtt a lakosság adó- és járulékfizetési kötelezettsége. Az adó- rendszer egyre inkább újraelosztóvá vált.
A magas jövedelműek adó- és járulékterhei jövedelmük egytizedével egyenlők, és az ala—
csony jövedelműek terheinek ötszörösét te- szik ki.
1980 és 1990 között a fogyasztói árak 16,8 százalékkal emelkedtek (1990 első 9 hónapjá- ban 11,3 százalékkal), az élelmiszereké 26,0, az egyéb cikkeké 9,4 százalékkal nőtt. Az élel- miszerek közül a felvágottak, a burgonya és a zöldség-gyümölcsök árai emelkedtek leg- inkább, az egyéb fogyasztási cikkek közül pedig a ruházati és a nyomdaipari termékek arai.
A hiánygazdálkodás miatt az áremelések következtében a jobb minőségű termékek javára módosult a vásárlások összetétele, ugyanis az olcsóbb áruk egyszerűen eltűntek a piacról. Az élelmiszerek és egyéb áruk árai 5—10 százalékponttal emelkedtek. A Szovjet- unió statisztikai hivatala 1990 decemberében végzett vizsgálata szerint a feketepiaci árak a televízió esetében 2,5, a varrógép esetében 2,8, a vasaló esetében 5,6, a személygépkocsi esetében 3—5, míg a gyógyszerek esetében 19-szeresük az állami áraknak.
A kiskereskedelmi árak az 1991. áprilisi ár- reform következtében 1,9-szeresükre emel- kedtek. A húskészítmények árai több mint 3, a tej- és tejtermékek árai 2, a kenyér és pék—
áruk árai 3—4, az egyéb cikkek árai pedig 24— 3-szorosra nőttek.
A lakossági kiadásokban —— különösen az alacsony jövedelműek esetében -— nőtt az élelmiszerekre forditott hányad. A fogyasztási cikkek árai 1991 első negyedévében 58, máso- dik negyedévében 95, a szolgáltatások árai
pedig 395, illetve 57,6 százalékkal emelked- tek. 1991 harmadik negyedévétől kezdve pedig az infláció hetente 2—3 százalékkal nő.
Az 1981. és az 1989. évi háztartási-költség- vetési felvétel eredményeit összehasonlítva a szerzők megállapítják, hogy csökkent a lakos- ság kalóriafogyasztása, miközben 0,7 kilo—
grammal nőtt az egy főre jutó évi hús- fogyasztás és 7,6 kilogrammal nőtt a tej— és tejtermékfogyasztás.
A tanulmány rámutat arra, hogy az 1991.
áprilisi kiskereskedelmiár-reform átalakította a lakosság minden rétege fogyasztási struk- túráját, főként az élelmiszerekre fordított kiadások számottevő növelésével. A reform torzította a keresletet, ugyanis a háztartások bizonyos árucikkekből lehetőség szerint igye—
keznek a szűkösebb napokra készleteket gyűj- teni.
A szerzők számos kedvezőtlen tendenciára hívják fel a figyelmet. A nomináljövedelmek növekedése ellenére romlottak az életszin—
vonal minőségi mutatói, valamint torzult a lakosság kiadási struktúrája és a lakosság ke- resletének összetétele.
(Ism.: Polónyi Katalin)
SVÁJC IDEGENFORGALMA
(Switzerland.) — International Tourism Reports. 1991. 1.
sz. 5—17. p.
A Svájc idegenforgalmát statisztikai adatok alapján bemutató jelentés részletesen ismer- teti az elmúlt években elért eredményeket, a felmerült nehézségeket, azok okait, vala- mint a jövőbeni kilátásokat.
A svájci tnristaiparnak az 1980-as évtized—
ben a nemzetközi politikai és gazdasági élet bizonytalanságai ellenére jelentős eredménye- ket sikerült elérnie. Míg a világ más országai- ban levő népszerű turistahelyek a forgalom stagnálásával vagy visszaesésével küzdenek, addig Svájc politikai és társadalmi szilárdsága változatlanul nagy vonzerővel bír. További előnye, hogy például a hagyományos Föld—
közi-tenger melléki nyaralóhelyek közismert környezeti ártalmaival ellentétben, ebben az országban a környezetvédelem elsőrangú és jól megoldott.
Az idegenforgalomból származó bevételek az 1980—as évtizedben folyamatosan nőttek.
Az idegenforgalmi ágazat Svájc bruttó nem- zeti termékéhez (Gross National Product ——
GNP) való hozzájárulása az 1980-as évek második felében 6 százalék körüli, míg koráb- ban 7 százalék körüli volt. Az idegenforga- lom —— e csökkenő arány ellenére az ország exportbevételeinek körülbelül 14 százalékát adja — a harmadik fő exportágazat a gép- és a vegyipar után, messze megelőzve az óra- gyártást és a textilipart.
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELő
991
1985 és 1989 között az idegenforgalmi ki—
adások (a svájciak külföldi utazásokra fordí- tott kiadásai) gyorsabban nőttek, mint a kül- földiek látogatásaiból származó bevételek, az idegenforgalom pozitív egyenlegét mégis sike- rült fenntartani. 1990-ben a kiadások növe- kedésének lassulásával fordulat következett be, és az idegenforgalmi aktívum számot- tevően emelkedett.
A turisták költekezési szokásairól 1989-ben végzett vizsgálat eredményei szerint egy eltöltött vendégéj szakára számítva a szállodai vendégek a többszörösét költik el annak, mint amennyit a többi szálláshelyen (kem- ping, apartman, ifjúsági hotel stb.) tartóz—
kodók. A szállodai vendégek kiadásainak 44 százalékát a szállodai díj, 34 százalékát pedig a benzin, az élvezeti cikkek, az ajándékok, illetve a taxiköltség tette ki. A külföldi látogatók 1989. évi vendégéjszakáinak orszá- gok szerinti megoszlása azt mutatja, hogy Németország kiemelkedően vezet a második helyet elfoglaló Egyesült Államok előtt.
A harmadik és negyedik helyet az Egyesült Királyság és Franciaország turistái foglalták el. Az 1980-as évtizedben leggyorsabban a
Japánból érkezők száma emelkedett, s ez a
tendencia tartósnak tűnik. A külföldi turisták túlnyomó többsége egyéni utazó. A nyári látogatók csupán 8, a télieknek pedig körül- belül 6 százaléka érkezett társasutazás kere- tében. A látogatók kétharmada útja meg- szervezéséhez egyáltalán nem vett igénybe utazási irodát.
Svájc idegenforgalmában a szállodáké a vezető szerep, bár a szállodapark 1914 óta mindössze 28 százalékkal bővült. A látogató- kat körülbelül 270 ezer szállodai ágy várja, és ebből 220 ezer egész évben. Svájc szállodáinak számát 6800-ra becsülik, ezek 80 százaléká-
ban legfeljebb 25, 47 százalékában tíznél kevesebb szoba van. A hoteleknek 1989-ben mindössze 1—2 százaléka rendelkezik száznál több szobával. A szállodák 10 százaléka egy-, 22 százalék két-, 37 százaléka három-, 16 szá- zaléka négy- és 4 százaléka ötcsillagos volt.
A többi hotel vagy kategórián kívüli volt, vagy még nem történt meg a besorolása.
Svájc idegenforgalmának tartós, sőt növek- vő népszerűségét jelzi, hogy a szállodai ágyak kihasználtságának mértéke jelentős szezonális ingadozással emelkedő tendenciát mutat.
1980-as évek nagy részében Svájcban ala- csony volt az infláció, a szállodaiszoba-árak növekedése nem lépte túl az ésszerűség kereteit, bár felülmúlta az infláció mértékét.
A kedvező látogatottság ellenére a szállodák- nak számos nehézséggel kell megküzdeniük.
Az alkalmazottak bére emelkedik (a bevéte- lek 30—35 százalékát teszi ki), ugyanakkor a korábbinál rövidebb munkaidőt vezettek be, valamint főként vidéken szezonális munkára nem könnyű vendégmunkást szerződtetni.
Svájc jelenlegi idegenforgalma, csakúgy mint az iparág korai fejlődési szakaszában, a nehézségek ellenére is sikeres. Ehhez a fejlett infrastruktúra, a politikai stabilitás, a gondo- san ápolt és védett környezet, a kiváló minő- ségű szálláshelyek mellett hozzájárul az or- szág Európán belüli központi fekvése is.
A hátrányok között említi a jelentés a magas árakat, az ország viszonylag színtelen élet- formáját, amelyek nem feltétlenül vonzzák a könnyedebb szórakozást kedvelők egyre né- pesebb táborát.
A látogatottság szezonálisan erős ingado- zása főként a hegyvidéki üdülőhelyeken okoz problémát.
Svájc turistaiparának jövőbeni alakulására az Európai Közösség (EK) kibővülése és a tagországok kapcsolatainak szorosabbá válá-
sa is hatással lehet, amelyek módosíthatják
az ország idegenforgalmi szerepét. A szálloda- ipar munkaerő-problémái növekedhetnek, amennyiben nem enyhítik a külföldiek alkal- mazását korlátozó rendelkezéseket. Ez külö- nösen akkor válik aggasztóvá, ha az európai integráció keretében szabadon áramolhat a szezonálisan igénybevehető munkaerő például Spanyolországból vagy Portugáliából a többi EK-tagországba.
(Ism.: Szőnyi Gyuláné)
VINCENT, B.:
AZ EURÓPAI HÁZTARTÁSOK FOGYASZTÁSA
(La consommation des méne-ges européens.) — Fulun'bles.
1992. március. 3—33. p.
Az összehasonlító elemzés tárgya az ,,euró—
pai fogyasztó" a háztartások fogyasztás- statisztikai adatainak tükrében, 1980 és 1988 között. Az Egységes Európai Piac létrejötte, mely egyszersmind 340 millió fogyasztó egye- sített piacát jelenti, aktuálissá teszi a fo- gyasztói szokások, az életmód, a fogyasztási szerkezet tanulmányozását a marketing szak- emberek, a kereskedelem irányítói és a válla- lati menedzserek számára, amennyiben meg akarják őrizni versenyképességüket az euró- pai piacon. A szerző az Európai Közösség (EK) Statisztikai Hivatalának rendelkezésre álló adatai alapján hasonlítja össze az európai háztartások jövedelemszintjét, kiadási szer- kezetét a legfontosabb fogyasztási kategóri—
ákban (lakás, élelem, közlekedés, öltözködés és háztartási felszerelések, szórakozás). Első- sorban az ISK-országok hasonlóságát és különbségeit emeli ki, de egyes esetekben az Egyesült Allamok vagy Japán fogyasztási statisztikai adataival is figyelemreméltó összehasonlításokat tesz.
A fogyasztás volumene 1988-ban az európai országok esetében átlag 17 701 ECU., ennél 15 százalékkal magasabb az Egyesült Álla-
